Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
J AGR!A 'BO Lenkey tábornok Fekete Sándor történelmi drámája a Tömlöc-bástyán Sajnálatos, hogy egy készen megszámolható előadásban kerül csak színre Fekete Sándor Lenkey tábornok című történelmi drámája ^/, ’egri várbaji. Sajnálatos, mert meglehetősen ritka az olyan alkalom, amikor ilyen sikeresen talál egymásra szerző és mondandó, a rendező és helyszín. , Az egri születésű Iá. aradi vértanú nem bitófán végezte, Haynau vésztörvényszéke „csupán” először az őrületbe, majd a halálba kergette. A hivatásos hóhér helyett a nem hivatá- Sosok végeztek vele. Fekete Sándor történelmi színműve azokat a heteket, hónapokat tömöríti drámai cselekménybe. amelyek alatt az aradi várbörtön kihallgatószobójá- ban bevégeztetik Lenkey János honvédtábornok sorsa és élete. Az 1848 őszétől 1850 februárjáig tartó „számon- kérő” időszak voltaképpen két ember, a honvéd tábornok és az őt kihallgató, vallató. az egykori barát és fegyvertárs, a renegáttá lett osztrák hadbíró, Ernst Vilmos őrnagy drámája, amelyben az akkor győztes bukik el a történelem ítélőszéke, s az akkor vesztes győzedelmeskedik a kései korok fiainak emlékezete előtt. Fényes nappal, de a várfalak adta félhomályban, a börtönrócsokkal határolt Tömlöc-bástya sarkában, az aradi várbörtön miliőjét árasztó környezetben játszódó dráma természetszerűen történelmileg hiteles, dokumentálható és dokumentálta- tott is már. Az írói mondandó hitelét mégsem e/. a rioku men tarifás adja meg. a Lenkey tábornok igazi értéke mégsem az, hogy pergő, feszült dialógusokban fel- és megidézi az aradi várfalak mögött történteket. A történelmet. Ezt is teszi, jól is ,,tfszi. Ami véleményem szerint az igazán odafigyelésre késztető, ami a lényege Fekete Sándor drámájának, hogy mo is izzóan érdekes, holnap is aktuális kedésekre keres választ a dráma orvén és ürügyén. Nemcsak a tekintetben, hogy nemzett múltunk vizsgálatával kérdez is, megpróbál választ is adni arra, mi a magyarság, mi a feladata annak, aki magyar akar lenni.1 s e feladatát miként kell teljesítenie. De a tekintetben is. hogy a nép mentése, védelme. szolgálata egy megfogalmazható. egy kétségtelenül progresszív nemzeti etosz keretében, a hősi példákkal, az erkölcsi elkötelezettséggel, akár életet is adó áldozatvállalással képzelhető-e csak el? Avagy a hideg és ravasz. az elveknek fittyet hányó politikával-e. amely a hatalmasokat kiszolgálja és az embert, a népet, a nemzetet az. élet helyett a létezés szintjére süllyeszti. Mai szóhasználattal írva és értve: politikailag, gazdaságilag és morálisan hibernal ja? A pergő cselekmény, a feszült izgalom szintjéig emelkedik az a szellemi összecsapás. amelynek egyfelől Lenkey János, az önmagát a cári hadseregnek megadó honvéd tábornok a drámabéli hőse. aki mint mondja: „. . En valóban nem hittem ebben a harcban. El sem tudtam képzelni, hogy elmaradott kis országunk tartósan ellent tudjon állni egy európai birodalom egyesített erejének. De az események elsodortak... Képzeld az én helyzetemet, amikor nem idegenek, hanem magyar véreim fogadtak úgy, mint a szabadság hősét... ne'rem ki. kellett tartanom a népem mellett .. ... másfelől Ernst Vilmos őmaav. katonai ügyész, akinek metczn logikája nem is mindig és nem is minden szempontból vált ki ellenszenvet. vagy akár csak fenntartást is a nézőből. Mert tétel szerűen, azazhogy tényszerűen odafigyelésre késztető, hogy: „ ... ez az ország az álmodozó bolondok országa. . . Itt mindig a föld alá ássák a fegyvereket, mert ez a nép %szeret álmodozni... ábrándjaiban mindig győz ... csak a valóságban szenved vereséget szüntelenül ... Muhi, Mohács. Majtény után nem nyugodott, amig egy Világost is ki nem csikart magának... a bolond sorstól.. Majd később, ugyancsak Ernst Vilmos: ........csak ti pusztultok el, a pártütés pünkösdi királyságának vitézei... A nemzet megmarad, Ha önállóságunkat elvesztettük is ... a nemzeti létezésnek legalább a minimumát mi biztosítjuk most... Igenis mi, az úgynevezett labancok, árulók, osztrákbérencek... én létezésről beszélek, életről, amely osztályrészünk lesz ... és a nemzet magához térve áldani fogja uralkodóját, benneteket pedig, esztelen hősöket, poraitokban is átkozni fog... — mondja a magyarból lett osztrák katonai ügyész, hogy majdan Lenkey halála, az aradi tizenhárom vértanúsága után, valamit megérezve. sőt talán lelke mélyén már tudva is, az ő ilyetén szavaival hulljon le mégis, mintegy jelképesen, a függöny: .......golyót kellene röpítenem a fejembe, ha egy pillanatra is el tudnám képzelni, hogy egyszer majd ezek a Damjanichok és L enkeyek számítanak majd igazi magyaroknak, bennünket pedig ... Ejh, ostobaság ... A történelmet is mi fogjuk írni, nemcsak a vádiratokat .. A befejezés egyértelmű: a történelmet az igazság írja, a progresszió, és századok távlatából is tudja, mert. tudnia kell a népnek, hogy kiket kell tisztelnie, s kiknek példáját kell követnie a holnapok útján. Az ügyészi „irodában” folyó dialógus, amelyet jó érzékkel old fel a szerző a dráma kisebb, de semmiképpen sem jelentéktelen szeJelenet a drámából: Reviczky Gábor (Lenkey tábornok) és Szombathy Gyula (Ernst Vilmos őrnagy), a háttérben balról jobbra Maszlay István (írnok) és Gáspár Sándor (Artun replőinek beiktatásával — _ mint például az emberié magasztosuló „jó polák” porkoláb figurájával, de még inkább Doktor Frank egyetemi professzor intellektusának segítségével — éppen ezzel válik osztrák és a magyar ügy mellett általános, internacionális mélységűvé. A lengyel katona, a szász- francia-osztrák családi ke- veredésű professzor magatartása, sőt megfogalmazott, óvatos álláspontja mögül és miatt egyértelműen kiviláglik: nem „a” magyar szabadságharcról, hanem a népek szabadságharcáról, nem „a" magyar függetlenségről, hanem minden nép függetlenségéről van, illetőleg volt szó, s amelyek elválaszthatatlanok egymástól. Ha valamit felrónék Fekete Sándornak, az elsősorban és alapvetően az, hogy az írói mondandó talán leglé- nyegét Lenkey tábornok nem a pergő dialógusokban, nem a kihallgatás érvei, ellenérvei csatájában fogalmazza meg a nézőnek, az utókornak, hanem monológ formájában, inkább előadást tartva a lengyel porkolábnak, semmint, hogy ütköztetné újra a hitét, elveit Ernst Vilmos praktikus elvtelensé- gével. Így, emiatt érezhető úgy, hogy ebben a párharcban az eleve, vesztesként színre lépő Lenkey tábornok nem képes igazságával — a színen legalábbis nem —, az erkölcsi győztes biztonságával. hitével konfrontálni a katonai ügyésszel. Emiatt érezhettem úgy, hogy Lenkey őrületében több a sajlengyel káplár). nálnivaló, mint a „szent”, hogy összeomlásában nem megrokkant, de összeroppant. Valló Péter rendezése puritánul egyszerű. Olyan, amire az átlagnéző, a rendszeresen színházba járó persze azt mondja: pont ilyet gondoltam volna én is. Ám ...pont” olyat gondolni, amilyet mindenki egyszerre tart természetesnek, színházinak is, abban van „a nagy titok”. A Tömlöc-bástya falai, ■ szegletei, mélyedései mind bejátszanak Valló Péter rendezésébe. mintegy aláhúz.va, kiegészítve, magyarázva és miliőt teremtve a drámához. Minden olyan látványos, hogy az ember beleborzong, ott érzi magát az. aradi börtönben, ha nem is hősnek, akit majd elítélnek. de részesnek legalábbis, akit majd megítélnek. A metsző logikájú dráma így válhatott a szellem csemegéjén túl és mellett a szem gyümölcsévé is. Reviczky Gábor játszotta, élte.,át Lenkey János honvéd tábornok alakját és sorsát. Hiteles, szép. megélt és megérlelt alakítás. Csak annyira heves, hogy ne legyen egy tábornokhoz méltatlanul izgága és fecsegő, csak annyira beteg és úgy lebomló agyú áldozat, hogy a külsőségek inkább csak jelezzék, ami a lélekben, az emberi agyban, Lenkey sorsában végbement. Ernst Vilmos őrnagy alakjában Szombathy Gyulát láttam és csodáltam most meg. Hallatlan fegyelemmel, visz- szafojtott játékstílussal for(Fotó: Szántó György) málta meg a hideg, rideg, számító katonai ügyészt. Semmi teatralitás, annál több érv, semmi fölösleges és széles gesztus, annál több, szinte kielemzett finom rezdülés, hogy kifessék: aki ítél, az maga is érzi, tudja, hogy ebben az ítéletben ő lesz végül is az, akit , megítélnek. Ernst Vilmos Szombathy Gyula alakításában nem egyszerűen a hatalom lábához kushadt, ezért a jó falatokban, a győzelemben osztozkodó eb, hanem önmaga múltjával, jelenével belül nagyon is vitázó, de gyáva és erkölcsileg széthullott ember. Miklósy György Doktor Frankja mély intellektusával, az önmagával, mint emberrel és kissé emiatt mint tudóssal, orvossal is meg- hasonlott professzort formálta meg. Nem dikciózva a történelmi és történeti igazságokat, hanem töprengő óvatossággal fogalmazva meg azt önmagának és a nézőnek egyaránt. A többi szelepben Aniont, a lengyel káplárt Gáspár. Sándor formálta meg, az Írnok Maszlay István volt, Trézsi asszony Győry Franciska, — mindhármuknak és a népes statisztériának, a lelkes főiskolásoknak jelentős érdemük van az emlékezetes, színházi délutánból estébe hajló nap sikerében. János- kuti Mária jelmezei korfestő, de nem korutánzó hatásukkal tűntek ki. Gyurkó Géza OSMmM 1380. július 20., vasárnap FJODOK á&RAMW 22. — Kapsz huszonöt rubelt — mondta puhatolózva Pelageja. — Huszonötér’ a városba? Akkor kocogj magad! — A Nagy Manya fürgén, komolykodva kezdett számolni az ujján: — A hegy oda- vissza tizenhét ötven. Igaz? Enni-inni is kell, ugye? Meg a kvártély meg a napi díj, ugye? Igaz, nem az Északi- sarkra megyek 1— de hát, ugye. egy ilyen öregasszony fázós — vihogott Manya. Kis huzavona után harmincöt rubelben maradtak, nem számítva persze az út- ravalót, amit Pelageja készít. Manya kilenc nap alatt fordult meg a városból — három álló nappal több idő alatt, mint ahogyan megállapodtak —, Pelageja ez alatt a három nap alatt szinte alig aludt. Minden megfordult a fejében. Már a leg- rosszabbakat gondolta Alkaréi. Ráadásul beállt az irtózatos hideg — vajon hol az öregasszony ? Könnyedén, vászoncsizmában ment el —. csak nem ment szét a/, úton? Végre aztán megjött" Manya. Bejött — szakasztott olyan volt, mint egy madárijesztö: ellenzés katonai tányérsapka a nagykendőjére nyomva, kétujjas kesztyűje — valami szép szál férfié lehetett — a könyökig ért, valamiféle bunda. szőrivel kifelé... Egyszóval, gondolta Pelageja, mindent magára húzott, amit a jószívű emberektől kapott. Pelageja egy pillanat alatt újjávarázsolta az öregasz- szonyt: a lábára meleg nemezt a kemencéről, a saját lélekmelegítőjét. amit szintén előre melegített a kemencén. aztán töltött neki egy pohár fehéret. Mint a legkedvesebb, várva várt vendégnek. — Na, mi van vele? — kérdezte türelmetlenül, amikor asztalhoz ültek. (A szamovár már duruzsolt — harmadik napja, hogy reggeltől estig gőzölgött.) , — Jól megy neki. Nagy lábon él — szipogott átfagyott orrával Manya, és a hihetőség kedvéért még az agyonfüstölt ujját is felemelte. — Pinecér. — Micsoda, micsoda? — Pinecér. mondom. Szép. csillogó tálcával szaladgál. Pelageja elkomorodott. — Jaj. Alka. Alka! Semmi örömünk nincc belőled. Mi jó van abban — tálcával szaladgálni ... — De, mi rossz lenne? Nem úgy van az ott, mint minálunk — hoci-nesze, és kész. Zeneszóra falnak... — Zeneszóra? — Ha jaj. Esznek, esznek, táncolnak egyet, hogy lerázzák a pocakjukat, aztán visz- sza az asztalhoz ... — Csak nem olyan ... Vendéglőbe’ van, ahol férfiak isznak? Manya biccentett: — Vendéglőbe’. — Na és, hogy van az a lány? Hogy néz ki? — foly- tafta a kérdezősködést Pelageja. — Hogy nézne ki ... Nem piszkos munka... És hogy az mi pénzt zsebre vág ... — Ne zagyválj már ... Ki vóna ott olyan bőkezű? — Hát sokan vannak a városba’. Hátha még a férfiember felönt a garatra, és valaki riszálja magát, előtte... — Riszálja magát? És Alka is riszálja? Hogyhogy, mi ütött belé? — Vendéglő — magyarázta hozzáértő képpel Manya. — Ott az a módi. Szóval, hogy az emberek minden földi jót megkapjanak a pénzükéi! . . . — Hát. ez biz’ nem munka. nem ám — mondta bí- rálóan Pelageja, és nem is annyira az öregasszonyhoz, mint önmagához intézte a kérdést: — De hát Vlagvik hova tette a szemét? Hogyhogy megengedi? Ekkor aztán Pelagejára csak úgv záporoztak a váratlan hírek: Manya Vlagvi- kot nem is látta ... Az Álka lakásán nem járt... Hog'” A vakáció veszélyei j Jó dolog vakáció idején j i kiszabadulni a városokból, i \ bebarangolni a természetet,, \ megismerni új tájakat. < |> Csakhogy a vakáció kelle- > s mellen meglepetéseket, ve- j j! szélyeket is tartogathat. ] í Június 20-ig 84 áldozatot t , követelt a fürdés, az ön- > ) feledt napozás a ringó gu- $ j mirnatracon, mert közben > <! a szél egyre beljebb sodor- ( ( la az embert a tó közepe > felé... > Egy év alatt 56 száza- \ lékkai volt több a halálos> vizibaleset, mint tavaly > Éjjel-nappal rendőrök szá- ! zai s több mint háromezer s önkéntes rendőr teljesít ' szolgálatot a Balaton part- > ( ján biztonságunkért. Ók > ) figyelmeztetik a túl mély- í ) re merészkedőket, segíte- ' J nek a bajba jutottakon: 5 > J év alatt 620 embert men- > í tettek ki a Balatonból. \ Igaz, az idei nyár nem \ ; kényeztet el bennünket, de t azért előfordulnak igazán ) meleg napok is. Ilyenkor 5 ( nemcsak a gyermekeket, ] í hanem a fürdöző, napozó \ \ felnőtteket is fenyegeti / j a napszúrás veszélye. Né- > \ hány jó tanács sohasem > íj árthat: sapka és bőrvédő $ i krém nélkül ne menjünk a \ jí napra. Magas vérnyomás- / j sál küszködő idős, beteg > íj emberek ne napozzanak.'