Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
Somogyi Árpád szobrai Italás RYflegfíatalítjalc az ezeréues pannonhalmi várat Nagyszabású felújítási, ta- tai'ozási munkák kezdődtek a pannonhalmi várban. Magyarország és Európa e páratlan műemléki együttese a következő években megújul, megszépül. A tengerszinttől 300. méter magasra kiemelkedő dombon épült várat az idő vasfoga alaposan megtépázta. A gondokat először a barokk ebédlő falának meg- repedése jelezte néhány évvel ezelőtt. Hosszas vizsgálatok . alapján derült ki, hogy elavult a csatornahálózat, víz szivárgott a falakba, ez okozta a repedést. A csatornahálózat legsürgősebb javítási munkái megtörténtek. De már akkor világossá vált, hogy egesz sor halaszthatatlan munkát keli még elvégezni. Gondos tervezéssel több program készült, amelynek alapján 1984-ig 40 millió forintot fordítanak kormány- hitelből a felújításra, tatarozásra. A jelentős összeg nagyobb részét a tetőszerkezet javítására, a csatornahálózat. a vízelvezetők további korszerűsítésére, s a vár külső tatarozására fordítják. A vár építése az előző évezred végén kezdődött meg. A vár, illetve a kolostor együttesének mai formája 950 év alatt alakult ki. A török időkben Pannonhalmát végvárrá alakították át, s a harcok során az épületek jelentős károsodást szenvedtek. A ma is álló barokk épületeket az újjáépítés során emelték. A külső várövezet tornyai a millennium évében a vajdahunyadi váréhoz hasonló új sisakot kaptak. A vár külső tornyait közvetlenül a második világháború előtt lebontották, ezzel teljesen megszűnt Pannonhalma katonai várjellege. A műemlék együttes igen becses része a bazilika, amelynek története a tizenharmadik századig vezethető vissza. Az ekkor épült templomot a későbbi századokban többször átalakították. Legjelentősebben Mátyás . király uralkodása idején, 1472. és 1490. között változtatták meg építészetileg. Ekkor alakították át későgótikus stílusúra. Lényegében napjainkban is ebben a formában láthatják a Pannonhalmára látogatók. Tíz év óta itt rendezik a nagy sikerű orgona koncerteket. A díszkivilágítás már elkészült. ez szintén különleges látványossága a műemléknek. A vár környékének rendezése, az arborétum bővítése is tovább tart. Egyebek között a műemléki környezetbe illő kerítés és támfal épül a vár és az arborétum körül. A Pannonhalmára látogató turistosei-eg évről évre növekszik. A látogatók száma tavaly már megközelítette a 200 ezret, s idén ennél is több vendégre számítanak. A most megkezdett felújításokkal újabb évszázadokra őrzik meg ezt a páratlan műemléki együttest. Cseresznyék István Vaszilij Suksin két könywe i980-ban, magyarorszagi bemutatkozása után tizenkét, ha- hila után hat evvel két kötete jelent meg magyar nyelven Vaszilij Suksinnak. A Magvető Könyvkiadó regényét Jöttem, hogy szabadságot hozzak, az, Európa Köny vkiadó kisregényeinek, elbeszéléseinek válogatását, Vörös kányája címmel adta ki. Hozzátéve ehhez régebbi novellas köteteit, filmjét, műveinek televíziós, feldolgozását, önként adódik a következtetés: szerzőjük ismert es népszerű nálunk. A XVII. század, amelyből a témáját a regény meríti, Oroszországban a Romanov-dinasztia uralkodásának első szakasza, a’ feudalizmus kiteljesedésének, a paraszti osztály- harc élesedésének ideje. „Lázadó századnak” és a Nagy Péteri változásokat előkészítő évtizedekként egyaránt jellemezhető. Suksin számára a változások sokasága, Oroszország történelme mellékessé válik, amikor a kor egyik kiemelkedő alakjáról Sztyepan Razinról ír történelmi regényt. Az író öntörvényű világot épít. s emiatt a valódi történelem csak tág keretként, nem értelmezett háttérként van jelen. Az esemé. nyék nem a történelem eseményei, az alakok nem a társadalmi törvényeknek, hanem az irodalmi mű törvényeinek engedelmeskednek. Nem érdekli a szerzőt, hogy hőse milyen helyet foglal el a ..házas” és ..rongyos” kozákok közötti harcban, pedig bukásának egyik oka éppen abban rejlik, a történelem tanulsága szerint, hogy a tehetősebbeket nem tudta felkelésre bírni. Nem vizsgálja azt sem, milyen szerepet töltenek be a Volga mentén a városok, a városok élén álló vajdák, milyen hatása van az orosz egyházszakadásnak a paraszti tömegekre. Pedig Sztyepan Razin viszonya a korabeli orosz valóság ezen kérdéseihez szintén döntő módon befolyásolta az 1670—71-es parasztfelkelés sorsát. A regény alapkérdése*tehát nem történeti, hanem történetfilozófiai: a negatív módon, csak rombolásban megnyilvánuló osztályharc, a szabadság konkrét tartalom nélküli hirdetése, a pozitív és előremutató program hiányának vizsgálata foglalkoztatja .az írót. Módszere azonban lélektani beállítottságú. így kerül Sztyepan Razin egyéniségként és vívódó hősként a regény középpontjába. Személyisége kettős kötődésű: a kozákok második nemzedékéhez tartozván még nem tud szakítani, de már azonosulni is képtelen a muzsikok gondolkodásmódjával. Másrészt még csak alakulóban van az a különtudat, amelyet Solohov ábrázol a Csendes Donban, s amely a kozákok és az orosz parasztság közé válaszfalat, húz a későbbi századokban. Vívódásának másik forrása a feladat vállalása és elhárítása közötti ingadozás. E belső harc közben bontakozik ki Sztyenka Razin egyénisége. Itt Suksin remekéi: jól motiválja a lázadás érlelődését hőse emlékeivel, élményeivel, társaihoz való viszonyával, fokozódó bojárel- lenességével, megnyerő féktelenségével. Ez a féktelenség nagyban hozzájárul bukásához is, mivel az egyre inkább változó jellegű küzdelem mind kevésbé tűri az ötletszerűséget, az osztályharc törvényeinek figyelmen kívül hagyását. Razinon kívül az eml'ékzetes alakok egész sora vonul fel a regényben, de ennél is emlékezetesebb a képek sokasága. Legnagyobb erénye Suksinnak a megjelenítő erő: látja és láttatja az eseményeket. A sok kép közül három kívánkozik kiemelésre: a bundamenet groteszk és folklorisztikus, az úszó akasztófák és a kivégzés komor és döbbenetes jelenet- sora. Egy Rubljov.méretű film van ebben a regényben! Sztyenka Razin egyszerű, kicsit félrecsúszott hős, mint Suksin elbeszéléseinek sok más alakja is. A Vörös kányafa című kötet, amely két korábbi gyűjtemény „utánválogatása". a mai orosz életből rajzol egy-egy képet. Az író alkotói módszere „hagyományos”, nem él a divatos művészi eszközökkel, mégis korszerűt tud alkotni. A kisember enyhén groteszk, de humánus bemutatása, a társadalom szélére sodródott, egyedül élő vagy bűnözők közé csúszott alakok a legidőszerűbb problémát, az egyéniség megvalósításának nehézségeit, az egyéniség torzulásának fajdalmailt idézik. ötvenegy éves lenne az idén Vaszilij Suksin. Befejezetlen életművéről beszélni közhely, de látva miképp újította meg írói látásmódját, a képi megelevenítést és a groteszket mesterien felhasználva a helyzetek és alakok ábrázolásához, a fájdalmas hiányérzet hitelesíti a közhely igazságát. (Európa és Magvető Kiadó, l’JHIX) iöröcsik Miklós É s mi lesz a kötet címe'? Furcsa. Mindig ezt kérdezik. Nem azt. hogy mi fáj, vagy mi derít kedvre, nem. Csak azt, hogy mi lesz a kötet címe. Persze, igaz, hogy könnyebb három jó novellát megírni, mint egyetlen tűrhető címet összeszedni az űt szélén. Hát, ha nekik ez kell .-1 — C/Fe. — Hogy mondocf? — Cé per ef-e. Látni rajta, hogy nem érti. dehn; ezt nem lehet megmondani neki. Majd szól, ha fontosnak tartja. Persze lehet, hogy erre most csak azért van szüksége, hogy téljék az idő, amíg megcsendül a telefon és a jó előre megborítékozott nővérke bejelenti, hogy „fiú”. Menynyire hisz benne, azt mondja, még álmodott a fiáról egy hete, azt mondja... — Érteni éppen értem,' de ilyen nincs. Mi az, hogy cé per ef-e? Te összekevered a kémiát a matematikával. Hm? Lehet, hogy mégis érdekli? Lehet, hogy nemcsak a csikkrágáshoz kell neki hangkuüssza. hogy meglegyen a szüksége-, zajszint? — Nem keverem össze, csak éppen nem találtam jobb címet. Vedd úgy, hogy ideiglenes. Inkább csak azért írtam fel magamnak gondolatban, hogy írás közben el ne felejtsem, miről van szó, és miről lesz szó holnap sokkal inkább, Kemény Dezső-: mint ma. A C a szerves élet alapja. az Fe pedig az egész technikai civilizáció alapja. Stimmel? Na: ennek a kettőnek a viszonya az, amiről a kötet szólni fog. — Novellás kötet. — Novellás kötet. — Cé per ef-e. Hát ez. . 1 — úgy látszik, megsem érti. szóval mégiscsak beszélni kell neki. De előbb csak kérdezzen, azzal is telik az idő. és közben hátha megszületik ... — öregem, erről legfeljebb szociológiai tanulmányt lehetne írni, de azt sem ilyen ízes címmel. — Mondd ki nyugodtan, hogy hülye címmel. Különben a cím nem is nagyon fontos. — ... na de novellát, sóit.: novellás kötetet! Erről? Ember, erről? — Na. nézd: először is egy kútról fogok írni . .. ' — Kútról. Nagyon jó. — ... amit valahol, egy hozzáférhetetlen helyen fúrnak, es olyan méretű fúziósanyag'-tömeget helyeznek el benne, ami elegendő a földön Tévő elel teljes elpusztítására. A gyújtás egy számítógépen múlik, amely x-milliárd ember gondolatáramait regisztrálja, elemzi és összegzi, s akkor gyújt, amikor az általános elégedetlenség elér egy bizonyos szintet. Elégedetlenül ugyanis nem érdemes élnie az embernek, gondolja a komputer. Milyen kiutat látsz ebből? — Ez nem irodalom. — Nem? Hát ahhoz a számítógéphez mit szólsz, amelyre novellaírást bíztak, és mert a gép optimumot akar adni, beleőrül abba a sok irracionális dologba, amivel a leghétköznapibb szerelmi história is tele van. Becsavarodik, és tönkremennek az integrált áramkörei, meg a diódái. Meg fogom írni a férfit, aki az űrből visszatér a földre, mert rájön, hogy súlytalanul nem érdemes élni. Meg fogom írni azt. a biológusprofesszort, aki abbahagyja a hosszú élettel folytatott kísérleteit, mert tel a halhatatlanságtól, pontosabban: megretten a halhatatlanság gondolatától, hiszen a görög istenek is épp azért semmitmondóak az emberrel összemérve, mert halhatatlanok, életüknek semmi tétje nincsen. Meg fogom írni az űrpilótát, aki barátságot köt. a gyilkos és alattomos me. teoritokkal, s aki a Merkúrról nem ritka fémekeit, hanem egy verset hoz vissza magává! a földre. Meg fogom írni az új ludditákat, akik porrá zúzzák a reduplikáló masinát, mert tűrhetetlennek tartják. hogy élő, és az eredetitől meg- különbözheletlenül pontos embermásolatokat hoznak létre. Meg fogom írni a törpepálmát, aki segít a közelében történt gyilkosság felderítésében, mert a közelében újra megjelenő gyilkostól megváltozik hajszálgyökereinek ozmotikus nyomása. Meg fogom írni. L5 — Mondom, hogy ez nem irodalom. Ez mese vagy krimi. — Igen? Hat azt hiszed, leheit ma, Einstein és Heisenberg századában úgy írni, ahogyan Flaubert és Jókai írt? Most már barátom, szorosabb köldökzsinór fűz minket ahhoz, amit magunk csináltunk, mint azelőtt. Köldökzsinór, ami gyűjózsinór is lehet, ha nem vigyázunk ... Azelőtt? Ha szépségre gondoltunk, freskót festettünk a Sixtusi kápolna mennyezetére, aminek nem sok köze volt akkori, valódi életünkhöz, és csak ma látjuk a művész óriás voltát, jövőbe érző zsenialitását: menedékre gondoltunk. mert fáztunk és féltünk, s nyugalmas és szép otthonokat teremtettünk; nagyságra gondoltunk, es addig halmoztuk a köveket egymásra, amíg piramis lett belőlük. De eszméinknek és vágyainknak egy apró töredékét ha megvalósítottuk, s ezeknek is csak egy töredékét tudtuk átélni. Most magunk teremtünk tüzokádó sárkányt, griffmadár helyett sugárhajtású gépekkel írjuk teTi az égboltot, tizedére, századára szeleteljük az időt. Hogyan lehetne minderről úgy írni, mint azelőtt? Franklin szer- számosdoboza telstárrá, Mengyele- jev kezdetleges táblázata betatron- ná nőtt — égi villámok szisszené- sét hallani, kvarkok születésének ködfonalképeit látni mögöttük. •— Csakhogy ez nem irodalom. Az ember... — Az ember, öregem, vagy belepusztul, vagy úrrá válik rajta. Harmadik lehetőség, a nem-ve- szem-tudomásul lehetősége nincsen. Ami most következik, ahhoz képest a tűz meg a fazekaskorong használatba vétele jámbor idill volt. Sürgető követeléssel nő fölénk a magunk-alkotta világ, és eltemet, ránkomlik, ha bűvészinasból nem növünk mesterré. Ez a ..cé per ef-e”. Erről kell innom, hogy megszabaduljak a hazugság', az abszurditás és a cinizmus nyavalyáitól. Szerinted ennek nincsen köze az ii’odalomhoz?... És a fiad fia. ha majd ugyanígy várja az ő fia születését, vajon megbocsátja-e majd nekünk, hogy csak a technika dzsungelját hagytuk rá? Az a jövő évezred, ami nincsen már messze, elismer-e majd minket őseinek? Vagy szégyellni fog minket? Nem, öregem, megfogtuk a kapa nyelét, és kapálnunk kell, még akkor is. ha a termést csak a jövő évezred takarítja be. — Na, vedd fel a kagylót, biztos, hogy fiad született... Nem megmondtam?,«. Beleszületett ebbe a „cé per ef-e” világba, sokáig éljen benne! És ez latod, ez már csakugyan nem irodalom . ü *
