Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
Művelődés és periféria Milyenek a boszorkányok? Erre a kérdésre egyetlen újságolvasó sem tudna felelni. Legfeljebb elmosolyodik vagy bosszankodik,J rajta — ki-ki vérmérséklete szerint —, esetleg arra gondol: micsoda ostobasággal hozakodnak elő az újságírók. Aki nemrégen került ki az iskolából, bi- \ zonyára úgy válaszol a fenti kérdésre: Boszorkányok pedig nincsenek, ezt már Könyves Kálmán királyunk törvénybe iktatta, csaknem 900 évvel ezelőtt. Annak viszont alig néhány hete. hogy a televízió- ! ban filmet mutattak be egy isten háta mögötti faluról, s abban egy 90 év körül botorkáló öregasszonyról. > akit a községbeliek többsége ma is boszorkánynak ; tart. Méghozzá nemcsak az idősebbek, akik annak idején írni-olvasni is alig tanultak meg. hanem életük delén járó férfiak, nők, sőt gyerekek is. Nem csupán szórakoztatásnak szánták a filmet. F’i- l gyelmeztetés volt az. Elsősorban arra figyelmeztet, hogy nagyon sok még a tennivaló a kis falvak, a < közlekedési és kulturális ,,főútvonalaktól" távol eső í helyek művelődése terén. Arra, hogy a közművelődés ‘ szépen sorjázó statisztikai adatai, bármennyire igazak, ; az átlag sok mindent eltakar. S nem is jótékonyan. | Sok, gazdaságilag nálunk előbbre tartó országnál 1 jobban állunk kulturális érdeklődés dolgában. Maga- j sabb a műveltségi színvonal átlaga. Csakhogy ezen) belül a csúcsok igen magasak: több ezer városi — i beleértve természetesen a kisvárosokat is — család minden egyes tagja jár színházba, kiállításra, koncertre, vásárol könyveket, festményeket, hanglemezeket. További százezrek vesznek részt aktívan Vagy \ passzívan a kultúra valamely ágának művelésében, ' ide értve a csak könyvtári könyvet olvasókat éppen í úgy, mint azokat, akik például népi táncceopórtban ) segítik a közművelődést. De az átlag mégsem azonos az általánossal. A kiemelkedő csúcsok mögött még — ha nem is mindig j vagyunk hajlandók tudomásul venni — mély hullám- í völgyek vannak. Mint például az a falu, ahol a lakosság nagy többsége szentül hisz a boszorkány- í mesében. Lehet, sőt kell is az egyéni felelősséget keresni az ’ ilyen elmaradottság mögött. A tanítóét, akinek nem sikerül eloszlatnia a ködöt, talán azért, mert egyedül kevés hozzá az ereje. A papét, akire ilyen helyen ; sokan hallgatnak, s akinek humanitásból is köteles- j sége a boszorkányhírbe került öregasszonyt megvé-1 deni. A közvetlen környék értelmiségének, felelősségéről is szólhatnánk, hiszen a diploma nemcsak fali- ! dísznek való . .. < Egyetlen baj, gond, probléma sem szűnt még meg > azáltal, hogy nem beszéltünk róla. Mondjuk ki hát most is nyíltan: vannak még a közművelődésnek olyan { fehér foltjai az országban, amilyeneknek tulajdonkép- > pen nem is volna szabad lenni. Akadnak falvak, aho- i vá alig egy-két újságot visz a postás — s ahol az al- ? koholfogyasztás abszolút számokban is magasabb, < mint az ötször annyi lakosú városé. Kétségtelen, hogy a fehér foltok megszüntetéséhez > nagy és önzetlen, olykor önfeláldozó kulturális mun- j kara van szükség, hiszen hasonlíthatatlanul könnyebb egy kisvárosban, nagyközségben akár tucatnyi, külön- í höző színvonalú rendezvényhez közönséget szervezni, mint elmaradott helyen egyetlenegyszer bemutatni va~ i la mit a kultúra vívmányaiból. Olykor rossz utakon, \ nehéz körülmények között lehet csak eljutni ilyen helyekre — hiszen a műveltségi elmaradás általában > éppen a nehezen megközelíthetőségből adódik —, de mégis kell. 1 Lehet azon vitatkozni, 'hogy mivel kezdjük. Talán ) először elegendő egy hangulatos magvarnótaest, ope- , rett-összeállítás vagy bármilyen „könnyű” műsor, / esetleg a fiatalok számára némi modern zenével fű- í szerezve. Lehet úti beszámoló, vetített képekkel vagy \ szinte bármi, ami alkalmas az érdeklődés felkeltésé- \ re. S ha eleinte csak nyolcan-tízen érdeklődnek, bíz- ; ni kell abban, hogy legközelebb kétszer, egy év múl- 1 va. akár tízszer annyian lesznek. Mindent lehet, szabad — csak lemondani nem. Bármilyen „isten háta mögötti’ az a község, bármennyire elevenen élnek még benne a babonák, akármilyen sok ; ;ele van még a sok évszázados elmaradottságnak — minden falu. vagy akár még kisebb lakott hely, része . az országnak. S éppen ezért része kell. hogy legyen a közös népi kultúrának is. A közművelődés törvényben . előirt fejlesztése rájuk is vonatkozik, s ez már tör- vénynél is több: a kultúra terjesztőinek legbenső, lel- < kiismereti kötelessége. A felszabadulás óta két nemzedék nőtt fel. S ha még . ők i.c hisznek nevetséges babonákban vagy a „noha ' bői-", a kocsma egyedül üdvözítő voltában — az a mű- j veit emberekre vet rossz fényt. Elsősorban azokra. } akik közvetlen közelükben élnek, s tudomásul veszik > az elmaradottságot. De tágabb értelemben mindenki- re. aki tehetne valamit a „kultúra perifériáinak" fel- í számolásáért. Mert kiemelkedő műveltségi eredményeinkre is ■ csak akkor lehetünk joggal büszkék, ha az átlagmű- veltségböl általános és mindenkire kiterjedő művelt- j ség lesz. Várkonyi Endre c Szovjet traktorok — afgán szövetkezeti tagok (F.: KS.j Találkozás a valósággal Dr. Szirmai Péter Dlczházl Bertalan Hegedűs László Kosa Lajos (Fotó: Szán tó György) Szociológiai Érettségi után belépőt szereztek az egyetemre. Budapestre kerültek, megszokták a főváros légkorét, az ottani élettempót. Idejük tekintélyes részét a tanulásra. a művelődésre fordítottak. Olyannyira. hogy egy kissé elszakadtak a hétköznapok világától. A niányérzet azonban nem hagyta őket nyugodni : ezért jelentkeztek a Műszaki Egyetem KISZ- szervezetének közművelődési titkársága által hirdetéttszociológiai körbe, ezért vállalkoztak készséggel arra. hogy Hevesen töltsenek Jó tíz napot, s — töbi>ek között — arra keresnek választ, hogy megteremtették-e ezen a településen a várossá válás feltételeit. Ha ez túl hivatalosan hangzik, akkor fogalmazhatunk úgy is, hogy találkozni akartak a valósággal. Annál is inkább, mert amikor tapasztalataikról kérdeztük őket, valamennyien ezt hangsúly óztak. Jó elképzelések East emeli ki * negyven fiatal munkáját irányító dr. Szirmai Peter adjunktus is. — Nagyon fontos az, hogy a leendő értelmiség ezer szállal kötődjék jelenünkhöz. Ha alaposan szétnéznek, ha körültekintően tájékozódnak, akkor érzik, tudják igazán, hogy milyen felelősségteljes teendőkkel birkóznak majd meg. A kíváncsiság, a cse- lekvésvágy él bennük, s ez ösztönzött bennünket arra. hogy zöld jelzési adiunk ambícióiknak. Elsajátítottuk 1 velük e tudományág fortélyait, s hagytuk: mutassák meg. mire képesek. A témával kapcsolatban hadd jegyezzem meg: minket néma precízen összeállított statisztikai mutatók érdekeltek, hanem arra kerestünk választ — ez az Igazán izgalmas dolog —. hogy milyen összetevők. milyen mozzanatok rejlenek mögöttük. E bevezetés után nézzük meg azt. hogy ki mit gyűjtött a tarsolyéba? Háztáji — közelről Az ötödéves Diczházi Bér- tálán, a borsodi Szalonna községből származik, ezért nem véletlen, hogy a falusi hétköznapok egyik meghatározó elemével, a háztáji gazdálkodással foglalkozott, s portáról portára kopogtatott. Következtetései azért is érdekesek. mert eltérnek a közkeletű, a divatos hiedelmektől. — Egy jellemző példát említek. A család paradicsomot tábor Hevesen és paprikát termesztett ezer- kétszáz négyzetméternyi alap- területű fóliasátorban. A feleség és szülei állandóan itt szorgoskodtak, a férj csak műszak után. Éves tiszta hasznuk negyvenezer forint volt. Könnyű kiszámolni, hogy milyen jelentéktelen ösez.egű órabérért munkálkodtak. Panaszaikról is faggattam őket: leginkább az bántja valamennylüket, hogy a ZÖLDÉRT olcsón veszi át tőlük az árút, ám másnap már duplájáért adja boltjaiban. Ezt szerintem joggal tartják igazságtalan megoK dásnak. Elgondolkodtató az is. hogy az állattartás egyre kevésbé vonzóbb. A sertés- hizlalók elmondták, hogy hasznuk alig van, mindössze egyszerre kapják meg a részletenként! takarmányvásárlások ellenértékét Ezt a jelenséget nevezzük mi malac- peraéiy-effektusnak. Az mindenképpen dicséretes, hogy a többség mégsem lép visz- sza, nem hagyja abba. Az egyik idős bácsi így magyarázta ezt a kitartást: „Nem tudnék meglenni munka nélkül. Ha tétlenkednék, akkor sémini értelme nem volna napjaimnak.” Felfigyeltünk arra is. hogy a gazdák igyekeznek szakosodni — csak egyfajta kertész.eti növényt termesztenek —, mert így lobban megtalálják a számításukat. Irány — a város Hegedűs László ötödéves matematikus a járásszékhelyt környező falvakat járta. — A leginkább Tarna- szentmiklós lélekszáma csökken. Ennek fő oka az, hogy nincs munkalehetőség, s aki csak teheti, nagyobb helyre, ‘ városba költözik, aho; gyermekeinek továbbtanulását jövőjét Ls biztosítva • látja. Igaz. akadnak bevándorlók is: ezek az alacsonyabb keresetű rétegből toborz.ódnak. s elsősorban azért érkeznek, mert olcsón eladó házak sorából válogathatnak. Beszélgetés közben felve- , tödik az ingázók kérdése is. A téma egyik „gazdája” Kosa Lajos, leendő gépészmérnök : — A hetente. a naponta utazók létszáma nem nagyon csökken. Ez több szempontból is érthető. Pesten a nagyvállalatok sokkal jobban fizetnek, mint a Berva hevesi gyáregysége. Jó néhány alkalmazottjuk azért sem mond búcsút, mert lakásépítési kölcsönt kapott, s ennek fejében hosszú időre szerződött. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy sajátos helyzet formálódott. Mintegy ezren próbálnak szerencsét már- sutt. s 1008-an utaznak nap mint nap a leendő városba, azaz teljesült az a feltétel — a cím odaítéléséhez ez szükséges —, hogy elérjék az ötvenszázalékos szintet. A statisztika mégsem vigasztaló. mert itt mindenki az ipar előszobájában érzi magát, s ezért nem mozog otthonosan. A jelenleginé) jóval többet kellene tenni az itt élők megnyeréséért, ugyanis innen is költöznek el lakosok. Nemcsak a kedvezőbb kereseti viszonyok csábítják őket. hanem az ts. hogy fiaik-lányaik sorsáért aggodnak, azokért a fiatalokért, akik szívesebben mennének szakközépiskolába vagy ipari tanulónak, mint a helyi gimnáziumba. Ezért lenne érdemes egy ilyen oktatási intézmény létesítéséért is kardoskodni. Könyvek nélkül A közművelődés iránti érdektelenségről mindannyian szomorúan beszélnek. — A helyi bibliotéka programok tömkelegét kínálja. Sajnos nemegyszer hiába. Két délutánt is töltöttem itt, de egyetlen kölcsönzővel sem találkoztam, pedig vakáciö lévén, legalább a diákokra számítottam. é — A nagyközségi-járási művelődési házban még súlyosabbak a bajok. Nem sok a rendezvény, s azok egy része is csak. papíron szerepel. Ilyen jellegűek az üzemi szocialista brigádokkal kötött szerződések is. Erről maguk a dolgozók tájékoztattak minket. — Van közömbösség, az. emberek elsősorban az anyagi jólét megteremtésére törekednek. s elfelejtkeznek arról, hogy a szellemet is pallérozni illene. Villának is beillő lakásokban jártunk, de könyveket hiába kerestünk. No«, ez az, amibe nein szabad belenyugodni, vérbeli népművelőkhöz méltó feladat a gondok fokozatos felszámolása. Nem a statisztika kedvéért, nemcsak úgy tessék-lássék módra, hanem igazi teremtő tettvágytól fűtve. ★ A tábor bezárult, az egyetemisták visszautaztak Pestre. Ittlétük nem volt hiaba, mert tapasztalataikat közreadtak. Jelzéseik jó szandé. kúak, töprengésre késztetnek. akkor is, ha olykor sarkítottak. Minderről később vaskos tanulmányt készítenek. Ügy hisszük: érdemes lesz majd lapozgatni. Különösképp Hevesen. . J Pécsi István,
