Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Asztalos 3ohák emlékezete

Asztalos Júliák fafaragó, a népművészei Párádon élt mestere több kiállítással bizonyította, hogy a palóe táj. a mátrai hegyvidék emberének monda- és lelkivilága izgalmas, művészi alkotásokra késztették. A múlt évben még Egerben örülhettünk gyűjteményes kiállitá sának. ahová az utóbbi évek termésének legjavát vitte az öt szerető és a munkásságát mindig is figyelemmel kísérő közönségnek. Ncmesak a népi hősöket, a körülötte élő. vagy a múltból legendává nőit népi figurákat mintázta meg úgy. hogy a nagy farönkök nemesebb anyagából vallatta ki azt a formát, amit a képzelete kiálmodott belőle. Arra is volt érkezése, hogy a falusi élet víg. vagy szomorkás pillanatait fába faragott reliefekben, olykor a búsongó női ták szövegével együtt megörökítse.

Most egy őslchctségú népművésszel lettünk keveseb- f bek.

<T. a.)'

(Fotó: Szántó György)

Á maják titkos csatornái

A meg mindig rejtélyes maja népek, amelyek az időszámításunk előtti 250- től kezdve időszámításunk táján 900-ig éltek Közép- Amerika egyes részein, szemmel láthatólag nagy mesterei voltak a mezőgazdaságilag hasznosítható területek létesítésének, ügyes öntözőberendezések segítségével. Washingtonban amerikai : archeológusok nemrégiben közölték olyan radarmérések eredményét, amelyek kiterjedt csatornahálózatra utalnak, s ez a csatornahálózat jelenleg a közép-amerikai őserdőkben rejtőzik.

A nyomokban fellelt csatornarendszer Guatemalában es Belizében kereken 28 000 n egy zetlvi lométern y i kiterjedésű területen helyezkedik ■ el. és valószínűleg magyarázatot ad a tudósok régóta felvetett kérdéseire. A maják eddigi tudásunk szerint vagy terméketlen hegyvidéken, vagy mocsaras dzsungeles területeken éltek. A kutatók azt a kérdést vizsgálták, hogy a maják milyen módon tudtak hárommillió embert táplálni? Az archeológusok tudták ugyan, hogy a maja kultúrának volt egy kisebb öntözőrendszere szántóföldi növények termesztéséhez, mégis meglepő mast az a felfedezés, hogy ezt a rendszert ilyen nagymértékben tökéletesítették.

A texasi San Antonio Egyetem, egyik archeológusa véletlenszerűen bukkant a maja csatornákra. Régi települések maradványait keresve új radareljárást alkalmazott. A radarfelvételek kiértékelésekor feltűnt valamiféle rácsos minta, ,.kesT kény vonalak, amelyek létrafokokhoz hasonló nagyobb vonalakkal egyesültek.” Az arizonai egyetem munkatársával együtt a texasi geológus nemrégiben a középamerikai dzsungelekben tett expedíciója során igazolva látta feltételezését. A kutatók kis patakokat találtak, amelyek szabályos távolságban folyóba torkollottak, s ugyanakkor kisebb csatornák maradványait is megtalálták. Feltételezik, hogy a csatornákat kőfejszékkel és kőcsákányokkal ásták ki, kiszárították a mocsaras területet, s így korlátozott méretű szántóföldek jöttek létre.

Jeszenyin és Nagy László

Az 189Ö-ÖS év adta, az 1925-os elragadta az Illés szekerén vágtató, elete gyertyáját két végén égető Szergej Jeszenyint. Halálának évében született kései magyar ikerpárja: Nagy László.

Jeszenyinnek az útja a múltba tűnő patriarchális Oroszországból vezetett a szovjetek hazájába. Ügy érezte, hogy múlt és jövő korszakváltásának szakádé ka a szívén keresztül húzódik. Személyes tragédiaként élte át az orosz nép sorsfordulóit. Múlt es jövő szétszakító kettőssége feszül életműve drámai harmóniájában.

Őseinek évszázados útját követve kerül az embersűrüs Moszkvába. Innét indul tovább világhódító Sizándékkal Pétervárra: paraszt kendőbe

kötött verseket visz Biokhoz, az atyai jó borához. Az ifjúság varázsát, a falu illatát érzik verseiben. Rátalált költészetének tiszta forrásaira, műveinek alapjára: a haza iránti szeretetve, a szülőföld- élményre: „Oroszország, te bíbor róna, folyóba huliló égi kék ...”

Három évtizeddel később, levert forradalmat,, nemzeti tragédiákat váltó ..fekélyes béke” korszakában indul Nagy László életútja. Faluja, Felsőiszkáz is a főút mentén húzódó kétsornyi házból áll, Jeszenyin szülőhelyéhez hasonlóan. Innét kerül Pápára, majd a tornyos fővárosba, ahol a „Fényes szellők” mámoros hitével vállal részt az újjáépítés országos munkájából. Az ötvenes évek elején átéli az illúziók omlását, a számvetés keserű élményét is. A sorsvállalás buktatóin felülemelkedve teremt költői szintézist. Legnagyobb példaadói közt találjuk a XX. szazad hármas költőikreit: Jeszenyint,

Loreát és József Attilát. Nagy László számára ók jelentették a művészt, akinek jelmondata: „Műveld a csodái, ne magyarázd'’! Szociális felelősségtudattal vállalta a jeszenyini gondot, a néphez való hűséget — a megcsalatottság ellenére is — a jövő reményhitével: „Hűségem mindig kötött a. néphez, akitől származom, akinek a nyelvén írok. Hű akartam lenni a magyar költészethez. Költészetünknek a Balassitól József Attiláig és később is eleven fő vonulatához: ami nemcsak síkra- szállást jelent megmaradásunkért, ' hanem azt a gondolatot is kifejezi, hogy fö. lösleges áldozatok nélkül jussunk közelebb a már megbűnhődött” eszményi jövőhöz”.

Jeszenyin a szülőföld lírai ábrázolásával együtt rajzolja meg anyaképét. A nagyvárosi szalonok, sikátorok vándora így vall a Levél anyámhoz című, közismert verses üzenetében az édesanya jelentőségéről: „Te vagy vigaszom, segítőm életemben / te vagy az egyetlen fénysugár.” Nagy László pedig összegző érvénnyel ír az ember elemi kötelekéiről: „Szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett”.

Jeszenyin természetszeretetének része az állatokhoz való vonzódás, végtelen gyengédség. A kutya dalban elbeszélt tragédiája könnyeket csalt még Gorkij szemébe is, A hajnali csillagok alatt hetet kölykedző anyakutya öröme tragédiába zuhan. A gazda elveszti, zsákba köti és vízbe öli a hét kicsi kutyafiat. Felszakad az anyaállat csillagra felvonított

iszonyai kolya. Jeszenyin ka- tartikus erejű képpel fejezi ki a kutya kimondhatatlan fájdalmát: „S mint akinek kenyér helyett / kölödö kéz követ hajít: / hullatni kezdte lassan a hóba / szeme arany csillagait.” Nagy László sajátosan építi lírájában a jeszenyini hatást. A kutya képanyagából merít, de az eredeti kép jelentését tovább mélyíti, a motívumot és jelentésköreit kitágítva megváltoztatja a Búcsú Tamási Árontól című versében: „Sírodra, tudom hívsz majd csupa-dér magányos ordast, golyó-verte szüggyel szétdúlt. szivárványt, mesét, idillt, illőn felgyöngyöz könnyel, az anyaföld fagyát bevérzi, s felvonítja égig a kínt, amit nem lehet kimondani!”,

Sorolhatnánk még a közös motívumokat. mivel a kor és a költői poétikák kü-y lönbözösége ellenére egymással mélyen rokonítható' esz- mei.esztétikai értékeket és minőségeket teremtett a világ- irodalom'jeszenyini és Nagy László-i pillanata. Müveik mind fényesebben bizonyítják a jeszenyini igazságot: „Ami nagy, csak. távolról látható”. A kort és a kor emberét kivételes művészi hitellel megörökítő költői tehetség avatja Nagy Lászlót Jeszenyin kései magyar utódjává. Bár a döntő sugalla-1 tokát a magyar valóságtól és 1.’nagyobb költőitől kapta Nagy László, mégis nyelvoldó és bátorító példakép volt számára Szergej Jeszenyin, akinek halálában is a múlt poétasorsa üzent, harminc évben szabva meg föJ_j di jelenlétét. Róla is írta Nagy Lászlót „Poéták csodanyelvek, ivadékuknak ja- jos versekkel fölnevelnek.’’ CS. VARGA ISTVÁN /

tolsó címem volt aznapra, csak nehéz volt megtalálni. Rám sötétedett az Óbudai lakótelepen. Szitált a hűvös őszi eső. A toronyházak ablaksorai kékes fénynyel vilióztak: az összlakosság a Felügyelőt nézte, szinte csak én csatangoltam az utcán. Sokáig nem találtam meg a 42-es számot. Volt negyvenes és negyvennégyes, és nem akadt senki, aki megmondhatta volna nekem, miért van ez így.' Aztán addig keringtem a búzák es a zománcosan fénylő autók között, míg megtaláltam: a szomszéd utca sarkán volt, és onnan tizenhetesnek számított, mindkét utcanév és házszám ki volt rá írva nagybetűkkel.

Becsöngettem, és pillanatok múlva láttam, hogy ha valami cifrán indul, akkor az később sem mehet simán. Csöngetésem nyomán hatalmas rohangálás kezdődött az előbb még csöndes lakásban.

— Ki az? — kiabált egy rémült férfihang. valami nehéz tárgy a földre zuhant, egy ajtó csapódott. Nem válaszoltam, mert mit üvöltözzek a folyosón, majd kinyitják, és akkor megmondom, hogy a televízió kérdezóbiztosa vagyok.

Néha nem a legjobbkor érkezem a kérdőíveimmel, ezzel magam is tisztában vagyok. Esküvőt, családi leszámolást és kibékülést zavartam már meg, nem beszélve az inti- mebb helyzetekről. De nem tehetek mást. Kiadják a központban a címet, oda kell mennem. Ha előre bejelenteném egy udvarias telefonnal, hogy jövök, fele annyian sem állnának rá a beszélgetésre, és úgyis kevés embernek van telefonja.

T

íz év körüli, borzas kissrác nyitotta résnyire az ajtót. — Mit akar a bácsi? — kérdezte rémülten.

— A papádat keresem — mondtam szigorúan, és a kartonról felolvastam a kérdezendő r»vét.

Mózes Lajos:

A fehér

— Nincs, itthon a papám — nyögte a srác, láttam rajta, felemás neveltetése lehetett, még nem tanult meg hazudni rendesen.

— Mondd meg, hogy a televíziótól jöttem.

A liu becsukta es kulcsra zarla az ajtót. Ismét hallottam a sutyor- gast, jövés-menést. Éreztem, hogy most mar kijön a papa, tudja, hogy egyedül vagyok, hacsak nem épp most darabolják a nagymamit, a kíváncsiság kihozza. A kartonjáról tudtam, hogy egyidős velem, harmincon túli, pesti születésű, az is lehet, hogy együtt rúgtuk a labdát sráckorunkban.

Ismét csikörduít a kulcs, nyílt az ajtó. A férfi kilépett elém a folyosóra. Ha nem tudom, hogy egyidősek vagyunk, igazán nem mondtam volna meg. Krumpliorrú, sörhasú férfi állt előttem, vadonatúj farmernadrágban, még lógott róla az árcédula. Az arcán pedig az a gyanakvó, zart kifejezés, amiről egészen addig azt hittem, hogy csak az ötvenen felüliek sajátja. Kezet nyújtottam. Jól megszorítottuk, megráztuk.

A tévétől jöttem, egy rövid kis ' kérdőívre.

éztük egymást.

— Most nem a legalkalmasabb — vakarta a fejét —, mert rokonok vannak nálam. — Bent közben nem lazsáltak, hallottuk mindketten az őrült rohangálást, ajtóesapkodast.

— Tíz perc az egész — mond lám cinkos mosollyal. Olyan volt. mintha bent bujkálna a negyven rabló, de legalább harminckilenc. Ha ezek tényleg a nagymamit darabolják, akkor én sem úszom meg szárazon,

és egyre kevesebb kedvem volt megkérdezni a pasast, hogy tetszett neki a ..Hosszú, forró nyár”, menynyit nézi a televíziót, es miből vette a lakását.

— Hát jöjjön be — mondta, mintha csak megérezte volna, hogy egyre kevesebb az egeszhez a kedvem. Az előszobában nem volt semmi különös, eltekintve attól, hogy par perccel ezelőtt még legalább öten futkároztak benne, nép- telen volt, olyan rendes előszoba, fogassal, Lehel hűtőszekrénnyel és Munkácsy-olajnvomattal a falon.

— Talán menjünk be az én szobámba —, mondta, miután alaposan körülnézett. Szerintem azon törhette a fejét, a többiek hol lehetnek. A szobában Öt farkasarcú férfi gubbasztott a fotelekben.

— A rokonaim — mondta, ők pedig felálltak, mint a kisiskolások, ha az igazgató úr belép a terembe. — Az elvtárs a televíziótól jött interjút készít velem. Ti menjetek ki a konyhába.

Szépen, libasorban kivonultak. Ismét körülnéztem, feltűnt, hogy annyi farmernadrág van a szobában. mintha konkurrenciaharcra készülnének a Corvin Áruház ellen. C^ak a heverőn lehetett vagy száz darab, a földön a szekrény mellé íelstócolva pedig talán még több.

■ sültünk az asztalhoz. Elra- kosgatotl előlem 'agy öt üveg whiskyt, mire maradt annyi hely, hogy leiegyem ^ kérdőíveimet, mert volt még úgy öt-hat kiló sexmagazin is.

. — .Szódával,, szóda- nélkül? — kérdezte finomkodva. Bólintottam, liát legyen szódával. Töltött, jégkockát is rakott bele. — Milyen cigarettát parancsolsz? Gitane, Philipp Morris, Kent, Marlboro, vagy egy jó Burns szivart inkább?

(Körülnéztem, mint aki csak azért leszi, hogy legyen ideje dönteni. Volt minden, smrt felsorolt

kartonszám állt a szekrény tetején.

— Kentet — mondtam, és igyekeztem nem számolni a farmereket.

, — Rövid vagy hosszú Kentet kívánsz inkább?

Nevetnem kellett. Olyan volt az egész, mint egy hülye angol film, leszámítva azt, hogy tegeztük egymást. Együtt nevettünk, mint két kölyök a grundon, Jean.vicceket mesélve.

— A rövid Kentet szeretem — válaszoltam, felállt, keresgélt a kartonok között, de csak hosszú Kentet tatait. Addig legalább nyugodtan számolhattam a farmerokat, de 'égül mindig belezavarodtam. Kinyitotta az ajtót, kikiabált az előszobába: — Józsi! Hozzál be rövid Kentet, de ne hosszút, rövidet!' — visszaült, büszkén nézett. Egymás egészségére emeltük a poharunkat. Józsi pár pillanat múlva érkezett, egy bőröndöt cipelt. Letette elénk, kinyitotta, tele volt rövid Kenttel. Kicsit meghajolt felénk. és visszavonult a konyhába. Erre inni kellett. Elképzeltem, mennyire tele lehet ez a lakás cue_ cal, ha mi éppen ebben a szobában beszélgetünk.

— Tudod, kamionos vagyok, ritkán nézek tévét — mondta halkan, és szégyellősen mosolygott —. ami_ kor itthon vagyok akkor sem érek rá. Kint lenne rá időnk, csak a magvar adás nem jön be.

Qe azért töltögettem a kérdő- ívet. Az ugyan szorgos televíziónézőkre készült, de az ilyen csodabogarakra is volt egy rovata.

— Majd a következő utamról hozok egy képmagnót, és az asz- szony felveszi nekem a legjobb műsorokat — mentegetődzött, mert azért látta, hogy oldalszám csak nullát: írok a kérdésekhez —, Közel-Keletre járunk, még a Kossuth rádió sem jön be.

Amikor ahhoz a részhez értem* mi- ivük van. mikor vették, ott már azért kellett dolgoznom. Mindenük volt, kivéve az üdülőtelket, de megígérte, hogy jövőre vesz egyet a Dunakanyarban. Mindent azóta vettek, hogy kamionos lett. Azelőtt Szentendrén az anyós sufnijában laktak.

— Ha akarsz egy farmert venni, neked nyolcszázért odaadok egyet

— mondta, amikor végeztem a kérdésekkel, és pakoltam össze az íveimet. Fáradt volt: legtöbb embert kikészíti a kérdezgetés, sok minden eszükbe jut, kénytelenek emlékezni.

— Nem kell, ez az utolsó farmer, ami rajtam van, ezt még elhordom.

— És hány ilyet kell naponta megcsinálni?

Vártam már a kérdést, megszoktam, hogy a magabiztosabbak visz- szakérdeznek, ók is meg akarnak valamit tudni, cserébe/

— Harmat-négyet naponta — válaszoltam az igazsághoz híven.

— És mennyire jön ki a suska?

— mutatta az ujjaival.

— Darabonként hatvan forint, isolygott, csóválta a fejét.

Gondolom, összehasonlította a saját keresetével. Megköszöntem, hogy időt szakított rám. és kifelé indultam. A farkasam! rokonok a konyhaajtóból leskelödtek. Köszöntem nekik is. Kinyitotta előttem az ajtót, egy karton Kenttel gyengéden hátba vágott, és a kezembe nyomta.

— Szívd el az egészségemre, haver — mondta nevetve - , és mondd meg a televíziónak, hogy mi, ka- mionosok, pénzt keresünk, nem érünk rá a műsort bámulni!

Hónom alá kaptam a kérdőívek mellé a Kentet, kezet ráztunk. A rokonok egymás után jöttek elő a konyhaool, és mentek a szoba felé. Már nem törődtek velem, hiszen én is a nagy osztás részese lettem.

Hazafelé menet még mindig esett az eső. Arra gondoltam, lám, milyen mulya vagyok, hogy nem vettem nyolcszázért farmert, holnap eladhatnám a duplájáért, és még boldog is lenne, aki. megvehetne. Talán azért nem vettem, mert olyan sok volt belőle a szobában. De lehet, hogy azért, meri valamikor régen azt hittem, hogy a farmer valami egészen más — nemcsak egyszerűen egy nadrágféleség — hanem több. Egy azok közül a dolgok közül, amelyek majd — mint a holdutazás és a beatzene — megváltoztatják az életünket, és minden más lesz, nem pedig ugyanaz.

l