Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

5ÉTA A HYBi PARKBAN PfAZAI TÁJAKON „ Demokrácia to és kutyatemető A Hyde Park — ki ne tudná? — London szívében terül el. A Serpentine-tó n.lszi ketté; nagy kitér­je.lésű rétek, tisztások ta­golják a több városiigetnyi területet. A park nevét mindenütt a világon isme­rik, sőt. valamiképpen a polgári demokrácia szimbó­lumaként emlegetik. Hiszen köztudott, hogy Anglia e szögletén évszázados tör­vényadta jog a szólás- és gvülekezési szabadság. Itt mindent és mindenkit sza­bad ócsárolni — kivéve ter­mészetesen a királynőt. Minden eszmét szabad hir­detni. még a kormány meg­döntésére is lehet buzdíta­ni. Miután az év nagy ré­szében a szabad gyülekezés jogával elsősorban a fény- képezőgé-mel felszerelt tu­risták élnek, az itteni .de­mokrácia” afféle olcsó lát­*5 ványosságként. vonult be a köztudatba. A Hvde Parknak csak egy sarka a Speakers' Corner, ahol a szónokok politikai nézeteiket kifejtik, de a park többi része is megér egy „misét”. Itt van mind­járt északi oldalán a Bays- water Road, a nevezetes Oxford Street folytatása: kilométerhosszan festők so­kasága kínálja portékáját. Kapható itt nyaklánc, gyű­rű, a kiabáló giccstől az igazi művészetig. Amerikai turisták gyakran kapnak kedvet hozzá, hogy botcsi­nálta mecénásként megkísé­reljék felfedezni az- évtized Modiglianijät vagy Utrilló- ját. Nem messze kutyate- mető: sírkövek. olykor márványtáblák őrzik a né­hai kedvencek emlékét. Azt mondják, egy zsebkendőnyi SÍrhelv árából London külső részeiben már házhelyet le­het vásárolni. Ennek meg­felelően nem akármilyen alantas kutyusok alusszák itt örök álmukat... Maga a park gyönyörű. Az ősi fák alatt ismerked­tem meg Leslie Hawley úr­ral. a szabad óráiban erre sétálgató biológiatanárral, ö szólított meg, látva rajtam — a fényképezőgép árulko­dó iel —. hogy külföldi va­gyok. — Melyik országból érke­zett? — Magvarországról. — Tehát a vasfüggöny mögüj. — Hangja nem volt bántó; egyszerű ténymeg­állapításnak hangzott. — Vasfüggöny? Itt még mindig használják ezt a fogóimat? — Komolyan kérdezi? — fordult őszinte kíváncsiság­gal felém. Ez a lehetőség swmtátomást még nem for­dult meg a tejében. Csodál­kozott. amikor megemlítet­tem. hogy az ország r.épes­A Hyde Park — a londoni fiatalok szórakozóhelye Hobbyk a készülő rendez­vényen. Nem viselnek fegy­vert ... (A szerző felvételei) ségét meghaladó számban érkeznek hozzánk külföld­ről turisták ... Közben egy rendőr sétált át előttünk. — Látja, nálunk minden­kit lehet szidni, s a rendőr nem hord fegyvert... — ta­lált új témára Hawley úr. Valóban, az angol Bob- bvk nem hordanak fegyvert. Sőt, amikor néhány évvel ezelő't pisztollyal akarták ellátni őket, ők maguk tilta­koztak ellene. — A fegyver kiadása és használata szigorúan kötött. Aki a rendőr kezébe — ha ideiglenesen is — fegyvert ad, végső soron a parla­mentnek felel. Nos, uram, nálunk ilyen a demokrácia. Az aznapi Guardiant mu­tattam neki. Az újság cím­oldalán fénykép: az angol rendőrök — igaz, csak gu­mibottal — szétverik a manchesteri acélmunkások tüntetését, amelyet az or­szágos munkabeszüntetés alatt szerveztek a sztrájk­törők ellen. Ezzel politikai vitánk be is fejeződött, is­meretségünk hátralevő per­ceiben szigorúan az időjá­rás taglalására szorítkoz­tunk. Visszamentem a Speakers’ Cornerra. A délelőtti turis­taattrakció — félbolond vi­lágmegváltók, zavaros szél­sőségesek, adakozásért kö­nyörgő jótékonysági egrie­tek — helvén több ezres munkásgyülés zajlott: az acélipari munkások szak- szervezetének összejövetele. Mindenütt komor arcok. A turistákat vonzó, mosolyog- nivaló, kedélyes hangulat­nak immár nyomát sem ta­láltam. Ilyen is tud lenni a Hyde ppT*V Hahn Péter Ami véresen komoly: a bevándoroltak problémáinak is fóruma a Hyde Park gyepe íifis! megállt az ii Nem mindennap jut el az ember egy malomkőbányába. S aki Sárospatak környékén jár, az kettőbe is eljuthat. Az országnak egyik — ha nem „a” — legszebb tája ez, a Bodrog partján a he­gyek tövén. S valamiképpen a törtérielem levegőjét érez­te! i ez a táj emlékeivel, ké­pével, panorámájával is. A Hegyalja alatt kanyargó út az ősi s/ölővidéken vezet át. A települések templomai, egy-egv régi épülete a ma­gyar múlt sok jeles napjára emlékeztet. S a Bodrog fö­lött messze-messze látni a túlparti síkon. Vajon nem ígv nézhette ezt a síkot a pa­taki vár megannyi lakója? Patak, a Hegyalja városa, a Bodrog két partján a XVI—XVil. században élte fénykorát. Vára. kollégiuma, templomai gazdag múltra emlékeztetnek. Politika és művelődés — elsősorban is­koláztatás — játssza a fő szerepet ebben a múltban. De a hegyaljai város való­ban város volt gazdasági, ke­reskedelmi értelemben is. Patakon legnagyobb hírre a fazekas céh telt szert. Sajá­tos munkáira nagy hatással volt a habán kerámia, s ha­tott rá a török edénydíszítés is. E mesterség nyersanyagai a környékről nyerte. A Megyer-hegy Patakról is látszik. Onnan Sátoralja­újhely felé esik. az út túlol­dalán emelkedik. A szőlők fölé emelkedő teteje két csúcsban végződik. A patakiak, ha arra néz­nek, úgy mondják: ott van a tengerszem. Ezt kétfelől kö­zelíthetjük meg. Faiakról zöld jelű turistaút vez,et ki észak felé, át a vasúton. Ke­resztezi a miskolc—sátoral­jaújhelyi műutat, s szinte egyenesen a Megyer felé tart. A főúttól pedig a Botkő pi­henőerdőt jelző táblánál tér­hetünk rá. Nem messze, bal kézről patak csörgedez, azon túl a Király-hegy emelkedik. Mi azonban kitartunk jel­zett utunkon, amely a sző­lők mellett és között halad lassan jobb felé kanyarodva és emelkedve. Tábla is jelzi útközben: a Megyeri-tenger­szemhez. Ott. erdei patakkal, asztalokkal kialakított pihe­nőhely várja a túrázót. De azt is megtehetjük, hogy a műútról tovább me­gyünk Sátoraljaújhely irá­nyában. s betérünk Károly- falvára. Ahogy jobbra kanya­rodik a falu főutcája, talá­lunk egy elágazást balról. Ezen hamarosan kiérünk a pincékhez, s onnan piros jel­zésű úton megvünk pár száz métert. Az első elágazásnál, ahol zöld jelet látunk, balra térünk, -s azon az úton az erdőben is Megyerre érünk. Csak arra vigyázzunk, él ne menjünk a tengerszem mel­lett. amelynek pereme utunk fölé magaslik. Ha oda föllépünk, láthat­juk a tengerszem kőbe fara­gott szakadékét. Egy. fölha­gyott régi malomköbányát. A tengerszem onnan kap­hatta a nevét, hogy mély zöld víz töltötte be a meredek sziklák közét. Egy időben a víz jó részét elhasználták, el- szivattyúzták a környező sző­lők öntözésére, s a fenéken ott maradtak a félben ha­gyott, félig vagy egészen ki­faragott malomkövek. így azt is látni lehetett, hogyan készült hajdan a malomkő. Egyben .faragták ki a kőzetből, méghozzá egy­szerre kettőt, egy párat, hogy jól összedolgozzanak majd a malomban is. Körzővel kiraj­zolták a kő kerületét, majd körülvésték a két kő perem- mélységében. aztán óvatosan, ékekkel lehasították. így ké­szült évszázadokon, sőt talán évezredeken át a malomkő. Valaha itt hordták ki a követ (A szerző felvétele — KS) *]£v6Evyij KOLOGriOCSVK Én kezdtem el a dolgot. Magam sem tudom, mi volt az részemről: tisztes­ség vagy ravaszság — de ellenfelein sem maradi ados. , Akkor arra kértem, h gy repetázzunn. Válaszul ö valamit sú­gott a főpincér fülebe. Ez kissé meghökkentett, de sebaj, én is kemény legény vagyok! Kétszer egy deci vodkát és cseh sört ren­deltem. Ellencsapás következett: odzapálinka. Ez komoly, de nem fáj­dalmas húzás. Mert nálam paprikapálinka volt tartalék­ban. A csiszolt kristálypohá­ron keresztül figyelmesen mustráltam ellenfelemet. Ö „sztarkát" rendelt. Én „kijevi kisüstit”. Ö pedig „vadász-vod­kát”. Erre az étterem igazga­tójához mentem. Amikor visszatértem, az asztalon már egy üveg „rigai bal­zsam” állt. Nem tudtam lepipálni... Így kénytelen voltam bevetni a nagy­ágyút: eredeti jereváni töltésű örmény konyakot. Partnerem izgatottan kortyolgatta az ásványvi­zet. Nos, ha védekezésre tértél át. akkor mi gi/óz- tünk gondoltam, és egy üveg tiszta szeszt 1 húztam elő aktatáskámból. i fi szilvapálinkát tett az as-fair a. En bolgár rakiát. fi japán szakét. En erre whiskyt java- soPam. fi pedig: legújabb típusú észt er aa-csa var menetvá­gónépei! Erre aztán, úgy emlék­szem. arcon csókoltam, kiutalást adtam neki egy vagon cementre, majd esz­méletlenül rogytam le. A feladatot elvégeztem — a gyár vezetősége azonban csak holnap értesülhet ró la! (Fordította: Geliert György) Itt, a Megyeren is, a XIV., vagy a XV. század óta. Ez a kőzet viszonylag puha volt, ezért lehetett így fa­ragni, hasítani — ez volt az előnye, s a hátránya is. Mert később, a gőzmalmok kor-> szakában már keményebb malomkövek kellettek, s ki­alakították a kövek „ragasz­tását”, összecementezését ke­ményebb malomkövekké. A szemközti Király-hegyen fej­tettek ilyen köveket, paprika­malmoknak és ásványőrlésre, azt követően, hogy a Megye­ren a malomkőbányászat a múlt század második felében abbamaradt. Ügy is mond­hatnék: félbemaradt, hiszen a félig vagy egészen kifara­gott kövek azt a benyomást keltik, mintha csak félbe­hagyták volna a munkát á bányászok, s hazamentek volna ebédre, éjszakára, ün­nepre — miközben megállt az idő. Németh Ferenc Kossuth 8.25 Reform vagy forrada­lom? 8.55 Nótacsokor. 9.44 A „megfújt” rizsfelfújt. 10.05 MR 10—14. 10.35 Ze­nekari muzsika. 11.39 Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. 12.00 Ki nyer ma? 12.35 Törvény- könyv. 12.50 A Rádió dal­színháza. 14.21 A Magyai Rádió és Televízió énekka­ra énekel. 14.42 Arcképek a német irodalomból. 15.10 Egy nyírségi nótafa. 15.25 Sirius kapitány és a Csil- laglány (rádiójáték). 16.05 Zengjen a muzsika! 17.07 A századforduló irodalmá­nak hetei. 17.31 Operaáriák. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Lemezmúzeum. 19.47 Ver­seny vagy védelem? 20.17 Népdalok. 21.11 Ország, város. 21.41 Évszázadok mesterművei. 22.15 Sporthí­rek. 22.30 Rossini operáiból. 23.27 Kamarazene. Petőfi I 8.33 Társalgó. 10.35 Zene- délelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.30 Éneklő ifjúság. 14.00 Kettő­től hatig ... 18.00 Tip-top parádé. 18.33 Beszélni ne­héz. 18.45 Népi zene. 19.20 Véleményem szerint. 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 A századforduló irodalmának hetei. 21.05 A tegnap sláge­reiből. 22.00 Zenés játékok­ból. 23.15 Népi muzsika. Szolnok 17.00_től 18.30-ig Miskolc 17.00 Hírek, időjárás. 17.05 Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Szerkesztő: Horváth Kálmán. — El szeretném mondani.,. Paulovits Ágoston jegyzete 18.00 Észak-magyarországi krónika. 18.15 Sport. 18.25 Hírösszefoglaló. Szemle az Észak-magyarország, a Déli Hírlap és a Heves megyei Népújság keddi számából. 16.45 Csak gyereKeKnck! 17.40 Bevettük a várost... 18.10 Ahol a Jenyiszej ered. 18.25 Camembert és vörös bor. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv_híradó. 20.00 Könnyen jött örökség (francia tévéfilm). 21.35 Panoráma. 22.00 Kerényi Jenő (1908—1975). 22.25 Tv-híradó 3. 2. műsor 20.01 Zenés nyári esték. Mozart: Szöktetés a szeréj- ból (opera). 21.40 Tv-híradó 2. 22.00 Régiek rejtjelei. A pécsi körzeti stúdió műsora. ’.980. Jfiliira 15., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents