Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

HATVAN GALÉRIA

Igazolás és mérce

i

A TÍZESZTENDŐS működésire visszatekintő Hatvani Gaieria szelleme* megoldassa! összegyűjtötte azokat a müveket, amelyek az öt biennálén díjat nyertek.

Tíz év már távlat a hazai jbikliúrét, grafikát, kis- és nagyplasztikát tekintve is! Nemcsak azt vizsgálva, honnan indult és hová érkezett el a Hatvani Galéria. Ezt a vizsgálódást azért is érdemes így kezdeni és végezni, mert ez az országos rangot nyert Hetes megyei intézmény mindig is a Nemzeti Galéria fináléjának tekintette magát. Értvén ez alatt azt is, hogy nem a provinciális próbálkozások, a helyi szempontok, alkalmi látószögek irányították munkásságát. ítéleteit: felvállalta, hogy a magyar képzőművészetnek ma is erős. meghatározó és a jövőt is tekintetbe vevő ágát erősíti, azt a realista szemléletből táplálkozó lelkiséget tekinti képzőművészeti fő. áramlatnak ma is, amely Nagybánya, Hódmezővásárhely hagyományaiból táplálkozik.

Vita folyik, folyhatik ma is. nyilván a jövőben is arról. melyik művészi felfogás mit, milyen mértekben tel- 'ésit az egyetemes magyar kultúra javára. Azt azonban nehezen lehet tagadni, hogy a realista szemlélet fórumává előlépni kívánó Hatvani Galéria eppen ezzel a határozott szándékával vívta ki maganak az országos rangot, tekintélyt. Nem egy maradt a sók vidéki kiállítási lehetőségek között, nem sorakozott be !a szürkévé lett vagy egyáltalán szürkének elképzelt kiállítási alkalmaik közé, hanem kialakult, majd

egyre markánsabb szemléletével irányított is. nevelt is. És úgy hisszük, nemcsak közönséget.

A FORUM A MAGA sikerével, vagy sikertelenségével óhatatlanul hat a közönségre. De az alkotókra is. A kiállítás mindig jelzés előre is. vissza is. Az ide vezető úton jó. ha a festő a közönséggel találkozhalik. mert a hatásból, a visszajelzésből nemcsak az ízlést, a szellemi táptalajt lehet felismerni, hanem azt is, mi az, ami még vagy ami már a közönség számára elfogadható, vagy elfogadott szellemi, művészi forma. A tartalomról nem is beszélve!

Az öt biennálé díjazottjait bemutató kiállítás így kétszeresen megszűrt anyag tehát. Egyszer a díjak szűrték ki az akkor, a maga idején zsűrizett anyagból ezeket az alkotásokat, azon felül az idő is rostált rajtuk. Most. hogy így együtt látjuk ezeket a többszörösen jónak minősített alkotásokat, űjabb ítélet mondható róluk.- Mert a horatiusi szabály — kilenc év érlélődés kell az alkotásnak — a képzőművészek esetében sem megvetendő. A legtöbb művet. — mai értékelésünk szerint, is — helyesen díjazta a biennálék zsűrije. Talán azt a megszorítást tennénk. hogy a zsűri többször inkább a fiatal ígéreteket .segítette a díjak odaítélésében és a jeles alkotók jeles alkotásait néhányszor inkábba tárlatbeli elhelyezés rangot jelentő sorrendjével emelte ki. A legtöbb alkotást időt állónak és értékesnek tartjuk ma is. Nem hisszük, hogy bárki vitát nyitna ma.

vagy holnap Barcsay Jenő rajzai fölött, Bernáth Aurél akvarelljein, Bráda Tibor Csontváry-portréján. Chiovini Ferenc háromcsónakos, gazdag hangvételű képén, a Halászokon. Csohány Kálmán tollrajzán, Duray Tibor Nő gyöngysorral című festményén. Fejér Csaba Vihar után.ján, Kurucz D. István, Miháltz Pál, Pataky László és Vecsési Sándor alkotásain, vagy a szobrászoknál Borsos Miklós Kisfiúja, Janzer Frigyes Nagy Balogh-ja, Ligeti Erika K. J. portréja, Mrkus Sándor Tánc című szobra, Papachristos , Andreas Bar- tók-portréja, vagy Somogyi József Kubikos szobra fölött.

Decsi Ilona Megkísértés című rézkarcát azért emeljük utólag is ki a tárlat anyagából, mert ez a grafikai alkotás a maga drámai sűrítésében még ebből az együttesből is kivillan.

Ez a tárlat tehát keresztmetszetet ad realista képző- művészeti t ö rek vései n:k bői.

Ugyanakkor alkalom is arra, hogy a hazai piktúra nem egy kérdését fölvessük. Hiszen ma már, az idő és nem a megbocsátás távolságából szemlélve úgy találjuk, hogy ••'zsűri, amely a felsőbb irányítás egy nem elhanyagolható szerve, néhány donLengyel olimpiai és siport- bélvegek címmel a XXII. nyári olimpiai játékokat köszöntő bélyegkiállítás nyílt csütörtökön a Lengyel Kultúra Népköztársaság úti boltjában, Húsz tablón csaknem félezer bélyeg látható, amelyeket a lengyel posta 1962 óta nagyobb spoiiessemények:

tésével fölöttébb elnezóen tartotta a mércét néhány esetben a díj odaítélésénél. Ott, amikor az alkotásból a lassú, de terebélyes üresség, vagy a semmitmondás, a semmit adás árnyékai olvashatók ki. Van ilyesmire is egy-két példa. Nem tudni, gyakran tapasztaljuk, hogy valamilyen protokoll beleszól, vagy beleszólhat egynémely döntésbe és díjhoz juttat egyeseket. Nem a díj faj utólag sem, hanem a következmény, a téves képzet: a díjazott azt hitte a díj odaítélésekor, hogy őt felsőbb segédlettel feltolhatják az objektív értéklétrán „az istenek közé”. Ezen a tárlaton itt-ott látszik az Olimposz csúcsa, néha igencsak ködbe burkoltan, de a völgyből kikeringő ösvény mellett, amely odavezetne, néhány gyengén sikerült útjelzőt, táblát, szobrot is észrevettünk.

ÖT BIENNAl.É UTÁN a

Hatvani Galéria — új otthonában — erős képzőművészeti hadállásnak látszik. Maradjon is az, még akkor is, ha nem tartjuk szentségtörésnek e falak közé beengedni, akár csak egy vendégség erejéig is, más szemléletek hivatott művészeit is.

Európa- és világbajnokságok, valamint olimpiák alkalmával bocsátott ki.

A tárlat képet ad a baráti ország sportolóinak — akik 1924 óta valamennyi olimpián részt vettek — sikeres szerepléseiről.

A kiállítást egy hétig tekinthetik meg a sport- es a bélyeg iránt érdeklődők.

90 országba

A magyar gyógyszeripar a világpiacon

Farkas András

Bélyegk/állítás nyalt a Lengyel Kultúrában

A magyar gyógyszerek ismertek es keresettek a világpiacon. A MEDIMPEX Külkereskedelmi Vállalat kozremúködesevel ma már 90 országba jutnak el. Tavaly több mint 123 millió dollár értékben 'szállítottunk a töke* országokba a 200 millió rubeles szocialista kivitel mellett. Az idén tovább nőttek a gyógyszeripar előtt álló feladatok: a tavalyinál 10 százalékkal nagyobb tőké* exportot kell kielégíteniük az export-terrrtek szerkezet korszerűsítése. valamint a hazai ellátás folyamatos biztosítósa mellett. Az első félév tapasztalatairól nyilatkozott Erdei Tibor, a MEDIMPEX vezérigazgatója az MTI munkatársának: — A magyar gyógyszer- iparra az elmúlt esztendőkben az volt a jellemző, hogy a szállítások zöme az év második felében, ezen belül is elsősorban az utolsó negyedévben realizálódott. Ez visz- sza vetet te a kereskedelmi munkát: az év utolsó hónapjaiban mindig aránytalanul nagyobb árumennyiség várt értékesítésre, ami gyakran kedvezőtlenül hatott a piaci munkára. Ezért idei legfontosabb célkitűzésünk — a gazdaságos export növelése mellett — az iparral közösen változtatni ezen, az utóbbi években kialakult nehéz. helyzeten.

Az idei első félév mérlege e tekintetben biztató. Az ipari termeles egyenletesebbé vált, s az exportra szánt termékek mennyisége és értéke több százalékkal meghaladta az elmúlt évit. Kétszázmillió rubeles exporttervünkből 102 millió értékűt már teljesítettünk. Nem az ipar termelésén, hanem a csomagolóanyag-hiányon múlott — ami a belföldi igények kielégítésében is éreztette hatását — további 5—

6 millió rubele* előnyszerzés

M&oüism

WassSSsSsj

P*«. julius 1*., péntek

a második félévre. Most már rendelkezésre áll a szükséges csomagoló-alapanyag, ami az ütemes szállítás fontos feltétele.

A tőkés exportunk értéke több mint 4 százalékkal haladta meg az elmúlt év hasonló időszakáét, de a tervezettet még így sem érte el. Az előbbre lépes mégis értékes számunkra, elsősorban azért, mert változatlanul nehezek a világpiaci feltételek. A fejlődő országok közül mind több teremti meg saját gyógyszeriparát, s ezzel szűkülnek piaci lehetőségeink. Ugyanakkor élesedett a konkurrenciaharc: Kína

például, amely az elmúlt egy-két évben lépett elő gyógyszerexportőrré, a világpiaci árnál 5—10 százalékkal olcsóbban szállít.

Jelenleg az eredeti magyar készítmények exportrészaránya még csupán 6 százalék, aminek gyorsabb ütemű növelése fontos feladat. Emellett fokozott gondot fordítunk a nagyobb feldolgo- zottságú és általában gazdaságosabban értékesíthető kész gyógyszerek arányának növelésére is.

— Az idei év fontos feladatai közé tartozik piaci kapcsolataink további erősítése. Jól működő indiai és nigériai vegyes vállalatunk mellett előreláthatólag októberben Bangladesben újabb közös termelő vállalat kezdi meg a munkát. Ezt újabb termelő vegyes vállalatok beindítása követi. Az év végén Jamaicában magyar kereskedelmi vállalatot alapítunk. Sokat várunk most álkuló regionális irodáinktól is, amelyek egy-egy adott központtal — Mexikó, Jamaica. Banglades — több környező oi'szággal építenek ki kereskedelmi kapcsolatot a magyar gyógyszeripar termékeinek 1 értékesítésére. És a külpiaci kapcsolatok erősítését szolgálják majd a Szovjetunióban, illetve a Kenyában megrendezésre kerülő magyar gyógyszernapok is, amelyekre az év utolsó negyedében kerül sor.

(MTI)

Uj sorozat

Nagyobb terjedelmű űjabb filmsorozat vetítését kezdi meg július 20-án, vasárnap este a televízió Menekülés az arany földjéről címmel. A csehszlovák televízió Jack London: Tüzes napsugár cí20.

Azért nappal Pelageja eleitotyogott a názban. Különben nappal még feküdni is jobb volt. Napközben odakint pezsgett az élet. Hol lóháton, hol traktoron haladt el valaki az ablak előtt, hol a szomszédasszony csörömpölt a vedreivel, amint vízért ment a kútra, hol — a legrosszabb esetben — varjú károgott — az is életjel. Éjszaka azonban, akárha a sírban feküdt volna. Ha éjszaka netán segítségért kiált — a kutya se hallja meg. Hacsak a részeg Afonvka fényszórója ró nem vetődött volna olykor a komódon álló nikkelezett szám várokra.

Afonyka, ha felönt a garatra, sehol se találja helyét. Mint valami sátán, egész éjszaka száguldozik a motorkerékpárján. Utcáról utcára, sikátorról sikátorra. Annak idején, hogy kikelt magából Pelageja, amikor Afonyka az éjszaka kellős közepén el mennydörgőd, az ablakuk alatt! Kígyót-békát kiáltott a fejére. Bezzeg most, ezeken a hosszú őszi éjszakákon, az egyetlen öröme az volt, ha az utcában megjelent a részeg motoros ...

a tv-ben

mű 1919-ben megjelent regényéből készített hétrészes alkotás önéletrajzi elemeket is tartalmaz. Az író saját kalandos életéből merített történetének főszereplője egy alaszkai aranyásó.

November 7-ón Pelageja

sem jobban, sem rosszabbul nem érezte magát, mint előző nap. Ezen a napon mégis jóval napkelte előtt talpon volt. Befűtött a kemencébe. lepényt, túrós buktát, mazsolás húsos palacsintát sütött, halas pirogot készített, aztán felmosta a padlót, tiszta térítőt tett az asztalra. és maga is rendesen felöltözött.

Minden ünnepnél jobban szerette a November 7-ét.

Valaha egész nap, kora reggeltől kezdve vidámságtól volt hangos a házuk. Először is Pavel meg Ál- ka készülődése a felvonulásra, az új ruha felpróbálása — az a legkedvesebb: minden ünnepre új holmi! — aztán tizenegytől kezdve, mikoV a felvonulás az ő környékükre érkezett. jöttek a kifagyott nyulak (így nevezte el magában Pelageja a vezetőket, akik beugrottak hozzá leereszteni egy- egy kupicával, hogy felmelegedjenek): Pjotr Ivanovics, a községi tanács, elnöke, a kolhozelnök... Persze,

mindegyik suttyomban, óvatosan, nehogy az. emberek a szájukra vegyék őket. De a házba már tréfálkozva jöttek be. Egyik úgy óbégatott, akar egy szerzetes, a maAmi nincs az étlapon

A vendéglőkben megcsappant a forgalom. Magasabbak; az árak. A pincér is pillanatok alatt az asztalnál terem.

— Mit ajánl, főúr?

— Van, kérem, kitűnő pacalpörköltünk, pirított máj , és friss birkagulyás.

— Puha a pacal, vagy kemény?

Diszkréten a vendég füléhez hajol. é?

— Kéremalássan, a mi pacalunk sem nem kémény, gém • nem puha, pontosan olyan, mint amilyet a kedves verideg szeret.

És a kedves vendég, tulajdonképpen át sem gondolva a szavak igazi értelmét, megadóan mosolyog.

— Hozzon akkor egy szép adagot, uborkával...

Nézem a pincért. Cingár, hajlott hátú, a szemében furcsák fény vibrál. A nadrág, a frakk lötyög rajta, de az ing a nyakán patyolatfehér. Cigarettát veszek elő, és mire rágyújtanék, égő gyufával elém toppan.

— Tessék parancsolni. Hozhatok még valamit?

A kisvendéglők képe gyakran változik. Egyszer több a vendég, máskor csak itt-ott ülnek.

— Nem terhes már a szolgálat? jKedvesen mosolyog, udvariasan tárja szét a karját.

— Terhes bizony. Minek is tagadnám. De abbahagyni nem bírom. Tetszik tudni, vendégúr, én már nyugdíjas vagyok. Harmincnyolc évet húztam le a szakmában, é* amint látni tetszik, még most is itt vagyok. Igaz, ami igaz, nem lennék rászorulva. Szép kis nyugdíjam van, meg azután a gyerekek sem feledkeznek meg rólam. A múltkor meg is kérdezte a nagyobbik fiam:

— Mondja, apa! Meddig akar még frakkban járni?

— Néhány hónapja, amikor előfogott a reumám, elszán- ' tam magam arra, hogy végleg itthon maradok. Három hónapig bírtam. Majd kiugrott a szívem a boldogságtól, amikor beüzentek hozzám:

— Jöjjön, Béla bácsi, segítsen! Nyáron mégis több a vendég

— És én mentem. Mentem ? Rohantam a fájós lábammal. Cipeltem, hordtam egész nap a tele tányérokat, a sö- röskorsókat és közben teljesen elfeledkeztem a fajós lábamról.

Űjabb vendégek érkeznek.

— Pincér! v,

Az öreg szolgálatkészen meghajol és mondja az ismerős szöveget:

— Van. kérem, kitűnő pacal.

Amikor néhány perc eltelik, újra mellettem áll. '"1

— Szép szakma ez. kérem. Csak szívvel kell csinálni. Tetszik látni, ott azt a fiút? Sohasem lesz belőle igazi pincér, pedig magasabb iskolát végzett, és idegen nyelvet is beszél.

— Miért- gondolja?

— Azért, mert fából van az arca. Nem tud mosolyogni. Ügy cipeli a tányérokat, mintha malomkövek lennének. Már most unja a szakmát, pedig álig múlt huszonnégy éves.

Valaki kilöttyenti a kávét, udvariasan odaugrik a vizes szalvétával.

— Említettem az előbb, hogy szép szakma a miénk. Persze, nehéz is. Mert itt érteni kell. kéremalássan, a vendégek- nyelvén. Én. teszem azt, akkor is jóllakatom a vendéget, hogyha azzal a szándékkal jön be, hogy egy falatot sem eszik. Egyszer fogadásból egymás után öt vendéget beszéltem rá a rendelésre, pedig előtte már a duplát is megitták. Magasabbak az árak, kedvesebb a pincér. Ez a nagy titok.

Ez persze nem szerepel az étlapon.

— És a borravaló!

Elneveti magát.

— Nem panaszkodom. Azt tartom, hogy a borravalóért is meg kell dolgozni. Kedvesség, udvariasság, figyelem, jó szó, és a legtöbb vendég nem sajnálja azt az egy-két forintot.

Elbúcsúzunk. Már a kilincset fogom, amikor utánam szól:

— Tessék csak. kérem, máskor is bátran jönni. A mi pacalunknak sehol sincs párja a világon...

Szalay István

sik mekegett, akár a kecske: „Akad-é valaki e házban, aki felmelegítené kifagyott testem-lelkelX;,.,”

Pelageja egész nap az ablak előtt ült, oldalt, a függöny mögül leskelődve a falu utcájára.

Ebben az évben megint nem volt felvonulás. Három évvel ezelőtt egy diáklány belehalt az influenzába (állítólag a felvonuláson átnedvesedett a lába), és azóta nem vonulnak végig a falun a piros zászlókkal.

Nézte, nézte Pelageja a víg kedvű embereket meg

asszonyokat — egész nap egymásnak adták a kilincset. Anyiszjánál —, felsóhajtott, sírt egy sort, és alkonyatkor, lámpát se

gyújtva, ágyba feküdt.

De még le sem csukta a szemét — lépteket hallott a tornácon, majd csattant az ajtó retesze.

Az asszony felült az

ágyon. Vajon kinek jutott eszébe ma?

A Nagy Manyának. Ördögi szeme felparázslott a sötétben, a küszöbön.

Pelageja csak levegő után kapkodott, nem talált szavakat: annyira kétségbeej- tette a Manya mostani látogatása. Még csak ez hiányzott: előre megíontolt szándékkal! — nem pedig csak úgy véletlenül, ilyen sértést kifundálni!

Végre összeszedte minden erejét.

— Eltévesztetted a ház- számot? — kérdezte, nem is a saját, hanem valaki más szavaival, amelyeket még a régi társaság valamelyik tagjától hallott. Aztán eszébe jutott, hogy Manyát

ilyesmivel nem lehet megsérteni, mire csak úgy záporoztak a becsmérlő szavai Manya fejére: —- Vagy tán el akarsz dicsekedni a krisztusi adományokkal? Az új holmiddal? Hogy megy ma- naoság az adakozás?

A krisztusi adományok — kendőkből, törülközőkből, viseltes gúnyából, kartondarabokból, báránybőrből, sőt. olykor néhány pénzdarabból álltak — egyszóval mindabból, amit a hívők fogadalmukhoz híven a „szentelt” keresztekre aggattak, vagy alájuk raktak.

Ezek a „szentelt” keresztek a faluvégeken még a háború alatt kezdtek megjelenni. A lehető legegyszerűbb tákolmányok. A gyalult és földbe ásott kereszt a legnagyobb ritkaság. Leginkább azt csinálják: egy

vékony ezüst- vagy erdei fenyő törzsét levágják, úgy két-három méternyire a földtől, lekopasztják, mint a tüzelőnek szánt rönköket, aztán belevernek egy keresztfát — egy gallyat isten tudja miért, a tövébe dobálnak néhány kődarabot — és kész a kereszt, amely valamiféle kereszténység előtti; pogány totemre emlékeztet.

A helybeli hitetlenek persze, nem maradtak tétlenek — könyörtelenül kivágták a . „szentelt” kereszteket. Hát kiirthatja az ember az erdőt?

A Nagy Manya már, isten tudja, hány éve, ezekből a keresztekből él. Mint a vadász a területét, rendszeresen, minden ünnepen végigjárja a környékbeli kereszteket.

IFolvtaUukJ