Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
... a krajcárt sem — Mennyit ér neked egy aranykezű mester? — Kevesebbet, mint egy betanított és fegyelmezett segédmunkás ,. . — Nem túlzás ez? — Az. Túlzás. De igaz! Ami az első pillanatban nemcsak hogy túlzásnak, de képtelenségnek is tűnhet, sőt sértőnek is a szakmák valóban aranykezű és nélkülözhetetlen mestereivel szemben — az a valóságban mégis igaz. Az emberiség, hogy kielégítse önmagát és biztosítsa önmaga holnap,iát rátért a nagyüzemi szériagyártásra. Szerencsére nemcsak a fegyvereknél. de a házaknál, a bútoroknál, az útépítésben, a tojástermelésben vagy éppen a kukorica rendszerekben történő előállításában is. Nem azt akarom én ezzel mondani. hogy az aranykezű mesterek ideje leiárt, mert továbbra is ők jelentik egy-egy szakmán belül a tengelyt, amely körül a termelés forog, de mind nagyobb a szerepük a „forgó részeknek” is. Az ugyan nem aranykezűét nek”, de a fegyelmezett, a munka részfeladatait értő es az előírásokat precízen betartó betanult munkásoknak. És voltaképpen itt kellett volna kezdenem ezt az írást: itt. a felelősségnél. A minden ember egyéni és hallatlanul megnőtt felelősségénél. Arról van szó ugyanis, hogy nem általában, nem a szónoki fogások és az agitatív írások kétségtelenül igazságot hirdető, de a konkrétságot meglehetősen nélkülöző fogalmai szerint van szükség a fegyelemre, hanem az óraszerkezet részeinek precíz összmunkája értelmében. Elég. ha a betanított munkás, v-agv a szakmunkás megspórol egy kis műtrágyát az előírtakhoz, a technológiához képest, tegye ezt akár lustaságból, akár rosszul értelmezett takarékosságból — a hiba már szinte kijavíthatatlan. Az adott gazdasági termelési rendszere akadozni kezd, az elképzelt, betervezett és lehetséges termésátlagok nem kerülnek betakarításra, kisebb, de még inkább, hogy nagy veszteség éri az adott gazdaságot. Egy vagy két ember elvileg igazán elhanyagolható hatású fegyelmezetlensége miatt. Mert ugye mi az az egykét kiló? A házépítés technológiája? Kis felületesség és a nem aranykezű mester helvett dolgozó —, mert gyári termelés az építkezés is ma már — betanított munkás „keze nyom-ín” az el. eső után emeletek áznak szét. százezres értékek mennek veszendőbe, milliós károk keletkezhetnek. Pedig csak egy darabka szigetelést spóroltak ki, csak a beton nem kötött meg eléggé... Csak egy picinyke csa- vamyi felelőtlenség történt. Mi az egv egész ház, egy egész hatalmas gyárépület monstrumához képest?! A cipőüzemben szalagon fut a majdani, a szalag végén teljes formát kapó cipő. A szalag minden munkásának „benne van a keze”, .hogy á lekerülő cipő ne csak szép, formás, de tartós is legyen. Ha a meós észreveszi, akkor is kár, de ha nem, akkor személyes kár, éktelen bosszúság, cserélés! tortúra is, mert egy valaki, talán époen a szalag derekán, rosszul, felületesen ragasztotta fel a talpat. A pontos és precíz technológiai előírásokat hagyta figyelmen kívül, és mondjuk a 400 fok helyett csak 380 fokon — a példa teljesen önkényes — „forrasztotta” össze a talpat a cipőfelsővel. Mi az a húsz fok? — Mennyit ér neked egy aranykezű mester? — Kevesebbet, mint egy betanított és fegyelmezett segédmunkás... És higgyék el, mégsem túlzás ez. A termelés társadalmi jellege egyáltalán nem szemináriumi kategória, ahol iol-rosszul elszajkózzuk, vagy akár igényesen ki is fejtjük, mit is értünk a társadalmi termelés folyamata : alatt. A termelés nemcsak elvont filozófiai értelemben j el választ hatatlan a társadalomtól, de a társadalom tagjai- í nak egymásra utaltságában, egymástól való függésében is. \ Akar egy fél évszázada is még korántsem volt oly hallat- . lanul nagy a termelésben részt vevő. a termeket előállító i ember egyéni felelőssége, mint napjainkban. Az üzem, a ] termelőszövetkezet minden produktuma ugyan a kollektív > termelés eredménye, de ebben a kollektivitásban para- > dox (?) módon nem beleolvadt, hanem benne önállósult, ( kikristályosodott az egyén felelőssége egy elképzelt szalag \ elején a már a szalag végén történtekért is. — Kedve« uram, nekem nincs más dolgom — mondta , az említett cipőüzem munkása — minthogy ezt a kart itt' \ meghúzzam, számoljak ötig és kész... Böbe majmot is meg lehetne erre tanítani — tette hozzá nemi öngúny- . nyal. Csakhogy a Böbe majmot nem lehetne megtanítani fe- < lelösségtudatra. Arra, hogy érezze és megértse, mi van ; akkor —. hogy képletes példánknál maradjak —. ha nem ötig számol, hanem csak négyig, vagy éppen hatig...? j Ügy vélem, e felelősségre megtanítani, pontosabban í szerepük, munkájuk felelősségteljességét hangsúlyozni, ki- ? emelni a monotóniából és belehelyezni a ..végtermékek” 5 világába — nem éppen lebecsülendő agitatív útja a tér- 5 melés szervezésében az emberi tényezőknek. Már élné- ^ ?.ést ez utóbbi és kissé lélektelennek ható közgazdasági kifejezésért. Nos, lehet, hogy végeredményben nem nagy ? dolog, ha a vízvezeték-szerelő munkája közben kifelejt a ; csápból egy szigetelő karikácskát. Krajcáros gond legfel- | jebb. Mígnem az egész, lakást, az egész lakóházrészt el j nem önti a víz. A krajcárból im máris százezer forintok lettek. ...és aki a százezreket nem becsüli, az a krajcárokat í nem érdemli. Helyesebben: meg a krajcárt «->m érdemli! v^x*" Cc Hl Pásztor László Sebestyén Miklós Erdős Péter Boros Éva Bernátli László Hogyan szórakozunk ? Kerekasztal-beszélgetés a magyar „szórakoztatói párról” Szórakozás, szórakoztatás. Aki a nyilvánosság előtt kimondja ezeket a szavakat, bizton szó.- mithat rá, hogy akik meghall• oatják majd. annyiféle jelentési, árnyalatot gondolnak a szavak mögé. ahányon csak jelen vannak. Mi sem jártunk jobban, akik egy négyszögletes asztal mellett ugyan, de formája szerint kerekasztal-beszélgetést folytattunk a magyar szórakoz- tátóipar — ha ugyan ezt a kifejezést alkalmazni lehet — helyzetéről és gondjairól. Abban ugyan hamar megegyeztünk, hoay az elvi. elméleti kérdéseket most mellőzzük, hiszen meghívott vendégeink a szórakoztatás gyakorlati szakemberei, de még igy sem kerülhettük el. hogy nézeteltéréseink hangot ne kapjanak A beszélgetés résztvevői voltak: az Országos Rendező Tro- dn képviseletében Boros Éva. a Hajwlemez nyártó Vállalat részéről Erdős Péter: a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főosztálya nevében Se bestvén Miklós, a NROTÖN együttes kén-viselet eben Pásztor László, és aki a kérdéseket feltette és a megrövidített beszélgetés anyanát összeállította a megbízásunkból: Bemdth László. b. l.: Mindenekelőtt: lehet-e. ér. d^mes-e különbséget tenni a tekintetben, hóm/ milyen rétegek. mih/en típusú közönség számára akarják a jelenlevők a szórakoztatást biztosítani? B. É.: Amikor az Országos Rendező Irodát létrehozták, akkor a könnyűzene terjesztésére hívták életre. Ma i* ez egyetlen intézmény vagyunk, amelynek ez a feladata. Az évek során e te- vó’-e"'-"«-z<T viszélesedet*. Változatlanul fő feladatunk a könnyűzenei koncertek ren- Ho?é=* A szélesedés sk^an je'entkezik, ho<ry irodalmi rnű'orc'-?* is k-a^ritünk az óvodásoktól fölfelé minden korosztálynak. F. P.: Lassan jutott el hozzánk. amit manaoság elektronikus szórakoztatási láncnak neveznek. Ezek a lemezjátszók, magnók, s ezeknek kombmá- Riója a magánlakásban, később a diszkót ókban valósult meg. mai4 ennek logazélső- sé?e*ebb pólusán megjelent a koncert, ame'.v ma már nemcsak előadóművészt és hangsze-n jelert hiszen valóságos elektronikus kisüzem van a színpadon, a fényeffektusoktól a lézerig. Mi ezt a szórakoztatási formát nagyra értékel ifik. érően ezért, elkülönítettük tevé- kenvséofimk ewéb szórakoztatási fimkcióitól a Hangle- mez?vártó Vállalat u«vanis onereftet. ma? var nótát is ad k’. e-»ek»i On alkon márkanévvel jelenteti meg. Ami az „e’ektron Un is _ szórakoztatási láncnak” keretei között, készül, azt - ^eni+a ns.nrej hezzrk fot-«roi/>mKa. Kiknek s’ól ez’ Minden korosztálynak. P. L.: A rockzene általában az úgynevezett tinédzserközönséget célozza meg. Mi elég szerencsés helyzetben vagyunk, mer* a magyar zenekarok és énekesek számára a saifó rendszerint ideológiát is gyárt.. Minket is kikiáltottak már mindenféle zenekarnak: voltunk nrvagvar beatzenekor, magyar popzenekor. msist évnen magyar diszkózenekar vagyunk. A di«zkó szerintem nem egv helyisé?, ahová eljár az ember. s nem is egv zene. hanem ennél komplexebb fogalom: olyasmi, amire az embernek szüksége van a mai világban, hogy legyen egy olyan hely, ahol egy-két órára — igaz. néha sokkos állapotban — betér kiheverni azokat az inzultusokat, amelyek esetileg napközben érik. S. M.: A szórakoztatóiparnak ismernie kell azt a társadalmi réteget, akit szórakoztatni kíván, ellenkező esetben képtelen erre a feladatra. A szórakoztatóipar ezenkívül minden esetben bevétel- és nyereségcentrikus. A szórakoztatóipart itthon nem tekinthetjük egységesnek. a vendéglátás meghatározott üzlettípusai szórakoztatási funkciót, is betöltenek. Sajnos üzlethálózatunkban az ilyen jellegű üzletek száma nem elegendő. Vidéken a vendéglátós a város, a falu életében szélesebb közben vállalkozik a szórakoztatásra. Sok helységben a vendéglátó üzlet az egyetlen létesítmény, amely lehetőséget biztosíthat a műsoros rendezvényeknek. Sajnos ezek az üzletek nem nagy befogadó- kepességűek és pl.: a rockzenére alkalmatlanok. A műsoros rendezvények általában alkalomszerűek, az állandó műsorok ma már olyan költs gigényesek, hogy azokat a bevételekből és fogyasztásból fedezni nem lehet. B. L.: Az előző kérdéshez tartó" zik: hogyan ítélik meg, földrajzilag mennyire ellátott az ország különböző szórakoztató műsorokkal? B É.: Mint az előbb szó esett róla, mi elég sok úgynevezett vendéglátó-műsort is csinálunk. Ez a szám megközelíti az évi háromezer előadást. Ebből jelentős mennyiség az. amely idegen- forgalmi célokat. szolgál. Az Országos Rendező Iroda elsősorban megrendelésre „szállítja” a műsorokat. Ahol úgy érezzük, hogy kisebb az érdeklődés. ott megpróbálunk gyakrabban, többféle műsorral jelentkezni. Szeretnénk olyan helyekre is eljutni, ahol ha technikai megalkuvások árán is, de fölléphetünk, mert hiány mutatkozik a szórakoztatásban. Évente összesen mintegy öt-ha*ezer előadást szervezünk. Természetesen minden igényt kielégíteni így sem tudunk. Ebből adódik, hogy az együttesek. zenekarok saját magukat is szervezik. s elmennek azokra a helyekre is. ahová mi nem jutottunk el. E. P.: Ez a dolog nagyon rosszul áll Magyarországon. Évtizedekig elhanyogolták. sőt korábban. aki ilyesmivel foglalkozott. az még áüami fej - csóválást is kiváltóit. hogy miért nem inkább a komoly zénét propagálják. Holott a két dolog jól megfér egymás mellett. Egyelőre a kérdésnél maradva: mintegy* hatszáz üzletben árulunk hanglemezt. Nem hiszem. hogy a lemezjátszó- problémán kívül a mi területünkön igazi akadályok lennének. A lemezek minősége is jó. P. L.: Több csatornán tudunk el.-, jutni a hallgatósághoz: a rádió. a televízió segítségével, hanglemezek formájában és természetesen koncerteken. A hanglemez-forgalmazásról volt szó. s én is csak megerősíthetem, hogy a technikai ellátottság nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Tavaly elkészített velünk a Hanglemezgyártó Vállalat egy olyan lemezt, amely világszínvonalon szólt és a vevők mégis sokszor visszahozták, hogy használhatatlan a rossz lemezjátszóikon. Ami a koncerteket illeti, a zene, amolvet játszunk. eléggé stúdióigényes, a közreműködő zenészek, akikkel dolgozunk nagy mértékben megdrágítják, sz’-marii megjelenésünket. S. M.: Véleményem szerint a szórakoztatást nem szabad csak a rockzenére szűkíteni. Nálunk a filmforgalmazás. a szórakoztatóipar legrugalmasabb és széles körű igényeket kielégí ó terüle'e. Sajnos a f televízióról már nem mondhatom el ezeket, ,4rm n vendéglátást illetit szintén nem büszkélkédhe-, tünk. 1938-ban több keres- kpHe'mj vendéglátó üzlet volt Magyarországon, mint ma. B. L.: • Ezó volt már arról, kiknek szól és hová jut el az a szórakoztatás, amit Önök nyújtani tudnak. Am, nem beszéltünk arról: milyen a színvonala? B. É.: Itt van például az idei nvári program. amelyben szénénél Koncz Zsuzsa. Kovács Kati. az Omega. a Piramis együttes, szerepelnek irodalmi műsorok, gyermekműsorok. cigánydalok — igen nagy az. érdeklődés irántuk —, sőt, balettestek is. Ahogv ez. a rövid, s ezer* közel sem teli es felsorolás is mutat ia. mi a legjobbat akar- iuk nvúi+ani. H maga műfaján belül a legjobbat. Persze. nem biztos, hogy ez mind’g sikerül. F. P.: A magyar popzenekarok sz.ínvonala általában nem rossz. Ha módunk lenne igazán kifuttatni őket, akkor könnyen bebizonyosodna. hogv a nemzetközi nsz- szehasonlításban is meeáll- iák a helyüket. Egyébként a Pepita-lemezek aránya az összkiadásunk hetven százalékát ielenti. ísv komoly zene és az irodalom részaránya a nemzetközi csúcs- szintet éri el: mintegy harminc száza'ékot. Persze, e csúcs elérését nagyban segíti. hoay nincs komoly import. Mert ha bejönne a Boney M, az ABBA és minden, ez. az arány, minden bizonnyal romlana. Tíz év alatt több mint ötszáz százalékkal nőtt meg a Pepita-lemezek belföldi forgalma. Látszólag tehát a hanglemezfronton minden rendben van. Látszólag, mert vagy lemezjátszót, vagy tűt nem lehet kapni. Ami azonban a szórakoztatást általában illeti, azt hiszem, nagyon elégedetlenek lehetünk. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy egy 19 éves, kiegyensúlyozott, normális fiatalembernek nincs hová mennie. És ugyanez áll a 14 evesekkel kapcsolatban is. A vendéglátóipart ne emlegessük, mert a fiatalokat nem is szabad odn orientálni. de a 20 éltesnek kelletne már egy kulturált talponálló" és nem az, amit ma annak nevezünk. Az idegenforgalomban részt vevők kulturális igényének kielégítését igaz a a Bk. M. központilag is támogatja. Így 1980-ban támogatást nyújtunk a Gyulai Várszínház, a Pécsi Nyári Színház és egyéb szórakoztatási célú események megrendezéséhez.. Ezenkívül a jövőben szeretnénk fej lesz.teni a szórakoztatással foglalkozó .vendéglátóipari üzleteket. P. L.: Merem állítani, hogy a magyar könnyűzene — az anyagi eszközöktől eltekintve — világszínvonalú. Ezeket az igazi világsztárokat — nagyon kevés kivételtől eltekintve — a tehetség mellett elsősorban mesterségesen kreálják. Annyi a jó zenész, hogy közülük véletlenül befutni szinte lehetetlen. Amennyire én tudom, azok a magyar együttesek és magyar hanglemezek, amelyek a körülbelül két éve megkezdődött hanglemezáyári kampány keretében külföldre jutottak, általában sikert arattak. Azt hiszem, nagyon nagy az ellentmondás . a pénzügyi lehetőségek és a talentum között. Az ŐRI az egyetlen olyan cég Magyar- országon, amelynek van, ha nem is világszínvonalú, mégiscsak rendes hangosító berendezése. B. L.: A szórakoztatásnak vannak bizonyos ideológiai vonzatai. Eqyidöhen gyakran száműzték a szórakoztatást, mert úgy gondolták: ez polgári nyavalya, s ennek a nézetnek bizonyos maradványai ma is élnek. Másrészt viszont vitathatatlan, hogy a szórakoztatás bizonyos formáiba ideológiai hatások is betüremkednek. E. P.: Minden társadalom — a legliberálisabb polgári demokrácia is —'óvja a fiatalokat bizonyos befolyásoktól. Persze, több száz év alatt kialakították ennek rendkívül ügyes mechanizmusát: nem olyan durván, mint ahogy mi nekiszánjuk. nekiduráljuk magunkat, odacsapunk, rendszerint nem is tudjuk pontosan, hogy hova. Azt hiszem két éve indult meg a rockzene egy szélsőséges ágának bizonyos mozgalmi jellegű eröfeszité~ se. Nem feltétlenül rossz szá” lókkal, de rossz eredménnyé'.. Nem lehetett rávenni sem a főhatóságot, sem a .«aitót. hogy vegvék ezt észre és civilizált módszerekkel. alternatívák kialakításával szereljük le ezt.
