Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
Á Látástól vakulásig NEHÉZ SZATÍRÁT nem írni, — tartja a római közmondás. De korántsem nehéz rossz szatírát írni. Ülyat, amely csak tükröz, de :í»m nagyítja ki, nem torzítja kellő arányban is figyelmet felkeltően az arc szep- lőiti a szém alatti szarkaiá- b&kat. Amelyeket pedig kenőccsel, vagy pihentebb Alettel, gondosabb, szervezett létezéssel megszüntetni lehet — ha látjuk. tudunk róluk. A „Látástól vakulásig” című tévéfilm ötletesnek aligha nevezhető címétől függetlenül jó szatíra volt. Stseplőiriket (?) megmutató! Sipos Tamásnak, akinek ne- léz lett volna nem írnia szatírát, nem volt könnyű dolga, hogy ezt a jó szatírát megírja. Ha kissé pergőbb az ütem a meg-megújuló ud a mellékfigurák megrajzolásában is bátrabban nyúl ama bizonyos torz tükörhöz, —- még jobb és még emlékezetesebb lett volna ez a televíziós film. Teljesen lényegtelen, hogy mennyi valóságmagot hordoznak ezek a történetek, melyikük az „igaz”, és melyikük az írói lelemény, a lényeg: mind és igy történhetett volna meg, A „főnök”. és ostoba _ „famulusa”, a zseniális szervező és kitűnő politikai érzékű észkombájn, meg a gátlást lun; ismerő slemil összefogása korhű szituációkat teremtett. Az elmúlt évtizedek történelmének úgyszólván minden mriMiiBiií ' 4. ü jelentős fordulatát felrajzolta Sipos Tamás a szélhámosságod karikatúráival s bár ezek a jelenségek nem is voltak mindig „egyenrangúak” — földosztással való visszaélés, vagy az „amatőr költők” könyvkiadói patro- nálása —t, de mindig valós és jellegzetes társadalmi fonákságot pécézlek ki. Külön is örvendetes, hogy e „történelmi” szatíra két főhősére olyan jó színészeket és remek karakterekét talált Szönyí G. Sándor rendező. mint Bujtor István és Székhelyi József, és hogy sikerült megóvnia mindenféle harsányságtól, bohózati jellegtől, ezt az új magyar té- levíziós, filmszatírát. Mértéktartás, jó ízlés volt a garancia ehhez. AZ MAR A SZATÍRA szatírája — örömteli szatírája persze! —, hogy • az 1945-ös jelenet ütött-kopott, háborútól, ostromtól senyvedő hősei mintha most érkeztek volna — tiszteiét a kivételnek —' egy hiztálós. kéthetes szakszervezeti üdülésből. Gvurkó Géza FESZTIVÁL UTÁN Merre tovább amatőr színjátszás? MINDEN MÁSODIK évben Kazincbarcikán adnak számot az amatőr színjátszók legjobbjai munkájukról. A korán elhunyt rendezőről, ifj. Horváth Istvánról elnevezett országos fesztivált, ahol a hazai együttesek mellett külföldiek is bemutatkoznak, mindig nagy érdeklődés előzi meg. Ilyenkor alkalom kínálkozik ugyanis arra, hogy együtt szerepeljenek a kiemelkedő csoportok, s összehasonlítsák. megvitassák, szembesítsék produkcióikat. Egy-egy ilyen összejövetel az adott állapot keresztmetszetét adja, de egyben a fejlődés egyik mozgatórugója is: a színházi élmények, a viták, a hajnalig tartó személyes be. szélgetések alatt formálódik a jövő amatőr színjátszása. Illetve nemcsak a műkedvelők munkája alakul, hanem a profiké is, hiszen a hivatásos színház ném idegen világ. S így egyre inkább megfigyelhetjük kölcsönhatásukat. Az amatőrök nagyobb függetlenségüknél fogva, több kockázatot vállalhatnak, kísérleti műhelyekké válhatnak alkotóközösségeik. Az idei, július elején lezajlott fesztiválon nem született meglepetés, sem kirobbanó siker. Mégis viharos viták, szakmai megbeszélések követték a bemutatókat: recsegtek, ropogtak a mozgalom eresztékei, jó néhány alapvető gond fölmerült. Sok bírálat érte a kiválasztás szempontjait is: jó néhány együttes érdemtelenül került most a legjobbak közé, kínos perceket okozva mind a közönségnek, mind pedig önmaguknak. Leglátványosabban a KISZ Központi Művészegyüttesének Ki akar itt éjszakai portás lenni? című, álabszurd produkciója bukott meg, Voltak azonban olyan előadások is, amelyek, jóllehet saját közegükben jó benyomást kelthettek, de az országos összevetésben kevésbé állták meg a helyüket,- ezért például a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium oratorikus műsora vagy a tatabányai Bányászszínpad produkciója nagy vitákra adott alkalmat. Kérdés, hogy az az előfeltevés, miszerint egy ilyen találkozón a ..mozgalom” sokszínűségét kell bemutatni, nem ad-e nyílt utat a színvonal- talanságnak, a tekintélyein pedig a dilettantizmusnak. A MŰSOROK ÉS A VITÁK során egyre inkább nyilvánvalóvá vált: a társadalmi változások és a belső művészi fejlődés következtében a színjátszó csoportok érdeklődése egyre inkább a személyiség problémái felé fordult. Az egyéniség helyét, lehetőségeit kutatta a legtöbb együttes, hol felszínesen hogy gyötrődve kereste Grafikák — Jelenet a televíziós filmből: Székhelyi József éppen mint álportás Esztendők óta tevékény kis közönség az Egri Kisgrafíka- barátok Köre: tagjai nemcsak gyűjtik a művészi alkotásokat, hanem közülük többen maguk is számos szép munkával jelentkeznek időről időre, sőt, kiállításokon szerepelnek. Jelenlősek a kör külföldi kapcsolatai. Ennék során lelt az egriek tiszteletbeli tagja például a szakmában nemzetközileg is tekintélyes jugoszláviai grafikus, a Zentán élő és dolgozó Andruskó Károly, aki immár rendszeresen felkeresi a várost és metszeteken örökíti meg élményeit. Itt született — egyebek mellett — tavaly a 60 fametszetet őrző egri minikönyv, utóbb, — az idén — pedig a megyeszékhelyet átölelő, négy FJODOK WKAM0I, 17. .IM» ■ — Apjuk, Anyiszja! — szólt be a küszöbről, fáradt mosollyal. — Agyon kéne. csapni a magamfajta ostoba némbert. Ha megmondom, el se hiszitek, merre jártam ... Meglepte Anyiszja hallgatása. aki tétlenül, karba tett kézzel ült az asztalnál, lehajtott fejjel. Aztán az asz- szony a férjére nézett. Pavel behunyt szemmel feküdt, először az.t hitte: alszik. De nem aludt. Nehezen, fulladozva lélegzett, az arca verítékben úszott, a szívén nedves ruha. Csuk nem újabb roham? Pelageja gyorsan az asztalra tette a málnás vedret meg a dobozt. — Alka hol van? Csak nem a felcserér’ szaladt el? Anyiszja megint nem válaszéit.. — Azt kérdem, hol van Alka? Visszajött már a sütődéből? — Alka nincs ... — Ni-iilncs? — Pelaeejá- nak megroggyant a lóba. majdnem a szék mellé ülk S/.óval ő integetett neki a halóról, amikor kiért az erdőből a folvóhoz! A tulajdon lánya. Ö meg még olyan jólasőn gondolta akkor: nahát, ugyan kinek H lánva lehet — idegen, ismeretlen embernek is integet. — Azzal a csibésszel utazott el? — kérdezte pultan Pelageja. — Egyedül. — Egyedül? Hová ment. a városba? És a fickó hol van ? OiäMkM 4980, július 15.; kedd — Az még tegnap elutazott. — Apjuk, apjuk... — kiáltotta magából kikelve Pelageja — fel tudod fogni, mit tett/ velünk a lányunk? Anyiszja kihívta a pajtába, és ott megadta neki a kegyelemdöfést: Alka másállapotban van. Legalábbis azt mondta a nagynéniének meg az apjának, amikor még napközben hazaszaladt a pékségből és sietve sze- delőzködött a városba. ...A réten nem bokor sóhajt reszketeg. Nem a kakukk siratja az életet. A falunkban egy asszonyból Özvegy lett... Valahogy így, ezekkel a gyerekkorában megjegvz.ett szavakkal szerette volna-elsírni bánatát Pelageja. Vagy még inkább, szeretett volna térdre borulni és nyilvánosan vezekelni a férje előtt: „Bocsáss meg. bocsáss meg, Pavel Zaharovics! Én vittelek a sírba ...” De sem egyiket sem másikat nem tette. Alig állt a lábán, a vörös ravatal előtt a zokogó, a könnvektől dagadt arcú Anyiszja melleit, és egy árva szót sem szólt. Mert ugyan ki hinne néki? Kit hatna meg a sírása ? Pa veit az egész közeli és távoli rokonság elkísérte utolsó útjára. Az itteniek, a falubeliek — magától értetődik, hogy nem is tehettek másként, de rajtuk kívül ideutazott a városból Pavel unokanővére, eljött az erdei faluból a nyugdíjas nagybácsi, Pavel esvlk tiszt rokona Is iderepült.. . Az elhunyt mellől efiyes- ogyedül a tulajdon lánya — Alka — hiányzott. Pavel három nappal azután halt meg, hogy a lánya megszökött otthonról, hói kereste volna? A városban? Az országúton? Különben is, gondolta Pelageja, talán jobb is, hogy nem éktelenkedik itt Alka a sír előtt. Még ő, Pelageja is bűnösnek érzi magát, nem mer az emberek szemébe nézni, mit mondhatnának Atkáról? Alka nem kívánta az apja halálát, — ez biztos, mégis az ő esztelen elutazása után halt meg, vagyis ő, a Pavel tulajdon véré. siettette az apja halálát. És ha még így is, hogy nincs itt, Pelageja fülét (az asszony az elhunyt lábánál állt) megütötte a széplelkű fehérnép becsmérlő pusmogása: „Hát ilyenek ezek a mai gyerekek . .. Legszívesebben élve temetnék el a szülőiket... Mi csak neveljük őket; reszkessünk értük ...” — mi lenne, ha Alka itt volna! Pavelt a régi szertartás szerint is, meg az új szerint is eltemették. Otthon mindent úgy csináltak, mint régen. És meg kell hagyni. a hatóság nem akadékoskodott. Amíg az öregasszonyok tömjénez- ték a ravatalt, es halkan kántálták, a halotti éneket, a hatóságiak odakinn álltak a tornácnál és dohányoztak. Igaz. Afonyka állatorvos részegen berontott a házba, elkezdett kiabálni. hogy azonnal hagyják abba. ne gúnyolódjanak eav párton kívüli bolsevikkal. de rögvest elhallgattatok. Maguk a vezetők, Vaszilii Isnatyevics meg Pjotr Ivanovics tuszkolták ki a házból. A temetőben volt az új szertartás, amikor a nyitott sír előtt beszédeket mondtak : — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Becsületes ... Mindenki példaképe ... Sosem feledjük el... Ettől aztán Pelageja megremegett. Mind«nt kibírt: a szemrehányó tekinteteket, a rosszindulatú suttogást — a «eme se rebbent, meg se szólalt. Ügy állt a sír előtt, mint a kőszikla. Ügy, ahogyan Pjotr ivmrovics tani- f beszélni kezdett csolta. De amikor kezdtek — forogni vele a föld. — Fáradhatatlan dolgos kéz... A kolhozélet első napjától kezdve a munka vártáján ... Mindenki példaképe ... Pelageja csak hallgatta, hallgatta ezeket a szavakat, és hirtelen rádöbbent: hiszen ez az igazság, a tiszta szín igazság. Pavel úgy dolgozott, a kolhozban rendületlenül akár a ló, vagy a gép. És a kolhozmunkán is betegedett meg. Szánon hozták haza a cséplőgéptől. És ki becsülte meg életében a munkájáért? Ki mondott neki egyszer is köszönetét? A vezetőség? Vagv ö. Pelageja? Nem. őszintén megvallva: soha semmire se becsülte a férje munkáját. De hát hogyan is lehet valamire becsülni az olyan munkát, amiért semmit sem fizetnek? De most dicsérték Pavelt. És az asszony hirtelen sajnálta, hogv Pavel nem hallhatja ezeket a dicséreteket. Amikor még egyszer az elhunytra nézett a koporsóban. mozdulatlan, viaszszín arcára, lehtínyt szemére, hatalmas, sápadt, a mellén keresztbe tett kezére, akkor ébredt rá igazán, hogy hiszen Pavel fekszik ott., az ő férje, az az ember, akivel jóban-rosszbain — az egész életét, leélte . .. Ekkor sírva fakadt, hangos zokogásban tört ki. Most már teljesen mindegy volt neki, hogv mit mondanak róla az emberek. és hogyan mocskolják be Alkat. Végre elérkezett a várva várt pihenés . .. Reggel későn, ráérősen kelt fel. Lassan befütött a kemencébe. teázott, aztán az erdőbe indult. Kiéri kora óta szenvedélye volt a gomba meg a bogyó. És ha valakit irigyelt Pelageja azokban az években, amikor a sütödében dolgozott, a gomba.sze- dőket me" a boayószedőkel irigyelte. De most már nem volt miért irigykednie. Most már ő is egész nap kóborolhatott az erdőben. (folytatjuk) darabból összerakható körkép, a tanácsnak! Ami pedig a legújabb: a művész még ezen a nyáron, vagy legkésőbb áz ősz elején más oldaláról mutatkozik be a vendéglátó városnak: festményeket is készít! t Az Egri Kisgrafika-barátok Körének rendezésében rendszeresek már megyénkben a bemutatók. Jelenleg a Verpeléti Helyőrségi Művelődési Otthonban 9 csehszlovák művész alkotásait láthatják az érdeklődők, július 23_án pedig ugyanitt 6 lengyel alkotó jelentkezik .müveivel. Augusztusban Gyöngyösön csehszlovák, román, szovjet és magyar kiállítók munkáinak bemutatására kerül sor, míg az őszi, képzőművészeti világhét alkalmával Hatvan, Heréd, Boldog, illetve Mátraderecs- ke lesz újabb beműtatók színhelye. ( — ni) az igazságot. A legérdekesebb bemutatók azok voltak; amelyekben ez a vívódás találkozott egy sajátosan megfogalmazott formanyelv vei. Két produkció érdemel ilyen szempontból megkülönböztetett figyelmet: a budapesti Utcaszínház és a H.U.R.K.A.- színpad bemutatói. Az előbbi csoport a fönt említett okok miatt befelé fordult, úgyhogy most Zárt Színház néven szerepel. Olyan öntörvényű világot alakított ki ez az alkotó közösség, amely lehetőséget ad fontos társadalmi , problémák kifejezésére: életünk visszásságait ezért pontosan jelezhették. Az utóbbi gárda pedig az ifjúsági szubkultúra magas szintű megjelenítésére vállalkozott: elemi erejű. Terra ama- ta című játékuk a fiatalok közérzetét, világlátását a rockzenének megfelelő színpadi köntösben fogalmazta meg. A Hobo Blues Band zenészeivel közösen előadott, bemutatónak szánt második produkciójuk is ezt az érzést erősítette meg. Nem véletlen, hogy a,szakmai zsűri — veié együtt a közönség is — ezeket a csoportokat értékelte a legmagaisabbra. A nagydíjat, ennek ellenére, mégsem ítélhették oda egyiknek sem, ellentmondásaik, hibáik miatt, csupán kiemelt helyezést kaplak. Jutalmazták még a Debreceni Színházi Stúdiót, illetve a nyíregyházi tanárképző főiskola színjátszóit, akik jóval hagyományosabb módon dolgoznák, de először szerepeltek ezen a seregszemlén, s darabjaik megvalósítása — ha vitatható is — kidolgozott, érdekes volt. A MEGFOGALMAZHATÓ tanulságok — amelyek megyénk műkedvelői számára is hasznosak — egyértelműnek tűnnek, bár változások nem várhalók rövidesen: sok nehézség, ellentmondás és elavult szemlélet gátolhatja a kibontakozást. Á szakmai zsűri megfogalmazása szerint a csoportoknak a színház törvényei , megtanulásával, ezek alkotó fölhasználásával kell megtalálniuk a saját útjukat. Akkor jóval magasabb szinten fogalmazhatják meg az amatőr színjátszók a világról alkotott képüket: mondandójukat világos és újszerű formába öntve. Alapanyagot szolgáltathat ehhez bármi: irodalmi mű, zene, képzőművészeti alkotás vagy im- provizativ színészi játék, egy a lényeg, a megfelelő kifejezésmód megtalálása. S ez most — úgy tűnik — a tizenhárom élvonalbeli csoport egyikének sem sikerült. Gábor László Népművészeti vásár Egerben A szokottnál is jóval többen tolongtak szombaton az egri strand bejáratánál. A meleg vizes medencéken kívül ugyanis vonzotta a helybélieket s a megyeszékhelyre látogatókat a látványos népművészeti vásár is. A pavilonokban a strand előtt ez akalommal bőrdíszművesek, kékfestők, keramikusok, fazekasok, hangszerkészítők, hímzők, bútorfestők, asztalosok, fafaragók ütötték föl tanyájukat, portékájukat kínálva. Az ország minden részéből ideérkezett mintegy húsz if jú népművész és iparművész munkájának java része hamar gazdát cserélt. Az alkuhoz hangulatot a helybéli népi együttesek csinálták. így aztán nem csoda, hogy az árusok s a vevők egyaránt elmondhatták e nap végén: jó vásár volt az egri. Talán újabb követi majd a barokk városban. , (Foto: Szántó Gy9rt0% »
