Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

„Busku története" ..Busku története’ isimmel u.j játékfilmet készített a Mongol Filmstúdió. A film — amelynek rendezője es szövegírója P. Cogzol — né­pi ihletésű mongol mescl dolgoz lel, Buskuról, a sze­gény, de bátor emberről, a jóért, az igazért folytatott harcáról, győzelméről szol. A főbb szerepeket L. Cogzol- ma es Sz. Genden érdemes művészek játsszák. Operator: L. Sarovdorzs. A közeljövő filmújdonsá- Sai között szelepei három másik játékfilm — köztük a történelmi tárgyú ..Keresztül a Góbin es Kjangánon” — es egy dokumentumaim „Mongol kommunisták” cím­mel, amelyeket mongol fil­mesek szovjet kollégáikkal koprodukcióban készítenek. ★ Sikeres évadot zártak a mongol színházak. A hazai színdarabok mellett több klasszikus művet is műsorra tűztek a fővárosi és a vidéki társulatok. Az ovorkhangáil ajmafc Tnepszmhá-za például Sha­kespeare „Téli rege” című művét mutatta, be. Az uianbáton Gyermek-, színház nagy sikere volt Saergej Mihalkov „A 3001. ev”. A világűr meghódításá­ról, az első űrhajósról, Jurij Gagarínról szóló érdekes tör­ténetet a rendező, L. Lkaszu- re*i pantomimmel, különle­ges fényhatásokkal állította színpadra. Kondor Béla: Litográfia műhely Avarok gyűrűje Szentmihólyi Szabó Péter könyve Bizonyos, hogy' Szentmihályi Szabó Petéi­kéi esett könyv lesz. Jo évtizede már, hogy a történelmi érdeklődés meg­élénkült, s a történelmi viták hatnak a közgondolkodásra, az irodalomra is. Szent- mihályi Szabó pedig az utóbbi érek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó kérdésére, László Gyula „kettős honfoglulás”-e\mé- letére épít regényét. László Gyula mindig hangsúlyozta elgondolása hipotézis' jellegét, bevezetését is azért tartotta szükségesnek, hogy a tudományos’ gondolkodás számára újabb területet nyisson. Szentmihályi Sza­bói viszont a tételt elfogadott tényként ke­zeli, ami akkor is baj, ha a kérdéskörnek csak az irodalmi oldalát nézzük: a kínál­kozó gazdag világú mű helyére a tézis re­gény lép. Amit Szentmihályi Szabó a regényében az a /lései avarok és fl magyarok kö­zötti rokonság. Az író a kettős honfoglalás elméletének bonyolult szövetéből a kései avarokkal foglalkozó részt választotta1 ki: a kérdések sorát alapjaira redukálta. El­fogadja az ..egy nép két ága” feltétele­zést, s a két ág találkozását írja le. A re­gény megoldása, a tétel igazolása Álmos magyarjainak megjelenése, ám ez még az eddigiek után sem kapcsolódik szervesen a műhöz. Várjuk ezt a megoldást, mert ezért Íródott a legény, de hogy miért ép­pen ez történik, wz a legényből nem kö­vetkezik. Ne a történeti kuriozitásért olvassuk hát Szentmihályi Szabó Péter regényét, s ne is történeti ismereteink gyarapításáért, hiszen a regény — ez természetéből következik — a történeti problémák sorával nem képes szembenézni. Inkább a látomást keressük a műben — ez igazolhatja az írót a törté­neti hűséggel szemben, s ez is méri, meny­nyíre képes a letűnt, világot újrakólteni, megjeleníteni. Szentmihályi Szabó latoma­sában is támaszkodik László Gyulára — pl.: Csodaszar vas-‘:nonda — de a történet egysíkúsága se in dicséri az írót. Egy avar .. nemzetség történetét írja le, ahogy ez a kn- - zosség a helyet keresi a népvándorlás vi­harában, a frankok előli meneküléstől egészen addig, míg találkoznak az Álmos vezette előőrssel. Ebben a történetben mu­latja meg azt is, miképpen válik á fiatal Becse a Varsány-nemzetség, aztán- a szé­ki avarok (székelyek?) vezetőjévé. Jóízű­en epikus ez a történet, tanulságos is. de könnyen kiismerhető. Inkább a szándékra figyelhetünk, mintsem arra, ami a műben megjelenik. Becse és a Varsány-nemzetség útja — a szándék szerint — a történeti rea­litás mutatója. A kis népcsoport a két nagy nép, a frankok és a bizánciak közt igyek­szik megtalálni a maga helyét. A közösség megőrzi erejét, ezért a kényszerű alkal­mazkodást is vállalja, az önfeladás nélkül, így nőheti ki magát Becse nagy formátu­mú vezérré, akinek aztán utódai is lellek , a magyar történelemben. .. Ami jó a re­gényben: a közösségi gondolkodás megje. lenilese, a hitvilág leírása. Szentmihályi Szabó tíz kötetből álló so­rozatot tervez: „a magyar nép történetének számomra különösen érdekes fordulópont­jait. szeretném megvilágítani” — írja. Az első kötet keveset árul el a regény fo­lyamból, önmagában lehet csak megítélni. Ez pedig azt mutatja, hogy az Avar gyű­rű irodalmi alkotásként is távol esik a korszerű nemzettudatot alákitó művektől. A nemzedéke mozgalmaiban élő Szentmi­hályi Szabó Péter kritikája: a nemzedék történelmi érzékenysége és a regény vilá­ga között nehéz kapcsolatot találni. (Szép- irodalmi, 1980.). Fűzi László Passuth László 80 éve született az Esöisten ... írója Tatán a fegtnüoeReffb «is- gyar no volt. Regenyemek meghatároizo élményét az a fantasztikus ismeretanyag ad­ta, amit az író felszedett, éa amit igyekezett megosztani olvasóival. Jogásznak készült. Kolozs­váron es Szegeden tanult. Aztán 30 even át banktiszt­viselő, majd „nyugdíjba vo­nulásáig szakfordító. Koran kezdett, rmi, rövid újságcik­kekkel kezdte, azután útiraj-. 1 zok, útleírások, történelmi tanulmányok a mérföldkö­vek. S már akkor fordít rö­vid novellákat, tanulmányo­kat. Hamarosan a legjelentő­sebb folyóiratok, a Nyugat, Válasz, Szép Szó, Magyar Szemle sfcb. munkatársa. 1937-ben jelenik meg Eszter­gomi Symposion címmel a tanulmánykötete és ugyaneb­ben az évben első legénye, az Burázia. Ezt a művet még nem a művelődéstörténet nagy ismereti! tiudósa írja, er/. a mwe is meg a Forgóajtó is a polgári txursadntom sc-eé­sóseges figuráinak expresszív stílusú bemutatása. Igazi átütő sikere azonban az Esöisten siratja Mexikót című nagy ielekzetü törté­nelmi alkotásának van, amely 1939-ben jelent meg, és amely egy csapásra megteremti ne­ki azit a hatalmas olvasótá­bort, amely a szerző müveit elele végéig szeretettel ol­vasta. Ez a spanyol hódítást indító Cortez történetei be­mutató munka stílusával, nehéz veretű, barokkos mon­dataival a háború előtti iro­dalom egyik legnagyobb si­kere, és sikerességet a mai napig megőrizte. Passuth termékeny író volt. A háború után jelentek meg azok a történelmi regények, amelyek hiteles történelmi forrásanyagra támaszkodva az emberiség történetének egv-egy csomópontját regé- nyesítik meg. Még a háború alatt írta a Nápolyi Johannát és a Bíborban született cí­mű művét. Majd később a Ha- »ormában temettek el Somát es a Fekete bársonyban cí­mű müvei arattak sikert Zrínyi Hónától szol a Sasnak körme között, Báthory Ist­vánról a Négy szel Erdély­ben es erdélyi témájú aSár- kanyfog is. Művészettörténeti tartalmú regényei is jelentő­sek. A Mantuai herceg mu­zsikusa, a Harmadik udvar­mester es az Aranyködben fáznak az istenek ugyanúgy, mint történelmi regenyei pon­tos képét rajzolnak az ábrá­zolt korról, es plasztikusan állítják elénk szenvedő em­berként az ábrázolandó fő­hőst. a művészt, Monteverdit, Giorgonét, Velázquezt vagy Raffaellót. Sokat írt, sokfele műfaj­ban. Történeti tárgyú rádió­drámái mindig élményt je­lentettek minden olvasóré­tegnek. Hitelesen tudta a tör­ténelmileg hitelest megszó­laltatni. Óriási kultúrtörté­neti értek életműve, de igaz- sagtalanok lennénk tele. ha egyszerűen csak népszerű is­meretterjesztő írónak tekin­tenénk, Több volt énnél. Az Esőistent a világ húsz nyel­vere lefordították. És sok olyan müvelödestörteneti ku­tatási eredményt köszönhe­tünk neki. amelyet ő bányá­szott ki Europa valamelyik levéltárából, es amely sze­rencsesén gazdagította Ma­gyarország es Európa kap- csoLatkörenek ismereteit. Passuth László nem volt nagy író. De jó író volt.' Es. ahogy a színműben a fősze­replők mellett szükség van a karakterfigurákra, ugyanúgy egy nép irodalmában szükség van a műveltségüket kiváló irodalmi szinten nyújtó kis­mesterekre. Ahol a „kis” megjelölés nem azt jelenti, hogy az alkotó nem óriás a maga témakörén, világán, lehetőségein belül. Az. Csak- hát árnyékában élt a kor nagy óriásainak, Krudynak, Móricznak, és a többieknek, akiknek életművét tudós sze­retettel kiegészítette. — SM»l«ntoy — A z ókorban az atléták mellett az írók ét; muzsiku­sok is részt vettek az olim­piai játékokon. Pindarosz egykor így írt ennek kap­csán: „Az ihletett szó to­vább él, mint a tett! Ezért fordulunk most Önökhöz — a világirodalom képviselői­hez — az élet és a béke nevében!” — ezekkel a mon­datokkal kezdődik a bolgár írók olimpiai üzenete. „Az Olimpiai játékok szel­leme évszázadokon át to­vább élt és így ma az em­beri civilizáció és kultúra szerves része. Az olimpiai láng az emberiség legszebb hagyományainak egyikét jel­képezi. „A béke vágya, a különbö­ző országok lakóinak a lehe­tősége a találkozásra, nemes, baráti versengésben, — ez ar legfontosabb tanítás, amit az ókori olimpiáktól kapunk.” „Ebből a nézőpontból nem fogadhatjuk el az Egyesült Államok elnökének kihívá­sát, amely arra irányul, hogy bojkottálják a moszkvai nyá­ri olimpiai játékokat. Égy olyan világban, ahol a béké­nek egyetemesnek kellene lennie, ez provokáció nem­csak az olimpiai nemes esz­mék, hanem az egész béké­re vágyó emberiség ellen!” „A mi népünk antik föl­dön él, ahol ókori stadionok márványromjai emelkednek. Kegyetlen háborúk semmisí­tették meg a szellemi és fi­zikai szépségre törekvő em­beriség e tűzhelyeit, és ez a szomorú emlék mélyén be­vésődött a bolgár nép törté­nelmi . emlekezetebe.” J „Az utóbbi években Szó­fiában két jelentős nemzet­közi írótalálkozó volt ezzel i jelmondattal: ,A béke Földgolyónk reménysége.’ Ezért is fordulunk most Önökhöz, az irodalom műve­lőihez, a világ minden jó- akaratú írójához azzal, hogy egyesítsük erőnket ennek a sportot szolgáló, mélyen hu­manitárius ügynek a szolgá­latában.” ..Emeljük fel szavunkat a nemes olimpiai eszmék vé- delmélien! Legyen ez az ak­ció á mi részvételünk az olimpiai mozgalomban!” Bolgár írók üzenete .......................................................................................... NÓ GRÁDI GfcCBOR': Vonaton * A w ftpeQaae-zoíwwíft ap*R te­; kefe színű szemölcs volt a bed szeme afcál. Velem .szemben, •, a vonatfüike ablakainál ü-R, hata-t I s a saroknak dűtotte, lábával az aj­tó felé kitámasztotta magát, hogy a vonat zökkenései ne remegtessék kezében a tűt. Kék, sárga és piros virágokat hímzett egy vászonda­rabra. Minden döfésnél megrán­dult a szeme alatt a fekete pötty, mintha oda lett volna csomózva a cérna vége. Az öregasszonnyal egy vonalban, az ajtónál, előrebukó vállal ült a fehér hajú öregember, húst és ke­nyeret evett, s csak arra figyelt mereven, tartogatnak-e még vala­mit átlátszó ujjai. Nehezen nyelt, a nyakkendő szorosan fogta a tor­kát. Az öregasszony egv-egy pilla­natra abbahagyta a döfködést, me­rev arccal ránézett a férfira, majd folytatta a kék, sárga és piros vi­rágokat tovább. Két hely volt kö­zöttük, méternyi távolság, mintha fenntartották volna valaminek vagy valakinek. Hárman ültünk a fülkében. — Szörnyű vagy! — mondta az i öregasszony, es a levegőbe döfött 1 a tűvel. — Hogy eszel mar megint? Összezsnozod a nadrágodat. Le morzsázói! Most nézd meg. mit csináltál! Csupa morzsa minden. Ne nyúlj ilyen kezzel semmihez! Ó. istenem! Az öregember mozdulatlanul ült, száját kifeszítette az utolsó falat, kezeit úgy tartottta, mint a fagy­lalttal álldogáló gyerekek ünnepna­pi öltözetükben, vasárnap délelőtt. — Tefikééknél is mondtam már neked, hogy vigyázz egy kicsit. — Rám nézett az öregasszony, míg az embert szidta, és keserűen ingatta a fejét. — Azt hiszed, nem láttam, hogy a szőnyegre esett a süie- mény? Azt hiszed. Tériké nem lát­ta? Csak ő egy finom nő, aki nem szól, aki megvárja, amíg mi elme­gyünk, és csak utána hajol le a fájós derekával. De megvan a vé­leménye rólad, mikor megtalálja a morzsáidat összenyomorítva a szőnyegen. És ő tudja, hogy én nem ejtettem le, mert régről ismer. Tudja, hogy sohasem ejtenék le a szőnyegre egv süteményt. Hogy csak te lehetsz ilyen. Te. te! E gy-egy tóblánvi földből már föl bukkant a növények rit­ka» zöldje, de többnyire csak a szántások végtelen árkai húzód'ak a horizont felé. Varjak ültek a fe­kete göröngyökön, egy-egy pillanat­ra felijedlek a levegőbe, majd visz- szaereszkedtek és várakoztak to­vább. Távolabb egy-egy tanya gug­golt néhány árnyékot adó fa kö­zött, majd a töltés oldalában két tehenet láttam, mellettük fiúcska állt, kezében vessző. Az öregember gyors száj mozdu­latokkal rágta el az utolsó falatot, kezeit összeütötte, majd ijedten félrenézett, és összedörzsölte két — zsírral, morzsával pettyezett — te­nyerét. Az öregasszony ölébe he­lyezte hímzését, és az ülésen he­verő tasakból előhúzott egy pa­pírszalvétát. Maga elé tartotta mozdulatlanul. Állomáshoz közeledtünk, a vonat fütyült, vágtatása lelassult. Az öregember felállt, kivette az öreg­asszony kezéből a szalvétát, és meg törölte az ujjait. Kicsit álldogált meg a szalvétával, mini az utazó, aki nézi az ismeretlen lá.iat, vala­mi különös, megsejtett, de mégis váratlan látványt remélve. A vonat megérkezett az állomás­ra. Az óregember visszaült a sa­rokba. — Mi öröme van abból Teriké­nek, hogy gyermeket szült? — kér­dezte az öregasszony, sűrűn döf- ködve a kék. sárga és piros virá­gokat. — Kínlódás, gyötrődés, míg felneveli, lehúzzák a bőrét, a he­ssft. megvádolják. hogy rosszul gon­dozta őket. Hallhattad, mit mon­dott a szomszédasszony: „Szegény Tériké!" Mit gondolsz, mire mond­ja? Szegény Tériké, bolond Tériké! Hol vannak a gyermekeid? Buda- Mit csinálsz? Már alszol? Alszik. Jaj, de megvert az isten veled! — Mit? Mit? — kapta fel a fe­jét az öregember, és a -kezével legyező mozdulatokat végzett ma­ga mellett. — Mindig alszol, folyton alszol. Terkiééknél is! Majd otthon kial- hatod magad! A kisszobában! Az­tán, ha reggeli, meg ebéd van, ki­jöhetsz. Nem fogsz az udvaron he- verészni. nem fogsz siránkozni a szomszédoknak. Csendben leszel! A főorvos úr is megmondta: csendre van szükséged. Nyugalomra. És tu­dod, mit mondott még? Hogy nincs sok hátra. Vigyázni kell magadra, mert meghalsz. Csend és nyugalom, az kell neked, a kisszobában. \ z öregember ujjai az elemó­xm. zsiás tasak mellett kapa­rásztak tétován, riadt pillantása az ablak tele csapott. — Nem kapsz többet. eJeg volt — csapott le az öregasszony keze a tasakra. és frissen- ondolalt haja megremegett. — Csak az inggombot kerestem, háthat ide esett — mormolta az öregember, és az öiebe menekítet­te az ujjait. — A földié esett, amikor levet­ted a kabátodat, Elvesztetted. Ilyen vagy,, mit mondjak! — nézett rám az öregasszony.' — Nincs meg az j inggombod. Ö, istenem! I Az öregember fölemelkedett, egy- \ szer megfordult maga körül, mint- í ha keresne valamit, aztán gör- ? nyedten megállt. Barna -szeme volt. > mint az apámnak. Gyermekkorom- í ban. ha így nézett rám az öreg. 5 mindig hadarni kezdtem sok bű- í nőm miatt. Csak kérőbb tanultam ^ meg a hallgatás hazugságát. \ ,> — Ülj le, menj ki. vagy csinálj ! valamit! Ne álldogálj ilyen sze- ( rencsétlenül! — mondta az öreg- > asszony a felemelt, vékony tűvel > a kezében. — Csinálj valamit! — >' ismételte meg, és hessegelő moz- \ dulatot tett. mint amikor az asz- 1 talra helyezett étel felől elkerget- ? jük a legyeket. í Az öregember félrehúzta az aj- l tót és kiment. A folyosó ablaka l előtt egy pillanatra megállt, visz- > szanézett, mint akit megszólítanak. > majd elindult a kocsi vége felé. s \/¥ ikor néhány perc múlva sí- ’ léptem a folyosóra, ott ta- > láltam a szomszéd fülke előtti ab >. laknál. Vizenyős, sziltyós vidék > mellett tulott a vonat. Egymástól \ kissé távolabb, csupasz, göcsor'.ös > fák hajoltak a v íz föle. > — Nem tétszik tudni-; mikor ér- ) kezünk meg? — kérdeztem köny-, I nyed. csevegő hangon, ahogyan az > effajta beszélgetést indítani szó- > kás. < — Már nem lehet sok hátra — í mondta az öregember -és elindult í a kocsi vege felé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents