Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-07 / 132. szám
Német kisváros, 1934, Veszélyes játékok Magyar—NDK film Egy ötlet gazdát keres Balázs Béla ifjúsági legényének cselekménye Hitler hatalomra jutása után egy évvel játszódik. A német kisváros utcáin folyik a nem nagy iramú élet, amelynek külön színfoltja az, hogy a gyerekek játszanak. De mit? Kicsiben már a fasizmust? A hatalom gyakorlóinak kisfiái és kislányai azzal is elkülönülnek, hogy egyenruhát hordanak, igyekeznek nagyo. san katonásak lenni, keményeknek is, makacsoknak is látszani, úgy, ahogy azt a szüleiktől, főleg apáiktól látják. A százados fia tudja, hogy ő is a hatalom részese, mert odahaza, a családban, az apja ezt a tudatot és ezt a tartást mindennap, minden szavával és minden tettével, „példaadóan” beleneveli a fiába. így aztán a gyerekek is két csoportra oszlanak, a szülőktől készen kapott pártállás szerint válnak ilyenné — olyanná. Ezek a gyerekek verekszenek, az ok sokszor nem is fontos talán, de az, amit szavakban egymás fejéhez vágnak. csak úgy, játék közben is, nem mellékes. A lényeget mutatja. Nincs elszigetelt, vagy elszigetelhető jelenség a fel2. — Előfordult máskor is, hogy kései Utas jött a kompon. és itt aludt — mondta. — A feleségem majd tőz egy jó teát, aszpirin is van a házban. Később majd bekapcsoljuk a tévét. Reggel hatkor jön a gazdaság teherautója, én hozom át a túlpartról. Azzal bemehetnek a faluba, onnan meg már elviszi magukat az autóbusz. — Nem bánom — egyezett bele gyönge hangon a lány. Az asszony az oldalszobá- bnn megvetette az ágyat. Közben homályosan remélt valami csodával határos megfogalmazhatatlant, mint mindig, ha idegen tévedt hozzájuk éjszakára. A szekrényből hálóinget készített a lánynak, majd a fazékban vizet forralt a mosakodáshoz. Végül teát főzött. A leány, mielőtt aludni ment. megállt a küszöbön, hívó pillantást vetett a fiúra. A pillantást Rafaélnak szánta, de a révész felesége fogta el, Juli gyorsan behúzta maga mögött az ajtót, és elfüggönyözött. Kis idő múlva a villanyt is eloltotta. Rafael a pad derékszögében ült. az asztal sarka mögött. A konyhai melegtől elül mosodott, legszívesebben ő is lefeküdt volna. A révész végiglapozta a fiú igazolványát. — A szülök megvannak még? — kérdezte. f\ MpniiLcüsf 11*80. juníus 7„ unom hat nőttek és a gyerekek között. A hatéves Péter jól tudja, hogy az ő apja munkás és azért tartóztatják le, mert küzd a maga és társai igazáért. A rendőri brutalitás, a család teljés kiszolgáltatottsága a fiúra is kiterjed. Neki is, anyjának is menekülnie kell az ismeretlenségbe, a fedezettségbe, a titkosságba. Ezt a lélektani talajt, a félelemnek ezt a kezdődő és majd a későbbiekben felmagasodó árnyait bontja ki a Balázs-írás és az abból készült film. Fejér Tamás alkotása. A rendező minden korábbi filmjével megegyezően itt is pontos környezetés korismeretből tesz tanú- bizonyságot. Az utcák, terek, ahol az események lejátszódnak, a kisvárosi világot idézik, kopott bérházaival, a napi gondokba belemerült emberekkel. A felnőttek közül típusokat szólaltat meg. Érzékelteti azt a távolság- tartást, a hatalomnak azt a dölyfét, amely az éppen megszületett náci birodalomban az egyenruha imádatát még kórosabbá, még inkább szim- bolikummá teszi. A hatalom jelképévé. A százados le- ereszikedik az őrmesterhez és nagylelkűen koccint vele, a — Meg, hogyne... — sietett Rafael a válasszal. Nyúl Antal visszaadta az igazolványt. — Töltök még egy pohárral — ajánlotta. — Nem bánom — bólintott a fiú. Nyúl Antal lerúgta a csizmáit, a pad alatt megkereste a papucsot, aztán megtöltötte a poharakat. — A víz alattomos, mint az ördög — mondta váratlanul. — Jaj annak, akiről észreveszi, hogy fél tőle. Akkor aztán nincs könyörület! Sok embert magába szippantott már ez a folyó, amióta én vagyok itt a révész. Körülbelül tízet. Az apám ugyancsak révész volt. Az ő idejében is lehetett elég haláleset. Beszélt is róluk. — Ma már nem szokás, hogy a fiú az apja mesterségét folytatja — jegyezte meg Rafael barátkozóan. — Ö, mehettem volna én is felsőbb iskolába, de nem akartam. Nem jó az, ha az embert ifjú korában elkapják az ábrándok. Én már kisgyereknek is olyan voltam. hogy akkor éreztem jól magamat, ha az egész család itthon volt, az anyám, az apám, meg a testvéreim. Téli időben volt a legjobb az élet. Befűtöttünk,, megtömtük a hasunkat, ha engedték, ha nem, mi a befagyott folyón iringáltunk, este meg kártyáztunk, dominóztunk. Nyugodtak voltunk afelől, hogy mi lesz reggel. Én is úgy szeretek élni, mint az apám. Nem tudok rendesen aludni, ha nem tudom előre, hogy reggel hatkor biztosan tülköl odaát a gazdaság autója. Rafael a nyelve hegyére csöppen tette a maradék pálinkát. szolgálatát ellátó felelőst a maga módján meg is dicséri, mégis érzékelni lehet azt, hogy az első pillanatban törleszteni fog, amikor csak teheti — a fia helyett, vagy a fiával együtt. Fejér Tamásnak kifinomult készsége van ahhoz, hogy a környezetet jól odahangolja a cselekmény mellé. A színeknek is kellő szerepet oszt ki, hogy a hangulatot, az ő sajátos líráját szolgálják. És amitől egy kisváros igazán kisváros, az elsősorban abból tetszik ki, ahogyan az emberek egymással szóba állnak, vagy elkerülik egymást, ahogyan köszöntik vagy csak némán szemügyre veszik egymást, A rendező a félelmet és a filmbéli hősöknek a hatalomnak minden pillanatában való kiszolgáltatottságát kitűnően érzékelteti. Bár a kegyetlenség itt csupán annyi még, hogy egy embert letartóztatnak, anya és fia menekülni kényszerül az ismeretlenségbe. Ezt az ifjúságnak szánt filmet elgondolkodtató megnézni a felnőtteknek is, mert leckét kapnak abból, hogyan indul el egy folyamat a gyermekek leikében és hogyan válik a felnőtt korban a felelős cselekedetek meghatározójává. A hangulatos filmben német színészek játszanak. DiWc Schönberger, Jaqueline Büttner és Peter Sommerfeld a kis sztárjai ennek a filmnek, de Jenny Gröllmann és Gunter Sonneson alakítását is fel kell jegyeznünk. Jankura Péter képei soksok lírát adnak hozzá a történethez, Fényes Szabolcs zenéje pedig motívumokban és stílusban a veszedelmes kort idézi — még viszonylagosan kevés borúval. — Akkor maga. elégedett ember — mondta. — Az vagyok. Elégedett — bólintott komoly arccal a révész. — A családi áldáson^ kívül nekünk mindenünk megvan, ami kell. Gyerekünk, sajnos, az nem lehetett. Se neken, sem a feleségemnek. Nyúl Antal üvegesen mosolygott — Ebben is összeillünk a feleségemmel, mint minden másban — tette hozzá. A fiú felállt. — Lefeküdnék én is. — Ahogy gondolja — vonta fel Nyúl Antal a vállát. Rafael a székre dobálta a ruháit, sötétben vetkőzött. Mielőtt ágyba bújt, kinézett az ablakon, d<í ez udvari kilátást elálltak az ablak elé magasan felrakott hasábfák. A lány beljebb húzódott, hogy helyet adjon. Oly közel volt a falhoz, hogy érezte a Sokszor megállapítjuk, a fiatalasszonyokat nem készítik fel eléggé új családjuk életének megszervezésére. Nem ismerői egy sor olyan asszonyi leleménynek, amely- lyel sokat lehet megtakarítani például a gyermekek öltöztetésénél. Magyarán: némelyik fiatalasszony zavarba jön attól is. ha kisfia kinőtt nadrágját le kell engednie, vagy egy napozót kellene megvarrnia. Arról már nem is szólok, hogy számtalan olcsó lehetőséget kínál az öltöztetéshez, az öltözködéshez a régi ruhák átalakítása, a kilós boltok árukészlete. Mindez adta az ötletet egy új kezdeményezéshez. Az alapötlet egy nyugdíjas kisiparos asszonyé, akinek nevét egyelőre hadd fedje titok, s ha az ötlet segítő gazdákra talál, a szervezésben úgyis ott lesz. A dolog a következő: minden lakótelepen vannak üres szárítók, esetleg csak lomtárnak használják már. Minden háztömbben vannak bútorcserék után kidobásra ítélt asztalok-székek. Minden ktsz-ben. ruházati vállalatnál léteznek selejtezésre ítélt, a nagy termelésben már korszerűtlen, de kis dolgokhoz még nagyon is használható varrógépek. S vannak minden városban lelkes nyugdíjas kisiparosok, akik társadalmi munkások is. A feladat az lenne, hogy egyvaFinis Hatvanban, a Hatvanas utcában. Egyszerre három-négy vállalat, szövetkezet munkásai végzik az utolsó simításokat Bognár Géza építésvezető irányításával a Hatvani Galéria portáján. Az Építőipari Szövetkezet szakemberei a speciális belső világításon, a kiállítótermek, raktárok padlóburkolásán friss festés enyves szagát. Oldalt fordulva feküdtek, felhúzott térdekkel, csak így fértek el a keskeny ágyon. Rafaelt megijesztette a lány tüzelő teste. Arra gondolt:' azóta már bizonyosan a keresésükre indultak, de tudta, hogy egyhamar nem fognak a nyomukra jutni. Félelem nélkül látta maga előtt az apját, ütésre emelt kezét, jajveszékelő anyját, és mindenkit, aki beavatkozott az életébe. A lány szomjas volt, de nem szólt. — Majd kibírom —■ gondolta türelmesen, s nem tudta miért, váratlanul az edzés utáni zuhanyozások jutottak estébe: a fiúk felkapaszkodtak a fürdő oldalfalára, a támasztórudakon egyensúlyozva bámultak befelé, amikor észrevette őket, jéghideggé vat-towtt a teste, lekapta a fúr dósa pkájat, és arcát a kezébe temetve sírni kezdett. — Ennek az időnek most már vége — nyugodott meg. Nyúl Antal .megitta a maradék páliivhát. és a pádon végigdólve, a nap dolgaitól fáradtan, a sorsa felett tűnődött. A felesége lekapcsolta odabent a szobában a tévét es kijött-hazaá. laki mindezt összefogja a kő. zösség hasznára. A Hazafias Népfront nőbi- zottságainak például óriási tapasztalatai vannak a szakkörök szervezésében, hervadhatatlan érdemük, hogy megyénkben oly magas szintű a népművészeti hagyományok ápolása. E gazdag tapasztalatokat fel lehetne hásználni — anélkül, hogy a díszítő- művész szakkörökkel való törődés csökkenne — a gyesen lévő kismamák nem éppen szabályos szabás-varrás szakkörének, klubjának szervezéséhez is. Kötetlen dologról lenne szó hiszen nem mindenki tud részt venni rendszeresen a szabás-varrás szakkörök kötött programján, éppen ezért rejt nagy lehetős?'>et a segítésre egy ilyen kötetlen klubszerű foglalkozás. Tulajdonképpen miről is lenne szó? Az ingatlankezelő vállalatok egészen biztos, minden lakótelepen tudnak helyiséget biztosítani — elképzelhetően díjtalanul is, vagy egészen alacsony díjért. A régi bútorokkal és némi összefogással otthonossá lehetne tenni ezeket a helyiségeket. Egy, esetleg két varrógépet. elképzelhetően biztosítani tudnak a ktsz-ek, vállalatok. Az „Ez a divat” című újságnál fillérekért szerezhetők szabásminták. S már nem is- kell több, csak egy rátermett és valóban szívesen segítő nyugdíjas, s fáradoznak. Az Ingatlankezelő Vállalat munkásai, a Damjanich Szakmunkásképző Intézet diákjainak önkéntes támogatásával, az utcai íront új kerítését alapozzák, a Költségvetési Üzem szocialista brigádja pedig — ugyancsak társadalmi munkában — a majdani szoborkert. céljainak megfelelően parkosít— Baj lehet — szólalt meg halkan. — Miből? — Ezek menekülők — intett a fejével az oldalszoba felé. — Ugyan már! — tápász- kodott fel a révész. — Megnéztem a fiú igazolványát. Rendes lakása, meg állása van. Gépész a szakmája. — Az egyik fiú, a másik meg lány — bámult az asz- szony a sötét oldalszoba felé. — De hiszen, testvérek az ártatlanok! — Maga mindenkiben megbízik — fordult el csalódottan az asszony. Visszament a szobába, és hozzákezdett az ágyazáshoz. Éjszaka nagy eső volt, alaposan felázott a part. A gazdaság autója a szokásosnál fél órával korábban érkezett. Hangos tülkölése fölverte a táj korai csendjét. A régész álmából felriadva az. ab'--k- hoi ugrott, mint, aki nem hisz a fülének. Kapkodva rángatta magára a nadrágot, miközben odaszólt a feleségének. . — Ébreszd fel gyorsan őket! — Én nem — rázta a fejét az asszony. — Gyorsan már. nem hallod? A sofőr nem fog órákig várni! — Mondtam, hogy én nem. — Mi bajod van? — pillantott a révész ingerülten az asszonyra. — Ezek nem testvérek. Nyúl Antal keze megáljt a levegőben. — Honnan veszed, hogy nem azok? — Nézze meg a saját szemével ! Nvúl Antal értetlenül bámult a feleségére, aztán mégis elindult az oldalszoba felé, óvatosan lenyomta a kilincset és benézett. A fiú és a lány kitakarózva, meztelenül aludt az ágyon, egymást szorosan átölelve, s ártatlanul, ahogy csak a biztonság és a szerelem állapotában alhat az ember. (VÉGE) megoldott a dolog. A fiatal- asszonyok lejárhatnának tanácsot kérni egy-egy apróbb ruha elkészítéséhez, átalakításához, vagy akár egy új ruha kiszabásához. S hogy legyen miből fedezni például a villany költségeit, filléres térítésekről is lehetne beszélni — akkoráról, hogy az ne terhelje túlságosan a fiatalok amúgy is eléggé meg-1 terhelt és a gyes miatt csökkenő családi bevételét. A mindennapos segítség a szabás-varrás klubok alapja lenne, de elképzelhető, hogy ezen a talajon valami új társadalmi lehetőség nyílik a négy fal közé zárt fiatalasszonyok számára. Jobban összeismerkedhetnének, segíthetnének egymáson, vigyáznának a gyermekekre, míg társuk új ruhája elkészül, s a munka sikerélménye sem maradna el. Távlatokban is sokat ígérő az ötlet, hogy mennyit, az vég-- ső soron azon múlik, mit tudnak majd kibontani belőle szervezőik. Egy ötlet megvalósításához gazdára lenne szükség. Egy olyan szervre, amelynek képviselői összefognák, olyan közösségre, amely némi anyagi segítséggel is támogatná megvalósítását. Talán nem is olyan nagy dolog! Csak bátorság és kezdeményezőkészség szükségeltetik hozzá. ja a galéria épülete előtti tágas telket. Kopa Lajos, az Építőipari Szövetkezet elnöke szerint: Műszaki átadás június 15-én! A felgyorsított tempó indokolt. Szalay István, a Heves megyei tanács általános elnökhelyettese, pontosan két. hét múlva, június 21-éri délelőtt adja át rendeltetésénél: az épületet, a Hatvani Galéria Otthonát. S mindjárt megnyílik két jelentős kiállítás is a termekben. A földszinten Bráda Tibor, az egri akvarellbiennálé és a hatvani portrébiennálé kitüntetettje mutatkozik be gyűjteményes tárlattal, míg az emeleten a galéria öt bien- náléján díjat nyert harmincöt alkotó, — közöttük Barcsa y Jenő, Borsos Miklós, Mihállz Pál, Somogyi József, Kurucz D. Isti'án. Nagy Ernő, Németh József, Papachristos Andreas, Szurcsik János, Bernáth Aurél — műveiből rendezett csoportos kiállítás várja az ünnepi megnyitás napját, amikor a Magyar Posta emlékbélyegzőt is használ a helyszínen, a bélyeggyűjtők pépes táborának örömére. Magyar népi iparművészet 1980. Hazánk nevezetes népmű-’ vészeti tájegységeinek legszebb hímzéseit,’ szőtteseit,' fafaragásait, festett és faragott bútorait, a fazekas-mesterek legszebb alkotásait mutatja be az a kiállítás, mely pénteken nyílt meg a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A népi iparművészeti tanács és a Magyar Néphadsereg Művelődési Háza az idén együttműködési megállapodást kötött. E kiállítás az első közös rendezvényük, melynek folytatása a művelődési központ népi iparművészeti szakkörének megala-j kítása lesz. Farkas András THIERY ÁRPÁD: Az elet dolpai (Paul Guimard nagyszerű címét alkalmazva) — deák■ Finis Hatvanban Két hét múlva avatják a galériát
