Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

Irodalmi udvar Hatvanban

(Fotó: Szabó Sándor.)

Nyáron Hatvanban hetente egy alkalommal várta a könyvtárudvar a kisiskolásokat: szerdánként sokan gyűltek itt ősz- sze, hogy különböző játékos vetélkedőkön, irodalmi, zenei előadásokon vegyenek részt.

Képünkön az utolsó előtti alkalom látható, amikor már a tanévre készülnek a pajtások: Denes B élán é városi úttörőelnökségi titkár az előttük álló esztendő mozgalmi feladatairól beszél. Ugyanebben az időben Űj-Hatvanban hasonló rendezvényre került sor Vojánovics József úttörőelnök vezetésével. A következő összejövetel már az irodalmi udvar és a nyár befejeztét hirdeti: a két Rajnai bohóc szórakoztatja majd a diákokat.

FotAkiállftás a békéért

Gyümölcsoltó

Boldogasszony

KÖZHELYSZÁMBA MENŐ

megío^iimazás; a legjobb es legigazabb drámákat az élet írja. Ezek szerint hát az írónak nincs is más dolga minthogy „átmásolja” a drámát, megtogalmazza. hihetőbbé. vagy hihetetlenebbé tegye Az élet írta történetet úgy tálalja . a közönség ele — legyen az olvasó- vagy nézőközönség —, hogy abból az néminemű tanulságot levonni el ne mulasszon, tűnődni a dráma okán ugyancsak szorgoskodjon es a dráma múltán valamiképpen más emberként, „több” emberként kerüljön kj az egyfajta katarzisból. Más szóval: van bőven dolga az írónak, hogy az élet írta drámából kihámozza mindazt, ami megírásra, bemutatásra érdemes és értékes, aminek megvan a művészi, a politikai, az etikai haszna. írni sokan tudnak, jól írni már kevesebben és úgy írni jót, hogy az hasznos is legyen — a hasznosságot természetesen nem az ernyő és az eső viszonyát ól kiindulva és az ernyőre gondolva írom — az még kevesebbeknek adatott meg.

A Gyümölcsoltó Boldog- asszony című tévéfilmet lát- . vá azt kell örömmel leírnom, hogy Ra%dványi Ervin nemcsak találkozik az életnek nevezett „írótárssal” és nemcsak jól ír, de nincs híján a hasznosság tudatos vállalásának sem. Mert néha bizony komoran nézem a képernyőn jSergő kockákat, amelyek az író és a rendező ama közös szándékából kerültek elém, hogy lássam és tudjam is meg: művészekről van szó. Művészétét látok. S minden egyéb, történet, cél, szándék eme »zent fogalomnak van alárendelve nálunk.

TÁVOL ÁLLJON TŐLEM

a gondolat, hogy perbe szálljak azokkal, akik nemcsak hisznek a televíziós művészi küldetésükben, de sikerrel, avagy megközelítően sikeresen igazolták is már, hogy a képernyőn is helye van a művészi alkotásnak. Sőt, hogy a képernyő, a televíziózás valamiképpen sajátos műfaját teremtette meg a színház, a filmkészítés mesterségének és művészetének. Perem és haragom azoknak szól, akik művészikedést adnak művészet helyett, akik a hasznosság nem paraplé szintű praktikumát fölényesen és lekezelően tolják félA lengyel—magyar kulturális kapcsolatoknak régi, immár,, hagyományos múltja van mindkét országban.

Veronika Zielinska, az 1N- TERPRESS tudósítója az elmúlt időszak legjelentősebb kulturális eseményeit szedte csokorba.

Az elmúlt 35 évben a lengyel mozikban 227 magyar filmet vetítettek, a zenei rendezvényeken pedig 297 együttes és 1058 szólista mutatkozott be. A színházak 111 magyar darabot tűztek műsorukra és az országban 23 magyar színházi társulat szerepelt. Magyar festők, szobrászok és grafikusok alkotásaiból 358 kiállítást rendeztek. A lengyel kiadók 241 magyar szépirodalmi művet jelentettek meg.

Változatlanul nagy az érdeklődés Lengyelországban a magyar nyelv iránt. A varsói egyetemen

1952 óta működő magyar szakon több száz hallgató szerzett diplomát. A varsói Magyar Kulturális Intézetben minden év szeptemberében kétéves magyar nyelvtanfolyamot indítanak, ide is sokan jelentkeznek. Az egyik katowicei középiskolában pe4980. augusztus 19., kedd

re. Felvidéki Judit, a Gyümölcsoltó Boldogasszony rendezője és Radványi Ervin arra szövetkezett, hogy társadalmunk/sötét zugaiba világítson be, ahová visszahúzódtak a régi erkölcsök, az előítéletek, a hazugságok, az immár használhatatlan szokások kártevői. Az asszony, aki magára vállalja férje gyilkosságát, hogy azt mentse, s akit a környezet „hagyományos” erkölcsi normái szerint ezért még esek tisztelni sem kell, végül is valóban gyilkossá válik. Ügy érzi, nincs más menekvése és lehetősége a kitörésre, mint hogy megölje azt, akiért éveket áldozott volna az életéből. s véle megölje a képmutatást, a hazugságot is. Nyilvánvaló és egyértelmű: nem ez lehet az útja a „kitörésnek’. & éppen ez a dráma, amely a görög sorstragédiáktól napjainkig megmegújuló formában és időben teszi fel a kérdést és várja a választ is: lehet-e így élni. lghet-e úgy élni, mint tegnap vagy tegnapelőtt?

És aki nem akar. nem tud válaszolni, vagy rosszul válaszol. annak bukás a sorsar osztályrésze.

A történet megtörtént. Falun történt, ahol — persze nem csak ott •— azért még mündig jobban hatnak a megcsontosodott előítéletek, még mindig erősebbek egy letűnt világ törvényei, legalábbis az emberi, a családi kapcsolatok rendszerében.

Érdekes, izgalmas, odafigyelésre késztető és tanulságos tévéfilmet készített tehát az író. a rendező is. Igaz, lehetett volna mélyebb drádig bevezették a magyar nyelv kötelező oktatását.

Továbbfejlődlek a színházi kapcsolatok. 1978-ban mind a két országban „színházi és zenei napok”-at rendeztek, amelyek során Lengyelországban 10 magyar bemutatót tartottak. Nemrégiben a varsói Teatr Polski Csurka István ..Házmestersirató” című darabját mutatta be. A zenei napok keretében 34 koncertet rendeztek. A lengyel .szimfonikus zenekarok évente több magyar bemutatót. tartanaik. A „Varsói Ősz” zenei fesztiválon is gyakran hangzanak fel magyar szerzők darabjai.

Sokat javult az együttműködés az irodalom területén is. A lengyel olvasók számára hosszú éveken át. csak Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk” című regényéből ismerték a magyar irodalmat. Újabban egyre több magyar szépprózai alkotást adnak ki.

1979-ben például 26 magyar művet fordítottak lengyelre. Az irodalomkedvelők megismerték Jóki Mór. Mikszáth Kálmán, Déry Tibor. Fejes Endre és mások munkáit. Az idén adják ki Lengyelországban „A magyar irodalom gyűjteménye” című sorozatot. amely az 1945 után megjelent magyar próza legszebb alkotásait mutatja be.

maisággal ábrázolni a feleség helyzetét ebben a furcsa közösségben, árnyaltabban bemutatni a mai falu kétségtelenül meglevő kétarcúságát. És főleg lehetett volna több hitelességet, átélést „kihozni” a színészekből, akiknek egyike-másika inkább csak „felmondta” szövegét, mintsem embert formált volna általa. Hogy nem így történt, hogy nem lett végső eredményében igazán dráma a Gyümölcsoltó Boldogasszony, azt bizony sajnálni lehet és kell. Hogy megszületett ez a tévéfilm, hogy elkötelezetten szólt életünk ellentmondásairól, s hogy ezzel újabb gondolatokra késztetett, , széttekin- tésre buzdított, az viszont feltétlen érdeme.

MINDEN BIZONNYAL eljön az olyan mai életünkről szóló magyar televíziós film ideje is, amely elkötelezetten gondola tokra késztet és mély, igaz drámaisággal, magas hőfokú színészi játékkal szól hozzánk, a nézőkhöz. A türelem rózsát és maradandó tévéfilmet terem. A Gyümölcsoltó Boldogasz- szony egy és határozott lépésnek tűnik e termés irányába.

lanal őrt állott valaki, es a reccsenésre jelt adhatott, mivel a bődiek egyszerre szétrebbentek.

Csak egy órakor jött ki a házikóból, sípoltatott a gépésszel, mindenki a helyere ment, csak Márton bácsi állott, akár a cövek, és farkas- szemet nézett a fiúval. Elindult lassan az öreg felé, de az csak állott mélybe húzódott szemmel. Már mindössze egy lépés választotta el őket. a fiú ekkor elővette cigarettatárcáját, és megkínálta az öreget egy Hölgy- gyei. Ezt a cigarettát szerették a diákok. Márton bácsi kivett egyet, megköszönte, a fiú tüzet adott, azután a mázsához sietett, mivel már hat zsák búza várakozott azon.

Másnap ebéd után a fiú megint a bódéba tért. de alighogy leheveredett. egy fej jelent meg az ajtóban. A fej Hajdú Gyurihoz tartozott. bődi parasztgyerek volt, egykorú a fiúval. Kérdőleg nézett Gyurira, az meg kacsintott egyet:

— Szépek a bődi lányok.

— Szépek.

— A menyecskék is.

— Azok is.

— A menyecskék hajlamosabbak. mint a lányok, főként mostanában. Tudja, úgy beszélik, hogy aki megkóstolta, nehezen szokik le róla.

— Miről'’

Gyuri foitottan nevetett:

— Nem jönne a kazal mö- * gé?

— Oda minek?

— Jó híves van arra meg osztón játszadozunk. Maga is fiatal

Huncutul villogott Gyuri, szeme, de hangjából esfengés

Kitüntetések a Parlamentben

Kiváló

népművelők

és

népművészek

Évről évre visszatérő szokás szerint, az alkotmány évfordulója előtt a Parlamentben kitüntetéseket adnak át a közművelődés ék a népművészet kiemelkedő művelőinek. Erre az ünnepségre az idén tegnap, hétfőn délután került sor.

Ez évben megyénkből hárman érdemelték ki a „Népművészet: ifjú mestere” megtisztelő címet. Sokat tettek szűkebb hazánk kulturális felvirágoztatásáért, nemcsak művészi, hanem népművelői munkájukkal is. Fajcsák Attila népzenész, a Megyei Művelődési Központ munkatársa, s egyben ott a terület felelőse is: tevékenységét dicséri a nemrégiben Egerben megrendezett, első országos tekerőlantos-fesztivál és nép- művészeti vásár. Ezenkívül sokat tett a különböző tájegységek művészetét éltető szakkörökért. Koch Árpád fafaragó Recsken lakik. Az egri MMK stúdióvezetője. Akik átutaznak a községen, bizonyára észrevették egyik munkáját: társadalmi munkában játszóteret, faragott a helybeli gyerekek gyönyörűségére. Kovács Jánosné Bodony- ban dolgozik: népművészeti díszítőművészeti szakkört vezet, szülőföldjének motívumait örökíti meg vásznon,

A budapesti SZOT-szék- házban rendezett központi ünnepségen vette át Polgár Miklós, az SZMT kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetője a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Ugyanezt adták át a fővárosban Fejér Istvánnak, a megyei KÖJÁL munkatársának, művészi fotóiért.

csendült. A fiú gondolkodott egy kicsit, majd elindult. A kazal mögött azonnal kezdetét vette a játék, incselkedés, kergetőzés, si- mogatás, lopott csókok, amit egészen szívesen adtak. Ide- oda siklottak a lányok és menyecskék, de mintha bűvös kör venné körül őket, sohase leptek ki a kazal árnyékából. És nem is történt ott más, csak vidám, fiatal ficánkolás. Egyedül Marika volt tartózkodó, néha mintha szomorkásán nézett volna a fiúra. Pedig az ő neve muzsikált benne egész nap, és ezt a nevet fojtotta éjjel forró lehelettel párnájába.

A fiú megnézte óráját, már tíz perccel múlt egy. A gépészhez -sietett, hogy sí- poltasson. Azután a kévékkel megrakott szekereket szemlélgette. Bizony meglaposodtak kissé. Ekkor vette észre, hogy mellé sompoly- gott Márton bácsi. Nem szólt, de biztatóan nézett a fiúra, mintha mondaná:

— Bízzék csak ide. Nem lesz itten hiba. Értjük mi a módját. -■

Megint megvizsgálta a szekereket. Csakugyan. Nem veszi észre ezt a hiányt senki. Ö-Bőd pedig a legszegényebb falu az egész környéken. Így ment ez minden nap. A fiúnak néha fejébe zúdult a'vére. keze reszke- tett.j midőn a mázsa mércéjét igazgatta. Hányszor elhatározta. hogy nem játszik tovább, ledől ebéd után a házikóban, és oda se neki. ha csobban a viz. Jut is, marad is. De megjelent Gyuri fele. és megint a kazal mögött voltak. Érezte a reá tűző szemekből, hogy így kell ennek történnie. Ment igézetben, akár kisgyerek

A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás 35. évfordulója alkalmából nyílt fotókiállítás hétfőn, a Budapesten. a MÉLYÉPTERV és UVATERV Vigadó tér, 1. szám alatti kultúrtermében. Az atompusztítás megrázó dokumentumait felsorakoztakorában a tömjénfüstös templomba misére, létániára, szertartásra. Hiszen szertartás folyt itt is, ifjú nőtestek párája lebegett a kazal mögött, és játékkal leplezték, szépítették az élet kegyetlen kényszerét.

