Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

A sáska napßa Amerikai film A jó írás Amerikában nem kerülheti el végzetét, eljut a filmszalagru. Mint most Nathanael West Sáskajárás című regénye. A regényíró kitünően és belülről, vagy ha úgy tet­szik alulról, a kezdők, a nyomorgók, a félresikerültek oldaláról is ismeri Holly­wood világát, ott is azokat * bizonyos harmincas-negy­venes éveket, amikor az glomgyár valahol a csillagok között élt, gyártotta a lát­ványt, a meséket, a fan­tasztikus ötletek nyomán a fantasztikus karriereket. És « lelki nyomort. Az író, a szakma rabja úgy is mint a forgatóköny­vek szerzője, a sok lehetsé­ges közül kiválasztott egy egyébként művészi véna nélküli szőke csinosát, Fayc-t, a színészivadékot, annak bemutatására, mekko­ra megszállottsággal és milyen törpe számítgatások- kal” áldozták fel a valódi életet a sztárság reményé­ért az amerikai lányok. Ö a katalizátor több férfi kö­zött. A maga gyerekes vagy inkább butuska módján hab­zsolja a neki kitárulkozó éle­tet. Még azt sem veszi ész­re. áruvá vált akaratlan, akit csak bérelni akarnak. Az igazi szerelmet, mint luxust nem engedheti meg magának, annyira viszont nem válik aljassá, hogy az őszinte érzést a másikban, az első szerelmét élő Tódban megsértené. Szereti-e igazán ez a Faye apját, a nyo­morgó és lecsúszoit. ügynök- lésből élő színészt? Tudja-e igazán, hogy a játék, amiért és amiből egy mindenre el­szánt férfi élni szeretett volna, csak a mindennap el­veszett és a mindennap meg­talált hittel váltható meg? Tudja-e. hogy ez a küzde­lem nem ügyeskedés kérdé­se csak, mert az igazi, a valóban nagy és a lelki szenvedéseket végig kibíró tehetség végül is sorsszerű­én megkapja a magáét. Valamennyi filmhős egv- egy tanulmány. Az író és az írói szöveg birtokában a rendező. Jonh Schlesinger csavart helyzetekbe dobja ezeket az egyébként látszat­ra tucatértékű figurákat, hogy aztán kifessék: min­denki csak azt a szerepet kaphatja meg. amit a pénz. vagv annak hiánya a rámért. Faye nem tud kiemelkedni a tömegből, de annyi hisz­téria és önbecsülés van ben­ne. hogy külvárosi életmód­jához megszerezze a bajeket. OiäMMM Mio. július 12.. szombat ezt a gátlásfis és nevével el­lentétben — Homérnek hív­ják a görög Homérosz után — egyáltalán nem hőst. Greener ügynököl, játszik és hagyja, hogy az. emberi hi­tet üzletté silányító vallási kufárok Jézus nevével és Hallelujával szédítgessék. Még őt is. A hosszúra nyú­ló és elbeszélő hangvételű, egyébként remek színeket és érdekes mozzanatokat fel­sorakoztató film már-már az érzelmek iskolájává. apró szatirikus, itt-ott cinikus ri­valdára vetkőzné le magát, amikor a váratlanul- felgyor­suló képsor eljuttat az, iga- , zi mondanivalóihoz: az »író és a rendező az Apokalip­szis kispolgári látványál mozdítja elénk azvai a ke­gyetlen lincselési szándék- kel együtt, amely ízelítőt ad a tömegszenvedélyből. A ké­pek nyelvén elbeszélve és adagolva ez a fii4lé mester­kéltnek tűnik, fém is Ho­rnéi' gátlásaival és felsza­porodó me ' jvtaásaival van nekünk b: j unk, hanem inkább azzal a képsorral, amely végül is a filmcézá- rok bukását is bemutatná. Homér a tömegtébolytól tá- vclesső utcarészen tapossa meg a gyermeket. A feLhá- borodás tehát elszakad a íilmprópaganda ostoba fogá­saitól, bár a mikro lók előtt ágáló filmes iste" - magát az ereményt érzékelik. a hatást a maguk javára akar­ják kihasználni. Azt a for­dulatot nem adja ez a go- molygás, amikor a tömeg a filmesek ellen fordul: sem egy elordított mondattal, sem képi eszközökkel. Azt a pontot nem ismerteti ve­lünk fel. amikor a szenve­dély irányt változtat. Vagv ' a linc.selésnek nmc.s logi­kája? Lélek+ani sem? A film igazi hőse ez a szerencsétlen félszeg köny­velő. akit Donald Sutherland alakít. Kiválóan. A nagy színészek eszköztelenségével hozza tudomásunkra azt a valakit, aki úgy válik tár­sadalmi mozgatóerővé, hogy maga is tud erről a .szeléné­ről. Mellette Karel Black. William Atherton és Bur­gess Meredith terjeszti azt légkört, amely ma már Amerikában sincs, hiszen ez a film talán a nosztalgia, vagv a lelküsmeret-furdalás okából keletkezett. Mintha Jonh Schlesinger visszatekintene ebben a filmben azokra a bűnökre, armkre meg kellett gyónni. A -zéróképben a vörös virág a fal reoedésében szimbó­lum. azzal az ürességgel és elhagyatott« negál esvütt. amit az egész film oly szo- rongatóan fejez ki. Farkas András (Fotó: Szántó György) AGRIA '80 J fekerölantasok találkozója Egerben Az országban elsőként Eger adott otthont a tekerőlanto- sok találkozójának az Agria '80 i-endez ven vsoroza urnák keretében. Az ünnepelve« megnyitó színhelye péntek délután két órakor a tanár­képző főiskola előcsarnoka volt. ahol az ősi hangszer megszólaltatói rövid koncer­tet. rögtönöztek. A jó akusz­tikájú csarnok ódon boltívei alatt szépen hangzottak a friss ritmusú magyar népda­lok. A Megyei Művelődési Köz­pont nevében Fajcsák Attila szakelőadó, az országos talál­kozónak is aktív létrehozója, köszöntötte a vendégeket. Ezután Varga Zoltán, a Nép­művelési Intézet munkatársa, az Amatőr Néptáncosok Or­szágos Tanácsának titkára mondott megnyitót. Hangoz­tatta a találkozó jelentőségét, hiszen a tekerőlant rene­szánsza igazában most van éledőben. A találkozó első napi prog­ramjában több előadást hall­hattak a résztvevők a Me­gyei Művelődési Központban a tekerőlantról. Este nyolc órától több helyszínen adtak koncertet,'. így a Művelődési Központban, a József Attila Leánykollégium előtt, a Sé­tálóudvarban és a felsőtár- kányi KISZ-táborban, A mai programban folyta­tódik az előadások sora, ame­lyet konzultáció követ, A ta­lálkozó déli koncerttel zárul, amelyet a strand előtt meg­nyílt népművészeti vásáron és a Sétálóudvarban szolgál­tatnak közönségüknek a te­kerőlantosok. Ahoi nem rtiarcac3 el a siker. Cigánytanulók Tarnazsadányban Egy alkalommal az isko­lába telepített községi könyv­tárban beszélgettem Czakó Lászlóné igazgatónővel, aki leginkább arra volt büszke, hógy a nehezen nevelhető cigánytanulók egy része meg­kedvelte az olvasást. Hívatta — többek között — azt a kislányt, aki nemcsak a re­gényekért rajongott, hanem azt is elhatározta, hogy ön­erejéből megtanul németül. Ő és társai ma még ki­vételek, s csak azért váltak ilyenné, mert ebben az okta­tási intézményben hosszú évek óta mindent megtesznek a pedagógusok a hátrányos