/ | — kérjék ki orvosuk tanú- > ) csat. Felheviilt testtel ne ; < ugorjunk hideg vízbe, mert \ j, a hirtelen lehűlés szívgör- 7 , csőt, légzésbénulást okoz- > í hat. Ezt elkerülendő: ideg- > j rendszerünket a fürdés \ <j előtt zuhanyozással ké- 7 ? szíthetjük fel, ami „ szer. > í vezetet fokozatosan lehűti. > ) Végül a fürdés veszélyeil élnek a fiatalok — nem tudja ... — Hót akkor, mi a fenét tudsz? — háborodott fel Pelageja. — Minek küldtelek oda? Vagy tán nem is voll ál a városban? Dehogyisnem volt a városban, bizonygatta Manya. A „vendéglőbe" is volt. De ha egyszer Alka nem hívta meg, tán az ujjából szopja? — Fiatalok... — magyarázta a maga módján Manya az. Alka udvariatlan viselkedését. — Törődnek is ezek az öregekkel. .. Hát igen. isten tudná, mennyit tud Manya Alká- ról meg a városi életről (tulajdonképpen még a terhességéről se tudott semmi komolyat mondani), de hát az anyai szív már csak ilyen — kicsit megnyugodott, és Pelageja lassan újraéledt. Első dolga az volt, hogy mindent lemosott, kitisztított — a szamovárokat, a réz. kézmosót, a lavórt (szerelte, ha minden csillogott, villogott a házban) —, aztán a ruhákat tette rendbe. A ruhafélét — a karton, meg a selyemanyagokat, a nyári, meg a téli sálakat, kendőket, ruhákat, szoknyákat Pelageja ládákban, meg vesszőkosarakban tartotta, és nem is volt nagyobb boldogsága. mint nyáron, egy-egy verőfényes napon, kiaggatni ezt a sok világos, virágos kincset az, udvarán. Azelőtt a Fave| betegsége miatt nem ...szellőztették" a ruhát. És’ most a legzordabb időben kell csinálnia, mert nem lehet kivárni, amíg meleg lesz. — egyszerűen tönkremegy az egész. (Folytatjuk) koholfogjjasztás is, «tHely t a szervezet reakcióit le-/ lassítja, bénítja. yf j Nem tudni mi okból, a játszótereket néhol lehető- > nozták. A betonba hajlított > csökorlátokat, mászókákat; •> építettek. A gyerek ezeken > í iornászik. de egyetlen rossz $ jj mozdulat, könnyen lees-> < hét a betonra. Ha a talaj- ) í ra esne. sokkal kisebb len- > / ne a balesetveszély. Ai \ gyermek pedig vakmerő, \ < nem ismeri fel a veszélyt, l \ A szülőknek, a nyári nap- ’ ) közi óvodák felügyelő pe. > l, dagógusainak kell mindent v ‘ megtenniük ' azért. hogy ' ! ilyen balesetek elő ne tor- > f dúlhassanak. i S még jó, ha a gyermek \ ( n játszótéren fntbaHozik és \ j nem a kocsinton. Napon- / í ta hányszor kapjuk fel a ) > fejünket. fékc.sikorgásra.l jí mert az autósok már ré- ; [ gén tudják a szabályt: ha > | labda kerül eléjük az út- j l ra. biztosan mögötte lohol \ \ a gyerek is... < < A szülő nevelje rá gyér- •; < mekét arra, hogy játék. ( ) szaladgálás után felhevülve s í ne essen neki a vízcsap- S \ nah. Várni kell néhány ( ( percig, ha el akarjuk ke- > j rülni a torokgyulladást, a j tüdőgyulladást. Erre is tu- \ datosan kell nevelni a > j gyermeket. Persze, nem j ! úgy, ahogy a minap lát- > lam a hajdúszoboszlói va-) ( svtállomáson. Csobog a > < friss, hideg víz a kútböl,. í a hőmérő 30 fok körül jár. ^ Papa-mama kézen fogva í / hozza csemetéjét a pesti > ( vonathoz. A gyerek kitépi | j magát, a kúthoz szalad. Az > , atya elrángatja: Ne igyál vizet, majd kapsz a vona. < ton sört,.. ) As ilyen szülő sem ki- > í «ebb veszély a gyermekre, j (a gélda’-ént felsoroltaknál.' B. /.
