Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-17 / 166. szám
MA, AGRIA '80 ŐSBEMUTATÓ EGERBEN Fekete Sándor: Lenkey tábornok (Fotó: Szántó György) Valló Péter rendezésében: Fekete Sándor Lenkey tábornok című színművének premierjére. Egy olyan történelmi dráma előadására, amely a mához szólóan örök etikai kérdéseket boncolgat. A címszereplő Reviczky Gábor: — Engem az fogott meg leginkább a darabban, hogy miként viseli el tetteinek következményét az az ember, aki mint Lenkey, csak belekényszerült egy bizonyos történelmi szituációba. Igaz, helyzetét később vállalta, s volt ereje elhatározása mellett kitartani is. Ám Világos után már elgyengült, beleőrült a reménytelenségbe. Ügy hiszem, magatartásformájának tarthatatlansága miatt. Az ellenfél Szombathy Gyula Jászai-dijas: \ — Ernst, Lenkey valamikori barátja, reálpolitikusnak tűnik az első pillanattól kezdve. Olyannak, aki világosan látja, hogy a kialakult történelmi körülmények közt az egyetlen kiút az ország számára az, ha csatlakozik Ausztriához. Ezért áll át a másik oldalra. Lenkey tetteinek vizsgálatakor voltaképpen arra kiváncsi. valójában, hogy helyesen választott-e menynyire tudja igazolni önmagát ... A történelmi dráma ma délután fél 6 órakor kezdődő ígéretes , premierjének további szereplői: Gáspár Sándor, Miklósy György (Jászai-dijas), Maszlay István, Győry Franciska. A jelmezt Jánuskúti Márta tervezte, a játékteret Valló Péter és Eberwein Róbert. A rendező munkatársa: Dobák Lívia, és Salamon Suba fh. (németi zs.) Tanfolyam Paiádfürdőn Á népművészeti hagyományok ápolása jegyében Hagyományossá vált most már évek óta, hogy a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága és a Megyei Művelődési Központ egyhetes tanfolyamot szervez Párád- fürdőn, a megyében működő díszítőművész szakkörök vezetőinek képzésére, továbbképzésére. A szakkör résztvevői elméletben és gyakorlatban ismerkednek meg a népművészeti tájegységekkel. a különböző tájegységek hímzésének technikájával. Az idén bővült a program, a palóc motívumkincsek ismertetése. a tervezés alapjainál: elsajátítása mellett helyet kapott a megye másik nép- művészeti ágának, a szövésnek az oktatása is. Míg a hímzéssel kapcsolatos ismereteket Eiben Imréné népi iparművész adja közre, a szövés alapelemeivel, a óalóc szőttesek mintakincseivel, módszereivel Tompa Béláné, a népművészet mestere ismerteti meg a szakikörvezetőket. A gyakorlati ismeretek elsajátítása mellett előadásokat is hallgatnák a résztvevők: dr. Fügedi Márta, a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzosa a palóc textíliákról, Borbély Jolán, a Népművelési Intézet főelőadója az erdélyi szőttes hagyományairól tart előadást. Helyet kapott a tanfolyam előadásai között a napi politikai munka feladatainak ismertetése is: Besenyei Jánosáé, a megyei pártbizottság munkatársa a nőpolitikái feladatokról tart tájékoztatót. A Népi loai-műveszeti Tanács szerepéről, feladatairól a népi hgsvománvok ápolásában dr. Varga Mariann. a Népi Iparművészeti Tanács főreferense tájékoztatja a tanfolyam résztvevőit. A gyakorlati munka mellett találkozót is szerveznek a bodonyi szövőház . asszonyaival, ahol megismerkedhetnek a fonás-szövés ősi szerszámaival is. Az egri vár Tömlöcbás- tyájának vaskos falakkal határolt terét most rácsok -zabdalják, osztják újra. Fel- és megidézve a mai — turistacsalogató. romantikus — látvánnyal szemben a hátborzongató egykorit. A rácsok közt bilincsbe verve Lenkey, a tragikus sorsú 48-as tábornok, aki elkerülte a vértanú 13-ak sorsát: nem végezték ki, ..csak” megőrült a börtönében. .. Vele szemben e pillanatban Ernst őrnagy. a vizsgálóbíró, aki néhány percre leveteti a bilincseket. Izgalmas párbeszéd kezdődik: Lenkey: Minek köszönhetem ezt a váratlan lovagias nesztust?* Megszólalt a lelkiismereted? Ernst: Most az egyszer ne az indulataidat kövesd, hanem az ész szavára hallgass ... Te, a barátom ... voltál. Én tudom, hogy te nem akartál megszökni, hogy csakugyan legényeid kényszerítettek bele ebbe a nemzeti hősködésbe. Ha a hadbíróság előtt megbánást tanúsítasz . . . Ha nyomatékosan deklarálod, hogy Századod erőszakkal ragadott magával, s utána is csak a pártütők fenyegetése tartott a lázadók között... Lenkey: Ezt nem mondhatom, mert mindenki tudhatja, hogy nem így volt. En valóban nem hittem ebben a harcban. De az események elsodortak, az általános hangulattal szembeszállni nem lehetett, az egész nép lázba jött... Űj ősbemutatóra készültek föl az Agria Játékszín művészei, a Jászai-dijas Turistabosszantó Keriil-fordul, éri még csalódás azt a turistát, nyaralót — aki azt his,zi, hogy a Mátra kiemelt üdülőterület. S hogy mennyire így van ez. például kedden saját „bőrünkön" is tapasztaltuk. jártunkban-kel- tünkben. A népszerű Pa- rádjürdön — legalább félszáz kis úttörő társaságában — hiába kerestük a régi pecsenyesütőt, s hasztalan próbáltunk főtt. vagy sült hentesáruhoz jutni a bisztróban is. reggelire. Kilenc óráig még nem érkezett meg a szükséges szállítmány. S hasonló volt a helyzet Mátraházán 10-kor is! Reggeli helyett — így már csak ebédelni próbáltunk a sástói kisvendéglőben, ahol végre úgy ahogy sikerült valamelyest elverni éhségünket, de körülöttünk jó néhány „a tovább bosszankodtak. A gyermekes szülök — akikből nagyon sok tanyázik ilyentájt a szomszédos kempingben — ugyanis joggal megütköztek a felnőttekénél jóval drágább, 27.80 forintos gyermekmer'in, ami a harmadosztályú helyen enyhén szólva különös. Nemrégiben irtunk a visszás mátrai állapotokról. Akiket illet: „nem hallják, vagy hallani nem akarják” ...?.* (—ni) Jubileumi rendezvénysorozat — Külföldi előadók — Kirándulások Mit ígér a műemlékvédelmi nyári egyetem? ■Július 28-tól augusztus 6-ig tart a műemlékvédelmi nyári egyetem. A jubileumi rendezvénysorozatra — tíz esztendeje annak, hogy először találkoztak a barokk városban a téma iránt érdeklődők — a szokásosnál többen, mintegy 140-en jelentkeztek. Jönnek a szocialista országokból — főként az NDK- ból. az NSZK-bői. Ausztriából, Olasz-, Francia- és Finnországból. A hallgatók a magyar műemlékvédelem elvi kérdéseiQMbmmM üüsu. július 17., csütörtöki J. vei ismerkedhetnek meg. Ezenkívül szó esik majd a megyeszékhely általános rendezési tervéről, az egri vár régészeti feltárásának eredményeiről és rekonstrukciós munkáiról. Egy osztrák professzor a nemzetközi szinten is rangosnak minősített hazai sikereinket elemzi és értékeli. A nemzetközi műére'ék védelmi szervezet, az ICOMOS alelnöke a lengyel törekvésekről ad általános képet. A hagyományokhoz híven nem maradnak el a tanulmányi kirándulások sem. Ezek szervesen kiegészítik a programokat, hiszen a felnőtt ..diákok” megte- n+h *»*i k megyén k nevezetes épületeit, történelmi emlékhelyeit. 19. Lida sírt, kömyörgött az apjának, az anyja térden csúszva esdekelt, elhívták a városból a katona nagybácsit — csak, hogy ne kerüljön a trágya, a tehenek közé. Most nveg — csak rá kell nézni Lidára — nincs a világon nála boldogabb ember. Nevet. Tele szájjal. Szívből. A ruhája meg — képeslapba való! Csak a csizma a lábán ötven rubelt ér. Jó sokat bezsebelnek manapság ezek a lányok. Pelageja bánatosan gondolt Alkára. Meg arra, hogy Alka is lehetett volna fejőnő. Miért is ne? Mivel rosz- szabb ez, mint más munka? Amióta csiak él, nemzedékről nemzedékre, az anyja is, a nagyanyja is, meg maga Pelageja is, trágyával, tehenekkel dolgozott, de most egyszer csak elhatározták, hogy ez nem való a mai lányoknak, piszkos munka. De hát miért? Midért volna piszkos, mikor ebből a mocsokból fakadt az élet? Ezen a napon Pelageja sokat sírt: Sírt az erdőben, miután elköszönt a fejőnőktől, sírt a hazafelé vezető úton. És különösen sokat sírt otthon, amikor az üres házban egyedül találta magát. A betegség alattomban te- perte le Pelageját, az őszi eső. a nedvesség beálltával, és az asszony nagyon szenvedett. Ö nem tudott betegeskedni. Az anyjára ütött. ' Aki három nappal a halála előtt munkát kért tőle: „Adj már valamit, hadd dolgozzak egy kicsit. Még élni akarok”. Pelagejának, persze, eszébe se jutott a pékségben dolgozni — hogyan is bírná azt a nehez munkát? —, de volt valami, amivel komolyan foglalkozott. Miután találkozott a szurgái