Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-18 / 167. szám
Kísért a Parkinson-törvény? FELSZEDTÉK EGYSZER valahol a járdát. Mindennapi dolog ez, mint ahogyan az is, hogy a esatornamun- kák elvégzése után nem hozták rendbe. És — sajnos — még abban sincs semmi rendkívüli, hogy a jelzés nélkül hagyott úthiba balesetet okozott. Ne firtassuk ezúttal, hogy hol történt — szinte bárhol történhetett volna, városban vagy faluhelyen. Még a folytatása is: a balesetet szenvedő kártérítést követelt, s a közmű az útfenntartókra, azok a tanácsra, ott megint valaki másra mutogattak. A felelőst csak bírósági úton lehetett megtalálni. Hasonló eset egy vállalatnál: valaki leesett egy állványról. A vizsgálat megál- ianitoii.a, hogy azért az egyetlen állványért nem kevesebb, mint hat különböző szintű „testület”: főosztály, csoport volt felelős. Vagyis — senki. Oldalakon át sorolhatnánk tovább a példákat. Nemhogy szokás, vagy divat — íratlan törvény lett lassanként az, hogy egy-egy helyi érvényű rendelkezésnek egész sereg gazdája van. Ami egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nincs gazdája. Hiszen, mire az igazi felelőst sikerülne megtalálni, az már árkon- bokron túl van, nyugdíjba ment, vagy az ország túlsó felébe helyezték, felelősségre vonni semmiképpen nem lehel. Való igaz, hogy némelyik hivatalt ma is csak onnan veszi észre az állampolgár, hogy itt-ott találkozik rendelkezéseivel. Néha csupán akkor értesül erről is, amikor megszegi a nem is ismert rendelkezést — például valamelyik házkezelőség sokadszor módosított iVázi- rendjét. Ám az is igaz — s mi tagadás, legtöbbször ez az érem másik oldala —, hogy takarékos korunkban nemegyszer az önmagát is feleslegesnek tartó hivatal akarja így bizonyítani létjogosultságát. Néhány hónappal ezelőtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta el: nem új jogszabályokra van szükség, hanem a már korábban kiadottak pontos és lelkiismeretes megtartására. Amit egyszer, közérdekből írásba foglaltak, annak van és kell, hogy legyen hatása, eredménye. Ha tisztességesen végrehajtják, semmi szükség a megismétlésére. Am a másodszor, harmadszor, sokadszor ugyanarról kiadott intézkedés — lett légyen az egyébként bármilyen fontos —, semmit nem visz előbbre. Csak a papírt, no meg a felelőtlen felelősök számat szaporítja. VAJON, NEM LEHETNE-E megszüntetni az olyasféle értesítéseket, mint amilyenek naponta száz-, ha nem ezerszámra mennek ki a címzettekhez, s amelyben mindössze azt közli az illetékes hivatal, hogy az állampolgár tartozása vagy követelése 0 forint 0 fillér? Vagy — ami ennek fordítottja látszatra —, hogy X vállalat tartozik ennyivel, meg any- nyival, miközben a szomszédos íróasztalon fekszik a befizetést igazoló postai értesítés? Legkevésbé sem kitalált esetek ezek — még erősebb példákat is felhozhatnánk. Az ország — vagy azon belül egy megye, egy város, egy község, egy vállalat — fejlődését elősegítő rendelkezésekre természetesen szükség van, ezt senki sem vitatja. De azt sem lehet kétségbe vonni, hogy ma mindenféle szintű, fokú és rendű — nemegyszer párhuzamos — intézkedéseknek olyan tömege van érvényben, amit a legképzettebb jogászok sem tudnak átlátni. Felső szinten most készül a jogszabályok összevonása, egyszerűsítése. Ennek azonban csak akkor lesz igazán foganatja, ha a sok helyi érvényű rendelkezés között is rendet csinálnak az arra illetékesek. S mindenekelőtt: ha az intézkedések világosak, érthetőek és egyértelműek lesznek, ide értve azt is, hogy megnevezik a végrehajtásukért és annak ellenőrzéséért felelősöket is. Ez mindjárt garantálja. hogy nem kel] ugyanarról még egyszer-kétszer vagy többször is újabb intézkedést