Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

Nikolai Ro nov bolgár képző­művész grafikái Bíró HA EGYSZER ELKÉSZÜL Heves megye irodalmi kis­tükre. abban külön hely il­leti meg Bíró Lajost, az írót. publicistát, a filmművészet jeles egyéniségét. Száz évvel ezelőtt született Bécsben, de már az eszmélkedés leghaj­nalibb időszakától, három­éves korától minden gyer­mekkori emléke Heveshez köti. Itt lett példaképe az 1843-ban született Hevesi Lajos, a világhírre szert tett szerkesztő, a szecesszió út- egyengetője. Az ő szülőházá­ban élt Bíró Lajos, apja ko­rai halála után — anyjával és húgával. Innen Egerbe visz az útja. A megyeszék­helyen végzi el a középisko­lát. Ebből a tornyos, barokk kisvárosból indul tovább Pestre, az írói érvényesülés lehetőségeit kínáló ..éhes vá- ros”-ba. Kitűnő nyelvtudá­sát Párizsban kamatoztatja és tökéletesíti. Jól beszél franciául, németül, ért ola­szul és angolul. A szenver délyesen olvasó, széles körű­en tájékozott fiatalembernek a szeme előtt a ..pontos, rendes és rendszerető” hír­lapíró eszménye lebegett. Tá­volságtartó igényessége lelki szuverenitást rejtett. Váro­sok felől, európai műveltség­gel és látókörrel érkezett Nagyváradra. Adyval egyidö- ben kerül a váradi Szabad­sághoz. A legtöbb eszmei és sze­mélyes szál Bíró Lajoshoz fűzte Ady Endrét a , pálya­kezdés váradi és pesti évei­ben. A lángoló fiatalkori évek jelképe A műhelyben című Ady-egyfelvonásos. amelynek bemutatóján egy­más maszkjában jelent meg a két jó barát. A KÖZTUDATBAN ÉS A VALÓSÁGBAN IS testi-lel­ki jó barátok Castor es Pol­lux módjára /éltek. Egymás állandó kísérői, szükség ese­tén kölcsönös párbajsegedei voltak. Küzdölársak az új irányzatok védelmezesében. A publicisztikai radikalizmus jegyében vállalták a társa­dalmi elkötelezettséget. Ady olvasta elsőként Bíró min­den sorát, amint Bíró volt az első rajongó olvasója, „füsttel fogó kéménye” az Adyban égő verseknek is. Szellemi erjesztöként, lelket Lajos jubileumára nevelő erőként belenőttek egymás életébe. A több mint két esztendővel fiatalabb Bí­ró Lajos csendes, halk sza­vú. tanulnivalóan szépen ad elő történeteket. Egy szer­kesztőségben dolgoznak 1900 elejétől 1901 májusáig, ami­kor is Ady a Nagyváradi Naplóhoz megy át. Továbbra is együtt laknak, a munka­helyváltozás semmit sem vál­toztat barátságukon: a „kon- kurrencia” dolga a kiadóké volt. Budapesten is közösen bérelt „hónapos szobában” tengődnek együtt. A „közös háztartást” csak Bíró küszö­bön álló házassága miatt mondja föl Ady. aki az al­bérleti szobák nyugtalansá­gát ekkor váltja fel a hotel­szobák otthontalanságával. A zaklatott lélek állapotához igazítja életét, átköltözik a Párizsi Hotel udvari kis szo­bájába. néhány hónappal második párizsi útja előtt. .. Már a váradi időszakban is sajátságos volt a barátsá­guk: a fiatalabb Bíró tart respektust nyugalmával, meg­értő magatartásával, komoly­ságával. Ady munkatársa, lakótársa, örömeinek része­se. éjszakai mulatozásainak józan szemtanúja. Joggal ír­ja később: ..Éveket töltöt­tem el a fiatal Ady szoros testi közelében”. Neki köszönhető, hogy Ady 1900 késő nyarán ellátoga­tott Hevesre. Bíróék család­ján kívül egy kis szűk ba­ráti kör fogadta a költőt. Kitűnő ebedet, adtak a híres vendég tiszteletére. Bor is került az asztalra, amely ná­luk ritkaságnak számított. Az ünnepi ebéd pompás he­vesi dinnyével zárult. Ady kert, is dinnyemagot. . hogy Érmindszentre küldhesse az anyjának. Az ebédnél szere­iéire méltóan kedves volt. Elragadó tudott lenni. ha akart. önfeledten tudott örülni, hiszen ekkor még nagyon fiatal volt. Bíró mondta ki elsőként Adyról az ítéletet: lángész. Hatását eav 1904-ben Párizsból .kül­dött levélben a költő így ér­tékeli: ..Hosszú időn át sze­rettem jobban önmagámnál”. Találkozásukat később is szerencsésnek, barátságukat öröknek nevezte. A poéta ha­lála után sokan jelentkeztek zsenijének első felismerőként. Bírót nem találjuk köröttük, pedig ő nemcsak rriondta, hanem már 1900 deeetüberé- ben le is írta Adyról (szólva a zseniális jelzőt. 