Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

KISIPARBÓL LPAR? Új Madatok előtt a szövetkezeti építők Méltán változott meg a ■név: a kisipari szövetkezetek valóban ipari szövetkezetek­ké váltak. Ezt a következ­tetést lehetett levonni abból a vitából, amely a KISZÖV legutóbbi elnökségi ülésén a megye építőipari szövetkeze­teinél': tevékenységével, fej­lődésével foglalkozott. Az egyesülésekkel ugyan nem nőttek egyszeriben közép­üzemekké ezek a „kislakás- építő kátéeszek”, de gyors ütemben indult meg a minő­ségi változásuk, s ennek ered­ményeit már tapasztalhatják a megrendelők, az építtetők. Együtt: félmilliárd Korszerűbb vezetéssel az energiák összevonásával al­kalmassá válni az új tech­nika befogadására, javítani a munka minőségét, növelni a teljesítményt — ezt jelölte meg' programként a felügye­let, amikor az egyesülések nyomán felére csökkent a megyei építőipari szövetke­zetek száma. Ma Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, He­vesen és Egercsehiben talál­ható a központjuk ezeknek az építő-karbantartó közép­üzemedének, együttes terme- I lesi értékük tavaly már meg- I haladta a félmilliárd forin- | tot. Jelentékeny erő ez, kell : és lehet számítani rá az épí- ' tőipari beruházások sorában. Természetesen a támogatá- i sokkal, ösztönzésekkel a fej­lődésüket is úgy kell irányí- tani, hogy az megfeleljen az I adott terület igényeinek. A I megyében ezek a támogatá- J sok . elsősorban a teljesít- ' mény bővítését szorgalmaz- I fák. Az elmúlt ötéves terv- 1 ben ugyanis, egészen mosta- I náig, jóval meghaladták az I építőipari kapacitást az épí- I tési igényelt. Öt esztendő | alatt gyors tempóban gyara- j podott e szövetkezetek be- ; vétele, ám érdemes a szá- í mok mögé is pillantani: a 1 41 százalékos teljesítmény­növekedés szép ugyan, de a közvetlenül építőipari tevé­kenységből származó bevéte­lek ennél jóval kisebb mér­tékben gyarapodtak. Megnőtt viszont az ipari termék­gyártás. mert ez hozta a na­gyobb hasznot a konyhára. Következnek a felújítások Az erősödő szövetkezetek, úgy lússzük, most új helyzet elé kerültek. Mivel jellegük­nél fogva rugalmasabban al­kalmazkodhatnak a változó igényekhez, tőlük is várják el leginkább a gyors stílus- váltást. A beruházások lefé­keződésével átmenetileg csökkent az építési igény, egyensúlyba került a keres­let-kínálat. A meglévő érté­kek megőrzése most a sür­getőbb feladat, sőt a korábbi lemaradást is pótolni kell. Vagyis: az építőiparnak a felújításokat* karbantartá­sokat kell nagyobb arányban vállalnia, s elfogadható áron, gyorsan, jó minőségben elvé­gezni ezeket a munkákat. Amíg a cégek válogathatnak a megrendelésekben, a fel­újítás a „nemszeretem” meg­bízások közé tartozott: ne­héz gépesíteni, nem hoz any- nyi hasznot, ráadásul a leg­jobb embereket köti le egy- egy ház tatarozása, korsze­rűsítése. A szövetkezetekben is in­kább újat szeretnek építeni, sőt, a legjobban az ipari gyártás fejlődött. Kétszere­sen is indokolt tehát az ' a bizonyos stílusváltás és az új helyzethez való igazodás., Heves megyében a felújítá­si munkákra még mindig nincs elég vállalkozó — álla­pították meg a közelmúltban egy építőipari aktivaülésen. Arról tehát szó sincs, hogy munka nélkül maradnának a vállalatok. szövetkezetek, de az kétségtelen, líráskép­pen kell gazdálkodniuk, vál­lalkozniuk, munkát szervez­niük. Túl a nehezén Ennek szellemében fogal­mazódtak meg a KISZÖV- elnökség ajánlásai, és termé­r ............ - ■■ 1 —........... 1 ■ j Egymilliárdos üzletkötés A felsőruházati ipar hagyományos börzéjén Az Izzó „udvarán” Németh Lajos és Juhász Tamás a terü­let parkosításán szorgoskodnak (Fotó: Szabó Sándor) Egymillióid forint értékű üzletkötéssel ért véget a kőbányai vásárvárosban a felsőruházati ipar hagyo­mányos börzéje. Az elmúlt két hétben lényegében el­dőlt, hogy mit viselünk a jövő tavasszal és nyáron, a belkereskedelmi vállalatok 1500 női, férfi-és gyermek- ruházati modellből válasz­tották ki azokat, melyeket a hazai üzletek kínálnak a vásárlóknak. A ruházati iparvállalatok és szövetkeze­tek választéka jobb, gaz­dagabb volt a tavalyinál, a kollekcióban minden kor­osztály számára kínáltak di­vatos. jó minőségű felsőru­hákat. A kínálat, mely remélhe­tőleg a vásárlók ízlésével is találkozik, összességében megfelelt a kereskedelem igényeinek. Nem találták azonban kielégítőnek a női ruhák anyagválasztékát. Á tizenkét vállalatot tö­mörítő Bútoripari Egyesü­lés július 21. és 20. között árusítással egybekötött bú­torbemutatót rendez Eger­ben a DOMUS-áruházban. A Szatmár Bútorgyár há­rom lakószoba-berendezéssel szerepel, újdonság az Avas cég Beatrix szekrénysora, a házigazda Agria Bútorgyár stttbátorai közül pedig az y Aianti* exi** es aa Agria megítélésük szerint több ke­vert — pamut és poliész­ter —, valamint tiszta pa­mut alapanyagból készült termékre lenne szükség. Ke­vesellték a tiszta gyapjú alapanyagú ruházati cikkek mennyiségét is, melynek ha­tására a gyapjúipari és kon­fekció vállalatok még a bör­ze ideje alatt tárgyalásokat folytattak az igények kielé­gítésének lehetőségeiről. Az Üjpesti Gyapjúszövőgyár például 15 ezer négyzetmé­ter gyapjúszövet szállítását vállalta, még az idei évben. A kereskedők a kínálat alapján többet rendeltek volna még férfi- és női ka­bátokból, valamint sportru­házati termékekből. Ez az iparvállalatokat arra ösz­tönzi, hogy a termékválasz­tékot ennek megfelelően to­vább bővítsék. lux garnitúra, valamint az Agria szekrénysor számíthat nagy sikerre. Jól formatervezett és szé­pen kivitelezett a balassa­gyarmati Ipoly Bútorgyár bőrgarnitúrája. A kiállított bútorokból megfelelő raktári készlettel rendelkezik a DOMUS-áru- ház, de van egy-két cikk, amelyre csak előjegyzést vesznek fel. szelesen ezt a célt szolgáljak majd a szövetség támogatási alapjával. A legnagyobb. 2110 millió forint körüli értéket termelő gyöngyösi szövetke­zetnél például megjegyezték: ha az ipari termelés aránya ilyen gyorsan nő az építő­ipar rovására, még tálán más ágazatba is kerülhetnek a gyöngyösiek. A városnak és környékének természetesen az lenne a jó, ha eredeti fel­adatát teljesítené mind ma­gasabb színvonalon, ez az egyébként jól dolgozó szö­vetkezet. A tájékoztató jelentés be­számolt arról, hogy az egye­süléseket követően szánté mindenütt visszaesett a tel­jesítmény, nehezen álltak át az új irányítási