helyzet felszámolásáért. Nem véletlen, hogy a me­gyei cigányügyi koordinációs bizottság őket is felkérte ar­ra, hogy számoljanak be tö­rekvéseikről, sikereikről, meg­oldatlan gondjaikról, bevált módszereikróL Tapasztalatokban valóban gazdagok, de könnyű dolguk pillanatnyilag nincs. Erre utal Szabó Tiborné tanítónő, aki 1966 óta tevé­kenykedik itt. — Ez volt az első mun­kahelyem. Mi tagadás: a ne­hézségek eleinte meghökken­tettek, de akárcsak mások, én sem adtam fel. Szembe­néztünk a tényekkel, s rá­jöttünk. hogy először az itt élő cigányság életkörülmé­nyeit kell megváltoztatni, ök alkották az összlakosság több mint húsz százalékát, s nagy részük a Dankó-telepen ten­gődött, sivár, elhanyagolt környezetben emelt, a vil­lanyvilágítást s a legszüksé­gesebb bútorokat is nélkülö­ző putrikban. Az öt-hatéves kicsik átlagsúlya épp hogy elérte a tizenegy kilót, mert a szülők nem dolgoztak, s kevés pénzüket is italozásra költötték. A tanács — s ezt csak dicsérni lehet — 1974- ben az árvíz után felszámol­ta ezt az elszomorító környe­zetet, s lehetővé tette azt, hogy az emberek állami tá­mogatással, kedvezményes kölcsönakció révén, a falu­ban vásároljanak lakásokat. A meggyőzés sem volt hiá­ba: egyre többen mentek dol­gozni, napjainkban a munka­képes férfiak 95 százaléka rendszeres kenyérkereső. Az is az előrelépést jelzi, hogy közülük már szakmunkások is akadnak. Természetesen pillanatnyilag is vannak visz- szaesők, de a többség ma már törődik fiaival-Iányaival. Ezekkel az apákkal-anyák- kal már viszonylag könnyen boldogulunk, mert hallgatnak ránk. mivel megértik, hogy érdekeikért kardoskodunk. Ilyen előzmények után a tantestület elkészíthette a hosszú távra szóló, az elein­te látványos eredményeket nem ígérő ..haditervet”, s mindenki hozzáfoghatott a következetes megvalósításhoz. Vállalva az esetenkénti ku­darcokat, a kisebb-nagyobb kellemetlenségeket. — Általában az összlétszám negyven-negyvenöt százaléka volt cigányszármazású, ez az arány jelzi a feladatok nagy­ságát is. Olyan légkört te­remtettünk. hogy ezek a ta­nulók is jól érezzék magu­kat, mégis idegenkedtek, s folyvást hiányoztak. Nem­csak felszólításokat küldtünk, hanem fel is kerestük a csa­ládokat, s lassan feloldódott a merev tartózkodás, más szóval nemcsak reméltük, ha­nem meg is találtuk azokat a szövetségeseket, akik nél­kül aligha jutottunk volna valamire. A kicsik ingyen kapták a könyveket, a tan­eszközöket. Az iskola-előké­szítő foglalkozásokat gondo­san megszerveztük. Ezeket mindig az a nevelő vezette, aki a következő évben az el­ső osztályt tanította. A beil­leszkedés így is nehezen ment. Elsősorban azért, mert hiányzott a kitartás, az aka­raterő. Mi mégis azt kíván­tuk — ez az igény most is —. hogy valamennyien elér­jék a minimális szintet, az- w megfeleljenek a minimá­lis követelményeknek. A napközibe jelentkezőket ter­mészetesen felvettük, akik nem pályáztak ide, azokkal a tanulószobán foglalkoztak a tanárok. Ez nagyon lénye­ges, mert otthon igen keve­sen vették elő a könyveket. Inkább nálunk hagyták, hogy legalább tiszták maradjanak. Apróságnak tűnő dolgokért kellett, s kell ma is hada­kozni. A hatévesek nem is­merték a