Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Tíz liter hesszin

Hallgatom reggel a rádiót: közúti ellenőrző*. Teherautó.

X Természetesen!!) a feketefuvarok tömkelegé, miközben

< a világ legtermészetesebb hangján közli a gépkocsivezető.

? hogy egy fuvar ára 1500 forint. Havonta egyszer, heten- X | kint, naponta? Kinek, hogy mé£y, miként sikerül fuvart t X szereznie, szerveznie. Olvasom az újságban, hogy pult í

< alól egy százasért, vagy a raktár sarkából ötszázért. Mel_ '>

; lékes ez az eladónak, az üzletvezeiőnék, a „kollektívá- ] 5 nak”.. Havonta egyszer,, hetenkint, naponta többször is? X S Kinek, hogyan sikerül. j

£ Meséli qz ismerősöm, hogy náluk, a termelőszövetkezet í ' ólL-eseihez — mindenki tudja, de még senki sem merte ; í oizonyitani —, úgy járnak a kuncsaftok, mint a benzin- y

< kúthoz. Minthogy azok is a Z1L tartályai. Nappnta tíz ;

■ litert mernek ki a tankból, naponta kereken száz1 forintot

< keresve’ csak ezzel a sofőrök. Meg a sógornak, a komának, \

X az ismeretlen ismerősnek megcsinált szívességfuvar. Ezer- {

' ötszázért? Vagy többért?

j Hallom, olvasom, mésélik!

X Hát nii van itt? Hát van-é itt egyáltalán becsületes

< ember, vagy csak én egyedül vagyok az, aki felháborodik ,

< ezen? Képtelenség. '

5 A tények persze torzítanak. Ha a Csalásról, gazember. ’

< ségről, lopásról akarunk szólni es ellene harcolni, gyér- ? meteg ostobaság lenne minden ilyen hírt kommentálva

< így kezdeni „ ... hogy amíg a dolgozók óriási többsége

/ becsületesen ... addig . .Minden valamennyire is józan - / ember tudja, hogy a fogorvos nem az egészséges fogakat )

; mutatja dicsérve, hogy azok lám milyen szépek, hanem j

< fogja, kihúzza, vagy fúrja, vagy betömi azt az egyet, j

< amelyik a beteg. Ám a fogorvos is megállapíthatja, sőt

■ meg is állapítja, hogy szaporodnak a szuvas fogak a \ í szájban, a betegek körében, vagy sem?

5 Szaporodnak!

X Kemény és következetes elítélést és megítélést követel \

< a közvélemény. Könnyű volna ezt leírni — le is írtam. >

5 mert követeli is, — ám, hogy a fogorvosi példánknál ma- í í radjunk, a fogát ki lehet húzni, ha gyógyíthatatlanul j ; megromlott, de attól még a többi fog veszélyben marad. :

< ha azok az okok és higiénés körülmények nem szűnnek < még, amelyek előidézték ama beteg fog pusztulását. A /

£ társadalomnak is van higiénéje. És most nem is csak(?) í 5 az etikára gondolók, nem a közvélemény steríl-közlevegőt '

X teremteni képes erejére, mert bár ez is elengedhetetlen,

X de a gyökerek mégsem itt keresendők. ?

í Miért kérhet és kaphat is egy teheraUtó-sofőr egyetlen > l fuvaréi't ezerötszáz forintot? A ZIL-es „benzinkútról”

$ most ne is essék szó, mert ez a közönséges lopás kategó- ,

< riájába tartozik, bár burjánzásába belejátszik a fenti és í;

< a többi kérdésre adandó válasz lényege. A légkör. A körüll menyek. Teh. t miért a teherautó-sofőr, miért a kereskedő? | í A kétségtelen tény miatt, hogy valami nincs, valamiből <

^ nincs elég, — hiánycikk. Ilyen „hiánycikk” például a fu- \

X varozás — a magánosok részére! Nehéz lenne kideríteni,; t hogy mi volt elébb, a tyúk-e vagy a tojás, azaz: a fuva. >

< roztatni akaró kereste meg először a vállalkozó kedvű • teherautó-sofőrt, hogy segítsen rajta, nem lesz hálátlan. < vagy fordítva, a sofőr, pontosan megnevezve a hála vég. < összegét. A tény azonban tény maradt: a feketefuvar, < amelynek keretében mindenki jól jár, csak az állam nem,; illetőleg morálisan az is rosszul jár — ha elkapják, nem- < csak morálisan persze —. aki idegesen kénytelen lefeküd- X

{ ni és felkelni hét mint hét, vagy akar nap mint nap.

<! Egyszerű dolog lenne mindezek után nagy bölcsen az_ > í zal zárni e sorokat, hogv az újságíró követeli a közvéle- ;

< mén.y nevében — ez megbízható és nem is hamis újságíró- X

< fogás ám! — az effajta elemek kemény megbüntetését és X $ a hiánycikkek azonnali megszüntetését. Csakhogy az új_ <

X ságíró — talán meghökkentő módon — mindezekről most í <■ többet írni egy sort sem akar. A tervezésről inkább. '/

< Arról, hogv egy-egy országos, vagy helyi döntés megho- ;

< zatala milyen konzekvenciákkal járhat, és hogy megeső- X í kösödött és ma már tarthatatlan vízfejű elvfiókák éppen ;

^ az elvnek és nem az „elvtelenségnek” ártanak.

< Világosan fogalmazva. Szemináriumon tanultuk, esküd- \ tünk rá, s annak idején igaz is volt úgy — s nem í g y,

í ahogyan ma van —, hogy a vontató az termelőeszköz, i 5 am elv kizsákmányolás elősegítője lehet. Még legszíveseb- j X ben a lovas kocsit is „bevontuk” volna, mint ahogyan >

< sok helyütt be is „vonták” a forgalomból. Annak Idején. ;

< sok évvel ezelőtt. De sok évvel később megnővekedett a ,

/ háztáji, a kisegítő gazdaságok szerepe, a hobbikerteké, és j

< állami támogatás, okos. helyes politikai meggondolások j

< biztatták, támogatták e gazdálkodási „mellék’-formák fej- j

< lödésél. Csak azt felejtettük ki például — és a többes .

\ számot nem fejedelmi többesnek értem és érzem —, j J hogy a termelésre biztatott kis gazdasagok termelését, el- és ■;

; haza, is kellene szállítani.

/ Mivel? Ha más nincs, feketefuvarral, v Biztatjuk, segítjük a magánerőből történő építkezéseket. ;

J Hosszú lejáratú kölcsönt nyújt az allam, típusterveket j í készít, parcelláz, igyekszik tőle telhetőén mindent elkö- ’

< vetni, hogy akinek pénze, ereje, kedve van, az kedvét ne ?

< veszítse, hazát saját erejéből felépítse. Csakhogy a házhoz ;

< a hoiez.holaz hiányzó építőanyagokon kívül — ezeket is ;

< és megint a „pult” alól? — szállító erő is kell. Van erre: x elegendő kapacitás? A kis fuvarok ellátását is biztosi- <

< tandó elegendő és megfelelő teherautó-, vontatópark? Hg ;

< lenne, ha megfelelő árban lenne, nem lenne érdemes a :

( sofőrnek gazsulálni és egy fordulóért ezreseket kifizetni.

; De nincs. Marad hát a feketefuvar. Ha a piaci standokon

< olcsó, szép és bőséges az „állami” zöldség, a kofa se tart- \ ja magasabban az árait. De tűnjék csak el, akár egy órá- ( ra is az állami áru ... Hajaj! t Meg kell büntetni a vámszedőket. Fel kell lépni morá- j \ lisan is, a közvélemény rendkívül nagy erőt jelentő elité- i

< lő, kirekesztő magatartásával is. Az alap azonban most ^ l is kérdésben is a „gazdaság”, amelyre reálisan épülhet

; a’társadalom értékítélete. A tervezésnél, a kis- és nagyi j döntések meghozatalánál lám ily nagy szükség van a lát- ,1 S szólag lényegtelennek tűnő járulékos gondok vizsgálatára ' a mindennapok praktikumát és egyben a holnapok távla< tát biztosító elveink rendszeres felülvizsgálatára. A kapi5 tány is tudja a célt a tengeren j és ha kell. módosítja az irányt, ] oda ’^ová — indult!

$

de rendszeresen ellenőrzi.

hogy valóban eljusson

(Áh*u

I í

«P

Az Ősi é* az

új békésen

megfér

egymás

mellett

Kabulban.

Afganisztán

fővárosában

(MTl-fetó)

r. Bánlaky Pál, a Kulturális Minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézetének igazgatója. A vidéki értelmiségről írott esszéje a Magvető Könyvkiadó Gyorsuló idő sorozatának, Azon túl ott a tág világ című kötetében jelent meg Varga Csaba tanulmányával közösen. Beszélgetésünk

alaptémája mégsem a közelmúltban létrehozott intézet munkája vagy a megjelent mű, hanem egy különös olvasótábor, amelyet a . iwm- kásszállók önkormányzatai számára rendezett az Út- és Vasútépítő Vállalat. Az olvasótábort dr. Bánlaky Pál vezette.

— ön, az Eötvös Lóránd

Tudományegyetem szociológiai tanszékén elsősorban az értelmiségiek helyzetével

foglalkozott és — gondolom — ezt teszi most is, ennek eredményeit hasznosítja új beosztásában. Miért vállalt ilyen jellegzetesen „munkás- mű velőd éri” feladatot, mint •a szállóbizottságok tagjainak olvasótábora? »> »máj?

— Vállaltam, mert felkértek. És felkértek, mert az Üt- és Vasútépítő Vállalat szükségét látta annak, hogy a munkásszállások önkormányzatainak tagjai megismerkedjenek a feladataikkal. Ez nem kis dolog! A SZOT határozata alapján ugyanis megalakultak a szállók ónkormányzatai: a szállóbizott- ságok és a fegyelmi bizottságok. De vajon ezek a társadalmi szervek tudják-e pontosan, hogy mit kell csinálniuk? S ami talán fontosabb: tudjak-e hogyan? Kevés az, hogy formálisan ismerik a jogaikat; a kérdés az, hogy érvényre tudják-e juttatni ? Tudják-e tartalmilag. mit jelent emberibb módon élni a szállásokon? És miképpen lehet ezt elérni attól kezdve, hogy rá vesz.- szűk a lakókat, ne törjék le a kilincseket, egészen odáig, hogy a szabad idő értelmesebb kihasználására lehetőségeket teremtünk. Tudják-e hogyan kapcsolódik egvmás- hoz. a munkásszállás és a • munkahely, a szálló és az otthon? És mit kell csinálniuk, hogy a lakók ne érezzék a lebegtető, életüktől függetlennek tűnő ideiglenességet állandóan.

— No. most visszatérve az eredeti kérdésre ...

— ... miért vállaltam ezt a feladatot? Először is azért, mert úgy ereztem, hogy értelmes módon tudok jelen lenni egy ilyen táborban, és amit csinálok az fontos, hiszen százezres nagyságrendű a munkásszállókon lakók száma. Másodszor jelenlegi munkám készleteit. arra, hogy elvállaljam. Az inté- uet feladata ugyanis a kirtKiindulási

a valóság

Beszélgetés dr. Bánlaky Pállal a munkásművelődésről

turális területen dolgozók továbbképzése és a vezetőutánpótlás felkészítése. A művelődéspolitikát egységesen értelmező, jó gyakorlati szakemberekre van szükség. Megyei és városi tanácsok közművelődési csoportvezetői, megyei művelődési házak igazgatói és igazgatóhelyettesei, múzeumok, levéltárak, szerkesztősegek és ki- adóhivatalok munkatársai vesznek majd részt tanfolyamainkon. Azt akarjuk, hogy á képzés ne „ideál-világokon” alapuljon. A művelődéspolitikai elvek szembesí- tődjenek a valósággal. Ha vitatkozom, nem beszélhetek a levegőbe. És bár szociológusként nemcsak olvasmányokból, de saját kutatásaimból is sokat tudhatok a társadalomról, minden alkalmat meg kell ragadni, hogy közvetlen kontaktusba kerüljek a valósággal. Ezért vállaltam a táborvezetést, amely az úgynevezett mun- kasművelődes címszó alá tartozik.

— Azf mondta: úgynevezett?

— Nem szeretem a mun- kásmüvelödes kifejezést. Olyan asszociációkat kelt, mintha homogén munkás- osztály lenne Magyarországon. Ez nem igaz. A munkások sokszorosan rétegzettek munkájuk, végzettségük, lakóhelyük, kulturális igényeik szerint. Sok ponton érintkeznek a többi réteggel. A munkások jelentős része — ez már közhely — • falun él. Hogyan beszélhetnénk így egységes paraszti vagy munkásrétegről? Minden konkrét művelődési helyzetben tudnunk kell, hogy az adott csoport valóságos háttere milyen: a hagyományai és a felismert, vagy meg senf fogalmazott szükségletei. Ennek a látásmódnak az érvényre juttatása kulcskérdése a művelődéspolitikának.

— Milyen módszerrel tették érthetővé az olvasótáborban ezt a szemléletmódot?

— Az első lépés az. hogy felszíni-e hozzuk az egymás közt vagy ott sem megfogalmazott problémákat, kérdéseket. Nem csak a szálló- élettel kapcsolatban, hanem az általános emberi konfliktusokat érintő gondolatokat is. A második lépés. hogy baráti hangulatú közös beszélgetésekben tisztázzuk és értelmezzük ezeket a tudattartalmakat — szabadságról,

igazságról, előítéletekről stb. Ezeken a beszélgetéseken gondolatébresztőként használtunk verseket, képzőművészeti alkotásokat, zeneműveket.

— A közműi'elődés gyakorlata azt mutatja, hogy

40—50 éves munkásemberekre elsősorban a kézzelfogható dolgok hatnak. Az elvont fogalmakat nehezebben tudják megközelíteni.

— Az évtizedek óta nehéz fizikai munkát végzők gondolkodásmódja öntörvényű, véleményük határozott. Ha a saját, „értelmiségi logikánk” szerint közeledünk hozzájuk, nem találunk utakat. Csak belső világukat elfogadva és megértve juthatunk egymáshoz közelebb. Volt például egy beszélgetés az olvasótáborban az emberi élet céljáról és értelméről. Néhány megfogalmazásukat, ha szó szerint leírnám, beilleszthetném a korai görög filozófusok töredékei közé és a kutya nem venné észre, hogy azokat nem Héra kiejtő« z mondta. Ez nem véletlen. A természettel és az anyaggal együtt élő ember letisztult bölcsessége van bennük.

— Könnyen elképzelhető, hogy az olvasótáborban felkészített emberek a szállóba i ússzatérve megtorpannak. Kezdeményezéseik korlátokba ütköznek, elképzelésüket nem tudják érvényre jutatni.

— Remélem, nem így lesz. Képzésünk lényege: a valóságos társadalmi közegben eligazító szemléletmód elsajátítása. Ez segít felismerni a lehetőségeket és erősíti a már létező pozitív tendenciákat. Konkrét, gyakorlati tanácsokat is kaptak a sivár munkásszállási környezet átalakítására — berendeztünk a táborban egy barkácsmű- helyt. És persze külön foglalkozások voltak a szállóbizottságok konkrét feladatairól az egyes szakcsoportokban. Azt hiszem — a korlátokra visszatérve —, a küzdelemre is sikerült felkészíteni őket a helytelen gondolkodásmód és a negatív jelenségek ellen. Mellesleg ugyanezt a szemléletmódot kell elsajátítaniuk a vezető- képzésben részt vevő szakembereknek az intézet tanfolyamain szeptembertől. Es talán mindenkinek, aki a ’> közművelődésben dolgozik.

Nógrádi Gábor

Lelkes Miklós:

Fejbólintó János i

Ügy érzi: kell — hát bólogat, szónokol is, olykor —■ sokat.

A szava is csak bólogat.

Jósol biztos jóslatokat.

Ép gondolat

helyett helyet kéri mozdulat bólint fejet,

s nyílik a száj. sohsines aggály, csupán dagály — hány papagáj

ismételget s mi pénz, idő,.. unt ismétlés csak egyre nő!

Kiollózza nékünk e tők: „Elvtársak, ez volt negyvenöt..

Máskor recseg, ropog a múlt: egy szajkószáj belégyalult 1

Hordóra áll tavalyi kos, aki régen nagy főokos,

s bevallja már bátor beszéd: kétszer kettő — az mindig négy!

Igen — az mindig! Már tapsolok..,

E bölcsesség úgy meghatott!

Bölcsőben bőles. Giling-galang.., Jöhet ünnep — és sültgalamb!

Jákó Kovács Józs«f;

Ringató

Ujjaid Hz ága tenyered Hsztása szikrázó havasok kékfényű izzása

Körmeid félholdja gyöngyházas csonttornyá tükröző tavaknak kristályos gyöngyholdja

Hajadnak omlása szeleknek zúgása ringató hullámok ki bőm ló ringasd