Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

Ecsédi lakodalmas A boldogító igent a község anyakönyviben az aláírás bizo­nyítja. A kikérés után — a népi együttes tagjaival az élen — megindult a menet az anya­könyvvezetőhöz: az ifjú pár. a szülők é* a vendégek 40 fő­nyi vidám serege. A boldogító igen elhangzása és a gratulációk után először a fiús. majd a lá­nyos háznál folytatódott két napon át az ecsédi lako­dalmas. Aki megéhezett, volt mit ennie bőven: kétszáz csirke, egy jókora malacka volt a terítéken. Aki meg­szomjazott, ihatott kedvére: 200 liter bor, száz liter tö­mény, több ezer ■ üveg sör állt lehűtve. A kicsinyek s az édesszájúak sem panasz­kodhattak. több száz torta volt az asztalokon. Megindult a menet oda, aiiol a lakodalmas vart rájuk. VoM mit enni-inni bőven, erről húsz szakácsnő és a nász- aagy gondoskodott- (Szabó Sándor képi iparija) „Magyarország messzire van...” Bálint András színész, Jászai-díjas, másodszor hoz­ta el Egerbe podium műso­rát. Most az intim hangula­tú Dobos cukrászdában, lelkes közönsége előtt szó­laltatta meg azokat a vers­es prózaidézeteket., amelyek­kel mintegy mécsest gyúj­tott a négyszáz éve ván- • dorútra kelt és idegenbe szakádt magyaroknak. Nem gyász ez az emléke­zés, inkább önvizsgálat: al­kalom arra. hogy a külön­böző korokban — Bornem­isza Pétertől fel Balassin át. Mikes, Ady. József Atti­la és mások, egészen a gro­teszk és ennek ellenére de­rűs képletekkel is dolgozó Örkényig — mi-minden von­zalmat, érzést örökítettek meg .jobbjaink a hazával kapcsolatban. „Szívesen sze­retem Kendet” — írja Mi­kes Rodostóból a képzelete által teremtett nénjének, csakhogy vallhasson, írja József Attila, hogy „Ma­gyarország messzire van” —, pedig ő itthon élt. szenved­te meg mindazt, ami a sor­sa volt. Fájó felhangokkal állnak össze egy egész órává ezek az idézetek, A nyelv vará­zsa, az előadóművész szán­déka is teszi, hogy jobban odafigyelünk ezekre az ösz- szefüggésekre. ezekre az ün­nepibb fogalmakra, amiket az idő és a használat oly­kor, néha gorombán meg­koptat. Igaza van. nagyon is igaza van Bálint András­nak : ezeket, az érzéseket, gondolatokat, lelki lépteté­seket vallom ésszerűen kell eljuttatni a közönséghez, szemtől szembe átadni, mint valami kedves hazait az idegennek. a vendégnek, hogy megérezze a hangon, a hangsúlyon és mindenek­előtt a tekinteten, hogy a szeretet képes feloldani min­den távolság minden görcsös vágyakozását. A Statisztikái Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a Mezőgazdasági sta­tisztikai zsebkönyv. 1980., amely a legújabb statisztikai adatok alapján foglalkozik a mezőgazdasag minden ága­zatával, valamint az erdő- és vízgazdálkodással. Az adatok többsége országos jellegű, de ezen belül az állami gaz­Bálint Andrásban kevés a pátosz, orgánuma is, egyé­nisége is arra való inkább, hogy lírai közlendőkkel kö­zelítse meg az értelmet. Mintha jóakaró barátként, a gondban társként akarná el­magyarázni, mennyi minden keserves és vigasztaló tarta­lom vár még felfedezésre a magyar lírában és egyálta­lán a magyar irodalomban a hazaszeretettel kapcsolatban. Hiszen ezért a hazáért év­századok alatt sokan és so­kat szenvedtek, míg végül is fogniuk kellett a vándor­botot, hogy lelkűkben az édes haza képével, kitánto- rogjanatk a világba. A rokonszenves művész maga is bevallja, hogy őt. a közönség Így vagy úgy be­folyásolja, a kész műsort is aszerint formálja, ahogyan a hallgatóságával létrejött lelki kapocs kényszeríti őt a részeknek egésszé való tö­mörítésére. Nos, ez alkalom­mal a közönségre nem le­hetett. panasza, az reagált, s talán nem véletlen, hogy ez a műsor József Attila versével zárult. A „viselni közös dolgainkat” mintha nem is csak egy vers utol­só mondatának leghangsú­lyosabb része lett volna. A nyelv, a haza közössége, a származás áldása-átka sajog fel ebben a mondatban, az­zal a sóhajtással, amely Kölcsey és Vörösmarty óta olyigen ismerős. A Dunánál egyébként most éppen példa is aira. hogyan szűri ót egyéniségén egy- egy előadó a tartalmat, mit tesz hozzá érzelmeiből, mert csak napokkal ezelőtt hal­lottuk a tévében ezt a verset Major Tamástól. S még egyet: az élő hang — mint a zenében — mindig is élőbb hatást kelt a gépi megszólaltatásnál. Ezért is volt ünnepi ez a műsor. daságok. kombinátok és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek termelésének részletes adatait is bemu­tatja a kötet. A nemzetközi fejezet ada­tai összehasonlítási lehető­séget nyújtanak a KGST- országok, a Közös Piac or­szágai és más fejlett mező­gazdasággal rendelkező or­szágok termelése között. Moldova C v őr gy új hangjátékának — És enyém a bosszú— akár „A törvény szolgája” is lé- hetétt volna a címe, hiszen a történet hőse. Kántor Má­tyás, a Bank utcai bíróság irattárosa, áttanulmányozva a Gyimesy-tanács ítéletét, új döntéseket hozott és a bün­tetéséket vég're is hajtotta. Ítéleteinek — súlyos testi sértés, gyújtogatás — jellem­ző vonása volt, hogy a tet­tes soha nem rabolt, senkit ki nem fosztott, csak éppen elégtételt vett valamiért; ami elkerülte a bíróság figyel­mét vagy amit a bíró a tör­vényesség keretei között nem tehetett meg. Bár a rendőr­ség nyolc hasonló ügyről tud, az író csak két esetet említ. Két évvel ezelőtt Budán, egy hegyi vendéglő előtt is­meretlen tettes leütött egy válogatott focistát, aztán ki­dobta az út mellé. Ki ez a keményöklű verekedő és miért tette? Ez a futballcsil- lag. nemzeti büszkeségünk, néhány hónappal korábban a kijelölt gyalogátkelőhelyen halálra gázolt egy öregem­bert. Felmentése érdekében különböző magas rangú sze­mélyiségek, szervezetek, a spprtegyesületet támogató vállalatok és intézmények mozdultak meg. Soha nem látott tanúk, levelek bizo­nyították. hogy az áldozatot sokszor látták részegen, csök­kent látású volt, a figyel­meztetések ellenére sem hordott szemüveget, így ha­lálát maga okozta. Az „arany­lábút” elítélték ugyan három hónapra, de ezt is felfüg­gesztették. Az eset után a helyszínen egy papírkorongot találtak az igazság istennő­jének. Justitiának az emblé­májával. hátoldalán rövid szöveggel: „A törvény szol­gája”. A főmérnök, a rózsadombi villa tulajdonosa eladatta anyjával háromszobás vidé­ki házát. Azt Ígérte. hogy csérében magához veszi és gondoskodik róla. Fél évvel később elintézte, hogy édes­anyját beszámíthatatlannak nyilvánítsák, diliházba zá­ratta, aki onnan próbált pe- "relni. de az ítélet a főmér­nöknek kedvezett. (A főmér­nök sem járt rosszul, mert a leégett villáért a biztosító kétszeresen fizetett.) A nyomozás szálai doktor Gyimesyhez, a tanacs elnö­kéhez vezetnek, mert az ő páncélszekrényében találták meg annak a brosúrának a példányát, amit 10 évvel ez­előtt adtak ki, s a szöveget az ő írógépén gépelték. Ki­tűnő képességű, azonban gyenge testalkatú, roskatag egészségű ember volt, így képtelen bármiféle erősza­kos, erőt és ügyességet igénylő cselekedetre. Napon­ta többször betért egy-egy féldecire a „Hatcsöcsűnek” nevezett eszpresszóba, agyonltta és agyoncigaret- tázta magát. Hirtelen halá­lával le Is zárult a modern krimi, mert vallomás nélkül is fény derült arra, hogy „a törvény szolgája” nem más, mint Kántor Mátyás, a volt partizán, rendőrfőnök, majd csillés és robban tómest<?r, aki a dolgok mögé nézett és a „holló népen igaz tör­vényt tett”. A hallgató számára nem maradt más, mint a kérdés, igaza volt-e az öreg parti­zánnak, aki gyermekkorától részt vett a baloldali moz­galmakban. akit ezért több­ször elítéltek, akinek család­ját a , nyilasok kivégezték, aki azonban az első kudar­cok után már nem tudott felemelkedni és elégtételnek számította, ha a törvény kö­zelségében, a bírósági irat­tárban tevékenykedhetett. Természetesen igaza van, mert vannak »morális hely­zetek, bitangsógok, örökké nyitott sérülések. amelyek soha nem gyógyulnak, azt azonban elfelejtette, hogy törvényeink elítélik az ön- bíráskodást és hogy az osz­tály jövője nem a bosszúra épül. Moldova György legényei­ben, szociográfiáiban, ki­sebb írásaiban is határesete­ket mutat fel. amelyek száz­ezrek érzés- és gondolatvi­lágában élnek, melyeket ki­mondani bátorság és ön­vizsgálat. A focipálya ese­ményei, a hívő Vasas-szur­kolók szavai enyhítik a drá­ma komor mondanivalóját, amit Pós Sándor rendezése és Szabó Gyula, Horváth Sándor alakítása lett érzék­letessé. Ebergényi Tibor Mezőgazdasági statisztika, zsebkönyv, 1980. Hazánk, Kelet-Európa (3.) A nemzetté válás nyelvi-kulturális szakasza A polgári nemzet kialaku­lásának folyamatában Kö­zép- és Kelet-Európábán a nyelvi-kulturális tényezőnek jóvá) fontosabb szerep jutott, mint kontinensünk nyugati részén. Nem véletlen, hogy Herder és a német romanti­kusok: nemzetfogalma (amely az anyanyelvre, a sajátos kultúrára, a népköltészetre helyezte a hangsúlyt) sok követőre talált térségünk­ben. Fontos politikai kérdés lett a nyelv; írók, tudósok (főleg történészek és népraj­zosok) munkája politikai kö­vetkezményekkel járt. a kul­turális és irodalmi é'.et fo­lyamatai nagy jelentőséggel bírtak a nemzetté ‘ válás szempontjából. Természete­sen a társadalmi viszonyok­tól sem függetlenül, hiszen az egységes irodalmi nyelv, a polgári kulturális élet megteremtése közben ke­vesebb akadályt kellett le­gyűrni a viszonylag polgá­rosít német államokban, cseh tartományokban, mint például a balkáni szláv né­pek körében. A polgári fejlődés, az ide­gen államkeret fölidézte a nyelvi-kulturális asszimilá­ció, a ..nemzethalal” veszé­lyét. Mindenütt középpont­ba került az egységes nem­zeti nyelv kérdése. A XVII! század végétől szinte 8 4 egész XIX. századon keresz­tül tart a térség népeinél a nyelvújítás mozgalma. Az egész etnikumot átsugárzó korszerű közvetítő eszközre, anyanyelvre volt szükség, amely alkalmas lehetett a társadalmi kommunikáció­ra éppúgy, mint szépiroda­lom és tudomány művelésé­re. Könnyebb volt ott meg­teremteni a modem nemze­ti nyelvet, ahol az egységes irodalmi nyelvnek már vol­tak hagyományai. A lengyel, a cseh és a magyar nyelv a múlt század elején több év­százados irodalmi hagyo­mányra tekinthetett vissza. A nyelvújítás itt elsősorban a nyelv korszerűsítését, szó­kincsének bővítését jelentet­te. Közép-Európa keleti fe­lén és Kelet-Európábán azonban népek sora élt igen sovány vagy nem egységes irodalmi nyelv hagyományá­val. Számos népnek ekkor kel­lett megteremtenie, kodifi­kálnia egységes irodalmi nyelvét. A nyelvi változatok melletti döntés nemcsak a nyelvjárások ..fölötti” köz­nyelv elfogadását jelentet­te: a választásnak komoly politikai konzekvenciái let­tek. 1843-ban a szlovákok a közép-szlovák nyelven ala­puló. L. Stúr által kialakí­tott normát fogadták el, ami véglegessé tette a cseh és a szlovák nemzetté válás kü­lön útját. A horvátok és a szerbek olyan dialektust fo­gadtak el közösen alapul amelv a két rokon délszlá'- nvelv maidnem esvbeesc változata, úgyhogy mindmá­ig a két népnek közös az irodalmi nyelve. A szlové­nok viszont saját, a horvát-' tó; eltérő nyelvi forma ki­alakítása mellett döntöttek. Ehhez persze magyarázatul hozzá kell tenni, hogy a nyelv) különülés és egysége­sülés kérdései másként ve­tődnek föl az egymáshoz igen közel .álló szláv népek, illetve a más-más nyelvcsa­ládhoz tartozó népek kö­zött. A nemzeti célok megfo­galmazása és az érettük in­dított harc Közép- és Kelet- Európábán a romantika ko­rára esett. Így még erősebb hangsúlyt kaptak a nemzeti sajátosságok a kor irodal­mában, mint Nvugat-Euró- pában: A múlt kultusza, a történelem és a népi kultú­ra iránti érdeklődés szoro­san kapcsolódott a nemzeti ideológiához. A romantika eszmé) hatékonyan szolgál­ták a nemzetté válás céljait. A nemzeti romantika nagy írói-költői máig ható érvény­nyel a közép- és kelet-euró­pai népek identitásának szimbólumai. A lengyel Mic- kiewicz, a szlovák L’udovít, Stűr. a magyar Vörösmarty, a román Vasile Alecsandri, a szlovén PreSeren irodalmi teljesítményét nehéz volna elválasztani a nemzeti tu­dat kialakításában végzett munkájától. S a költők ma­guk is gvakran vállaltak szerepet közvet'enüi a poli­tikában. hogv csak Hriszto Botev és Petőfi harctéri ha­lálát említsük Ahogy mind­egyik népnek voltak nyelv­újító Kazinczyjai, úgy vol­tak népdalgyűjtő Erdélyi Jánosai is. És nemcsak ná­lunk szorgalmazták a nem­zeti múlt föltárását. Sorra megjelentek a romantikus történelemszemlélet túlzásai is. a múltba vetített vágy­képek nemzeti nagyságról, dicső ősök példáiról, akik a jelen harcaihoz adhatnak segítséget. Közép- és Kelet-Európa népei a múltban is bonyo­lult etnikai sakktáblát al­kotva éltek együtt és egy­más mellett. Ezért a nyelvi- kulturális mozgalmak gyak­ran ugyanabban a városban fejlődtek-bontakoztak. egv- más közvetlen szomszédságá­ban alkottak a különböző nemzetiségű írók* a tudósok. Az is előfordult, hogy diák­korukban együtt tanultak ugyanabban az iskolában. A nyelvi mozgalmakban azonban csakhamar föl.ülke- rekedett a türelmetlenség, a nemzetté válás időszaka ma­gával hozta a másnyelvűek- kel szembeni ingerültséget is. Mivel a nemzeti célok Közép- és Kélet-Európában gyakran' keresztezték egy­mást. a nyelvi mozgalmak — az erősebbeké éppúgy, mint a hátrányban levőké — a kizárólagosságot, az egy nyelvűséget is fölvették nyíltan vagy burkoltan cél­jaik közé. Az asszimiláció, a nyelvváltás is a célok közé került. Elsősorban éppen a politikai-állami és etnikai terület különbözősége miatt. A nyelvi türelmetlenség ne­gatív öröksége előítéletek formáiéban rakódott le az itt élő népek tudatában. (Folytatjuk) Kiss Gy. Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents