Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
Számozott Zsolnay-termékek... Pécsett, a FIM Zsolnay Porcelángyára műszaki porcelánon és háztartási edényen kívül díszműárut is készít. Termékeik világszerte ismertek, hiszen minőségére — a porcelán, a fajansz és az eozinböl készült diszművekre — nagy gondot fordítanak. Csak első osztályú áru hagyja el a gyárat. A jövőben a kézzel festett eozin termékeket számozni fogják, minden termék a számának megfelelő kis bizonyítványt is kap majd. Későbbiekben tervezik az értékes porcelán-fajansz termékek számozását is (MTI Fotó.: Hadas János felvétele — KS) Kísérletek és kudarcok Az idén harmincháromezer nappali tagozatos egyetemista es tőiskolás kapta meg a felvételi vizsgára hívó értesítést. Sok ezer szülőtársammal együtt már átéltem az ösz- szes létező felvételi ceremóniát, gyakorlatban tapasztalva a szorongást, az érettségitől egészen a nyár végére megérkező jó hírig. Épp ezért meg tudom érteni a sikeresek mellett az elutasítottak érzéseit is. Szólni kell azoknak a fiataloknak a sorsáról is, akik gimnáziumi, tehát szakmai ismereteket nem adó érettségi után vallották kudarcot a felvételi vizsgákon. Már nem iskolások — és még nem felsőfokú tanulmányokat végzők. Közülük újból hekirugaszkodnak legalább három-négyezren. De — hogyan? Es miért? ★ Egy középiskolás fiú. tavaly érettségizett — mérsékelt sikerrel. Hét pontot vitt a felvételi tárgyakból, még negyet gyűjtött hozzá: természetesen nem vették fel á bölcsészkar választott szak- párjára, Művezető apja négyórás, többnyire lóti-futi munkát szerzett a ..gyereknek"; tízóraikat vesz, kézbesít a fiú, akinek izmos karját bármelyik lakatos megirigyelhetné. Fél szívvel és fél szorgalommal készülgetett az idén újólag a felvételikre. ,a család megértése és> sajnálkozása közepette. Az apa. aki virtuóza a szakmájának. kezdi sejteni,, hogy az ügyes kező fiúnak szakma kéne. De . . . ki merné előre megmondani a családnak, hogy a másodszori nekifutás is csaknem reménytelen? Erős a mezőny. ★ Zsuzsa kedves, gyengécske tanuló leány volt a gimnáziumban. Tavaly nullásokat gyűjtött a tanárképző felvételijén. .. Most: képesítés nélkül tanít. Kémiát és fizikát. egy kisiskola jobb sorsra érdemes diákjainak, akik aligha tudják, hogy Zsuzsa e tárgyakban csupán az osztálynévsor végén kullogott. Mái'ciusban abba is hagyta a tanítást., azóta felvételire készült. Ügy mondja. tanítás mellett nehéz, lett volna a felkészülés. Ezért hagyta cserben tanév kellős közepén az osztályát, meghökkentő lelkiismeretlenség- gel. Félek attól. hogy közepes képességei ellenére is 1ÜSU. július U., péntek pedagógus lesz belőle pár év múlva. ★ G. Miklóst viszont iáén sokra becsüli a környezete. A fiú a közgazdasági egyetemre akart bejutni tavaly, két pont választotta el a sikertől. Már tavaly szeptember elején beiratkozott kétéves, érettségihez kötött szakmunkásképzőbe, jövőre végez. Lesz egy .jó szakmája — műszerész —, sőt újból felvételizik, most már szakirányú főiskolán. Akárhogyan is alakul a sorsa, nem veszített, nem vesztegetett el egyetlen esztendőt sem. volt szíve és ereje változtatni az elképzelésein. Igaz, a megyei pólyaválasztási intézetet is idejekorán megkereste, tanácsot kért es kapott. Meg fogadta és — gondolom — nem bánta meg. ★ Ami keserves: sok-sok ismerős és ismeretlen közül G. Miklós a kivétel. A többiek? Ki itt, ki ott. Sokan csak átmeneti foglalkozást űznek. Java részük ismét felvételizett ezen a nyáron. Közülük a leginkább tehetségeseknek és kitartóknak feltétlenül van esélyük. A többiek feltehetően csak a tavalyi szűkös eredményt tudják produkálni. Vagy még azt sem. Hiszen egyre jobban kizökkentek a tanulásból, ahqgyan teltek a szervezett tanulás nélküli, tengesse!