módszerek­hez igazodó munkára. Egyé­ni érdekeket is hátrányosan érintett helyenként ez az át- szerveződés. Mindenütt túl­jutottak már ezeken a, ne­hézségeken. s a tavalyi ter­melési gazdálkodási eredmé­nyek már egyértelműen a fejlődésre utalnak. Jobb lett a minőség, fokozatosan kor­szerűbb a technika ezekben a szövetkezetekben. Mondhatjuk azt is: sze­rencse. hogy túl vannak a nehezén. Könnyebben visel­hetik el a szigorúbb szabály­zást, a nagyobb követelmé­nyeket. Meggondoltan és céltudatosan kell viszont vé­gezni a most minden prog­ramban szereplő műszaki fejlesztéseket is: kár lenne olyan gépekre költeni a kö­zös pánit amiket később nem tudnak kihasználni. Említet­tük már: az épületfelújítá­sok, a korszerű technikából is mást igényelnek, mint az •új létesítmények. Ezeket az ajánlásokat min­den tagjához eljuttatta a megyei szövetség'. Az min­denesetre megnyugtató, -hogy a nagyobb vállalatok jó ki­egészítőivé váltak ezek az építőipari középüzemek — joggal nevezhetjük így őket. Egyenletesen javult munká­juk színvonala, nincs már a megyében „rossz kátéesz”. A félmilliárdos teljesítményük­re nagy szükség van a vá­rosokban és a községekben, bár azt nem árt tudomásul venniük: az igények nem hozzájuk igazodnak, nekik kell igazodniuk az igények­hez. Neki kellett a csákány Diákok az üzemben Két srác beszélget. — Azt a néhány hetet ki­bírom. Megkapom utána a pénzt és irány a Balaton. — De egy hónapig dolgo­zol az üzemben? A nyári va­káció idején? Valami bajod van? — Van eszed? Dolgozni? Én? Egyetlen dolgom az, hogy nézzem az órám. Csakugyan így van ez? így lenne minden üzemben? ★ Az egyik oldalról a nagy kazánház, a másikról pedig az igazgatósági épület behe- mót hasábja fogja közre az udvart, amit sínek szabdal­nak fel. A háttérben a régi kerítés drótjai látszanak. A belső út betonszalagja mellett egy kis csapat fiú lapátol szorgalmasan. Egy friss gödröt temetnek be. Teltségével. méreteivel, de mosolygós arcával is „kirí” a társai közül Dudás Ákos. Amikor megszólítom, lihegve támaszkodik rá a lapátja nyelére. A szerszámot nem hagyja ott, akárha összetar­toznának, megszokták volna már egymást. A jól megtermett ifjú most fejezte be a nyolcadi­kat a gyöngyösi Vl-oe számú általános iskolában. — A mezőgazdasági szak­középbe megyek továbbta­nulni — tudjuk meg tőle. — Ide pedig azért jöttem el, mert pénzt akarok keresni. Előbb úgy volt, hogy kül- 10101« megyünk és ehhez az úthoz akartam hozzájárulni én is. De ebből nem lesz semmi, úgy látszik. Kerék­párom, magnóm van. szeret­nék egy motort még. Ahhoz alapnak jól jön majd az a kis összeg. — Mennyi? ■— Ügy ezerhatszáz körül. — Bírod ezt a munkát? — Igen. Itt nem lehet la­zsálni, mert Görbe Jani bá­csi mindig szemmel tart ben­nünket. — Hányán vagytok otthon testvérek? — Egyedül vagyok. Édes­apám is itt dolgozik a kité­rőgyárban és édesanyám is. Tavaly is szerettem volna már eljönni ide a nyári szü­netben, de az iskola nem engedett, mert még nem vé­geztem el akkor a nyolcadi­kat — Szüleid beszéltek rá er­re a munkára? — Ök... ? Szóval: Dudás Ákos dol­gozni akart, csak úgy, ma­gától. ★ — Oda jön hozzám a gye­rek anyja. Azt mondja ne­kem: Nézzem már meg, mit csináltatnak a gyerekekkel. Csákányoztatják őket. A gyerek keze csupa vízhólyag. Megkeresem a csoport veze­tőjét. Mondom, milyen pa­naszt hallottam. Erre ö azt mondja, a gyerek szólt neki, adja már oda azt a csá­kányt, hadd próbálja meg, milyen azzal a munka. Oda­adtam. Itt van. fiam, ha aka­rod, próbáld. A gyerek visz- sza sem adta a csákányt az­nap. Ezt a kis történetet Varga Gyulától, a kitérőgyár mun­kaügyi csoportjának vezető­jétől hallottam. — Állíthatom, hogy ame­lyik gyerek idejön hozzánk a nyári szünetben, az dol­gozni akar. — És mennyien jönnek nyaranta? — Harminc-egynéhányan. Valamikor be kellett jelen­teni az igényünket a tanács­hoz. most már ezt nem tesz- szük. mert a dolgozóink gye­rekeit fogadjuk csak. Őket még az a tény is sarkallja, hogy a szüleik is itt vannak. — A gyerekek jelenléti­dijat kapnak? — Szó sincs róla. A pén­zért meg kell dolgozniuk. Akik az általánosból marad­tak ki, azok a kinti munká­kat végzik, akik szakközepe­sek, vagy főiskolások, azok az üzemben, bent dolgoznak. Sétálós gyerek nincs, nem is lehet köztük. Megtörtént már, hogy két gyereket ha­za kellett küldenünk, mert ők csakugyan „lóglak”. Egy-két óra múlva eltűntek valaho­vá. nem is lehetett őket meg­találni a műszak végéig. Ez aztán a szigorúság. Ami mögött ott található a mun­kafegyelem is. ★ ) A belső udvar szép rózsa- kertjét. diszsövényét árok vágja ketté. A térdig érő mélyedésben hatan forgatják a lapátot. Szabó György vékonyka csontú. fekete sörényű fiúcs­ka, aki ugyancsak meglepő­dik. amikor a kérdést meg­hallja. — Hogy én miért dolgo­zom most? Mert úgy beszél­tük meg otthon, hogy a pénzt a szeptemberi iskolakezdésre használjuk fel. Esztergályos szeretnék lenni, most me­gyek majd a szakmunkás­képzőbe. — Mit csinálsz otthon a szabad idődben? — Gyöngyöshalászon la kunk. Szeretek horgászni. Legutóbb is halászlét főzött anyu abból az öt-hat halból, amit hazavittem. A legna­gyobb zsákmányom egy öt- vendekás kárász volt. A mamától kaptam egy kis vi­rágoskertet is. azt is én gon­dozom. Van. amikor szívesen csinálom, van, amikor nem. — Hogy bírod itt ezt a munkát'! — Bírom. Egy óra hosz- szat dolgozom, aztán pihe­nek. — Rábeszélt valaki arra, hogy ide gyere dolgozni? — Nem. Az egyik ismerő­söm, Lehotai Attila is itt van, de nem ő mondta, hogy jöjjek vele. Csak „úgy” ösz- szetalálkoztunk, és itt va­gyunk együtt. — Mikor kelsz reggel? — Vonattal járok be, elég korán kell kelnem. — Lehet itt „hülyésked­ni”? — Azt nem. Közben azért beszélgetünk. Én a horgá­szatról. .. Most pedig az derült ki, hogy nem is a „deltas izmo­kon” múlik, ki az, aki dol­gozik rendesen. ★ — Nehéz a gyerekekkel bánni? — Szorgalmasak ezek, de a példa mindennél fonto­sabb. Aki válaszolt. Szűcs György. Elég csak ránézni ahhoz, hogy elhiggyük róla: jól meg tudja fogni a szer­szám nyelét. — Nem kell ezeket a gye­rekeket biztatni se. Ha va­lamelyik rosszul markolja meg a lapátot, mutatom ne­ki: így csináld. Ennyi az egész. — Meddig tart a gyerekek munkaideje? — Heggel háromnegyed hétkor kezdenek és délután háromnegyed háromkor hagyják abba. Ez, bizony, szép teljesít­mény. Megkérdeztem Szabó Lász­lót, a kitérőgyár főmérnö­két: mi a haszna az üzem­nek a gyerekek munkájából? — Ha csak azt vesszük, hogy ők olyan munkát vé­geznek el, amire egyébként nem lenne emberünk, már látszik a munkájuk fontos­sága. Még az is. hogy a gye­rekek itt megszokják az üze­mi légkört. — Lelkes ujjongással jön­nek ide a gyerekek? — Ha nem is. de az én fiam még egyetemista korá­ban is eltöltött itt egy-egy hónapot, pedig nem műszaki munkára készült. — Ja, a főmérnök fiallak könnyű lehetett...! — Szó sincs róla. Minden­kinek rajta volt a szeme. Es így van ez most a többi gye­rekkel is, mert a szüleiknek, akik szintén itt dolgoznak, nem mindegy, milyen véle­mény alakul ki az ő gyere­kükről. Ide értünk el, tessék: ez is a nyári vakáció tartozéka. És ha valaki most azt várja, hogy szép szavukat soroljak a munkáért lelkesülő fiata­lok szocialista öntudatáról, az tévéd. Nem teszem. A ..tanulságokat” — ha vannak ilyenek — 'minden­kire rábízom. G. Molnár Ferenc Jiemsöa,^ 1&§9, Julius 39., *-96*1*3# Ilekcli Sándor így is lehetne? Nem kívánok a korai ünneprontó hálátlan, ám min­denképpen figyelemfelkeltő szerepében tetszelegni, de... De az építők jóvoltából egyre közeledik az M3-as autópálya új szakaszának átadása. Budapest és Hatvan között jócskán lerövidül a gépkocsik „menetideje”. Nem­csak Hatvan, de Heves megye számos községe is köze- lebb kerül időben a fővároshoz. Könnyebb, gyorsabb lesz a forgalom egyik legfontosabb átvonalunkon, a hárma- ; son. Az örömbe nem erőlteíten csempész némi ürömöt az újságíró, ha megkérdezi, hogy az autópálya Hatvan előtt leágazó szakasza nem állítja-e túlontúl nagy feladat elé azt a keskeny vasúti felüljárót, .amely az egyetlen hidat jelenti a város két része között? Ezen bonyolódik a helyi közúti közlekedés, itt haladnak keresztül a Salgótarján felől érkezők Miskolcra és Szolnok felé tartván és viszont. S itt fog áthaladni majd az a forgalom is. amely immár a két hármasról — a régiről és az újról — egy közös ( árhullámot alkotva lepi majd el a hatvani vasúti felül- : : járót. Vajon mennyi idő és főként mennyi drága üzemanyag ) megy majd füstbe a vasúti felüljárón, ahol — nem kell ; s hozzá különösebb jóstehetség — autó autót ér majd, nem í \ is beszélve a helyi kismotorosokról, esetleges vontatókról. ‘ lovas kocsikról. Az autópályáról a következő terv szerinti t leágazás csak Nagyrcdc környéken épül, amikor odáig jut el az új út. De nem kelleti es nem lelletett volna előbb gondolni arra. hogy közel a város után épüljön meg az autópályá­ról levezető csatlakozó? Avagy ideiglenes megoldásként nem lenne érdemes még mindig foglalkozni az elképze­léssel? Takarékoskodni nem is olyan könnyű dolog. A taka­rékosságot — mint jelen esetben is — tervezni lehetett, sói kellett volna. Nem is beszélve arról, hogy takarékos­kodni úgy is lehet, ha többletköltséget adunk ki egy be­ruházásra. Mint annak a néhány kilométeres szakasznak s a többletköltségét is, amely elkerüli a várost, talán in- \ kább most kellett volna kiadni, elkölteni, ha úgy tetszik, befektetni, éppen az ésszerű takarékosság érdekében cs ' szellemében. ; t Szigelhy András > (MTI) Bútorkiállítás Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents