Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
GYERMEKSORS, ANNO mu Katinka és az orgonavesszö A hatvani tanács gyám- t'.gy! főelőadója nem teketóriázhatott. A hétesztendős Katinka olyan életviszonyok közé zuhant, amiből nincs más kiút. mint az állami gondozás. Anyja elvált, ide- v gén be ment férjhez, magához véve a négy gyerek közül kettőt. Egy később utánaszökött. A legkisebb, a leggyámoltalanabb élt csak kocsikísérő apjával. De. hogyan! Kikötözve Eger. Gyermekvédő Intézet. Lassan oldódik az apróság sokkos állapota, múltba tűnik a milliomnyi szenvedés. ami egy felnőttet is megvisel. Az utcára lökött- ség. az étel. a ruházkodás, a tisztálkodás hiánya. Az iskolai felkészületlenség, az érte kijutó dorgálás. Az iszákos apa gyakori kegyetlen- sedése. — Honnan ez a sérülés a feierten? Katinkát némi habozás után szóra bírják. — Apu mérges volt. Meg- dühödótt. s egy pléh bögrével összevert. Mert enni kertem. Vagv azt hiszem, inkább a bizonyítványom miatt. Máskor is megcsinálta. Kikötözött az udvari fához, s úgv püfölt. Egyszer pedig örgonavesszővel verte kék- re-zöldre a kezemet. Napokig nem tudtam ceruzát fogni. Anyu akkor költözött el tőlünk ... Ö sem volt különb Anyu. anyu. A gyerek ajkára többször visszatér ez a szó. mintha legalább érdemes lenne a negyvenéves asszony arra. hogy a szöszke leánvzó egyszer is kiejtse a nevét. Mert ő sem volt különb a Deákné vásznánál, csak hozzá születésétől ösztönösen vonzódott a család legkisebb tagja. Alkoholizált. Váltogatta férfi ismerőseit. S talán éppen így vált a kis emberi közösség fölbomlásának. tragédiájának okozójává. Pedig sehová sem szegődött el. munkát nem vállalt. amíg férje oldalán élt. Tiszte csak a háztartás volt, s a gyermekekről való gondoskodás. Hogy most mégis magába szállna? Nem. Szeme fölizzik, szája megleszül. — Ez. így van jól! Maradion Józ.si magának. S, ha kellett neki a gyereklány, törődjön vele. Csak fölbukott Részlet a gyámhatóság följegy zéseiből: Megvizsgáltuk az elárvult otthont, a kocsikísérő! elég jól kereső apa és kisleánya búvóhelyét. A látvány elképesztő. Szemét, piszok, rendetlenség a szobában. Szétdobált derékalj. párna, ruhadarabok, rongyosan. A konyhában centis étel maradék az. edényekbe száradva. A kredenc tetején, s a sarokban sörösüvegek, pálinkásbutykosok sorakoznak. A férfi magára maradottságával, asszonyának elzüllésével magyarázza a helyzetet. — Elkurvult, kérem. Nem bírtam megtűrni. Hagytam hát, hogy vigye a göncét. Az italra én tulajdonképpen ekkor szoktam. Segítség? Munkatársi figyelem? Sma- fu. A bajomat pedig nem verem dobra. Maradjon az enyém, Katinkát sajnálom. De amikor a szesz fölold bennem minden gátlást, akkor csak ütni, csak pusztítani tudok magam körül. Egyébként nem igaz, hogy fejbe vertem a gyereket. — Es a súlyos sérülés? — Csak íölbukott a küszöbben. (Az orvosszakértő más véleményt jelentett bej Jó szomszédok Kálinkét, aki apja ütlegei elől gyakorta menekült a szomszédokhoz, s ott éjszakázott, ezek az emberek mentették meg az éhhaláltól is. Hol ez kínálta meleg levessel. hol amaz tett eléje egy tányérka főzeléket, szelet kenyérrel, A gyámhatósághoz szintén ők vitték, miután a hétesztendős kis test immár teljesen legyengült, s a gyermek idegállapota fölmondta a szolgálatot. Reszketett, sírt. Utóbb már a környék beliek figyelmessége sem tudott mosolyt csalni az orcájára, az sem tudta szivét megnyugtatni. A gyámhatóság megtette nyomban a szükséges intézkedést. Kivonták a család kötelékéből Katinkát, s az apa. anya ügyét — hosszú hónapok tortúrája után — az igazságügyi szervek hatáskörébe utalták, javasolva egvbén a negyvenöt éves férfiember, a magából kivetkőzött szülő kényszer-al- koholelvonó kezelesre utalását. De... Miértek Igen. De... 1 Miért csak ennyi hónap szenvedése, testet gyötrő, lelket pusztító vihara után jut csendes kikötőbe egy olyan apróság, akinek élete, sorsa nyitott könyv az egész utca, iskolájának nevelői előtt? Katinkának miért kellett annyit éheznie, szégyenkeznie, any- nyi ütleget, annyi otthonta- lanságot elszenvednie, olyan lelki traumát szereznie, mikor a környezet józan, határozott fellépése mindennek régen elejét vehette volna? A szomszédok, az utcabeliek, a valóban jószívűek most egymásra mutogatnak, a tanítók pedig a családi nevelés. a családi környezet, az otthoni gondoskodás fontosságát hangsúlyozzák. De lehet-e arra hivatkozni, ami nincs. S teljes értékű humánum-e. amikor a szelet kenyér, az egy-egy éjszakára nyújtott szállás csak arra volt jó. hogy időben kiterjessze egy emberpalánta gyötrődését, sanya- rúságának mielőbbi fölszámolását? Több elszántságot A föltett kérdésekre senkitől sem várok választ. Azt viszont igen, hogy mind többen elgondolkozzunk a het- esztendös, állami gondozásba jutott kislány Helyzetén, s fölmérjük az iránta tanúsított magatartás lényegét, visszaható tendenciáját. A tüneti kezelés sohasem igazán célravezető! Az orvos is mindenkor a gyökerek, a bajok indítékai után kutat, hogy a diagnózis ismeretében szánja magát beavatkozásra. Katinka esetében ez egyértelműen a gyámhatóság, a rendőri szervek korábbi figyelemfölkeltését jelentette volna. Keli ez az elszántság, ez a kurázsi. Illetve: soha többé Katinkákat. soha többé így utcára kei’ült gyermeket! Moldvay Győző Szűkszavú, de nem zárkózott, csendes, de nem elutasító. Inkább csak: mint áld megszokta, hogy a tett beszél, neim a fecsegés, szóiani inkább asszonyok dolga. Jön is az asszony, élete párja, kendőben, blúzban, bőszoknyában, 82 évesen, ami ugyan meg nem látszik rajta: tiszta, szép, egyszerű ő maga is, akár a. háza. Invitálja beljebb a házra rácsodálkozókat, s szól néhány szót, bemutatkozásul a tisztaszoba hűvös homályában. „En, kedves, most 82 éves vagyok, Dinnyésháton volt cseléd az apám, akkoriban ez a ház épült, ő maga még fiatal ember .. ..Hogyan, hány éves most a ház?” „Hogy hány éves...? Várjunk csak, mindjárt kiszámolom, fiam." Az öregember szótlanul ül, szinte hallik, amint ősz szakálla serken az arcán. Odakint az alacsony kamrában felaprított fa s aprószemű szén vár őszre, télre, hidegebbre. ő aprította a fát, ő lapátolta rendbe helyére a szenet. , Szótlanul ül, figyel a felesége szavára. „Rengeteg dolog volt vele, szegény nagyanyám h elebetegedett, mire isten segítségével megépült ez a ház. Vályogból verték és rakták fel a nagyszüleim ,.. Nagyanyám, mondom, belebetegedett, mozdulni sem bírt, s az új házba engemet, mint kislányt küldtek, hogy segítsek neki. Akkor én 6 éves voltam, igy most ez... annyi mint... Igen, éppen 77. éves." ..Ügy véltük, öregebb.” „Ennyi pedig csak. Es rise! bennünket, kettőnket az öregemmel." Kutya nincs, üres a disznóól. Csak aprójószágok csipognak, azok se sokan és elkerítve. S lomha verebek, fürge fecskék. Es kar vastagságú. fehérre fakult háncsé fák — rendben azok is, a kamra közelében, ahol kukoricavágó szerszámok rozsdásodnak a szarufa és a cserép között —, felaprításra várva szintén, a most még szép zöld fúvón. Miféle fa ez? — nem hasonlít akácra, tölgyre, bükk- re... „A Tisza hordta." Az öregemberé a kurta mondat, András bácsié. „Akkor még mondom a házat., Ez meg a feleség: „Nagy- npom, ÍVJészáros János volt az első tulajdonos, tőle örökölte Demeter István, az édesapám, őtöle meg én, Demeter Margit." Tapintatlanul felzörög a kérdés, hogy: és most mi lesz, lesz-e erre a szép házra újabb örökös . ..? „Lesz-e? — ki tudja. Salgótarjánban lakik a lányom, az ura, meg az unokák, és hívhak, hogy menjünk. De fél az ember, ugye, hogy annyi mindent mond a rádió, a tévé, meg olvasni az újságban, hogy öregek, meg fiatalok közt ott a sok viszály, hogy nem kell, csak messziről az öreg, hát véljük, jobb ha maradunk, amíg ketten megbírjuk így, azután majd csak elválik, hogy mi lészen elkövetkezendő...” A tűzrevalónk már megvan — mondja az öreg András. — Utalványra. Aztán itt, az udvaron, ez a halom, amit az unokánk szedett ki a Tiszából ... — és ezzel a szavak, miket elmú- lasztott szóiani eddig, rövid időre most még megerednek. „Az. igen, a tüzrevaló, az a fontos, hogy az meglegyen, akkor jöhet a tél is akár, mi meg maradhatunk, mert úgy gondoljuk, hogy jobb itt, a magunk fészki- ben. Meg a szeretteink is itt vannak, ebben a temetőben. Ki gondozza akkor a sírjukat, ha mi elköltözünk innen...? Meg hát, mint mondottam, mégis csak a mi odúnk ez, s ha éppen leül az ember ide, avagy éppenséggel a másik székre, ahogy éppen a kedve hozza, senki sem mondja, hogy rossz helyen van, menjen már arrébb, Öreg." Telire tüzelő van. aprójószág is éppen elég, annak esetére, ha onnan, Tarjádból jönnének az unokák. Hiheti hát a sarudi szép ház, hogy nem marad árván, gazdátlanul. B, Run Tibor (Fotó: Perl Márton) Ssarudi tisztes hdz Fehéren, tisztán, eresz nélkül. egyszerűen áll, nincs hivalk ' ■ semmi benne, meg is Húzódik a szomszéd télek veteménye és saját mellék épü' kei s gyümölcsfái között. Szerényen, akárha ®,Nmüsäjj l!>sn. július 20., vasárnap szégyellné, 'hogy vén létére első az utcában. Nem rangra persze, csak úgy, a sorban. Sarud, Petőfi utca I. Áll az öreg a déli fényben, támasztja a tűrő kerítést, -s nézi a most néptelen utat. a jól ismert szemközti házakat. Szűkülő szemmel követi arra tévedő madarak repülését. Nyugodt és sal- langmentes, mint maga a ház, Bótli Andrásnak hívjak. Trükkös fiúk esetei ^ Dollár a nyakkendőben kf| Karkötő — muzsikáért ^ Ami a hajóskönyvből kimaradt EGY .„ÉLELMES" egri fia. talember — feltehetően, mert jóval többet várt külföldi kirándulásától, mintsem a törvényes keretek között biztosított anyagi lehetőségei .kecsegtették — utazása előtt „némileg” kiegészítette engedélyezett pénzösszegét. A más országbeli ismeretlen személyektől idehaza, hogy úgymond, ajándékba kapott 350 nyugatnémet márkával, 100 USA-dollárral és 70 osztrák schillinggel azonban nem jutott messzire: még a budapesti, úgynevezett kiléptető vámvizsgálatnál megállították. .. Nem járt sokkal jobban az a hatvani turista sem, aki ügyesebb akart lenni, s ravasz módon g nyakkendőjébe varrva próbált illegálisan magával vinni 4062 forintnak megfelelő értékű dollárt. A trükk ugyanis csak a számára tűnt eredetinek —, hogy mennyire nem volt az. bizonyság például annak a gyöngyösi személynek az esete. aki kísértetiesen egyező módon még nagyobb összeggel iparkodott átjutni a határon, mindenféle előzetes tapasztalatcsere nélkül — a szolgálatot teljesítő eevenru- hások ugyanis valószínűleg már régóta ismerték, mert nem-kutattak túlságosan sokáig a pénz után. Ügyesebb lehetett a besenyőiéit« gépkocsi-tulajdonos, hiszen a műszaki vizsgára történő felkészítésre Kassán hagyott Skodájáért, a még hónapokkal korábban elkezdett „tranzakciók” során, heteken keresztül akadálytalanul hordta át a határon a kisebb-nagyobb pénzösszegeket forintban, koronában, zlotyban, vagy éppenséggel — bőrben... Az egyik alkalommal Ugyanis még kedves bőrkabátját sem röstellette Szlovákiában eladni. Mi több: az autójavításra gyűjtött pénz erdei elrejtését is észrevétlenül csinálta, amíg kalandos ügyének végére pontot nem tettek. MATRAALJI VAROSUNK Gödöllőn muzsikáló zenésze női, 14 karátos arany nyak- ékkel kívánt meg nem engedhető módon boldogulni. A muzikális érzékű külföldi állampolgártól állítólag csak úgy. ajándékba kapott, 8800 forint értékű ékszert azonban valahogy nem tudták különösebben méltányolni a vámosok, s az ártatlannak tetsző esetből végül is kétrendbeli, devizagazdálkodást sértő vétség hett.., Zagyva-parti hazánkfia mór hazafelé tartott beszerző útjáról, amikor a röszkei hivatalnál észrevették, hogy nem a valóságnak megfelelően töltötte ki a vámárunyilatkozatot: egy irhabundát, egy félirha férfikabátot, két farmernadrágot, egy-egy aranynak látszó medálos, illetve medál nélküli láncot illetéktelenül akart magával hozni összesen 18 030 forint értékben. A megyeszékhelyen lakó folyami hajós szerencsésebb, nek tűnt, hiszen voltaképpen sikerült otthon „kikötnie” az idegenből összeszedett 18, fémcsatos kvarcórával, 21 alma-, 14 citrom-, 16 mandarin-, 3 gyöngyvirágszappannal, a három egyenként kétliteres és egy egyliteres almasamponnal, a 18 doboz arckrémmel — valóságos illatszertárral! —. és a 65 doboz, százas csomagolású tűzkövei, együttesen 24 580 forintot érő „rakományával”. Utóbb azonban, esetében is beteljesült a ..Csak nyugtával dicsérd a napot!” jól ismert, s mélyén igaz közmondás. mert a . csempészésén rajtavesztett... S SOROLHATNOK MÉG tucatjával az ilyen, vagy hasonló kis történeteket — amelyekről a napokban az egész Heves megye területén vám- ég devizaügyekben eljáró Egri Városi-Járási. Ügyészségén beszélgettünk. Mint dr. Román Gyula vezető ügyész és dr. Horváth Nándor ügyész — többi között — elmondotta: az idegenforgalmi főszezonban leg. feljebb több a vétkes, mint, máskor. valójában szinte egész évben akad dolguk, a hazaiak mellett pedig olykor — mint legutóbb a Hatvanban tetten ért két lengyel állampolgár esetében — külföldi személyt is felelősségre kell vonni. Évi 40—50 feljelentés alapján folytatnak) vizsgálatot mór az idén is 17 üggyel foglalkoztak eddig. Ügy tűnik, hogy a „lefülelt” emberek eseteiből kevésbé vonják le mások is a tanulságot, ha nem is sokan, azért jó néhányan kerül-fordul megpróbálják „átejteni” a vámtisztviselőket. Hiba hogy sok mindenről nem tudnak, vagy éppenséggel nem akarnak tudni az „ügyfelek”. Figyelmen kívül hagyják például, hogy nemcsak a külföldi fizetési eszközök egymás közötti adásvétele, illegális birtokban tartósa, hordozása országhatárokon keresztül, hanem, mondjuk, a saját tulajdont képező személyes használati tárgyak — mint az említett besenyőtelki autós bőrkabátja — elidegenítése is devizavétség. A valótlanul, hiányosan kitöltött vámáru-nyilatkozat több más mellett a vámkedvezmény elvesztését is maga után vonhat ja.., Az arany — devizaérték: ennélfogva a legtermészetesebb. hogy engedély nélkül senki sem rendelkezhet olyasmivel, mint a gyöngyösi zenész külfölditől „ajándékba” kapott ékszere, s a vásárlást 8 napon belül jelenteni kell. A csempészéshez hasonlóan a vámorgazdaságért — az országba illegálisan került cikkek vásárlásáért — is felelősségre vonás jár. S mindazt, aki így, vagy úgy vétkezik a turista- forgalomban, természetesen „kizárják” az utazásból. Ahogyan azt a nyakkendő« férfival is azon nyomban tették, s következésképpen csak a felesége folytathatta világjáró kirándulását... Persze, nemcsak a magukról megfeledkezett turisták a ludasok a szóban forgó ügyekben. Bizonyos fokig — s ez korántsem szolgáljon » vétkezők mentségére! — a hazai piac kereslet-kínálatának hiányosságai is hozzájárulnak a szabálytalanságokhoz. Egyező ebben az ügyészség véleménye is: ha derék kereskedőink jobban figyelemmel kísérnék a divatot, az igényeket, legalább a lefoglalt, s újra meg újra visz- szatérö holmik alapján következtetnének a szükségletekre. minden bizonnyal kevesebben mennének pusztán vásárolni külföldre. ÁM. AMÍG ÍGY NINCS — nyilvánvalóan addig sem érdemes gátlástalanul ügyeskedni. Hiszen, ha a [elsőrőlt eseteknél nem is emlegettük, az illegális származású pénzeszközöket. árucikkeket nemcsak elkobozzák — hanem jelentős bírságot is kiszabnak a szabálysértőkre, bűnösökre 5 ettől — jobb óvakodni! Gyón 'Ívni*
