Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-12 / 162. szám
Aclcitfel<lolf§ozcas ADAT, hogy a népszámlálás eszmei időpontjában, 1980, január elsején 10 710 000 lő volt az ország lakossága, s újabb adat, hogy a népesség 3,8 százalékkal nagyobb, mint volt az 1970. évi nép- számláláskor. Adat az is, hogy napjainkban majdnem ötszázezerrel több a hatvanéves és annál idősebb állampolgár, mint húsz évvel korábban. S adat "az is, hogy az országban az áru- szállítás húsz, huszonöt százaléka valójában lölös mozgatás; szervezéssel, a ke- resztbe-szállítások megszűntetésével. kellő tárolóterek stb. kialakításával elkerülhető lenne. Valójában életünk legtöbb eseménye, tevékenységünk jó része adattá; jelekkel, azaz számokkal vagy betűkkel kifejezett információvá válik. Az adat tehát, szemben a közfelfogásban élő fogalommal, nem kizárólag szám. nem okvetlen mennyiség kifejezése, hiszen adatbank tárolja például — a KGST-országok érintett intézményeinek együttműködése nyomán — a veseátültetésre szorulók, s átültethető vesére várakozók minden szükséges jellemzőjét. Éppen az ilyen és hasonló tények figyelmeztetnek arra. hogy az adatok földolgozása — csoportosítása, logikai rendezése, összefüggéseik föltárása stb. — rendkívül hatásos eszköz lehet a döntések meghozatalában az élet minden területén. Idén egy minisztertanácsi határozat végrehajtásának részeként több mint negyven százalékkal csökkent a termelőszövetkezetektől kért adat mennyisége. Korábban egv-egy közös gazdaság esztendőnként. 26—28 ezer adat szolgáltatójának szerepére kényszerült: ennyit kértek a különböző hatóságok, szervek. Az alaposabb vizsgálat azután kiderítette, hogy ezeknek az adatoknak nem jelentéktelen csoportja gyakorlatilag fölösleges, gyűjtésük, továbbításuk megszűntethető. Az említett példa azt illusztrálja, hogy az adatok gyűjtése, szolgáltatása és földolgozása, mint puszta tevékenység még nem bizonyítéka a hasznosságnak. Ez utóbbit, a gyűjtött, földolgozott adatok szükségessége, információértéke adja meg. Az adatokat, hogy feldol- gozhatóak legyenek, először rögzíteni kell; lyukkártyán, lyuk- vagy mágnesszalagon, mágneslemezen-. Ezek szolgálnak azután táplálékul a könyvelő-, a számlázógépeknek. a lyukkártyás berendezéseknek, a számítógépeknek. KIMONDTUK ezzel azt is, hogy a feldolgozás változatos eszközei ma már szinte nélkülözhetetlen társaink. Ott vannak az ipari, a mezőgazdasági termelésben éppúgy, mint a szállításszervezésben. a gyógyításban, a díjbeszedésben, a hírközlésben. Az irodai „pötyögte- tős”, billentyűs, kézi kis- számológépen ugyanúgy adatok futnak át. csoportosítva és összegezek!ve, vagy éppen szétválasztva, mint a boszorkányos gyorsasággal működő, nagy teljesítményű számítógépeken. Ez utóbbiakból húsz éve öt volt az országban, tavaly, az esztendő végén állományuk meghaladta a hatszázat. Többségük kis teljesítményű gép, de persze a számítógépek csoportján belül ! Ez a viszonylagos kis teljesítmény ugyanis sok tucat szokványos kézi adat- feldolgozó eszköz munkájával ér fel. A számítógépek üzemóráinak negyedét ügyviteli, számviteli, bérelszámolási feladatokra veszik igénybe, s ez bizony túlzott arány. Azt mutatja, hogy azt is számítógéppel dolgoztatják fel sok helyen, amit elegendő lenne ennél egyszerűbb berendezéseken átfuttatni. Márpedig az adat- feldolgozás ésszerűsége szorosan kötődik a célszerűséghez, a minimális költségekhez. A LEGTÖBB számítógép — az állomány egyharma- da — az iparban van, itt található az egyszerűbb adatfeldolgozók legnagyobb csoportja is a népgazdaság más területeihez viszonyítva. Hasznuk a készletcsökkentésben éppúgy megmutatkozhat. mint az egyenletes áru-, kiszállításban, a termelési optimum megjelölésében ai gyakori átállásokkor például egy lemezhengerdében. konfekcióüzemi szabászatba o. Mindig a hasznosítható véa>- eredmény igazolja magát « folyamatot, a gyűjtést, továbbítást. földolgozást. A Jó döntések bő forrása lehel az adatfolyam, ha jól jelölik ki, szervezik meg áramlásának irányát. Ha ez hiányzik, e*'- kor fölös a munka. Ezé-t. hogy az adatföldolgozás m"- ga nem cél. eszköz csupán, de egyre fontosabb szerephez jutó eszköz a termelésben és az élet minden más területén. (V. T.) Gyártja a győri Richards Finomposztógyár Csaknem czerötszáz színben, nyolcmillió-háromszázezer négyzetméter fésűs és kártolt szövetet készít az idén Győrben a Richards Fi- nomposztógyár. Jó minőségű termékei külföldön is ismertek és keresettek. A hazai piacok igényei mellett jelentős mennyiséget szállítanak a küllőid) megrendelőknek is. (MTI Fotó; — lel. — KS) NAGYOBB SEBESSÉGRE KAPCSOL A MÁV Vasúti pályarekonstnikciik TÖBB MINT 170 HEKTÁRON Kertszövetkezetek Eger környékén A nagyüzemi művelésre alkalmatlan parlag területeket a mezőgazdasági kertszövetkezetek hasznosítják, A megyeszékhelyen és környékén az Egei- és Vidéké Körzeti ÁFÉSZ-hez hét szakcsoport tartozik. A több mint 170 hektáron, mintegy 1400-an dolgoznak szabad idejükben. A -terület magába foglalja Almárt, Noszvajt. Egerszó- lálot. gz Eged-hegvet. s a kerecsenén út környékét. A legnagyobb kerthasznosító szakcsoport a „Csebokszári”, amalynek 744 tagja van. A megtermelt termények saját szükségleten felüli részét mindenki saját maga értékesíti. Az áíész azonban jelentős gazdasági segítséget nyújt a szakcsoportok működéséhez. A megyeszékhely környékére gyümölcsfa-rekonstrukciós tervet dolgoztatott ki a Kertészeti Egyetemmel. Ennek megfelelően történik a szaporítóanyag beszerzése, és az értékesítésnél a tagok részére az áfész 50 százalékos kedvezményt biztosít. Ugyancsak jelentős segítséget kapnak a csoportok a palánta és a vetőmag beszerzésénél. Űj kezdeményezésként, az idén májusban nyitotta meg a szövetkezet az AGROKER Vállalattal közösen azt az új mezőgazdasági szakboltját, ahol kisgépekei is kölcsönözhetne^. a ... kerttulajdonosok. A megyeszékhely környékén még jelenleg is mintegy 20—:25 hektárnyi terület áll rendelkezésre, ahol szakcsoportok alakulhatnak. Az elképzelések közé tartozik, hogy ezeken a helyeken is valósuljon meg a bogyós gyümölcsűek termesztése, s ne csak a hagyományos szőlőkultúra fejlődjék. Az áfész megfelelő támogatásban tudja részesíteni a megalakuló kertg'azdaságokat, szaporítóanyag-beszerzéssel, rendszeres szaktanácsadással és a termények frlr i.. i i' Imi ' rl Julius második vasárnapján 30. alkalommal ünnepli az ország a vasutasnapot. A MÁV legnagyobb műszaki feladatáról, a vasúthálózat korszerűsítéséről ad cikkünk attekiniEst. A hetvenes évek elején egyensúlyzavarba került a vasút: a járműpark — részint a villamosítás és a dízelesites hatására — érdemben korszerűsödött, ám e megújulás a vágányhálózat rovására ment végbe. A kiszolgált sínek, és más, úgynevezett helyhez kötött berendezések cseréjére a negyedik ötéves terv időszakában meglehetősen kevés forint jutott: akkor mindösz- sze 1185 kilométer pályát újítottak fel és 2090 kitérőt cseleitek ki. Ez lépéshátrányba juttatta a MÁV-ot, 1976-ban, a most végéhez közeledő ötödik öteves terv elejen már 4150 kilométeres pályafelújítással voltak lemaradásban. Megannyi hátránnyal járt ez: a nemzetközi fővonalakon — a szomszédos országokéhoz képest — igen alacsony volt az utazási sebesség, a forgalmat lépten-nyo- mon lassú jelek fékezték, s az óvatosság ellenére is megnőtt a balesetek száma. Hiába érkeztek nagy raksú- l.vú kocsik, megfelelő kihasználásuknak gátat. vetett, hogy a fővonalak egy részén és a mellékvonalakon alacsony vall & tw*mélynyomás. Nem túlzás: az ötvenes évtized eleje, vagyis a háborús károk helyreállítása óta ez volt a mélypont. A múlt idejű fogalmazás Indokolt: az ötödik ötéves terv — már előírásaiban is — kedvező változást hozott. A mostani az első olyan, középtávú tervidőszak, amikor nemcsak a felhasználható forintokat határozták meg, hanem a feladatokat írták elő pontosan. Eszerint 1ÍJ76 és 1980 között 1700 kilométer hosszú pályát kellett felújítani, s 2700 kitérő cseréje vált lehetővé. Vagyis a teljes vágányhálózatnak több mint tíz százalékát lehetett a ma közlekedésének követelményeihez igazítani. Ám, hogy ez megvalósulhasson. a személyi feltételeket is meg kellett teremteni. Korábban a pályamunkákat is nagymértékben hátráltatta a létszámhiány: a sínek, betonaljak cseréié igen nehéz fizikai munkát követeit, s a kereset. sem volt megfelelő. A változások első lépcsőiéként — már a negyedik ötéves terv kezdetétől nagyarányú gépesítés indult, meg. — kényelmes, jól felszerelt munkásszállók épültek. Megoldották az étkeztetést is. ami pedig a jövedelmeket illeti: az építő pályamunkások — éves átlagban — az, 1975-ös 34 ezer forinttal szemben. 197.9-ben már 43 ezer forintot kaptak kézhez. De feltehetőleg az a leglényegesebb, hogy az esztendő végéig, öt év alatt újabb egymilliárd forintot költ ve -a fejlesztésre, tovább A szakmunkás-utánpótlás - ról tájékozódott a közelmúlt ban a szakszervezetek megyei nőbizottsága. Lévén ez a nők bizottsága, mi sem természetesebb. hogy elsősorban arra kívántak választ kapni, milyen lehetőségük van a lányoknak a szakmunkásképzésben. Summázva a hallottakat, röviden így lehetne fogalmazni: rosszabb. mint egyáltalán gondolná az em ger. l A megyei tanács illetékes osztálya, felmérendő az 1984-ben jelentkező szakmunkásszükségletet. tájékoztatást kért -az. üzemektől, hány •szakmunkásfiatal beiskolázását tartanák kívánatosnak a különböző szakmákban az 1981—82-es tanévberí. Az előzetes becslések szerint háromezret. S e háromezerből háromszáz lányét. Esztendők óta, ahány tanácskozás csak volt a párt 1970-es nőpolitikái határozata végrehajtásának mikéntjéről, mindenütt szó volt arról, hogy a szakmunkás nők számarányát emelni szükséges. Éneikül nem lehet elöbbre- lépni. sem a nők szakmai műveltségének emelésében, sem a béraránytalanságok megszüntetésében. S noha évről évre szerveztek az üzemekben szakmunkás-tanfo- lyamot, a nők számaránya a szakmunkások között alig alig javult. Bármelyik nagyüzem adatait rigaijuk, a üMtkmunkás nők aranya nem És cv kör b? éri el az összdolgozók 10 százalékát. Mindebből logikusan következik, tenni kell valamit. A felnőttoktatás szervezésénél lépten-nyomon találkozunk azzal a magyarázattal, hogy a nők családi helyzete. a gyermek, a háztartás, a több műszak gátolja részvételüket a tanulásban. Egyenesen következik ebből az, hogy a hátrányt az új korosztályoknál kell csökkenteni. Ám ez a hátrány az új korosztálynál nem hogy csökkenne. tovább nő. A gépgyártásnál, a karbantartásnál a szakmunkás nők aránya például 10 év alatt 18 százalékról 1,6 százalékra csökkent. Esztendőkkel ezelőtt volt már némi javulás a pályaválasztásoknál. a lányok érdeklődése a könnyebb vasasszakmák iránt megnőtt, ha nem is érte el korántsem a kívánatos szintet. Ezzel szemben napjainkban tovább erősödött az úgynevezett lányos szakmái „varázsa”. De hát mitől lányos egy szakma? A kereskedelemben a lányok aránya meghaladja a 70 százalékot, a kereskedelmi szakmunkás- és szakközépiskolákban lassan már csak elvétve jelentkezik fiú. De valóban annyira lányos szakma a kereskedelem? Ha csak azt az oldalát nézzük, hogy ki áll a pult mögött, kétségtélén. De a boltokban raktárak is vannak. Az üzemekben, az eszterga-, a marógépek mellett, még nem volt arra példa, hogy húsz-harminc kilós alkatrészek megmunkálását lányokra bízzák. De a boltok raktáraiban lányok emelgetik a húsz-harminc kilós cukros és lisztes- zsákokat. És miért lenne könnyű munka egy lány számára karján egyensúlyozni a több kilós súlyt kitevő tányérhalmazt a vendéglátó- iparban? A köztudat e két szakmát lányosnak fogadta el, s nem változnak a nézetek. Műszeripari szak- középiskolába. ahol egész sor, nem erős fizikai erőkifejtést kívánó szakmára oktatnak lányokat, lámpással is alig találni jelentkezőt. Igaz, tegyük hozzá, éveken keresztül ezekből az iskolákból eltanácsolták az esetleg jelentkezőket is. S ezt oly sikerrel tették, hogy most már rábeszéléssel sem nagyon akad. Hol a kibontakozás? A sz.akmunkásképző intézetekben már eleve alig szerepelnek lányok a beiskolázási tervekben, kiveve a kereskedelmet és az. egészségügyet. Mint mondjak, ezekben a szakmákban legalább olyan szükség volna fiúkra is, mint lányokra, de a közfelfogás szerint -oda elsősorban az utóbbiak valók. A szülők nem kívánják ipari szakmákra taníttatni lányaikat, s az. üz.e mek nem várják a női szakmunkásokat. A jelek szerint megelégszenek azzal a né- hánnyal, akiket a felnőltok- latás keretében kiképeznek. A régi beidegződés a jelek szerint — mint az idézett számok is bizonyítják — nemcsak a szülőkben, a munkahelyi vezetőkben is erős. noha ezerszer és ezernyi tanácskozáson hangsúlyozzuk; szakmunkás rangra kell emelni a nőket, mert hátrányos helyzetük megszüntetésének ez az alapja. A szavak elszállnak, s az életben vajmi kevés törekvés tapasztalható a megvalósításra. Hiába terveznénk nagyobb számban lányok felvételét, mondják az illetékesek, egyrészt maguk a szülők hiúsítják meg a pályaválasztás során a lányok jelentkezését, másrészt maguk az üzemek sem várják őket. S ezek sajnos tények. Nem tanulnak a lányok ipari szakmákat, s egyenesen következik ebből, mivel a továbbtanulás természetes óhaj, ma már a gyermekeknek csak mintegy négy százaléka nem kíván sehol sem tanulni tovább, illetve a szülők csak ennyit nem kívánnak tovább taníttatni — a lányok jelentkezése megnő a gimnáziumokban. Általában, egy-két tagozatot leszámítva — mint például a matek—fizika vagy biológia—kémia —, az osztályokban túlnyomórészt lányok tanulnak. De vajon ez meg oldja a lányok problémáját? Az élet azt igazolja, aligha. Nem minden gyermek tanul tovább, kezdve azon. hogy vannak kettesre, hármasra érettségizők is. folytatva azon, hogy a kitűnők és négyesek előtt sem tárul fel mindig a főiskola, az egyetem kapuja. Mi lesz hát a lányokkal? Egy bizonyos, ha általános iskola után nem tanul szakmát. a gimnázium után még kevésbé. S tulajdonképpen ott áll ahol édesanyja, azzal a különbséggel, hogy amíg az a hat vagy nyolc általános után lett betanított munkás, ő érettségivel keresheti helyét a világban. Való igaz, ha csak tervezzük a lányok szakmunkássá nevelését, az önmagában még semmit sem változtat. Hiába nyílnának meg az iskolák kapui, ha nem lesz jelentkező, s ha az üzemek nem várják, nem szorgalmazzák a felnövekvő lányok szakmunkássá képzését. Mert ma még itt tartunk. A szülők nem küldik, az üzemek nem várják őket. Es ezzel a kör bezárul?! 1>eak Rózsi gépesítették a pályaépítést es a fenntartási munkálatokat. A törzshálózat vonalait ma már kizárólag géppel tartják karban, s így nehéz testi munkára csak kis mértékben van szükség. Az ötéves terv előírása eddig részarányosam teljesült. A tavalyt év végéig 1390 kilométer hosszú pályát újítottak föl, a kitérők közül pedig 2240 darabot cseréltek ki. s az idei számok is arra utalnak, hogy a célok megvalósulnak. Négy év alatt több mint 9.1 milliárd forintot fordítottak kitérő- és pályaépítésre, s több fővonalon végeztek-íolytattak nagy munkát. így a buda- pest—hegyeshalmi vonalon, Budaörs és Tatabánya-felső között (ötven kilométernyi hosszon, a korábbinál előnyösebb nyomvonalon. az eddigieknél gyorsabban közlekedhetnek a vonatok), a Budapest—Szolnok—Zá hony. a Szolnok—Biharkeresztes. a Budapest—Miskolc, és a Szerencs—Nyíregyháza közötti vonalon. E felújítások egy része a hatodik ötéves terv időszakában is folytatódik (például Hegyeshalom felé). Bár a terv, mint említettük. forintkeretet nem szabott meg. a gazdaságosság szempontjait nem hagyták figyelmen kívül. A pályát oly módon újították fel. hogy az 170Ü kilométernyi vágányhálózatnak esupáir kétharmadához használták új anyagot, egyharmadának .sínanyagát pedig a fővonalról helyezték át a, mellékvonalakra. Ott a kisebb forgalomnak még évtizedekig megfelelhetnek. A rekonstrukció hatására a tengelynyomás 11—17 tonnáról 2] tonnára emelkedik. s a 21 tonnás tengelynyomású vonalak részaránya 56 százalékról 61.5 százalékra emelkedik. (Hetvenhét Iparvágányon, hozzávetőleg 70 kilométer hosszon is kicserélték a felépítményt.) A forgalom már eddig biztonságosabbá. gyorsabbá vált-— ám igazi előrelépéssel a nyolcvanas évek derekán számolhatunk. A felújított pályákon óránként 140 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek a vonatok, s elképzelhető,, hogy — külföldi példára — Budapest és a kiemelt megyeközpontok között „intercity” vonatpárok indulnak, amelyek megállás nélkül, a mainál lényegesen hamarabb érnek célba. A „hogyan tovább?”-ot véglegesen meg nem fogalmazták meg. a hatodik ötéves terv számai egyelőre nem ismeretesek. De ha 1981 és 1985-között mód lenne , kétezer kilométer hosszú pálya rekonstrukciójára, a MÁV utolérhetné Önmagát, s helyreállna a korábban felbillent egyensúly. F. T. HW. július IZ„ Yt&mbfA
