Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-09 / 159. szám
ADRIA 'SG Száraz György: Gyilkosok Ma este ősbemutató az egri Lyceumban Képünkön: Gáspár Sándor, Benedek Gyula fh. és Végvári Tamás (Fotó: 'Szántó György.) ősbemutatót tartanak ma este Egerben, a Lyceum udvarán, az Agria Játékszín művészei. Valló Péter Jászai- dijas rendezésében Száraz György Gyilkosok című művét mutatják be. melynek főhőse Semmelweis Ignác. A szűkszavú lexikonok legtöbbje mindössze pár sort szentel a XIX. századi orvosnak, aki — bár nem volt úgynevezett kutató-, avagy tudóstípus — mégsem tudott belenyugodni abba. hogy körülötte százával hunynak el érthetetlenül gyermekágyi lázban a szülő nők. A kór okát s megelőzésének módját végül is. rettenetes kitartással végzett kórházi munkája tapasztalatai alapján fedezte föl Megfigyelései nyomán kimutatta, hogy a láza korábbi elképzelésekkel szemben nem ragályos fertőzés, hanem a kellő fertőtlenítés hiánya okozta betegség. Köztudomású. hogy a nagyszerű gyógyász érveit, bármenynyire is küzdött, kortársai nem fogadták el. Tanainak jelentőségét csak húsz évvel azután ismerték el, hogy — sokáig vitatott okok következtében —, 47 éves korában meghalt. Az izgalmas egyéniségű, kiváló magyar orvos sorsát azóta többször feldolgozták már. S nemcsak különleges története miatt, de mert élete mindmáig érvényes morális emberi alapkérdéseket vet fel. Mint a darab rendezője elmondta, a szerző romantikusan felvállalva Semmelweis személyiségének értékeit, pozitív hőst állít a közönség elé. Igazáért megszenvedni, küzdeni tudót. 1848- forradalmainak idején a szülészet forradalmáráét, aki minden bizonnyal elnyeri majd a nézők rokonszenvét. Izgalmas premiernek ígérkezik hát a mai. melynek helyszínét, a Lyceum hangulatos udvarát, nevezhetni majd korabelinek is. A kétrészes dráma főszerepét Végvári Tamás Jászai- díjas művész alakítja. Skoda professzor Szombathy Gyula (Jászai-díjas), Rokitansky professzor Kertész Péter (Já- szai-díjas), Klein professzor Miklósy György (Jászai-díPipagytíf tömény Várpalotán \ A várpalotai dr. Váradi jászlának, a Mü. M. Szak- nunkástanuló Intézet igazgaéirkémsajj 1980, juüus 9„ szerda tójának a lakásán több mint félezer, múzeumba illő pipakülönlegesség található. Az értékes gyűjtemény némely darabja több mint kétszázéves, azaz egyidős a Magyar- országon akkoriban elterjedt dohányzási szokásokkal. (MTI Fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) jas), Rosaé vicedirektort Reviczky Gábor. Hebra derma- tológust Gáspár Sándor, Laut- ner tanársegédet Benedek Gyula fh.. Helfert államtitkárt Maszlay István, Lum- niczer sebészi Sipos András fh. játssza. Káldi Nóra formálja meg Sophe nővér figuráját. Midi utcalányt Fehér Anna fh., Schumacher medikust Lipcsei Tibor, Frau Gustl háziasszonyt pedig Győry Franciska. A jelmezt Jánoskuti Márta, a játékteret Valló Péter és Éberwein Róbert tervezte. A rendező munkatársa volt Dobók Lívia és Salamon Suba fh. (németi) \ Csak egyetlen földünk v án, s jó lenne tisztaságára — a jövőre is gondolva — nagyobb gondot fordítanunk. Egyed L i s i. 1 ó és beszélgetőpartnerei — a filozófus, a szociológus, az etoló- gus és futurológus — ezúttal a környezet és politika összefüggéseit vizsgálták. Megjegyzéseiket részben Marx ökológiai nézeteivel, részben egyfajta kényszerítő tehetetlenséggel kapcsolták össze. Marx szerint ..az ember és a természét összefüggése nem jelent mást, mint a természet önmagával való összefüggését”, „a természet az ember szervetlen teste”. Ha a gazdasági-társadalmi