1919/ben a Nyugatban kijelent^sszerű igazsággal írja: Adyn^k nem volt életben: sajátossága a démoniság. Ö szeretetne vá­gyón, gráciával, derültséggel tudott élni. mulatná, /szeret­ni. Minden fájdalon/ meg­döbbentette. minden jajszó­ra könnyel telt a szeme, de „geniejéröl királyiafn bizo­nyos volt már huszonhárom éves korában. . . már bizo­nyosan tudta, hogy lő egyet­len és páratlan és (rendkívü­li”. ADYVAL TUDOTT EGY ÜTEMRE LÉPNI a váradi Szabadság munkatársa, majd szerkesztője: Bíró Lajos. Polgári radikális cikkeivel, a magyar valóságot/ találtján ábrázoló elbeszéléseivel a társadalmi igazságtalanságok ellen harcol. A Századfordu­ló kis drámáit./ hivatalno­kok, dzsentrik sorsát drámai erővel pergetik! elbeszélései: a Szolgák országa. Kunszál­lási emberek. Budapestiek. A polgári házasság, a férjre vadászó leányos és vénkis­asszonyok világfit tárja elénk a Mária és más asszonyok, amely a polgári erkölcs ál­nokságait pelieigérezi ki. A máig eleven, dilámai hevüle- tű prózája a dzsentriosztály- lyal kiegyező polgári körök liberalizmusát ; ítéli el. A Szolgák országi témakörét és anyagát viszi színre a Sárga liliom. Bíró a natura­lizmus iskolájából indul, műveit tényszerűi anyagra építi, legjobb írásait gondos környezetrajz (jellemzi. A Sárga lilom nyitányában (El. ső elbeszéléskötete a Bál­ványrombolók!) (csak meg­csillantja a közmorál lelep­lezésének lehetőségeit, de a folytatás már a közönségsi­kerigényét elégíti ki. A szer­ző az első felvonásban még hű marad ugyan a Szolgák országa valóságábrázolásá- hoz, de a végkifejlet a na­turalista dráma társadalom­bírálatától romantikus pó­zokkal átszőtt szerelmi drá­mává vált át. Az első rész még azt bizonyítja, hogy a radikális polgári progresz­sziónak nincs tömegbázisa, a polgári radikalizmus mellett szónoklók nem igazi polgá­rok. Mintha meg Ady igazá­nak a vízjelét ismerhetnék fel ebben: a magyar polgár­ság meg sem született, mar­is megöregedett. A felemás és vékony magyar polgári réteg sérelmei ellenére is ki­egyezett. a dzsentriosztállyaí, mert félt az igazi demokrá­ciától. A darab íve megtö­rik, a szatirikus és kritikai elemek elhalványulnak.. A rokonszenves főhős, Peredy Jenő sem vonja le a szüksé­ges tanulságokat sem a ma­ga, sem mások számára.' Szentimentális végkifejletbe fut a történet az üzletszín­ház szabályait és igényeit követve: a hercegi ifjú és Peredy húgának, Juditnak a házassága kerül előtérbe. Mindez azt is mutatja, hogy miért lazult meg Ady és Bíró barátsága: eszmei- elvi, világnézeti okai voltak eltávolodásuknak. Bíró La­jos műveinek sikeres darab­jaival az uralkodó közízlésre figyeli, amit a sikerszerzők, Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc szentesítettek. Ütjaik elváltak. Bíró liberális de­mokrata, hangos sikereket élvező, családnak élő, em­lékező. jellegzetesen kétarcú író lett. Látta a társadalmi valóság bajait, de nem tud­ta vállalni az utat, amelyet Ady kiteljesedő forradalmi demokratizmusa jelölt ki. aki a „társadalmi megváltást” egyetlen élni érd eines fel­adatnak tartotta. Látta, hogy a magyarság sorsa: két esz­méletlenség közt egy rövid ébrenlét. Bíró üdvözölte a forradalmat, a Károlyi-kor­mány külügyi államtitkár­nak nevezi ki. 1919 nyálán azonban emigrációba kény­szerül, Bécsben. majd Lon­donban él haláláig, 1948-ig.’ Korda Sándorral alapítja meg a London Film Produc- tion-t. Világsikert aratott filmek, a VIII. Henrik ma­gánélete és a Nagy Katalin is az ő nevéhez fűződik. JELENTŐSÉGE GARAN­CIA LEHETNE, hogy emlé­ke ne maradjon jeltelen He­ves nagyközségben és me. gyénkben. Cs. Varga István Három hétig csodálatos világ­ban éltem: medvék között. Egé­szen olyanok, mint az emberek; van köztük jó és gonosz, van jó es rossz tulajdonságuk, valahogy mégis jobbak az embereknél: egy­szerűbbek, természetesebbek. Dino Buzattj A medvék nevez® tes hadjárata Szicíliában című re­gényét fordítottam magyarra. Az időtlen idők mélyén, a népmeséi időkben játszódik, amelyben min­den megtörténhet, mindaz való­sággá válhat, ami az ember fejé­ben megfordul, amit a szíve su­gall. A medrek Szicília fenséges hegyei között élnek (..amelyek nem léteznek ma már, annyi, ne annyi év eltelt”), zord. hófödte csúcsokon, kemény magányban —, de békességben, nyugalomban. Egyszer aztán minden eddiginél borzalmasabb tél jött, elfagyott minden ennivaló: gomba, boróka­bogyó. az éhségtői álmukban fel­sírtak a kis medvebocsok. A med­vék az irdatlan magasságból vá­gyakozva tekintettek le a termé­keny. virágzó völgyekre, ahol füs­tölt az emberek házainak kémé­nye —. s ez a világ minden táján azt jelzi: ennivalót készítenek ott. Es a medvék, amilyen „együgyű- ek”. azt képzelték: mi sem termé­szetesebb. mint. hogy az emberek élelmüket -megosztják velük, a szűkölködőkkel. Le kell hát men­ni a völgybe, a virágzó paradi­csomba! Hosszú, végeláthatatlan sorokban indult a medvék menete az emberek közé. Az emberek va- ion kaláccsal, mézzel teli csup­rokkal fogadták őket? Ágyúkkal, puskákkal, mordál vök kai! A med­rek, azonban —, ahogy a mesébe illik — legyőztek minden föloi és földöntúli hatalmat: a gonosz Na ár-herceget Szicília zsarnokát, a mágus! szellemekéi. emberer-n óriásokat, a félelmetes Banva­gyot. Elfoglaltak Szicília mesés gazdagságú fővárosát, es tizenhá­rom éven át Leonzió, a bölcs medvekirály uralkodott bekében, nyugalomban — a" medvék és az emberek megelégedésére. Minden jóra fordult tehát, ahogy a mesébe illik. Csakhogy a medvék kezdtek emberi módra élni, elirigyelték az embertől a pompát rangot, gazdagságot, sőt merényletet szőttek a bölcs med­vekirály ellen. A haldokló király utolsó kívánsága: népe térjen visz- sza a hegyekbe, hagyja itt a gaz­dagságot. s éljen úgy, mint régen — medve-módra. És megindulnak a medvék királyuk holttestével végeláthatatlan sorokban visszafe­lé azon az úton. amit tizenhárom évvel ezelőtt megtettek. Az embe­rek megsiratják a királyt, megsi­ratják a medvéket, mert szívük mélyén kicsit ők is — medvék. Azóta soha senki sem tudja, ho­gyan élnek a medvék, § nem is fogja megtudni többé. Buzatti „ravasz” író: engem, az olvasót kényszerít arra, hogy ke­ressem, a medvéket, magamban, másba n Mert h medvének léteznie kell! Hogvne léteznének, ha egyszer ö megírta Es most mar tálán ben­nem is élnek. Elindultam Szicíliába, Buzalti medvéinek nvonlát keresni Palermo. Réai dicsőségét idez.o meglehetősen elhanyagolva. Sötét, bűzös sikátorok — és az újabb gazdagságot hirdető elegáns főút­vonalak. És körben a csupasz, sziklás he­gyek. Nem nehéz mögéjük képzel­ni a még magasabb, meg zordabb hófödte csúcsokat, amit az írói fantázia teremtett. És itt vannak a termékeny, virágzó völgyek is. Április van. a hatalmas kertekben virít a narancs, a citrom. Most szüretelik. Szicília egész sorsát, lényegét jelképezi ez az ellentét: zord kietlenség és minden fantá­ziát felülmúló szépség, termé­kenység. A piac lenyűgöz. Feleségemmel járjuk gyalog a várost. é.s lépése­inket szinte öntudatlanul is úgy igazítjuk, hogy a piacot naponta többször útba ejtjük. Nem tudok szabadulni az ismert és ismeret­len gyümölcsök, zöldségek hal­maitól. És a tenger „gyümölcsei”! Halak, kagylók, polipok, rákok, homárok ezernyi fajtája, jég kö­zött tartva vagy percenként friss vízzel locsolva. Hatalmas, kétmé­teres karóhalak, egy szelet belő­lük egy ogesz családnak elég. A piac benne el a városban, a tout melletti sikátorok egész szö­vevényé van tele ' bódékkal, asz­talokkal. Reggeltől estig zsong elevenen, hangosan, az árusok nagy hangsat kínálják portékái­kat. nem úgy. mint a ki mértebb északi városokban. Persze lehet itt enni, inni is olcsón, egymást érik a lacikonyhák. A választék bőséges: fasírtszerű rizses hús­gombóc. kagylók, főtt halak, poli­pok. húsok, két szelet kenyér kö­ze rakott belsőségek, vagy egy­szerű főtt krumpli. Megsózva, pa­pírzacskóban. Kipróbáltam, ízlett. Lehel, hogy csak a gyerekkori nosztalgia miatt; amikor nagy­anyám üstben főzte az apró krumplit a malacoknak, mindig elcsentünk belőle. A feleségem vállalkozóbb szel­lemű nálam, kipróbálja a tengeri herkentyűket. Én valami hagyo­mányosabb ételt keresek. Egy signore főtt marhahúst árul, azt nézem ki magamnak. Megérzi a szándékot, már messziről invitál. — Pofásodjon a signora — mu­tatja is, soványnak ítélvén a fele­ségemet. A signora viszont már jóllakott, így hát én akarom át­venni a késhegyen kínált kóstolót. Nem engedi. Ragaszkodik hozzá, hogy a signora kóstolja meg elő­ször, én utána következem. Ké­rünk egy adagot. Tányérba rakja szelet kenyérrel, citrommal. — Mennyit fizetek? — kérde­zem. Csak legyint. No, jó, nyilván a végén szokás fizetni. Nézem az ősz hajú. hatv'an év körüli embert. Beszédhibás, nem szívesen beszél, inkább kézmozdu­latokkal fejezi kj magát. Az arca szigorúnak tűnik, el se mosol yo- dik. . körülötte mégis derii van, mindenki más mosolyog. Pultja mellett egy háziasszony megy el, egyik kezében nagy bevásárlók» - •■ár. a másikkal egy négy év kö­rüli kisfiút vonszol maga után. Látszik, a fiú szívesen megállná. Az ősz hajú signore egy falat húst nyújt neki. — ízlik? — kérdezi. — Igen — válaszol a bambino. Az öreg boldog. Nekem is felteszi az „ízlik-e” kérdést, s aztán fag- > gatni kezd. — Franciák? Németek? — Nem, magyarok vagyunk. — ) Látszik rajta, hirtelen nem tudja > hova tenni Magyarországot. — Luigi Tüköry honfitársai va- ) gyünk — mondom —, akiről utca í van itt, Palermóban elnevezve. ? Méltóságteljesen bólint. Peoig ( lehet, hogy nem tudja, ki is volt > Tüköry Lajos. Próbáljam elma- 5 gyarázni, hogy Tüköry a 48-as s magyar szabadságharc hadnagya, < később Garibaldi ezredese, Paler- / mo ostromakor esett el az olasz > szabadságharcért? Hogy Garibaldi S megbízására ötven vörösinges élén ( elsőnek tört utat a városba, el- ( foglalta a Porta Terminit, de köz- ? ben halálos sebet kapott? És idéz- > hetném Garibaldi 1860. június 6-i s napiparancsát: ..Igen. az olaszok , esküvel fogadják a hős vértanú / sírjánál hogy Magyarország ügye > az ő ügyük is, a testvéri vérért ) vért fognak cserébe adni.” Kiok- s tatás lenne a magyarázat. Nem ) tudóin miért, de biztos vagyok ) benne, hogy mindezt, ha nem is > tudja pontosan, de érzi. Befejezem a.z evést, fizetni aka- f rok. — Inkább egyék még — mond- / ja. ' j — Köszönöm, elég volt. — Nyi- > tom a pénztárcámat. — Tegye el, mert ellopják — / mondja, s egy kézmozdulattal, / mintha azt aoná tudtomra: mit > értetlenkedek itt; menjek már. Zavaromban alig tudom megkö- í szönní a vendéglátást. Pár lépés ; után eszembe Jut. mivel y'iszonoz- / hatnám legalább jelképesen a vi- J> •Nzonzás nélkül adottakat. Vissza- í megyek hozzá.- > — Kérem, fogadja el. magyar I cigaretta. A signore kijön a pult mogul, s > kezem szorongatja, ölelget. Öszin- í tén örül — nem a csekély aján- i déknak. j — Találkoztam egy medve-em- 5 berreL f .*a**.**»a.*1íb># rö paloták — | IfíWíhMtii ANGYAL JÁNOS: Találkozásom egy iiHMluk>eiiilieiTel

Next

/
Thumbnails
Contents