-lengéssel töltött esztendők. A közelmúltban néhány középiskolai osztályfőnökkel beszélgettem a továbbtanulásról. A kérdésre — ugyan mennyit is tudnak a középiskolát végzett ■ növendékeikről. vegyesen alakultak a válaszok. A gyerekek többsége nem tér vissza a . középiskolába jó tanácsért, véleményért. ..Pár gyerekem be-benéz, pátyolgatom a lelkűket., és igyekszem kimozdítani őket a holtpontról” — íev az eavik gimnázium tanára. ..Volt, aki nekilátott szakmát tanulni, de ez csak a kisebbség. A többség inkább tanfolyamok címeit kérte, vagy a nem létező kapcsolataim iránt érdeklődött” — említette az, egyik osztályfőnök. De akadt pedagógus. aki keserűen jegyezte meg: négy évig egyetlen szülői értekezletre sem jött el az a szülő, aki most utólag felkereste. Meg volt győződve arról. hogy gyereke továbbjuthat, többre képes, mint amit a kö_ zéoiskolai bizonyítvánva tanúsított. Sajnos csalódnia kellett. A családi, személyes elvárások szembekerültek a képesség szabta határokkal. Nem mindegyik család, tudja, ismeri fel egy-két év alatt, hogy a véltnél szerényebb kepesseg. vagy egyszerűen a rossz választás a kudarc elsőrendű oka? Jóllehet, megyei szakemberek bőséges és meggyőző tanácsot tudnának adni, érettségi utáni szakmatanulási lehetőségekben sincs hiány, mégis sokan vannak, akik a siker valószínűsége nélkül is esztendőkig kísérletezgetnek. Nem lehet megróni ezért senkit. Józan értékelést és meggyőző szót adni azonban annál inkább szükséges. Betűien Glor krónikásai Történelemről népszerűén Évről évié nő az érdeklődés nemzeti múltunk és a világtörténelem eseményei iránt. A magyar könyvkiadók az olvasói igényeket figyelembe véve a közeljövőben számos históriai érdekességgel jelentkeznek. , Már az utolsó simításokat végzik a nyomdában a Bethlen Gábor születésének 400. évfordulójára készülő köteten. A Gondolat Kiadó újdonsága a fejedelemről szóló, illetve politikát szereplését jellemző, egykori elbeszélő forrásokat adja közié. A „Bethlen Gábor krónikásai” című kötetet Mak- kai László válogatta. Közelebbi történelmi korszakba kalauzol a TIT kiadójának másik újdonsága, Galántai Józsefnek „Az első világháború” című műve. A történelemkutató széles körű forrás- és iró- dalmi anyagra alapozva, kritikailag feldolgozva es értelmezve ismerteti az eddigi történetírás érdemleges eredményeit. A történelemnek ugyancsak válságos periódusával foglalkozik Bóc Imre „Az utolsó és első hé- tek” című munkájában. A szerzőnek a francia ellenállás magyar résztvevőiről 1976-ban megjelent műve, „A legfélelmetesebb kockázat” nagy érdeklődést keltett, Űj könyve a francia- országi német megszállás utolsó és a felszabadulás első heteiről szól. Bóc lm-, re annak idején fon fos tisztet töltött be a francia kommunista ellenálló csoportban, visszaemlékezéseiben a magyar olvasó előtt kevéssé ismert lényeket tár az ellenállási mozgalomról. A Kossuth Kiadó „Népszerű történelem” sorozatának -közeljövőben megjelenő újdonsága Róbert Jackson „Lángoló hídfő (Dunkerque. 1940)’’ című könyve. Távoli korba, a keresztes háborúk Idejébe kalauzol a népszerű könvvfűzér másik újdonsága, Waiter Zöllner „A keresztes háborúk története” című könyve. (V. M.j FjodoK á&FfAMW 14. A tornác előtt a katonák — fát fűrészelték — abbahagyták a munkát: hát teveled meg mi van, néném? Hát hiszen, ha legalább a neném tudná, mi van vele?! Egész életében azt gondolta: kényszermunka, igavonás — csak ebből áll a pelcség. Most pedig kiderül, hogy e nélkül a kényszermunka, meg enélkiil az igavonás nélkül meg se tudna lenni. A katonák még inkább megrökönyödtek, amikor a néni. alighogy abbahagyta a Sírást, mosoljmgva elvihar- zott mellettük, és egy szuszra felszaladt a tornácra. A sütödében pedig —szintén hihetetlen dolog történt vele — nem az idegent, a tisztet köszöntötte először, manem a kemencét, a kovászt, az ő pirospozsgás kis kölykeit — jókedvében Pe- lageja így nevezte a kemencéből frissiben kiszedett kenyeret —, és mindent ugyanígy átölelt a .ekin tétével. Csak ezután biccentett Vla- gyiszlav Szergejeviesnek. Vlagyiszlav Szergejevi cs, komolyan-e. vagy csak úgy kedvtelésből, a kemence előtt állt a sütőlapáttal. Gatyában. Mezítláb. De. ez még semmi, ezt még elnézte volna Pelageja: városi ember, de különben most a falubeli parasztok is nadrág nélkül mászkálnak. Hanem Alka, Alka aztán igazán szemérmetlen! Annak is ki van a köldöke. — Meghibbantál, te szégyentelen! — pattogott Pelageja. — Miért nem vetéd le mindjárt ezt is! — Alka tarka kartonból készült melltartójára meg bugyijára mutatott. — De hisz meleg van — ■ vágott vissza Alka. Még nagyobb haragra gerjedt Pelageja, mikor körülnézett a sütödében. Először majd megbolondult örömében, semmit sem, vett észre: sem a három agyonégett kenyérkosarat, amit a sarokba a moslékosveder mögé dobtak (megint levonják a könyvelésen), sem a lisztesláda körül csupa mocsok falat (rögtön látni, hogy amióta ő nincs itt. egyszer se mosták lej, sem az ajtóban a tönkrement vesszőseprűt (mire lehet ezt még használni?). Hanem a legnagyobb hanyagság — a kenyér. Egy, kettő, három. .. Egymás után tizenkét keletien, hitvány kenyér, isten tudja, hol sütötték — vajon a kemencében, vagy a napon. De mondjuk még, ezek a kenyerek is hagyján: mégiscsak ember süti — nem gép, és ki tud teljesen hibátlanul dolgozni? De a többi kenyér is olyan szánalmas. Pelageja belenézett a tálba, amelyikből meg szokta kenni a frissen sült kenyér héját. Cukr-os napraforgóolajjal — ezzel aztán nem takarékoskodott. Igaz. azt a kenyerét öröm volt kézbe venni. Szinte mosolygott, hízel- gett. Szinte magától az ember szájába kívánkozott. Hát ez meg mivel kenegeti? Pelageja szigorú pillantást veTempó, egyedül... Reggel hét óra. A medencében csillog a víz. A tanulómedence szélén négyévesnek látszó fiúcska. — Pistike, gyere szépen, köszönj és mutatkozz be az úszómester bácsinak. Pistike engedelmeskedik, az úszómester szól néhány kedves szót. — Bátor gyerek vagy? Pistike gesztenyebarna szeme barátságosan villan. — Én igen. Én meg merem fogni a szarvasbogarat. Közben jönnek, sőt ahogy telik az idő, szinte özönlenek az emberek. A hangosbemondó is megkezdi munkáját. — A medencében labdázni tilos! Kérjük vendégeinket, hogy értéktárgyaikat... Pistike a kötél végén mór a vízben lubickol. A úszómester kedvesen, de határozottan szabja ki utasításait. A papa a medence széléről figyel. — Pistike! Nem érted? Az úszómester bácsi . Az úszómester rosszalló pillantást vet az izgatott papára. A gyerek mint egy kis béka lubickol, közben nyel egyet- egyet és nagyokat pislog. — Ne dugd a fejed a vízbe. Pistike! Emelkedj ki! — Miközben a papa külön tanácsokat ad, az úszómester diktálja a feladatot. Pistike birkózik a vízzel, az izgalommal. Lassan megtelik a strand. Magyar, cseh, német szó vegyesen hallatszik. — Micsoda víz! — ámul egy idegen. — Azt mondják, gyógyhatású. — Már a török szultán is ebben fürdött. Ott bent van egy medence. A forrás. Olyan tiszta a víz, hogy egy tizfliierest ki lehet szedni az aljáról ... Többen álldogálnak a tanulómedence körül. Mosolyogva lesik a munkát. Pistike már a karcsapásokat gyakorolja, A papa. mint a hajszolt vad. jár föl-alé. — Nem úgy! Pistike, nem érted? Hajtsd magad alá a vizet! Az úszómester hátraszól: — Kérem szépén. Ne tessék elvenni a kenyeremet! A papa. aki életében sem látott, felém fordul. — Észbontó ez a kölyök. Sose fog tisztességesen úszni. És, kérem, hiába beszél neki az ember, hogy emelkedjék ki a vízből. Ö a fejét a vízbe dugja. — Azt hiszem, rá kellene bízni a* úszómesterre. — Úszómester! Bezzeg a mi időnkben nem kellett úszómester. Engem belelökött az apám a Bodrogba és csak akkor fogta meg a gatyámat, amikor már kiittam a fél folyót... — Igen, de Pistikét úszómester tanítja ... — Persze! Hogy nagyobb legyen a flanc. Tudja, a feleségem fajtája. Ő ilyen gyámoltalan. Lassan harmincéves, de még nem tud úszni. Úgy látszik, tőle örökölte ezt a víziszonyt. Befejeződik az első óra. Az úszómester ügyesen kihalássza Pistikét a vízből. Leoldja róla az övét és barátságosan megsimogatja a fejét. — Jól van, fiacskám. Fog ez menni szépen. A gyerek szája fülig ér. — Hallod, apu! Megdicsért az úszómester bácsi. A pápá kézen kapta Pistikét, de még feltétlenül hallania kell az úszómester utolsó mai intelmét. — Pistike! Szépén kérlék. Ha'lőhet, holnap hagyd otthon az apukádat... Szalay István tétt Alkára. Közönséges vízzel? — Mondd csak, először vagy a sütödében? — kezdett pattogni a lányával. — Sose láttad, anyád hogyan csinálja? — Jól van az — legyintett Alka —, aki ehes, megzabál- ja. — Persze, ma megzabálja, holnap, holnapután meg nyakon csapják a péknét. — Juj. de megijedtem... Hogy tudsz így rám ijeszteni. .. Hát lehet ezzel a kancával beszélni? Ez mindenre tud válaszolni, mindig kivágja magát. Á, hiába mondják az emberek: az alma nem esik messze a fájától, ez a kanca nem az ő almája. Mert volna így beszélni az anyjával, ő, Pelageja? Nyugodjék szegény. agyonverte volna. Akkor aztán ember ne is lássa. Úgy hírbe hozzák, hogy senki se veszi feleségül. Különben is. azelőtt nem a fizimiskáját nézték a lánynak, hanem, mit bír el a háta, meg a keze. Alkának az egyetlen munka. amihez fűlik a foga, a tükör előtti pipiskedés. szépítkezés. Abba sose fáradna bele. A Pelageja és a lánya közti perpatvar a munka miatt régi keletű, legalább azóta tart. amióta Alka elkezdte cicomázni magát, és most, e pillanatban, Pelageja olyannyira dühbe gurult, hogy talán a lapátot is széttörte volna rajta, ha nincs itt az idegen. Mégis lenyelte a haragját. Alka ímmel-ámmal, puk- kadozva — szándékosan úgy csinálta, hogy dühítse az anyját —, fogta a könnyű pongyoláját, felvette. Ekkor megszólalt az eddig hallgatag tiszt is. —. Anyuska sose volt még a városban? — kérdezte tisztelettel. — Hogy másról ne is beszeljek, ott most a fél város a folyóparton fekszik, ugyanilyen öltözékben, mint Alja. jés képzelje el, senki sem szólja meg őket. — Az a városban van, Vlagyiszlav Szergejevics, de minálunk. .. Mi nem úgy élünk, mint a városiak. .. A tiszt vállat vont (nem az én dolgom, itt nem én parancsolok, nem én vagyok a házigazda), de ő is rendbe hozta magát — felvette a nadrágját. Alka dúlt-fúlt. Felhúzott lábbal a zsámolyra kuporodott, szemben a nyitott ablakkal, az anyjának hátat fordítva. Hadd gyönyörködjön benne! Pelageja fürgén lemosta a lisztesláda körül bepiszkolódott falat, egy új, nedves vesszőseprűvel végigszaladt a sütödén — máris ragyogott a padló —. rendet teremtett a munkaasztalon, és hirtelen az eszébe ötlött, vajon nem volt-e helytelen, hogy' így nekirontott a lányának. Hiszen a lány jói- rosszul, mégiscsak egész nap dolgozik. A hőségben. Fülledt levegőben. És ami a legfőbb, Pelageja istentelenül zavarban volt a tiszt'előtt — ebben a pillanatban jött vissza a férfi odakintről. Hát mit vétett neki ez a tiszt? Azt, hogy megmentette Pa- velt a biztos haláltól? Vagy talán azt, hogy most is éppen fát fűrészelni segített neki? Pelageja egy szempillantás alatt átváltozott. — Alevtyinka — kérdezte kedvesen és mosolyogva —, legalább megteázta'ttad a segítségedet?— Van is nekem időm teázni! Nem ülök karba tett kézzel... (Folytatjuk) 1
