Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

1 A Fiatalos lendülettel Erdő mellett (ó lakni Frikk József és Juhász István: méretre vágják a parkettákat (Fotó: Szabó Sándor) HA MEGKÉRDEZÜNK száz nyugdíjast, mit tart a legnehezebben elviselhetö- nek, többségük azt feleli: a tétlenség kényszerét. így van ez jól, hiszen tevékeny élet­re, munkára születtünk, mérhető teljesítmény nélkül soha nem áll össze pályánk, éveink mérlege, semmivé válik hasznosságtudatunk, amelynek híjával lehetetlen megkapaszkodni a hétközna­pokban. Fokozottan érvényes ez azokra az embertársaink­ra, akik az átlagosnál többet vállalnak magukra g. társa­dalom közös gondjaiból, s elkötelezettségük tudata nyugdíjas korukban is to­vább sarkallja őket, amikor pedig már megérdemelt pihe­nőidejüket tölthetnék. A párttag nyugdíjasokra gon­dolunk, akik közül számosán okkal vélekednek úgy, hogy mint párttagok, mint kom­munisták nem kívánják nyugdíjaztatni magukat, az eszme elkötelezettjeiként er­re amúgy is képtelenek len­nének, részt kérnek, kíván­nak napjaink küzdelmeiből, feladatokat igényelnek és sokszor a fiatalokat meg­hazudtoló lendülettel meg is oldják azokat, nem válogat­nak a tennivalók között, melyik a testhezállóbb, nem igyekeznek áthárítani má­sokra a pártmunka nehezét, az aktív részvétel a közélet­ben, annak alakításában va­lóságos életelemük. Nagy taps szakította félbe többször is a XII. párt- kongresszuson Andrásfi Gyu­la felszólalását, aki több mint fél évszázada vesz részt a munkásmozgalomban. „A párt megbízásából sokféle funkciót töltöttem be az elő­ző évtizedekben — mondot­ta a többi között. — Voltam főispán, nagykövet is, .most pedig körzeti párttitkár va­gyok és örömmel végzem ezt is. mert egyel nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet. Csupán Mint lapunk korábbi szá­mában jeleztük már: újabb DOMUS-program keretében a Bútoripari Egyesülés elő­ször Egerben jelentkezik ter­mék-összeállításával, köz­vélemény-kutatással. szak­mai tapasztalatcserével egy­bekötött rendezvényen. A július 26-ig tartó, áru­sítással egybekötött bemuta­tó hétfő reggeli megnyitója alkalmából, cn egri lakbe­rendezési áruházban Barg József, a Heves megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat igazgatója köszöntötte az érdeklődőket, közöttük So- mody Lajost, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, Csepregi Andrást, a Belke­reskedelmi Minisztérium osz­tályvezetőjét. Bágyi Imrét, a megyei tanács osztályvezető­jét. s a szakmák képviselőit, majd Kormos Pál, a Bútor­ipari Egyesülés igazgatója adott tájékoztatást. Mint az elmondottakból — egyebek mellett — kitűnt: a hazai bútorgyártás egé­sze számára jelentős volt az elmúlt években végrehajtott nagy rekonstrukció — amely Egert is érintette — s lénye­ges előbbre lépés 'a ma már 14 korszerű áruházat magá­ba foglaló DOMUS-hálózat megteremtése. Csupán a Bútoripari Egyesülés tagvál­lalatainak éves termelése Napenergia melegíti a Eu­er megyei Bodajkon a 480 izemélyes napközis tábor kis lakóinak fürdővizét: kísér­letképpen felállított szerke­zet egyszerre két köbméter vizet melegít fel 30—32 fokos hőmérséki/>tűre. Bár az idei nyár eddig még adós maradt a tartós napsütéssel, es az igazi meleggel, a laborban nosztalgiából és emlékekből sehol sem épült még fel a szocializmus. Azért tenni kell és ott és annyit, amennyire lehetősége és képessége van az embernek. Sokan úgy gondolják, hogy a körzeti pártszervezet csupán az öre­gek és a nyugdíjasok talál­kozóhelye. Ez nem így van. Igen sok emberi érték, moz­galmi és élettapasztalat hal­mozódik fel itt. Mi nem tu­dunk elöregedni, nálunk nincs — politikai értelem­ben — nyugdíjazás, mi aktív harcosai vagyunk pártunk­nak, amíg élünk ...” Aki fa­lusi pártházakban, városon a körzeti párthelyiségekben megfordul. könnyen talál igazolást a fenti megállapí­tásokra. Találkozik olyan emberek­kel. akik a legjobb televi- zióműsornál is többre be­csülnek egy-egy baráti, elv­társi eszmecserét időszerű, közös dolgainkiól. Van hozzátenni valójuk a jelenhez, amit bátran meg­szívlelhetünk. hiszen nyitott szemmel járnak, azonkívül bölcsen tudják, mire köte­leznek bennünket a mában az elmúlt évtizedek során megtett út tanulságai. S van igényük, várakozá­suk a jelen iránt. ILYEN PÉLDÁUL az in­formáltság igénye. Nem rös- tellnek kérdezni, körükben alaposan megméretik a még­oly jól felkészült előadó is, akinek nagyon kell vigyáz­nia, mert ha csalódnak ben­ne. még hónapok múlva is fölemlegetik, milyen rosszul szerepelt. Nem hívják többé. Arra is jogot formálnak — logikus, érthető —, hogy észrevételeiket meghallgas­sák, az irányítómunkában fi­gyelembe vegyék. Mostaná­ban tanúi vagyunk, mennyi­re sokféle tennivaló jelent­kezik a lakóterületen a tár­sadalmi munkaakciók szer­vezésétől kezdve a lakóbi­forintos értéket, s gyártmá­nyaik 10—15 százaiéiig kül­földre is eljut. Gond azon­ban ma is, .hogy a tényleges igényeket még mindig nem sikerül kielégíteni, a termé­kek színvonalán, választékán sokat kell javítani. Az újabb program — a Bútoripari Egyesülés 12 vál­lalatának a Domus-áru- házakban sorra kerülő igé­nyesebb jelentkezése — a fogyasztókhoz való tökélete­sebb igazodást, a gyártmány- fejlesztés eddiginél helye­sebb megvalósítását kívánja szolgálni. Nemcsak gyűjtik, hanem iparkodnak figyelem­be is venni a vásárlók ja­vaslatait. kívánságait, a ke­reskedők kéréseit. Az egyesülés termékská­lájának mintegy negyedré­szét felvonultató kiállításhoz, pontosabban a hétfőn kez­dődött új DOMUS-program- hoz kapcsolódott a Lakás- kultúra" c. folyóirat Egerbe kihelyezett szerkesztő bi­zottsági ülése is. A Techni­ka Házában tartott tanács­kozáson — amelyen részt vett dr. Vasas Joachim, a városi pártbizottság titkára és Dér Béláné, a városi ta­nács elnökhelyettese is — a lap informáló, ízlésformáló munkájával kapcsolatban fo­galmaztak meg további kí­vánalmakat a megjelentek. mindig van elegendő meleg víz, s a gyerekek csupán az esti csúcsfogyasztás idején „szorulnak rá” az elektro­mos vízmelegítőkre. A napelem működéséről pontos adatlapot vezetnek, s amennyiben a szerkezet jól beválik, jövőre még egyet felállítanak a táborban. MTI zottságok tevékenységi kőié­nek kiterjesztéséig. A moz­galmi munkának számos, nem mellőzhető területe lé­tezik, ahol előrelépni a párt-körzetek, az idős kom­munisták cselekvő segítsége nélkül lehetetlen. Mondják az élő szemta­núk: valamikor egy bányász­kolónia. egy külvárosi ház­tömb, vagy valamely falu- végi utca — ama híres Gyep­sor — egysorsú nincstelenjei milyen eleven közönséget al­kottak, ahol gondja volt egyik embernek a másikára. Könnyen elintézik egyesek legyintéssel; ma más a vi­lág, akkor az embereket összetartotta a nyomorúság, a jólét elválaszt, sokakat be­képzeltté tesz, zárkózottá, hisz nem szorul senki má­sokra. A megélhetés bizton­ságát sikerült a többség szá­mára megteremteni. De azt. távolról sem mondhatjuk el. hogy mindenki megtanult volna szocialista módon él­ni. A kérdés is indokolt: az. újonnan épült lakótelepek, falurészek és városnegyedek lakói mikor alkotnak olyan közösségeket. ahol nem szemlélik tétlen közönnyel családok széthullását, ma­gukra hagyott gyerekek kal- lódását. vagy a köztulajdon rongálását — mikor és mi­módon kerülhet emberköze- libb kapcsolatba egymással az a sok ..idegen ", aki any- nyiszor elfelejt köszönni is a lakótársának? TALÁN NEM JÁRUNK messze az igazságtól meg­állapítván, hogy a kommu­nista közösségek szellemisé­gének ereje a mostaninál jobban is érvényre juthatna, s a lakóterületi pártmunka tervezett fejlesztése, kitelje­sítése ezt a célt is szolgálja. Fontos céll — mely az. idős kommunisták nélkül, a körzeti pártszervezetek nél­kül szinte elérhetetlen. Megkezdte a Dunán az el­ső két, új kavicsszállító ha- jőegységének próbáit a Fo­lyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat. Ezzel új sza­kaszához ért az az egvmil- liárd forint értékű fejleszté­si program, melynek célja, hogy a vízi szállítás fejlesz­tésével megoldja Budapest A Kéziszerszámgyár ipari láncgyára, amely elsősorban ipari és mezőgazdasági gör­gős láncokat készít, 1981. de­cember 31-ig Budapest híres munkáskerületéből. An­gyalföldről. áttelepül Püs­pökladányba. A gyár négy másik üzemmel 1939-ben kapcsolódott össze és ázol a a Kéziszerszámgyár egyik egységeként dolgozik. A Püspökladányban most épülő műhelycsarnokba mór csak azoknak az ipari és mezőgazdasági görgős lán­coknak a gyártását helyezik át, amelyekből évről évre egyre nagyobb mennyiség­ben rendelnek a gyárak es Gyöngyössolymos — a jó borok hazája. Lehet másként összeállítani a gondolatpárt? Szőlő és bor. mindjárt ez jut, az eszünkbe. És ha va­laki megkérdezi az odavalósi embert, miből élnek a soly- mosiak, biztosan azt a vá­laszt kapja: a szőlőből. Főként a szőlőből. Az erdőt aligha említi bárki, pedig a tények...! ★ Szerencséjük van a gyön- gyössolymOsiaknak. A • 860 hektárt kitevő erdejük ott kezdődik a kertek alatt. Vé­get érnek a szőlötáblák és máris az erdőben találja ma­gát a lépegető ember.»Akár­ha ..háztáji'’ is lehetne ez a rengeteg, aminek állapota is ad büszkélkedhivalót. — A fáinknak több mint a kilencven százaléka tölgy — tudjuk meg dr. Nyilas Já­nostól, a Mátra Tsz elnöké­től. — Ez a tény befolyásol­ja az erdőnk jövedelmezősé­gét is. .— Hová sorolható az erdé­szet a gazdálkodásunk rend­jében? — Mindjárt a második helyre, közvetlenül a szőlő után. Ez vonatkozik az ár­bevétel nagyságára is. — Mennyi fát vágnak ki egy évben? — A tervünk 2300 köbmé­tert tartalmaz. Ennek a fele tűzifa a másik fele pedig parkettfríz. Annyit tegyünk hozzá: a parkettfríz tulajdonképpen alapanyag, abból készítik a különböző méretű burkoló­lapokat. Hogy a kész ter­házgyárainak. betonelemgyá- rainak és építőiparának el­látását. kiváló minőségű fo­lyami kaviccsal. A tervek szerint 1983-tól az eddiginél évi 1,2 millió köbméterrel több, összesen 3,7 millió köbméter folyami kavicsot szállítanak Esztergom kör­nyékéről Budapestre. az üzemek. Itteni gyártásuk műszaki színvonalát új gép­sorok munkába állításával emelik. A költözködés befe­jezéséhez közeledve, hagyo­mányos termékükből, az ipari .szemesláncokból az utolsó méterek kerülnek le a gyártósorokról, az új te­lephelyre ennek a berende­zéseit mar nem szállítják át. Azért döntöttek így, mert ennek a terméküknek, amely­nek skálája a kázilánctól kezdve kiterjed egészen a hajóláncig, az áttelepítése már gazdaságtalan lenne. A Kéziszerszámgyár éves ter­melési értékének alig több mint három százalékát adjak az ipari szemesláncok. méknek hány százaléka lesz első osztályú, a fríztől jelen­tős mértékben függ. — A frízhez nyersanyagot adnak? — Nem. Saját fafeldolgozó üzemünkben gyártjuk. A frízt értékesítjük. Mint kiderülhetett, a tsz- nek egyik fő jövedelemforrá­sa ,az erdő. Mégis, alig szok­tunk figyelmet fordítani er­re az ágazatra, mert ha már a Mátra, akkor csak a szőlő és a bor...! ★ Furcsa nagyüzem az .er­dészet. Hozza a pénzt, nem is akármilyen mértékben, de alig kell hozzá ember. Mert hány személy fog­lalatoskodik a gyöngy össoly- mosi tsz erdészetében? Tes­sék jól figyelni. Van egy technikusuk, egy erdészük és négy állandó munkásuk. Ha még a fafeldolgozó üzem mintegy tíz dolgozóját is ide vesszük, akkor már pontot is tehetünk a felsorolás végé­re. Ennyi és kész. Nincs itt valami tévedés? Ilyen rengeteg erdőhöz, eny- nyi teméntelen mennyiségű köbméterhez? — Még arra is futja az erőnkből, hogy segítséget ad­junk a szomszédos állami er­dészetnek. Olyan a kapacitá­sunk — erősíti meg az el­nök. — Azt mondják, a fa ér­tékesítése kész ráfizetés a tsz-ekben. — Lehet hogy másutt így van, nálunk ez így nem igaz — állítja az elnök. — Mi tű­zifát is eladunk, ha kell. fű­részelve és házhoz szállítva. A vevőink közé nemcsak a tsz tagjai tartoznak. — Mi történik a frízzel? — Exportáljuk az illetékes külkereskedelmi szerv útján. De a kapcsolatunk a vevővel közvetlen. — Ide jönnek Svédország­ból is például? — Az átvevő rendszeresen jár hozzánk. Törve beszél valamit magyarul. Eseten­ként beköszön hozzám is, és mondja: szép és jó az anyag. — Es mi a véleménye a sólymost borról? — Még egy nyelet bort sem fogad el. de semmi mást sem. Tehát nem 'lehet leke­nj' erezni. Ilyen is lehet egy nagy­üzem, egy fontos üzemág. Dolgozik benne néhány em­ber. megtermeli a komoly summákat és még a minőség is tetszik a vevőnek. Hát...! ★ Könnyű a sólymosaknak mondhatják, ott van a szá­jukban a mátrafüredi erdé­szet. Akár kéretlenül is any- nyi segítséget kaphatnak, hogy a fagazdálkodásban pél­daként is szolgálhatnak má­soknak. Idegen toliakkal... — Nincs ilyen kapcsola­tunk. Ez a válaszuk. — És a vadgazdálkodás? — Az a vadásztársaság fel. adata. Az erdőben csak a fa a miénk. Pedig a vadállomány érté­ke sem kutya. De még ehhez hozzátartozik az is, hogy a vadásztársaság kérhet kárté­rítést a tsz-től, ha a vegy­szerezés miatt néhány állat elhullik. A tsz pedig ugyan­úgy a vadak által okozott kárért. No. ez elég bonyolult. Sok mindent kell bizonyíta­nia mindkét félnek ahhoz, hogy a pénzt megkaphassa. Igaz, nincsenek is ilyen vi­ták a solymosiak és a va­dásztársaság között. Jól meg­férnek egymás mellett. — Tiszteletbeli vadásznak tekintenek engem — halljuk az elnöktől —. de én nem lelkesedem a vadászatért. Az nem nekem való mesterség. — A vadpecsenyét sem kedveli? — Egyszer-egyszer meg­hívnak bennünket, el is me­gyünk, mert a vadászat is más, es a vadpecsenye is más. — De ha már erdőjük is van, kirándulnak-e oda a tsz-tagok? — Rendszeresen ott tart­ják a brigádok az értékelő megbeszéléseiket és ilyenkor harapnivaló és innivaló is akad a hivatalos program befejeztével. A családdal én is nagyokat szoktam sétálni az erdőben, de a tsz többi tagja is. Ha már erdőj ük is van.. ★ Maradjon a végére a njeg- állapítás: Jó lakni az erdő mellett. Nemcsak a romanti­kus környezet, nemcsak a kirándulás miatt, hanem azért is. mert a fa is pénzt fiadzik, ha jó gazda gondoz­za. Az újjálelepítést még az állam is segíti. Eri helő, hogy a- g.yöngyös- solymosiak is törődnek az erdőjükkel. A szemük raj ív mindig. G. Molnár Ferenc 1980. július 22., kedd K. I. Uj DOMUS-program A Bútoripari Egyesülés bemutatója Egerben A bemutatott bútorok egy része Vízi szállítással a lakásépítkezésekért megközelíti a 2,5 milliárd Napenergiával fűtik a fürdővizet MTI angyalföldről vidékre

Next

/
Thumbnails
Contents