Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

Új könyvek

Az elkötelezett humanista irodalom egyik legnagyobb elő alakja a német Heinrich Böll. A könyvkereskedő- segéclból, klasszika-filológus- ból hogyan lett Nobel-díjas író? Katalitikus élménye volt. Munkaszolgalatosként. majd fegyveres katonaként részt vett a II. világháborúban. Ezek tették őt íróvá, azok az élmények, gondolatok. melyeket tisztaznia kellett magával ' s nemzedékével. A magyar olvasók jól ismerik sok írását, a magyarországi élmények hatására írt Adam. hol voltál? című regényét, a Biliárd fél tiz- kort, a Or. Marke összegyűjtött hallgatásai című novel lás köte it, a modern könyvtarban megjelent lírai hangvételű írországi naplót. s a legutóbbi magyal’ fordítások közül a Csoportkép hölggyel, valamint Katherina Blum elvesztett tisztessége című írásait. Böll első írásaiban a háborúról, mint az emberiség legértelmetlenebb, s legabszurdabb tettéről számol be. bemutatva annak milliónyi szenvedését. Olyan gyűlölettel szól róla. ahogyan kevesen az írástudók közül. Írói pályájának újabb szakaszában — a korábbi, néhol megbocsátó moralitás mellett — egyre inkább megszólal társadalombíráló hangja is. Metsző, szatirikus novelláiban élesen szemben áll „a gazdasági csoda” bűvöletében épülő társadalommal. Böh értelmiségi író, aki az intellektuális próza eszköztárával, sok esetben fanyar ízekkel mutatja be osztályának kívülállását, útkeresését. Az Európa Kiadó új válogatásban a novellista

Böllt mutatja be az Es száját nem nyitotta szóra című kötettel. A kötetből nemcsak a háború borzalmait ismerő, s kitünően leíró Böllt. hanem azt az írót is megismerhetjük, aki élesen bírálja az NSZK politikai és közéleti viszonyait.

Az utóbbi időben Afrika irodalma sok irodalmi szenzációt hozott. Wole Soyinka ismeretlen a magyar olvasó előtt, a kettészakadt Nigériából való. aki maga is két évet töltött börtönben, mert békíteni próbált a kettészakadt országban. A fékevesz- tettség évada című könyvének története: a hausza népesség. az ország elmaradott, törzse haj tó vadászatot indít az ibó népesség ellen, és tízezrével mészárolja le az ibó származású katonákat és polgári személyeket. Soyinka az Orfeusz-mítosz motívumkörébe ágyazva, az allegória eszközeivel mondja el hőse történetét — ám a meg nem nevezett ország, amelynek poklából a Kakaó- kartell lázadó reklámfőnöke kimenekíti elrabolt kedvesét. félreismerhetetlen ül a polgárháború által szabdalt Nigéria. Egy dél-afrikai néger. J. Maian, a kirobbanóén tehetséges színész megölte kedvesét, egy fiatal fehér nőt. Hogyan süllyedhetett idáig, s miért? Erről szól André P. Brink dél-afrikai író Fekete éjbe nézve című regénye, melyet nyomban megjelenése után pornográfra’ címen betiltott a pretoriai cenzúra — a francia és angol kritika pedig az utóbbi évek legkegyetlenebbül őszinte könyvének nevez Dél-Afrikáról.

Kétszáz éve született Béranger

Az irodalomban olykor megtörténik, hogy a tanítvány teszi halhatatlanná — a mestert. Ez történt Pierre- Jean Béranger esetében is. Ki emlékezne ma már a saját hazájában is harmadvonalba szorult költőre, ha nem tudnánk. milyen hatással volt Petőfire?

Petőfi rajongott Béranger •verseiért, népszerű dallamokra írt költeményeiből ösztönzést merített saját daltól'- máinak kialakításához, másrészt egyéniséget, munkásságát a francia forradalmi szellem továbbélésének tekintette.

Költői értékeit illetően — megfelelő távlatból ítélve — Szerb Antalnak kell igazat adnunk, aki egyetlen bekezdést szentelt munkásságára A világirodalom története című nagyszabású könyvében: ,,A lírikusok közül Jeatmsr Pierre Béranger (1780—1857),- a népköltő volt a közönség kedvence. Könnyed, jókedvű és dallamos chansonjaiban a kispolgári lét örömeit énekelte. a bort, a barátságot, a kézzelfogható szerelmet, s »a XIX. század politikai hitvallását. a szabadságszeretet és demokráciát. Tudatosan az egyszerűek. a kisemberek költője volt és az is maradt, az akadémikusságot elutasította magától... Lelki élete semmivel sem gazdagabb, mint hallgatóié, csak a ri- melés adományában különbözik közönségétől.”

A. J.

í Hunyady

Sándor

Apja a szuzadi'ordulo iro- ; dalmának talán legnagyobb

; hatású alakja: Bródy Sándor,

anyja: Hunyadi Margit, a í szép, fiatal kolozsvári szí'i nésznó. Törvénytelen gyer\ mek. aki súlyos örökséggel

< indul el pályáján. Ám ez a ..törvénytelen’’ gyermek igen

í hamar öntörvényű íróvá va; lik már első elbeszéléseiben felcsillan sajátos vará- t zsa: klasszikusan zárt novellái kezdetben mikszá'thi í hatásról tanúskodnak, majd

; hangja mind eredetibb lesz,

< a nehéz örökség ellenére megtalálja önmagát.

A társadalom általános ( jelenségeit mindig az egyes

ember életén keresztül világítja meg; a látszólag zárt , kisvilágban bonyolódó egyét ni konfliktusok sohasem roal radnak periférikusak és élet■ idegenek: egy egesz kor levegője vibrál mögöttük. Kü> lönös. ellentmondásos kor ez;

; a langyosan csobogo kávéhá; zi élet, az úri világ „gemütí Heh’’ hétköznapjainak felszíne alatt mély társadalmi

: problémák lappanganak;

igazi írónnak kell lennie an- ? nak. aki képes ezeket észre> venni és hitelesen ábrázolni.

Hunyady Sándor azonban ; képes erre. szellemes, könv\ nyed. mulatságos elbeszéléi> sei túlnőnek az öncélú anekj’ ' " dötázáson.

Tálán legérdekesebb művében. a Családi albumban, szemléletesen tárul az olvasó elé, hogy a családi kapcsola- I tok szövevényében, az úri

' világ elegánsan felületes

/ miliőjében hogyan találja

meg igazi hangját. Mai szemmel nézve is tarsadalom- kritikai alapállás ez, ha nem / is mindig teljesen tudatos,

í Mert egy dologra mindig

l kényes volt Hunyady Sándor

' — nemcsak szépprózájában,

hanem publicisztikai mun- a kássagában is —- és ez az

,t igazság.

s Nagy Lajos így jellemzi öt: „Mulatságos vagy keserű j. anekdotái mögött metsző

il társadalomkritika búvik meg:

Hunyady vendég mindenütt '■ ebben a világban, semmiféle

osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos :- bokra, udvariasságra hajlak mos, némi körültekintő n kompromisszumra kepes —,

a de a lelke melyen igaztságosl”

O. A.

Kilencven eve született

Bronzba

öntött

ősz...

I Nemreg nyílt meg a Hatvant ni Galériában Borbás Tibor í Munkácsy-díjas szobrászai művész önálló kiállítása. Az <! ott látható bronz dombor- •; müvek közül mutalunk be j, kettőt.

Osri öröm (jobbra) Bacchanália (fönt)

> (f oto; Szabó Sándor)

Az egyik legnevesebb londoni árverési csarnok időről időre igen értékes művészeti alkotások eladásának színhelye. A nyárspolgárok visszafojtott lélegzettel számolgatják az ösz- szegeket. amelyekért a híres művészek vásznait, magán- gyűjtemények más művészeti alkotásait eladják. Szenzációt váltott ki az afrikai műremek árverése. 240 000 font sterlingéit vásárolt a New York-i Metropolitan Múzeum egy, a mai Zairéből származó faragott zsámolyt. Két angolai trónus 40. illetve 55 000 fontért kelt el.

Kirabolják

Afrikát

Az afrikai műremekek egyre gyakrabban válnak a spekuláció tárgyává. Hans Hanselman, a brémai múzeum képviselője az UNESCO mellett működő nemzetközi múzeumi tanács konferenciáján ilyen példát hozott fel. „Az Ibo szobrocska, ijmely törvénytelen úton került ki Nigériából, 1970-ben

még 1000 márkát ért, ma már azonban ennek dupláját kérik érte.” Mali kulturális minisztere a helyzetet így jellemózte: „A műkereskedők turistaként érkeznek hozzánk, s törvénytelenül felvásárolják a kulturális értékeinket a helyi _ kereskedőktől. A külföldi kereskedőkkel együtt maliak is visznek ki az országból műtárgyakat. akik közömbösek népünk öröksége iránt, s -csak keresni akarnak rajta. Országunk határa túlságosan hosszú ahhoz, hogy nyomába tudjunk eredni a csempészeknek”.

s

Zolán Tibor:

Akar sétálni, Aranka?

M

ereven nézett maga elé, szigorú vonallá vékonyodott > száját mintha mosolyra húzta vol- $ na valami. Verítéke összegyűlt arI

ca mély árkaiban, nagyot nyelt, de nem emelte kezet, hogy letörölje, Beszélt.

— Megértelek én. Fáj neked, hogy az a férfi elhagyott. Fáj. Mégis, tudod mit mondok én neked? Most kell felállnod. drágám. / éppen most kell erősnek lenned, j Az élet (apró sóhajtás) meg tud í gyötörni bennünket. De mi. lásd, \ erősebbek vagyunk nála. ellent < tudunk állni. Minden körűiméig nyék között.

> Kis . szünetet -tartott. Eligazgatta s az asztali vázában az eredetiekül he/, meghökkentően hasonló múlj anyag rózsákat, gyönyörködött pár £ pillanatig bennük, majd ismét s ugyanarra a pontra nézett.

< — Mit mondtál? Hangosabban

l beszélj, mert én már nagyot hal- ? lók. Hol is tartottunk? Minden kö- S rülmények között... meséltem már, <5 nem? Annak idején nekem nagyon < sokan udvaroltak. Szép voltam, karcsú, vékony derekú. Ha vala- ^ hol megjelentem, minden térti ve- s lem akart foglalkozni. Ügy ám!

Szép szál ledéinek voltak az ud- < varlóim. pirospozsgás arcúak. vallj lasak. szóval ieazán derekak. Ne- j kém meg választanom kelleti vol- í na. De melyiket a sok közül? i Indulatosan rácsap tenyerével az > asztal lapjára.

— Egyiket azért jobban szerettem a többinél. Katona volt, fekete szemű. — keleti éjszakának hívják az ilyen szemet. Azt nagyon tudtam volna szeretni.

S

záraz karjait fölemeli, majd nyomban vissza is ejti. Mint aki lázas, megnedvesíti nyelvével a szája szélét. Most kiabál.

— Persze, azt hiszed, engedtem neki. Nagyon rosszul hiszed, és tiszteletlen vagy. Úriember volt, soha nem kért volna tőlem ilyet. Csak bámult azokkal a nagy, setét szemeivel. Egyszer, tánc közben azért próbálkozott. Azt mondja: nem akar sétálni, Aranka? Én meg néztem, és gyűlöltem akkor. Mert akartam sétálni. És azt mondtam neki, mit képzel, még hírbe hoz!

Odakint már este van, a parkból hallatszik a szökőkút csobogása, a fák surrogása. ahogy jár a lombok között a szél. A tükör elé ül. kibontja a haját, mely leomlik a földre. Nézi magát, feiet hátra •hajtja, végigsimít a nyakán, '

— Nem érted te ezt. Nem voltam én életidegen, dehogyis. Hányszor álmodtam vele, hogy a fák között összetalálkozunk. Sötét ruha van rajta, az arca sápadt, kicsit zavart, ahogy így mosolyog. Nem szólunk, belékarolok. s elindulunk. végig a sétányon, kart karba fonva. Lábunk alatt alig hajlik a fűszál. Ö megáll most.il- -latos szivarra gyújt, s az alkonyi csöndben a lenyugvó nap felé int. Nézzük a naplementét, egymáshoz húzódva. így sokáig. S a szivartól bagószaga van, de mit bánom én. legyen bagószaga, férfihoz ez amúgy is illik.

Arca mostanra megnyugszik, elmosódnak a vonásai a puha fényben.

— Meglátogatott. Nem hiszed el? Pedig úgy igaz, ahogy itt vagyok. Hercegnőm, mondta. hercegnőm, és sokáig tartotta markában a kekemet. Meglátogatott. Kicsit máj’ őszül, de még mindig mutatós a szürke öltönyében. De hiszen ön régen- meghalt, mondtam neki, Ön már meghált a második világháborúban, Görz alatt esett el ön. És csóválta szelíden a fejét, hogy hát nem hiszem el neki, nogy él. Mondtam a többi öregnek is, hogy ő az. aki annyiszor megdobogtatta szívemet.

Ellenségesen hajol előre, csak

sziszegi a szavakat.

— Most meg mit nevetsz? Nem hiszed el? Itt voltak mind. mind eljött hozzám és meglátogatott. Mindegyiken szürke öltöny volt, s volt mindnek arany óralánca. Jártunk a kertben,- meg-megálltak, illatos. szivarokra gyújtottak, fújták a füstöt, kalákára. És amikor elmentek. mindnek a hajtókájára tűztem egy szál őszirózsát. Néztek, néztek, s visszanézték a regi arcomat. s. ők is visszaváltoztak fiatal nézésemtől, az öregek meg csak csodálkoztak, s az igazgató is azt mondta, ha sokáig ilyen fiatal tudok maradni, elvesz feleségül. Pedig neki már három gyereke is van, meg felesége.

H

űvösödik, a verejték föí- szárad az arcán, tekintete mind távolibb, kezét összekulcsolja az ölében.

— Hiába, nem maiadtam fiatal. Nem sikerült. Mit mondasz? Jó, hogy .eljöttél, örülök neked. Tegnap leejtettem a szemüvegemet. Most szüntelenül homályban botorkálok. Azt mondják az öregek, a kert végében, a nagy kövek között kígyó lakik, Elmentem oda kora reggel, s tudod mit láttam? Szarvast evett a kígyó, mert óriási nagy kígyó, s az öregek nem hazudtak. S amikor meglátott engem, felem kezdett tekergőzni, én meg el akartam futni, de nem bírtam, jaj istenem...!

Ujjaival belemarkol az arcéba, > könnye kicscg’dul, utat keres ma- 1 gának a ráncok barázdáiban, állá- J ról fekete szoknyájára hullik.

— Mit kezdenek én nélküled, \ mondd csak, mit kezdenék én íréi- > killed? Miért kell neked Magyar- <) országon élned? Mindened meg- : lenne itt nálunk, találhatnál szép, > gazdag férjet is magadnak!

Hosszan hallgat, lehunyja a sze- ( meit. A szoba már teljesen elme- t, rült az esti homályban, s vele t együtt ő is. . ;

— Néha azt álmodom, otthon ) vagyok megint. A nagy kerti szék- i ben ül apám. hallgat, nagyokat j! szív a pipájából, anyám pedig ( sárga napernyőjét a feje fölé tart- ] va, virágot szed az' árok partján.

És azt álmodtam, hogy én ott va- ,í gvok. de engem nem látnak, és ! szólok hozzájuk, és nem válaszol- \ nak, mert nem hallanak, és meg- ( érintem őket, és nem reagálnak, mert nem érzik az érintésemet, és i akkor elkezdek mindig sírni, na- s gyón sokáig sírok olyankor, mert < azt hiszem, hogy a sírásomat leg- $ alább meghallják azok, akiket } szeretnék szeretni, és téged is hin- í ba találtalak ki. fal mögött lakó > kicsi húgom, mert te is csak ki- £ nevetsz, és gonosz is vagy. és nem } is szeretlek...

B

eleüt a vázába, az megbillen, s a földre zuhan. A cső- <; römpölésre fehér ruhás, magas t férfi lép be, rosszallóan csóválja > a fejét. Halkan szólal meg mégis, > hogy meg ne riassza az öregasz- s szonyt:

— Möchen Sie spazieren ge- I hen. Aranka? — Akar sétálni, / Aranka ?