Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
*T"* Hol tart ! a uiunkástovábbképzés? i Lassan tíz éve, hogy megjelent a munkások tovább- , képzésével foglalkozó kormányhatározat. Meglehet, : furcsának tűnik, hogy ilyen magától értetődő felada- : :ot külön kormányhatározattal kell hangsúlyozni, ám • erre is csak azért volt szükség, mert e feladat a vál- : lalatok s munkáltatók számára mégsem volt olyan I magától értetődő. A munkaerő-gazdálkodással össze- ' Higgő nagy gondjaink egyike ugyanis, hogy a foglal- ; Toztatottak szakmai összetétele és képzettsége eltér kívánatos munkaerő-szükséglet ugyancsak kívánatos iérkezetétől. A gond már az iskolákban is felfedez- : hető: egyre tágul az újonnan munkába lépők iskolai • végzettsége és a meglevő munkakörök képzettségi • génve közötti szakadék. A munkahelyi képzés pe- 1 dig csak lassan reagal az ebből adódó oktatási fel- ! adatokra. ; Igaz: napjainkra már kialakultak a munkásto- : vábbképzési rendszer szervezeti keretei, s megvannak • -a minimális — helyenként ennél kedvezőbb — sze: mélyi és tárgyi feltételek S mégis: az egész rendszer : meglehetősen döcögve, nehézkesen, s bizony eléggé • alacsony hatékonysággal működik. Ha megpróbálko; zunk valamiféle, rövidre fogott oknyomozással, akkor : mindenekelőtt a jelenlegi rendszer alapelveit kell j szemügyre vennünk. Ezek egyike: minden munkás- : nak öt-nyolc évenként el kell végeznie az éppen • esedékes továbbképző tanfolyamöt. E kötelezettség a ■ jelzett időszakonként, legalább 3—3.5 millió munkást ! érint, azaz évenként a munkásállomány 16—17 szá- ! zalékát (körülbelül félmillió embert). Mi történik ak• kor — kormányhatározatról lévén szó! —, ha ezt az j alapelvet végül is nem sikerül a gyakorlatban meg• valósítani? Semmi nem történik! A határozat ugyan■ is nem fogalmazta meg az esetleges szankciókat. S : feltehetően azért nem fogalmazta meg. mert a ren• deletalkotók is azon a véleményen voltak, hogy ez • csak afféle kívánatos, de nem feltétlenül szükségsze- : rű tennivaló lenne. A rendeletalkotók ugyanis •— j feltehetően — azzal is tisztában voltak, hogy ha ■ évente valóban félmillió munkást kellene 50—150 : órára a tantermekbe ültetni, s oktatásukhoz több : tízezer — többnyire felsőfokú végzettséggel rendel• kező szakembert biztosítani, akkor ez 30—90 millió : órát venne igénybe, aminek nagy része a munka- j időből esne ki, s persze jócskán megrövidítené a to- ; vábbkéoz<-sre kötelezetlek szabad idejét is. Mindez : mégis jó lenne, és megérné, ha ily módon a munká- : sok — úgyn .' U, r u követni, tudnák a • rohamosan változó technikai, műszaki ismeretekét. Ha elfogadjuk, .hogy ,,közepes fejlettségünk” • egyik meghatározója az a kérlelhetetlen tény. hogy ; iparunk műszaki és technikai kultúrájára korántsem : a robbanásszerű változások a jellemzőek, akkor e ha• talmas munkástömeg viszonylag rövid időszakon• kénti továbbképzése alig jelenthet többet, mint amit ! egy intézményesített „ismétlő iskola” nyújthat. • Csoda-e. ha a tisztázatlan alapelvek meglehetősen : fura fakorláthoz vezetnek? A vállalatok egy része : egyszerűen mellőzi a továbbképzéssel kapcsolatos • kormányhatározat végrehajtását. Másutt — ahol : már komolyabban veszik e határozat előírásait — kü> lönboző’ formai megoldásokkal póbálják „letudnj” a • továbbképzésből adódó feladatokat. (Továbbképzés- ; nek számít például az egyszerű biztonságtechnikai 5 tanfolyam is.. ) megint másutt azokat irányítják to• vábbképzésre akiknek munkája átmenetileg nélkülöz- : hető, s persze vannak — szép számmal —.olyan vál- j lalatok is, ahol minden lehető és lehetetlennek látszó feltételt biztosítanak, hogy megoldhassák a valóban í szükséges, és valóban hasznos továbbképzést. De ők 5 sem a segéd- és betanított munkásokra koncentrál• nak elsősorban — már csak azért sem, mert e mun- : káskategória továbbképzési tartalma tisztázatlan —, j hanem a szakmunkásokra. S e gyakorlat — jellemző ■ módon — a dinamikusan fejjődő, vagy a dinamikus I fejlődés lehetősége előtt álló iparágakra ' jellemző f (például: vegyipar, híradástechnika, méginkább a • műszeripar stb.). Kutathatnánk más okok után is, de tán ennyi is | elegendő annak feltételezéséhez, hogy a már mun• kaviszonyban levő munkások szakmai továbbképzése | nem annyira a központi rendeletek, határozatok és ; előírások függvénye, mint inkább a gazdálkodás va• lóeágos körülményeiből adódó szükségszerűség. S téj mánk e ponton kapcsolódik a gazdaságfejlesztés ál- S talánosabb kérdéseihez. Ha nincs — és valóban nincs! « — akadálya a szelektív iparfejlesztésnek, ha megte} remtödnek az intenzív műszaki fejlesztés lehetőségei, • ha megszűnik a vállalatok közötti — és napjainkra : már tökéletes simaságára csiszolódott — nivellálódás, | ha a munkásoknak sem mindegy, hogy hol. melyik ; áilalatnál .dolgoznak, akkor a munkáltatók majd ar- | ra is ügyelnek, hogy gazdálkodási stratégiájuknak megfelelő képzettségű munkavállalókat alkalmazza- j nak. Másként ugyanis nem boldogulhatnak. S persze: ! e kívánatos állapot esetén, nem lesz szükség központi, í s meglehetősen adminisztratív színezetű határoza■ tokra. Továbbképzési határozatra sem, ami racionális S megfontolásokból kiindulva ugyan, de végül is néni fi sok sikerrel próbálkozott annak előírásával, hogy a ■ munkahelyeken műveltebb és szakmailag képzettebb • munkásoknak kell dolgozniuk. : Vértes Csaba n z én házam az én váram — mondja a szólás, jelezve ezzel, ha ■ becsukja , maga mögött háza (lakása) ajtaját. senkinek semmi köze ahhoz, ami a négy falon belül történik. Áz már a magánügye. De valóban meddig is magánügy — és mint ilyen tiszteletben tartandó — mindaz, ami' a lakásokban történik? Ügy tűnik: a végletekig. Mert sokszor vagyunk hajlandók süket fülekkel elmenni a meglehetősen nagy hangon zajló családi problémák mellett azzal, hogv az két ember ügye, nem ránk tartozik. o o o o Részlet egy levélből: „Olvastam a cikket: Alkohol az öltözőszekrényben. Sajnos, nekem is ilyen problémám van. A férjem is iszik, négyen vagyunk és egv fizetésből élünk. S még a fizetés is kevés. A gyár melletti kis boltban kiflis zacskókba csomagolják a kétdecis pálinkát. o.t isszák meg a bolt mellett az ijszakai műszak után. Ha az éjszaka után reggel hétre esik a fizetés, nyolcig ott isznak és utána mér nem hazafelé mennek, hanem a városba, mert mire beérnek, ott is adnak már italt. íav nagyon kevés pénz jut haza, alig elég az ennivalóra, nem hogy még a lakásra is. Kérném, ha lehetne, ne adjanak ezekben a boltokban italt. Higgyék el, rettegés az életem, segítsenek, ha lehet. Nagyon kérem! Biztosan em én vagyok az egyedüli, aki ezt kívánja. Nagyon sokat szenvedünk és éhezünk az ital miatt... o o o o — Tudjuk, ott isznak, valóban nem messze a bolttól. De kérem, mit tehetünk.