Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-19 / 194. szám
Bérek és teljesítmények Kell a cukor Ifjodo gyár varja Hatvanban az új kampányt KEZDJÜK A KÖZVÉLEMÉNY ellenkezésével is számolva — a nap mint nap tapasztalható konkrét esetekkel: Ami a leggyakoribb: a vállalati középvezetők közül legtöbben úgy próbálnak eleget tenni a teljesítmény szerinti bérezés kívánalmának, hogy különbözőképpen emelik a bereket. de hogy az efféle megkülönböztetés ösztönző-e, azt már nem mindig mérlegelik. Az egész csak a bérdifferenciálással kapcsolatos jelszó értelmében történik és viszonylag rövid időre szóló alku tárgya, mondván: ,,ma ti kaptok valamivel többet. de tudnotok kell, hogy a következő alkalommal a többiek kapnak kicsivel többet”. Vagy: gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz, s ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mondván: egyenlősíteni nem szabad! Aztán: a termelő műhelyek világában jól ismert — különösen a gépiparban — az úgynevezett pótidő utalványozása. S az is közismert, hogy emögött gyakorta semmi más szándék nem rejtőzik, mint a normateljesítmények alapján különböző keresetek lehetséges kiegyenlítése. Ehhez hasonló az építőiparban az a bizonyos ..homok”, a. szakmabeliek jól ismerik e kifejezést, ami voltaképpen nem más, mint az el nem végzett'munkák elszámolása annak érdekében, hogy a dolgozó annyit keressen. amennyit a művezetője szükségesnek lát ahhoz, hogy az illető a vállalatnál maradjon. Unalomig csépelt példa: a szakképzett és szakképzetlen munkáért járó fizetés közötti egyre csökkenő különbség. Ami persze megint csak unalomig koptatott érvekkel magyarázható, hogy tudniillik a segédmunka gépesítéssel történő helyettesítése ma még a nem mindig rendelkezésre álló anyagi eszközök függvénye. Következésképpen manapság is legkeresettebbek a segédmunkások. S hogy vállalják is a segédmunkát, azért bizony fizetni kell. Esetenként majdnem annyit, vagy még többet, mint a szakmunkásoknak. A nehéz körülmények között végzett, munka nagyobb arányú gépesítése gyakran ugyancsak anyagi akadályokba ütközik. Logikus lenne tehát, hogy aki ilyen körülmények között dolgozik, az többet is keres, mint akinek kedvezőbbek a munkakörülményei. A valóság pedig az, hogy a normál erőkifejtést kívánó munkakörökben dolgozók átlagbére jóval közelebb esik a hivatalosan megállapított bér-', kategória felső határához, mint a lényegesen nehezebb körülmények között dolgozók alapbére a saját kategóriájuk felső határához. NEM FOLYTATOM a példái ózást — pedig még nem esett szó a vezetők és a beosztottak közötti egyre szűkülő keresetkülönbségről, az időbéresek körében uralkodó tökéletes bé regyen 1 őség- rőt — szóval, nem folytatom, mert ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a teljesítmény szerinti bérezés meglehetősen logikátlan, sőt: zavaros, kiismerhetetlen képet mutat. Felfedezhető ugyan némi — esetenként nem is jelentektelen pozitív megkülönböztetés, csakhogy ennek vajmi kevés köze van az anyagi ösztönzéshez. Napjaink bérkülönbségei — a jelek szerint — inkább igazodnak a pillanatnyi munkaerőhelyzethez, az aktuális termelésszervezési gondokhoz, a tervteljesítés rövid távra szóló feladataihoz, mint a valóságos munkateljesítményekhez, S aki oknyomozásra vállalkozik, annak nagyon messzire kell kanyarognia. Többek között a politika területére is, ugyanis a keresetkülönbségek megítélése egyes területeken, munkakörökben — éppen az objektív mérőszá- mok hiányában — inkább politikai, mint szakmai kérdés. így aztán az okok aprólékos boncolgatása helyett inkább csak két — egyébként ugyancsak közismert — tényt kell említenem. Ugyanis: ha egyszer a teljesítmények mérésének adott helyeken és adott munkakörökben nincs objektív mérőszáma. akkor a keresetkülönbségek döntően a szubjektív értékítélettől függenek. Ettől pedig a vezetők többsége mereven elzárkózik. Érthető, ám elfogadhatatlan magatartás. Elfogadhatatlan, mert személyes ítéletek alapján is kell és lehet a munka díjazásában különbséget tenni, ha a vezető pontosan ismerné beosztottjait, az általuk végzett munkát, és adott esetben cáfolhatatlanül bizonyíthatná a differenciálással kapcsolatos döntéseinek megalapozottságát. HA A JOBB MUNKÁÉRT többet akarunk fizetni — és többet kell fizetni! —f akkor ez csakis a gyengébb teljesítményűek rovására történhet, akiknek „munkaflíja ny módon csökken. Márpedig a vezetők — szinte kivétel nél. kül — ezt végképp nem vállalják. Jóllehet pontosan tudják, hogy nálunk soha és senki nem garantálta a mindenki számára megvalósuló, állandó s legfőképpen a teljesítményektől független reálbér-emelkedést. A gyakorlat azonban — elvi garanciáéi nélkül is — ekképpen alakult. (ezért is kell például a termelőhelyeknek egyre több szociálpolitikai tennivalót átvállalniuk). Idéznem kell itt az MSZMP első titkárának szavait: „Néha elhangzik, hogy a szocializmus' építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen fogalmazás ellen — mondotta Kádár János, a Hajógyárban tartott választási nagygyűlésen — mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonalemelés. ..” Világos beszéd, félreérthetetlen vélemény. s már csak azért is eszerint kellene cselekedni, mert némi reálbércsökkenést éppúgy nehéz érzékelni, mint a kisméretű emelkedést. Van eg.v bizonyos — persze: nehezen számszerűsíthető — ..küszöb”, aminek környékén az egyén és a család még viszonylag érzéketlen. legfeljebb fogyasztási szokásainak némi korrekciójára szánja el maigát. Mondom: korrekciójára és nem lényeges redukálására. S mert az ilyesfajta módosításra amúgy- is szükség lenne — tessék csak a meglehetősen eltorzult fogyasztási szerkezetre gondolni —, akkor alighanem nemcsak szükségszerű, de politikai kövétkezrhénye- it bátran vállaló folyamatnak ítélhetjük a bérek most már valóban elkerülhetetlen differenciálását, s ennek velejárójaként egyeseknél a reálbér stagnálását, vagy éppen átmeneti csökkenését. Csakis így képzelhető el a hatékony anyagi ösztönzést szolgáló teljesítmény szerinti bérezés, s minden más megoldás jóvátehetetlen erkölcsi — következésképpen gazdasági — károkat okoz. (V. Cs.) Ha jól1 számol az ember, alig egy hónap múlva új kampány indul a Hatvani Cukorgyárban, ahol január óta folyik a tervszerű karbantartás, valamint néhány fontos beruházási feladat megvalósítása. Deák József, a termelési osztály helyettes vezetője szerint a tervhez képest csökkentek az esélyek. Különböző elemi károk miatt — vállalati szinten — már a répatermő terület ezer hektárral csökkent, a hetvenegy partner gazdaságból tizennégy- ezer hektárról számítanak 510 ezer tonna nyersanyagra, ami a korábbi évek produktuma alatt van. Sajnos. a későbbi jövő sem a legbiztatóbb! A közös gazdaságok gépvásárlási hitel hiányában csokiken ten i kén y.s zer ülnek cukorrépa-vetésterületüket, pedig a világpiacon rohamosan emelkedik a cukor ára, s egy hektáron az idén mái' csaknem háromezer dollái't lehet „termelni”. A vegyszernek drágulása, valamint az élőmunka-ráfordítás is visz- szatartó erő. Valutam3gtakarítással Ami a következő kampánynyal kapcsolatos beruházásokat illeti, három fontos és időarányosan kivitelezett munkával ismerkedtünk meg a gyártelepen. Az NSZK-ból időben megérkezett alkatrészek felhasználásával. ám ugyanekkor jelentős saját rezsiben történt kivitelezéssel, majdnem elkészült már a toronydiffúzióval összefüggő, cukorkilúgozó egység szeletelőkészítője. amely így „csupán” tízmillió forintjába került a vállalatnak. Próbáját szeptember 10. körül tervezik! 'Szűk volt eddig a gyár mészégető kemencéjének a kapacitása, a szükségletet évék óta piacról pótolták. Az idén ez a gond is megszűnik, mert egy nagyobb volumenű beruházás részeként megépült az új. korszerű. 150 köbméteres kemence, amihez a következő években mészoltó állomás, továbbá fürdő, öltöző kapcsolódik, javítva az üzemrész 'munkahelyi körülményeit. Ha a szeletelő- készítő kapcsán annak kedf vező energetikai jellemzőit is említendőnek tartjuk, akkor egy harmadik beruházási téma a gyár tárolási gondjain enyhít: az év utolsó negyedében adják át rendeltetésének az új, tízezer köbméteres melasztartályt, ami% AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE ALKALMÁBÓL Termelőszövetkezeti dolgozókat tiintettek ki Augusztus 2l)-a alkotmányunk, s az új kenyér ünnepe. Méltó alkalom arra, hogy a mezőgazdasági munkák csúcsidejében egy pillanatra megállva köszöntsük azokat, akik az ország kenyerének megtermelésében, a közös gazdaságokban példamutatóan dolgoztak. Ebből az alkalomból rendeztek ünnepséget hétfőn délelőtt a megyei tanácson, hogy a megye termelőszövetkezeteiben, az állategészségügyi, a növényvédelmi állomáson, az állattenyésztési felügyelőségen kiemelkedő munkát végzőket kitüntessék; Részt vettek az ünnepségen a városi, járási pártbizottságok képviselői. a termelőszövetkezetek elnökei,; ott volt Tóth Mihály, a megyei párt-végrehajtó- bízottság tagja, a termelő- szövetkezetek területi szövetségének megyei elnöke és Molnár János, a MEDOSZ megyei elnökségének elnöke is Koós Viktor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője köszöntő beszédében megemlékezett az alkotmány linnepéről. szólt arról a nehéz munkáról, amelyet a megye mezőgazdaságában dolgozok az időjárás okozta A kitüntetettek egy csoportja: rendkívüli körülmények között végeztek és végeznek e napokban is. Bejelentette, hogy az elmúlt hetek legnagyobb feladatát, az aratást befejezték a megyében, a jó eredméFerenez Károly, Jakab Albert Mihályné nyék a példás helytállást dicsérik. Ezután felkérte dr. Varga Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, hogy adja át a kitüntetéseket. Társadalmi, gazdasági /munkájuk elismeréseként S3-an Bakondi Imréné és (Fotó: Perl M.) kapták meg a „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetést. A kitüntetetlek nevében dr. Balogh Ernő állatorvos, a besenyötelki Lenin Tsz dolgozója mondott köszönő szavakat. Ferdi nandué, A műszaki rajzolók a szeletforrázó technológiai csővezetékelés tervein dolgoznak A diffúziós berendezés karbantartása (Fotó: Szabó Sándor.) nek a költségei hatmillió forint körüliek. Hálódiagram Megközelítőleg harminc- millió forintra rúgnak ebben az esztendőben a karbantartás költségei, miközben a gyárvezetés — ahogy Debrődi László műszaki osztályvezető látogatásunk alkalmával elmondotta — nagymértékben csökkentette az idegen kivitelezés részarányát. Először az öreg gyártelep, életében. számítógépes előkészítés, szaknyelven hálódiagram alapján folyik január 21. óta az elhasználódott, megviselt gépegységek, rendszerek javítása. Ez nemcsak a tervszerű munkát segíti, hanem arra is lehetőségét nyújt, hogy a karbantartók szabad kapacitását nem hálózott területen kössék le. Az újszerű művelettel összefüggésben szabad legyen elmondanunk, hogy a gépek minőségére, a munkaóra-ráfordításra. . vonatkozó. több év átlagát képező adatokat olyan „okosan” dolgozza fel a komputer, hogy tablóiról szinte száz- százalékos pontossággal olvasható le egy-egy gépegység munkaidejének, anyag- és bérköltségének alakulása, va- lamipt a javítási sorrendre szóló utalás. A szezon ígérete Visszatérve a leszerződött tizennégyezer hektárnyi földterületre. a tervezett 365 mázsás átlagtermésre és a 16 százalék feletti cukortartalomra. a szezon ígéretét leginkább az a laboratórium mutatja ki. amelyet Frindt Lajos osztályvezető irányít. Az itt működő. Venema rendszerű holland vizsgáló hétről hétre, folyamatosan dolgozza fel a különböző partner- gazdaságokból beérkező, az átlagot jól képviselő növényzetet. így a gyökérsúlyra, a leveles fejsúlyra, valamint a cukortartalomra vonatkozó adataiból hűséggel lehet következtetni a betakarításra kerülő répa minőségére. Ott- jártunkkor, augusztus első harmadában, a Venema átlagban 354 gramm gyökérsúlyt. kiugróan magas, 653 grammos fejsúlyt, s 13 százalékot megközelítő cukortartalmat rögzített. Ebből a szakemberek, arra az álláspontra jutottak, hogy az időjárás javulásával, pár hét nyár végi napsütéssel még elérhető az idei szezonra tervezett cukortermék. Újfajta ösztönzés Az eddigiekből az tűnik ki, hogy a négyszáznál több munkás kezére váró beruházási. karbantartási munkák — éppen a hálódiagram jóvoltából — megfelelő ütemben haladnak, s kedvezőbb időjárási körülmények a remélt cukorhozamot is biztosíthatják. A dolgok ilyetén alakúlásába azonban más is belejátszott. A városi párt- végrehajtóbizottság kihelyezett ülésén Vrabecz Mátyás vállalati igazgató elmondotta, hogy az idén új anyagi ösztönzési formát alakítottak ki az üzem felkészítésben. A rendelkezésre álló mozgóbért három részre bontották, s a munkálatok három fázisa után fizetik ki. Persze annak megfelelően, hogy a különböző berendezések, környezetükkel együtt, milyen szinten. mennyire nontosan ifjúdnak meg, illetve miről árulkodik a próbaüzem. Június végén 170 ezer forint mozgóbért már ki is fizettek, több munkaterület dolgozói pedig augusztus 28-át várják, amikor a második ..eresztés” következik. Hogy mennyire népszerű az új ösztönzési forma? Akik valóban elvégzett munkájuk pénzértékéhez jutnak, azok jó szívvel fogadták az intézkedést. Ez a perdöntő.., Moldvay Győző Némisüi}^ 1980, augusztus 19., kedd
