Népújság, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

*S»ai I Kakastejes kenyér A kenyérnek is megvan a maga sorsa. Sót útja is. } Csaladom egy része Békéscsabára származott. Ha látogat- / 1 ni megyek őket. kikötött az alku, viszek nekik ajándékul f — egri kenyeret. Ök már megvették nekem kedves aján- j déleként a buci hátú, tetején mosolyra nyílt „szájú bé- S késcsabait. Kenyér-kenyér mondhatnánk és bolonderia / t az bolondéria, tehetnénk még hozzá. Csakhogy tudjuk mi < azt jól. mennyire nem így yan. Ügy van, hogy bár tele- J i mesen csökkent a kenyérfogyasztás Magyarországon az I evekkel ezelőttihez képest, léven. hogy több a kenyérre- » való, így aztán bővebben jut a kenyérhezvaló is. ám a kenyér az kenyér maradt. Nemcsak elvont fogalom, ha­nem élő, létező fogalom és anyagi, enni, élvezni való igaz ; valóság is. Régen megszűnt már a sorban állás a kenyérért. — Azok ott miért állnak sorba? — Kenyérért — mondom egykedvűen, eszembe se jutva, hogy olasz újságíró ismerősöm' szántára bővebb ; magyarázat szükségeltetik, mert lám. szinte földbe gyö- j keredzik a lába a válaszomtól. Becsületes, jó baloldali / ember, akinek nem illúziói vannak a szocializmusról, de elvei és elképzelései. S hogy kenyérért kell sorba állni egy szocialista országban, hát az irántam való tapintat- ból is. meg elveiből kiindulva is rendkívül kínos a számá­ra. Mígnem észbe kapok, s elmagyarázom azt, ami szá­5 irtunkra kézenfekvő: milyen kenyérért is állnak sorba i S például Egerben, vagy a fővárosban is. Amilyent én ho- , í aok magammal Békéscsabáról, vagy amilyet én viszek 5 oda Egerből. Így sem érti egészen a dolgot, de ez már \ más. ez már megnyugtató meg nem értése a dolgoknak. < > — Válogatnak a van között. ■. Ugye? — Valahogyan úgy... — helyeslek. miközben csendben i es magamban szidom a sütőipart, amely futószalagra tet­< te a kényeret, mi nt a. konfekcionált lábtyűkét a cipőgyár- .; ‘ ban. Pedig tudom, igaztalan vagyok, mert futósza­< lagon is lehet — bocsánat a profán hasonlatért — jÖ ba­il kancsot, meg kenyeret is csinálni. De álljunk meg egy í pillanatra ennél az igénél: csinálni? Ki mondja ezt, ki 5 merné így mondani: kenyeret csinálni? Kovászt, kényé- fret készítenek. Sütnek. De csinálni? Hiszen a kenyér,/ < amelynek még a fogalma is megszámlálhatatlan szinoní- ‘ < mával szövi át meg át életünket, az még lehet madár- í \ látta is, azazhogy apánk, anyánk útról, munkából, me- > j zőről hozta, visszahozta kenyérmaradéka. Még hogy ma­l radék? Ilyet írni is arról a kenyérről, amelyet, mint gye- 5 rekek, különös ízt ki érezve belőle, oly boldogan máj- s < szóltunk. ) A szerkesztőség ud varán egy időben megjelent egy ) i autó. s a ház női már rájzották is körül: lábasban sült j kenyér volt az. amit a ..maszek’’ a házhoz hozott. A ke- ■ < nyár az kenyér, de ez mégis másfajta kenyér volt. Min- ^ < dégyikünknek van saját és majdnem titkos címe. helye, } hogy hol és milyen kényéi’ kapható. Kecskeméten. Pélyen, j Rákospalotán, Poroszlón, Párádon, vagy éppen Egerben I Í a piacon, ahol...' Mert a kenyerek mind kenyerek és < ' mégis mások. De Gaulle francia tábornok szerint azért > nehéz a franciákkal bánni, mert százféle sajtot ismernek. < szeretnek, és válogatnak benne. Így lennénk mi a ke- S nvérrel? Ha nincs friss kenyér a boltban, háborgunk. Ha ' 5 későn jön. háborgunk. Ha egy órát üresen állnak a ke- < < nyerespultok. a miniszter fejét követeljük, de a boltve- ; í zetőét mindenképpen. . . . .és annyi kenyeret pazarlunk, amelynek negyede < elég lett. volna az „ántivilágban", hogy ne éhezzenek ; / apáink, anyáink, nagyszüleink. A franciák nem fecsérlik < a sajtot, ha már szeretik, nagyon becsülik. Ha már száz- í í féle is van belőle. Nálunk meg van ám százegyedik fajta < kenyér is. Ez közvetlenül a madárlátta után következik > ? és a reális zsíros, vajas kenyerek világából a mesék vi- ! < világába viszi át a gyerekeket maszatos ujjacskáikat fog- ; 5 va: ez a kakastejes kenyér.. . í — Mi csoda? > — Kakas tejes kenyér — próbálom fordítani németre i \ a mondatot, amely csak németül mondat, magyarul mcm- < í dás. _ j — Mármint hogy a kakasok teje... — döcög nemei / < barátom, hogy milyen ötleteim is vannak. Am elszánt ma- } < gyarázásomat kísérő még elszántabb arcom láttán meg- í í hökken. végül is nincs-e- valami bajom’’ Méghogy ka- ‘ t kastej. Meg ka kas tej is kenyér ráadásul! Igaza van. ho- ' ( gyan is lehetne a világ bármely nyelvére lefordítani ezt / , '< a fogalmi abszurdumot, amely a magyar nvelvben. a í I gyermeknvelvben. ha úgy tetszik, maga a tökéletes reá- , ^ litás. Soha nem jutott volna eszembe, hogy kétségbe von- j < jam. igenis van ka kastei es kenyér is. Ha már nagyob-; ' bacska koromban külön rákérdeznek, lehet-e a kakasnak > teie. persze, hogy nevetve nemet mondok rája. De a ke- \ nvér az más. Ha valami a kenyérrel kerül kapcsolatba. > az kilép a realitások, a földi dolgok világából, az úgy vá- lik varázslattá, hogy valami sajátos bájú és ízű meg- ; í fogható realitássá omlik az ínyünkön. Ha a harmadnap«* J I kenyér csak úgy. üresen, nem ízlett tízórainak, hát ak- í kor mondták nekünk, hogy ez nem egyszerű kenyér: ezt (t kakasteiie! sütötték. Kakasteies kenvér. És megettem. I Megettük. Jóízűen A mesék földön készült, szegényeknek $ sült és száradt kenyerét Gazdag gyereknek soha sem ju- í rótt kakasteies kenvér. A gazdag averek igv lett szegé- f nvebb mint a sz.oeénv. mert soha nem ízlelte ázt a ke- < nveret amit anvja dagasztott; sütött kakasteijel egyetlen < < fiacskáiénak. Vagv ötnek. \ , Hol vagy már. gyermekkórom s hol vagy, le teiet > J adó kiskakas, és ho! le. madárlátta kakasteies kenvér < — Horni , hami — mondom az unokámnak és egy fa- [ < latka. madárcsipetnyi vajas-sonkás kenyeret dugok a cső- < rébe. . . — Ham^.. . hami — nevet és tátog is. mint valami ma. '/ dárfióka — Kakastej^s kenyér — mondom némi nosztalgiával, tudván hoev akkor sem értené, ha nagyobbacska lenne. <’ nem ih’en már lábon iáró kis arasz . — Kakasteies. ■ — szajkózza vissza és kacag meri • •ok ..a” meg p” hangzó van a szóban « iól lehet velük tát.szap’ a két keménv ..k ' között . — Kakastejes — is- ; •nétlj nagyokat nevetve es mir arcán 'énvlik a’Nmosolv. , azor tűnődöm hogy benne is általa is. fm ígv’ öröklő- dik. így válik, örök életté számunkra' i kenyér. Szakonyi Karoly novellista és drámaíró. Ismer lük köny­veiből. a színpadról, a kép­ernyőről, vagy a rádióból. Írásai alapján markáns, szí­nes írói világ és a humánus ember arculata rajzolódik elénk. — A vágy, hogy író le­gyek, s ez. legyen az életben a megnyilvánulási formám, valamikor nagyon régen, a gyermekkor idején támadt bennem. De sok idő telt el, amíg ez beteljesülni látszott. Amikor 1958-bán megjelent az első novellám Kuzmics fusizik címmel, a hirtelen rám szakadó öröm mellett erős felelősségérzet is feléb­redt bennem. Huszonhét éves voltam, és szerződést kötöt­tem az ördöggel. Elkötelez­tem magam egy égész életye. Akkoriban már wjj néhány megírt novellám, valameny- nyit lehozták a lapok, jól in­dultam. Így életformává lett számomra az írás. aszerint látom hát a világot, hogy író vagyok, ennek rendeltem alá mindent, és már nem is tud­nék más életformát elkép­zelni. — Biztonságérzetet ad ez az életmód? — Azt teszem, amit min­dig is szerettem volna, de az íróság tudata megkötöz. Nyo­masztó érzés, hogy esetleg nem tudok megfelelni a fel­adatnak. Miért van ez ben­nem? Nem tudom. Vala­mennyi irásmű új. ónálló, ismeretlen kimenetelű vál­lalkozás: előzmények nélküli kaland. Nem szeretem az ih­let szót. nagyon banális, de • kétségtelen, hogy az írás más állapotba kerüléssel jár együtt. — A fiatal Szakonyi Ká­roly hogyan, miként keres­gélte az életbe vezető útját? — Először festő akartam lenni, rajzolgattam. Közben azonban verseket is írtam; 16—17 éves koromból né­hány. korai novellám is meg­van. stíljegyek, amik később megerősödtek írásaimban Eleinte jobban érdekelt a képzőművészet, ám rájöttem, vágyam erősebb, mint tehet­ségem. Akkor a színészi pá­lya felé fordultam. Volt egy amatőr csoportunk és gyak­ran felléptünk. A gimná­ziumból meg érettségi előtt jelentkeztem a Színművé­szeti Főiskolára, de eltaná­csoltak. céltalanságomban el­mentem katonának, hivatá­sos tiszt, repülő szerettem volna lenni: de a páncélosok­hoz hívtak be. A tisztipályá­ból végül az lett. hogy le­szolgáltam két évet, írnok es dekorációs voltam, sőt ez- redszínházat Is szerveztünk, rendszeresen turnéztunk. Ez. redkönyvtárosként szereltem le. Szakma nélkül csak se­gédmunkás lehettem, majd a fa. és textiliparban dolgoz­tam Így telt el nyolc esz­tendő. — Miként julott el végül az íráshoz? — Miért fogtam tollat? Predesztináció! De ha valaki „A legjobbat még meg akarom írni" Beszélgetés Szakonyi Károllyal az Életem„ Zsóka. Azóta nyolc színházi bemutatóm volt. — Melyik színdarabjának volt a legnagyobb sikere? — A jelek szerint az Adás­hibának, amely ma is fut a külföldi színpadokon... Ab­szolút mélyponton voltam, amikor hozz-áfogtam az írá­sához. A magánéletemben történt események és egy súlyos betegség után, amikor alig nyomtam 64 kilót, eszembe jutott, hogy szerző­désem van a Vígszínházzal. Elutaztam hát Nagymarosra, és háromn,api nyüglődés után hozzáfogtam az íráshoz. Nyolc nap alatt • elkészültem a drámával, gyorsan be is mutatták. De hadd tegyem hozzá, a témáját két éven át hordoztam magamban. — Van ideje, energiája másra is az írás mellett? — Minden tevékenységem az írást szolgálja. S bár nem tartom magam olyan szenve­délyes alkatú írónak, mint mondjuk Lev Tolsztoj, vagy Németh László, ezért mégis­csak égek, ha más hőfokon is, és minden meglevő ener­giámat erre fordítom. Szét­szórt életforma között pró­bálok élni. Nincs hobbim, de itt van köröttem ez a szent­endrei kert. ezt szeretem, ezzel foglalkozom. — És az emberek? Igényli a társaságukat? — Nagyon szeretem a tár­saságot. Egyszerűen szimpá­tia alapján teremtek kapcso­latokat az emberekkel. Bár­milyen közösségbe hívnak is, szívesen elmegyek. Minden emberrel harmonikus kon­taktusra törekszem, s ez, azt mondják, az írásaimban is érezhető. Számomra az olva­sók éppen olyan társak, mint személyes ismerőseim, bará­taim. — Sikeresnek tekinti-e pá­lyáját? — A közönség vélekedése alapján sikeresnek mondha­tom magam, de tudom, ez a siker egy-két múltbeli mun­kám eredménye. Magam megítélve, ebből tovább nem élhetek. Bizonyos tekintetben a színház teremtette meg számomra a sikert és ez visszahatott prózámra is. Mindent egybevetve, jó né­hány novellát írtam, ame­lyek után nyugodtan lehajt- , hatom majd a fejem, de ami a drámát illeti, még meg akarom írni a legjobbat, Ez a feladat még nagyon izgat. Bizonyos eredményeket .per­sze elértem, de van az em­berben valamiféle örök elé­gedetlenség, gyötrődés, vajon elvégezheti-e azt. amit meg tennie kell? S megfelel-e annak, amit magára vállal? Az alkotó munka aszkézist, lemondást is követel, s eh­hez nem mindig van ereje az embernek. Mert írni csak felelősséggel szabad; azokat, akik hisznek írásaimban, megcsalni nem lehet. Erre a hitre méltónak kell lenni mindvégig. Szémann Béla j prózaírónak születik, hiába feszíti az írás vágya, egy ideig aligha tud bármiről is írni. Mint a madárfióka, van ugyan szárnya, de nem ké­pes repülni. Nincs életanya­ga. Addig nekem sem volt. amíg rá nem döbbentem, mit jelentett a gyerekkorom, a háború. . a katonaság, az egész addigi életem. Majd az ember küszködni kezd a meglevő élményeivel. ír és ír. Persze különböző hatások alatt. Távol álltam bizonyos dolgoktól, irodalmi szférák­tól. ezért kezdtem később ír­ni, Nem nevezném hátrány­nak, inkább csak bizonyos helyzetnek. Amíg időközben felfedeztem, milyen is egy gyár. és a saját bőrömön megismerhettem a munkás­életet. s megértettem, hogy bőröndömben egész jó dol­gokat cipelek No és fontos volt a hang is, hogy milyen tónusban mondom el. • — A talaj, amelyen az író nevelkedett? — Pesti születésű vagyok! Az apám pincér volt később üzletét nyitott, és a kisven­déglőjében én is gyakran se­gédkeztem. Szerettem ott. családias hangulat uralko­dott. ahol minden törzsven­dégnek megvolt a helye és a pohara. A nvarákat viszont nagybótyáméknál Nagvcen- ken töltöttem. Ott éltem vé­gig a háborút is. 1939-ben ott találkoztam a lengyel ha­difoglyokkal. később meg a deportáltakkal, akik közül a front közeledtére ott, szinte a szomszédunkban, lemészá­roltak. gödörbe lőttek 240 embert. Néhányukat ismer­tem is. és rhég ma is em- , lékszem rájuk. A szovjet csapatok bejövetele után ki kellett ásnunk a tetemeket, és ebben a munkában én is részt vettem. Mindössze ti­zennégy éves voltam. Az ilyen események mellett az ember könnyen elveszti ifjú­ságát. Írtam ezekről sokat, C még bizonyára írni fogok, hiszen erősen élnek bennem azok a fájdalmas napok. Pest és a falu közösen for­málták gyerekkorom világát. A faiun kívül, az uradalom­ban éltünk; az a környezet friss és újszerű élményeket adott jobban felkeltette az érdeklődésemet. De a kisven­déglő világa, az oda betérő emberekkel mély nyomokat hagyott1 bennem, és ma is van mit írnom róluk. — Novellákkal kezdte a pályáját, de aztán a dráma felé fordult. — A magyarázat egyszerű. Megvolt bennem a színház iránti szeretet. S azért a va­lamennyire meglevő színészi véna hozzásegít a drámairás- hoz. Talán a színész, oldalá­ról is érzem a színházat. Ök legalább azt mondják, jók a dialógusaim, s a helyzetek eljátszhatóa.k. A drámaírás­sal csempészem fel magam a színpadra. — Az első drámája? — Az első novellás köte­tem megjelenése után Bene­dek András dramaturg azt mondta, úgy érzi. van írá­saimban drámai mag és biz­tatott. Így kerültem ösztön­díjasként a Nemzeti Szín­házhoz, ahol dramaturgiai munkát végeztem. Ott szüle­tett meg az első darabom is, Ananá«r/szürH a vietnami Uuc Phuban (Futó: KS) !

Next

/
Thumbnails
Contents