Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
Heti külpolitikai össiefoglaäönk Á hét 3 kérdése í. Milyen új események zajloltak a/. Afganisztán körüli válságban? Világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte azt a moszkvai bejelentést, hogy — Kabullal egyetértésben — részleges csapatkivonást hajtanak végre Afganisztánból. Logikusan következett ez a lépés a korábban többször is elhangzott, legfelsőbb szinten ugyancsak megerősített állásfoglalásokból: a szovjet csatiatok addig és olyan mértékben maradnak Afganisztán területén, ameddig és ahogyan a helyzet megkívánja azt. Washingtonban és a NATO köreiben azonban furcsa magatartást tanúsítottak. Miközben azt követelték, hogy a szovjet csapatok azonnal távozzanak Afganisztánból, s az Afganisztán körüli válságot ürügyként használták a feszültség kiélezésére — mindent megtettek azért, hogy a helyzet ne juthasson nyugvópontra. Amerikai—kínai össz- i'áték kézdődött az afgán'ellenforradalmárok felfegyverzésére, s különösképpen jó behatolási terepnek tekintették a hosszú pakisztáni— afgán határt. Közben rémhírek özönét zúdították a világra, a hónap ele'jén olyan híreket terjesztettek, hogy gerillák tízezrei fogták gyűrűbe Kabult. A hazugságléggömbök azonban szétpattantak, s éppen a lehetségessé vált részleges csapatkivonás bizonyítja, hogy a feltételek ugyan továbbra sem köny- nyűek, de Afganisztánban előrehaladt a konszolidáció folyamata, erősödött a rend és a biztonság. A moszkvai hír tehát mindenképpen kellemetlenül érinthette az amerikai fe- szültségkeltöket, de különösen kínos volt, hogy időben egybeesett a hét fejlett tőkés ország velencei csúcstalálkozójával. Amely hivatalosan gazdasági jellegű, de mivel a gazdasági problémák manapság nem sok sikerélménnyel kecsegtetnek, a téma — tekintettel a közelgő amerikai választásokra is — erőteljesen áttolódott a világ- politikára. A nyugati szövetségesek egy része, főként Párizs és Bonn, jóllehet nem értett egyet az Afganisztán megsegítésére irányuló szovjet lépéssel, józanabb magatartást tanúsít és politikai kibontakozást keres. A szovjet bejelentés, érthetően, megerősítette őket e szándékukban. Annál inkább, hiszen a francia elnök nemrég tárgyalt Varsóban Leonyid Brezsnyevvel, Schmidt kancellár pedig holnap készül Moszkvába. Ilyen körülmények között, az Egyesült Államok elnöke sem játszhatta egyszerűen a a „Mister No”, a mindenre nemet mondó szerepét. Carter olyan kijelentést tett, hogy Washington hajlandó lenne közreműködni egy átmeneti szakaszban, a válság rendezése során. Csakhogy hamarosan kitűnt, mit kell gyakorlatilag érteni e javaslat alatt. Washington valamiféle iszlám békefenntartó erő Afganisztánba küldését szeretné (nyilván pakisztáni és egyéb egységekre gondolnak), hogy annak védelme alatt jobboldali fordulatot hajtsanak végre Kabulban, s ennek megfelelő kormány vegye át az ügyek intézését. Ezek az indítványok természetesen elfogadhatatlanok. A rendezés alapját változatlanul a kabuli kormány közismert, háromlépcsős terve jelentheti: 1. szűnjék meg minden külső beavatkozást, szülessenek megfelelő nemzetközi garanciák a Szovjetunió és az Egyesült Államok részvételével; 3. e kibontakozás lehetőséget nyújt a szovjet csapatkontingens visz- szávonására irányuló tárgyalásokra is. IMI. június U. ta&irnap A nagy élénkség ellenére — az amerikai álláspont merevsége miatt — egyelőre nem történt közeledés. Az események tükrében azonban a világ jobban felmérheti a különböző szándékokat és véleményeket, saját, közvetlen tapasztalatai alapján alkothat ítéletet: ki akarja a kibontakozást és ki állít akadályokat annak útjába. 