Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

k ÁTADÁS: 1980. NOVEMBER 7-ÉN Az építkezés megkezdése óta mindig is megkülönböz­tetett figyelemmel és ér­deklődéssel kísérik megyénk, valamint Eger város párt- és állami vezetői az egri me­gyei kórház rekonstrukciós munkálatait. Jóval több mint gazdasá­gi vállalkozásként végzik a kivitelezés munkálatait a Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói, és az összes többi fö- és alválr lalkozó cég kollektívája is messzemenően tisztában van azzíal, hogy a terület egész­ségügyi ellátásához, a gyó­gyító munkához milyen nagy szükség lesz az új létesít­ményekre. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, hogy jóindulatból és jó szándékból soha sem szenvedett hiányt ez az építkezés, hiszen az átlagos­nál is jobb kapcsolat alakult ki áz építést, a szerelést és a bonyolítást végző tucatnyi vállalat között. Sajnos mindezek ellenére is. köteteket lehetne összeál­lítani a munka közbeni vi­tákat. a különböző nézete­ket és a határidők módosí­tásait rögzítő és az okokat megmagyarázó jegyzőköny­vekből. Az érintettek javá­ba legyen írva: a vita min­dig sportszerű volt. egyik résztvevője sem szurkoló­ként, hanem a tisztességes, csak az esetenként más tak­tikával és érdekekkel játszó csapattagként vett és vesz részt ebben a valóban nagy tétre menő munkában. Mert kórházat építeni, . vagy ahogyan a megye V. ötéves, tervében hivatalosan megfogalmazták: „egy kór­házat rekonstrukciós mun­kálatokkal megújítani még ■ ilyen magatartással, ilyen szellemmel sem könnyű és egyszerű feladat". A zökkenőmentes munká­hoz ugyanis a tetemes mil­liókon és a jó szándékon kí­vül egyebek mellett szükség van még egy ilyen beruhá­záson is az okos és az idő­ben érkező tervekre, az itt­hon. gyártott olcsó és a kül­földön készített drága gé­pekre, a sokoldalúan kép­zett vezetőkre és a tehetsé­ges szakmunkásgárdára. De egy ekkora építkezés nem nélkülözheti a korszerű és bonyolult technikát minden tekintetben ismerő szakem­bereket, a folyamatos és ki­fogástalan anyagellátást sem. Végezetül, de korántsem utolsósorban szükség van még arra is, hogy a „miért nem lehet helyett a hogyan tudjuk megcsinálni” szemlé­let alakuljon ki, és ez a mindennapos tervező, szer­vező, építő és bonyolító munkában meg is valósul­jon. Ez utóbbinak annál is inkább nagy a je let őségé, mert számolni kell' azokkal is — ez az építkezés sem ki­vétel alóla —, akik a „fog­juk meg és vigyétek” elvét vallják, és mindig akadnak olyanok is, akik sokáig csak a féket nyomják és akkor lépnek a gázpedálra, amikor a célegyenesben már feltűnt a nagy mű, jelen esetben a kórház 250 ágyas új létesít­ménye. Szerencsére azokból sincs hiány — beleértve az illeté­kes szerveket, hatóságokat, kisebb s nagyobb vezető­ket, — akiknek egyszer is elég szólni és máris segíte­nek a munka közben felme­rült gondok, problémák megoldásában. Felsorolni is nehéz lenne, hogy például a szóban for­gó építkezés érdekében hány esetben kértek soron kívüli segítséget a megyei, vala­mint a városi pártbizottság vezetői, ha akadozott a terv és az anyagellátás, ha a gé- jfek és berendezések nem érkeztek meg időben, ha ke­vés volt a szakmunkás, vagy ha a legfontosabb építőipari anyagok közül valamelyik a hiánycikkek listájára került. Mindezeket természetesen el­könyvelhetik, vagy elköny­velhetjük politikai munká­nak is, de egy építkezés — legyen az kórház, iskola, óvoda vagy lakótelep — tervszerű megvalósítása el­sősorban mégis azok felada­ta lenne, akik aláírják a tervezés, a kivitelezés és a bonyolítás írásos dokumen­tumait. E látszólag csapongónak tűnhető eszmefuttatás után — sajnos nem a fantázia adta hozzá az ihletet, a té­nyeket, hanem az élet, jelen eesetben a szóban forgó be­ruházás időközbeni megtor­panása ' — lássuk végre, hogy hol is tart a megye V. öt­éves tervének legnagyobb egészségügyi építkezése? A kórházi rekonstrukció első ütemében készülő léte­sítmények milyen ütemben . épülnek, meg kezdőd hét-e az idén a gyógyító munka az új létesítményekben ? Mint lapunk 1980. június 12-i számában az eddigi munkát értékelő és a leg­fontosabb tennivalókat meg­határozó koordinációs érte­kezletről,— a megye és a vá­ros párt- és állami szervei kezdeményezték, és a beru­házásban részt vevő vállala­tok képviselői vettek részt rajta — jelentettük: ez év októberének végére a re­konstrukció első szakasza be­fejeződik, és a kollektíván kitűzött ünnepélyes átadás, időpontja: 1980. november 7. Erre nemcsak szóban, hanem írásban is szavukat adták a beruházásért felelős válla­latok képviselői. Nem könnyűre vállalkoz­nak, hiszen az időközbeni csúszások, — a fő-, és az alvállalkozók szervezetlen munkája miatt —, a gyakori határidőmódosítások igen te­temes és rendkívül szerve­zett, fegyelmezett munkát követelnek az építésben részt vevő kivitelező. és szer­vező vállalatoktól. Az érin­tett cégek képviselői mind­ezek ellenére is szavukat adták arra. hogy: 1980. no­vember 7-e tiszteletére át­adásra kerülnek a rekonst­rukció^ beruházás első üte­mében épülő létesítmények. Ha igy lesz, akkor a vá­ros és a megye lakossága alighanem megbocsátja majd, hogy az utóbbi hónapokban igen csak gyakran akadozott a munka a korábban példa­ként emlegetett építkezésen. Az igazi jóvátétel az lesz, ha a rekonstrukció további munkálatait a tervezett ha­táridőre és jó minőségben végzik el, valósítják meg az egri megyei kórház megúji- tói. Koós József Megkésett primőrök és gyümölcsök Miért drága a tavaszi piac? Sokan bosszúsan legyintet­tek a tavaszi piacokat járva, hogy hol a paradicsom, a paprika, miért késik a retek és a saláta. A bosszúságot, a kedvezőtlen időjárás csak fo­kozta. az idei változékony tavasz ugyanis nem érlelt elegendő primőrt. Ami a téli ellátást illeti, nem volt különösebb gond, hiszen a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat időben, elegendő mennyiségű árut helyezett el a tárolókban. Patkó József igazgató ezt meg is erősíti: — A téli tárolási tervün­ket túlteljesítettük. így is elfogyott az óburgonya és május 1-re az alma. Szer­ződéskötésekkel a szükségle­tet biztosítottuk. Burgonyát Békés, illetve Somogy me­gyéből szállítottunk. Öröm­mel mondhatom, hogy jól vizsgázott az ősszel létesített egri 300 vagonos burgonya­tároló, ahol az árut bizton­ságosan elhelyezhettük. — Mennyit késtek a pri­mőrök ? — A kedvezőtlen időjárás miatt csaknem egyhónapos lemaradásunk van. Az esz­tendő első felében a vártnál később érett be a saláta, a zöldpaprika, az uborka _és a paradicsom. A két utóbbiból importra is szorultunk. A Romániából és Bulgáriából érkezett fóliás uborka, vala­mint paradicsom, ez azonban nagyon drága volt a piaco­kon! Csaknem három hetet késett az új burgonya is, melyet Nógrád, Pest és Csongrád megyéből hozunk. Az ellátás most már biztosi-» tott. Jelentősen késett a zöldhagyma, a főzőhagyma, valamint június közepén je­lent meg a zöldborsó is. Ke­vés a karalábé, valamint vár­ni kell még a szabadföldi paradicsom és paprika töme­ges beérésére. Várat magára a dinnye is. Tavaly, július 5-én már szedtek görögdiny- nyét, az idén július végénél nemigen lesz hamarabb. Hídvégi István áruforgal­mi osztályvezető a gyümölcs­szerződéseket' emlegeti: — Májusban megyeszertea piacokon gyümölcshiány volt, ami feszültséget okozott. Megkésett a cseresznye, az eper és a meggy. A rendkí­vüli időjárás károsan hatott ugyanis a gyümölcsfélékre, így cseresznyéből, kajsziba­rackból, egresből, ribizliből és málnából csak közepes termésre számítunk. Meggy­ből rosszak a kilátások. Hogy az időjárás kedvezőbbre for­dult és több már a napfény, a meleg, az érés is meggyor­sult. így most már folya­matosan több áru kerül a piacokra, ami javítja a vá­lasztékot, ezen keresztül az ellátást. Ami az őszi gyü­mölcsöket illeti, bizakodunk, hogy több lesz, mint a tava­sziakból. Almából és körté­ből jó közepes termést vá­runk. — A kedvezőtlen időjárás hatása az árakban is meg­mutatkozott — veti közbe Kiss József igazgatóhelyet­tes. — A tavaszi zöldségárak ugyanis 37 százalékkal maga­sabbak voltak a tavalyinál. Kiskereskedelmi áruforgal­munk 3 százalékkal .csök­kent. Várható, hogy egyszer­re érnek be a zöldség- és gyümölcsfélék, ami torlódást okozhat a felvásárlásban. Ezért mindent elkövetünk, hogy az átvételt folyamatos­sá tegyük és a nagyobb mennyiségű árut fogadjuk. Patkó József, a vállalat ár­politikájáról is beszél: — Négyezer-hatszáz vagon áru átvételére kötöttünk szerződést az üzemekkel. A tavalyihoz képest azonban az árumennyiségnek csupán 40 százalékát tudtuk eddig beszerezni, miután kevés termett! A zöldség-gyümölcs árakat a piaci viszonyok: ke­reslet-kínálat határozza meg. Az úgynevezett többcsator­nás értékesítést figyelembe véve szeretnénk hetenként kétszer változtatni a felvá­sárlási árakon, hogy ezzel is jobban ösztönözzük a terme­lőket. Január 1-töl az új köz- gazdasági szabályozórendszer . életbe lépésével a korábbi állami támogatás csaknem egyharmadára csökkent. Így az országos burgonya-zöld- ség-gyümölcs táitaközi bi­zottság döntése szerint 46— 48 százalékos árréssel dolgo­zunk. A primőrök közül az uborka-, a paprika- és a pa­radicsomtermelés elősegíté­sére növeltük a felvásárlási árakat. — Hogyan törekednek az ellátás további javítására? — A hevesi körzeti áfész- szel együttműködve szerző­dés alapján közösen működ­tetjük a nemrég kétmillió forintos költséggel elkészült hevesi raktárát. A 600 négy­zetméteres tárolóban két hű­tőkamra is van, ahol télen 120 tonna almát, nyáron pe­dig a romlékonyabb epret, illetve málnát helyezzük eL Ezzel lehetőség nyílik a He­ves környéki települések fo­lyamatos és gyors zöldség-, illetve gyümölcsellátására. Ami pedig a megyei ellátást illeti, miután a jobb idő be­köszöntésével tömegesen együtt érnek be a zöldségfé­lék és a gyümölcsök, ez csúcsmunkát jelent a sze­désben, a szállításban és az átvételben. Ezért az üzemek­kel való jó partneri együtt­működéssel, a szerződéses fegyelem betartásával igyek­szünk egymáson segíteni, és gondjaikon enyhíteni. így remélhetően már több zöld­ség és gyümölcs kerül a nyá. ri piacokra, valamint az üz­letekbe. * Mentusz Károly r A hűség faluja TENKRÖL mindent rosszul .tudtam, amit eddig tudtam. Sokáig hittem például, hogy tanyából született falu. Le­véltári adatok győztek meg azután arról, mennyire té­vedtem. Már Mohács előtt önálló határú jobbágyfalu. Nevét már 1310-ben említi egy írásos forrás, Then k«y névalakban. A 'törökök dú- lása után lett néptelen pusz­tává. S még a megcsendese­dett időkben is, évszázado­kon át nagyon kevesen lak­ták. Erdőtelek pusztájaként tartották számon, annak volt külterületi lakóhelye. 1947- ben végül újra önálló köz­ségé alakulhatott. A kis falvaknak nem sok jelképük. nevezetességük van. Tenk sem kivétel ez- alól. Valami azonban mássá teszi előttem. A_ falu kitűnik rendezettségével.’ tisztaságá­val. Házai karbantartottak, takarosak. Sok a lomb, a vi­rág, a gyümölcsfa, az udva­rokat számos helyen szőlőlu­gas árnyékolja. Az alföldi sivatagi falvak kétségbeejtő egyhangúságának nyoma sem található erre. A község al­kata megkapó. Az emberek szívesén hangoztatják, hogy ők tenkiek. Lépten-nyomon köszönéseket kell viszonoz­nom, köszönnek az idegen­nek, mert ez itt igy szokás. Tisztelik egymásban az em­bert. A tanácsházán Magyar Sán­dor vb-titkár is kedvesen fo­gad. S ígv kezdi Tenk be­mutatását : — A lélekszám 11.39. Van 240 lakóház, ezek huszonkét utcában épültek. Sajnos, az utcáink nagyon rosszak. Ho­mokos, sáros földutak. Kivé­telnek számít a Rákóczi út, amit két éve csináltattunk meg. Évente mindössze 10 ezer forintot kapunk az utak építésére, ebből javítani a helyzeten képtelenség. Egy másik tévedésem: Tenket elfogyó falunak hit­tem. Ebből semmi nem igaz. Az itt élők nem hagyják el a falut. Hűséges emberek. Hűséggel ragaszkodnak a táj­hoz, élőhelyükhöz. Itt nin­csenek halott házak; kihűlt udvarok; dermedt tűzhelyek. — Szó sincs semmiféle visszafejlődésről. Akik itt él­nek, szorgalmas, dolgos em­berek. Anyagi helyzetük ki­elégítő. A fiatalok is szépen letelepszenek, fészket rak­nak. Növekszik a lélekszám. Tudomásom szerint az egész járásban csak három község van — Heves. Kisköre, Tenk —, ahol jelentékeny a né­pességgyarapodás. Tenken a születések száma évente át­lag 18—22. ami egy ilyen kis faluban nagyon nagy dolog­nak számít. A gyermekáldástól nem félnek itt, magam is tanúsít­hatom. Már korábban is többször megfordultam erre, akkori utaim egyikén rögzí­tődött bennem a jellegzetes kép. .. Az egyik kerítés mö­gött élénk gyermekzsivaly. Kíváncsian nézem őket. Az­tán egy várandós asszonyka — kicsi tarackos ágyú — fordul egyszeri-e a kapunak. „Kit keres...?” Olyan embe­reket. mondom, akikkel er- ről-arról elbeszélgetek. „Azt mondja: újságíró? Jaj, iste­nem. ..!” — kapja kezével a kötényét a szája elé. Ne tes­sék ijedezni. nem akarom az életüket leltárba venni. A gyermekzsivaly csalt ide. Szép családja van, és látom, kevesli az eddigieket. „Kell a gyerek. Egy. vagy kettő az még kevés. Több gyerek kell. Velük (udja az ember meg-* hosszabbítani magát. .A nevét nem kérdeztem, hiszen sose gondoltam arra, hogy ezt a rövid találkozást, meg­kapó jelenetet megírom. Maradjunk továbbra is még az utcáknál. Azt mond­ta egyik tenki ismerősöm, nem a pénzen múlik a sár, a mély kátyúk, nyaktörő göd­rök eltüntetése. Hozhatnának sódert a közeli bányából, amit vastagon szétteregetné- nek. Ha az orvosnak kell va­lamelyik fekvő betegéhez lá­togatni, sok drága időt elve­szít, mert gyalog kell neki­vágni- az útnak. Legutóbb megtörtént egy olyan eset is. hogy egy asszony öngyil­kosságot akarva elkövetni, beleugrott a kútba, s a men­tősöknek gyalog kellett be­menniük hordággyal érte, mert autóval lehetetlenség volt behajtani. S még mindig az utcán maradva, mást is megfigyel­het az ember. Kevés a vil­lanylámpa. — Igen, igen — mondja egyetértőén Magyar Sándor —, a közvilágítást is javíta­ni kellene. Községünkön ha­lad át a 31-es közlekedési út, ez a szakasz, a Lenin út több megvilágítást kíván. Nincs megfelelő közvilágítás az Erdőtelek felé vezető úton sem. holott ez a terület az utóbbi időben teljesen be­épült. Sajnos, minden pén­zünkét az ivóvízre kell tar­togatnunk. A faluban csak ásott ku­tak vannak. Nem kell mély­re ásni, közel a talajvíz. Áz emberek egy része esküszik a kutak jó vizére, míg má­sok — ők vannak többség­ben — örömmel fogadják az egészséges artézi vezetékes ivóvizet. — Erdőtelekkel közösen építjük az ivóvízhálózatot. Tizenkét kilométernyi veze­ték lefektetéséről van szó, öt kilométernyi az Erdőtelekről jövő főnyomóvezeték. A ter­vek készén vannak, jövőre kezdhetik a munkát. A költ­ség 50 millió forint, ami 10 A várva várt új hotelszárny (Fotó: Szántó György) évre leköt minden anyagi forrásunkat. Az eredmény azonban megéri: minden ut­ca vizet kap. Hogy mennyi­re támogatják az emberek ezt a tervet, arra legyen ele­gendő egy beszédes tény: a lakosság 60 százaléka önként belépett a víztársulatba. Szorgos, dolgos nép lakja a falut. És takarékos is! Postai takarékban 6,5 millió forin. tot őriznek, a takarékszövet­kezetben pedig 10 millió fJfl ríni kamatozik a tenkiekn^B' Van a faluban 279 telev^B és 32 gépkocsi. A szolgál^F fásra se lehet különösebb panasz, 11 kisiparos gondos-^ kodik erről. S az is sokJfl mond. hogy seregnyi új épül évről évre. Az új há^J kát villastílusban építik. Ma­gas homlokúak, tisztaságot lélegzők ezek a házak. La­kóik máshová járnak dolgoz­ni — a Finomszerelvénygyár hevesi gyárába, a Füzesabo­nyi Állami Gazdaságba, a Herbáriához, a Mezőgéphez — és mintegy repülőhidat. al­kotnak falujuk -és munkahe­lyük között. A falu így nem veszti el gyermekeit. — Mit mondhatunk a fala jövőjéről? — Heves vonzásában élünk, s úgy tartanak számon ben­nünket — Tenket, Átánvt, He.vesvezekényt. Tarnaszent- miklóst és Pélyt —, mint a leendő városhoz tartozó te­lepüléscsoportot. A rendezé­si terveket most készítik a Műegyetem városfejlesztési tanszékén. -Egyre számítunk — amiért mindennap is dol­gozunk —, hogy előbbre lé­pünk. A gondok azonban jobban és jobban gyűlnek, szoríta­nak, de közös erővel, idejé­ben megoldhatók. AmígTenk hűséges lakói kitartanák... (patpky)

Next

/
Thumbnails
Contents