Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

Három éwtized

az oktatásért

Egy kitüntetés krónikája

Újsághír: kiváló nevelő- oktató Munkájának elismeréseként a legmagasabb pedagóguskitüntetést — az Apáczai Csere János-dijat

— adományozta az oktatási miniszter dr. Szűcs László kandidátusnak, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatójának.

Három évtizede annak, hogy gólya lett. Így aztán emlékezéssel indul a beszélgetés. Annál is inkább, mert sikerének gyökerei ilyen messzire nyúlnak vissza. Felidézi azt a fiatalembert, aki már tizennyolc esztendősen tudta, hol a helye, akit nyolcadikos gimnazistaként vetlek fel a párt tagjainak sorába.

— Apám kazángépész volt a Lenin Kohászati Műveknél, én a miskolci Lévay József Gimnáziumban érettségiztem. kjtűnő eredménnyel. Vonzott a továbbtanulás, mégis dolgozni kellett mennem. mert a család anyagi helyzete ezt kívánta. Belenyugodtam ebbe. s két és fél hónapig forgalmi szolgálattevő gyakornokként tevékenykedtem a Tiszai pályaudvaron. Osztályfőnököm, Lajos Árpád — ma is nagyrabecsüléssel társult tisztelettel gondolok rá — azonban nem . hagyta ennyiben. Felkereste anyámat, s azt bizonygatta neki: vétek lenne elsikkasztani adottságaimat, így kerültem az egri felső- oktatási intézmény matematika—kémia szakára. Abban az időben, amikor az ifjúság joggal érezhette, hogy előtte a jövő. csak akarnia kell, s bármilyen csúcsokat ostromolhat. A fényes szelek időszakát soha nem lehet elfelejteni, minden mozzanat egyre tisztábban él bennünk. Akkor szinte senki sem húzódozott az áldozatvállalástól. majd mindannyian részt kértünk az új rend megalapozásából. Agitáltunk, jártuk a falvakat, nem hiányoztunk a politikai: a kulturális rendezvényekről. Olyany- nyira, hogy a könyvek rendszerint csak az éjszakai órákban kerültek kezünkbe. Arra máig büszke vagyok, hogy társaimmal' együtt e téren is jeleskedtünk, hiszen példát csak így mutathattunk. Nem volt könnyű, de megérte: kialakult bennünk az önkontroll, a megalkuvást nem ismerő igényesség.

Szorgalmára, képességeire hamar felfigyeltek, már hallgatóként demonstrátor lett ér. Bot György professzor mellett. Amint megszerezte a diplomát. benntartották, s gyakornokként ' alkalmazták. Ügy tűnt: pályája egyenesen ível felfelé, s egyetlen kitérő sem tarkítja.

— Nem egészen így történt, Tanszékünket — három másikkal együtt — megszüntették. Az ifjúsági mozgalom várt: én lettem a főiskola első függetlenített DISZ-titkára. Végső soron örültem ennek, mert ízelítőt kaptam ebből a felelősség- teljes elfoglaltságból, a gondolat. a jell^mformálás fortélyaiból. 1956-ig maradtam ezen a poszton. Nem bántam meg, ugyanis az így szerzett tapasztalatokat a későbbi évek, évtizedek során kitűnően kamatoztathattam.

1957-bén a tanulmányi osztály vezetésével bízták meg. Két év múlva azonban már hódolhat igazi szenvedélyének, az pktatásnak. A huszonkilenc esztendős adjunktust 1960-ban nagy megtiszteltetés éri: ekkortól ő irányítja a kémia tanszék munkáját!

— b kollégáim között majdhogy gyereknek számítottam. Sejtettem: rajtam a bizonyítás sora. Megközben vált véremmé ez a hivatás, amelynél nem tudok szebbet elképzelni. Mekkora öröm az, amikor feloldódik a gólyák gátlása, s nem a főigazgatót látják bennem, hanem a segítőkész tanárt, aki akkor elégedett, ha mernek kérdezni, ha közel került hozzájuk.

volt a kohómérnöki diplomám, s következhetett a tudományos búvárkodás. Jelentkeztem. s fel is vettek levelező aspiránsnak. Kemény fél évtized jött ezután: letettem a két nyelv-, a három szakmai vizsgát, s írtam kandidátusi disszertációmat. Hadd jegyezzem meg, a kifejezés nem egészen pontos, hiszen az összegezést számos gjlári kísérletnek kellett megelőznie. Műszaki kémiai témát választottam, s azt az izgalmas, a gyakorlat számára is fontos kérdéskört elemeztem, hogy az acél miként viselkedik különböző kéntartalom esetén, más szóval: hogyan birkózik meg legnagyobb ellenségével. A felkészülést nehezítette az, hogy 1966- ban főigazgatóvá neveztek ki, azaz megsokszorozódtak teendőim. Jó érzés utólag elmondani, hogy a nem mindennapi erőpróba sikerült. Méghozzá úgy, hogy .egyéb feladataimat is .teljesítettem...

Válaszút elé került. Csábította a tudományos tevékenység, kedvező ajánlatok sorát kapta. Nemcsak ekkor, hanem később is. ö azonban nem mondott búcsút annak az intézménynek, amelynek egykor diákja volt.

— Mindig szerettem tanítani, s ez a vágy ma is töretlen, ez a kötőerő egyáltalán nem lazult meg. Folyvást elsőévesekkel foglalkozom. Nem kis dolog, mert a megértés olykor komoly gondot okoz, de épp ez villa- nyozza fel az embert, s készteti arra. hogy keresse, s meg is találja a célhoz vezető leghatásosabb módszereket. Tulajdonképpen akkor pihenek, ha katedrára áliha- tok. ha előadhatok. Ez akkor is igaz, ha nem készültem pedagógusnak, s csak menet

Számvetést készít nem csal: a nevelőként, hanem a főiskola első embereként.*is. Lenne mivel büszkélkednie, mégis szerényen fogalmaz:

— Mozgalmas, eredményekben bővelkedő tizennégy évet hagytunk magunk mögött. Olyan fejlődés bontakozott ki, amelyekre korábban nem volt példa. Az alapokat elődein! — elsősorban dr. Szántó Imre professzor — rakják le, mi — kollégáimmal együtt — csak tovább kormányoztuk azt a .hajót, amit ők indítottak útjára. Majd minden évben új létesítményt avattunk. Két kollégiummal, két tanszékkel, számítóközponttal. étteremmel és konyhával, gyakorló- iskolával, növényházzal, mezőgazdasági gyakorlókerttel, fedett sportcsarnokkal gyarapodtunk. A nevelő-oktató munka mind színvonalasabbá formálódott. Üj tárgyak és tanszékek bevezetésénél bábáskodhattunk. A tanárok

létszáma megduplázódott. Gondoskodtunk az. utánpótlásról is. hiszen egyharma- duk harminc év alatti. Fellendült a kutatómunka. Ezt fémjelzi az is. hogy nyolcán szerezték meg a kandidátusi fokozatot, s mintegy hatva- nan doktoráltak. Megerősödött a tanszéki fegyelem, ez akkor is igaz, ha még vannak hiányosságaink e téren.

Közéleti hangoltsággal felvértezve indult az életbe, s ez az erény folyvást bokro- sódott, 1967-től a 'megyei pártbizottság, 1969-től a végrehajtó bizottság tagja. Egy időben a Pedagógusok Szak- szervezetének központi vezetőségében is tisztséget viselt.

— Csak így válhattak tartalmassá mindennapjaim. Lehetőségeimet arra hasz. náltam fel. hogy mind jobban megismerjem az ezerarcú valóságot. Nemegyszer szót emeltem a kezdő . tanárok érdekében. Kellett is ez, mert jelenlegi pályázati, rendszerünk még nem biztosítja, azt, hogy mindenki olyan helyen álljon katedrára. ahol valóban kibontakozhatnak képességei. Mi ezt hirdetjük. ennek akarunk érvényt szerezni. Minél maradéktalanabbal.

Más nem fogalmazhat így, csak egy vérbeli pedagógus, aki harminc év után is ifjonti lelkesedéssel áll hallgatói elé. . .

Pécsi István

Mi lesz veled, főiskolás

Ha ügy vesszük: minden a legnagyobb rendben. A gyöngyösi főiskolán a most végző 21 fiatal üzemmérnök 43 pályázatból válogathatott. Ebből a „kegyes” statisztikai adatból a következő tény olvasható ki: minden ifjú tulajdonképpen két helyre is gondolhatott. De még az is világos: hogy jóval nagyobb a kereslet, az üzemszervezők iránt, mint amilyen a kínálat. Azaz: kapkodnának az üzemek a friss oklevelesekért, de hát. . .

Mindez ieaz és mégsem egészen így igaz.

Hogy miért?

Az. idén bocsát ki a gyöngyösi főiskola a második alkalommal olyan fiatalokat, akiknek tanulmányai az üzemszervezés különböző területeit ölelték fel. Nekik tehát az lenne a feladatuk, högv a felsőbb 'vezetők keze alá dolgozzanak. 'Ók készítsék elő a döntéseket és a határozatokat a gazdaság különböző ágazataiban.

Ők azok. akik előre pontosan mindent kiszámítanak, hány ember, hány gép. miegyéb kell a megjelölt feladat elvégzéséhez és az adott időben miből mennyinek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy az időszerű tennivalókat fennakadás nélkül el lehessen Végezni.

Ha nagyon közérthetően akarunk fogalmazni, azt kell mondanunk, ők azok. akik előre „mindent tudnak”. Valahogy így: Mondd meg. mit akarsz, én megmondom, mit kell tenned.

Ők a „kulcs” a „zárhoz”.

Igenám, de ezt nem minden gazdaságban értik és érzik. Az idén is kerestek tehát számviteli helyettest, üzletvezetőt és még más egyebet is köztük. Ilyen pályázatok is érkeztek a főiskolára.

— Mi konvertálható szakembereket akarunk adni a mezőgazdasági üzemeknek — hallottuk az oktatás célját dr. Szemes Lajostól, a gyöngyösi főiskola igazgatójától. — Tehát olyanokat, akiket különböző munkaterületeken tudnak foglalkoztatni.

Érdemes lennp tehát ,^kap- kodni értük”.

★

A gyöngyösi főiskola még mindig az előkészítés szakaszát éli. Az oktatói kar ugyan már együtt van, a különböző berendezések és eszközök is a rendelkezésre állnak. de még mindig nincs végleges tanterv és ezért nincsenek tankönyvek sem.

Kísért még a régi szakágazati felosztás is, mert ma is vannak „kertészek" és ..növénytermesztők” is. holott csak üzemszervezőknek volna szabad lenniük. De ezért az állapotért nem az ittenieket kell kérdőre vonni, hanem azokat a felsőbb hatóságokat. amelyek az utóbbi évek során hagyták ezt az átmenetet állándósulni.

Hogy mindez mennvi nehézséget okoz tanárnak és hallgatónak, felelőnek és kérdezőnek, azt aligha ke'l részleteiben is emlegetni. Az évek óta máig is tisztázatlan tantervi kérdések kétszeres energiát emésztenek fel tanárnál. hallgatónál egyaránt.

És akkor tessék ilyen körülmények között „kész” és

W

A sikert ünnepük. . .

(Fotó: Szahó Sándor)

az igazgató kifejezésével élve: konvertálható üzemmérnököket adni a mezőgazdaságnak.

Az eredeti kérdés tehát így is megformálható. Mi volt veled, főiskolás?

A tanulmányi osztály vezetője, Szabó Miklósáé a következőket mondta:

— Megyénkből összesen hét pályázat érkezett be hozzánk. de volt még öt ösztöndíjasunk is, akiket a munkahelyük már várt. Az idén negyvenegy végzősünk negyvenhárom pályázat közül választhatott. Az ösztöndíj miatt tizenhét hallgatónk ment előre meghatározott

.elyre.

— Mennyire ismerik a főiskolát általában?

. — Azt hiszem, nem eléggé. Bár az utóbbi évben sok mindent megtettünk azért, hogy a középiskolák is, de a mezőgazdasági üzemek is tudják, milyen képzés folyik nálunk. Ennek eredményét már érzékelhettük.

Lehetne azon elmélkedni milyen igény el a gazdaságok irányítóiban olyan szakember alkalmazása iránt, aki . csak” a szervezéssel foglal kozik? Mennyire alkalmasak a mai mezőgazdasági vezető testtileleink a munka- es üzemszervezés szükségességének befogadására? Megint más dolog az. hogy mai felépítésükben mennyire nyújtanak lehetőséget a tudományos igényű üzem-• és munkaszervezés végrehajtására^ a nagyüzemeink?

Ezekre a kérdésekre -ne i nekünk kell a választ mc találnunk. Azl a,ónén sen ki sem vitathatja, hogy a korszerű mezőgazdaság to- -fejlesztése az elvi le?. mega]apoz.ott és megtervezett üzemszervezésen mú|:'

Huj) János annak de.ien körülnézett szükebb hazájában és meg is találta Magyaralmást. A társadalmi szerződési nyélbe ütötték' és neki ettől kezdve nem volt gondja a jövőjével.

— Közel van hozzánk, e/ is lényeges szempont volt hallottuk az indokot.

Szabó Erii át az vonzotta a Hevesi Állami Gazdasághoz. hogy ott baromfitenyésztés is folyik. Öt pedig ez a terület nagyon érdekli.

— Szívesen .megyek oda dolgozni — mondta. — Nem vagyok hevesi, a gazdaságról sincs túlságosan sok előismeretem. de bízom abban, hogy helyt tudok állni.

Egyébként Jászkíséren lakik.

Ök ketten az évfolyam legjobbjai közé tartoztak.

Elmondták azt is,' hogy a végzősök körében általában kedvező volt a hangulat. Elhelyezkedési gondja csak úgy volt bárkinek, hogy nem tudott könnyen dönteni, melyiket válassza a lehetőségek közül. A döntést befolyásolták olyan tényezők is, hogy hol. milyen körűimé nyék vártak a fiatal ' szak • emberre.

A pályázatot meghirdető gazdaságok anyagi helyzete miatt senkinek sem kellett aggódnia. Legfeljebb az okozott fejtörést, hogy akart-e valamelyikük is — mondjuk — ellenőr lenni.

Mindent összevetve: a

gyöngyösi főiskola mai profilja még nem teljes, lezárt, végleges, és feltételezhető, hogy ez a tény nemcsak a képzés lényegébe hat ki. 1 nem a gyöngyösi felsőfo intézet közismertségére is.

Az évek pedig mennek.

G. Molnár Foren«

J880. június 22., vasárnap

Egy új darab születésének pillanatai

Agria —

— olvasóps’ébőn a játékszín

A Líceum udvarán jellegzetes XIX. századi kosztümbe öltözött, pakompartos szakállas férfiak. A háttérben korabeli szülészeti klinika betegágyakkal, amelyek közt nemcsak a vizitelő orvosok sétálnak méltósággal, de alkalmanként a forradalmi bécsi nép is. Az erkélyen zászlókkal, kokárdákkal, magyar honvédek. . . A megújuló gyógyászat, s a megújuló magyar társadalmat megelevenítő színpadi képek érintkeznek egymással.

Egyelőre még persze csak az Agria Játékszín rendezőjének, Valló Péternek a fejében. aki a vígszínházbéli olvasópróbán beszélt terveiről. Az érdekesnek ígérkező megvalósításig persze még hátra van néhány hét. 3&> még szövegkönyv fekszik a színészek előtt, akik közt régi és új agriásokkal is találkozunk. Végvári Tamás, Mik- lósy György. Győri Franciska, Maszlay István például először mutatkozik be, Szom- bflthy Gyula. Kertész Péter. Gáspár Sándor azonban már másodszor, harmadszor vesz. részt az egri nyári játékokon. Most mindenesetre még csak sűrűn bele-belejegyez- getve a szövegbe, igyekszenek hangjukkal megeleveníteni Száraz György Gyilkosok című drámájának szerepeit.

— Ez igen, ez jó jelenet lesz — állítja meg időnként a szerepmondást a halk rendezői hang. Aztán néhány utasítás; most felejtsétek el, hogy pedáns bécsi urak vagytok. itt izzariiuk kell a mondatoknak. Végvári Tamás és Gáspár Sándor ismétel, immár egymás szavába vágva.

Pár pillanatra feszültséggel telik meg a levegő.

Gáspár: Semmit sem értek.

Végvári: Kolletschka a hullától fertőződött es a nők is...

Gáspár: Őrültség. Honnan fertőződnének a szülő nők?

Végvári: (maga elé nyújtja a kezét,): Innen. A boncolástól. a hulláktól.

Gáspár: Az isten szerelmére. .. !

Születőben a dráma, az új magyar történelmi darab, mely akár csak a Lenkey, Fekete Sándor alkotása, a kor emberének nagyon * is mai kérdéseire igyekszik választ adni.

— Mindkét mii etikai problémákat vizsgál — ösz- szegzi újra a darabok mondanivalóját a rendező — Semmelweis Ignácról, a gyermekágyi láz okának felfedezőjéről köztudott, hogy eredményeit a különböző, intrikák miatt nagyon nehezen tudta elfogadtatni. Az orvostudomány ódzkodott bevallani. hogy a fertőtlenítés miatt korábban épp az orvosok voltak anyák ezrei halálának okozói. Nos, a Gyilkosok Semjnelweis sorsa kapcsán egyrészt kimondja azt az igazságot, hogy az elkövetett hibákat összes kö- vetkezményeivel együtt kötelesség vállalni. Másrészt arra keres választ, hogyan függ össze az ember magánélete az adott történelmi- társadalmi szituációval.

A 48-as vértanúról. ' Lenkey tábornokról, szóló tragédia pedig két alaovető történelmi magatartástípust állít szembe. Az olyan emberét. aki ugyancsak belesodródik. a forradalomba, de aztán hűseggel helytáll, s ellentétjeként az „okos" túlélőiét. Mindkét mű egv for-, radalom utáni korban játszódik. Olyan időszakban, amely — akárcsak összekuszálpdott jelenkorunk — a legtöbb etikai problémát ütközteti. Épp ezért hiszem, hogy a néző

számára is igen izgalmasak lesznek e darabok.

— Kemény munka vár ránk Egerben — kapcsolódik egy ú.i gondolattal az elmondottakhoz Végvári Tamás. aki a Gyilkosok fösze-» repét. alakítja. — Hiszen « közönség okkal várja el, hogy ne csak egy bővérű komédia szórakoztassa, de nívós színházi élményt kínálva — egv kicsit persze más értelemben — ej)y komoly hangvételű katartikus darab is...

— Legtöbbünk nehéz évad után készül az Agriára. — Egészíti ki Szombatiig Gyula. aki idén két kulcsfigurát is alakít, — Magam is ket- százhússzor játszottam ebben az évben. De biztos vagyok benne, emlékezvén az elmúlt e ztendei vendégszereplésekre, hogy a társulatot körülvevő, segítő légköt-, s persze az érdekes szerepek is megújítják erőinket. Azt hiszem, valamennyiünk nevében elmondhat« tehát, hogy nagy örömmel készülünk Egerbe.

Németi Zstifct*