Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-29 / 176. szám
1 KÉPERNYŐ ELŐTT Amikor a szinkroné a főszerep VAN-E KI SZÉLES e hazában nem kedveli a sportot. akár a képernyőn is? És van-e olyan sportkedvelő a tévénéző milliók között, aki számára nem jelentené „a” programot az olimpiai közvetítés akár minden órája is? Szónoki, vagy hogy inkább felesleges a kérdés. A Szovjet Olimpiai Bizottság mint „rendező", 'á szovjet és társult televízió, mint „operatőrök” a versenyzők és számos világcsúcsaik, mint „szereplők” és „alakításaik" aligha hagynak kifogásolnivalót a még oly ínyencek számára sem a „műsort” illetően. Ám, ha mégis akadna olyan, akinek nem kedvenc« a sport általában sem, -yagy olyanok — ők biztosan többen vannak, —, akik két közvetítés között más irányú izgalmat is kívánnak pihentetésül a képernyőn — nos, hát ezek számára fut most a televízióban a hétrészes Menekülés az arany földjéről című csehszlovák filmsorozat Bevallom őszintéin, nekem különösebben nem tetszik ez az egyébként legfeljebb délutáni műsoridőben sugározni való és Jack London világát meglehetősein egysí- kúan bemutató, karaktereket alig felvillantó, még a külső felvételekben is erősen díszletszagú sorozat. Olyany- nyira nem, hogy szót sem ejtenék róla, betudva az egészet egy tisztes és időt kitöltő, — gyorsan megnézni és még gyorsabban elfelejteni való produkciónak — ha, nem lenne benne egy szinkronhang. AMELl’É A FŐSZEREP. Legalábbis a hazai, magyar- országi változatban. Nem egyszerűen arról van csak szó, hogy szinkron-rendezői lelemény ‘ az alkatilag 'azonos Bujtor István hangján megszólaltatni Éíam Harnish szerepében a szimpatikus Bruno O'Ya-t. Sokkal inkább arról kell szót ejteni, hogy ez a hang nem egyszerűen egy szöveg magyar tolmácsolása, vagy ha úgy tetszik, hát egy színészi szöveg magyarra adaptálása. Lényegesen több annál. Nem ismerem O’Ya hangját, minden bizonnyal azonban a hang. az alkat és a jellem őnála iá „szinkronban” van, ám Bujtor magyar hangja egy magyar Elam Harnishé. Egy sajátos jellemé, egy valóban varázsos egyéniségé, aki — ha gond Bujtor szinkronja, legfeljebb azért, mert... — intellektust jelent, s akinek hangja többet mond el konok következetességéről. hősiességéről, becsületességéről és fizikai rátermettségéről, mint maga a kép. BUJTOR ISTVÁN HANGJA képpé formálódik bennünk. Hiteles figurát teremt egy nem éppen hiteles környezetben, igazi embert papírfigurák között. Éi'te és miatta érdemes végignézni a ívfenek ülés az arany földjéről című csehszlovák filmsorozatot, Jaek London regényének eme érdekes, . sőt tanulságos, de hát nem különösebben sikeresre formálódott adaptációját. Meat — és nem is először — itt a szinkroné lett a főszerep. Megérdemelten! Gyurkó Géza / Kiállítás, kérdőjelekkel A Megyei Könyvtárban a nyár nagy részén át látható a Vajda L. Stúdió (Szentendre) tárlata. A fórum kicsi, $ kiállítás anyaga sem áttekinthetetlen, mégis szolgál, néhány tanulsággal. Az alkotásokból ítélve nyolc fiatalember. tele életkedvvel, vidámsággal, ötletekkel elhatározta, hogy égy kis csoportba verődve, felvéve egy nevet — nevet vív ki magának. Ez az érvényesülési vágy. a jelentkezési kényszer. a művészi hajlam helyet. formát és eget kért magának. Eddig nincs is semmi baj. Szentendre kitűnő táptalaj minden képzőművészeti indítás számára. Nagy öregek élnek és éltek ott, .nagy hagyományok és emlékek rebbennek onnan fel. és a kicsiny barokk város — egyre jobban beivódik a köztudatba. mint a képzőművészet egyik fellegvára. Ügy gondolom, hogy ez a stúdió is azért létezik éppen Szentendrén, mert tagjait tehetségeseknek találták, mert a mecénás, az állam megérti, megértette elképzeléseiket. A témák és a stílus jelzik az egyéniségeket. Az azonosságok mellett, amelyek egy csoportba fogják az alkotókat, meglátszanak azok a különbségek is. amelyek a csoport egyes tagjait, jellemzik. Ha nem is olyan mértékkel. mint az érett művészeknél szoktuk tapasztalni a művészi karakter jegyeket. Most nem a technikai ilyen-olyan megoldásokat kérdőjelezzük meg. hanem inkább a témákat, amiket a fiatalok megörökítenek. Zámbó István (kell az az ef?) egyetlen lapja látható itt: A vörös .szék piros árnyéka. A szellemesnek tűnő szójáték, ötlet, mint ahogyan az is csak egy ötlet, hogy ebben a színjátékban a művészi szándék nem több egy olyan látványnál, amely csak villanás az alkotói képzeletben; s az alkotó úgy érzi, hogy ez megörökítendő, mert az eszébe jutott. Vagy itt van Wahorn András néhány műve, ilyen feliratokkal: Szerdán vége. Ülj le!. Mi van a paradicsom- főzelékben?, Áprilisi tájkép — csendélet. A Szerdán vége nem több. mint a lap jobb alsó sarka felé hullani indult geometriai alakzat, de hogy ez a látvány, hogyan függ össze a szerdával és a végzet egy furcsa bejelentésével — ki tudja? A paradicsomfőzelék ötlet, csak azt nem tudjuk, felnőtteknek szójó fintor-e. vagy kicsiknek való gyerekség? Vagy mind a kettő? Hasonló kérdéseket tehetünk fel Balogh István munkáival kapcsolatban is. Henry K. portiéját értem, egyszer fotóban, kétszer ceruzarajzban, de hogy ez a Henry K. — azaz Kissinger ‘— miért, is van egy lendületes piros kanyanntássai keretbe fogva? Bereznai Péter érdeklődése több irányba hív. Az Első levélrajz élményét igyekszem magammal vinni, a Második levélrajzét szintén, mert az ismétlés mindig is tudást eredményezhet, de mit tegyek „a felülettel, amely csak azért van, hogy a jelenlétem indokolt legyen”? S ha már az ismétléseknél tartunk : Lugossy László (elő- neve: le) szelíd naivitással elénk állít egy Csirkésképet. majd megint egyet.; és a harmadik, a Szintén csirkéskép már valami többletetv is hoz az alapötletnél, csak azt nem tudom, hogy ez a plusz szervesen beilleszkedik-e abba. aortát az első két csirkétől kaptunk? Bukta Imre egyetlen munkája. egy szitanyomata van ritt: Tragyadomb a nevezete. Igyekszem asszociálni, zavar az aláírás. S mire tovább léA falon látható kép címe: ülj le! — Köszönjük, helyei foglaltunk. (Fotó: Perl Márton) pék. ott látom a Rekviemet, Bernáth(y) Sándor művét. Közel, s távolban sehol egy irodalmi fogadtatású lap és íme itt. ez a feketére festeti fenyőkeretbe rakott néháhy, József Attila témára is utaló fotó és a költőt ábrázolt ceruzarájz. amint J. A. optimistán néz felénk. A stílus és a környezet felese] azokkal az általunk elfogadott értékrendekkel, amiket nem a tekintélyek, hanem a szakma és az etikai tartás iránti tisztelet nevelt belénk. Vagy ezek a kiállított tárgyak csak odavetett jelzetei egy alakuló szemléletnek, ‘amit mi már nem vagyunk képesek utolérni? Vagy csak meg hökkenteni akarnak? Minket? Miért? A rajzolni tudás és 4 látni ígvekvés ilyen szintjén? Louis Viktor két fa munkája. a Fej és a Szaxofon emlékműve a forma esetlek gességével hat rám, bár a Fejet hamarabb értem, mint azt, hogy a szaxofonnak fából keli lennie és emlékművet készíteni a számára.1 Egy nemzedékkel hamarabb születtem, mint ezek a merész és érvényesülni vágyó fiatalok. Nem minden aggodalom nélkül kérdezem: jól vannak? És elhiszik, hogy a közönség egyértelmű rokon.; szenvvel fogadja őket? Azt hiszem, alaptalanul bizakodnak. Farkas András H. Barta Lajos: Ki volt Marija Oktyabrszkaja? II. Emlékek a volt tankparancsnoknál Szombat délután két. órakor érkeztem Ukrajnába — Donyecbe. A - donyeci repülőtérről kifelé jövet, két férfi tart felém. A nevüket mondják. Az egyik: gépkocsi vezető. A másik a területi pártbizottság agitációs és propa- gandaosztályánaik munkatársa. ' A nyolcszemélyes fekete Z1M 110 kilométeres átlag- sebességgel száguld Artyo- moszk, Pjotr Ivanovics Cse- botyko volt tankparancsnok lakhelye felé. Az út nyolcvan kilométer — negyvenöt perc. Az út mentén, mint küométerkö- ' vek, kis obeliszkek a Nagy Honvédő Háborúban elesett hősök emlékére. Két óra negyvenöt perc. gépkocsi fékez. Előttem az artyomoszki városi párt- bizottság épülete. Az épület 'bejáratánál öt ünneplőbe öltözött férfi jön kifelé. Udvariasan félreállok. De ismét elém'lépnek. Megint félreállnék. amikor egyikük hirtelen megszólal:* ..Elvtárs. álljon már meg. mi vagyunk a fogadóbizottság”. Összenevetünk. Úttörők virágcsokorral köszöntének. Majd az ünneplőbe öltözött férfiak sorra bemutatkoznak: a városi pártbizottság titkára, a szervező titkár, a Komszomol-titkár. a városi napilap szerkesztője, végül egy alacsony férfi: Pjotr Ivanovics Csebotyko. összeölelkezünk és sokáig nem tudunk szólni. Az események a továbbiakban: huszonhat személyes p miíjcfí fi, HMM. július 29., kedd ünnepi ebéd. Megismerem a város vezetőit. Felköszöntések. A város híres pezsgője, az artyomoszkj pezsgő kóstolója. És a város híres vodkájának kóstolója, és sajnálkozás: miért szombaton jöttem, holnap vasárnap, s így nem tehetünk látogatást a a szeszgyárban. Pertui vas. Koccintások. A tizedik koccintáshoz mindenki megtanulja a magyar szót: „Szervusz". Este Ukrán vacsora ,a közeli erdő tisztásán — pokrócon ülve. Éneklés. És újabb magyar sző: — Barátságunkra. — Magyar tánc, orosz népi táncok. Mámoros jókedv, szédülve forognak a fák — s akkor hirtelen a gondolat: Egy asszony hősi halálát jöttem megismerni és mulatunk! VisnyevSzkij szavai, a világhírű Optimista tragédia című drámában: ..Mindegyikünknek volt családja. Mindegyikünknek volt asszonya. S az asszonyok szerették emberüket. Sokuknak gyereke is volt. Itt vannak önök között. És mindegyiküknek volt valami homálvos elképzelése _az. eljövendő nemzedékről. Másfél évtizeddel ezelőtt, ez meg nem alakulhatott ki világosan. De most itt van ez a nemzedék. Üdv, néktek 1 A harcosok hem kívánták, hogy szomorkod iátok pusztulásukon. Egvikő- töknek sem állt el attól a szívverése, hogy a polgárháború idején harcosok serege pusztult el. Az. élet nem hal meg. Az emberek tudnak nevetni és még táplálkozni is. szeretteik sírja mellett. És ez. így van rendjén! Legyetek derűsek! Ezt kívánták a har_ -osok. mielőtt elnusztultak. Légy vidám, forradalom! Az ezred, amint mondtam. az utódokhoz fordul. $ felment benneteket a kötelezettség alól. hogy halotti tort üljetek. és azt indítványozza: legyetek vidámak, s néha gondolkozzatok el csendben és értsétek meg, mit jelentett nekünk a harc es a halál”. Késő este. Pjotr Ivanovics Csebotyko átad részemre egv karton lapra ragasztott újságkivágást. Frontujság megsárgult lapja. A dátum: 1942. A cikk részletei: ..Marija Oktyabrszkaja születési helye* Mi nszk. Szülei föld- ■ művesek voltak. Iskoláinak elvégzése után telefonközpontban dolgozott. Tizennyolc éves, korában ismerkedett meg Ilja Oktyabrszkij katonatiszttel. Sorsa a katonafeleségek sorsával lett egyenlő. Mindig a férjével utazott az állomáshelyekre... A Nagy Honvédő Háború előtti évben férje már ezred- komisszár volt. és Izjaszlav városban kapott beosztást. A város kicsi volt, öreg: alacsony házak, egy . mozi. munkásklub. A katonai negyed építés alatt állt. A parancsnokok és a tisztek családjukkal, az új, háromemeletes házak lakásaiban helyezkedtek el. Marija Oktyabráz- kaja gondoskodásénak volt köszönhető, hogy az épületek kényelmes. barátságos képet öltöttek. A parancsnokok feleségei részére hímző- kört. szervezett. És á laktanyában díszek jelentek meg a falakon, térítők az asztalokon. És virágok. Igaz. nem vázában, hanem konzervdobozokban. mégis élő virágok. Marija Oktyabrszkaja vezette be a törvényt: aki vasárnap kimegy az erdőbe. köteles virágot hozni a laktan vá- ba .. . Az ezred a Szoviet- unió határánál állomásozott ... Az ezredkomisszár egysége a háború legelső napjaiban már harcban állt. A lövések elhallatsaot- tak egészen a laktanyáig. A német hadsereg áttört a határon. A nőket órák alatt bevagonírozták, evakuálták a hátországba. Marija Ok- tyabrszkajának is mennie kellett, ekkor látta utoljára a férjét. Marija Oktyabirsz- kaját Tomszkba vitték. Oda evakuálták”. Pjotr Csebotyko: „Itt van, megmutatom két egykori tomszki lakos, az evakuáltak fogadását biztosító megbízott és a volt területi titkár kézírásos visszaemlékezését is”. Összehajtogatott, megsárgult levélpapírok. „ ... Egy Vonatszerelvénynyel nyolcszáz asszony és gyerek érkezett Tomszkba. Akkor érkezett Marija Oktyabrszkaja is. Az egyetemi park menekülttáborrá változott. Ebbe a csöndbe, nyugalomba. ahogy az egész ot- szag életébe, betört a háború. Igaz. a front messze volt Tomszktól. de a fájdalom eljutott a távoli hátországba a sebesültek és az evakuáltak vonataival, a megmentett gyárak felszereléseivel. Az embereket el kellett helyezni, munkát kellett biztosítani részükre, a gyárakat a legrövidebb időn belül üzembe kellett állítani a szibériai földön. A novoszibirszki kerületi bizottságon. dolgoztam. A bizottság propagandaosztályának vezetője,. Szerafima Vlaszova már négy napja nem hagyta el a munkahelyét. Az evakuáltak szinte egymásnak adták szobája kilincsét. A várost jéggel vonta be a szibériai tél, az eva- kuáltaknak alig volt téli ruhájuk. mindenkit el kellett látni tüzelővel, ruhával, vigasztalással. És a legnagyobb gond: gyerekeket hoztak Le_ ningrádból. valakit találni kellett, megfelelő embert, aki a leningrádi gyerekekkel foglalkozik. Akkor lépett ,a szobába Marija Oktyabrszkaja. Katonaköpenvben volt. A férje köpenyében ..Evakuált vagyok. — mondta. — két hónapja élek . itt. dolgozom, de ma ügy éreztem. Ide kell jönnöm. Azért jöttem, hogy küldjenek a frontra. Már senkim sincs. Tegnap kaptam az értesítést. Én nerp voltam még a fron- .ton, de a fasisztákkal , már találkoztam. Amikor jöttünk, a mi vonatunkat, amelyen csak asszonyok és gyerekek voltak, megtámadták a német repülőgépek. Mindent- el lehet felejteni, a bombák si- vitasát, a robbanásokat, még a védtelen emberek kiáltását is, de nincs erőm elfelejteni a gyerekeket, akik anyjuk karjaiban hiába várták halott anyjuktól a segítséget. Én láttam mindezt, és nem felejtem el.” A területi bizottság vezetője nyugodtan végighallgatta. Sok asszonyt hallgatott már végig. És tudta, hogy ez az asszony mindenképpen a frontra akar menni. De azt mondta: ..Most előbb itt van rád szükség. . Kérlek, menj a gyermekotthonba. leningrádi gyerekeket hoztak, az igazgató nem nagyon érti a dolgát, hát segíts neki. meglátod, ez is fontos feladat”. Ez volt az első megbízatása, amit Marija Oktyabrszkaja kapott. És feladatát kitűnően látta el. Háziasszonyokat toborozott az otthonba, hogy segítsenek a gyerekekre felügyelni. különösen a beteg gyerekekre. Aztán ruhát vételezett számukra, s szánon járta a közeli falvakat: élelmet szerzett... Úgy emlékszem rá, mintha most látnám. Szép asszony volt. És mindig a férje katonaköpenyét hordta”. A másik levél részletei: .......Pontosan emlékszem rá. M arija Oktyabrszkaja a fogadott lányom volt. Magánéletéről keveset tudok. De amikor a frontra ment. a lányommá fogadtam és én adtam neki űtravalót... Marija Oktyabi’szka.ja négy hónapig dolgozott a gyermek- otthonban. Én bíztam meg ezzel a feladattal. Egyik nap behívattam a gyermekotthonból a bizottságra. Száz lányt mozgósítottak a kerületből a hadseregbe. e! kellett őket búcsúztatni, rá gondoltam. Marija Oktyabrszkaja elkeseredett, amikor megtudta, hogy maért hivattam, azt hitte, hogy a lányokkal ő is a fronttá mehet. De teljesítette feladatát, tudta. ' mit kell tennie: ezek a lányok a harctérre ytaznak, ezért, hogy megkönnyítse a fájdalmat, a búcsúztató anyák fájdalmait, neki kellett intézkednie... Az egyik tomszki iskolában bált szervezett, zenekarral, tánccal. Munkásokat, diákokat hivott meg. A lányok, akiknek éjjel á frontra kellett- átázniuk, a legszebb ruhájukban jöttek el. A nagy iskolateremben halkan beszélgettek az emberek. a zenekar is halkan játszott, de senki sém táncolt, mindenki várt. Ekkor Marija Oktyabrszkaja a terem végébe ment, s csendesen igy seólt az emberekhez: „Mindannyiotoknak volt már végzős bálja, amikor elhagytátok az iskolát. Ma a frontra induló lányoknak még egy elbocsátó estéjük lesz. Búcsúztatunk benneteket, drágáink. Nehéz pillanatokban emlékezzetek erre az iskolára, a keringőre, A zajos bálra. Az.ért mentek harcolni, hogy mindenkinek, húgaitoknak, jövendő gyermekeiteknek is legyen iskolájuk, keringőjük. búcsú- estjük ...” A rövid beszéd után ismét csend volt. Ekkor Marija Oktyabrszkaja a zenekarhoz lépett és felkérte az iskolaigazgatót táncolni. A zenekar játszott. A bevonuló lányok pedig egyenként hagyták el a báltermet és mentek a tanáriba átöltözni. A tanáriban minden elő volt készítve. Otthagyták a báliruhát.. s az iskolából katonaruhéban távoztak . . . Egy hét múlva Marija Oktyabrszkaja is elment. Naponta töbtászftr bekopogott hozzám, küldjük őt is a frontra. Már nem tarthattam vissza. És én adtam neki egy hímzett búcsúta- risznvát...” Éjfél van. Pjotr , Csebotyko vsü a beszélgetést' másnao kora reggel folytattuk. A Is- ká<*én vagyok. (Következik: IN. Az elst rlifc dó).
