Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
SZÍNÉSZARCOK KÖZELRŐL - . ■ Ha az ember agtiás... Színházról, szerepről Győry Franciska és Végvári Tamás .. .fél óra múlva kezdődik a próba , (Fotó: Szántó György) Este tél tizenegy. Az iceurn színpadán a nővér elgondolkodva mondja: furcsa hogy akik az Vicán mocsokban szülnek, nem kapják el a gyermekágyi lázi. Semmelweis a kórházi ágyra veti magát, hisztérikusan kiált: Ezt a rengeteg halált nem leltet megszokni. Aztán a nézőtéri sötétből a rendezői utasítás: Jó lesz, kicsit tem- pósabban. Még egyszer kérem! Aztán még egyszer és még egyszer . .. Délelőtt 9 óra. A díszlete- Zők rendezik a színpadot. A színészek, köztük trau Gustl, már beöltözve várakoznak. Délután i óra. Az egri vár Tömlüc-bástyáján a Lenkey című darabhoz gyülekezik a „stáb”... ★ És délután öt óra. Az Ag- ria Játékszín színész házaspárjának a trau Gustl-t. illetve a Trézsi asszonyt alakító Győry Franciskának és a Semmelweist megformáló Jászai-díjas Végvári Tamásnak egy csöpp szabad ideje adódik. A hozzájuk látogató, IBUSZ-szobájuk asztalán nyitott szövegkönyveket talál... — Csak tessék, beljebb! — hangzik a fáradt, de barátságos invitálás Győry Franciskától. — Túl vagyunk a nagyján. És magyarázóan teszi hozzá. — Különben sem tartozunk azok közé, akiknek egyéb témájuk sincs otthon, csak a Szakma, mert hogy közös a hivatás. Bár... én talán még kérném is Tomot a segítségre, ha nem vélekedne úgy: mindenkinek magából kell kibontania egy új szerep jellemét. — Azért a kétes pontokat a darabokban meg szoktuk •'vitatni persze — fűzi hozzá .a beszélgetést kezdve Vég- ■ Átéri Tamás. — Igv mostanában sűrűn esik szó köztünk Semmelweis alakjáról. Érdekes szerep — tűnődik —, mert annak ellenére, hogy ő a főhős, körülötte forog a cselekmény. mégis egy passzív figura. Nem változtat ezen az sem, hogy a rendezés miatt a jeles szülész orvos szinte mániákusnak tűnik. A gyakorló doktor, akit megráz a körülötte érthetetlenül lezajló sok halál — megszállottan kutatja a betegség okát. Célja érdekében még talán harcra is képes. Igaz, csak a saját jól ismert környezetében. „Szűk” világán túl azonban alig lát. Átfolyik rajta 1X48, átfolyik rajta a történelem ... Érdekes szerep. Aztán, hogy mennyire hálás ... Franciska folytatja a mondatot: — Ősbemutatónál nehéz kiszámítani. Különben is any- nyi mindenen múlik a siker. Néha egy nyúlfarknyid szöveg több lehet., jobb lehet a negyvenoldalasnál. A Lenkeyben például, ahol Tré- zsi asszonyt játszom, a szöveg alapján úgy tűnhet, kicsi a rám osztott feladat. Ám számításba kell venni, hogy az aradi vértanú megörülésé- nek történetében az egyetlen női figura aS enyém. Egész nememet kell hát képviselni; az asszonyi melegséget, gondoskodást .. . Sokkal nagyobb hát a hangsúlya úgy vélem minden lépésemnek. — De ne menjünk el nagyon „szakmaiha”-... — sóhajt, és nevetünk, hiszen a próbák sűrűjéből úgyis lehetetlen a kikapcsolódás. — Azért ez nem „úgy”, „fárasztó” — véli Végvári. — Hiszen mindketten nagyon örültünk, amikor felkérést kaptunk a szerepekre. A' mondhatnám kétszeres vendégszereplésre. Hiszen az Egerben vendégeskedő játékszín társulatának nagy része vígszínházbeli, így nekem, a 1 hallásnak és Franciskának, aki Szolnokon játszik, a megváltozott körülmények mellett külön szokni kellett a csapatot is. — Ez azonban inkább lelkesíti a színészt — vág közbe felesége. — Megújulásra inspirálja, „feldobja”, újszerűvé teszi a játékát. Különösen, ha ilyen temekül összejön a gárda. Nagyon jó a hangulat, mindig derűs a társaság. Most persze sztoriknak illene következniük. S a kötelező kérdés el is hangzik. — Hogy mi volt a legjobb? — mosolyognak össze. — Nos, valamelyik reggel, amikor halál álmosan ugyan, de már beöltözve a líceumban a rendezőt vártuk, az eső elmosta a próbát. S így rövid szovegösszeolvasás után ... folytathattuk az alvást. A feleleten — melyhez persze hozzáteszik, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert úgy is addig kell dolgozni, míg igazán kiváló nem lesz az előadás — már két kislány is mosolyog. A 11 éves Eszter, s a 13 év^es Borcsa. S most. már igazán visszakanyarodunk a „szakmaiból”, tekintve, hogy a lányoknak az egri négy hét mégis csak nyaralás. — Főleg akkor, ha elmúlik Borosáról az influenza — vélekedik édesanyja. — Akkor majd jobban járhatnak a strandra, a városba. Kicsit irigykedem is rájuk, mert na. gyobb sétára ebben a csodálatos hangulatú városban én még csak egyszer mehettem. Talán majd később, ha véget érnek a próbák, s már mi is jobban ráérünk. Akkor majd elmegyünk a hegyekbe is, mondjuk Sírokba, Szilvásváradra ... De addig még hátravan két premier ... Búcsúzunk, fél óra múlva kezdődik a próba. Németi Zsuzsa v És Olesa majd megveszett örömében: — Hej, ha megengeded, hogy kialudjam magam a hajadon, isten bizony — egy héten belül a sütödében dolgozol. Nem tréfálok. — Én se tréfálok — válaszolt Pelageja. Egy hét múlva már a pékségben dolgozott. —- Olesa betartotta a szavát. Kiemelte a jószágudvarból, ledöntött minden akadályt — hogy meg tud szédülni egy férfi. De az asszony is betartotta 'a szavát — rögtön az első napon a sütödében aludt. Reggel pedig, amikor Kikísérte Olesát, azt mondta: QJÉMMi 1980. július 6., vasárnap — Na, most aztán felejtsd el a hajamat. Kvittek vagyunk. És eszedbe ne jusson leváltani. Harapós vagyok ... Mennyi idő telt el azóta, mennyi víz folyt le a folyón! És vajon hol van most Olesa? Vajon él-e? Emlékszik-e még a túlparti aranyhajú péknére? Az asszony elfelejtene. Méghozzá azon nyomban elfelejtette, amikor becsukta utána az ajtót.. Minek is emlékezne rá. Nem kedvtelésből, szórakozásból feküdt le idegen férfival. És ha most, ez, a csaknem két évtizede emlékezete mélyén lappangó történél; hirtelen feltört, csák azért, mert amint éjszakára kibontotta kis varkocsát a tarkóján — lóm mi lett a régi aranyból —, eszébe jutott az iménti beszélgetése a fatuskó Vaszká- val. Pavel mór aludt, horkolt. Pelageja, mint rendesen a forralt vízzel teli kancsót a zsámolyra tette, a tablettákat az üvegfiólába rakta, és végre ő is lefeküdt. A földre terített dunyhára — hogy mindig kéznél legyen, ha kell valami a beteg férjének. Már hozzászokott Pavel horkolásához (míg beteg nem lett, addig is horkolt), de ez a mostani horkolás valahogy nem tetszett neki, mintha fojtogatnák, és az álomtól már elnehezült fejét küszködve felemelte, hogy még megnézze a férjét. Felemelte, és — minek? miért? — ma már másodszor vagy harmadszor, megint a múltra gondolt. Azon tűnődött: vajon akkoriban Pavel sejtette-e mi történt Olesával? Mindenesetre másnap reggel, amikor az asszony hazament, semmivel sem árulta el magát. Egyetlen szemrehányás, egyetlen kérdés. Talán csak amikor a fürdőről beszélt, mintha kissé görbén nézett volna rá. — Ma fürdőnap van — mondta akkor Pavel. — Mikor mész? Tán elsőnek a forróba ? — Abba — felelte Pelageja. Azon a reggelen két nyírfa vessző-nyalábot csapkodott szét a testén. Sült. főtt, hogy ne csak a testéből — az emlékezetéből is kitöröl' A felnőttvilág—diákszsmniel Tíz hónapot töltöttek az iskolapadban, majd egy évig elsősorban elméleti jellegű anyagot sajátítottak el. így aztán érthető, hogy kíváncsian, izgatottan várták a nyári gyakorlat három-négy hetét, azt az időt. amikor találkoznak a valósággal, amikor képet, alkothatnak arról, hogy milyenek a munkapadok mellett tevékenykedő felnőttek. A várt pillanat elérkezett: élményekre szomjúhozva jöttek a hatvani Lenin Mező- gazdaság Termelőszövetkezetbe. s tapasztalatok regimentjét gyűjtötték össze. Ezekre volt kiváncsi az újságíró. ezekből szedett egy csokorra valót, Segítség, n felső fokon A tizenévesek zöme jól nevelt, s az udvariasság arra kötelezi őket. hogy először kellemes emlékeikről beszéljenek. Másik megnyerő vonásuk az őszinteség, ezért, amit elmondanak, az helytálló. Kis-Péter Zsuzsanna, a ceglédi Török János Mező- gazdasági Szakközépiskola tanulója a sertéstelepre került. — Ez pont megfelelt nekem, hiszen állategészségügyi szakra járok. A fogadtatás rendkívül tetszett, s az is, hogy megbízatásokat adtak, komolyan vettek. Azt kellett csinálnom mindjárt, mint a légi dolgozóiknak. Kezdetben persze bizonytalankodtam, de nem hagytak magamra. Mindenki készségesen segített. s türelmesen magyarázta: mit, miért kell tennem. Ez önbizalmat adott nekem, s mertem kérdezni, megnyilatkozni. A légkört olyany- nyira megszoktam, hogy ha üres perceim akadtak, mindjárt feladatéit jelentkeztem. A kölcsönös megbecsülés jó kapcsolatot szült. A hatvani Hegyi Ferenc, a pétervásári szakmunkás- képző intézetben fejezte be az első osztályt. — Tulajdonképpen traktoros leszek, mert a növénytermesztő gépész ennek a sza k má nak a megnevezése. Elég messzire vetődtem hazulról. sajnos csak később tudtam meg, hogy itt is beiratkozhattam volna, hiszen a közös gazdaság tanműhelyt tart fenn. Ezen persze már nem lehet változtatni, az viszont tény, hogy a bizonyítvány megszerzése után a téeszben helyezkedem majd el. Annál is inkább, je annak az éjszakának a mocskát. Mégis nyoma maradt. Az a legkevesebb, hogy most egészen váratlanul azon tűnődött, vajon Pavel tudott vagy nem tudott a bűnéről. Ez mind semmi — kit érdekel most már, hogy mi történt, annyi évvel ezelőtt. De mitévő legyen, ha időnként a lányára pillantva, Olesára gondol, és mint anya, számolgatni kezdi a hónapokat? Nehezen lélegző férjéről le nem véve a szemét, Pelageja most ezzel a számolgatással volt elfoglalva. A sütödébe augusztusban lépett be, 11- én Alka április 15-én született ... Ez nyolc hónap ... Nem, sóhajtott fel megkönnyebbülten, nyolc hónapra nem születnek, hét hónapra igen, de azokban alig pislákol az élet. Atkáról pedig igazán nem mondhat ilyesmit. Könnyen hozta a világra, szinte kipottyantotta. Es Alka egyetlen gyerekbetegséget se kapott meg. De ha egyszer a gyanú befészkelte magát a leikébe, az nem olyan, mint a gaz a kertben, amit gyökerestül kitép az ember, és kész. A gyanú, akár a zavaros víz, mindent bepiszkol és összekuszál. Bármennyire is bizonygatta magába» Pelagemert jól érzem magam ebben a környezetben: a könyvekből megjegyzett ismeretek most váltak élővé. Jólesett, hogy mindjárt a mélyvízbe dobtak, azaz a'vetőgépek szerelésénél szorgoskodhattam. Ha tanácstalan voltam. felvilágosítottak. Ez az, amit az iskolai órák soha nem adhatnak meg. Petrovics József és Kátai István az ’ újszászi Gimnázium és Közlekedési Szakközépiskola autóforgalmi ágazatának diákjai. Mindketten ugyanazokat a gondolatokat fogalmazzák meg: — A szállítási ágazatnál munkálkodunk Nagytelken. Nem szükséges rossznak tekintenek minket, hanem olyanoknak, akikre bármikor számíthatnak. Előbb megmondják mit kell tennünk, utána következhet a gyakorlás. A menetleveleket nemcsak kitöltjük, hanem ellenőrizzük is azokat. Voltunk már más vállalatnál is, de ott csak téblábolásra késztettek minket, így aztán feleslegesen töltöttük a napokat. Mit sem törődtek azzal, hogy nem szeretünk lazsálni, mert annak később magunk látjuk kárát. Anyagi megbecsülés A tanulók erszénye soha nincs teli. ezért önkéntelenül is felvetődik az anyagi mél- tányolás kérdése. Zsuzsa ilyesmire nem is gondol: — A szakközépiskolában sem fizetnek ösztöndíjat senkinek, itt sem várok fizetségét. Egészen más a helyzet Üjszászon: — A szövetkezetei levélben. értesítették arról, hogy a tanulmányi eredmény és szorgalom alapján mennyi adhati? nekünk. Az kellemes meglepetés, hogy itt nyolc forint ötven filléres órabért ígértek főnökeink. Bolyki István KISZ-titkár, oktatási és közművelődési felelős ehhez fűz kommentárt. — Nem alakult ki egységes gyakorlat, s ez zavaró. Természetesen nálunk senki sem marad pénz nélkül, s arra is mód nyílik, hogy az átlagon felüli szorgalmat a gyakorlat befejeztével külön jutalmazzuk. Csak dicsérni lehet ezt a szemléletet, mert az elismerés a legjobb ösztönző erő... Kiss János párttitkár szintén résztvevője volt a diskurzusnak. Kollégájával együtt azért keresték fel a fiúkat, lányokat, hogy megtudakolják : menet közben ja, hogy Alkának semmi köze Olesához, nem volt teljesen meggyőződve róla. No persze, nyolc hónapra nem születnek csecsemők, meg aztán nines olyan anya, aki ne tudná, ki a gyereke apja, de honnan van ennek a bestiának ilyen csintalan vére? NÍiért mászkál ilyen fiatalon fiúkkal? Régebben, egészen mostanáig semmi kétsége sem volt: Alka Anyiszja nénitől örökölte a forró vérét, azért is nem kedvelte az asszonyt, de most már ebben sem volt bizonyos. Pelageja feküdt még egy ideig, megfordította a feje alatt megforrósodott párnát, végül felkelt. Ügysem tudna most elaludni. Addig nem tud elaludni, amíg nem látja Alkát. Az álmatlan éjszaka a vége felé járt. A túlparton már bomladozott a hajnal- pír. A mulatozás még javában folyt. Harmonika zengett a felvégen (csak nem a fakitermelő elnökénél mulatoznak még mindig?), részeg asszonyok kántálnak (ezek most már semmiben sem akarnak lemaradni a férfi- i ak mögött)..; | fíeívtefjttft} I milyen gondjuk-bajuk akadt. Persze arra is választ óhajtottak kapni, hogy diákszem. mel milyen hibákra figyeltek fel. A hiányosságokról Egy biztos, jó partnerre leltek, olyanokra, akik ken- dözés nélkül szólnak a hiányosságokról. íme a kifejező adalékok! — A sertéstelepet azért formálták zárttá, hogy a fejlődő állatokat megóvja az egészségügyi károsodástól, a különböző járványos megbetegedésektől. Mégis túlságosan nyitott, hiszen a gonddal elhelyezett fertőtlenítő oldatban senki sem mos kezet, holott ezt szigorú - rendelkezések szabják meg. — Miért nem kifogásoltad ezt? Y — Ok vetetten kedésnek vélnék, nem akárok ■ amolyan minden [ében kanál szerepet játszani, végtére is vannak, akiknek munkaköri kötelességük ezt ellenőrizni, szóvá tenni. Ebben is van némi igazság... _ — A műhelyben nem használják a védőfelszereléseket, pedig ezek a testi épség védelmét szolgálják. Ügy tűnik, hiába vannak a munkavédelmi előírások. — Elnöki határozat született arról, hogy a gépkocsivezetők menetlevelébe a portásnak piros tintával kell beírni a munkakezdést, a kimenetel időpontját. Jó néhá- nyan erre fittyet hánynak, s maguk jegyzik be a nekik leginkább megfelelő adatokat. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmi visszaélésekre ad alkalmat. % Mit mutat a merleg? Voltaképpen kedvező, hiszen a tudásra szomjas ifjak megkapják a szükséges támogatást,' hasznosan tölthetik a nyári., gyakorlat heteit. Ok élnek is a lehetőségekkel, s nyitott szemmel járva helytelenítik az esetenkénti ne. gatívumokat. Érdemes hallgatni rájuk, mert hosszú távon nemcsak a jó, hanem a rossz példa is hat. Milyen kár lenne,.: Pécsi István Zenei nyár Győrben Térzenékkel, menetté nc- versennyel és vízi felvonulással nyitották meg szombaton a 15. győri zenei nyár eseményeit. A város több pontján felállított szabadtéri színpadokon néptáncósok, fúvószenekarok, és kórusok szórakoztatták a városlakókat és az ide látogató hazai és külföldi turistákat. A jeles eseményre meghívták a , finnországi " testvérváros, Kuopiő férfikarát és két nyugat-szlovákiai néptáncegyüttest, ők népeik dalaival és táncaival színesítették a helybéliek műsorát. A megnyitó fénypontja a lampionos vízi karnevál volt, a győri sportegyesületek kajakosai és evezősei feldíszített hajóikon vonultak végig a Rába folyó belvárost határoló szakaszán. A látványosságot ezrek tekintették meg. A másfél hétig tartó program gerincét ezúttal iS á komolyzene alkotja. A hangversenyek műsorán a preklasszikus zene, a dalirodalom és az oratórikus - műfaj remekei szerepelnek. Bemutatják egyebek között: Haydn: Teremtés című oratóriumát, az Operaház szólistái, továbbá a Miskolci Oratórikus Kórus és a Győri Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Ária- és dalestekre, továbbá orgonahangversenyek- re kerül sor • neves művészek részvételével. A győri zenei nyár . keretében rendezik meg a vasas fúvószenekarok országos fesztiválját, amelyre az ország mindén részéből tizenegy együttest var az ünneplő vá- MS. A.
