Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
V Agria '80 Nem szubjektív megjegyzések / rnimmni»«..» SZAKMAI KIFEJEZÉSSEL élve, a feleimből, hogy Agria '80, főcím lett. Nem ah. eseményekről szóló tudósítások, kritikák, előrejelzések „szignálja”, hanem jelen sorok ónálló címe immár, mintegy jelez,ni akarván ezzel Is á cikk írója, hogy most nem a programokról kíilön-kftolön akar ismét megemlékezni egy értékelő visz- . szatekintés formájában, hanem a keretről, magáról az Agria ’80 rendezvénysorozat alapgondolatáról szeretne egyáltalán nem szubjektív megjegyzésekéi tenni. Az Agria-játékojí, az Agria Játékszín nem egy misét, de többet, nem egy értékelő •f írást, de számosat megérdemelne, de még akkor sem • jutnánk él a teljesség egészéhez. A-reflexiók, a tapasz- : tálatok, a megállapítások és , a konzekvenciák így hát bár objektivitásra törekednek, .„•rnégsem lehetnek vitathataf• ian, igazságok. m*Sőt! Bízom- benne és hiszem. hogy vitára ingerlőek lesznek. Ingerlőek, ami a cikk írójával való disputát illeti, vitára késztetőek, ami "•a szervezőket, a hivatásos résztvevőket érinti. S ezzel ■ -lényegében már el is jutot- . -tam az Agria '80 megítélésének. alapjához: amiről kell, lehet éjt érdemes vitatkozni, annak ‘ nemcsak múltja, hanem jövője is van. A hatodik nyarát megélt Agria, minden gondjával, ellentmondásaival együtt is —sőt: hiszen a megpróbáltatásokban a gyenge elhullik —iga- : zolta lete szükségességét és okát —. ha megtalálni nem -is találta még meg igazán a helyét a magyar nyár kultu_ ralis rendszerében. Ám -ró- bálkozásai mégis többet je- -lentettek, , mint egyszerűen figyelemre méltót. Az Agria- .játékok nemcsak azt igazolták. hogy megfelelő programjuk. változatos eseménv. soruk. országos, sőt nemzetközi visszhangot képes kiváltani. de azt is — s gondolom, ez sem lebecsülendő—. hogy a város, sőt a megye is sajátjának tekintette és tekinti. Az Agria 1980-ban is beírta nevét — ha kisebb betűkkel is — abba a képzeletbeli emlékkönyvbe, amelyet a nézők: a látogatók és természetesen a hivatalos kultúrpolitikusok, meg a hivatásos kultúrmunkások fektetnek lel évről évre a hazai közmüvelődéspolitikánk asztalára. Két ősbemutató — amelyet, egv viszonylag nagy létszámú résztvevőt feUorakoztató drámapályázat előzött meg —. egy görög dráma, az Agria Játékszín előadáshelyei- nek kiterjesztése, hangversenyek, kiállítások, ételbemutatók. kirakat verseny, baráti találkozók, szakmai viták — lehetne méa hosszan sorolni az Agria '80 eseményeit. Ha a viláa táján nem is. de a hazai és a házi közvélemény ügyeimé aj; Egerben történ1980. július vasárnap tekre irányult, egy város újból igazolta, a kultúra terü- ■letén is bizonyította, hogy nemcsak hősi miíltja volt, jelentős politikai és gazdasági szerepe van, de szellemi arculatában visszatükröződik a jövője is. AZ AGRIA-JÁTÉKOK és Eger neve immáron kezd összeforrni, azonos fogalmat, jelenteni, s ezt az azonosulást még tartalmasabb munkával, elősegíteni, a jó hagyományokat — mert már hagyományokról is írhat a krónikás — megőrizni, az új lehetőségeket felkutatni, kibontakoztatásukat' elősegíteni művelődéspolitikai, vagy ha úgy tetszik, egyszerűen politikai tett és feladat. „Nem szubjektív megjegyzések” — írtam fentebb alcímként. Természetes, hogy már ez az alcím önmagában is tartalmaz szubjektivitást. Hiszen ama elhatározás, hogy igyekszem elhatárolni magam a személyes és érzelmi megítélésektől. nos, az is szubjektív alapállás függvénye. De gondolom és hiszem, hogy az olvasók nem is várják el, talán meg is követelik. hogy az eseményekben valamilyen formában részt vevő, azokat figyelemmel kísérő újságíró ne kerülje meg személyes benyomásait sem. A személyesség nem mond feltétlenül ellent a tárgyilagosságnak: a szubjektivitás, az objektivitásnak. Mindezt azért kellett előrebocsátanom. mert e sorok írója már két ízben is, nagyobb terjedelmű írásban is foglalkozott az Agria 80 rendezvénysorozatával, illetőleg e rendezvény^ sorozat tartópilléreivel, a „lényeggel”: a drámai bemu. tatókkal. A bemutatók közül az egyiket érdemesnek találtam arra, hogy érdekes legyen. a másik bemutatót érdektelennek arra. hogy érdemes legyen ilyen jellegű, környezetű debütáláshoz, a harmadik drámát érdekesnek is, érdemesnek is és egyfajta módon követendőnek is. Mindezek után nyilvánvaló, hogy ha a játékok lényegi produktumait már volt is alkalmam megítélni, nem térhetek ki önmagam egyszer 'már megfogalmazott véleménye elől. Szerencsémre (?) — vélem — nem is kell. Visszagondolva a bemutatókra, újra olvasva a kritikákat, a do.l- gok summázatában sem kell más álláspontot képviselnem. Az Agria ’80 idei félsikere — mert az igazság az, hogy félsiker — több összetevőle vezethető vissza. Ezeknek az összetevőknek gyökerei az évek mélyébe nyúlnak, $ a jelenlegi kétségtelenül objektív körülmények közepette derült ki, hogy a belőlük nőtt hajtás korántsem olyan izmos, mint azt hitték. És ha az Agria jövőjét kívánjuk, mert ezt tennünk elsőrendű feladatunk, akkor szükséges, hogy legalább főbb vonalaiban megvizsgáljuk — megvizsgáljam (?) —. mely okok idézhették elő, hogy alig négy-öt ezer ember volt kiváncsi mindarra, ami az idén Egerben színpadon történt —, s hogy bizony kevés is történt az idén és általában Egerben. Bármennyire ellentmondásosnak is tűnhet, az még mindig csak a jelenség felszíne, hogy a meghirdetett drámapályázat alkotásai, pontosabban a pályázat során színpadra szánt művek között nem akadt olyan — a zsűri döntése alapján legalábbis —. amely látványos formában, sok embert vonz- va lett volna egyszerre alkalmas arra, hogy a város szellemi arculatát szolgálja, és hogy szórakoztatva, nevelve élményt adjon a nagyérdemű közönségnek. Mind a két magyar dráma, még a sikeres Lenkey tábornok is, az Agria Játékszínnek csak — és ez nem értékrangsoro- lás — az egyik, a fűszert, a szellemi ízek pikantériáját adó élménye lehetett volna. A hagyományokhoz híven, a közönség jogos „nyári” igényeinek megfelelően most igencsak hiányzott a vonzó, a tömegeket mozgató szabadtéri revü. A ..revü” fogalma alatt a látványt, a mozgalmasságot és uram bocsá’, akár a derűt is értve. Mert. ami a derűt illeti — elnézést a földön járó és ostobának ható, de mégis megkockáztatható fogalmazásért — a „három őrült” drámái nem sok mosolyt csaltak a talán ezért is kisszámú közönség ajkára. de mint jeleztem fentebb: ez csak a felszín. Mint ahogyan felszín a sokkal szerényebb, kimondom, szegényesebb propaganda a ..házon” belül és kívül, az idei nyár műsorainak meglehetős egyoldalúsága és az emiatt i s tapasztalható érdektelenség az idei Agriával szemben. Lehetne magyarázni és nem is lenne hamisság, hogy nem éppen szerencsés ez az esztendő: az . időjárás, a. külpolitikai helyzet. a hazai áremelkedések, a nemzetközi infláció mialt igenis megcsappant az idegenforgalom. az egri vendéglátóipar még ma is néha pöffeszkedő, az ütés asztalokat észre nem vevő, a vendéget nem sokra becsülő magatartása mindennek az oka. De csak lehetne magyarázni. Ám, ha ezt tennénk, nem jutnánk messzire. Mert például 1981-ben is lehet ugye esős a nyár? Valló Péter személyében, az e sorokat és a már megjelent kritikai megjegyzéseket is figyelembe véve, nemcsak invenciózus, látványt és drámát egyszerre teremteni tudó rendezőt tisztelhet a közönség és közte jómagam. De invenciózus gondolkodót is, már ami egy ilyen évről évre visszatérő játékszín jellegét, szellemi alapformájának megteremtését illeti. Mindezek után talán furcsának tűnhet, hogy mégsem örülök annak, hogy ..egy” rendező — legyen is az bárki! — személye, szubjektuma, ízlése szabja meg, hogy mi történjék és az hogyan történjék Egerben. Mert tudniillik — s ez a dolgok lényege — Egerben nincs igazi és megbízott, felelős gazdája az Agria nyári programjainak. Nincs egy több évre kidolgozott koncepció arra, hogy mit és miért akarunk itt Egerben nyári játékokat szervezni és rendezni. Nincs gazdája, mert néha több is van, megyei és városi is egyszerre, és néha még keresztbe is. Nincs gazdája, mert ' lelkes szervezői voltak, vannak és lesznek, de egy felelős, tárgyalni tudó és tárgyalásokra felhatalmazott, a kidolgozott művelődéspolitikai és idegenforgalmi-politikai koncepciót szolgálni tudó szervező, irányító, egyszemélyi felelős mind ez ideig nem akadt. És ha akadt volna, mit is képviselt volna? Nem kis pénz az, amit az állami, a tanácsi szervek az Agria '80 programjára is fordítottak. Ugyanaz a pénz •ehet sok is. pocséklás is. és lehet hasznos is. Ha hasznosítják! Igaz, a kultúra nem árucikk, de azért egyáltalában nem bűn, ha jót és jól árulunk véle és általa. És nemcsak gazdasági kérdés persze, hogy a produkciók telt házak, vagy üres széksorok előtt kerülnek bemutatásra, Üres széksorokra pazarolt forintok árán természetes, hogy semmi szükség az Agriára! De a szegedi, vagy a bayreuthi ünnepi játékokra sem! Szellemi és anyagi hasznosságra, hatékonyságra van itt is szükség, illetőleg lenne. És ehhez egy megfelelő és hosszabb távot felölelő elképzelésre. Amelynek a megvalósításához hívnak rendezőt, színészt és nem megfordítva, hogy a rendező jön — az egyébként lehet, hogy pompás — elképzeléseivel — és győz. Az Agria- játékok jövője szellemi kontinuitásában rejlik. A folyamatosságot, a távlati elképzeléseket megteremteni — vélem —, ez mindennek az alapja. MOST MÁR GYAKORLATILAG augusztus van. Talán a jövő hónapban, talán még később — ki tudja? — újból kialakul az Agria immá- rom 1981. évi programja. Lehet, hogy az sikeresebb lesz, mint az idei volt. De hogy mi lesz, azt biztosan talán még az év végén sem tudjuk meg és tudják meg az irányításra hivatott illetékesek. Sem a szervezők. Tessék belegondolni, tisztelt olvasó, hogy hogyan lehet vendégforgalmat és nézőt- szervezni egy olyan ..nyárhoz”, amelynek végleges programja majdhogynem tavasszal fogalmazódik meg? Sehogy! Ma már egy kis — bocsánat a kifejezésért — kóceráj is tervez, elképzel, kialakítja távlati profilját. Hogy ne maradjon kóceráj! Az Agria mégis csak több, mint egy ilyen kis — hm — üzemecske? Gyurkó Géza H. Barta Lajos: Ki volt Marija Oktyabrszkaja? A Hat. év történelem című szovjet—amerikai dokumentumfilm-sorozat tv- adásában a második világháború hősei között egy pillanatra feltűnt Marija -Oktyabrszkaja és volt harckocsizó. társainak egykori katonai fényképe. Egy villanás volt csak, amíg Ok- tyabrszkaja arcát láttuk, és a nevét hallottuk. Majd. a képsorok peregtek tovább. Ki volt valójában Marija Oktyabrszkaja? Moszkva. A Szovjet Szocialista Szövetségek Köztársasága Fegyveres Erőinek Hadtörténeti Múzeuma. A parancsnok fogad. Ismertetem úticelomat: Marija Oktyabrszkaja és volt harckocsizó társait keresem. A munka első fázisa: a múzeum regiszteres nyilvántartó szekrényeinél az intézet kilenc munkatársa kutatómunkát kezd. A volt harckocsizok személyi kartonjait, jelenlegi lakhelyük megjelölését keresi. Két óra múltán a múzeum tudományos munkatársának hivatali szobájában vagyunk. B. Vanlin egy nyilvántartó kartont tesz elém. Az adatok hiányosak. A géppel írt szöveg mindössze ennyi: „Marija Oktyabrszkaja. A Szovjetunió Hőse. Született 19U5-ben. Férje ezredkorhisszár volt, és amikor a Nagy Honvédő Háború kezdetén meghalt. Marija Óktyabraszkaja minden vagyonát. 50 ezer rubelt tanképítésre ajánlott fel. tankvezető képesítést szerzett és a németek ellen harcba állt a férje helyett. 1944-ben Szmolenszk környékén hősi halált halt. Halála napján a Fegyveres Erők Főparancsnoksága a I. Ä cím ismeretlen Szovjetunió Hőse címmel tüntette ki”.' Egy hordozható üvegvitrin. A vitrinben elsárgult fénykép. Készült 1943-ban. A képen Marija Oktyabrszkaja katonaruhában. Mellette három- társa, a tank legénysége: Pjotr Csebotyko tankparancsnok, Gálkin rádiós és Jászkó lövegkezelő. — Ennyit tudunk. Ennyi a dokumentumunk — mondja B. Vanlin. — De azt hiszem, a néhány adat már kiindulópont lehet a további kutatáshoz.-— Mi történt a szüleivel, gyermekei voltak-e. Marija Oktyabrszkaja halála után mi történt a tank másik három harcosával? — Mindent elmondtam, amit tudtam. — Mégis, hol kaphatnánk további felvilágosítást? — Talán a Honvédelmi Minisztériumban. Ott nyoma kell legyen, hogy Marija Oktyabrszkaja halálát követően ki kapott utána életjáradekot. Nyikolaj Bábin a barátom. A Szovjetszkaja Zsenyscsina, a Moszkvában tíz nyelven megjelenő Asszonyok című lap szerkesztője. Ö vállalkozik arra, hogy a Honvédelmi Minisztériumból információkat szerez. Telefonkönyvekben. regiszteres füzeteiben lapoz — és telefonál, telefonál. A harminc- hetedik telefonbeszélgetés, amikor közli: Marija Oktyabrszkaja halála ulán életjáradekot egy idős asz- szony kapott I957^ig. annak haláláig, de többel nem tudnak. Ismét telefonbeszélgetések, majd a Honvédelmi Minisztérium speciális osztályának jelentése: Marija Oktyabraszkaja szüleit és két fiát, 1943-ban megölték a németek, a család tagjai közül senki sem maradt életben. A kör bezárult. De Nyikolaj Bábin tovább kutat. Levéltárakkal, könyvtárakkal keresi az. ösz- sz.eköttetést. És 24 óra múltán közli, hogy perceken be-' lül fényképmásolatokat kapok áz egyik moszkvai levéltárban őrzött dokumentumokról. Két fotókópia érkezik. Az első fotómásolat szövege: „Marija Vasziljevna Oktyabrszkaja 1943. októberében sorolták a 2. Tacin- szkij gárdatankhadtest 26. Jelnyiszkaja gárdatankbri- gádjába. Akkor 38 éves volt. Elsajátította a gépészvezető szakmát. Majd elérkezett a nap, átadták részére a tankot, amit a pénzéért készítettek. A tank oldalán ez a felírás volt: „Harcostársnő”. Marija Oktyabrszkaja hónapokig harcolt; a tankot vezette. 1944. január 17-én Belorussziában súlyos sebesülés érte. Az orvosok két hónapig küzdöttek életéért, de a sebesülés halálos volt, március , 15-én ■ meghalt. Szmolenszk ősi Kremlfalá- nál temették el, a 1812-es fasorban'’. Távirat-másolat: „Az Állami Védelmi Bizottságnak. A' hazáért vívott harcbafi esett el férjem, Oktyabrszkij Ilja Fedorovics ezredkomisszár. Az ő haláláért, az összes, a német barbárok áltql megkínzott szovjet emberért akarok bosszút állni, amiért az Állami Bankba vittem minden megtakarított pénzemet. 5T) ezer rubelt, egy tank előállítására. A tankot, kérem nevezzék Harcostársnőnek és irányítsanak engem is a frontra ezzel a tankkal, vezetői minőségben. Vezetői képességem van, jól bánok gépfegyverrel, Voro- silov-lövész vagyok. Marija Vasziljevna Oktyabrszkaja.” A táviratot 1943. március 3-án közölte a Szovjet Szibéria című napilap. Késő este. Moszkvai szállodai szobámban felcseng a telefon. Ismét Nyikolaj Bábin: — Az eddigi kutatások szerint Marija Oktyabrszkaja valószínűleg Leningrád- ban született. Utazzál oda. Megadom leánykori nevét. Ha megakadsz és segítség kell, telefonon azonnal jelentkezz. Leningrad. Zsebemben Nyikolaj Bábin levele, ajánló sorok egy ismerősének, legyen segítségemre. Jurijjal gyorsan megbarátkozunk. a városi tanácsnál dolgozik. Engedélyt kap. hogy átnézze az egykori születési anyakönyvi kivonatokat, nyilvántartó könyveket. Két napig dolgozik helyettem, s engem tétlenségre ítél: „Hiába jönnél az akták közé, nem ismernéd ki magad, és csak lábatlankodnál”. Két nap múltán, este Ju- rij lehangoltan érkezik szállásomra. Es szabadkozik: „Hidd el. mindent megpróbáltam, de Marija Vasziljev- na Oktyabrszkaja az egykori születési másolatok, nyilvántartó könyvek szerint nem született Leningrádban, és sohasem lakott- itt. Az információ téves”. Kétségbeesve azonnal hívom Moszkvái, Nyikolaj Bábint. Másfél perc múlva kapcsolás. Ideges beszámolómat nyugodtan végighallgat ja, majd így szól: „Nyugodj meg, én már tovább jutottam. Nem ültem eddig ba- béraimon. Akarsz beszélni Pjotr Ivanovics Csebotvkó- val. Marija Oktyabrszkaja Volt tankparancsnokával?” Kiabálok: „Halló!... Halló! ... Hogyan?...” „Amíg Leningrádban voltál, lebonyolítottam még néhány telefonbeszélgetést, ennyi az egész. Továbbra is tartottam a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztériummal és a tank legénysége után kezdtem kutatni. Csebotykónál, a volt tankparancsnoknál kezdtük. Az egész sajtóosztály neked dolgozott. Megtalálták az aktát, miszerint Csebotyko hadnagy a 26. tankhadosztálynál szolgált. A 26. hadosztály aktái alapján bebizonyosodott, hogy 1947-ben még élt, leszerelt és tartalékos állományba került. A tartalékosok osztályán megállapították, hogy a leszerelés után a moszkvai kerületben lakott, a moszkvai kerület központi nyilvántartója pedig felkutatta, hogy ezután Ukrajnába, a Donyec- től nyolcvan kilométerre levő Artyomoszkba költözött . .. Tehát volt néhány telelőn beszélgetéseffi, de a lényeg. hogy Pjotr Csebótykó jelenleg Artyomoszkban él a családjával, építésvezető. Lediktálom a telefonszámát, én már beszéltem vele ... Ha odautazol, jó utat”. Kattog a készülék. Az.onnal hívom • Artyo- moszkot. Egy perc után kapcsolás. Halk férfihang:. „Halló, itt Pjotr Ivanovics Csebotyko, tessék?” (Következik: II. Emlékek s volt tankparancsnokiiá!)
