Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Heti külpolitikai össiefoglaäönk Á hét 3 kérdése í. Milyen új események zajloltak a/. Afganisztán körüli válságban? Világszerte megkülönbözte­tett figyelem kísérte azt a moszkvai bejelentést, hogy — Kabullal egyetértésben — részleges csapatkivonást haj­tanak végre Afganisztánból. Logikusan következett ez a lépés a korábban többször is elhangzott, legfelsőbb szinten ugyancsak megerősített állás­foglalásokból: a szovjet csa­tiatok addig és olyan mér­tékben maradnak Afganisz­tán területén, ameddig és ahogyan a helyzet megkíván­ja azt. Washingtonban és a NATO köreiben azonban furcsa ma­gatartást tanúsítottak. Miköz­ben azt követelték, hogy a szovjet csapatok azonnal tá­vozzanak Afganisztánból, s az Afganisztán körüli válsá­got ürügyként használták a feszültség kiélezésére — min­dent megtettek azért, hogy a helyzet ne juthasson nyugvó­pontra. Amerikai—kínai össz- i'áték kézdődött az afgán'el­lenforradalmárok felfegyver­zésére, s különösképpen jó behatolási terepnek tekin­tették a hosszú pakisztáni— afgán határt. Közben rém­hírek özönét zúdították a vi­lágra, a hónap ele'jén olyan híreket terjesztettek, hogy ge­rillák tízezrei fogták gyűrű­be Kabult. A hazugságlég­gömbök azonban szétpattan­tak, s éppen a lehetségessé vált részleges csapatkivonás bizonyítja, hogy a feltételek ugyan továbbra sem köny- nyűek, de Afganisztánban előrehaladt a konszolidáció folyamata, erősödött a rend és a biztonság. A moszkvai hír tehát min­denképpen kellemetlenül érinthette az amerikai fe- szültségkeltöket, de különö­sen kínos volt, hogy időben egybeesett a hét fejlett tő­kés ország velencei csúcsta­lálkozójával. Amely hivata­losan gazdasági jellegű, de mivel a gazdasági problémák manapság nem sok sikerél­ménnyel kecsegtetnek, a té­ma — tekintettel a közelgő amerikai választásokra is — erőteljesen áttolódott a világ- politikára. A nyugati szövet­ségesek egy része, főként Pá­rizs és Bonn, jóllehet nem értett egyet az Afganisztán megsegítésére irányuló szov­jet lépéssel, józanabb maga­tartást tanúsít és politikai kibontakozást keres. A szov­jet bejelentés, érthetően, meg­erősítette őket e szándékuk­ban. Annál inkább, hiszen a francia elnök nemrég tár­gyalt Varsóban Leonyid Brezsnyevvel, Schmidt kan­cellár pedig holnap készül Moszkvába. Ilyen körülmények között, az Egyesült Államok elnöke sem játszhatta egyszerűen a a „Mister No”, a mindenre nemet mondó szerepét. Car­ter olyan kijelentést tett, hogy Washington hajlandó lenne közreműködni egy át­meneti szakaszban, a válság rendezése során. Csakhogy hamarosan kitűnt, mit kell gyakorlatilag érteni e javas­lat alatt. Washington vala­miféle iszlám békefenntartó erő Afganisztánba küldését szeretné (nyilván pakisztáni és egyéb egységekre gondol­nak), hogy annak védelme alatt jobboldali fordulatot hajtsanak végre Kabulban, s ennek megfelelő kormány ve­gye át az ügyek intézését. Ezek az indítványok termé­szetesen elfogadhatatlanok. A rendezés alapját változatla­nul a kabuli kormány köz­ismert, háromlépcsős terve jelentheti: 1. szűnjék meg minden külső beavatkozást, szülessenek megfelelő nem­zetközi garanciák a Szovjet­unió és az Egyesült Államok részvételével; 3. e kibonta­kozás lehetőséget nyújt a szovjet csapatkontingens visz- szávonására irányuló tárgya­lásokra is. IMI. június U. ta&irnap A nagy élénkség ellenére — az amerikai álláspont me­revsége miatt — egyelőre nem történt közeledés. Az események tükrében azonban a világ jobban felmérheti a különböző szándékokat és vé­leményeket, saját, közvetlen tapasztalatai alapján alkothat ítéletet: ki akarja a kibonta­kozást és ki állít akadályo­kat annak útjába. 2. Mi történik a thaiföldi— kambodzsai határon? Lehet, hogy vannak csodák a világpolitikában, de alig­hanem hiba lenne túlzottan hinni bennük. Mindenesetre, szinte abban a pillanatban, hogy az amerikai feszültség­keltés nehézségekbe ütközött Afganisztán körül, egyszerre kiéleződött a helyzet a thai­földi—kambodzsai határon. Az előzményekhez tarto­zik. hogy Bangkokban né­hány napja közölték: megkez­dik a kambodzsai menekül­tek „önkéntes” hazatelepíté­sét a két ország határán el­helyezkedő menekülttáborok­ból. A hír feltűnést keltett, hiszen a nyugati propaganda korábban azt igyekezett ki­használni, hogy a harcok és az éhség következtében Kam­bodzsából tömegesen mene­kültek el az emberek. Egy visszatelepítés nyilván , en­nek az irányzatnak fordu­lását mutatta volna. Valójá­ban arról volt szó: a thai te­rületen, közvetlenül egy 2—5 kilométeres övezetben levő kiképzőtáborokból a kínaiak által támogatott „vörös ^hrner”, s a szélsőjobbolda­li „szabad khmer” (khmer serei) fegyveres gerillaegysé­geket dobnák vissza Kam­bodzsába, hogy az esős év­szak természeti viszonyait felhasználva, merényleteket, provokációkat kövessenek el. A kambodzsai kormányzat tiltakozott az ilyen visszate­lepítési tervek ellen, mire thai területről több betörés történt Kambodzsába, bele­értve néhány légitámadást is a határ menti körzetekben. Minden jel arra mutat, hogy afféle „tartalék”-válság- keltés zajlott, ha az egyik ponton remény csillan ß fe­szültség csökkenésére — Ázsia egy másik pontján sür­gősen gondoskodni kell az utánpótlásról... 3. Mit hozott az ankarai NATO-tanácsülés? Ismét időszerű a bölcs mondás: néha az az ;újság, hogy nincs újság. A bizony­talansággal és terrorizmussal hadakozó török főváros kül­ső képe csupán annyiban vál­tozott. hogy még több volt a rendőr, katona, biztonsá­gi 'ember a NATO ankarai tanácsülése kapcsán. Ami pe­dig a tárgyalótermet illeti: érvényesült az atlanti papír­forma. Egységnyilatkozatok, halvány tárgyalási készség hangoztatása, miközben meg­erősítették a decemberi, brüsszeli határozatokat. Már­pedig az eurorakéták telepí­téséről szóló döntés lehetet­lenné teszi, * hogy továbbha­ladjanak a megbeszélések ed­digi vágányán. A legérdekesebb Ankará­ban is az a tényező volt, amelyről hivatalosan nem ej­tettek szót. A nyugati ta­nácskozások egész vonulata, a két Velence, Ankara, a kétoldalú eszmecserék, az ellentmondó nyilatkozatok és a kevéssé udvarias levélvál­tások bizonyíthatják, hogy nincs teljes szinkron az Egye­sült Államok, s több fontos szövetségese között. Az el­lentéteket nem szabad túlér­tékelni, miután létezik egy alapvető atlanti és tőkés szo­lidaritás, de az eltérő hang­súlyok azért lényeges nézet- eltéréseket mutatnak a jelen­legi helyzet értékelését, va­lamint . az enyhülés jövőjét illetően. Washington, különböző esz­közökkel, szűkíteni szeretné a szakadékot — maga mögött akarja tudni szövetségeseit, minden esetben. Ezt azonban két dolog nehezíti: az ame­rikai külpolitika és az ame­rikai belpolitika. S az elnök- választási harc finise még inkább bonyolulttá , és kiszá­míthatatlanná teszi Washing­ton magatartását... Réti Ervin Nyugat-európai terrorizmus Lebukások tavasza Rossz idők járnak a leg- hirhedtebb nyugat-európai terroristacsoportokra: Olasz­országban és Franciaország­ban, márciustól napjainkig több mint félszáz nyugat­német, olasz, francia és spanyol fegyverest sikerült letartóztatni. A rendőrségi akciók bebizonyították azt, amit korábban csak gyaní­tottak a bűnüldözés szakér­tői: a legnagyobb nyugat­európai országok veszedel­mes terrorista szervezetei között szoros kapcsolatok vannak. Razziák Franciaországban Az első érzékeny • csapás még március végén érte a „politikai alvilág” mindenre elszánt fegyvereseit. A fran­cia rendőrség Párizs környé­kén őrizetbe vett 18 sze­mélyt, akik a „Közvetlen Akció” elnevezésű, francia szélsőjobboldali szervezet tagjai. Rejtekhelyeiken ki­sebb hadsereg számára ele­gendő arzenált találtak, fő­ként kézifegyvereket és rob­banóanyagokat. A dél-fran­ciaországi Toulonban kisebb, de értékesebb fogásnak ör­vendhetett a rendőrség: egy bérelt villában elfogtak 5 olasz terroristát, akik közül három a hírhedt „Vörös Brigádok” legtekintélyesebb tagjai közé tartozik. Egyi­kük az olasz hatóságok in­formációi szerint^U'. a „ka­tonai vezető”, aki egyik fő szervezője volt Moro elrablá­sának és meggyilkolásának. Kát társa ugyancsak közre­működött a keresztényde­mokrata vezető két évvel ezelőtti meggyilkolásában. Ezekhez a kipróbált ter­roristákhoz képest jelenték­telennek tűnik a nemzetkö­zileg nem túl ismert, még csak most formálódó francia terrorcsoport tagjainak elcsípése. Csakhogy a két rajtaütés szorosan összefügg. A „Közvetlen Akció” állító­lag a „Vörös Brigádok” mintájára próbálta kiépíteni szervezetét. Az olasz és a francia terroristák közötti kapcsolatot elsősorban az támasztja alá, hogy a pá­rizsi razzia során, vagy ezer kitöltetlen olasz személyi igazolványt es útlevelet fog­laltak le. A szálak összefutnak A kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat azonban ennél közvetlenebb bizonyítékok is mutatják. A touloni villá­hoz ugyanis a rendőrök egy elfogott baszk terrorista ré­vén jutottak el: őt egy ta­valyi rablás után nyomozva fogta el a francia rendőr­ség. Az akkor elrabolt 16 millió frankból sokat meg­találtak a baszk fiatalem­bernél, akinek kihallga­tása végül is az olaszok nyomára vezette a hatósá­gokat. Jól feltérképezhető tehát az összekötő szál Nyugat- Európa terrorizmustól leg­inkább sújtott országai kö­zött; így az olasz Vörös Bri­gádok együttműködése a baszk ET’A-val is. Az sem lehet véletlen, hogy éppen Párizsban bukkantak rá má­Változatlanul feszült a helyzet a közép-amerikai Salvadorban. Képünkön: a rendőrséggel történt egyik összecsapás után, három halott maradt a főváros utcáin (Fotó: AP — MTI — KS.) Közlemény Hanecker bukaresti tárgyalásairól BUKAREST: Gyümölcsözően és sokrétű­en fejlődik Románia és a Német Demokratikus Köz­társaság sokoldalú kapcsola­ta. A két ország a jövőben is arra törekszik, hogy szélesít­se az együttműködést, fej­lessze a kooperációkat és termelési kapcsolatokat. Mindkét ország a marxista— leninista elvekre épülve erő­síti barátságát, növeli együtt­működését a szocialista orszá­gokkal, a Varsói .Szerződés tagállamaival és aktívan hoz­zájárul a KGST tevékenysé­gének eredményességéhez. Ézt hangsúlyozza többek kö­zött az a közlemény és közös nyilatkozat, amelyet Erich Honecker bukaresti tárgyalá­sairól adtak ki a román fő­városban. Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP KB főtitkára, a nap folyamán Nicolae Ceausescu társasagában Brassóban meg­tekintette a traktorgyárat. Délután a két államfő Bu­karestben aláírta a tárgyalá­sokról készült közös nyilat­kozatöt. majd' barátsági nagygyűlésen méltatta Ro­mánia és az NDK barátságát, kapcsolatéinak fejlődését. jusban két régóta keresett nyugatnémet terroristanőre, Sieglinde Hofmanra és Ing­rid Barabasra. Az előbbi Jürgen Porto bankár meg­gyilkolásában, az utóbbi banknablásokban és Palmer bécsi gyáros elrablásában v'ett részt néhány esztende­je. A fő menedékhely Ezek a fejlemények meg­erősítették a nyugat-európai bűnüldöző szervek gyanúját: a nyugatnémet, olasz és spa­nyol terroristák fő menedék­helye. „hírbörzéje” és után­pótlási bázisa Franciaország — és elsősorban Párizs. Tavaszra azonban ez a me­nedék is veszedelmessé vált. pedig az olasz terroristák éppen mo-.