Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
Pamlagon (1941) Festmények 9 múzeumban Herman Lipót festőművész özvegye mintegy száz festményt és száz grafikát ajándékozott Gyöngyös városnak. melyet állandó kiállításon a gyöngyösi Mátra Múzeumban tekinthetnek meg a képzőművészet barátai. Női arckép (1927) (Szabó Sándor repr.) Ái érett Kosztolányi Kiss Ferenc könyvéről Kosztolányi nagy müvének szemléletét, a gondolkodás belső logikáját finom meglátásokkal, érzékeny elemző és beleélő képességgel bontja ki Az érett Kosztolányi című könyv szerzője: Kiss Ferenc. Az Irodalomtörténeti Könyvtár sorozatban megjelent vaskos könyv a jelenkori irodalomtörténetírás legmagasabb szintjén érvényesíti a történeti, esztétikai szempontot és a műelemzés értékfeltáró eszközeit. Kiinduló pontja, hogy a legnagyobbaknál, Adynál. József Attilánál sem felesel egymással a gondolkodó és a különböző műfajokban alkotó író. Ezért egységes, oszthatatlan és bonthatatlan egész a Kosztolányi-életmű is. Kiss Ferenc műértelmezéseiben sodró erejű szenvedély. munkál: a kritikai bátorsággal párosult esztétikai minősítés igénye. Vallja, hogy a nagy művek szépsége mélyről fakad, megalkotásukban az író egész személyiségét mozgósítja. Éppen ezért a legnagyobb művek mutatják a legpregnánsab- ban az író egyéniségét, művészetének ismérveit: erényeit, és fogyatékosságait. Az irodalomtörténész Kiss Ferenc rá tud hangolódni az egyes művekre, legyen szó a Néró. a Pacsirta, Édes Anna című regényekről, vagy akar a Szegény kisgyermek panaszairól. az Esti-novellákról, avagy a Számadás teljes irodalomtörténeti összefoglalásáról. A távlatbán értékelő és elemző irodalomtudós felelősségével állítja középpontba a müveket, vizsgálja jelentésüket, az írói üzenet sokrétűségét. Kimutatja, hogy az egyes műveket milyen hatalmas gondolkodói intellektus rendezte organikus egész- szé. korról és emberről hitelesen szóló alkotássá. A egyes művek keletkezéstörténetének külső és belső indítékait a filológiai kutgtás lehetőségeinek felhasználásával is pontosítja. Figyelmét a műbe rejtett írói alapszándék megvalósulására koncentrálja. Számol a hatáslehetőségekkel, a korban és alkatban rejlő rokon és rokonítható tényezőkkel, de az ösztönzések, tanulságos párhuzamok nem tévesztik meg. Tudja, hogy a hatáskutatásban erőteljes kritikát kell alkalmazni, és a Kosztolányi formátumú írók már főként csak sajat hajlamaikra figyelnek. Kiss Ferenc szinte alapkutatást végezve tanulmányozta át a hatalmas Kosz- tolányi-életmü nagy részét, hogy szintézisre alkalmas eredményeket tárhasson fel. Az életrajzi mozzanatok, a levelezés, az újságcikkek sokasága, a különböző műfajokban elért eredmények, a személyes és társadalmi-történelmi indítékok az irodalomtörténeti értékek mellett finoman árnyalt műelemzésben segítették feltárni az egyes alkotások esztétikumát. De nemcsak a beleélés, azonosulás példáit, hanem a bírálat, a kritika hangját is felfedezhetjük a könyvben. Kosztolányi az elindítója a nevezetes Ady-pörnek. Ady értékelése körül hosszú és szenvedélyes polémia bontakozik ki. Minden lényegi összetevőjében megismerhetjük az Ady-reviziót Kiss Ferenc elfogulatlan összegezésében. A Kosztolányi iránti tisztelet nem akadályozza a határozott megítélésben, de az Ady iránti elkötelezettség sem a' helyes értékelésben. Számára a mértéktartó, tárgyilagos elemzés, a történelmi tanulság fontosabb minden egyoldalú túlzásnál. Az ominózus Ady*-revízióban sok korjéllemző ismérvet fedezhetünk fel. Az 1920 utáni nemzeti és társadalmi válságban radikális ertekatr arideződés ment végbe, amelynek az irodalom csupán egyik, igaz, hogy talán a legerzék- letesebb fokmérője. Az Ady- korban kulcsszónak számító zseni és egyéniség helyett új értékmérő fogalmak jelentek meg: a mii és a remekmű, a mesterségbeli tudás, az esztétikai hibátlanság és tökéletesség eszményképei. Ignotus zseniesztétikáját felváltotta a műesztétika. Tehát, a társadalmi-politikai válság mélyén egy erőteljes ízlésváltás is meghúzódik, amely éreztette hatását az Ády-pör- . ben is. Egy vitában nem a résztvevők száma, hanem az ervek igazsága a döntő. Kosztolányi a legelfogultabb Ady-rajongóknál is jobban elvetette a sulykot. Nem az egyes irányzatok értékei, hanem az érdekei kerültek előtérbe a vita során. Az Ady- pörnek egyetlen pozitívuma volt csupán: kiderült, hogy Adyt nem lehet és nem szabad kisajátítani, a teljes Adyt kell vállalni, aki a forradalomba menetelő magyar valóságot, egy nagy történelmi kataklizmát máig érvényes költői szintézisben tudott megfogalmazni. Az Adyta rámúmiázott sallangok, sztereotípiák veszélyét is jelezte a vita. amelyből a ..nemzet-ragasztó". ..emberségnövesztő” költő- győzedelmesen, tisztult feny- nyel került ki. Kiss Ferenc könyvet a műelemzés, a műertés mintapéldájaként forgathatják mindazok, akiknek szánja: a ma gyár értelmiség széles rétegei. Mindazok, akiknek az értelmiségi lét nemcsak társadalmi léthelyzetet, hanem a gondolkodásnak és a ma gatartásnak a minőseget is jelenti. (Akadémiai, 198V.) Cs. Varga István A gyermek és a televízió A svájci rádiós és televíziós társaság 1979-ben tanulmányt készített arról,’ hogyan zajlik le a gyermekek egy napja, milyen magatartást tanúsítanak szabad idejükben és a kommunikációs eszközökkel szemben, továbbá milyen a gyermekek és szüleik viszonya a rádióhoz és a televízióhoz. A vizsgálat 2400 4—14 éves korú gyermek közvetlen megkérdezésén, továbbá kérdőívekre adott válaszokon nyugodott. A gyermekek naponta — heti átlagban — egy óra 26 percet néznek televíziót, 33 percet hallgatnak rádiót, 25 percet magnóznak vagy lemezt hallgatnak és 22 percet olvasnak. Összeadva; a gyermekek átlagosan '2 óra'” és 46 percet fordítanak naponta a tömegtájékoztatási eszközökre. A tv nézése az. életkorral párhuzamosan növekszik. Egy másik táblázatból pedig az derül ki; hogy a legtöbbet a mun- kásgyerekek és a dolgozó anyák gyermekei néznek televíziót. « Ü lök a szülői ház konyhájá- -ban: szemben velem anyám. Apámat várjuk haza a munkából, illetve már a kocsmából; mert hazajövet mindig betér, elücsörög egy negyedórát a megérdemelt fröccs mellett. De kettőnél többet csak nagy ritkán iszik — ő nem becsüli -sokra az italt, annál inkább a híreket, melyek napközben nem jutnak el a határba, a traktor vezetőfülkéjébe. Most érkeztem haza, szombat esti órán; már két hete naponta vártak, mert megígértem ... Magyarázom, hogy nem jött össze a dolog, sokfelé jártam-kalandoztam mostanában, .Mondja anyám: — Látom rajtad; megint keveset alszol, biztosan már egy hete iszol is. meg beszélik a falubeliek, hogy sosem látnak kétszer ugyanazzal a nővel. Maholnap két gyereked lesz; tudd ám, hol a helyed! Mit lehet erre felelni? (Mert felelni kell!) Kamaszkoromban, ha — anyám fogalmai, normái szerint — „rossz helyen” jártam, és csak hajnalban vagy napokkal később támítottam haza, mindig kitaláltam valami ámulatba éjtől; elaltatni gyanúját, feledtetni aggódását. De eljött az idő. amikor az efféle figyelmessé- . gém reflexszé vált. És ez nem volt, már többé figyelmesség. Közönséges hazudozás volt. Már jó ideje nem mentem magam a kínos helyzetekből; nem mentegetőzöm. Inkább teszek rá Herceg Árpád: Kitalálok valami szépet még egy lapáttal — tovább rontom amúgy is megtépázott nimbuszomat. (És mert az ember* gyarló — örökké változni igyekszik —, időnként mindez cinizmussá „nemesedik.”) Most fáradt vagyok — meg túlságosan józan is — ahhoz, hogy cinikuskodjam. Hát töredelmesen- játékosan bevallom: — Igaz, legalább öl napja nem aludtam ágyban: de egeszen részeg nem voltam soha, csak éPPen nem volt mindig eléggé fényes a szellemem. De hát — ilyen az ember, ha egyszer ezeréves. Azért nincs semmi baj. higgye el; ennél már minden csak rosszabb lehet... Őszinteségem nemhogy megnyug" látná, de egyőnesen fölbosszantja. De mert magam is nevetek szavaimon, nem tudja, mit ködjén velem. Látom, elpityeredne. Nagyokat nyel, és másra tereli a szót. — A gyerek jól van-e? — A fiamnak most éppen semmi baja: a változatosság kedvéért a feleségein beteg. Anyám kételkedik; meri fajialja. hogy Zsuzsi meg a gyerek nem jött velem. Gyanakvóan kérdezi: — Aztán súlyos-e? — Nem, nem súlyos... Csak rosszul. lett a minap az utcán, azóta fekszik. Nehezen viseli a terhességet... A nyámnak prókátornak kel- " lett volna lennie. Most is kiérzi szavaimból, ki a gyengébb, a védtelenebb; Zsuzsi pártjára áll, de még nincsen egészen ellenem. — Mert mindig megkínzod szegényt! — mondja. — Elvertem volna én apádat a háztól, ha egyszer is elmaradt volna más szoknyák után! Ezen nevetek egyet, aztán komolykodva ráncolom a homlokomat, úgy mondom: — Nehéz élet a többnejüség, bi- rony... — (Látom, hogy ez egy kicsit erős volt és durv:., hát csavarok egyet a gondolaton.' — Nehéz annak az élete, aki az egész világot akarja cipelni ... Ehhez hirtelenjében nincs mit hozzáfűznie: el lehet gondolkodni rajta. Föláll, idegesen járkál a konyhában:1 tat tesz a tűzre—meg nem kellene —, letöröli az asztalt. ami talán soha nem volt tisztább, mint most. Csóválja a fejét; nehéz eldöntenie, komolyan vegyen-e, avagy egyszerűen szélhámosnak tartson. Aztán a konyhaszekrényből decis poharat, pálinkát vesz elő, elém teszi, és meglepő fordulattal mondjál — Mostanában megint sokan elhalnak közülünk... — Az öregje? — Még ha úgy lenne! De inkább a fiatalja; az ötvenévesek. C orolni kezdi a neveket: gye- ^ rekkori emlék fűz némelyikhez. V. J télvíz idején hézott ki a Keszeg-ér jege alól, csattal a kezemben csukára lestem és bele- pottyantam a lékbe. K. M. lovaglóostorával verte véresre a lábamat: a haverokkal szétdobal- tunk egy bálakazlat. P. I. adta számba az első cigarettát: de bort nem adott, akárhogy könyörögtem .. . Hirtelen arcok villának föl bennem, és sorra kérdezem: élnek-e még? Élnek, de ez nem vidít föl. Érzem, meg kellene keresnem mindegyiküket, amíg nem késő .. — öt ven év. Szép kor az — mondom hosszú hallgatás után, én iszom rá. — Bolondokat beszelsz megint! — így anyám, mert. megérezte: hogy egy mllanatra összemértem huszonhat évemet a ven kaszással. — De ha ezt folytatod, odajutsz te is hamarosan ... Ezen meghatódik, csöndesen elbőgi magát. Síró asszonnyal sosem tudtam mit kezdeni —, most is a pálinkásüveg után nyúlok, zavaromban, tehetetlenségemben. Uallgatunk csak; ő fölkészíti " a vacsorát, én a palinkéval foglalatoskodom. Anyám a szeme sarkából figyel: mikor lesz már elég az italból. Azon gondolkodom, mit mondjak a feleségemnek; mert öt napja már, hogy lementem a boltba tejért — es eljöttem hazulról... — Akkor én most el is megyek — -szolok nagy sokára es föláli’ok. Anyám döbbentem fordul felém: — Hová mennél ilyenkor? A buszok se járnak ... — Eszembe jutott valami.!', valami nagyon fontos, amit el kell intéznem. Meg az ünnepeket is otthon kellene töltenem ... — Apádat meg se várod? — Benézek a kocsmába, és beszélek vele. — Hát mit mondtál, mikorra mész haza? Mikorra várnak? — Mor.dtam. rögtön jövök. Es mindig várnak, és sose érek haza az ígért időre ... Láthatja rajtam anyám: hiábavaló most a marasztalás. Tudja azt is: tőle örököltem ezt az örök- mehetnéket, a nyugtalanságot Pillanatokon belül megtelik egy kis szatyor élelemmel, egy újabb zsebkendő könnyel. Markomban huszas vacog —. menetjegyre, cigarettára kaptam ... Mint I97i) telenek egy havas-viharos éjszakáján: akkor is így mentem el e> azóta vagyok úton. Uosszu ez az ut. Nem ludha- *■ tóm bizonyosan: mikor es hova erek haza. De mindig — most is — kitalálok valami szépét: talán megnyugszik tőle anyám, apám, feleségem ... Amíg megyek, még ehhez a történethez is hozzágondolhatok valamit. És ha másképp nem megy: magamon ; ejtem a nagyobb sebet. M
