Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
Hatalmaskodók Természetesen; igazgatói rezidencia. Párnázott ajtók, a titkárságon két vérpiros kórmű tündér is. Az egyik csak , azért, hogy a körmét reszelje, ásítson időnként, jó na- \ gyokut, netán unottan a telefonhoz is nyúlva közölje, / hogy az igazgató elvtárs házon kívül van. A másik, tér- '> mészetesen az az igazgató elvtárs legújabb szeretője, aki } azért lett a kopasz tipli vágyastársa, mert így póttitkár- < nő lehetett belőle. El lehet képzelni, hogy ezek után mi- £ lyen hatalmasság lehet az igazgató és el lehet képzelni, ^ hogyan él, sőt hogyan él vissza ez a hatalmasság az igazgatói hatalommal. Mert hát ki gondolna másra, ki gondolhatna másra e, cím után, hogy Hatalmaskodók. mint az igazgatóra, a , tanácselnökre, a szövetkezeti elnökre, a párttitkárra; egyszóval akiknek hatalmuk van, azokra. Akiknek nincs hatalmuk, azok nem is lehetnek'hatalmaskodók. Ez aj természetesebb, véljük. Nem az ember, hanem a rang teszil kiskirállyá, önkényúrrá az egyébként emberképűre szüle- tett lényt. Ez világos. Vitatkozni sem érdemes miatta. ) A pénztár ablaka felen négy perc híján nyolcat mu- 1 tat az óra. Két perc múltán nyolc óra és indul az autó- 5 buszom. A pénztár ablaka mögött az éjszaka megint el- ;! mulasztott kalandjai miatt bánatoskodik egy hervadó j virágsíul, látható rezignáltsággal várva, mint közelit egy- J re jobban az idő a nyolchoz: ügyfelek, pénz, pecsételés. } golyóstoll, mégint pénz, megint ügyfelek... Ó* Ó...Ó1; Udvariasan bekocogok: — Bocsásson meg, tudom, hogy meg... — bökök a [e- > jem felett, az órára — ... de két perc múlva indul a j buszom, ha lehetne ... ) — Nyolc órától van csak pénzfelvétel — rántaná visz- 1 sza a fejét a kerek ügyfélrenyílótól, de én makacs va- J gyök... ) — Tudom kérem... De már csak három perc az aj nyolc óra es nekem két perccel később indul az autobu- ? szom .... — Magyarországon elég rendes a buszközlekedés .. . > Megy az később is... Nyolc órakor és punktum — dőlt ) hátra, feledve üres éjszakáit és háborogva a szemtelenül . makacs ügyfél magatartásán. ; — Hát mit számít az a két perc? — suttogom be j most már csak azért is a kerek nyíláson ... — Nyolc orakor nyitunk. Akkor van csak pénzfelvé- í tel. Világosan megmondtam — sziszegi most már vörö- 1 sódö arccal... — ... és egy kis emberség, az semmi? — Ez nem szociális otthon ... — De hát már nyolc óra — mondom most már dü- > hősen, mert valóban pont nyolc az óra .. A hölgy, az S ablak mögött ránéz a karórájára, aztán fölényes gúnnyal '< mutatja, nála még egy perc hiányzik. Győzött. A nála j levő „idő" szerint pontban nyolc órakor átvette a pénzes \ utalványt, gondosan áttanulmányozta, precízen lepecsé-1 telte és a visszajáró apróval együtt, pontban nyolc óra j háromkor az elismervényt kitolta számumra az ablak j alján. < Még láttam, amint az autóbusz tovarobog. Az üveg- j ablak egyébként nem volt párnázott. . 1 — Nincs benn kérem — mondja a portás, félfordu- \ latot téve a székén, hogy lát is. meg nem is. Mármint \ engem, aki mint ügyfél keresem az ügyintézőm. „ \ — Az sincs benn kérem... — fordul most mór teljes j testtel felém a porták őre, abbahagyva valami izgalmas f témát egy másik porta másik őrével, aki emiatt rósz- J szallóan pi lant rám társa feje felett... — ...mondtam már kérem, hogy nincs benn .. Hogy, 1. honnan tudom . . . Hat hallottál már ilyet? A porták társ-őre rázza a fejét a félhomályban, hogy J nem, ő ilyet még nem hallott, bár sok mindent hallott í mar portási életében ... I — Hogy mit csináljak,? Értse már meg jó ember — a jó ember en vagyok, én már annyiszor voltam jó em- > bér efféle helyzetekben, hogy a negyede is boldoggá tenné környezetemet egy életre, ha az igaz lenne — J mondom értse már meg. hogy nincs benn és. ha nincs j benn, akkor minek telefonálják... Csak a hálózatot tér- \ helem .... — De uram, az alatt az idő alatt, amíg itt maga velem disputálgatott, régen felszólhatott volna telefonon, hogy talán más ... — Hallja, maga engem ne oktasson ki... Itt én vagyok a portás és nem maga . .. Különben sincs ügyfél- fogadás ilyenkor. Különben sincs — csap csontos öklével a kopott asztalra, hogy úgy ugrál a csilingelő telefon, mi ti! szöcsi.e... — Hogy kicsoda kérem? Igenis Koltai Elvtárs.. Ige-, nis ... Hogy hívják? Értem ... — Hé.. az én vagyok — szólok be az ablakon .. de J a portás arcán már őrjöngő düh, mert zavarom, akkor ; is zavarom, amikor ilyen felelősségteljes telefonbeszélge- í tést bonyolít le egy felelősségteljes fólöttesével ... — Mondom, hogy én vagyok, az, akit a Koltai elvtárs keres! — Igenis Koltai elvtárs... Most jött éppen az elvtárs. . Már küldőéi is az elvtársat. . . He? Miért nem mondta. ) hogy a Koltai elvtarsat keresi? Szóból ért a magyar , ember... Álljon meg... és a belépő? — szól utánam, j aztán már az ügyek gyorsan folynak. Tíz perc alatt ősz- ! szepiszmogja a belépőmet. Koltai elvtárs egy pillanat alatt átveszi az iratomat, > belenéz, aláír, kezet ráz. kikisér az ajtón, amelynek nincs l pámázata. aztán még néhány perc. míg a portás tüzetesen átnézi a belépőmet, hogy alá yan-e írva és jó he- > lyen van-e aláírva, mígnem visszaül a kopott asztal mö- í gé. amely fölött ott a tábla: Porta. Különben a porta ajtaja sem párnázott... Ha kedves olvasóm óhajt esetleg még néhány kis tör t.énefkét mondiuk a bolti eladóról, aki nem hajlandó levágni a disznósajt végét, ha éhen halsz akkor sem, az í igazgató fiatal gépkocsivezetőjéről »ki megveregeti az i öreg szakik vállát, mondván mi van f...szikám. bállá-j gtink a sír felé.. Nos. szóval, ha akarnak még történe- . teket a hatalmaskodókról, mondják el önmaguknak — í méVt önok is tudnak. A párnázott ajtók mögött, vagv azon kívül. Tudnillik j a hata’rnaskodó nem születik, hanem lesz. Ahol lehet. A fiatal tanárnő tolla megállt egy pillanatra a levegőben, és mielőtt aláírta volna a nevét, ezt kérdezte: De kivel? Innen kezdődött a láncreakció. A pénzt begyűjtő megbízott ugyanis nem tudta megmondani az érdeklődőnek, hogy a szolidaritási alap javára indított akció milyen konkrét célt szolgál, hogy az aláíró kivel, vagy mivel, esetleg kikkel vállalt közös felelősséget. Az aláírásgyűjtő szólt a felettesének, az a főnökének, s az egész folyamatból az kapott fő hangsúlyt, ami egyrészt lényegtelen volt, másrészt, nem is igaz. Tudniillik, hogy Z. tanárnő akadékoskodó, nem is biztos, hogy felsőoktatási intézménybe való, tudálékos és mellesleg nem ért egyet a szolidaritási mozgalommal. Az ügy nem csupán azért érdemel szót, mert ■ ügyet csináltak belőle, s a friss diplomás ifjú pedagógus először tapasztalta markánsan. hogy milyen nagy az iskolapadban felszívott él- mele‘ és a gyakorlati élet között — fogalmazzunk finoman. nem szakadék —. a különbség, hanem azért is, m?’' rávilágít közéletünk néhány allergikus pontjára. Valamit kezdünk elfelejteni Ha ügy, úgymond hadd legyen ügy — írja az újságíró Arany. János után sza-. badon —, s akkor valóban vizsgáljuk meg az ügyet. De nem személyeskedő mivoltát — nálunk ugyanis általában ezt érti a köznyelv ügy' alatt —. hanem próbáljunk mélyebb rétegekbe hatölni. Az egyszeri jelenségből következtetni tagabb összefüggésekre, törvényszerűségekre, s feltárni a hasonló jelenség - csoportok szerkezetét, életre hívóját. Kezdjük ótt. hogy a szolidaritás gondolata, eszméje minden nórmális érzületű emberben megértésre talál. A gvengébbek. a valamilyen okból, valamilyen módón ' hátrányos helyzetűek segítése a szocialiszrtikus eszmékkel különösen összhangban van. A cél tehát, hogy segítsünk e hátrányos helyzetűében — legyenek azok kambodzsai gyerekek, vagy mondjuk indiai árvízkárosultak — feltétlenül helyeselhető. s ezzel (amint beszélgetésünkkor elmondta) Z. tanárnő is teljes mértékben egyetértett. A célt azonban helytelen eszközökkel kívánták megvalósítani. Sajnos, egyre gyakoribb eset. hogy egyes vezetők azt hiszik: a helyes célok kijelölése önmagában elegendő. megvalósításuk csupán gépies, majdnem hogy automatikus folyamatot igényel. s így e célók elérésé érdekében elfelejtenek okó- san. érzelmet és érteimét eavaránt mesragadóart agitálni, meggyőzni, Ez a gyakorlat két szempontból is hibás. Egyrészt magában rejlőén benne foglalja, hogy a célokat megvalósító embert valamiféle automatának vagy robotnak tekinti. Másrészt arról is elfeledkezik, hogy a célt csak úgv lehet — illetve közös akarattal és. nem a tömegek akarata ellenére — elérni, ha segítenek azonosulni a céllal. Ezen a ponton húzódik, itt bujkál a demokrácia egyik alapmotívuma. Ügy kívánnak-e valamit megvalósítani, hűgy megmondják. ezt és ezt kell csinálni. vagy úgy. hogy megnyernek bennünket a cél kijelölői a maguk ügyének. Mióta a világ világ, vita folyik róla, hogy melyik a praktikusabb: parancsoló módra meghatározni, vagy pedig okos szóval és okos érdekeltségi rendszerrel megnyerni valakiket az ügynek. A világtörténelem és a világirodalom mindkét oldalra nagy tekintélyeket — tiszteletre méltókat és elvetendő- ket — sorakoztatott fel. Jelen sorok írója a jelen történelméből tudja idézni kedvenc példáját. Kádár János, a Magyai' Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a XII. kongresszuson is visszatért politikai hitvallásának egyik sarkalatos kérdésére. Számomra az alábbi .mondatok jelentik talán minden idők legrokonszenvesebb és legemberibb hangú politikai nyilatkozatát: „Higgyék cl. ma is érvényes a tapasztalat, amire az egykori illegális munkában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Azt. amit egy meggyőződése» ember a jó ügy ércekében teljesíteni tud. ugyanazt semmiféle parancsszóra, eligazításra, még kevésbé fenyegetésre nem fogja , teljesíteni. Politikánk megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésére.” De miért felejtik el ezt alacsonyabb szinten, ahol a hétköznapok valóságában válik mindennapi üggyé a nagy politika? Jó ügyet jó eszközzel Elnézést a rendkívül szélsőségesen megválasrtoft. s talán durvának tűnő példáért, dé hogy a célok és eszközök Összefüggését jól érzékeltessük. felvillantunk egy történelmi sötét leckét A harmadik birodalom, a hitleri „új rend" célkitűzése törvényszerűen meghatározta már születése pillanatában a cél eléréséhez szükséges eszköz- rendszert: a gázkamrákat, a tömegmészárlásokat, a Ges- tapó.t, a II. világháború borzalmait. Miért e témánktól látszólag nagyon távol álló példa? Mert kiválóan mutatja fel. hogy a rossz cél kikényszeríti magának, feltételezi, közvetlenül és direkt módon határozza meg a rossz eszközrendszert. A jó cél viszont nem ilyen agresszív. A jó cél alkalmat ad rá, hogy többféle módot), úton közelítsünk hozzá. A jó cél abban is demokratikus, hogy „megenged" zsákutcákat., még történelmieket is. (Lásd személyi ku'tuaz, Rajk-per.) De a veszély nagy. mert előfordulhat, hogy az eszközök fossz megvUa. -fása visszahat a célra és deformálhatja is a*t. Tűi messzire rugaszkodtunk az eredeti témától? Inkább talán túl mélyre mentünk egy jelenség elemzésé-, bői kiindulva. Ám sokkal inkább vállalni kell a mélyre hatolás. a túlságos elviesker des vádiát, mert nincs rosz- Kzabh annál, aipikor egy jelenség felszínébe fogódznak bele és — ami sajnos ma is divat — nem az ügv, hanem a hozzá tanado személyes indulatok válnak főszereplővé. E cikk kiindulási alaoia- kéftt idézett összerördülés minden következménve is elkerülhető lett volna — a fiatal tanárnő eddig nem is sejtette, hogy léteznek ideges szívpanaszok, magas vérnyomás és át nem aludt éjszakák —. ha a szolidaritási pénzt nem ..begyűjtőre”, hanem okosan érvelő agitátorra bízzák. Miből gondoljuk, hogy a jó ügy érdekében nem szükséges agitálni? Még akkor is elkerülhető lett volna egy sor kellemetlenség — indokolatlan és fölösleges (!) kellemetlenség—. ha a ..begyűjtő” és főnöke nem ahhoz kezd keresni nem létezd bizonyítékokat, hogy Z. tanárnő egyébként is akadékoskodó és már előbb is gondolhatták volna, hogy ilyen, hiszen túl sokat jár szórakozni és a lilára lakkozott körmök sém kifejezetten jó pedagógiai érzékre vallanak. Nos, egy újabb jelenség- csokor — sajnos ismét nem egyedülálló —, amely az alábbi elvi meghatározást kapja a cikk írójától. A rossz eszközök alkalmazói — éppen a rossz eszközök védelme érdekében— saját taktikájukhoz utólag gyártanak ideológiát. Ezzel aztán végképp mellékvágányra siklik az ügy. Ahelyett ugyanis, hogy az eset érdemi részét —. anigjy valóban vizsgálódásra érdemes — boncolgatnák, most már olyan .kérdésekről folyik a vita. hogy lgkkozhatja-e a körmét a tanárnő, ez milyen hatással vaft a gyerekekre, és ha lakkozhatja, akkor milyen szí- , nűre. Ez az anatómiája az álkérdések ál vitájának. Miért fontos? Miért fontos, miért kellett az életből kiragadott — hasonló típusú eseték gyakran adódnak — eseménynek ilyen nagy. teret szentelni? A cikk szerzője szerint azért, mert a jelenlegi helyzetben és az elkövetkezendő időszakban égetően szükséges. hogy a társadalom legkülönbözőbb területein beletanuljunk a kérdések igazi vizsgálatába. Hogy a közéletben. a munkahelyeken, a hivatalokban és intézményekben a megvizsgálandó ügyek ne a fizika törvénye szerint a legkisebb ellenállás irányába mozduljanak el, hanem a szocialista társadalom valóságos érdekében oldódjanak meg. Sokat — talán tűi sokat is — beszelünk mosta ti a ban ar- ról, hógy milyen gazdásági problémákkal kellett és kell majd az elkövetkezendő ötéves terv időszakában is szembenéznünk. A gazdásági ővekedés lassulása, sz élet* rinvonal tzinten tartása öü- kénte’enül indukálhat ólyan érzéseket, hóin valamiféle erősebb központi akarat, recent rak '.ác:ő, „ken «nyebb” politika szükségeltetik a nehezebb, feszültségekkel é$ ei lent.mondásokkal jobban terhelt időszakban. Nos, nem ez az, amire szükség van. Az éiet miridén rétégét átható szócial.sta dé- mokráciára. az egyéni alkotó és kezdeményező kedvre van nagyon nagv szükség. Az. olyan szemléletmódú személyek előtérbe kerülésére, akik igen is kíváncsiak. hogy mit és miért kél! mondjuk aláírni. Való igaz, hogy kényelmesebb az automatikusan jóváhagyókkal dolgozni. Csakhogy a kényelmet el kell temetni. Eliart telette az idő. A világban végbement változások — a gazdasági alapot természetszerűleg meghatározónak tekintve — az 1973—74. évi nyersanyag- éts energia-árrobbanástól kezdve felgyorsulták. Az így kialakult helyzet egyik fő mőtívuma a gazdasági helyzet romlása lett világviszonylatban. Amit a nemzeti jövedelmek lassúbb növekedési üteme, az emelkedő árak. az útkeresések. a nemzetgazdaságok termék- és termelésszerkezetében békö- vetkazett változások —, s gazdasági alapok vonzásként sok egyéb kapcsolódó probléma — jeleztek félre érthetetlenül. Hazánkban is nagy erófe szít esek történtek es történnek ma is a jelentkező gaz dasági gőndók, ellentmondások, feszültségek feloldania érdekében. Ezeknek a gón- döknak a megoldása azonban nem jelenthet szűkén értelmezett gazdasági feladatot. Az 1973—74-től megjelent — a gazdasági helyzettel foglalkozó — publikációk döntő többsége véleményem szerint nem érzékéltette és nem hangsúlyozta eléggé, hogy az ország előtt álló feladatok nem kizárólagosan gazdasági feladatok. Elpbbre lépni csak úgy lehet. ha a gazdaságpolitikai intézkedések és piógrarpok összekapcsolódnak a társadalmi haladás ügyével. 3 e területnek egy rtagyón főn- tó«; része a hibásan beideg- zódött automatizmusók eltörlésé a társadalmi „memória- tárolókból”. Nagyon fóntos. hogy szentélyre lebontva váljék érdekeltté mindenki a gazdasági és társadalmi haladás ügyeben. Ez roppan 1 nehéz feiadat, mert teszem azt Z. állampolgár hétkÖZna. pi Halandó mivoltában közvetlenül kevésbé képes befolyásolni Hiórtdjuk s magyar népgazdaság külkereskedelmi mérlegét, vagy a cserearányok helyzetét. Z. állampolgár úgv tudja lémérni, hogy az átlagthivol- tából adódó átlagós tevékenységére szükség van-e, számol-e Vele a nagy egész, ha a hétfőn, kedden, szerdán (stb.j megnyilvánuló felelősségteljes magatartását felelősségteljesen kezelik, és érdemben! megnyilvánulására éidembeni választ kap. Mert ha nem, akkór önkéntelenül kialakul benne az az érzet, hogy a nagy célok megvalósítása közepette szinte lényegtelen, hógy ő — mondjuk Z. tanárnő — hogyan vigzörtyul e célúkhoz. Ha mindegy, hógv kivel vállal szolidaritást, ha nem közük vele cselekedete értelmét, akkór még azt gondolhatja, hógy személyé nem őszt. nem szoroz a társadalmi történések láncolatában. A szocialista gyakorlat pedig — így hiszi és így vallj.» a cikk írójával együtt nagyon sók tíz- és százmillió ember — éppen azért válhatott a történelem egv<k mephatáró- zó erejévé mert. ió c. '.ok ér- dékében. Jó aszköv kitel, nem a tömegek ellenére, igenem együttesen, közben, m'fcelen tagjára számítva halad az ellentmondásoktól korántsem mentes útop, az embereknek egv jobban tetSzo vágya.k- k*!, érzelmeikkel, társadalmi ea természet; adottságaikkal mindig magasabb szinten harmonizáló tánsadaíom megteremtése feié. Szigethy András: S Z. állampolgár átlagmivolta