- A bolt már a gyár területén kívül van. Ha odantennénk. elküldenének bennünket melegebb éshailatra, mert ne? künk csak ahhoz van közünk. ogy a gyárba ne hozhassanak italt. Még azt sem tudjuk mindig megakadályozni. A bolt nyitva van. ott joga van bárkinek vásárolni. Ezernyien jönnék be műszakra. emberileg lehetetlen, hogy mindenkinek belenézzünk a táskájába. Akiről tudjuk, hogy szereti az italozást, annak néha megnézzük a táskáját. De csak befelé menet szólhatunk az italért.. A gyárkapun kívül semmi közünk hozzá! Hogy megtütsák az árusítást? A közelben van a lakótélén, akkor azoknak be kellene menniük egy üveg italért a városba. Mégsem lehet büntetni egy lakótelepet azért, mert részeges emberek is vannak. o o o o A taggyűlés jegyzőkönyvéből: „A titkár elvtárs ismerteti, hogy X. Y. bárttag el- n a Szervezeti Szabályzatban foglaltak megsértése miatt pártfegyelmi eljárást kel lett indítani. A fegvelmi bizottság elnöke: ...megállapítottuk, hogv a nevezett aznap italozott a gvári kantin-n másokkal egvütt. Italo- 7.’ után — a kantinban már nem szolgálták ki erősen ittas állapota miatt — felszálltak az autóbuszra, s ott az ellenőrrel, aki az ittasság miatt szólt, szóváltásba keveredtek. A szóváltást tetle- gesség követte, s a nevezett elvtárs ellen eljárást indítottak. A felszólalók közül: Nagyon becsületesen, rendesen végzi a munkáját. Soha nem késik, ott van minden társadalmi megmozdulásnál, társadalmi munkája is van. Csak esetenként italozik, igaz, hogy akkor kötekedővé válik és akkor a családban is baj van. ha részegen megy haza. .. Mindenki tudja róla. hogy rendes munkás csak inni nem kellene elhívni. Mert ha elkezdi, nem tudja abbahagyni. És akkor baj van. .. Én egyetértek azzal, hogy fegyelmit kap. de hol vannak azok, akikkel együtt ivott.. .?!” o o o o Eg'y tanácsi illelékes elbeszéléséből: Kétségbeesett asszonyka jött be a tanácshoz. Évek óta rettegésben élnek a férje miatt, aki iszik. Nem ad haza pénzt, üti a gyerekeket, az asszonyt késsel zavarássza. Az ólban töltik az éjszakát, vagy valamelyik jószívű szomszéd fogadja be őket. Kéri, hogy küldjük a férjét elvonókúrára. A törvényesség megszabja az eljárás módját. így kezdünk hozzá. Első a (#ör- nvezettanulmány. Megyek a szomszédokhoz, akik jó néhány éjszakát töltöttek már álmatlanul, amikor állt a parádé. A jobb oldali szomszéd: Mi, kérem, nagyon magunknak való emberek vagyunk, nem járunk össze senkivel. Nem tudjuk, hogy élnek a szomszédok. . . A bal oldali: Hallottuk, hogy a férfi néha iszik, de mi nem tudunk semmit. Este. ugye. megy a tévé, azt nézzük. . . Az utcabeliek: Mondják; hogy a férj néha zavargássza .a családot, de mi nem szoktunk beleavatkozni.... az ő családi ügyük. .., nem szívesen megy az ember tanúskodni. ... ugye. kérem. jobb. ha nem avatkozunk semmibe. egy ilyen rabbiátus ember még a feleségemen állna bosszút... És a környezettanulmány után ott állunk megfürödve. senki sem akar tanúskodni. Sajnálják az időt a bírósági tárgvalás- ra, senki sem vállalja, hogv egy garázda emberrel szembekerüljön. S az még a jobbik eset. ha az ügv közepén nem jelenik mee az assznnv. hogy hagyjuk abba az egészet mert a férje megígérte, hogy megváltozik, s ő egyelőre még ad egy esélyt. o o o o Egy magánbeszélgetésből: „Mindenki felnőtt ember. Ha leülök valakivel inni egy-két pohárral, nekem ne jöjjenek másnap, hogy én is felelős vagyok, mert az illető összetörte magát, vagy a lakást, vagy a feleségét. Mindenki tudja, mennyű bír el. Én leteszem a poharat, s elköszönök. ha úgy érzem, most már sok lenne. Azt ne kívánja tőlem a társadalom, hogy hazavigyem az ölemben az ürgét, Az ő dolga, ha sokat iszik. Aki nem bírja, vagy nem tud magának parancsolni, az ne igyék egy pohárral sem. Jól néznénk ki, ha rátukmálnánk egymásra, hogy azért is felelősek vagyunk, mert a másik iszik. Mindenki magáért felelős. o o o o Egy panaszos levél vizsgálati anyagából: A bíróság nekem ítélte a két gyereket, s arra is ítéletet hozott, hogy a volt férjemnek el kell hagynia a lákást. Ennek két éve. És éppen úgy szenvedünk tőle. mint azelőtt. Semmi sem változott. Ha úgy jön haza. hogy nem veszem észre, nekem esik a gyerekek előtt és ütni kezd. Ha sikerül magunkra zárni az ajtót, ott ordítozik előtte, hogy betöri és kiírt bennünket. Néha a szomszédok híviák ki az URH-t. Akkor egy hétig csend van. aztán kezdődik minden elölről. De meddig kell még ezt tűrnünk? Nincs pénzem, hogy kifizessem a lakás árának a felét, ahogy követeli — mert OTP-lakásunk van. És nem is lesz. hiszen a gyermektartást sem fizeti rendesen. Örülök, hogv megélünk, miközben még törlés ztem is a részleteket. o o o o Egy négyszemközt elhangzott, hangsúlyozottan bizalmas közlés: Tudjuk, mi folyik az alattunk levő lakásban. Ha hangosabban szól a rádió, az áthallatszik. hat akkor hogyne hallatszana át a sikoltozás, az ordítozás. a zuhanó szék zaja. Éppen elegünk van a szomszédságból. de mit tehetünk. Menetrendszerűen minden hét végén részegen jön haza az apuci. Nem telik bele fél óra és megkezdődik a cirkusz. Egymás után világosodnak ki az ablakok, mert . mindenki hallja. Mikor végre valaki megelégeli, rájtík zörög, akkor ki tántorog a férj és elzavarja. Még jó. ha nem üti meg. Mióta megverte a szomszédját, már senki sem mer bezörögni hozzájuk. Valaki azért mindig akad. aki felhívja a rendőrséget, de amikor meghalljuk a sziréna' hangját, leoltjuk a villanyt, úgy teszünk, mint akik melyen alszanak. Mi mást tehetnénk? Elviszik a férfit, de másnap hazaengedik. Rcl leg tőle a szomszédság. Kinek van arra szüksége, hogy leüsse? Csináljon vele vala mit a rendőrség. Csak bennünket hagyjanak békén. Sajnáljuk az asszonyt, meg a gyerekeket is, de... O O O O Egy panaszos fiatalember: Ha elmondom a bánatomat, mindenki mosolyog rajtam. Mert mindig csak arról olvasok. hogy részeges a férj és üldözi a családját. Én. kérem, nem iszom meg egv fröccsöt sem. a szagát sem bírom. A feleségem iszik. S ha beiszik, akkor nem törődik a gyerekkel, ordíthat az éhségtől, de nem eteti meg. Nem is mos rá, nem is teszi tiszta pelenkába sem. Nem is tudom, hogyan történt. Én Pesten dolgozom, hetenként egvszer jövök ha, za. Eleinte még csak azt vettem észre, hogy gyanúsan szeszszaga van a feleségemnek. Azt mondja az anyja, adott neki egy kis rumot, mert fájt a gyomra. Aztán egyre piszkosabb lakásba jöt- tem haza. A szomszédok állítottak meg a végén, hogv nézzek már egyszer haza hét. közben is. mert a gyereket órákra bezárja, éjszaka meg vendégek járnak nálunk. Elővettem egy szóra, először tagadott, aztán összepakolta , a holmiját és otthagyott. Most az anyám gondozza a gyereket. A bíróság megítélte a gyermektartást, a gyereket is nekem ítélték, mert az anyja alkoholista. Ügy váltogatja a munkahelveit. hogy mire utána küldik a letiltást, már nem is dolgozik ott. Arról sajnos nem írnak az újságok, hogs- *z anyák se mindig olyan jók.'.. , o o o o Íme emberi sorsok, tragédiák néhánv sorban elmesélve. Ügv mondják, családi iigvek. Magánügyek. De meddig azok? És magán- ügy-e. hogy egy asszony hónapokig fekszik az idegosztályon megnyomorítva? Hogy egy gyermek rebbenő ijedelemmel. állandóan védekezésre készen szorong az iskolapadban. s nem tud tanulni? Hogy határozatok' születnek, amelyek indoklása: állami gondozásba vételét azért kellett elrendelni, mert a szülő (szülők) italo-; zása miatt veszélyeztetett), környezetben élnek? Deák Rózsi oooo-oo-qo-ooooooooooooooq 000000000000 0-000-0000 o 1 Mi nem tudunk | semmit? 6 ' * OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0QOOOOOOOOOO0OOOOOOOO KORN1SS DEZSŐ: LAOOKON