2. Mi történik a thaiföldi— kambodzsai határon? Lehet, hogy vannak csodák a világpolitikában, de alighanem hiba lenne túlzottan hinni bennük. Mindenesetre, szinte abban a pillanatban, hogy az amerikai feszültségkeltés nehézségekbe ütközött Afganisztán körül, egyszerre kiéleződött a helyzet a thaiföldi—kambodzsai határon. Az előzményekhez tartozik. hogy Bangkokban néhány napja közölték: megkezdik a kambodzsai menekültek „önkéntes” hazatelepítését a két ország határán elhelyezkedő menekülttáborokból. A hír feltűnést keltett, hiszen a nyugati propaganda korábban azt igyekezett kihasználni, hogy a harcok és az éhség következtében Kambodzsából tömegesen menekültek el az emberek. Egy visszatelepítés nyilván , ennek az irányzatnak fordulását mutatta volna. Valójában arról volt szó: a thai területen, közvetlenül egy 2—5 kilométeres övezetben levő kiképzőtáborokból a kínaiak által támogatott „vörös ^hrner”, s a szélsőjobboldali „szabad khmer” (khmer serei) fegyveres gerillaegységeket dobnák vissza Kambodzsába, hogy az esős évszak természeti viszonyait felhasználva, merényleteket, provokációkat kövessenek el. A kambodzsai kormányzat tiltakozott az ilyen visszatelepítési tervek ellen, mire thai területről több betörés történt Kambodzsába, beleértve néhány légitámadást is a határ menti körzetekben. Minden jel arra mutat, hogy afféle „tartalék”-válság- keltés zajlott, ha az egyik ponton remény csillan ß feszültség csökkenésére — Ázsia egy másik pontján sürgősen gondoskodni kell az utánpótlásról... 3. Mit hozott az ankarai NATO-tanácsülés? Ismét időszerű a bölcs mondás: néha az az ;újság, hogy nincs újság. A bizonytalansággal és terrorizmussal hadakozó török főváros külső képe csupán annyiban változott. hogy még több volt a rendőr, katona, biztonsági 'ember a NATO ankarai tanácsülése kapcsán. Ami pedig a tárgyalótermet illeti: érvényesült az atlanti papírforma. Egységnyilatkozatok, halvány tárgyalási készség hangoztatása, miközben megerősítették a decemberi, brüsszeli határozatokat. Márpedig az eurorakéták telepítéséről szóló döntés lehetetlenné teszi, * hogy továbbhaladjanak a megbeszélések eddigi vágányán. A legérdekesebb Ankarában is az a tényező volt, amelyről hivatalosan nem ejtettek szót. A nyugati tanácskozások egész vonulata, a két Velence, Ankara, a kétoldalú eszmecserék, az ellentmondó nyilatkozatok és a kevéssé udvarias levélváltások bizonyíthatják, hogy nincs teljes szinkron az Egyesült Államok, s több fontos szövetségese között. Az ellentéteket nem szabad túlértékelni, miután létezik egy alapvető atlanti és tőkés szolidaritás, de az eltérő hangsúlyok azért lényeges nézet- eltéréseket mutatnak a jelenlegi helyzet értékelését, valamint . az enyhülés jövőjét illetően. Washington, különböző eszközökkel, szűkíteni szeretné a szakadékot — maga mögött akarja tudni szövetségeseit, minden esetben. Ezt azonban két dolog nehezíti: az amerikai külpolitika és az amerikai belpolitika. S az elnök- választási harc finise még inkább bonyolulttá , és kiszámíthatatlanná teszi Washington magatartását... Réti Ervin Nyugat-európai terrorizmus Lebukások tavasza Rossz idők járnak a leg- hirhedtebb nyugat-európai terroristacsoportokra: Olaszországban és Franciaországban, márciustól napjainkig több mint félszáz nyugatnémet, olasz, francia és spanyol fegyverest sikerült letartóztatni. A rendőrségi akciók bebizonyították azt, amit korábban csak gyanítottak a bűnüldözés szakértői: a legnagyobb nyugateurópai országok veszedelmes terrorista szervezetei között szoros kapcsolatok vannak. Razziák Franciaországban Az első érzékeny • csapás még március végén érte a „politikai alvilág” mindenre elszánt fegyvereseit. A francia rendőrség Párizs környékén őrizetbe vett 18 személyt, akik a „Közvetlen Akció” elnevezésű, francia szélsőjobboldali szervezet tagjai. Rejtekhelyeiken kisebb hadsereg számára elegendő arzenált találtak, főként kézifegyvereket és robbanóanyagokat. A dél-franciaországi Toulonban kisebb, de értékesebb fogásnak örvendhetett a rendőrség: egy bérelt villában elfogtak 5 olasz terroristát, akik közül három a hírhedt „Vörös Brigádok” legtekintélyesebb tagjai közé tartozik. Egyikük az olasz hatóságok információi szerint^U'. a „katonai vezető”, aki egyik fő szervezője volt Moro elrablásának és meggyilkolásának. Kát társa ugyancsak közreműködött a kereszténydemokrata vezető két évvel ezelőtti meggyilkolásában. Ezekhez a kipróbált terroristákhoz képest jelentéktelennek tűnik a nemzetközileg nem túl ismert, még csak most formálódó francia terrorcsoport tagjainak elcsípése. Csakhogy a két rajtaütés szorosan összefügg. A „Közvetlen Akció” állítólag a „Vörös Brigádok” mintájára próbálta kiépíteni szervezetét. Az olasz és a francia terroristák közötti kapcsolatot elsősorban az támasztja alá, hogy a párizsi razzia során, vagy ezer kitöltetlen olasz személyi igazolványt es útlevelet foglaltak le. A szálak összefutnak A kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat azonban ennél közvetlenebb bizonyítékok is mutatják. A touloni villához ugyanis a rendőrök egy elfogott baszk terrorista révén jutottak el: őt egy tavalyi rablás után nyomozva fogta el a francia rendőrség. Az akkor elrabolt 16 millió frankból sokat megtaláltak a baszk fiatalembernél, akinek kihallgatása végül is az olaszok nyomára vezette a hatóságokat. Jól feltérképezhető tehát az összekötő szál Nyugat- Európa terrorizmustól leginkább sújtott országai között; így az olasz Vörös Brigádok együttműködése a baszk ET’A-val is. Az sem lehet véletlen, hogy éppen Párizsban bukkantak rá máVáltozatlanul feszült a helyzet a közép-amerikai Salvadorban. Képünkön: a rendőrséggel történt egyik összecsapás után, három halott maradt a főváros utcáin (Fotó: AP — MTI — KS.) Közlemény Hanecker bukaresti tárgyalásairól BUKAREST: Gyümölcsözően és sokrétűen fejlődik Románia és a Német Demokratikus Köztársaság sokoldalú kapcsolata. A két ország a jövőben is arra törekszik, hogy szélesítse az együttműködést, fejlessze a kooperációkat és termelési kapcsolatokat. Mindkét ország a marxista— leninista elvekre épülve erősíti barátságát, növeli együttműködését a szocialista országokkal, a Varsói .Szerződés tagállamaival és aktívan hozzájárul a KGST tevékenységének eredményességéhez. Ézt hangsúlyozza többek között az a közlemény és közös nyilatkozat, amelyet Erich Honecker bukaresti tárgyalásairól adtak ki a román fővárosban. Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP KB főtitkára, a nap folyamán Nicolae Ceausescu társasagában Brassóban megtekintette a traktorgyárat. Délután a két államfő Bukarestben aláírta a tárgyalásokról készült közös nyilatkozatöt. majd' barátsági nagygyűlésen méltatta Románia és az NDK barátságát, kapcsolatéinak fejlődését. jusban két régóta keresett nyugatnémet terroristanőre, Sieglinde Hofmanra és Ingrid Barabasra. Az előbbi Jürgen Porto bankár meggyilkolásában, az utóbbi banknablásokban és Palmer bécsi gyáros elrablásában v'ett részt néhány esztendeje. A fő menedékhely Ezek a fejlemények megerősítették a nyugat-európai bűnüldöző szervek gyanúját: a nyugatnémet, olasz és spanyol terroristák fő menedékhelye. „hírbörzéje” és utánpótlási bázisa Franciaország — és elsősorban Párizs. Tavaszra azonban ez a menedék is veszedelmessé vált. pedig az olasz terroristák éppen mo-.-'-szekálnának rá biztos rejtekhelyekre. A „Vörös Brigádok” egyik letartóztatott tagjának ugyanis alaposan „eljárt a szája”, s * reiMprség hetek alatt több Nemzetközi kérdésekben Honecker és Ceausescu egyetértett abban, hogy „folytatni kell az aktív béke-, enyhülési és biztonsági politikát”. Hangsúlyozták: küzdeni kell a leszerelés megvalósításáért, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés terén. Minden erővel harcolni kell az imperializmus mesterkedései ellen, amellyel kísérletet tesz a hidegháborús légkör visszaállítására. Az utóbbi időben az imperializmus veszélyezteti a békét és az enyhülést, éppen ezért szükséges, hogy valamennyi ország hatékony lépéseket tegyen az enyhülés érdekében. Ilyen szempontból nagyra értékelték és rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak a Varsói Szerződés tagállamai május 15-i deklarációjának, amely számos kezdeményezést tartalmaz a nemzetközi politikai légkör javítására. Mindkét fél aláhúzta, hogy az Afganisztánnal kapcsolatosan kialakult helyzetet politikailag kell rendezni. Erich Honecker viszontlá- togatásra hívta meg Nicolae Ceausescut. A román államfő a meghívást köszönettel elfogadta. mint harminc ..brigadérost” fogott el. Külföldre menekült viszont ,Marco Donat- Cattin; az olász Keresztény- demokrata Párt főtitkárhelyettesének terrorista cselekményekkel vádolt fia. (Egyes feltételezések szerint maga Cossiga kormányfő értesítette az apát, hogy fia ellen le_ tartóztatási parancsot adtak ki —, ezért számosán az olasz miniszterelnök lemondását követelték.) A lebukások ellenére az elmúlt hetekben folytatódtak a terrorakciók Olaszországban. Lehet, hogy a megmaradtak ezzel igyekeznek bizonyítani: szervezeteik nem gyengültek meg. Az elkeseredett akciók azonban nem változtatnak a tényen: az idei tavasz a lebukásoké volt. S ez jó jel az erőszak veszedelmes apostolai ellen vívott harcban. Avar Károly Schmidt hétfőn érkezik Moszkvába Hétfőn kezdődik Helmut Schmidt bonni kancellár moszkvai látogatása. A nyugatnémet kormányfő több megbeszélést folytat Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa EÍnöksé. gének elnökével. A kétnapos látogatás munkajellegü, azon mindenekelőtt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kapcsolatainak alakulását tárgyalják meg, beleértve a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének egyes témáit is. Schmidt a tervek szerint már kedden délután visszautazik Bonnba. A nyugatnémet kancellár népes kísérettel érkezik a szovjet fővárosba, a tárgyalásokon részt vesz Genscher külügyminiszter is. Eltűnt a repülőgép Hetvenhét utassal és négyfőnyi személyzettel a fedélzetén, péntek este eltűnt az Itavia olasz légitársaság belföldi járata. A DC—9-es típusú gép Bolognából tartott Palermóba: felszállása után egy órával, a pilóta még bejelentkezett a római légikikötő irányítótornyánál, de röviddel ezután a repülőgép eltűnt. Az utolsó jelzés időpontjában a gép Nápolytól 70 kilométerrel nyugatra repült. A helyszínen azonnal megkezdődött a kutatás, amelybe bekapcsolódtak katonai helikopterek, hajók és tengeralattjárók is. A keresést hátráltatja a Tirrén-ten- ger térségében tomboló szélvihar. Hajózás iránt érdeklődők. FIGYELEM! A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat felvesz és betanít hajós fedélzeti munkakörben, 8. általánost végzett, úszni tudó dolgozókat. Két műszakos, heti váltásos munkarend! Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezni lehet: Budapest, xm. Cserhalom u. 2., dunai kirendeltség, vagy: Szeged-Tápé. Berettyó u. 2. Az Április 4. . Gépipari Művek FELVESZ Hatvan. Mátra. Selyp környéki szerelési munkahelyeire: hegesztő, lakatos, ács-állványozó szakmunkásokat. JELENTKEZES: Április 4. Gépipari Művek szerelési kirendeltségén. Mátravidéki Erőmű, OLÁH OTTO főszerelőnél. ■ M ■A „Vörös Brigádok” egyik utolsó áldozata: Prirto Anna. lo. a nápolyi városi tanács Lag ja (Fotó: UPI—MTI—KS) A politikai vihart kavart Marco Donat-Cattin (Fotó: AP—MTI—KS)
