Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

Hurrá!—aratunk(?!)

< t

Mindem napnak, minden kora reggeli felébredésnek megvan a saját, nagyon fontos jelentősége. Aggódó tekintetek kutatták s kutatják a világosodó, vagy éppenséggel borús, esőfelhőktől komor égboltot, s az eredménytől függően reménykedő sóhajok, gyakrabban pedig rövid, vaskos „fohászok” szállnak a nehezen érő, de szemre szép ősziárpa- és búzatáblák felett.

Átányból Galvács Károly, a termelőszövetkezet párttitkára jelentkezik.

— Ki sem látszunk a gondból, de egyébként teljes a felkészültség. Éppen most vannak itt a rimaszécsi barátaink, Juhász István és Szarvas Károly, a szlovákiai tsz elnöke és elnökhelyettesé. Jöttek tárgyalni, hogy miben segíthetnének. Egy kis kiadós napsütéssel — válaszoltuk Szabó János elnök és en. és ezt mondhatom a lap számára is: 11 jól felkészített géppel várjuk a kezdés percét, a rimaszécsi barátainkkal pedig abban egyeztünk meg, hogy ők négy kombájnnal segítenek nekünk. Ahogy az idő engedi, akcióba lépünk. Összesen 1300 hektár gabona vár betakarításra, ebből 90 hektár az őszi árpa. Ott kezdünk, ha minden igaz, a jövő hét elején. Gondot okoz. hogy süppedékes a talaj, így a gépek fokozott igénybevételnek lesznek kitéve, valószínűleg nem köny- nyen győzzük majd alkatrésszel.

A szomszédos Komlón hasonló a helyzet. Csáti Jónás elnök az, aki tájékoztat.

— Rajtra készek vagyunk. Ha nincs eső, már ma vagy holnap próbaaratás lesz. Az őszi árpa érett, 235 hektár

’ van belőle, búzából 1150, tavaszi árpából 160, borsóból pedig. 122 hektár. Mi is most várjuk a rimaszécsi termelőszövetkezet vezetőit, mi három kombájnt kértünk tőlük, ezt meg is adják, így összesen 12 gép, megfelelő szállítóparkkal, szárítóberendezéssel és fertőtlenített raktárral vár az aratás megkezdésére. Nem szeretnénk el- kiabálni, de rekordtermésre számítunk...

Tiszanána, Godó Lajos elnök:

— Júniusban 172 milliméter eső esett, és a kötött talajon összeszaladt, sok helyen áll a viz. Rengeteg a

gondunk, bár a múlt pénteken megtartott gépszemlénk eredményes volt, 14 kombájnunk aratásra kész, a mi szlovákiai partnergazdasá- ' gunk pedig, a bátkai tíz gépet küld majd nyolc napra, de sajnos, nagyon úgy néz ki, hogy július 15. előtt nem kezdhetünk. 520 hektár tavaszi árpánk, 1600 hektár búzánk és 105 hektár borsónk van, és szinte mindent szárítani kell majd. A sok gond mellett öröm: itt is jók a terméskilátások.

Szintén a Tisza mellől, Kisköréről érkezik a hír:

Nálunk 1-én próbaaratás volt — mondja Magyar János, a termelőszövetkezet elnöke. — 1400 hektár kalászosunk van, plusz száz hektár borsó és 15 hektár repce. Nagyjából egy hajóban úszunk itt a Tisza mentén á többiekkel, de úszunk, sajnos, szinte a szó szoros értelmében — a sok eső miatt. A gépparkunk egyébként eddig hét kombájnból állt, most vásároltunk két lánctalpas rizskombájnt is, a szlovákiai Lénártfalváról pedig nyolc gép érkezik. Reméljük, hogy a jövő héten bevethetjük valamennyit, bár nagy gond, hogy átázott, süllyedés a talaj, sok helyen megdőlt a termény és elkezdődött a sarjúnövekedés. Minden jel arra mutat, hogy szárítás nélküli aratást el sem képzelhetünk, ez viszont nagyon megnöveli a költségeket...

Pély, Garanc Lajos párttitkár:

— Csak egy kis normális idő kellene! Kétezer hektár aratinivalónk van, de 15-e előtt aligha arathatunk, zöld még a gabonánk, a 124 hektár őszi árpa is. A gépszemlét egyébként megtartottuk, 12 darab, jól felkészített saját kombájnnal várjuk, hogy mikor kezdhetünk, a szlovák Feled községbeli partnereinktől pedig négy véndéggép- re számíthatunk.

Tarnaörs, Nagy Sándor, párttitkár:

— Itt, a Tárná mentén sem jobb a helyzet, mint a Tiszánál, sőt, kimondottan rossz. Tavaly mi kezdtünk elsőként, most már az is jó lenne, ha szombaton vagy vasárnap indulhatnánk. A várakozási idő alatt igyekeztünk jól felkészíteni a 8 erőgépünket, így a műszaki felkészültségünk jobb, mint tavaly, és a terméskilátások is jobbak, meglehet, az őszi árpánknak kb. fele megdőlt, de belvíz most nem volt, és ez is sokat számít. Az szintén előre látható, hogy szárítás nélkül mi sem ússzuk meg, ezért a szárító berendezést külön üzemként kezeljük, az olajtartályokat feltöltöttük, hétfőn még lesz egy határszemle, és aztán, ha nem jön eső, teljes lendülettel...

Tárnáméra, Törzsök István közgazdasági elnökhelyettes:

— Nálunk „csekély” 3346 hektár gabona vár az aratás kezdetére, és ehhez 19 kombájnunk van. Segítségként a gömöralmágyi Május 9. Tsz- től is kapunk hármat, így ezen a téren baj aligha lesz, ellenben a sok eső . .. Mégis, ha úgy látjuk, hogy a jövedelmezőség megengedi a szárítást, kezdünk, noha ebből eleinte csak csipekedés lesz — bár ne legyen igazam.

Erdőtelek, Bácskai József főagronómus:

— A kedvezőtlen idő mellett goindot okoz, hogy a 343 hektár őszi árpánk nagy része vetőmag, így az aratással meg kell várni a „tökéletes” száradást. A búzát is (831 ha) csak 15—20-a körül kezdhetjük, és pluszként van még 112 hektár tavaszi árpánk és 39 hektár repcénk, ami éretlen. Bevetésre hat kombájnunk áll készen, és hogy „áll”, ezt sajnos a szó szoros értelmében kell érteni.

Mint korábban jelentettük, hasonló a helyzet a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben is: a nagy esőzések miatt szintén csak jelentős késéssel kezdhetik az aratást, és több más gazdasághoz hasonlóan sok helyen kell számolniuk megdőlt őszi árpával.

Mindinkább előtérbe kerül a szárítás problematikája is a hevesi járásban, és ez sajnos sokat von le. az egyébként szépnek ígérkező termés értékéből.

Csütörtökön napsütéses reggelre ébredtünk, jó volt a péntek, a szombat. „Adja ég”, hogy így maradjon. Mert akkor minden rendben.

Akkor: Hurrá! — aratunk.

B. K. T.

Mangánbányászok

Ürkúton, hazánk egyetlen mangánbányájában az idén< százharmincötezer-ötszáz tonna nyersércet termelnek ki. Juni Lajos és Lukács Ferenc vájárok robbantáshoz készítik elő az ércfalat. ' (MTI fotó — Rózsás Sándor fCv.)

A jó ízű kenyér

Városi ember lévén, ritkán van szerencsém igazán friss, kemenceillatú kenyerekhez, olyanokhoz, melyeket falun dédelgető simítással nyújt át a vevőnek a pék . .. Ügy is hívjuk „pékkenyér”, mintha a kenyérgyárit nem is pékek sütnék.

A közelmúltban vendégségben jártam egy termelő- szövetkezetben, és búcsúzóul csoportunk minden tagját hatalmas kerek, házi sü- tésű kenyérrel ajándékozták meg.

Megcsodáltuk az óriás kenyeret, és arra gondolunk; csak nekünk, alkalmi vendégeknek szólhat ez a különlegesség. Hiszen ez nem „nagyüzemi” kenyér: hoszszabban kelesztik, kényelmesebben sültek, szállításkor sem préselik egymáshoz. Amúgysem gazdaságos ilyen kenyeret sütni; otthon naponta vesszük, s a félkilóból is ránkszárad.

Fél országot utazott a szép és finom ajándék, s most, amikor íráshoz ültem, épp jubiláltunk: tizedik napja esszük jóízűen a még mindig malomkeréknyi kenyeret, s nem azért, mert nincs lelkünk kidobni. Azért, mert jó.

Tíz napja nem vettünk kenyeret.

Ez az idő bizonyítja a jó minőségű munka hasznát, gazdaságosságát.

Lehet, vettünk volna azóta frissebbet is. De mert élvezhető, finom maradt, megtanultuk tisztelni, és bízni benne: holnap is ehetünk még belőle. Úgy fogyasztjuk, ahogyan készült: — jóízűen, a jónak kijáró tisztelettel...

— Kövécs —

A törvényesség őre

(Fotó: Szabó Sándor)

így szokás manapság — kicsit lezseren fogalmazva — hívni a tanács végrehajtó bizottságának titkárát. Ö a törvényesség őre.

— Éz a kifejezés azt is sugallja, mintha „törvénytelenségek” is előfordulnának, a tanácsnál.

— Nem így kell minősíteni a titkár szerepét és feladatát, amit a tanácstörvény szab meg.

Akitől a választ kaptuk, dr. Jakab István, aki Gyöngyösön tölti be ezt a tisztséget. Ez a „törvényesség őre” megállapítás azonban csak tovább mocorgott bennünk.

Nagy vonalakban a következőket sorolhatjuk fel a végrehajtó bizottság titkárának feladatairól. Valóban „őrködik” azon, hogy a különböző döntések, határozatok az érvényes paragrafusoknak megfeleljenek. Vonatkozik ez a tanácsi, intézmény teljes működési területére, de még az olyan szervezetekre is, amelyek önállóak, bár felügyeletileg a helybéli államhatalmi apparátushoz tartoznak.

— Nem jó az, ha valamilyen döntésről a fellebbezés során derül ki, hogy helytelen volt. Ilyenkor az ügyintézés kritikáját is tartalmazza a másodfokú határozat.

— A vb-titkár tehát állandóan csak egyeztet, ellenőriz, segít, aktákat bogarászik?

— Bár csak ezt tehetném. De csak erre semmi lehetőségem nincs, időben sem. Megpróbáltuk azt is, hogy a postát mindennap átnézzem, mielőtt kiküldenék. De azon túl, hogy ezt lehetetlen minden délután megismételni, ezzel a módszerrel az ügyintézők felelősségét is elvennénk.

— Mi tehát a megoldás?

— Bár nagyon sablonosán hangzik: a megelőzés. Olyan munkakapcsolatok kialakítása, amely az ügyintézés helyességét fokozza.

— Tehát a vitás esetekben jöjjön az ügyintéző és kérdezzen?

— Pontosan. Azt hiszem, nálunk a légkör kialakult ehhez.

— A titkár tehát mindent tud mindig?

— Egyáltalán nem.

— És nem követ el önmagán erőszakot, mikor „haladékot” kér?

— Miért követne el? Megtehetném. hogy valami semmitmondó választ adjak, hiszen ennyi, rutinnal bárki rendelkezhet, aki néhány évet letölt a beosztásában, de ez semmit meg nem old. Mellesleg : nekem sem. árt, ha ismereteim felújítom időnként. ha újból előveszek régebbi rendeleteket. Akkor döbbenek rá, hogy a kérdéses anyagot néhány évvel ezelőtt még kifogástalanul ismertem.

Nagyon szimpatikus elv és gyakorlat ez, meg kell adni.

— Mi történik olyankor, ha az előkészített állásfoglalás nem megfelelő. Magyarán: sérti a rendelkezéseket, törvényeket.

— Nemcsak jogom, hanem kötelességem is erre felhívni a figyelmet. Ha ennek nem lenne foganatja, az is kötelességem. hogy felettes hatóságainknak jelezzem.

— Ez a lehetséges „konfliktushelyezet” magyarázza azt is, hogy a vb-titkárt nem választják, hanem kinevezik?

— A választott tisztségviselők megbízatása egy ciklusra szól. Nem lenne szerencsés dolog, ha a vb titkárának is „lejárna a mandátuma”.

— Visszatérve a törvényességhez: mindig a paragrafusok betűihez kell ragaszkodni a döntéseknél?

— A mi jogalkotásunk, jogrendünk nemcsak lehetőséget ad a méltányosság alkalmazására, hanem esetenként azt tol 1« tátoLa-o, A

törvényesség keretén belül mindig az ember áll az ügyintézés középpontjában.

— Az ember. ■ ■ Az ügyintéző is ember. Joga van ahhoz, hogy „otthoni” bosszúságait, személyes kellemetlenségeit „behozza” magával a munkahelyére?

— Megtörténhet, hogy az ügyfél kellemetlen megjegyzése, esetleges agresszív magatartása, goromba kiszólása ..kihozza a sodrából” azt az ügyintézőt, aki magával hoz. ta rossz hangulatát otthonról. Pedig máskor könnyen fegyelmezné magát. De a követelmény egyértelmű: szoktuk hangoztatni, nem az állampolgárok vannak a tanácsért, hanem a tanács dolgozói vannak az állampolgárokért.

— A hatalommal azonban nemcsak élni lehet, ' hanem visszaélni is.

— Igaz. De nyugodtan állíthatom, hogy a mi apparátusunkban ilyen tendencia nem található. Amióta itt dolgozom, még írásos bejelentés a tanácsi dolgozók elmarasztalására nem érkezett hozzánk. De a vb titkárának az is kötelessége, hogy ismerje a dolgozókat, a munkastílusukat, tárgyalókészségüket. az ügyfelekkel való foglalkozás módját. Részt szoktam venni a legkülönbözőbb tárgyalásokon, mint megfigyelő. Aztán a tapasztalataim elmondom. Hivatkozom arra, hogy X, vagy Y a munkája során mindig a tanácsot személyesíti meg. Ezt a felelősséget érzékelnie kell minden dolgozónknak.

— A törvényesség tehát nem zárul le a paragrafusok alkalmazásával. Az alkalmazás módja is lényeges.

— Egyetértek.

— Hogyan készül valaki a vb titkárának?

— Én sem készültem annak. Szegeden végeztem az egyetemet, és a társadalmi ösztöndíjam meghatározta azt is, hogy tanácsnál dolgozom majd. Tudtam mire vállalkozom, hiszen családi kapcsolataim révén is ismertem a tanácsi munkát. De nem készültem titkárnak.

— Világos! hogy jogi végzettség nélkül ezt a munkakört jól betölteni aligha lehet. De a „jogász” elégedett azzal, hogy mindig csak a paragrafusokra ügyel a tanácsnál?

— Ha ezt sugallta a kérdés, elmondhatom, hogy tökéletesen „kiélhetem” jogi felkészültségem itt. Nem túlzás azt állítani, hogy mindig jogi tanácsokat adok. Jogász vagyok.

— Dehát a kollégák nem mosolyognak az anyagi lehetőségein?

— Talán varrnak olyan „kinti” jogászkollégák, akiknek a jövedelmük kétszer akkora, mint az enyém. Lehet, hogy kevesebb munkával jutnak hozzá, mint amennyit nekem kell dolgoznom a ..kevesbbért”. de aki ezt a feladatkört megismerte. az vonzódik is hozzá, megtalálja benne mindazt, ami elégedettséggel töltheti el.

— Tehát köszöni, jól érzi magát itt?

—■ Igen. Köszönöm, jól.

Ide kell a pont. Pont ide.

******* G. Molnár Ferenc

Hivatásuk: népi iilnökök

Lassan végéhez közeledik ; a június 8-án újonnan megválasztott tanácsok ala-! í kuló üléseinek időszaka.

!> Ezeknek a tanácskozások-1 ■ nak egyik fontos feladata \ ; volt a különböző szintű bí- ( róságok népi ülnökeinek! } megválasztása.

$ Közismert, hogy belpoli- < \ tikai életünk ezen alapvető! j eseményét igen alapos elő- \ í készítő munka előzte meg: [ májusban szerte az ország • üzemeiben, intézményei- < ben a jelenlevők nyilvános gyűléseken szavazták meg, kiket javasolnak a bírás- . kodás társadalmi segítői- < nek. összesen 13 ezer jelölt ' neve került fel a listákra, . amelyeket a helyi népfront- ; bizottságok juttattak el az ; illetékes városi, kerületi, ■ illetve községi tanácsokhoz, l a megyei népfrontbizott- súgok pedig a megyei ta-; nácsokhoz.

Heves megyében pénte- í ken, a megyei tanács mgp-, alakulásával zárult ez/ a' fontos eseménysor. A. városi, járási bíróságokra és az < Egri Munkaügyi Bíróságra 5 összesen 425 személynek J szavaztak bizalmat. Az el- < sődleges feladat a népi ül-! nöki kar felfrissítése volt. olyan emberek megbízása [ az igazságszolgáltatási mun-; kában való részvétellel, akik saját életükkel' példái mutatnak embertár- saiknak, alkalmasak arra, hogy kellő megfontoltság-' gal, élettapasztalattal ve-; gyenek részt a döntéshozó- talhan, az igazságszolgáltatás hivatásos „munkásával” azonos jogokkal.

Ehhez a felelősségteljes munkához, tulajdonképpen hivatáshoz, kívánunk valamennyiüknek sok sí-: kert az elkövetkezendő esztendőre!

1980. július 6., vasárnap