-'-szekálnának rá biztos rejtekhelyekre. A „Vörös Brigádok” egyik le­tartóztatott tagjának ugyanis alaposan „eljárt a szája”, s * reiMprség hetek alatt több Nemzetközi kérdésekben Honecker és Ceausescu egyet­értett abban, hogy „folytatni kell az aktív béke-, enyhülési és biztonsági politikát”. Hangsúlyozták: küzdeni kell a leszerelés megvalósításáért, mindenekelőtt a nukleáris le­szerelés terén. Minden erő­vel harcolni kell az imperia­lizmus mesterkedései ellen, amellyel kísérletet tesz a hi­degháborús légkör visszaállí­tására. Az utóbbi időben az imperializmus veszélyezteti a békét és az enyhülést, éppen ezért szükséges, hogy vala­mennyi ország hatékony lé­péseket tegyen az enyhülés érdekében. Ilyen szempont­ból nagyra értékelték és rendkívüli jelentőséget tulaj­donítottak a Varsói Szerző­dés tagállamai május 15-i deklarációjának, amely szá­mos kezdeményezést tartal­maz a nemzetközi politikai légkör javítására. Mindkét fél aláhúzta, hogy az Afganisztánnal kapcsola­tosan kialakult helyzetet po­litikailag kell rendezni. Erich Honecker viszontlá- togatásra hívta meg Nicolae Ceausescut. A román állam­fő a meghívást köszönettel elfogadta. mint harminc ..brigadérost” fogott el. Külföldre mene­kült viszont ,Marco Donat- Cattin; az olász Keresztény- demokrata Párt főtitkárhe­lyettesének terrorista cselek­ményekkel vádolt fia. (Egyes feltételezések szerint maga Cossiga kormányfő értesítet­te az apát, hogy fia ellen le_ tartóztatási parancsot adtak ki —, ezért számosán az olasz miniszterelnök lemon­dását követelték.) A lebukások ellenére az elmúlt hetekben folytatódtak a terrorakciók Olaszország­ban. Lehet, hogy a meg­maradtak ezzel igyekeznek bizonyítani: szervezeteik nem gyengültek meg. Az elkese­redett akciók azonban nem változtatnak a tényen: az idei tavasz a lebukásoké volt. S ez jó jel az erőszak veszedelmes apostolai ellen vívott harcban. Avar Károly Schmidt hétfőn érkezik Moszkvába Hétfőn kezdődik Helmut Schmidt bonni kancellár moszkvai látogatása. A nyu­gatnémet kormányfő több megbeszélést folytat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP fő­titkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa EÍnöksé. gének elnökével. A kétna­pos látogatás munkajellegü, azon mindenekelőtt a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit és a két ország kap­csolatainak alakulását tár­gyalják meg, beleértve a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésének egyes té­máit is. Schmidt a tervek szerint már kedden délután visszautazik Bonnba. A nyu­gatnémet kancellár népes kí­sérettel érkezik a szovjet fővárosba, a tárgyalásokon részt vesz Genscher külügy­miniszter is. Eltűnt a repülőgép Hetvenhét utassal és négy­főnyi személyzettel a fedél­zetén, péntek este eltűnt az Itavia olasz légitársaság bel­földi járata. A DC—9-es tí­pusú gép Bolognából tartott Palermóba: felszállása után egy órával, a pilóta még be­jelentkezett a római légiki­kötő irányítótornyánál, de rö­viddel ezután a repülőgép el­tűnt. Az utolsó jelzés idő­pontjában a gép Nápolytól 70 kilométerrel nyugatra re­pült. A helyszínen azonnal megkezdődött a kutatás, amelybe bekapcsolódtak ka­tonai helikopterek, hajók és tengeralattjárók is. A kere­sést hátráltatja a Tirrén-ten- ger térségében tomboló szél­vihar. Hajózás iránt érdeklődők. FIGYELEM! A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat felvesz és betanít hajós fedélzeti munkakörben, 8. általánost végzett, úszni tudó dolgozókat. Két műszakos, heti váltásos munkarend! Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest, xm. Cserhalom u. 2., dunai kirendeltség, vagy: Szeged-Tá­pé. Berettyó u. 2. Az Április 4. . Gépipari Művek FELVESZ Hatvan. Mátra. Selyp környéki szerelési munkahelyeire: hegesztő, lakatos, ács-állványozó szakmunkásokat. JELENTKEZES: Április 4. Gépipari Művek szerelési kirendeltségén. Mátravidéki Erőmű, OLÁH OTTO főszerelőnél. ■ M ■­A „Vörös Brigádok” egyik utolsó áldozata: Prirto Anna. lo. a nápolyi városi tanács Lag ja (Fotó: UPI—MTI—KS) A politikai vihart kavart Marco Donat-Cattin (Fotó: AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents