Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
A tanácstagi munka hétköznapjai MÉLTÓ KERETEK között, ünnepélyesen megtartották alakuló üléseiket a helyi tanácsok, lassan megkezdhetik felelősségteljes közéleti munkájuk hétköznapjait az újraválasztott és az újonnan megválasztott tanácstagok. Se szeri, se száma ilyenkor a fogadkozásoknak: a választópolgároktól első al- kaiammal vagy ismételten megkapott bizalom, a ki- sebb-nagyobb közösségért érzett közéleti felelősség az újabb ötéves választási ciklus kezdetén mindig az átlagosnál nagyobb lelkesedésre, fokozott tenni akarásra ösztönzi az új tanácstestületek tagjait. A „régiek” sok mindent szeretnének másképp, jobban csinálni, az új tanácstagok pedig természetesen már a kezdet kezdetén bizonyítani igyekeznek, hogy nem véletlenül esett éppen rájuk a választók megtisztelő bizalma. Ez a nagy kezdeti nekibuzdulás aztán néhol köny- nyen fásultságba csap át. Érdekes erről már' most beszélni, előre rámutatva azokra a - neuralgikus pontokra, amelyeken erejét, lelkesedését veszítheti a tanácstag. Az egyik legfontosabb — amin tulajdonképpen múlik egy tanács, egy népképviseleti testület működésének eredményessége —, az maguknak a tanácsüléseknek a hatékonysága. Rengeteg függ attól, hogyan készítik elő ezeket a tanácskozásokat. Hogy a szakapparátus, a végrehajtó bizottság már eleve eldöntött kérdéseket akar vinni a testület elé, s attól csak azok „szentesítését” várja, vagy ténylegesen igényt tart a tanácstagok, s az ő közvetítésükkel az egész helyi lakosság őszinte véleménymondására. döntésére, a végrehajtás támogatására. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése a tanácsi munkában éppen az, hogy a települést, a lakosságot érintő valamennyi fontosabb kérdésben maga a választott tanácstestület döntsön. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az ülés elé kerülő előterjesztések több reális alternatívát tartalmaznak, ha a tanácstagoknak van mi ellen, vagy miért, érvelniük, vitatkozniuk, van miről dönteniük. Ellenkező esetben a testületi munka előbb-utóbb óhatatlanul formálissá válik, nem lelkesíti, hanem sokkal inkább elkedvetleníti a tanácstagokat, akik így nem érzik aktivitásuk értelmét, fontosságát. A dolog másik oldala persze az, hogy a tanácstestületeknek is jobban a „sarkukra kell állniuk”, ha egy nem megfelelően előkészített téma kerül az ülés napirendjére. Hiszen joguk van úgy határozni, hogy az előre eldöntött előterjesztést nem fogadják el. az állásfoglalás előtt másféle reális alternatívák kidolgozását. is kérik a szakapparátustól. AMENNYIRE JOGUK VAN a tanácstagoknak a tényleges. érdemi döntésekhez, éppen annyira kötelességük az is, hogy ne feledkezzenek el folyamatosan tájékozódni választóik, a helyi lakosság véleményéről, állandóan tartsanak velük kapcsolatot. Hiszen, ha például a különféle helyi igények kielégítésének sorrendjéről szavaznak a tanácsülésen, akkor nem a saját egyéni véleményüket, hanem — népképviseletről lévén szó — választóik érdekeit, álláspontját keli képviselniük. A közigazgatás még nyitottabbá tétele, a lakosság szélesebb körű bevonása a közügyekbe jelentős részben éppen a tanácstagok által valósulhat meg. Ezért — az államigazgatás népképviseleti ellenőrzésének fokozásáért — is fontos, hogy a tanácstagoknak az eddigieknél nagyobb szavuk és tekintélyük legyein a szakapparátus ügyintézői és a tanács tisztségviselői előtt. Nemcsak akkor, amikor valamelyik tanácsi bizottság, vagy a ta- nácstestület üiésén vesznek részt, hanem az egyszerű, hétköznapokon is, amikor csupán észrevételt vagy javaslatot tenni, választókerületük lakosságának ügyeiben érdeklődni mennek be a tanácsházára. Erőteljesen támogatja ennek megvalósítását a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is, amelynek elnöke, dr. Papp Lajos államtitkár, egyebek között a következőket írta az Állam és Igazgatás egyik legutóbbi számában: „Szükséges, hogy a tanácstagok megfelelő személyes támogatást kapjanak a tanácsi tisztségviselőktől, a tanácsapparátus pedig a nép- képviseleti -önkormányzati testület tagjait megillető tisztelettel^ soron kívül foglalkozzék ' észrevételeikkel, javaslataikkal”. A TANÁCSTAG TEKINTÉLYE — saját választópolgárai és a szakapparátus tagjai körében — persze elsősorban nem az általánosságokon. hanem saját közéleti munkájának milyenségén múlik. Annak a tanácstagnak, aki rendszeresen részt vesz a tanácsülések vitájában, aki él az interpellálás jogával, bekapcsolódik a különféle bizottságok munkájába, s közben nem feledkezik el lakossági kapcsolatairól, a választói gyűlések ösz- szehívásáról, a falugyűléseken való részvételről, sőt a családlátogatásokról sem — nos, annak nem kell attól tartania, hogy nem kap elég súlyt a szava, nem lesz elég tekintélye a helyi közéletben. Aki a tanácstagságot közéleti hivatásnak tekinti, akként vállalja — az a következő öt évben is egyre többet tud majd tenni településének fejlődéséért, választóinak érdekeiért. (D. A.) AZ ELSŐ HETEK UTÁN lUlost mos lenni katonának (?) Á helyőrségi laktanya két épülete között masírozó katonákon azonnal látni, csak nemrég húzták magukra a zöld színű gyakorlóruhát. Bár a fegyelem nagy, egy mukkanás sem hallatszik a sorokban, az egyszerre lépés azonban még nehezen megy, a testtartásuk sem igazán katonás. Feltárul a főbejárat hatalmas vaskapuja, az újoncok az alakulótérre vonulnak a jobbra átot, balra átot, a vigyázzlépést gyakorolni. A közelgő eskütételi ünnepségre készülnek. ★ Amíg ők szokásos délutáni feladataikat végzik, a parancsnoki épület egyik irodahelyiségében rögtönzött fórumon találkozunk a csaknem egy hónapja bevonult fiatalok képviselőivel. A bemutatkozáskor a név említése mellé szinte mindegyikük sóhajtva teszi hozzá: kire tizenhat hónap, kire huszonnégy havi szolgálat vár. A beszélgetés elején a civil életről való átállás első napjai kerülnek szóba. A legbeszédesebb közülük Mészáros Ferenc, aki néhány héttel ezelőtt még ápolóként dolgozott az egri I. számú kórházban: — A bevonulás előtt bizony sok „rémtörténetet” hallottam azoktól, akiknek már csak emlék a sorkatonaság. Főleg arról, hogy az elején mi mindenen kell átmennie a kiskatonának. Csupán pár példa: ágyfeldobás, stokiborogatás, folyosocsiszo- lás fogkefével. Nos, meglepetésünkre ilyennel nem találkoztunk, Rajparancsnokaink inkább segítettek nekünk úrrá lenni a kezdeti nehézségeken. — A még „civilben” hallottak után az is' meglepetés volt, hogy a körletekben nincsenek emeletes ágyak — veszi át a szót az ugyancsak egri Bőgős László. — A beilleszkedést ebbe az életformába az is segíti, hogy nem volt összetűzés az „öiegka- tonákkal”. Pedig erről is sokat meséltek nekünk a bevonulás előtt. Persze. az újoncoknak szinte idejük sem volt a másod-, vagy harmadidőszakosokkal való találkozásra. Az első két héten csaknem minden percüket az elméleti es gyakorlati ismeretek elsajátításával töltötték. Beszélgető partnereink elsősorban a fizikai feladatok nehézségeire panaszkodnak, az alapkiképzés egyik irányítója, Sebestyén László hadnagy azonban „megnyugtatja” őket: — Eddig főképpen elméleti jellegű volt a képzés, a java, a nehezebb résié csak ezSebestyén László hadnagy, az alapkiképzés egyik irányítja után következik. Fel kell készülniük az utolsó héten tartandó felmérő vizsgákra, s a rend, a fegyelem betartása is hagy még kívánnivalót maga után. Emellett az alaki gyakorlatokban mutatkozó hibákat is ki kell javítani a hónap végi eskütételig. ★ A sok kötött program, elfoglaltság mellett arról is gondoskodtak a laktanya KISZ-vezetői, hogy hasznosan tölthessék el szabad idejüket a legfiatalabb honvédek. Mészáros Feri már sorolja is: — Mindenekelőtt megalakítottuk a KlSZ-alapszerve- zetet, amelynek a rajparancsnok. Bárdos Ferenc tizedes lett a titkára, a miskolci kohómérnök. Dienes Sándor a szervező titkára, a szintén miskolci geológus. Szántó Zoltán pedig a kul- túrfelelőse. A programok között szerepelt bemutatkozó délután, KRESZ-vetélkedö, szellemi tusa, az olimpiákról. Mindemellett délutánonként versenyek, mérkőzések, játé. kos sportvetélkedők adnak szórakozási lehetőséget. A lehetőségeket tovább gyarapítja a két helyiségből álló modern, szépen berendezett Dobó István ifjúsági klub, valamint a háromezer kötetes könyvtár, ahol az olvasáson túl zenét is hallgathatnak a katonák. — Ezeken túl — teszi hozzá Kristóf Péter hadnagy, a laktanya KISZ-titkára — hétfőnként filmvetítésen vehetnek részt, s minden hónapban szervezünk csoportos színházlátogatást. Egyébként a beosztás a következő: hétfőn, csütörtökön és szombaton kulturális és politikai programok vannak, a szerda a tömegsportté. ★ A társalgás során elkerülhetetlenül szóba kerül aszociális ellátottság. Ebben is jelentős a változás. A honvédek saját három részből álló, modern szekrénnyel rendelkeznek, amelyben tartják minden felszerelésüket. Még a kimenőöltönyt sem kell külön a raktárból vételezniük. Az étkezésnél is biztosítják a választékosságot, az ebédnél kétféle második fogásból, vacsoránál pedig ötféle ételből választhatnak. Bárdos Ferenc tizedes továbbfűzi a gondolatsort: — Messzemenően figyelembe kell venni ugyanakkor a bevonulok otthonról hozott problémáit is. Amennyire tőlünk telik, igyekszünk minden segítséget megadni nekik. A Borsod-Abaúj- Zemplén, Szolnok és Heves megyékből érkezett újoncok többsége nős, avermekes. Az eltelt, kéthetes munkaösszegzésére befejezésül Sebestyén László hadnagyot kérjük meg: — Ügy látom, az alapvető elméleti ismereteket sikeresen elsajátitottá.k a katonák. Gondot csupán az jelent, hogy gyenge az állóképességük. ★ Elbúcsúzunk az újonc katonáktól, akik már nagyon várják az eskü napját, hiszen akkor hagyhatják el kimenőre először a laktanyát. S ebben tulajdonképpen nincs újdonság. A fenti sorokból kitűnően azonban a címben feltett kérdésre joggal válaszolhatjuk: valóban, most más lenni katonának! Szalay Zoltán Sajtófélóra délután a Dobó István ifjúsági klubban (Fotó: Szántó György) Borsószezon a konzervgyárban Június közepén indult meg a borsó feldolgozása a Hatvani Konzervgyárban. Az idén 250 vagon zöldborsó érkezik ide a partnergazdaságoktól. A tervezett 1350 vagon készáru előállításához a nyersanyag és a minőség, amely jobb mint a tavalyi, biztosított. Három műszakban történik a feldolgozás, hogy minél előbb tartósítva legyenek a vitamindús zöld szemek. A hatvaniak terméke nemcsak itthon, hanem külföldön is keresett: csaknem 80 százaléka kerül exportra. Ha az időjárás és a műszaki feltételek nem befolyásolják, július végére befejeződik a zöldborsó feldolgozása. Zilai Jánosné és Fenyvesi Sándorné a Nagygombosi Állami Gazdaságtól érkezett szállítmány minőségét ellenőrzi. J. Huczka Imréné és munkatársnői a borsóval teli üvegek zíL rásával foglalkoznak. A konzerv tartósságát a Hunister sterilizáló gépen nyeri el, melynek kezelője Dénes József. Az építőtáboros lányok: Nagy Adrienne. Daragó Zsuzsanna, Vígh Edit, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulói, az exportcsomagolásban segítenek. (Fotó: Szabó Sándor) Mimkősfö 1980. július 20., vasárnap ' ’
