Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-22 / 170. szám
A TUSZSZI tíz éve KÉPERNYŐ ELŐTT Ünnepség-megrendelésre Ez a Józsi, ez a Józsi A TRAGÉDIÁNAK is megvan a maga komédiája. 3s a komédiának is terméketeken a tragédiája. Nem >lcsó szó- és togalomjáték .'kán írtam bevezetőben ezt íz egyáltalán nem újszerű íegállapítást, mint inkább •ért, hogy megértessem az vasóval helyzetem: dönte- ;m kell, melyik oldalról dúljak a kritikai megméréshez? De amikor a kérésre adandó választ már majdnem megtaláltam, amikor úgy éreztem, hogy az olvasó megértését és figyelő aggódását is irántam bezsebeltem, — hát elnevettem magam. Ismét. Mint annyiszor a •ovid egy óra alatt, amíg ■Józsi kalandjait és szerelmeit néztem az ostromlott és felszabadult Budapesten, — a Karinthy Ferenc meg- Tta Józsiét, aki tudom, ,iga- olhatom, igenis létezett. Isak nem Józsinak hívták, íanem Pistinek, vagy Laci- lak, de lehet, hogy Józsd- tak is. Aki ezernyi apró és lagyobb trükkel, elvekiől nit sem tudva, azokkal nem okát törődve, minden kis is nagyobb lehetőséget fel- íasznáiva küzdött az életben naradásáért. És higgyék el i háborút soha meg nem élek, annak idején a puszta éthez, a megmaradáshoz is kellett elszántság, merészség — le nem merem írni, hogy hősiesség, pedig az is keleti —, meg sok-sok leteli ény. ’ Az idők távlatából már sak tudjuk, érezni nem nézzük, hogy mi is volt a háború, mi volt akkor élni a nyilas-dühöngés utolsó 23. A jól befutott szobában meleg es fullasztó volt a levegő, állott anyag', festék szaga terjengett, de Pelage- ja nagyon élvezte. Kivette a ládából a soron következő anyagot, nagy sebbel-lobbal széthajtotta, megtapogatta, megszagolta, a fogával próbálta, nem szakad-e. aztán a mennyezet alatt kifeszített kötélre dobta. Esténként pedig más örömben volt része — eljárt hozzá a Nagy Manya teázni, és beszélgettek. Mindenről. Arról, mi történt a nagyvilágban, a kerületben, a faluban. Az öregasszony mindent tudott, mindenütt ott volt, s ha valakit elkezdett ócsárolni, meg becsmérelni, élvezet volt hallgatni. A legjobban a Pjotr Lva- novics családjának jutott ki a Nagy Manyától, ki nem állhatta őket, mert akárhogy eirkéwm Hü. Julius 22., kedd napjaiban, óráiban, de hát mint írtam, ez már — és ez a jó! — csak tudás, tény, sőt tananyag. Mert emlékeinkben, szerencsére ilyen az ember, mind jobban elmosódnak a gyerekkori, kinek már felnőttkori emlékei a kegyetlenségről, a halálos rettegésről, s inkább a kellemes pillanatok — mert lám ilyenek is voltak —, á derűs percek idéztetnek fel. Hiszen az a csodálatos az emberben, hogy a halál árnyékában is képes az optimizmusra, s az optimizmus az: mosoly. Műfaja szerint lehet az bár széles hahota, vagy csaik egy lágy hullámzás a szájak szélén, de... Emberi mosoly. NEM, HÁT JÓZSI valóban nem az erény és a becsület bajnoka. Józsi egyszerű kis rafinált strici, akinek rafinériájához a töltőanyagot, az utánpótlást a magukra maradt asszonyok, lányok biztosítják. Vigaszka- npcska ö a nagy világégésben, s kalandjai mögül az író Karinthy és a rendező Szőnyi G. Sándor ügyesen, óvatosan bontja ki a háborúvég pincebogarainak jellemét is. Nem komolyan, nem komoran, csak annyi és olyan derűvel, hogy időn- kint azért lefagy az arcunkról a mosoly: úristen, md lenne, ha ez komoly lenne. Pontosabban: úristen. mi volt akkor, amikor ez mind komoly volt! Három színész valósította meg a harsány derűt azért sündörgött, sehogy se tudott befurakodni a házukba. Pe- lageja pedig nem szakította félbe az öregasszonyt. Minek is szakítaná félbe? Nem mindenkinek jut ki az a megbecsülés, hogy bejáratos legyen Pjotr Ivanovicshoz, hadd köszörüljék rajta egy kicsit a nyelvüket az emberek. Általában így kezdődött a beszélgetésük: — Na, láttad a szépségünket? — kérdezte Pelageja. — Méket? — Méket-méket 1.. Hát csak tudod — Antonyida Petrovnát... Erre Manya sötét, láncos arca szinte görcsbe rádult, mintha megfájdult volna a gyomra: isten tudja, miért, a legjobban a csendes és ártalmatlan Tonyecskát gyűlölte, végtelenül. — Találkoztam a szépséggel. Se hús, se hal... Mint a szárított hering ... — Ugyan, ugyan. Marja Arhipovna — vetette ellen hamiskásan Pelageja. — Ne beszélj így. Nem szabad. Mindenki kedveli Antonyida mindig a kellő pillanatban gyeplőre fogó rendezői elképzelést —■ a Józsit alakító Sztankay István, aki teremtett annyi intellektust is a figurának, hogy fennkölt szövegei is elhihetóvé váltak; Hámori Ildikó a háború poklában „nemesedő” prostituáltat formálta a férfiért küzdő, s boldogságát kereső emberré sok derűvel, realisztikus eszközökkel; míg Tóidat Teri olyan úrinő volt, olyan méltóságos, hogy méltósága már önmagában is szánandó és kacagtató is volt egyben. . .. .és a negyedik, aki szerintem meghökkentő alakítást nyújtott, s emiatt túlnőtt a tévéfiím keretein és mást is játszott el. mint az író megírta figura: az Pécsi Ildikó volt. A részeges, magára hagyott, kisnyilas gyilkos. tolvaj életdarabjából majdhogynem teljes emberi tragédiát formált. Ügy, hogy szinte megszántuk. Még akkor is „szinte”, ha Pécsi Ildikó egy-egy villanásnyira igyekezett is megsemmisíteni az imént felépített drámai szituációját szerepének, önálló, szuverén alkotásnak tűnt a számomra mindaz, amit a képernyőre teremtett a színésznő. Érdekes, sajátosan drámai, sőt a tragédia lehetőségeit is megvillantva. ÁM SAJNOS EZZEL túlnőtt a tévéfilm alapvető mondandóján és így a szelep útjá is elvált az írói, rendezői szándéktól. Gyurko Géza Petrovnát. Akárkit megkérdezhetsz ... — Minek kérdeném, mikor magam végeztem felderítést! Nemrégen bementem a klubba .. . Folyton a zöldfülűekkel foglalkozik... — Kivel? Kivel? — kérdezte Pelageja. — A zöldfülűekkel, mondom, a kislányokkal — a tanítványaival ... Ő, maga is zöldfülű. Nem nagyon dagadozik a blúza. Hacsak vattát nem dug bele — akkor látszik valami kis bibiresók... — Vattát? — nyitotta tágra csodálkozó szemét Pelageja. — Ládd csak. miféle divat járja mostan! Vattát dugnak a blúzukba .. 1 És szépek avvál a vattával? Manya nem bírta tovább — felugrott. acsarkodni, szökdelni kezdett a szobában. a szavait már idézni se lehetett, minden lehetséges mocskot a Pjotr Ivanovics lányára szórt. Később, amikor Pelageja megint kitette a Nagy Manya szűrét, gyakran keserűen gondolt ezekre a beszélgetésekre az öregasszonnyal, és folyvást, úgy tetszett neki. hogy emiatt a csúnyaszájú- sága miatt büntette meg az Isten, Méghozzá hogyan büntette meg? Kin keresztül? Magán Tonyecskán. Egyszer délben, nemsokkal újév előtt, amikor Pelageja éppen a krepdesinanyagokat aggatta fel — ezt az anyagot különösen kedvelte — Oksz- ja, a bolti eladónő futott be hozzá. Életünk nagy fordulód ünnepi alkalmak. Számot kell Vetnünk ilyenkor jövővel, múlttal — sorsunkkal. Természetes tehát, hogy az emberek évezredek óta arra törekednek, hogy szertartásokat teremtsenek — méltó keretet formáljanak — a legnagyobb események: a születés, a házasságkötés és a végső búcsú köré. Minden társadalom igyekszik megalkotni a maga szokásrendjét. Nálunk — bár voltak kezdeményezések régebben is — a hetvenes évek elején öltött testet ez az igény. Megyénkben 1971-ben alakult meg a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda. Ű ttörő lépés volt ez akkoriban, hiszen hagyomány nélkül állt ez a kezdeményezés. Az egyházi szokások ugyan kezdtek visszaszorulni, de még nem alakult ki életünk tartalmait kifejező ünnepi rendünk. Ezt volt hivatva megteremteni —, hogy rövidített, közismertebb nevén emlegessük — a TÜSZ- SZI. Célja az volt, hogy a házasságok, névadóik, temetések köré műsorokat formáljon, s más eseményeket — házassági évfordulókat, ballagásokat, stto. — segítsen színvonalasabbá tenni. ★ Egerben nincs feltűnő helyen az iroda. Ahogy általában észrevétlenek maradnak munkatársai is. Talán ez jól is van így: az- itt dolgozók úgy tartják, hogy akkor végzik megfelelően munkájukat, ha nem rájuk, hanem az ünnepeitekre irányul a figyelem. Eldugott helyen rendezkedtek azonban be: a Gái-donyi Színházban társbérlők. a színészbejáró felől lehet őket megközelíteni. Ez gongot jelent, különösen, ha próba idején érkeznek a gyászoló család tagjai, hogy a végső búcsú részleteit megbeszéljék, s szembetalálkoznak a táncosnők vidám, lármás csapatával. Ügy tűnik azonban, hogy megoldódik ez a probléma: nemsokára másik épületbe költöznek, a központi házasságkötő mellé. ★ Az iroda vezetőjével, Havasi Istvánnal és munkatárséval, Pelhö Károllyal be— Bársonyra fájt a fogad, kaptunk! — jelentette be sebtében Okszja. Pelageja azt sem tudta, hogyan köszönje meg Oksz- jának: minden férjes asz- szonynak volt már bársonymellénye. ő meg már három éve nem tudott szerezni. Elmúlt az az idő. amikor az eladónők maguk vitték el neki az árut. Az utcán hideg volt, igazi északi hideg, csípős szél fújt, az asszony mégis frissen, könnyedén futott, mint mikor régen elszaladt a boltba. Szeretett az üzletbe járni. Igazi ünnep volt neki. A színek és a szagok orgiája, egyszerűen megrészegült tőle. Ami pedig a szövetes polcot illeti, képes volt órákig állni előtte. A boltban senki sem volt, ■ Okszja hzonnal; sietve elé- dobta a bársonymellényt. A pult alól. Ügyhogv Pelageja rögtön látta, miiven szívességet tesz, neki Okszja. A mellény éppen jó volt. talán egy icipicit vállbán bő. de most igazán nem lehetett kukacoskodni. ha egyszer ilyen kapós portékáról van szó. — Hát A] kának nem veszel? — kérdezte Okszja. — Nahát, akkor isten veled, ha ilyen garasos vagy. várnak a • vevők. Pelageja rövid töprengés után Alkának is vett. Ezek a cicomák nagyon érdeklik Alkát. És jó is lesz neki ez a mellény. (Folytatjuk) szélgettünk az eddig megtett útról és a további feladatokról. — Nehéz volt akkoriban, mert nem volt elődünk, «Rtt pán az anyakönyvvezetők próbálták ünnepélyessé tenni az eseményeket. Először is tapasztalatokat gyűjtöttünk: fölkerestünk olyan helyeket, ahol évek óta folyt ilyen munka. Majd iskolákkal és óvodákkal vettük fel a kapcsolatot, 1971-ben pályázatot. írtunk ki névadóműsorok bemutatására. Az üzemeket írásban értesítettük: létezünk, s ha kell, segítünk. Mindenkinél meghallgatásra találtunk, az eltelt évek alatt mind a rendezvényeink mimőségébein, mind pedig számukban ugrásszerű fejlődés következett be. — Mekkora területet látnak ma el? — Az első időszakban volt olyan elképzelés, hogy megyei szintű irodát hívjanak életre, ez azonban nem felelt meg a követelményeknek. Ezek után a városokban alakultak meg ezek a bázisok, először Egerben, majd Gyöngyösön. Hatvanban, de már Hevesen is van TÜSZ- SZI. — Hogyan áll össze egy- egy műsoruk, milyen módon alakulnak az ünnepségek? — A célunk az. hogy kulturális szolgáltatásainkat népszerűsítsük: orgona, hangszerszóló, szavalat, kamarakórus áll rendelkezésünkre. Szigorúan az ügyfél saját igényei alapján építjük fel műsorainkat. Próbálunk azonban kerek egészet formálni, nem a bevétel lényeges számunkra, hanem munkánk minősége: igyekszünk ezért jó irányba befolyásolni a hozzánk fordulókat... Gyakran telefonon érdeklődnek tőlünk, hogy mennyibe kerül egy esküvő, vagy egy temetés. Erre a kérdésre nem tudunk válaszolni: válNyüzsgő város képét mutatja Szeged. A Dóm téren és környékén sok az idegen. Külföldiek, valamint hazánk más városaiból, falvaiból érkezett emberek járnak-kel- nek. A tér közelében lévő utca valóságos vásárnegyeddé alakult át. Alföldi kisiparosok sátrai sorakoznak egyipás mellett, akik szívesen kínálják portékáikat, a díszes szegedi papucsokat, táskákat, bőröveket. A város ismét megújulva várta a hét végén az ipari vásár nyitányával szinte egy időben, a szabadtéri játékok megnyitóját, történetében immár a ’negyvenkilencediket. Bár az időjárás változó, gyakran esőfelhők tornyosulnak a Tisza-parti város fölé, de ez sem zavarja a jó hangulatot Szombaton a Dóm téren felhúzták az ünnepi zászlókat, és ismét megszólaltak,a ,.Szeged hires város” dallamát fúvó fanfárok, előadásra invitálva a nézőket. A Dóm téri színpadra felkerültek a nyitó előadás díszletei. Ezúttal új darabot avattak ősbemutatóival. Páskandi Géza történelmi drámáját, a Kálmán királyt. Siker volt a javából. A premieren részt vevő sokezres nézősereg, — közöttük szép számmal ^ugoszlávok. finnek, lengyelek, hollandok és természetesen magyarok — nagy tapssal jutalmazta Rüszt. József rendezését és a drámai cselekményt megelevenítő Balázsovits Lajos, tózó, attól függ, mit és hogyan alkarnak a megrendelők. — Előfordult-e már a gycu korlatban valami szokatlanabb eset, vagy különös kérés? — Többször megtörtén tj hogy úgy jöttek ide: itt lehet megrendelni a pezsgés koccintást? Tudniillik csak ez rögzült meg sokak fejében. Ilyenkor aztán beszéd lünk tehetőségeinkről, igyekszünk alakítani elképzeléseit. Elvétve fordul csak elő különleges dolog: kértek mér alkalomhoz nem illő aemét,' de ilyenkor ragaszkodunk az ünnepélyességet megillető körülményekhez. Volt olyan is, aki francia pezsgőt és vaddisznó® vacsorát rendelt nálunk —, ha nehezen is» teljesítettük vágyait. — Mit gondolnak, milyen úton lehet továbbhaladni? — A feltételeinket tovább kell javítani, kulturális lehe. tőségeink körét bővíteni.' Szükség lenne Egerben egy új köztemetőre is, ahol méltó körülmények között adhatnánk még a végtisztességetí Arra törekszünk, hogy minél családiasabbak, ember közelibbek legyenek ünnepsége-; ink. A községeket nagyobb önállóságra biztatjuk, és szaktanácsainkkal segítjük, hogy minél közösségibbek legyenek a megemlékezések.’ Ezt szolgálja az is, hogy szakítottunk a csoportos névé adóünnepségek rossz hagyó-, mányával. Nem könnyű feladatok ezek, különösen azért, mert a társadalmi változások következtében nemsokára tömeges. igény jelentkezik a különböző ünnepségek társadalmi megrendezésére. Kevesen vagyunk — mindössze hatan —, de erőnkhöz képest igyekszünk tovább dolgozni műsoraink színvonalának emeléséért. Gábor László Kézdy György, Szakács Eszter, Trokán Péter és Tolnai Géza játékát. Vasárnap már operabemutatónak tapsolt a közönség. Verdi Falstaffját mutatták be Gregor József érdemes művész főszereplésével. A zenekart a tavalyi karmesterverseny győztese Karolosz Trikolidisz vezényelte. Az első tapasztalatokról elégedetten szólt Horváth Mihály, a szegedi szabadtéri játékok igazgatója: — Nagyon készültünk és szerencsénk is volt, mert sem szombaton, sem vasárnap nem esett az eső, így a nyitódarabokat nem zavarta meg semmi. Bízunk abban, hogy az időjárás továbbra is kegyeibe fogad bennünket, valamint az érdeklődő nézőket. A következő napokban a szegedi színpadra kerül Bizet Carmen című operája. Szinetár Miklós Kossuth-díjas rendezésében. Ebben vendégként köszöntjük a Kijevből érkező Ivan Promarenkót, az Ukrán SZSZK érdemes művészét. Űj műsorával mutatkozik be a Magyar Állami Népi Együttes. Budapest, Berlin és Pozsony után Szegeden is láthatják majd Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza darabját, a Piros karavánt. A Fővárosi Operettszínház társulata sok zenével és tánccal a cigányság életét eleveníti meg és a társadalomba való beilleszkedésüket hozza közel a nézőkhöz. Reméljük sikerrel! Mentusz Károly Józsi: Sztankay István és a méltósága, Tordai Teri FJODOK ABKAMW v Á színpadon Kálmán király és Falstaff Megnyílt a szegedi szabadtéri játékok rendezvénysorozata