tányért, a kést. 4 kanalat, a villát. Ráadásul' higiéniai érzékük sem alakult- ki. Gyakori volt a rüh, » tetvesedes. amely igaz, hogy ritkán, de napjainkban is előfordul. A lelkes kollektí­va mindéitől nem riadt meg, hanem következetesen to­vábbhaladt az á'llaía megvá­lasztott úton. Érdemes volt^ mert a fáradozás meghozta annyira várt gyümölcsét.' Erről beszél a földrajz-—' rajz szakos Macsinka Agnes) aki még kezdőnek számít a tanári karban. — Kellemesen csalódtam,' amikor ide jöttem, mert sok­kal borúlátóbban képzelten-» el a helyzetet. Túlzás nélkül állíthatom, hogy kartársaim szinte csodát müveitek az el­múlt esztendők során. A hát­rányos rajtból fakadó gon­dokat zömében felszámolták. Ezek a diákok állandó ven­dégei a könyvtárnak, az al­sósok és a felsősök — többek között — ügyes kezek, báb-, egészségügyi, orosz-, rajz­szakkörre járnak, s az úttörő- mozgalomban is szotgoskod- nak. Ha igyekezetük lany­hul, felkarolják őket. Min­dent megbeszélünk a napkö­zis kollégákkal, s így ők. tud­ják: kinél, hol szorít a cipő, azaz ott segítenek, ahol er­re leginkább szükség van. Az idén a harminctagú nyolca­dik osztályban huszonegy ci­gánytanuló ballagott. Igaz, voltak közöttük tizenhat éve­sek is, de csak elérték azt a szintet, ami nélkülözhetetlen továbbhaladásukhoz. Szakmát választhattak, s teljes érté­kű emberként szorgoskodhat­nak majd a munkapadok mellett. Nekem az tetszik a legjobban, hogy épp alt an útravalót kaptak, mint a töb­biek. ti A hangütésként említett eset jut eszembe. Az a cigánylány, aki nemcsak az olvasás sem­mivel nem . pótolható őrö­mét ismerte meg. hanem ide­gen nyelvet is akar tanulni. Ö még Zsadányban is ki­vétel, de itt nőtt azzá. ab­ban a környezetben, ahol már annyian hozták be le­maradásukat. Ez garancia arra, hogy mások is eljutnak eddig vagy még messzebbre. Maguk mögött hagyva a több évezredes múlt kisértö árnyait... Pécsi István FJODQK áBKAMW 15. — Akár így, akár úgy, azért a segítőtársunkat meg kell itatni-etetmi. Jaj, Alka, Alkal Lenne szíved ilyen időben kútvízen tartani a munkásokat... — Pelageja még szívélyesebben, még őszintébben mosolygott, az­tán egykettőre kirukkolt: — Tedd oda a szamovárt, én meg szaladok friss vízért. Pelageja szeretett a sütö­dében teázni. Élete legkelle­mesebb pillanatai voltak, amikor kiszedte a kenyeret a kemencéből és leült a sza­movár mellé. Nem a teafőző mellé —. hanem a szamovár mellé. Hogy még a legsöté­tebb időkben is — télen — az asztalon süssön a nap. És hogy hallgassa a szamovár muzsikáját. Olykor vendégei is voltak a sütödében. Különösen ré- gente. Ki mindenki be nem ugrott hozzá akkoriban! De — mi tagadás — ilyen szí­vesen látott vendége, minta mo-t-ani, talán még sohasem volt. Jóképű. Művelt. És micso­da egy ördöngös fickó — a falon is átlát. Pelageja nem garasosko­dott — két üveg fehér bort vett: Gondolta, a kiskato- náknak is legyen ünnepnap­juk. Megszolgálták: akkora kupac fát vágtak fel. hogy a tornácig ér. Meg aztán azt is tekintetbe kel! venni: tartsd jól a főnököt is. de a segí­tőtársairól se feledkezz meg. Pofion egyszerű — a beosz­tottak vezetik el az embert a főnök ajtajához. Szóval, a kopasz fiúknak odacsúsztatta