Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
Magyar 178U—1830: ezt a fél évszázadot sosem tartották a magyar képzőművészetben (felein ham/, Friedrich! Festetich Imrénc, Reronkai Katalin képmása művészet 1780 és 1830 között reprezentatív szakasznak. Múzeumainkban, állandó kiállításokon megoszlott a késő barokk és a reformkor művészete között, önálló kiállításon sem szerepelt. Nem volt ez másképp a korszak kutatásában, művészettörténeti feldolgozásokban sém, és noha e jó félszázadnyi idő alatt készült jelesebb műalkotások nem hiányoztak sem a kiállításokról, sem a művészettörténeti irodalomból, mégis viszonylag „üres” és jobbjára csak fehér foltokból álló időszaknak könyveltetek el. Erre a korszakra az elmúlt tíz esztendőben irányult a művészettörténeti kutatás figyelme. Ennek egyik oka a Magyar-országi művészettörténeti kézikönyv előkészítése, másik ok, hogy a nemzetközi kutatás is. nagy figyelmet szentel e korszaknak. A Magyar Nemzeti Galéria e kiállítása nemzeti művészetünknek egy eddig kevéssé méltatott, kevéssé ismert korszakát kívánja bemutatni. Azt az időszakot, amelyet az irodalom és a társadalomtudományok a felvilágosodás korának jegyeznek. Képeink a kiállításom készültek. Hesz János Mihály: Vajk megkeresztelése Wagner-fesztivál Bayreuth 1980 — ’„Mintha hat keze és három feje lett volna, úgy dolgozott, az egész földet át akarta volna kalapálni hangfai erejével” — és mégis úgy vélte, hogy halála után teljesen szétszedik a művét,, csak fantomként él majd az emberek emlékezetében. írták Wagnerről életrajzírót. Saját szavai szerint, szíve véréből alapította meg a világ első fesztiválszínházát saját művei számára Bayreuthban, ahol az idén már a 104. évadot számlálják. Európa zenei életének rendkívül nagy érdeklődéssel kísért eseményedre kerül sor Bayreuthban, Richard Wagner unokájának Wolfgang Wagnernak irányításával. Az egész világ operakultúra jára kihat a bay- i-euthi wagneri zene tolmácsolása. Az elmúlt évszázad alatt Bayreuth Wagner planétája, bolygója lett. Minden évben július 25-től augusztus 28-ig rendezik meg az ünnepi játékokat, az idén a Parsifal a megnyitó műsora. A bolygó hollandit, a Lohengrint és B négy estét betöltő Ringat adják elő. A közönség és a szakma körében, is nagy viharokat, heves vitákat váltott ki a mítosz világából kiemelt zenedrámák modem rendezése. A fiatal alkotók, művészek szabad kezet kaptak a kísérletekhez, számtalan új ötlettel akarják megújítani a műveket. Az előadások végén 30 perces tapsorkán, füttykoncert, dübörgő lábdobogás a „szembenézés” reakciója. Döntsön maga a kor. ítélje meg, mit jelent számára a wagneri zeneélmény — mondják a fesztivál rendezői. A jövő héten műsorra tűzik a Nürnbergi mesterdalnokokat, 1982-ben pedig új rendezésben a Parsijalt — bemutatójának 100. évfordulója alkalmával — és 1983-ban Wagner halálának centenáriumán a teljes Ring új koncepció alapján szólal meg. Európa rádióállomásai, televíziós és filmes társaságai közvetítik az előadásokat. Az idén a Magyar Televízió is felvételeket készít a próbákról, a megnyitóról, a Magyar Rádió pedig felvételről közvetíti az előadásokat. Világhírű rendezők, karmesterek, énekesek állítják színpadra a zenedrámákat, de évenként új tehetségek is jelentkeznek. Az utóbbi években szinte minden produkcióban közreműködtek magyar művészek is. A szólisták között volt Kónya Sándor, a múlt évben elhunyt Kelemen Zoltán, Marton Éva, a budapesti Operaház tagjai közül Divéky Zsuzsa, Markó Éva, Békás Janka, Békás János, Galambos László, a debieceni Operatársulat tagja, Tibai Kriszta a kórusban énekel, Kovács János karmester pedig korrepetál. A Zeneművészeti Főiskola fiatal tanárai, hallgatód is rendszeresen részt vesznek az ünnepi játékokhoz kapcsolódó nemzetközi ifjúsági fesztiválon Bayreuthban. A magyar utazási irodák szervezésében — az idén először — számos nyugat-európai körutazás programjában szelepei Bayreuth. amelynek Xesztiválesemenyei mellett más jellegű vonzereje is van a magyar utas számára: Liszt Ferenc sírja a temetőben. Üj síremlékét a magyar Liszt Ferenc társaság közreműködésével avatták fel. Az ónémet felső-frankföldi városka. Bayreuth minden évben ünnepi pompával fogadja a fesztivál vendégeit: az államfőket es a hátizsákokkal érkező diákokat. A jól szervezett idegenforgalmi propaganda éppúgy népszerűsíti a közreműködő művészeket. mint a Város múltját, jelenét. A főútvonal Richard Wagner nevét viseli. közelében van a Cosima Wagner Strasse (a Wieland Wagner Strasse, a Festspielhaus környékén pedig Trisztán. Izolda, Wotan. Siegfried. Brünnhilde Sirassák, Bayreuth utcái Wagner hőseit idézik. Az előadások a kora délutáni órákban kezdődnek, háromszor megszólalnak a fanfárok, ismert zenei motívumokkal hívják a közönséget. Ilyenkor a város lakói. a turisták tömege élvezi a látványt, a nyüzsgést, az események mágikus hatását. Erdösi Mária Fél korsó hiány A pécsi antológiáról A szellemi „decentralizáció” jegyében gyorsult meg a vidéki antológiák kiadása. A nagy hagyományú antológiakiadóhelyek: Debrecen, Szeged, Pécs mellett kisebb vidéki központok is antológiákkal jelentkeznek. A 70-es évektől kezdődően egyre több kötet tanúsítja, hogy valós szükségletek indokolják egy-egy antológia megjelentetését. A kiadás pártoló szervei rendszerint a megyei és városi tanácsok, KISZ-bizottságok. A kiadók tudják, hogy a pályakezdők helyzete sokban függ attól, hogy támogatásra találnak-e a szőkébb pátriában. A közös cél: nem kiszorulni, hanem a helyi színezetet felmutatva bekapcsolódni az ország szellemi áramkörébe. A közömbösség, a kisszerűség csapdái, a magányba béfalazódás veszélyei vidéken bizonyára nagyobbak, mint a fővárosban. Egy-egy folyóirat körül alkotókör. esetleg nagyobb reményekre jogosító műhely is képződhet. A pályakezdés anyagi és erkölcsi támogatása azért is szükséges. mert a vidék mindeddig inkább csak felnevelő, ki röptéin szerepet vállalhatott. ,4 beérkezés rendszerint már gazdagabb szellemi kiimákhoz fűződik a vidékről indulók esetében is. Az eltávozok ritkán térnek vissza, csak látensen vannak jelen az. útra indító tájhazában. Az antológiák szerkesztői kettős igényt igyekeznek kielégíteni: a helyzetkép egészére tekintő bemutatást és az ítéleten alapuló válogatást. A tájbeli.ség vált itt íróverbuváló tényezővé: a munka- és lakóhely szerinti együvé tartozás az együttes bemutatkozás indítéka. Az új és újabb nemzedékek legjobb képviselőinek kezdeményező, az irodalmi életbe bebocsátást kérő-követelő hangja ismerhető fel a vidéki antológiákban. Négy költőt mutat be a pécsiek nemrég megjelent antológiája: a Fél korsó hiány. Pécs egyetemi város, nagy és szép hagyományait gazdagítják, újítják az antológia költői: Parti Nagy Lajos. Csordás Gábor. Meliorisz Béla és Pálinkás György. Az idősebb pályatárs, Csorba Győző írt szép előszót a kötethez. Hangsúlyozza, hogy a ..pécsi” jelzőre a lehető legkisebb hangsúlyt szeretné tenni a nemes lokálpatriotizmus ellenére is. hiszen a négy antológiá.s költőt nem „pécsi”, hanem magyar költőként kell olvasni és értékelni. Parti Nagy János virtuóz nyelvi leleményei érzékeny költői tehetséget e.s alkatot mutatnak. A gondolkodás és a kifejezés egyéni ismérvei jelzik, hogy máris több. mint puszta igéiét. A 30 éves Csordás Gábor mögött már másfél évtizedes számon tartott írói múlt áll. Az. orvosi végzettség, a természettudományos kutatómunka és az irodalmi tevékenység egymást erősítő két karja annak a költőnek, akit Csordás Gábor önmagából formál. Nála a kimondás es kifejezés bátorsága es pontossága karakterisztikus szemlélettel, és líratápláló indulat bőséggel párosul. Szelídebb líra szólal meg Meliorisz Béla verseiben. Ö is érzékeny a közösségi problémákra, a disszonáns elemekre, tapasztalatokra. Karcsú rendben futó sorai a költészet funkciójának, társadalmi szerepének változását és múlhatatlan szükségét is jelzik. A korról es emberről felelősséggel gondolkodó költői igény rokonítja mindhármukkal Pálinkás Györgyöt. Ironikus, egyénien választékos stílust igyekszik tudatosan kimunkálni. Az elidegenedés, a közöny ellen emeli fel szavát. Talán neki van a legnagyobb szüksége az antológia költői közül az. értő társak közelségére, bátorító szavára. Versei egy képzelt dialógus kiszakított darabjainak, monologizált gondolatfutamainak tűnnek. Parti Nagy' János és Csordás Gábor határozott költői arcéle. Meliorisz Béla és Pálinkás György kontúrjaiban alakuló arcképe rajzolódik ki a pécsi antológiából. A kötet szerkesztőjének, Berták Lászlónak az érdeme, hogy nem akarta a megújulásra váró pécsi tájhaza minden színét bemutatni. tudott válogatni, és mert választani. Azokat választotta, akik már eddig is bizonyítottak, igazolták, hogy a társadalmi élményeken túl mindinkább a létélmények szintjén képesek gondolkodni. A szárnypróbák után a szárnyalást. a felívelést, a tehetséggel való sáfárkodás eredményeit várjuk. A szárnyak nem lehetnek csonkák, töröttek, nem hiányozhatnak — kiváltképp fiatal pályakezdőknél nem. A nagy elődök tudtak szárnyalni, ismerték a gondolat és képzelet sirályröptét, ívelését. Jelenkori Urálikban joggal hiányoljuk a szárnyalni tudó tehetségeket, pedig Ady, József Attila és az emberi tisztaság Nagy László-i példája is erre kötelezi az utódköltöket. Esendő az ember — kiváltképp a költő —. ha szárnyalni képtelen a gondolat és érzelem végtelenbe nyitott birodalmában. Az ötletes es szemléletes című pécsi antológia költőire is érvényes Bajza József intelme: „Akarat kell a tehetség mellé és fegyelem és tanulás.,, örök, szakadatlan szorgalom.” CS. VARGA ISTVÁN ' KA íré beágyazott és a parfcvis• ' ' sál végigsöpörte a lakást, az idő már messze bent járt a dél- előttben. A konyhában korábban begyújtotta a gázt, most már forrott is a víz — egyelőre csak önmagáért, hogy legyen forró. Még nem tudta, mit fog főzni ebédre. Munkálkodása közben türelmetlenül leste a zajokat. Ilyenkor már jönni szokott a postás. Igaz, ma hétfő van, később jár, több a levél, amit szét kell hordania. Jó lenne Paliéktól levelet kapni. A gondolat izgalommal töltötte el. mert most különösen nagyon várta a levelet. Vagy az is lehet, hogy ném jobban, mint máskor, csak úgy élezte. .. Kitipegett a konyhába, előkészítette a száraz tésztát, mert arra gondolt, hogy lebbencslevest főz és persze, tegnapról maradt egy kis fasírozott, ahhoz maj'd mirelittököt. Miközben rakosgatott a konyhában, azon törte a fejét, miben is állapodtak meg Ancival — mit iözön —, de sehogysem jutott eszébe. Csöngettek. ..A postás!” futott át agyán a gondolat. Levél Paliéktól! — fáradt, fájós lábaival, amilyen gyorsan csak tudott, igyekezett kifelé, ajtót nyitni. • Antalfy István? Elektra 0' Újra megszólalt a csengő. ,.E.\- presslevél, vagy távirat...! riadt meg — „Csak nincs valami baj!” — Igen! — szólt ki, s fordult a kulcsa a zárban, az ajtó előtt pirospozsgás arcú. mosolygós fiú várakozott. kezében tejeskannával. — Lent tetszett felejteni... — mondta és nyújtotta a kannát, aztán fordult és ment is. lyan váratlan volt ez a pillanat, és ez az esemény, hogy- nem jött szó az ajkára, a kannáért is úgy nyúlt, nem tudatosan, csak a reflexek vezették a karját. Meg se köszönte, nem is mentegetőzött — a fiú már ott se volt. Csak azután ocsúdott fel. Igen, lent, felejtette a tejet a boltban. Vajon kifizette-e? Bizonyosan, de majd megkérdezi. Persze, nem először történt már ez vele. Milyen feledékeny lett...! és milyen rendes emberek ezek a boltban! „Kedves néni!” — így szólítják őt mindig. — „Kedves néni.. mondja neki mosolyogva a bolt főnöke, aki nagyon sokáig a nevét se tudta. Hányszor mondta már el a boltban, hogv olyan feledékeny már és olyan fáradt. A hetvenhá- rom év — jó volt legalább ennyit elmondani a boltvezetőnek, aki ilyenkor karon fogva kíséri az ajtóig és vigasztalja a maga módján ... Eleinte azt. hitte, hogy talán azért mosolyognak rá mindig a boltban, mert negyven év után is olyan különös hangsúllyal és nem szabályos magyarsággal beszél. Fe. dig már emlékeiben is csak halvány kepei élnek a Moldva palájának, a cseh erdők szépségeinek ... • Szédülés fogta el, le kellett ülnie. Amint kissé megpihent, krumplit kezdett hámozni. Kezén ismét érezte azt a csípős viszketést, ami a legkisebb hidegben is előveszi. Nem merte megdörzsölni, a vékony bőr annyira érzékeny, köny- nyen elindul még a vérzés is... pontosan dél volt, amikor az ' asztalra kitette az ebédet: úgy lábasban, nem is merte ki, azt Anci szokta elvégezni önmagának. Még zengett a rádió déli harang- szója, amikor megszólalt a csengő és belepett- Anci. — Szervusz, Mami! Mi újság? — Megint nem jött levél Paliéktól . .. pityereden el és leült a gáztűzhely melletti öreg karosszékbe. — Nem írtak .. . — Majd írnak. Azért' nem kell sírni. Mi az ebéd? — Egy kis lebbencsleves és fasírt..,— hangzott a válasz, oly félénken és bizonytalanul. mert ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy egeszen másról beszéltek reggel. — Hát nem krumplilevesben és babfőzelékben állapodtunk meg reggel? Ki szereti a tököt? Meg lebbencsleves . . .! — tette hozzá, de már éppen csak magának alig hallhatóan, mert a többit is megbánta. Mindig így van . . . Persze nem nagy ügy... de az ideges napok feszültségét ez csak fokozza. Tudja, hogy anyja jót akar, vagy éppen mert ez jutott az. eszébe, tudja. hogy azért hordja utána az otthon felejtett tízórait és az esernyőt. ha esni kezd . . Pedig mindez oly idegesítő! Nem kisgyerek már. Szeretetböl van — gondolja és ki kell élnie magát a jócselekedetekben... Ez az ebéd pedig; a feledékenysége mar egészen aggasztó! ; ekanalazta a levest, sietve, szó nélkül, aztán kis fasí. , rozottat evett, kenyérrel. A tökB hoz nem is nyúlt. A krumpli pedig egy kicsit sós volt. .. — Azt hittem, szereted . .. Nagyon bánta, hogy nem babot főzött. Egyszerűen nem tudta megjegyezni. elfelejtette ezeket a dolgokat, Hogy Anci nem szereti a tököt! Pedig nem is rossz az. És most ilyen hangulatban, hogy is mondja el neki. hogy megint lent felejtette a tejet a boltban, és hogy megégette az ujját, amikor levette a lábast a gázról. Éppen a tököt...! Nem, nem szól, ez a nap Is olyan .. olyan nehéz. Levél se jött. És minden, minden olyan idegen. Fejét lehajtva ült a karosszékében, nézte kezeit, amelyeken a bőr hártyaszerűen vékony. Anci kérdezni akarta, miért nem ebédel vele, miért nem ül az. asztalhoz, de tudta hiába tenné. Ami- Ma így telnek a napok, anyja soha nem ül az asztal mellé, csak akkor, amikor nagy ritkán, összejön a család. C zotlanul futott el a rövid J ebédelési idő. Anci felállt és indult volna vissza a hivatalba. De akkor visszafordult' ősz, törött testű és törött lelkű anyjához, előbb megállt előtte, aztán hirtelen leguggolt mellé. Fejét az ölébe hajtotta és átkarolta a fájós, öreg, visszeres lábakat. Hallgattak, de most nagyon értettek egymást.