fejőnőkkel, másnap reggel még az ágyban feküdt, amikor hirtelen eszébe jutott, miért is ne lehetne ő újra fejőnő. Szabadban kell dolgozni, a gép segít nekik, nem kell gyalogszerrel kutyagolni — tán, csak megbirkózik vele? Három napig ez a gondolat éltette. Három napig, bármit csinált, bárhová ment, egyre csak arra gondolt, micsoda felfordulás lesz a faluban, ha megtudják, hogy visszamegy a kolhozba. — Hallottátok, mit ki nem tündéit ez a Pelageja? — Még ilyet? — Teheti. Ez vasból van! A negyedik napon, azonban, amikor reggel feléóz redt — hová lett a híres- nevezetes . vasegészség —, kezét-lábát meg sem bírta mozdítani. Alig bírt lélegezni — elszorult szíve. Délfelé mégiscsak magához tért, sőt még a vermet is beágyazta, de e naptól fogva egyre inkább elhagyta az ereje. Ellenállt a betegségnek, egész nap tett-veit a ház körül, hol a fát rakta össze, Készül'ff rádióműsorok A Magyar Rádió stúdióiban űj műsorokat rögzítenek hangszalagra. Gajdos Ferenc hangmester és Sediánszky János szerkesztő-műsorvezető a „Játék a szerelemmel” című műsor visszahallgatásán. V A „Törd a fejed” vetélkedőműsor résztvevői (MTI fotó — Hámor Szabolcs felv. — KS) hol összeszedte a szemetet és elégette, hol tömhette a kamrát — az egyik sarka minden télen befagy —, és nagyon gyakran kijárt a dombra, a hegyaljára, ahonnan jól látszott a sütöde. Ha az idő száraz volt, leült a zelnicebokor tövében, ahol ezelőtt az ő beteg Pa- velja várt rá, és sokáig nézte a túlsó partot. Sok minden eszébe jutott itt, a mély csendben, sok mindenre emlékezett — jóra is, rosszra is —, de leggyakrabban a sütödében töltött első napokra gondolt Pelageja, arra a meggondolatlan, szinte vakmerő bátorságra, amellyel harcba szállt űj életéért. Nem, nem azt tartotta‘bátornak, hogy idegen férfival feküdt le. Ä nyomor meg az éhség sok mindenre rávisz — még az ördöggel is lefeküdne az ember, Pavelnak, meg neki éppen elege volta háború utáni nyomorból meg éhségből. Negyvenhétben a szemük láttára sorvadt el elsőszülött, egyetlen fiuk. Azért pusztult el, mert az anyjának teljesen elapadt a teje. Kockáztatta volna, hogy a második gyermekükre ugyanez a sors várjon? Egészen másban látta a bátorságát. Abban, hogy szembe mert szállni mindenkivel. A kolhozelnökkel, aki majd megpukkadt mérgében, mert elvették a legjobb fejőnőjét, a kolhoztagokkal („Ugyan vajon mivel érdemelte ki Pelageja az a zsíros állást?”), Duny- ka péknével meg a rokonságával. És mégis győzött. Mindenkit két vállra fektetett. Lgyes-egyedül. Egyetlen nőnap alatt. Hogy mivel? Talán valami ravaszsággal? Nem. kenyérrel. Azzal a kenyérrel, amit a pékségben sütött. Harcot indított a kenyérért az emberek érdekében és győzött A kényre győzött. Senki sem tudott ellenállni az ő kenyerének — könnyű, illatos, finom és laktató volt. Októberben Pelagejóhoz kétszer is ellátogatott az ápolónő, és mind a kétszer megpróbálta rábeszélni, hogy menjen be a kerületi kórházba. De Pelageja válaszul csak a fejét rázta. Ugyan minek menne oda? Hogy tudnának rajta segíteni a kerületi orvosok? Hisz ő maga is jól tudja, hogy mi a baja. Annyi év alatt hányszor rakták át a kemencét a sütödében! Nem beszélve arról a néhány tégláról, amit évente kicseréltek. Nem bírták a meleget, szétestek ... Pedig a téglát agyagból égetik, akár kőnek is lehet nevezni. De minek lehet nevezni az embert? öt, az asszonyt, alti tizennyolc év alatt egyetlen napot ,se pihent? Most aztán ő is széthullott, darabokra tört, egész nap csak az ágyat nyomja ... Pelagejának ritkán volt látogatója. A Nagy Manyá- nak ő maga adta ki az útját; Anyiszjával, a sógornőjével mindjárt a Pavel temetése után leszámolt: nem volt ereje többé látni őt, szégyene szemtanúját; Pjotr Ivanovics nem jött el — ez magától értetődik. Kinek kellene ő már? Egyedül Lida Vahromeje- va, Alka barátnője látogatta meg ezekben a hideg őszi napokban. Beugrott. Vizet is, fát is hozott be, és elmesélte a falubeli újságokat. Bár őszintén szólva, Pelageja Lidát sem nagyon hívta. Mert mikor elment, olyan bánatos lett. Mintha a fényes nappal éjszakára váltott volna. (Folytatjuk)