a flaskát. Csak úey mentében — senki sem látta. De hogy ennek micsoda szeme van — ő látta. Alighogy az asszony be­tette a lábát a sütödébe a holmival, a tiszt máris meg­fenyegette az ujjával. — Ezt aztán már nem szabad, anyuska! Az én ka­tonáimat nem kell itatni. Tréfásan. mosolvogva mondta, de úgy. hogv jól az eszébe vésse — többet ne­hogy dugdosson nekik. Pelageja pillanatok alatt kótyagos lett. Nem a bortól — két pohárral, nem is volt tele. ivott a társaság egész­ségére. A beszélgetéstől kó- tyagosodott meg. A világ minden adomá­nyánál jobban szerette az okos szót. Igaz ugyan, hogy nem volt nagyon tanult, de azért megértette a kort, amelyben élt. Látta például, hogy Pjotr Ivanovics min­dig felül marad, egy életen át. De e mellett a sasszemű kópé mellett — így keresz­telte el magában Pelageja a dédelgetett Vlagyikot (ő ma­ga erősködött, hogy szólítsa csak a keresztnevén) — még Pjotr Ivanovics is elbújhat. Ez mindent tud, mindent lá­tott, mindenütt járt, és ha beszélni kezd, szájtátva hall­gatja az ember. Például, mit jelent az. hogy mindig „anyuskának” tiszteli ? Ha az ember jól meggon­dolja, a leghétköznapibb szó. Nem is szebb, nem is csú­nyább, mint bármi más. Az édes lánya azért hívja így, mert az édes lánya, de ha egy idegen férfi szólítja íev — udvariasságból, illemből teszi. Amikor ez a férfi anyuskának szólítja, örömé­ben megdobban a szíve. Azért, mert tisztel, becsül, becéz, és talán valamire cé­loz, A jövőre. Mert hát, mi minden megesik az életben, talán később csakugyan anyuskának kell majd szó­lítania. Nem volna rossz, igazán nem. ha ilyen vöt kapna — gondolta Pelageja és a ma­ga részéről kedveskedett, hí- zelgett. ahogy csak tudott. Alka meg... Mi történt Alkával? Mire gondolhat? Persze, senki se kívánja, hogy okosan és ravaszul cse­vegjen — az idővel megada­tik, és még csak nem is min­denkinek —, de hát. egy kis­lány nem csak szavakkal tud hódítani. Hát a szeme? Hát az ajka mire való? Meg aztán, itt van ez a ruha. Pelageja majd megpuk­kadt, amiatt a feslett. színe- hagyott pongyola miatt, amit Alka magára vett. Hogy is tehette — ugyanabban a rongyban, amiben az anyja siirög-forog a kemence kő­iül! Vagy tán kódisok ők? Nem akad csinosabb ruha? Mutogatni kezdett a lányá­nak — a szentével, a kezé­vel. öltözz át. ne hozzál rám szégyent, vagy akkor inkább már vetkőzz neki. Meg akarsz sülni, hisz az imént még úgy mászkáltál, ahogy anyád a világra hozott. Nem fogadott szót. Megma­kacsolta magát, mint egy za­bolátlan csikó. Csak clűlt-fúlt magában. Hát ilyen fából fa­ragták az ő lányát. De ez még nem minden. A legotrombább ostobaságot akkor követte el Alka, ami­kor Pelageja a szüleiről kez­dett cl beszélgetni Vlagyik-. kai. Egyszerű beszélgetés. Ki­ki a tehetsége szerint. Pe­lageja azt gondolta, hogy ez legalább érdekelni fogja Al­kat. Ehelyett mit csinált? Épp most kezdett el ásítozni. Majd meghalt az álmosság­tól. Aztán még ennél is rosszabb következett: hirte­len talpra szökkent, le a pongyolával, és szó nélkül ki a folyosóra. Csevegjél csak, beszélgessél az udvarlómmal, anyám, nekem nincs időm Én futok fürödni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents