Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

Szövetség, országépítés, demokrácia

é

Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával

A párt szövetségi politikája országépítő tevékenységünknek egyik leglényegesebb alkotó eleme, mozgatója. Mindennapi gyakorlásának országnyi méretű szerepe a szocialista építés céljaival egyesítő erőket egybefogó népfrontmozgalom. Az osztályszövetség, a cselekvő nemzeti egység és az ezekhez nélkülözhetetlen demokrácia mai tartalmáról kértünk interjút S. Hegedűs Lászlótól, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától.

— A felszabadulás óta eltelt évtizedek alkotó munkájának eredményeként immár a fejlett szocialista társadalom építése a célunk — kezdte S. Hegedűs László. — A fejlett szocializmushoz való közeledés főútvonala nem egyéb, mint mai és holnapi tennivalóink lelkiismeretes, magas színvonalú elvégzése.

— Gondolok napjainkban például arra a szerkezetvál- tóztatási folyamatra, amely a mind teljesebb egyensúly kialakítását szolgálja mind a társadalomban, mind a gazdaságban. Ami az utóbbit illeti: közismert, hogy azt és annyit kell termelnünk, amit és amennyit idehaza, illetve külföldön megvesznek, felhasználnak. Ezzel mindenki egyetért, ám ugyancsak mindenki tudja, hogy ez a feladat nem kevés munkaerőgazdálkodási, átcsoportosítási gonddal jár. Miként szüntessük meg a kor követelményeinek megfelelően, a tegnap még humánusnak látszó

foglalkoztatásközpontú szemléletet? Társadalmi méretű feladat ez, és a megoldáshoz bevált szövetségi politikánk alapján juthatunk el.

— Véleménye szerint me- * lyek az egyensúlyteremtés

legfontosabb tennivalói a gazdaságon kívüli területeken?

— Az első: tovább dolgozni azért, hogy egyenlő létfeltételek alakuljanak ki városon és falun. Kívánatos folyamat kezdődött meg például a korábban elmaradt területek — Szabolcs, Zala stb.

— differenciált fejlesztésével (egyebek mellett a túlzsúfolt iparú főváros egyes üzemeinek a megyékbe való telepítésével, hiszen a gazdaság, az ipar kérdései ilyen dolgokban sem kerülhetők meg). Az ügyet mégis hiba volna pusztán Budapest és a vidék viszonyára, fejlettségi arányszámaira leegyszerűsíteni. Az előbbi pozitív példák igazolják ugyan, hogy nem kell teljesen újragombolni a mellényt. Mostani városfejlesztéssel kapcsolatos felfogásunkat mégis érdemes lenne még egyszer végiggondolni. Vajon csak attól város-e egy település, hogy sokan lakják, és. hogy anyagi, kulturális alapellátása megfelel a feltételül szabott normatíváknak? Aligha hinném. Legalább ennyire fontos, hogy mennyire tud központjává válni a vonzásába tartozó ki- 5 sebb településeknek. A me- j gyeszékhelyek és a járások ' városi rangú székhelyei — ’ kisugárzó szolgáltatásaikkal, > intézményeikkel és más tér- $ mészetű lehetőségeik révén ,

— hasonmód számadással <

tartoznak környezetüknek, ? mint ahogy Budapest az> egész országnak. ;

— Azt jelentené-e ez, hogy ',

az összes fontos szolgálta- < fást integráljuk ezekbe a ( központokba? £.

— Korántsem. Lehet, hogy $ első hallásra meghökkentő a kérdés, de vajon törvónysze- rű-e például, hogy a megyei kórháznak — a megyeszékhelyen kell lennie? Hiszen meglehet, hogy közben a i megye egy másik tája a j tiszta levegő, vagy a gyógy- / viz. a gyógyítás olyan lehe- / tőségét kinálja, amelyek ^ miatt érdemesebb az intéz- í ményt, vagy legalábbis meg- < felelő osztályait oda telepi- ? teni. A müvelodesugy né-, mply kérdéseiben hasonló a i helyzet. Magam is büszke í

t »«gyök száz-kétszázezres lé- ‘

lekszámú és sok ezres diáklétszámú Iskolavárosainkra. Ám tény, hogy az oktatási intézipényeket több országban ma már nem feltétlenül a legnagyobb népességű településeken építik. Egy sárospataki tanár, vagy eminens diák valószínűleg sokkal inkább érezheti magát egy egész település ismert személyének, mintha valamelyik nagyobb városban dolgozna, illetve tanulna. Ez mindenképpen kötődést, egészséges lokálpatriotizmust teremt. Hozzáteszem, hogy az ilyesfajta koncepció egyáltalán nem csökkenti a nagyváros szerepét, ellenkezőleg, több lehetőséget, eszközt és energiát hagy a valóságos város- és infrastruk- tú ra - fej lesztésre.

— A kedvezőbb hitelfeltételektől kezdve az építési anyagok választékának bővítésén át egészen az engedélyezési eljárás meggyorsításáig, sok minden beleértendő ebbe. Nyomósán indokolja ezt a népgazdaság korlátozott teherbíróképessége, amely a célcsoportos lakás- építkezést legalábbis behatárolja. Esetünkben azonban nemcsak erről, hanem a barátságos arculatú település- szerkezet, városkép formálásáról is szó van. A családi házak és a néhány lakásos térsasépületek tömeges építése beletartozik egy város arculatába. Elnézést, hogy megint csak külföldi példával hozakodom elő, de jártam Japánban olyan összkomforté családi házakban, ahol az etázsfűtéstől a gyü- , mölcsöskertig minden volt, amelyeknek közös bekötő- útjáról röpke perceken belül rá lehetett hajtani az országos autópálya-hálózat három- szintes csomópontjára. Hazai lehetőségeink még közel sem kiaknázottak. Nem mindenki tudja például, hogy Budapest területének kereken háromnegyede ,,földszintes”, és a fővárosi lakosság 40 százaléka kertes házban él. Nagyvárosban is van hát még mit tenni a létkörülmények javításáért.

— A legfontosabb forrása ennek is a munka. Az egesz társadalomé, és benne az egyéné is.

— Éppen ezért jelenünk fontos napirendi pontja a szorgalmas, precíz munka megbecsülése. Az emberi alkotó tevékenység fegyelme, áldozatkészsége. színvonala persze soha nem jámbor óhaj kérdése, hanem mindig adott történelmi-társadalmi helyzet terméke. A jó munkának például azelőtt is megvolt a becsülete. Aki nem dolgozott tisztességesen, az ugyanis nem élt meg. A lét- biztonságnak nálunk ma már munkára alapozott alkotmányos garanciái vannak. Mégis kötelességünk a szocialista közmorál szüntelen fejlesztése, ez. ugyanis visszahat a produktumra. Az emberek többsége szorgalmas,

és rendet, fegyelmet szeret maga körül. Erre építsünk!

— ötvözhető-e ezekhez i

követelményekhez a demokratizmus?

— A demokrácia számára legkedvezőbb táptalaj; a rend és a fegyelem. Ahol zűrzavar uralkodik, ott hír dethetik akár a legteljesebb szólásszabadságot; a helyzet nem ad módot az okos javaslatok megvalósítására, értéket gyarapító alkotó munkára.

— A demokrácia önállóságot is jelent, hiszen a legkisebb szervezetnek is szüksége van bizonyos autonómiára. Demokratikusan és érdemben beleszólni valamibe csak akkor lehet, ha az adott ügy helyben dől el. Nem kell félni a hatáskörök ésszerű decentralizálásától. hiszen aki jogot „ad”, az egyúttal kötelességeket is megszab. A szövetkezeti önállóság például nem csökkentette, hanem inkább növelté e szervezetek felelősségét. A tsz-ek minden külső utasítás nélkül, rövid úton bocsátják egymás rendelkezésére szárítóberendezéseiket és egyéb eszközeiket, az időjárás mesterkedéseit pedig gyakorta Dunántúl—Alföld méretű együttműködéssel védik ki, amikor traktorokat, munkagépeket irányítanak át a másik térségbe. Az értelmesen gyakorolt demokratizmus a lakossággal való alkotó párbeszédre is kiterjed. A nagyobb ügyekben való tájékozódást ugyancsak lehetővé kell tenni az állampolgár számára, hogy ha kell és akar, ezekről is vélekedhes- sék. Napjainkra is érvényes az a lenini norma, amely szerint a szocializmus számára nélkülözhetetlen az állampolgárok - tényleges, tömeges részvétele a hatalomban.

— Milyen társadalmi erőkre lehet számítani településfejlesztési céljaink megvalósításában?

— A Hazafias Népfront: településfejlesztési társadalmi munkaverseny-felhívása nyomán a lakosság a tavalyi esztendő végére 4.7 milliárd forintnyi új értéket teremtett oly módón, hogy az akciókban vállvetve dolgoztak üzemi szocialista brigádok és kisiparosok, tsz-tagok, és értelmiségiek. hívők és nem hívők, nyugdíjasok és háztartásbeliek. Imponáló eredmény ez akkor is, ha tudjuk, hogy a fejlett szocializmus elsősorban természetesen a napi munkaidő kötelező nyolc órái alatt épül. Erre a cselekvő egységre és aktivitásra számit a Hazafias Népfront a közeljövőben is, amikor > a hatodik ötéves tervet társadalmi vitára fogja bocsátani. Az „össznépi párbeszéd” szándékaink szerint a népfrontkongresszusra való felkészülésnek is méltó társadalmi fóruma lesz.

Rácz T. János

Búzából a friss cipó

(Fotó.: Szabó Sándor.)

ALKOTMÁNYNAPI MEGEMLÉKEZÉSEK

Németh Károly Debrecenben, Sarlós István Kisbéren mondott ünnepi

Augusztus 20., az alkotmány ünnepe előestéjén országszerte megemlékezésekre, nagygyűlésekre került sor. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden délután Debrecenben mondott ünnepi beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: a fel- szabadulást követő gyökeres társadalmi változások útján korszakos jelentőségű volt államunk alaptörvényének elfogadása 1949-ben. Ez szentesítette a munkásosztály, a nép hatalmát, és a nemzet programjaként törvénybe foglalta a kizsákmányolástól mentes szabad tár- sadálom, a szocializmus felépítését. Népünk túlnyomó többsége azóta tiszteletet érdemlő módon, eredményesen dolgozik a kitűzött feladatok megoldásán. Az épitőmunka feltételei most nehezebbek, a. korábbinál több akadály áll a fejlődés útjában. De bizakodhatunk, pártunk és népünk együtt sok bonyolult feladatot oldott meg eredményesen. Ha mindannyian akarjuk, s egvség- ben cselekszünk, elérjük a kitűzött célokat, megőrizzük és megszilárdítjuk nagy történelmi vívmányainkat, megvetjük egy későbbi lendületes fejlődés alapjait. Van világos programunk, szilárd alapokra építhetjük a jövőt! — zárta beszédét Németh Károly.

Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára

a Kisbéren rendezett nagygyűlésen mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben kiemelte: mi a haza sorsának folyamatos javulását csak úgy tudjuk elképzelni, hogy minden tettünkkel közvetlenül szolgáljuk az egész nép érdekeit. A holnap letéteményese — hangsúlyozta — a dolgozó ember, aki nélkül nemcsak értéket termelni nem lehet, de dönteni sem lehet, sem a jelen, sem pedig a jövő fontos kérdesew ben. Mi olyan jövőről beszélünk, amelyért mindenkinek egyformán, képességei és tudása kifejtésével kell dolgoznia.

Az a-1 kotmónynapi meg-'

emlékezések sorában ma, augusztus 20-án délelőtt Hatvanban kerül sor a megyei központi ünnepségre, amelynek szónoka dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter lesz.

Ünnepi tanácsülés Egerben

Pecsét és aláírás

i

A „kisember” és a vállalat — UTIBER — kirendeltségének vezetője között vita kerekedett. A kirendeltség vezetője a „kisember” panaszos levelére válaszolva megmagyarázza a bizonyítványt, nagyvonalúan lemond a vitatott területről, amit eddig jogtalanul és kártérítés fizetése nélkül használt, majd egy hirtelen fordulatul gesztussal közli: cége hajlandó „... a területet kisajátítani, de mikor időben arra ráér és odakerül”.

Nem ezért az érthetetlen, magyartalan fogalmazásért fogtam azonlmn tollat, hanem a levél befejező sorai ingereltek erre. íme: „Kérem, hogy minden további sürgetést mellőzzön. Amennyiben ezen válaszom vem elégíti ki és nem hajlandó a kisajátításra várni és felsőbb szervekhez fordulni kíván, úgy az UTIBER nem fogja kisajátítani a területet.” És ahogy ez illik, dátum, pecsét, cégszerű aláírás a levélen. S ami talán nem illik, mérhetetlen felháborodással kevert kíváncsiság bennem a levél olvasásakor.

Vajon megmondták-e ennek a vezetőnek, amikor a pecsétet és az aláírás jogát megkapta, hogy egy állami vállalat képviseletében mire és mikor használhatja ezeket?

S ha igen: honnét a bátorság egy jogállamban, egy állami vállalat vezetőjének, hogy hivatalos levélben nyíltan megfenyegessen, megzsaroljon egy állampolgárt?

Ne sürgessen és ne panaszkodjék! El ne járjon a panaszos szája, különben rosszul jár — „ajánlja" a pecséttel is rendelkező, aki tulajdonképpen igazat ad a levélírónak, de csak nem. engedi meg. hogy cége mundérján folt essék? Mert bizony igy lesz, ha a „partner” „felsőbb szervekhez fordulni kíván”. Inkább a zsarolást, inkább a fenyegetőzést vállalja mert félti a már jó néhány éve betöltött funkciót és az azzal járó tiszteletet.

Amit nem érdemel meg! Nem, mert vagy nem sokat tanult az eltelt évek alatt, vagy pedig gyorsan felejtette, mihez van joga és mi a kötelessége. S nem utolsósorban azt, hogy hogyan kell eleget tenni annak a megbízatásnak. amelyet éppen az állampolgárok érdekeit képviselő, szolgáló és védő államtól kapott — ideiglenesen!

Ez utóbbi pedig megfontolást érdemel. Mint ahogy az is, mit írunk alá és mire tesszük rá a pecsétet...

Papp János

Albotmánytmk 31. évfordulója alkalmából tegnap, kedden délelőtt tartott együttes ünnepi ülést a Hazafias Népfront Eger városi Bizottsága és Eger városi Tanácsa. A megjelenteket — köztük dr. Vasas Joachimen, az MSZMP Eger városi Bizottságának titkárát és Maróti Sándort, a Heves megyei tanács elnökhelyettesét — dr. Kerekes Lajos, a Hazafias Népfront Eger városi Bizottságának elnöke köszöntötte. Ezután Kalmár Péter, a városi tanács általános elnök- helyettese mondott ünnepi köszöntőt.

Ezt követően az ünnepi tanácsülésen kitüntetések átadására került sor. A megye egészségügyéért kitüntető jelvényt kapta Bárány Edéné. Felföldi Andrásné és Szabó Tiborné. A megye művelődésügyéért kitüntető jelvényben részesült Csizmadia Sán- dorné, Király Györgyné és Milosné Bóta Piroska. Heves megye Tanácsának elismerő oklevelét kapta meg a városi tanács mélyépítő és város- gondozási üzemének Salvador Allende szocialista brigádja és a BUBIV egri gyáregységének Béke szocialista brigádja. A művelődésügyben kifejtett kiemelkedő társadalmi tevékenységéért tüntették ki a Gárdonyi Géza Színház műszaki csoportiát. az Egészségügyi és szociális munkáért kitüntetésben részesült az Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Laikásberu- házó Vállalat kollektívája. Eser fejlesztése érdekében végzett kimagasló tevékenységükért a Társadalmi munkáért kitüntető jelvényt ti- , zenegyen kapták meg. A harmincéves tanácsi munkaviszony alan.ián a tanácsi törzsgárdajelvény arany fokozatát vehette át dr. Varga János, dr. Varjú Vilmos, Bajzáik Istvánné, Bukolyi Bernét né, Sipeki Istvánná és Bartos László. A Húszéves tanácsi szolgálatért feliratú arany pecsétgyűrűt és a tanácsi törzsgárdajelvény ezüst fokozatát ketten, bronz fokozatát pedig hatan kapták meg. A Minisztertanács által alapított és a megyei tanács elnöke által adományozott Kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt Nagy Bélának és id. Németh Tibornak adták át.

A Hazafias Népfront egri városi körzeteinek versenyében az 1979-ben végzett kiemelkedő társadalmi tevékenységével az 5-ös számú körzet érte el az első helyezést, s kapta meg a 200 ezer forintos jutalmat és a zászlót. A vállalatok és üzemek versenyében a Heves megyei Finommechanikai Vállalat, . az intézmények, középiskolák versenyében a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola, az alsófokú iskoláit versenyében pedig a 4-es számú Általános Iskola került az első helyre. Az Egriek a városért kitüntetés arany fokozá- tát hárman, ezüst fokozatát öten, bronz fokozatát pedig tízen vehették át. Tíz kollektíva részesült, a Társadalmi munkával Eger városáért kitüntetésben. A lakóterületi társadalmi, várospolitikai és népfrontmunkában kifejtett eredményes tevékenységükért a Hazafias Néofront Országos Tanácsa által alapított Kiváló társadalmi munkás kitüntető jelvényt heten, az Érdemes társadalmi munkás kitüntető jelvényt négyen kapták meg.

a

1980. augMSztus 20., szerda