Tíz nap múltán végeztek a táblával, már estébe hajlott az idő, midőn útnak indult a gép Vadalmás felé, ahol árpaasztag várta. Búcsút vettek a bődiek, átlábaltak a patakon, az asszonyok térden felül emelték a szoknyájukat, visszakacagtak, a túlsó . partról pedig integettek. Márton bácsi maradt utolsónak:

— Ügy hallom, az ifiúr ellátogat néha a bődi malomba.

— Igen, szeretem hallani békítő zúgását, meg azután senki sem. síit olyan rozskenyeret, mint az öreg molnár néni.

— Elhalt mellőle mindenki, az ura, a fia. a menye, csak két neveletlen unokája maradt, és mégis csinálja, sőt jól csinálja a dolgát. No. ha jön, ezentúl engem se kerüljön el. Ott lakom a pap szőleje mellett, vincel- lérkedem nála. sok az éhes száj az én házamban. — Majd vidámabbra fogta hangját: — Jó bora terem a papnak.

Kezet adott a fiúnak, az meg önkéntelenül elmosolyodott :

— Tudom, tüzes rizling. Míg élt az apám. gyakran vásárolt tőle, ma is számban

az ize.

— No, láisa — biztatta az öreg —, térjen csak be mindig egy kis miseborra. Marad azért a papnak: Hiszen tudja...

Azután kezet adott, a fiú ismét elmosolyodott. A ké- neslaockhan sokszor látta az életre-halálra szövetkezett császárok, királyok meg fejedelmek találkozását. Azok szorongatták ilyen méltósággal és buzgón egymás ketó bemutatót — az Országos Béketanács és a japán Hirosima—Nagaszaki Kiadó Bizottság közös rendezvényét — dr. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnök- helyettese, a Frédéric Joliot- Curie sugárbiológiai és su- g áregészség ügyi kutatóintézet igazgatója nyitotta meg.

zét, Márton bácsi is eltűnt a nyári szürkületben, a fiú meg csak állott a patak partján, és egyre O-Bőd felé nézett. Azután megrezzent. Finom érzékenysége tudatta, hogy valaki itt van a közelben. Körülnézett, de senkit se látott. Töprenke- dett, majd mintha vonzaná valami, a tölgyfa felé ment. Mögötte állott Marika. A fiún átvillant, hogy csakugyan nem látta a patakon átláboló asszonyok között. A menyecske aggodalmas tekintetet. vetett a fiúra:

— Haragszik ránk?

— Miért haragudnék?

— Mivel annyit incselkedtünk?

— Tudom, miéit tették — válaszolta fojtott hangon.

— Tudja?

— Tudom. Azalatt hordtak át az emberek a kévéket a patakon.

Marika elsápadt.

— Azt hiszi, — folytatta kissé sértődötten a fiú —, hogy különben jártam volna a bolondját?

Az asszony a fának dőlt, válla meg-megrándult, sírt. A fiú melléje lépett:

— Ne sírjon. Igazuk volt. Szegény a falu, kevés a kenyér. Én meg, láthatja, nem haragszom.

— Nem is azért sírok — tördelte Marika.

— De akkor miért?

— Mert jó gyerek vagy.

Már tegezte. Hangja anyássá szépült, de szeméből másfajta tűz lobbant. Könnyei mosni kezdték arcáról a cséplés porát, maszatos lett, A fiú zsebkendőjével töröl - gette. s csak nézte miként piroslik át barna bőrén a lüktető vér. És egyre simogatta a fejét. A fej a fiú mellére borult, majd szája felé kúszott, akár a vadvirág. Azután kemény forró kis paraszttenyér fogta meg karcsú, ideges kezét.

Akkor volt a fiú életében először boldog.

(Vége)

A magyar kultúra Lengyelországban

Gyurkó Géza Féja Géza:

Tarlóvirág

u.

Úgy látszik, a házikó oldaJelenet a tévéfilmből