Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

Mi magyarok szeretjük a húst és nálunk a hús alatt, elsősorban a sertéshúst ér­tik. Táplálkozásunkban igen sokféleképpen — frissen es különböző módon tartósítva — elkészített húsétel szere­pel. összes húsfogyasztásunk­nak több mint a felét, a tő­kehús-forgalomnak pedig- a 3.4-ed részét a sertéshús ad- ,ia. Ez az oka annak, hogy közvéleményünk nagy figye­lemmel kíséri a sertéste­nyésztés és -hizlalás alaku­lását. A közelmúltban Gyu­lán a sertéstartó kistermelők tanácskoztak a kistermelői sertéstartás népgazdasá­gunkban betöltött szerepe­rői. a fejlesztés lehetőségei­ről és a kistermelőket érdek­lő kérdésekről. Ez alkalom­ból a mindannyiunkat ér­deklő kérdésekről beszélget­tünk Lakatos Tibor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Hogyan alakul hazánk­ban a vágóállat-termelés, s milyen részt vállalnak ebben a sertéstartó kis­termelők? — Hazánk Dánia után a második helyen áll a világ- ranglistán az egy főre jutó vágóállat-termelésben. 1979- ben 1 millió 150 ezer tonna volt az ország vágósertés­termelése. Ennek a hatal­mas mennyiségnek a meg­termelésében jelentős sze­repet vállaltak a kisterme­lők. hiszen az összes vágó­sertés több mint a felét ők termelik meg. Hazánkban ma mintegy 900 ezer család foglalkozik sertéstartással, s az önellátás mellett csak­nem megkétszerezték az allami vállalatok részére történő áruértékesítést. A sertéstartás ösztönzésé­re áz elmúlt időszakban több központi intézkedés is tör­tént, s május 15-től újabb rendeletek léptek életbe a háztáji sertéstartás érdeké­ben. A hússertések átvételi súlyhatárát 10 kg-mal nö‘- velték. Egyszerűbbé, érthe­tővé tették a szerződések szövegét, s csökkent a bü­rokrácia is: ezentúl nem kell írásban bejelenteni a kistermelőknek a sertések átadási idejét. Az átadási súlyhatár felemelése és az átadási idő bürokratikus kö­töttségeinek megszüntetése lehetővé teszi, hogy a kis­termelők a számukra leg­kedvezőbbnek tartott időben és súlyban adják át az ál­latokat. Nagy jelentőségűnek tar­tom. hogy erősítő lápokat hoztak forgalomba. Így a ház körüli szemes takarmá­nyokat még gazdaságosab­ban tehet hasznosítani, ott­hon belekeverni. A vevők saját zsákban is elvihetik a boltokból a tápot. Az előre csomagolt táp papirzsákjá- nak ára is — 3 forintra — csökkent. Ezek az intézke­dések jelentősen növelik a hizlalás jövedelmezőségét. Elősegítik a kistermelők ér­dekeinek érvényesülését, amely — és ezt szeretném nagyon hangsúlyozni tel­jesen egybeesik a népgaz­dasági érdekkel. A növekvő jövedelmezőség, a kedvezőbb takarmányhelyzet. valamint az. hogy a húsipar egyre bővülő kapacitásaival meg tud felelni a növekvő vá­gási és feldolgozási felada­toknak. a sertéstartás bőví­tését is lehetővé teszi. Fo­lyamatosan termel a Kapos­vári Húskombinát új vágó­hídja és megkezdte a ter­melést Baján a Bácskai Hús­ipari Közös Vállalat. Mind­ez naponta mintegy 2500 da­rabbal több sertés vágását teszi lehetővé, azaz a lökés­szerű felkínálás is levezet­hető. — A háztáji sertéstartás gazdasági feltételei — a nagyüzemekhez hasonló­an — a világpiaci válto­zások következtében szin­tén megváltoztak. Vannak-e a kistermelésben is tarta­lékok, aasclyck kihaszná­lásával megvalósítható a hatékonyabb gazdálkodás? — Az állattartás legtöké­letesebb tényezője a takar­mányozás. Ebből adódóan a legtöbb megtakarítási lehe-. tőséget ez kínálja. Már a tartásra kiválasztott fajta eldönti, hogy mennyire lesz gazdaságos a hizlalás. A jó takarmányértékesítő. gyor­san növő fehér hússertés 35 —40 kg-mal kevesebb ta­karmánnyal éri el a vágó­súlyt, mint a Cornwall faj­ta. Az öves sertés is 12—15 kg-mal több takarmányt fo­gyaszt a leadásig a fehér hússertésnél. Az ország egyes részein mégis a színes faj­tákat tartják szívesebben. A Bakony környékén a corn- wall, Bács-Kiskun megyében és más tanyavilágban az öves sertések tartásához ra­gaszkodnak. Pedig nem el­hanyagolható az a takar­mánymennyiség. amely 10 —20 vagy még több sertés tartása esetén a jó takar­mányértékesítő fajta kivá­lasztásával megtakarítható. Azt tanácsolom a kister­melőknek, hogy minél több, a ház körül található, vagy termelhető olcsó takarmányt etessenek. Ilyen nyáron a fű és a lucerna, télen pedig a takarmányrépa és a burgo­nya. A tulajdonosok által június 5-ig le nem kaszált füvet bárki ingyen betaka­ríthatja, tehát a kisterme­lők ehhez az olcsó takar­mányhoz könnyen hozzájut­hatnak. A zöldlucernából és a fűfélékből naponta a ko­cáknak 4—6 kg-ot, válasz­tott malacoknak 1/2—1 kg-ot, hízósertéseknek 3—5 kg-ot célszerű adni. A zöldek ned­vesség- és rosttartalma se­gíti a takarmány kihaszná­lását, ugyanakkor kedve­zőbbé teszi a hústermelés szempontjából nélkülözhe­tetlen fehérjék arányát. Té­len az étkezésre alkalmat­lan vagy felesleges burgo­nyát etessék meg. Felfőzve kocáknak 5—6, hízóknak 2 —5 kg-os napi adagban etet­hető. 3.5—4 kiló burgonyá­val mintegy 1 kg szemes abrak takarítható meg. A savó etetése is kedvezően befolyásolja a takarmányok értékesítését. Általában egy rész abrakhoz három rész savót célszerű elkeverni, de itatni is lehet. Természete­sen ki-ki a saját háza táján leéli, hogy keresse a szak­szerű és célravezető megol­dásokat. — A folyamatos húster­melés alapvető követel­ménye a biztonságos ta- karmányellátás. Hozzájut­nak-e a kistermelők a tartáshoz és hizlaláshoz szükséges takarmányok­hoz? — Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági nagyüze­mek a növénytermesztésben kimagasló eredményeket ér­tek el. Ezek az eredmények lehetővé tették, hogy szi­lárd takarmánybázisra épül­jön az állattenyésztés.- A hetvenes években teremtő­dött meg annak a lehetősé­ge is, hogy a kistermelői ál­lattenyésztésben is elterjed­jen a korszerű keverékta­karmányok etetése. A kis­kereskedelmi boltokból 1970- ben 460 000 tonna, 1979-ben pedig 1 833 ezer tonna ta­karmányt vásároltak meg a kistermelők. 1980-ban 2 mil­lió tonna körüli a várható értékesítés. A kiskereske­delmi forgalomba kerülő takarmányok mintegy 90 százalékát a gabonaipar, 10 százalékát pedig a mezőgaz­dasági nagyüzemek bizto­sítják. Kiskereskedelmi ta­karmányértékesítéssel fog­lalkozik a Gabona Tröszt, számos boltot üzemeltetnek az áfészek, a zöldért válla­latok, valamint a téeszek és az állami gazdaságok is szer­vezik a tagok háztáji állo­mányának takarmányellátá- sát. A kistermelők takarmány- szükségletük biztosítására, a takarmánybolttal éves vagy több éves megállapo­dást köthetnek, jelenleg ke­vesen élnek még ezzel a le­hetőséggel. Igaz, a boltok még sok helyen korszerűtle­nek, raktárterületük kicsi, azonban a takarmányéi látás folyamatos, elsősorban meny- nyiségben és a lehetőségek szerint választékban is iga­zodik a kereslethez. D. Szekeres Ágnes A csőkamra a tápláló és elosztó vezetékekkel Az új víztároló működését is a korábbi, kelenhegyi vezérlő- teremből irányítják. (Fotó: Hauer Lajos — KS) Mennyit ér a belső ellenőrzés...? Egy utóvizsgálat tapasztalatai Korábban mar vizsgálták, most isméi visszatértek rá. Heves megye népi ellenőrei arra voltak kíváncsiak, hogy a termelőszövetkezetek bi­zonylati rendszere megfelel-e a gazdálkodás követelmé­nyeinek. Ezenkívül arra is választ kerestek, hogy a bel­ső ellenőrzés hogyan segíti a bizonylati rendet, a fegyel­met. Tizenöt szövetkezetben: a füzesabonyi Petőfitől a fel­sőt árkánni Dózsáig összegez­ték ennek tapasztalatait. Az utóvizsgálat alapján megállapították, hogy a kö­zös gazdaságokban örvende­tesen felismerték a bizony­lati rend betartásának fon­tosságát, amely a vagyonvé­delem egyik eszköze is. A fejlődés azonban lassúbb, mint amelyet a gazdálkodás­ban bekövetkezett változá­sok megkövetelnek. A számlák nem mindig valósak A népi ellenőrök a leg­több hiányosságot a nag\v értékű állóeszközök nyilván­tartásában, az energiagaz­dálkodásban és az utalvá­nyozási jogkörben találták. A közös gazdaságok többsé­gében ugyanis még ma is fe­leslegesnek tartják a gépek, a berendezések üzembe he­lyezési okmányainak kiállí­tását, noha a jogszabályok ezt előírják. A vizsgált gazdaságok csaknem felében foglalkoz­tatnak energetikust, a leg­több szövetkezetben azonban ezt kapcsolt munkakörben látják el. Az energiafelhasz­nálás ellenőrzése még csak­nem kizárólag a teherkocsik és a szárítók üzemanyag-fel­használására korlátozódik. A traktorok és más erőgépek fogyasztásának pontos méré­sével, ellenőrzésével még mindig nem törődnek eleget. Az erőgépek ugyanis nincse­nek olyan mérőműszerekkel felszerelve, melyek értékel­hető adatokat szolgáltatná­nak a fogyasztásról. A belső ellenőrzés során nem kapott megfelelő helyet az energiagazdálkodás vizs­gálata. A bizonylati fegye­lem lazasága miatt, több he­lyen kifogásolják a fuvarok, a különböző szállítások el­számolását ! A számlák ugyanis több• esetben nem a valóságnálc megfelelően tük­rözik a teljesített szolgáltatá­sokat. Így egyesek a szövet­kezeti tulajdon kárára jogta­lan előnyökre tesznek szert! A bizonylati fegyelem gyak­ran hiányos, főleg a Heves megyén kívül folytatott mel­léküzemági tevékenységnél. Ezt a belső ellenőrzés, vala­mint a TESZÖV revizori iro­dájának rendszeres vizsgála­taival javíthatják! A vezetők szemléletétől függ A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a be­tegségi segély elszámolása mindenütt orvosi igazolás­sal történt. A betegellenőr­zésnek azonban a közös gaz­dasagokban még nem tulaj­donítanak kellő jelentőséget, noha ez nagyobb szervezett- ségel igényelne a táppénzzel való visszaélések megfékezé­sé re. A társadalmi tulajdon vé­delmére a szövetkezetek ma már több gondot fordítanak, mint korábban. Javult a rak­tározás, a helyiségeket rend­szeresen zárják és kerítések­kel védik. A legnagyobb gondot a nagyüzemekben az éjjeliőrök kiöregedése okoz­za. miután nincs kellő után­pótlás. Szövetkezeti ellenőrző bi­zottságok 73 százaléka mun­katerv szerint dolgozik. A vizsgálatokról azonban még­sem készítenek rendszeres írásos jelentéseket. így mun­kájukat utólag nem lehet ér­tékelni! A legtöbb helyen nincs lehetőség mélyebb, át­fogóbb gazdasági vizsgála­tokra, miután nagy részük csak a munkafolyamatok helyszíni ellenőrzésére, és a leltárakra terjed ki. Az el­lenőrző bizottságok többsége nem támaszkodik külső szak­értők véleményére, annak el­lenére, hogy esetenként szük­ség lenne rá! A szövetkezetek többsége még nem fordít kellő figyel­met a belső ellenőrzés kiala­kítására, csupán arra figyel, hogy az erre vonatkozó jog­szabályoknak eleget, tegyen. Ebből következik, hogy a belső ellenőrök nagy része szakmailag nem elég' felké­szült, körültekintőbb elem­zéseket nem is végez! A közös gazdaságoknak so­kat jelent a Heves megyei TESZÖV ellenőrzési irodájá­nak kétévenkénti vizsgálata. Ez kiterjed a szövetkezet mű­ködésére, gazdálkodására és a társadalmi tulajdon védel­mére. Az ellenőrzések szín­vonala sokat javult az utób­bi időben és egyre inkább érvényesül az átfogó, komp­lex vizsgálat elve. A feltárt hibák, hiányosságok meg­szüntetésének gyorsasága és főleg hatékonysága az.onban a szövetkezeti vezetők szem­léletétől is függ. A szakképzettség hiánya A legeredményesebbek a Pénzügyminisztérium Bevé­teli Főigazgatóságának revi­zori vizsgálatai a termelő- szövetkezetekben. Ezek jog­szabályok útján szankciókra is kiterjednek. Hátránya azonban a vizsgálatoknak, hogy nem megelőzőek, ha­nem csak ténymegállapitók! Amint a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szak­emberei az utóvizsgálat so­rán megállapították, még mindig kevés a számviteli munkában képzett emberek. •szánta a közös gazdaságok­ban. Az. adminisztratív dol­gozók nagy része a szövetke­zetekben csak nyolcosztá­lyos általános iskolai vég­zettséggel rendelkezik, ami szakmailag nagyon kevés a pontos, sokoldalú elemző munkához. A számviteli dolgozók to. vábbképzése még nem meg­oldott. Az időnként rende­zett tanfolyamok és értekez­letek ugyanis nem biztosít­ják a tervkészítéshez, n zár­számadáshoz szüksége» egy­séges számviteli munka gya­korlatát. A szövetkezetekben nincsenek hagyományai az üzemgazdasági, a közgazda- sági. az energetikusi, a belső ellenőri munkaköröknek. Ezért gyakori, ho^y ezeket kapcsolt munkakörökben lát­ják el annak érdekében, hogy a munkaidő ki legyen hasz­nálva. Pedig fő foglalkozást igényelnének! A Heves megyei Népi El­lenőrző Bizottság javasolja, hogy az utóvizsgálat során feltárt hiányosságok meg­szüntetésére a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya rendsze­resebben ellenőrizze, hogy betartják-e a bizonylati fe­gyelmet a szövetkezetek. Fordítsanak nagyobb gondot az ellenőrző bizottságok mű­ködésére is, valamint a mel­léküzemági tevékenységek folyamatos nyilvántartására. Ebben működjön közre a Heves megyei TESZÖV is rendszeres ellenőrzéseivel. Mentusz Károly 1980. június ll„ szombat Növekvő jövedelmezőség a sertéstartásban Beszélgetés Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel A 9 és fél méter magas, ötezer négyzetméter területű medence födémjét 106 tölcsér ala­kú oszlop tartja, amit a víz bevezetésénél, a “Kép bal oldalán látható oszlopos réseit fal egészít ki. Víztároló a Gellérthegyen Június 13-tól hivatalosan is üzemel Budapesten az új gellérthegyi víztároló két, egyenként negyvenezer köb­méteres medencéje. Az épít­kezés földmunkái 1973-ban kezdődtek, és a kitűzött ha­táridő előtt, még ebben az évben befejeződnek a terep- rendezési munkálatok is. A hatszázmilliós beruhá­zás üzembe állításával érez­hetően javul majd a belvá­ros és Dél-Buda vízellátása. A főváros napi összfogvasz- tása a nyári csúcsidőben 1.1 millió köbméter. Ez a meny- nyiség a tárolók éjszakai fel­töltésével biztosítható, mivel a kutak víznyerése napköz­ben csak hétszázezer köbmé­ter. Európának ez az egyik leg­nagyobb víztárolója. Ennél nagyobb csak az NSZK-ban van, melynek elvei alapján épült a gellérthegyi. Általában a víztárolók kö­zelében levő területekre ti­los belépni tisztaságvédelmi okokból, de most a Fővárosi Tanács — a zöld terület megőrzése érdekében — csak azzal járult, hozzá a tároló létesítéséhez, ha elkészülte után a mintegy húszezer négyzetméternyi terület visz- saanyerheti nyilvános park ielleaét.

Next

/
Thumbnails
Contents