Népújság, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
Munkás akar lenni Kezdeményezés-másodjára IGEN, SZEGÉNY feje be- 1 «szerelmesedett az aprócska szerszámkészítő műhely világába, az ott dolgozó — nála ha tíz, tizenöt évvel idősebb — srácok töprengő hümmö- gésébe egy-egy rajz láttán, a feszülten figyelő szemekbe, a gyorsan, s mégis megfontoltan, pontosan mozduló kezekbe. Véletlenül került el a műhelybe, szünidős gyerekként kézbesített a gyárban, s egyszer oda is vitt valami iratot. Attól kezdve egyre többet látták Ott. Odahaza bejelentette: szerszámkészítő leszek. Sejtette, mennydörgés lesz rá a felelet. Nem tévedett. Apja, anyja úgy nézett rá, mint arra, aki részegen félrebeszél. Először azt felelték, ugyan már. Később: mit képzel? Majd végül: szó sem lehet róla. A papa dühöngése és a mama könnyei: munkás akar lenni, nem több, csak ennyi, amikor a családban... No igen, a családban Van jó néhány munkás, de az más. Az ő fiuk egy gyárban? A fenti vagy ehhez hasonló jelenetet napról napra megismétli az élet némely csáládban. A „nem több, csak ennyi” minősítések olykor azok ajkát hagyják el, akik maguk szintén műhelyben kezdték az életpályát, s nem is az a baj, hogy gyermeküket tanult embernek akarják látni, hanem, hogy ezt nem tartják össze- egyeztethetőnek a munkás fogalommal. A társadalom egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje, erősítse a munkáspálya vonzerejét, megbecsülését, s megértesse: a társadalomnak ugyanúgy szüksége van orvosokra, mint szakmunkásokra, s a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyek különbözősége nem azonosítható az első-, a másodrangú szerepek kiosztásával. Évek óta lényegében változatlan az általános iskola nyolcadik osztályát végzettek között a szakmunkás intézményekben továbbtanulók aránya — 43,2—43,4 százalék —, ugyanakkor folyamatosan növekszik a szakközépiskolásoké. Ami részben társadalmi szükségletek kifejeződése az oktatásban, részben viszont tükröződése azoknak a sokféle torzulást magukban hordozó presztízs-szempontoknak, amelyek a pályaválasztást — ahogy a szakemberek jelölik: a pályairányultságot — sem hagyták érintetlenül. Így azután a szerény tudást követelő, de borravalós szakma fölértékelődik, az aprócska íróasztal vonzóbb, mint a számjegyvezérlésű megmunkáló központ nagy hozzáértést követelő kezelése. A hamis értékrendeknek, a vélt és tényleges munkaélménynek meghatározó szerepe van abban, hogy a végzett tanulók eg.y- harmada öt éven belül fölhagy eredeti szakmájával! MÁRCIUS VÉGÉN a szocialista iparban 1 297 600 fizikai foglalkozású volt, s ez a szám 58 ezerrel kisebb, mint az 1977-es létszám. Öt év alatt a szakmunkásképzésben ötezer forinttal emelkedett az egy tanulóra számított költségvetési kiadások összege, s túlhaladta a 13,5 ezer forintot. Mégis, ma hetvenezerrel kevesebb a szakmunkástanuló, mint volt egy évtizede! Ez már akkora különbség, amit nem intézhetünk el azzal. hogy világjelenség a fizikai foglalkozásúak csökkenése, s a műszakiak, alkalmazottak növekedése. Már csuk azért sem állja meg a helyét ez az érv, mert hazánkban — nemzetközi összehasonlításban — az alkalmazotti létszám már régen túllépte az indokolt szintet, azaz éppen csökkentése, s nem bővítése a kívánatos. BONYOLtJI/r. objektív ét szubjektív hatásokat, magába foglaló folyamat alakítja a fizikai foglalkozásúak létszámát, összetételét — például a szakmunkás, betanított- és segédmunkás arányt, azt, hogy ma már minden száz szakmunkástanulóból 31 lány, míg két évtizede csupán 17 volt —, ám ebben a folyamatban gyakran döntő elemmé lép elő a család, a szűkebb környezet. Döntő elemmé azért, mert lebeszéli, eltiltja a gyermekét attól.' hogy tényleges érdeklődésének megfelelően keresse boldogulásának útját, hogy adottságai, képességei alapján lelje meg a pályát, mely valóban pálya: távlata van. Döntő elem lehet abban is a csalad. a szűkebb környezet, hogy mit és miként mutat meg az ifjúnak a munkáspálya sok-sok szépségéből. Mészáros Ottó A címből is kitetszhet valamiféle jóindulatú „noszogatás”; sarkallja azt, aki kezdeményez, mivel azok, akiknek hallgatniuk kellene a szóra, nemigen akarnak mozdulni. — A végrehajtó bizottság mostani ülése arra is jó, hogy legalább ilyenkor üljön együtt a négy tsz elnöke. Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkára fogalmazott így. Ez a megjegyzés sok mindent elárul. Az is feltételezhető, hogy nem tréfálkozó jókedvében beszélt így. az első titkár. * Az adott helyzet -a kővetkező. Létezik Gyöngyösön egy szövetkezeti nagyüzem, a Mátra Kincse Tsz. Mivel ehhez a mátraalji városhoz még három község is tartozik, a politikai irányító szerv négy tsz-t kezel úgy, mint amelyek önállóak ugyan, de végső fokon nemcsak egymás mellett élnek, hanem támogathatják, segíthetik, kiegészíthetik egymást. Mi sem természetesebb ennél. Az ésszerűség is ezt követelné meg. Ha ... ! — Három év alatt csupán annyi történt, hogy a négy gazdaság létrehozott egy ötezer négyzetméteres fóliatelepet. Ez is eredmény. De ezenkívül... ? Igaz. a négy tsz elnöke ,.jó beszélgetőviszonyban” van egymással. Ha a városi pártszerv ismételten foglalkozik a négy tsz együttműködésének kérdésével, akkor ez a tény az eddigi „eredmények” kritikája is. Ezeket a megállapításokat Szabó Lászlótól, a városi pártbizottság titkárától hallottuk. Ő terjesztette a végrehajtó bizottság elé azt a jelentést, amely az ide vonatkozó határozatok végrehajtásának folyamatát rögzítette, amely elszámolt volna azzal, mi történt 1978 májusa óta, amikor az irányelvek napvilágot láttak. Hogy mi történt? Nem éppen semmi. A felsorolást a már említeti fóliáiéieppel be is lehet fejezni, azonnal. — Az együttműködés csak akkor jön létre, ha a szükség ezt megkívánja. Nem erős oldalunk ez a gyakorlat. A megyei tanács osztályvezetője, Koós Viktor fogalmazott így a gyöngyösi, érintett négy tsz-szel összefüggésben. Jurányi János, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, még hozzátette: — Meg annyi a belső tartalék a tsz-ekben, hogy nem szorulnak egymás segítségére. Különben is szokásunk, hogy másként beszélünk, másként gondolkodunk és másként cselekszünk. Pontosan ez tapasztalható most az együttműködés elvével kapcsolatban. A megyei területi szövetség jóindulatú támogatását Sramkó László így terjesztette elő: — A TESZÖV segít a szervezésben, a jogi formák megszerkesztésében. Minden térítés nélkül vállalkozunk erre. Horváth Viktor, a városi KISZ-bizottság titkára ezt mondta u— A fiatal szakemberek kezdeményezését mi szorgalmazzuk. Üzemi szakköröket is létrehozunk, hogy a pálya- választás előtt álló tizenéveseknek a tsz-ekhez való kötődését elősegítsük. A GYÖNGYSZÖV áfész elnöke, R ohánszky Ferenc, konkrét javaslatokkal hozakodott elő: — Szívesen közreműködünk az állatfelvásárlás lebonyolításában, egy közös vágóhíd és feldolgozóüzem megépítésében, ahogy az értékesítésben megvalósítható az együttműködésünk. Jó lehetőséget látok egy tartósítóüzem közös kialakítására, és a már meglevő fóliatelep bővítéséhez is nyújtunk támogatást. Az elvek így váltak gyakorlati lehetőségekké, ami azt is jelezte, hogy a négy tsz közös vállalkozásait mindenki szorgalmazná és elősegítené az adott lehetőségei keretén belül. És hogyan reagáltak minderre az érintett gazdaságok vezelői ? * A négy tsz elnöke az asztal két oldalán foglalt helyet. Visontai László gyöngyösi, Cseres István gyöngyöshalászi. ér. Nyilas Jánós gyöngyössolymosi és Nádasi Kálmán, gyöngyösoroszi tsz- elnök figyelt a megjegyzések re, javaslatokra. Meg is szólaltak. ( Elismerték, hogy a városi pártbizottság ide vonatkozó irányelvei nagyon hasznosak, jók, megvalósításra méltóak. Hivatkoztak arra is, hogy esetenként az együttműködés, a két tsz között minden különösebb és látványos külsőségek nélkül megvalósul. Embereket és gépeket adnak kölcsön egymásnak a szorító teendők időben történő' elvégzéséhez. Két tsz az egri borkombinát, másik két tsz pedig a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság irányításával működő termelési rendszernek a tagja. Az AGROPLÁN pedig va- lamennyiüket összevonja a légi permetezés elvégzésében. A gyöngyösiek a markazi tsz-szel üzemeltetnek együtt évek óta egy jelentős termelési értéket előállító sertéstelepet. Ezek a tények. Ezekre hivatkoztak a tsz-elnökök, amikor sorban kinyilvánították készségüket a további együttműködésre is. * Vegyük a péLdát, ami szinten ezen a tanácskozáson hangzott el, a pártbizottság első titkárának szavaival. — A gyöngyöshalásziak olyan gépparkkal rendelkeznek, hogy mind a négy tsz- ben képesek lennének a 'szántást elvégezni. Ezzel szemben? Minden gazdaság a maga gépüzemét fejleszti, bármennyivel olcsóbb és célszerűbb lenrjp ezt „együtt” tenniük? Van még egy dolog, ami, ha nem most, a későbbi években feltétlenül kivált majd néhány, nem egészen dicsérő szót. Ha már külön-külön „törik magukat” a legoptimálisabb gazdálkodási feltételek megteremtéséért, tegyék ezt úgy, hogy a tervezéskor számoljanak a majdani egyesüléssel is. Ne legyenek például a tehénistál- lók szanaszéjjel, a szőlőt ne a búzatermő sík talajokon telepítsék, az új szőlőtáblákat egymás szomszédságában jelöljék ki és így tovább. De hát, ki legyen mindezért „felelős”? Ki tehet ilyeneket szóvá anélkül, hogy a szövetkezeti önállóságot és a demokráciát megsértené? Ez a kérdés. A pártbizottság „nem léphet” a gazdasági vezetők helyett. Nem .is . feladata, hogy ilyen ügyekben „intézkedjék". De azt megteheti, meg is kell tennie, hogy a párt - tagokat „elszámoltassa” a párthatározatok végrehajtásáról. Minden „okos” végkövetkeztetés helyett. Tény, hogy az idézettek jellemzik a körülményeket. Itt mindenki „egyetért”. A pártbizottság törekvésével is, az együttműködésben rejlő lehetőségek megítélésében is, Csak ... ! Ma még hiányzik az a szervezőbizottság, ha úgy tetszik, vagy az a „jogi személy”, amelyik, illetve: aki tudna és akarna is előbbre lépni. Az már nyilvánvaló, hogy az érdekelt négy tsz vezetőinek az ügy „nem sürgős”, mert semmi nem teszi azzá. így, ahogy eddig megvoltak, meg tudnak lenni ezután is. Ennek a „felelősségnek” a kérdésé kapott most nagyobb hangsúlyt a korábbiaknál. Igen: most is és mindig a „felelősség” a kérdések legfőbb kulcsa. G. Molnár Ferenc >*■------------- ----Rende lés a börzén Ezerötszáz cipőmodellből választanak a kereskedők A LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG JEGYÉBEN . .. ! Táborlakók között Akik először táboroznak: Dosnyai Csaba, Csordás Sándor, Oláh József Sátoraljaújhelyről érkeztek (Fotó: Szabó Sándor) — Hűvösek a hajnalok, melegek a nappalok. Legalábbis Lengyelországhoz, Krakkóhoz képest, ahonnan jöttünk! Krzysztof Bialek, a serke- dő bajszú technikumi diák mondja ezt Hatvanban, az M3-as építőtábor szálláshelyén, ahová kétszáz társával együtt nemrég érkezett vissza Bag térségéből. A hatórás kemény munka után jólesett az ízes májga- luskaleves. a puha lekváros bukta, amiből bőven jutott lengyelnek, magyarnak egyaránt. Már le is zuhanyoztak, s felfrissülve várják az ebéd utáni, esti programot, amelyről a táborvezetőség gondoskodik. A mai délután különösen szórakoztatónak ígérkezik. A Közgazdasági Szakközépiskola szomszédságában labdarúgótornán méri össze erejét a lengyelek, magyarok, a táborvezetők és a hatvaniak csapata, s nem mindegy az eredmény. A nyertesnek • dupla vacsora dukál, ha egyáltalán belefér a diákgyomrokba. Hatvanért Társalgásunk zavartalan, s ebben Tadeusz Czarneczkié az érdem, aki a varsói tudományegyetem magyai' szakos hallgatója, s a lengyel Ifjúsági szervezet javaslatára került a táborba. Ö sem Jttmeli különösebben magát. Reggel hattól délig kint dolgozott az autópályán, illetve a levezető utak mentén. Ásott, csákányozott, fedla-t pokat rakott az árkokba, hogy majdan zavartalanul levezessék a pályára hulló csapadékot. A táborozás első hetének eredményét fölmérve most arról beszél, hogy a Borsodból idekerült magyarok és a lengyel középiskolás diákok egymással versengve végzik a rájuk bízott feladatokat, ami a felnőtt norma hatvan százaléka, s eddig minden brigád megfelelt a követelményeknek. A külföldi fiatalok egyébként nem minden válogatás nélkül kerülhettek a Magyarországra utazó négyszáz főnyi csapatba, amelyet négy különböző város fogadott vendégül. Jól kellett vizsgázná az iskolában, s feltétel volt a hazai társadalmi munkaakciókban való részvétel is. Utóbbi olyan népszerű, annyira a lengyel ifjak életelemévé vált, hogy legközelebbi vasárnap délelőttjüket Hatvan javára ajánlották fel. A munkaalkalmat a városi KISZ-bizottsággal egyeztette a táborvezetőség. Bizonyítanak Sárga trikó, kék felirat: „KISZ M3-as építőtábor." Ott feszül majdnem valamennyi táborlakón, akik közül később egy sárospataki Rákóczii gimnazistával, Tóth Istvánnal akadtunk össze. Sáros bakancsától már ő is megszabadult, sőt szundított pár percet a hálószobává alakított tanteremben. Mondja, hogy munkájukat a KISZ Központi Bizottság építőtáborok bizottsága — az immár negyedszázados gyakorlatnak megfelelően — hetente értékeli, s a legjobb hat brigád pénzjutalomban részesül, amit a fenntartás minden egyéb kiadásával együtt a Betonútépítő Vállalat biztosít. De azt is mindjárt hozzáteszi, hogy az összeg jelképes. Itt mindenki sokkal inkább azért hajt, hogy bizonyítson. Igazolja rátermettségét, s hogy képes áldozatot hozni a közért. A lengyelek azonos normát teljesítenek, őket is minősítik, de pénzjutalom helyett — kétheti kemény güri zés után — pár napot a Velencei-tó partján töltenek may' Diszkó Mester Andrást a KISZ Központi Bizottsága állította a hatvani építőtábor élére. Nevelési felelősként itt van vele felesége, valamint Mlinárik Éva. akik tisztük szerint a fiatalok szabad idejét igyekeznek minél változatosabb programmal kitölteni, S a város különböző szervei, intézményéi jó partnerek ebben a munkában. Olyannyira pedig, hogy a táborlakók szinte dúskálhatnak a műsorban. — Szombaton Pesten nézünk szét, este lengyel—magyar diszkón találkozunk a konzervgyári leány építőtá- borosokkal. Mindenki ingyen strandolhat a városi fürdőn, az MHSZ lőterén céllövő versenyekre nyílik alkalom, a Lenin Termelőszövetkezet a lovasiskoláját ajánlotta fel a nemzetközi tábornak, s vár bennünket két képző- művészeti kiállítás is. Kell ennél több? — kérdi a táborvezető, miközben öten tízfelé cibálják, s várja egy lengyel tanár, Kazimierz Marczinkowski, hogy a nap további tennivalóit egyeztessék. Mi a véleménye eközben Török István műszaki vezetőnek? A diákok tucatjával együtt állítja, hogy a munka igen szervezett. S a vállalat kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a tábor ne fulladjon formalitásokba, hanem az életre nevelés eszköze is legyen Moldvay Gyöső Nagyobb választék, új színek, és anyagok, kényelem és divatosság jellemzi a hazai cipőipar 1981-es ta- vaszi-nyari modelljeit, melyeket a MABEOSZ székhazában hétfőn megnyílt kiállításon mutattak be a kereskedelem szakembereinek. A kis- és nagykereskedelmi vállalatok képviselői a tavalyinál mintegy 200-zal több új cipőmodellből választják ki a következő két hét alatt azokat, melyeket az ipartól megrendelnek, s jövőre a vásárlóknak kínálnak. Á kiállításon 1500 pár tavaszi. nyári férfi, női és gyermekcipőt mutatnak be a a hazai cipőgyárak s nagyobb szövetkezetek. A kollekció összeállításánál, a tervezők minden korosztály igényeinek kielégítésére gondoltak. s főként a hazai anyagok felhasználására törekedtek. Ezt példázza a textil _ felsőrészű divatos, sportos jellegű kényelmi cipők választékának bővítése. A modellek alapján jövőre a cipősarkok formája és magassága is változatosabb lesz. az eddigieknél, az ipar a női cipőknél például 25— 30 féle sarokmagasságot es talpformát kínál. Az ipartól a kereskedelem szakemberei a kéthetes kiállítás alatt árajánlatot is kapnak, melynek ismeretében a július 28-tól augusztus 19-ig tartó cipőipari börzén feladhatják konkrét rendeléseiket. , Nmiswfo BW. .július 15„ kedd