hozni. Nem utolsósorban: így mérhető a hivatali munka „termelékenysége”, vagyis az, hogy mennyire operatív. Szűk gazdasági kereteink között pedig nagyon meg kell gondolni, hogy mennyi es milyen hivatali apparátust tartson fenn az ország: csak annyit és olyat, amennyire és amilyenre a valódi munka elvégzéséhez van szükség. Parkinson világhírű „törvénye” azt mondja: „Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt.” És: „a hivatalnokok száma és a munka mennyisége semmiféle kapcsolatban nem áll egymással”. NÁLUNK — KELL, hogy meglegyen ez a kapcsolat. Kétségtelen, hogy sok az „intézkedést önmagáért szülő” íróasztal, s hogy olyan időket élünk, amikor talán minden eddiginél jobban takarékoskodnunk kell a munkaerővel, a szellemi energiával is. S amikor a lényeges kérdésekre kell összpontosítanunk az erőket, ennek érdekében közérdekű, felelős intézkedéseket kell kiadni és végrehajtani. Párhuzamos intézkedések, jelentéskérések soha. sehol nem hasznosítható kimutatások elkészítése és határidőre beküldése fölöslegesen terheli az állami, tanácsi. tömegszervezeti, vállalati apparátusokat — nemegyszer több hivatalt, intézményt ugyanazzal a papírmunkával. Nincs semmiféle csodaszer mindezek megszüntetésére, az ésszerű munkaszervezésre — s az inkább tetézné a túlburjánzó adminisztrációból származó gondokat, ha most szervezési tanácsadókkal és hasonló újabb intézményekkel próbálnánk az egyszerűsítéseket. HA VAN BIZTOS sikerrel kecsegtető módszer, az csak egyetlenegy lehet: az ésszerű gondolkodás. Mindig azelőtt, hogy a teendőket írásba foglalnák. (V. E.) Egy gépészmérnök kitüntetése ÚJSÁGHÍR: Tolh János, a hatvani Lenin Tsz főmérnöke, az 1980. évi pedagógusnapi ünnepségen kapta meg a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Első hallásra kissé meglepőnek tűnik, hogy egy mező- gazdaságban tevékenykedő szakember részesül ilyen elismerésben. Ha azonban hozzátesszük, hogy hosszú esztendőkön át milyen sokat tett a szakmunkás-utánpótlás biztosításáért, akkor már nem csodálkozunk. Nemcsak kardoskodott ezért, hanem kitűzött célját el is érte: elsősorban neki köszönhető, hogy a közös gazdaság — az országban először létesített tanműhelyt, ahol a fiatatalok gyakorlati képzéséről gondoskodtak. Mindenkit meggyőzött arról, hogy ne sajnálják a pillanatnyi a a y ági áldozatot. mert a holnapok során ez busásan megtérül. Így kezdődött.’.. — 1971-ben szereztem diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán. Három évet az ecsédi szövetkezetnél töltöttem. majd a Zagyva-parti városba kerültem .Rendkívül hálás vagyo> a fogadtatásért, az előlegezett bizalomért. 1975-ben már mostani beosztásomban tevékenykedtem. Természetesen a era töreked- ten hogy bíac/nyitüttm felkészültséggel társult igyekezetemet. Arra mindjárt felfigyeltem. hogy milyen kevés a szakképzett dolgozó, s ugyanakkor egyre-másra érkeznek a mind korszerűbb, a magas szintű hozzáértést kívánó nagy gépek. Folyvást azon töprengtem, hogy miként szerezzünk stafétaváltókat. Tárgyaltam a helyi Szakmunkás- képző intézet vezetőivel, ők felvilágosítottak, hogy a nekünk szükséges pályákra nincs csak egy-két jelentkező. mert a nyolcadik osztályt végzett fiúk húzódoznak a mezőgazdaságtól. A tények elcsüggesztették, de nem tört le. nem torpant meg. inkább arra keresett választ: hogyan lehetne felkelteni a szunnyadó érdeklődést, Végül egy életképesnek tűnő javaslattal rukkolt ki. — A pedagógusokat arra kértem, hogy fogjunk össze, hátha közös erővel, megsokszorozott ötletességgel többre megyünk. Azt ajánlottam: toborozzunk egy fél osztályra való ifjút. Mi kinyitjuk a pénztárcát: a lehető leggyorsabban az igényeknek megfelelő tanműhelyt létesítünk, a gyerekeknek pedig társadalmi ösztöndíjat adunk. Ennek fejeben kötelezik magukat arra. hogy nem mennek el tőlünk. Az elhatározást tett követte: 1975 szeptemberében megkezdődhetett a gyakorlati oktatás. 2 Mi tagadás, induláskor gon dók-bajok sora adódott. Ezeket nem volt elég meglátni. de fel is kellett számolni. Szerencsére sem a valóságérzék, sem az akarat nem hiányzott. — Igen gyenge átlageredményű tanítókkal rajtoltunk, bizonyítványuk csak úgy hemzsegett az elégségesektől. Mégsem válogathattunk, örültünk annak, hogy összejött az annyira szükséges gárda. Foglalkoztunk is velük eleget, ezzel magyarázható. hogy ha nehezedi is. de csak boldogultak, mert behozattuk velük lemaradásukat. S ezután következett az újabb csalódás: közülük többen messziről, jártak be. s ezért nem vertek gyökeret körünkben. nem bírták elviselni — ezt meg is értettük — a napi ide- és visszautazással járó fáradalmakat. 3 Ezzel egy szakasz lezárult, következhetett az újabb, a Űj típusú színes televízió a Videotonból Üj típusú, modulrendszerű színes tv gyártását kezdtek meg a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat telcviíiógyárában. A Super- Color készülékbe japán Hitachi. úgynevezett vonalfelbontó képcsövet szerelnek. A készülékben az alkatrészblokkok cserélhetők. Működése energiatakarékos, ugyanis a régebbi televíziók áramfogyasztásának csupán egyharmadát használja. A televízió mindkét színes tv-rendszer, a Paal és a Se- can vételére is alkalmas. Az idén tizennyolcezer darabol gyártanak ebből a típusból. (MTl-fotó: Szabó Imre felvétele — K S) OMÉK Több mint egymillió látogatót várnak Augusztus 19-én hagyományos helyén, a kőbányai vásárvárosban nyitja meg kapuit a 69. országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár. Az első magyar általános mezőgazdasági kiállítást 1857. július 6- tól 12-ig rendezték a budapesti Köztelken és a környező területén. Hivatalosah ettől a kiállítástól számítják a magyar mezőgazdasági kiállítások történetét. A kiállítói lista szerint 23 ország és Nyugat-Berlin vállalatainak legkorszerűbb termékei kerülnek bemutatásra. A kiállításon 17 ágazati és általános témájú szakbemutatót rendeznek, mintegy 26 ezer négyzetméter fedett és 47 ezer négyzetméter szabad kiállítási területen. Első ízben jelentkeznek Új-Zéland- ból kiállítók, és újdonság lesz a külföldi tenyészállatok bemutatása. A hazai kiállítók — amennyiben elérték a meghatározott teljesitményszin- teket — részt vesznek az eredmény- és teljesítmény- bemutatókon, de önállóan is már minőségi változásokat is hozó. Időzzünk most ennél, mert a részletek rendkívül érdekesek ! — Tudtuk: a diákok idegenkednek a termelőszövetkezetektől. Mindenekelőtt azért, mert nagyszüleik, ismerőseik tévesen informálják őkel: egyre a múltat emlegetik, s mit sem szólnak a jelenről. Ezért úgy döntöttünk, hogy magunkra vállaljuk a felvilágosító munkát is. Meghirdettük és megszerveztük az üzemi szakköröket. Nemcsak Hatvanban, hanem Herédé—Nagykökényesen és Boldogon is. Az utóbbit én vezetem. Az eredmény várakozásunkat is felülmúlta. A hetedikesek meglepődtek, s meggyőződhettek arról, hogy az iparihoz hasonló körülmények fogadják őket. Ráadásul menet közben felfedezték a hivatás szépségeit. A fáradozás nem volt hiába: 1978-ban már háromszoros volt a túljelentkezés. — Olyan helyzet alakult ki. hogy a felvételi elbeszélgetésekkor — ezeken megjelentem én is — csak a legrátermettebbeknek, a legszorgalmasabbaknak mondtunk igent. Szerződést pedig csak azokkal kötöttünk, akik Hatvanban, vagy annak környékén éltek. Évente negybemutatkoznak. 109 magyar vállalat állít ki ily módon, köztük az eredményeikről méltán közismert termelési rendszerek közül jó néhá- nyan. Így a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közős Vállalat (IKR), a Gödöllői Búza-Borsó Termelési Rendszer, a Héki ÁG Cukorrépatermelési Rendszere, a HKG Hungahib Sertéshús- termelési Rendszer, az ISV, a KA-HYB, a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat, a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés, a Fajszi Fűszerpaprika Termelési Rendszer, a Középtiszai ÁG Alföldi Gyepvetőmag Termelési Rendszer, a Nádudvari KITE, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés, a Szekszárdi KSZE, a TAURI- NA Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat. Megismertetik módszereiket. szervezési megoldásaikat azok a termelőszövetkezetek, nagyüzemi gazdaságok, vállalatok is, amelyek más gazdaságok. kistermelők, a háztáji és kisegítő gazdaságok integrálását végzik alapteöt ilyen ifjút találunk, s ez a létszám épp elég az utánpótláshoz. — Mi lett a többiekkel? — Enyhítjük más szövetkezetek gondjait. Ök jól járnak. hiszen nem bajlódnak a képzéssel, s minden kiadás nélkül jutnak szakemberekhez. No, ez egyáltalán nem csipkelődő megjegyzés, hiszen az egész mezőgazdaság érdekeit figyelembe kell venni. Hasznos tapasztalatok regimentjét gyűjtötték össze, s ezeket szeretnék szélesebb körben kamatoztatni: egy minden igényt kielégítő szerelőcsarnokot óhajtanak építeni. — Ez kétmillió forintba kerülne. A pénzt a Munkaügyi Minisztériumtól reméljük, azt gondolva, hogy ezzel méltatják eddigi áldozat- készségünket. A pályázatot elküldtük, s most a kedvező elbírálást várjuk. Ha megkapjuk ezt a summát, akkor a fiatalok felkészítését még színvonalasabbá formálhatjuk, s a jelenleginél több ifjú szakmunkást bocsáthatunk ki az életbe. Reméljük: így is less Ili Pécsi István vékenységük mellett. Ilyenek többek között a duna- varsányi Petőfi Mgtsz, a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát, a HUNGARONEKTÁR, az ócsai Vörös Október Mgtsz, a Környei Mezőgazdasági Kombinát, a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz stb. Több mint 30 azoknak a kiállító vállalatoknak a száma. amelyeknek termékei (műtrágya, tápok, gép. stb) nélkülözhetetlenek az agrártermelés számára. . A kiállításra meghirdetett eredménybemutatókra jelentkezett gazdaságok, üzemek, vállalatok és intézmények legjobbjai számára tartósan kiemelkedő teljesítményeik elismerésére első ízben 1975-ben adták át a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter vándordíját, összesen nyolcat. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek közül a Duna Kertészeti Mgtsz, a kocséri Petőfi Mgtsz, a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz, az őrzője a serlegnek. Az állami gazdaságok sorából a Bólyi Állami Gazdaság, és az Enyingi Állami Gazdaság vehette át akkor az öt évre szóló megtisztelő elismerést. A Ma* gyár Hűtőipar és a Nyugat- magvarországi Fagazdasági Kombinát a birtokosa mega miniszteri vándordíjnak. A tudomány és a technika társadalmi, gazdasági valóságunkat formáló fejlődésének nap mint nap tanúi vagyunk. A változásokat ma már nemcsak évtizedekkel, hanem sokszor rövidebb időszakokkal is jól mérhetjük a népgazdaság legtöbb ágazatában. Különösen szembetűnő a változás a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés területén. Természetes a kérdés: hová vándorol a díj? Megtarthatják-e továbbra is eddigi őrzői kiemelkedő teljesítményük zálogaként, Vagy az elmúlt évek gazdasági eredményei alapján, a hatékonyság. gazdaságosság és a minőség ismérvei szerint új tulajdonosai lesznek a miniszteri vándordíjnak? A 69. OMÉK erre a kérdésre is hivatott választ adni. D. Szekeres Ágnes A\Mm& 1989. juh** 18,, pentek <