fejlődés szükségszerűségét is szem előtt tartva károsítjuk a természetet, akkor valójában jelenünket és az emberiség jövőjét károsítjuk. „Ha a természet jól érzi magát, az ember is jól érzi magát, de csak a magát jól érző ember tud a természetbe jóízűen beavatkozni.” Mindebből következik, hogy a természet sérülése az ember sérülése. De van-e értelme a tudomány fáradozásának, amikor csak azt állapíthatja meg, hogy ..a szegény ember drágán él”, rámutatva azokra a hasznossági tényezőkre, amelyek háttérbe szorítják a természet védelmét? Van-e értelmük a hétről hétre visz- szatérő sajtóvitáknak, a kérdés körül kibontakozó demokratizmusnak, ha az emberek nem érzik szavuk súlyát, és a tényék megállapítása után valójában semmi sem történik? Nemcsak egy fasor vagy vizeink (Balaton, Duna) tisztaságáról. védelméről van szó. hanem az emberek védelméről. Elhangzott példa arról, hogy egy falu ásott kútjainak vize ihatatlan. s ez több gyerek életébe került. A szennyezett víz káros az állatokra is. Védelmük érdekében megépítették a törpe vízműveket. Az ágazati tervezés azt mondja. hogy népgazdasági szempontból fenn kell tartani ezt a fontos üzemet, a regionális fejlesztés ennek az ellenkezőjét. FJODOK A&KAMOV 12. Lehet, hogy csakugyan nyert, gondolta Pelageja. és úgy. hogy a többiek észre ne vegyék, tekintete körbeszaladt: hol a tiszt? Mit csinál? A tiszt feléjük tartott. Nem sietett, kacsázva közeledett, és könnyedén legyezte kipirult arcát fehér zsebkendőjével. — Alja, mutasson be a mamájának. Pelageja megszorította a feléje nyújtott kezet, de nem talált kellő szavakat, zavarba jött. Valamit a melegről dadogott. Nagy a hőség. A munkára is meleg van, a szórakozásra is. — Nem tesz semmit — mondta a tiszt. — Azért a tervünket valóra váltjuk. Igaz, Alja? Alka lelkesen bólogatott: micsoda kérdés. Hát persze! Pelageja még magához sem tudott térni, azon tűnődött, hogyan is tekintse a lánya csintalanságát; vajon nem kéne-e megdorgálni a saját érdekében, amikor odajött Antonyida Petrovna. — Alja, Vlagyiszlav Szer- gejevics, nem innának egy kis teát? Éopen felforrt a szamovárunk. . Pelageja furcsállotta a hallottakat: mióta szokása Pjotr IVanovicsnak, hogy éj-, szaka befűti a szamovárt? Aztán kitalálta: hát persze, a lánya útját egyengeti.' — Nem, nem Antonyida Petrovna — feite sietve a lánya helyett Pelageja. — Elnézést kérünk. De még mi se tartottuk jól a vendégünket — kapóra jött most a nászasszony!. —. Alevtyinka, mit állsz itt? Hívd meg a fiatalokat. Legyél egy kicsit házias. Pelageja mindezt mosolyogva mondta, de közben ingott a talaj a lába alatt: mi nem jut eszébe? Kivel mer ujjat húzni? És egészen az iskoláig hátra sem mert nézni. Csak ment. és a tarkóján érezte Pjotr Ivanovics dühös tekintetét. ★ Régen, a háború előtt, a faluban katonás rendben álltak a házak — közel, szinte szorosan egymás mellett, nyílegyenesen. Hogy a háznál fürdő, kút, veteményes legyen — ez eszébe se jutott senkinek. Minden a maga helyén: a házak, házak, a kutak kutak, a fürdők fürdők — a kertek alján," az isten háta mögött. Elsőnek Pelageja Amoszo- va bontotta meg a rendet, ö rendezett be majort elsőnek a háza mellett. Fürdő, verem, kút meg veteményes. Minden egv helyen, kéz alatt. Még kerítést is húza- tott. Nehogy valaki, akár gyalogos, akár lovas, vagy bármilyen jószág véletlenül is betévedhessen hozzá. Később. Pelageja példáiét követve, a többiek is utánozták. most alig akad olyan ház, amelyiknek nincs bekerített udvara. Pedig micsoda vádaskodás érte akkoriban! „A kulák- fajza-t! Feldúlta a falut! Tönkretette a szülői házat!...” Mindenki szidta. Szidták az idegenek. Szidta a Pavel rokonsága. Még Moszkvában is szidták. Igen, igen. még' a fővárosból is előkerült valaki, aki sajnálta a más házát. Szemrehányásokat tett, majdnem sírt: istenem, oda a falu szépsége. Különösen a kétszintes tornác miatt volt oda. Mi tagadás, az öreg ház tornáca szép volt. ezt Pelageja is tudta. Esztergált oszlopokkal. Faragásokkal. De bizony, télen a pokolba kívántak a A hivatalok ma még nem látják be. hogy az egyenlítő körüli erdőirtások éghajlati pályákat módosíthatnak vagy hogy a Duna és a Balaton szennyezettsége egy bizonyos fokig elviselhető, de amikor az organikus rendszer átlép egy olyan küszöböt, amikor vize az ember számára is elviselhetetlen. akkor a ráfordítás már százszorosa a mainak vagy egyszerűen megoldhatatlan. Mindaddig, amíg a környezetvédelemnek nincs intézményi rendszere (vagy nagyon is sok a gazda), amíg a tudománynak nincs hatalma, lehetősége, hogy érvényesítse tapasztalatait, amíg a demokratikus érdekérvényesítésnek nincs kifutási lehetősége. addig falra hányt borsó minden jóakaratú igyekezet. Amíg a demokratikus véleménynyilvánítás ütközik egy-égy gazdasági egység érdekeivel. addig nincs lehetőség a változtatásra. A kiinduló tézisek és a következtetések logikája tette izgalmassá ezt a beszélgetést, mely nemcsak egy napjainkat és jövőnket érzékenyen érintő problémára irányította a hallgató figyelmét. hanem érthetett belőle egy-két hivatal is. Legalábbis ebben hisz a hallgató. A Szarvashiba, Rá- kosy Gergely szatírája, a valóságnak egy szeletét kívánta szemléletessé tenni: „Ami évek óta ebben az országban csalásban, sikkasztásban, kedélyes csalásban és sikkasztásban, milliók elsikkasztásá- ban folyik, az ellen lehetne tenni valamit. Ha mást nem, legalább a kedélyességet szüntessük meg”. Igaz lehet ez? Mi a történet? Mader László, az Állami Biztosító volt kárbecslője, megunva a kis keresetet, nem akar ét hajnali villamosok utasa lenni, megvásárolja barátja autójavító műhelyét. A műhely mögött nagy roncsraktárt rendez be, amelyben a legkülönbözőbb márkájú kocsikhoz tárol hibás, törött, zúzott alkatrészeket. Roncsolt sárhányúk. ködlámpák, hűtőházak, lökhárítók állnak itt a vásárlók rendelkezésére. A cég kicseréli a jót roncsolt-1 ra és a biztosító fizet. Mindez apró stikli. Nagy ügy a szakadékba zuhant kocsi, mert ennek kárösszegével hozzájuthat a 2000-es BMW-hez, A baleset megszervezéséhez szükséges a féknyom. a horzsolt kilométerkő, az úttesten; megjelenő szarvas. Egy áprilisi hajnal alkalmas is a terv kivitelezésére. A tanúk egybehangzóan bizonyítják, hogy az útszéli fenyvesből ugrott ki az ágas-bogas. nagy testű állat. A baj csak az, hogy » szarvasok februárban elhullatják agancsaikat. A nyomozási jegyzőkönyv pontatlan,* marad hát a biztosítási csalás. autóroncs a szakadékban és a következmények. A hangjátékban felvonul-1 nak a belvárosi presszó asv.- pikos borjúvelőn, kaviáros szendvicsen, lazacon élő „paradicsommadarai”, a haverok,) a mindentudó pincér, a volt katonabajtárs. a kedélyes fá- cánvadász-társaság. az életük végéig kapcsolataik kamatoztatásából élő ügyeskedők. Az életkép teljes, a drámának nincsenek kihegyezett éléi,, csak azt akarja ábrázolni, hogy ilyen is van. Tordy Géza Mader Károly és Andái Györgyi Csilla szerepében tette hitelessé és emlékezetessé a Délutáni Rádiószínháznak ezt a derűs játékát. Ebergényi Tibor gyönyörű tornácot: a vizet is, a fát. akárha hegyre kellett volna felcipelni. No és a hóvihar, a kutya idő? Akkora hóbuckákkal fújta be, hogy még a kaput is alig bírták kinyitni. Vlagyiszlav Szergejevics, nemhiába fiatalember, mindjárt az udvart kezdte dicsérni — Csinosan lakunk, csinosan! — mondta, amikor a lármás csoport a házhoz ért. Bizony, van is mit csodálni. A homlokzatot sárgára festett deszkával borították be, új palatető (több mint kétszáz rubelbe került), a tornác városiasán beüvegezve — egy ilyen ház a városban sem utolsó. És milyen kellemes! Körülötte tágas az udvar! Amikor Pelageja a községi tanácsnál kérte, hogy adják neki a ház mögötti parlagot, kinevették: nem vagy észnél, asszony. Még Pjotr Ivanovics. azzal a híres eszével is, csak a bajszát pödör- gette — képtelen volt öt évre előre gondolkodni. De ő gondolkodott. Elképzelte, milyen illatos lesz a parlag helyén a kis rét. Most aztán nincs, aki ne irigyelné a faluban! A nap már felkelt a túlparton, amikor az asszony a vendégekkel az udvarra ért. Istenem, micsoda látomás! Minden csillogó, játékos volt, aztán mint a tündérmesében, vörösbe váltott: az arcok is, a tető is. a fehér függönyök is az ablakon. Vlagyiszlav Szergejevics vagy meggondolatlanságból — mégiscsak városi ember —, vagy tréfás kedvében fogta a tornác mellé támasztott villát, és elkezdte a szé- nát gyűjteni. Na, erre aztán lett nagy felfordulás. A nász. asszony meg csak olajat öntött a tűzre. Merített egy korsó vizet a tornác melletti dézsából, odafutott Vlagyiszlav Szergejevicshez: vizet nekik. vizet! Pillanatok alatt egyetlen ember sem maradt szárazon. Mindenki esurom- víz lett. Még a széna is. Összevissza dobálták, és úgy összetaposták, hogy a lovaknak is, becsületére vált volna. De az asszony most semmit sem sajnált. Könnyű volt a szíve — mindenkinél jobban nevetett. .. Nevetett... Ezalatt pedig közvetlen közelben, a házfala mögött, eszméletlenül feküdt Pavel, s a halál ólálkodott körülötte... Nem, nem! Ö nem tagadja a bűnét. Bűnös. Nem lett volna, szabad felügyelet nélkül hagynia a beteg férjét. Nem szabad mulatságba menni, meg tiszteket meghívni, amikor a férje beteg. Másrészt azonban. tűnődött később, jóval később Pelageja. mi lett volna Pavellal. ha akkor, abban a percben éppen nincs ott Vlagyiszlav Szergejevics’’ Alka halálra rémült, ő maga szinte az eszét vesztette, a felcser részeg, otthon a fészerben fekszik, azt se tudja, fiú-e. vagy lány. . . Vlagyiszlav Szergejevics meg, mintha egész életében azzal foglalkozott volna, hogy segít az olyan idétleneken, mint ők. — Petrenko! Cipeld a felcsert a kúthoz, és addig locsold. amíg az a kurafi magához nem lér. Fjodorov! Szerezz kocsit, és tel.ies gőzzel hozd a kerületből az orvost. Gyerünk! Azonkívül ő maga sem ült karba tett kézzel, amíg ki nem jött Pavelhoz az orvos. Kigombolta az inggallérját, kíszellöztette a szobát, meghagyta, hogy minden ablakét nyissanak ki, még egy csepp vizet is töltött Pavel szájába — vajon mindez, eszébe» jutott volna Pelagejának? Nem, nem. akármennyire is rágalmazták, és kipletv- kálták az asszonyok emiatt a tiszt miatt, az igazat megvallva: akkor, azon a reggelen. ha valaki megmentette a haláltól Pavelt, akkor nít ő volt, Vlagyiszlav Szergejevics. Pavel újabb betegsége, gondolta eleinte Pelageja, maga a halál, az ő élete ne* most már befellegzett. Elképzelhetetlen, lehetetlen. hogy egyedül elboldoguljon otthon is, meg a túlparton is. Ott kell hagynia a sütödét. De hát hogyan fog élni a pékség nélkül? Bemásszon a hátsó udvaron á házába, mint a csiga, és elevenen eltemetkezzék ? (Folytatjuk)
