Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

HŐNYIT ÉS AZ IGAZSÁG? Egy alkatrészlopás anatómiája ' tierVESZÉLYBEN, SEBESÜLTEN Aki megfékezte a siroki ámokfutót mmm Egy önkéntes rendőr helytállása Csaknem egy esztendeje húzódik az ügy Egerben. A különféle feljegyzésekből, jegyzőkönyv! kivonatokból, hivatalos levelekből, dönté­sekét terüli mázd iratokból mar összegyűlt egy kötetre vélő. Ezalatt az érintettek, mintegy tíz tárgyaláson, s • csUkném ugyanennyi riieg- hállgátSfsőfl veitek reszt, és mondták vagy nem mondhat­ták el véleményüket. A két érdekéit munkahelyen tizen­egy hónapja szinte minden­napos léma az eset és az an­nak rívorfián kibontakozott hercehurca. A , dologhoz ezéntúl még hozzátartozik egy két kisgyermekéi nevelő csáládállyá méghurcölása (íSúpán azért, mert ő fedez­te' fel az eseménysort elindí­tó cselekményt), ebből eredő több hónapig tátid betegsége — nem is beszélve a folyto­nos idegeskedésről —. majd végűt teljes réhabllifdldsU. Middé?, {izédig két darab pár száz fórt fitos alkatrész rruatt. ? At alaptörténét. — amely , a későbbi bonyodalmak ki­váltó oka lett — dióhéjban a következő: az. A TI-n ál egy csoportvezetői beosztású dol­gozó a cége tulajdonában le­vő gépjárművet elviszi ja­víttatni az, ÁFlT-höz. fte — bár ékkor még nlnés szük­sége rá — megrendeli két fontos alkatrész, kicserélését. Rögtön utána azonban arra kéri a szerelőt, hogy mégse végezze el a cserét, hanem az új alkatrészeket tegye be a. kocsi csomagtartójába. így ifi történik, ám az éppen a szerelőcsarnok előtt haladó portás-rendes/.bő ezt. meglát­ja, s amikor az illető távoz­ni akar a telephelyről, fel­szólítja : nyissa fel ellenőr­zésre a csomagtartót. A kocsi vezetője először nem hajlan­dó rá. sőt minősíthetetlen hangot) szidalmazni kezdi a kötelességét teljesítő asz- szónyt. még meg is fenyege­ti, majd igyekszik megté­veszteni őt, hogy amit a cso­magtérben tát, az két vas- darab. A rendésznő nem dől bé a mesének, s a dolog tisztázása végéit nem enge­di kivinni az autót. A szere­lők viszont megnyugtatják: nem történt semmilyen rend­ellenes dolog. Néhány óra múlva visszatér az autós egy üveg pálinkával. Mint kide­rül. annak k szerelőnek szánja, aki a javítást végez­te. A portásnő mindent fel­jegyez a rendészeti naplóba, s másnap ielétilést tesz az esetről a feletteseinek. Ezután kezdődik a már majdnem egy éve tartó kál­vária ! A dologról természetesen a csoportvezető munkahelyén is tudomást szereznek. Kér­dőre vonjak, de ő mindent letagad Sőt: amikor az ügy kapcsán leváltják beosztásá­ból. panasszal fordul a mun­kaügyi döntőbizottsághoz, to­vábbá — lévén ö az intézet i(Jú.sági életének irányítója is — a magasabyb KISZ-szerv vezetőjéhez. Közben felkere­si a rendésznőt. s protekciót ígér neki. ha nem firtatja tovább az ügyét. Amikor az asszony figyelembe sem ve­szi az ajánlatát, újra durva hangnemre vált át, ismét fe­nyegetőzik. A következő állomás: az ATI vezetője a rendőrséghez fordul szabálysértést eljárás megindítása végett, ugyan­akkor fegyelmi eljárást is indítanak ellene. A rendőr­ség, a jogszabályi előírások­nak megfelelőén átteszi az üsvet a tanácshoz, min't sza- bálysértési .hatósághoz. Ott megszüntetik az eljárást, mondván: nincs elegendő bi­zonyíték. Csak hát Senkit Sem hallgattak meg. a Vizsgálat nem volt kellően alapos, tgy kerül sor az ügyészi óvásra. Ennek nyomán újabb döntés születik: „főhősünkét” több ezer forintra megbírságolják. A fellebbezés folytán Ä ha­tározat mégsem jogerős. Ezzel párhuzamosan a fe­gyelmi eljárást is lefolytat­ják, az eredmény: elbocsá­tás, A főszereplő természete­sen ebbe nem nyugszik bele, munkaügyi pert kezdemé­nyez. Az első két tárgyalást elnapolták a szükséges to­vábbi bizonvítékok beszerzé­se érdekében. Időközben azonban a megrendelőlapnak és az alkatrészcseréről szóló számlának nyoma vész. Az idő múlása a „gyanús cselekményt” elkövető dol­gozónak kedvez: ez. tűnik ki a másodfokú szabálysértési hatóság immár megfellebbez­hetetlen határozatából, amely hatályon kívül helyezi a bír­ságolásról szóló döntést. Az indoklás: ilyen hosszú idő el­töltővel a további bizonyítás már nem hozhat eredményt. Ezzel az államigazgatási szerv a mága részéről lezárt­nak tekinti a históriát. Amíg az ügy az említett két szálon fut. addig az AÍÜT-nál is történik egy s más. ahol a gépkocsi javítá­sát végezték. A szerelőcsar­nokban jelenlévők (vagyis az eset tanúi) két meghallgatá­son vesznek részt, Első alka­lommal nem emlékeznek ha­tározottan a dologra. Másod­szorra pedig — állítólag — olyan jegyzőkönyvet írnak alá . (amely egyébként fősze­replőnk bűnösségét bizonyít­ja), amelyet nem olvastak el. így persze e vallomások sem lehetnek bizonyító erejűek. A rehdés/.nő ellen ugyanak­kor — elkep/elhető. hogy milyen sugallatra — fegyel­mi eljárás indul, merthogy: feljegyzését az esetről üze­men kívülieknek is tudomá­sára hozta, ezzel pedig titok­sértést követett él. A bünte­tés az, hogy más munkakör­be helyezik át, Éjszakai por­tás less. Figyelembe sem ve­szik, hogy otthon két kis­gyermekről kell gondoskod­nia! Az asszonynak kiújul a régi betegsége, több hónap­ra munkaképtelenné válik. Végül a bíróság tesz pontot az ügy Végére, a döntés: jogtalan veit a fegyelmi bün­tetés, a dolgozót vissza kell helyezni eredeti munkaköré­be A harmadik tárgyalási na­pon végre állásfoglalás szü­letik a másik munkaügyi perben is. A bíróság helyben hagyja az elbocsátást kimon­dó határozatot. , 3 Eddig mag« a történet, amelyben nem a neveket tartottuk fontosnak, hanem sokkal inkább magát az ügyet, annak jegyzőkönyvek, feljegyzések. ■ beszélgetések alapján való leírását. Kom­mentálásra nem kell vállal­koznunk, mivel az eset Ön­magáért beszél, A tanulsá­gok levonását is azzal, bíz­zuk az, olvasóra: minden igazságszerető embernek ugyanaz lesz a véleménye, mint amiért mi helyet ad­tunk az ügynek e hasábokon. Szalay Zoltán Olvasóink bizonvára emlé­keznek még a siroki ,.eö\v- boyV-ra. Lápunk annak ide­jén beszámolt arról a nem mindennapi esetről, amikor egv ittas fiatalember vereke­dett. maid a mugatóbrikálta pisztollyal lövöldözni kezdett a strokt kisvendéglő környé­kén. írtunk arról is. hogy a veszélyes httqőeőf egy postás •—. aki egyébként önkéntes rendőr — fékezte meg, s tet­te ártalmatlanná. ★ Lakatos Tibor hatodik éve dolgozik a postánál. Kere- csenden lakik népes család­jával, akik csak estefelé lát­ják Őt otthon. Motorjával a meavét tárja: állandó helyet­tesítő kézbesítő. Azon a na­pon a beteg síréit! kollégája helyett dolgozott a község­ben : — Délután volt már, vé­geztem a körzetemmel, elszá­moltam a helyi postahiva­talban. s nekiláttam enni va­lamit. Egyszeresük csörög a telefon. s> a postás kisasszon y rémülve mondja, hogy a kocsmában verekedés van, szurkainak, s már a kocsma, rost is meglőtték. Segítséget kértek, s hogy kapcsolják az egri LTíH-.s rendőröket. A telefon még eavszer megszó­lalt, s azt mondta a hívó. hogy a fegyveres már a gáz­palackozónál lövöldöz. Na. ennék fele sem tréfa, gon­doltam. mert meg a délelőtt folyamán láttam, hogy éppen aznap cserélték ki az üres palackokat megtöltőitekre. Még felrobban a cseretelep, amely egyébként közvetlen a kisvendéglő mögött van ... A fiatalember nem sokat tétovázott, második éve ön­kéntes rendőr, s eddig már több alkalommal segített le­leplezni bűnözőket. Gyorsan felhúzta a karszalagját: — Oda.szóltam még a hölgynek, hogy hívja fel Egert, s mondja meg. szol­gálatba helyeztem magam. Fölpattantam a motorra, mert tudtam, hogy Sírokban nincs körzeti megbízott rend­őr. minden képijen segítenem kell... Ekkorra a szőke, hosszú hajú fiú már bicská­val szájon vágott valaki! a kocsmában, s az átalakított lég pisztolyával h a<li >h ás zot t. Valaki szólt neki. hogy jön a rendőr, erre ő gyorsan átlé­pett a Tárnán, Oldalkocsis motorral voltam, így a fél falút meg kellett kerülnöm, hogy utánaeredjek. A parton, a házak mögötti kertekben tavaszi munkákat végeztek az emberek. A lö­völdözésre az as 'onyok hi­valkodtak, szétrebbent min­denki. A pisztolyt» egvik szomszédja, hasonló korú fiú is ott dugványózott, fölállt, hogy megnézze, mi is törté­nik. amikor ráfogta a fegy­vert a szőkehajú. s már lőtt is. A vállán találta el. — Hallottam én, hogy nem légpisztoly az. s azt. gondol­tam. föl kéne tartani addig, amíg kijön a rendőrség, Va­laki megmutatta, hogy vár­hatóan hol bukkanhat fel is­mét a gverek. mért arrafelé lakik Meg is jelent, s akkor rászóltam, hogy dobja el a fegyvert, nem lesz semmi baja. De ö abban a pillanat­ban már lőtt is. Ai oldnlko- csitnon csattant a golyó. Va­lami védett helyet keres­tem. kivettem a motorból a pumpát, s a fák mögül eg.v- ré csak beszél lem neki:«,tedd le azt a fegyvert, ne bőm ölj, nem less bajod." De ő csak töltött és lőtt. Villámgyor­san tudta csinálni, úgyhogy a köztünk levő távolság, mintegy harminc méter, sok­nak bizonyult. Arra eondul- tam. hogy amikor, tölt, oda- rohanok. de kiszámoltam, hogy pofit a golyóba szalad« nék bele. Ekkor találta el a szom­széd fiút. mert mindenre lőtt, ami mozgott. Valaki fö isi költött, mire én odanéz­tem. s ebben a pillanatban egy ütést éreztem, <1 cöwbő­mön. Engem is eltalált. Nein fájt, csak nagyon égetett. Most már cselekednem kel­lett: gyere csak fiam. mon­dogattam. gyere és lőj! A postás így csalogatta fá­tól fáig a megdiihödött fia­talembert. amíg egy udvarra értek. — Tudtam, már annyira bepörgött, hogy a lakásbe is utánam jön. Beszóltam az. aj­tón hogy, ha van itthon vala­ki, lépjen ki az utcára néző ablakon. A fiatalasszony a gyerekkel szót is fogadott A fegyveres ekkor még egy ka­szát is fölemelt az udvaron. Erre nem számítottam, be­álltam hdt egy függöny ma­gé a konyhában és Vártam. Tudtam, hogy innen csak: egyikünk mehet ki a saját lábán. Egyszeri-e csak meg­jelent a kosza az, ajtóban,' dobtam a függönyt, hogy ne lásson, s már sújtotta ói is a pumpával. A pisztoly dur­rant még egyét. aztán a fér­fi a földre bukott. Elvettem a kaszát, meg a fegyvert. S Hhogy kilepek az ajtón, lá­tom. éppen megérkezett azs- UítH-s kocsi. Aztán éti min­dig csak azt kérdezgettem, hogy ugye nem luxit meg, nem halt meg? * 1 Eddig a valóban nein min­dennapi történét. A bátor postás miután felépült sebe­süléséből, megkapta a be1 - ügymifilsztei által adomá­nyozott Közbiztonságért Ér­demérem arany fokozatát. A harmincegy' éves. barna bő­rű, cigány fiatalember csak: annyit mondott: — Bárki, aki áz én he­lyemben lett volna, biztosan ugyanígy cselekedett volna, s még egy apró 'momen­tum. A Sírok környéki er­dők íren mér hónapokkal é súlyos bűntett előtt hallottak lövöldözéseket, Nap nap utón. De senki sem mert szólni... Jo/.sa Péter * S / \ Buszmegálló - megálló busz | nélkül ' Furcsa, de .van ilyen.\ (Legalábbis Apeon van, A*, j Rákóczi utcaiak sokéves > ) ei-ése volt. hogy a helyi ; járatií busz Utcájukig köz.; '< lekedjen. Annak pedig.', ' hogy úgy legyn« köztudo- 1 má.vii. alapfeltétele a stft-j bályösfin kiépített megálló-> <, hely. Sók-sok kérés, rékta-/ í 'náció után el is készült, s / úgy és olyannak, hogy ab. j jl ban kivetnivaló ne legyen, t jÖrüllek is az utca lakói.'' \ hiszen most tndr nem keli i {olyan messzire gyalogolni. J '■hogy felszállhassanak a\ < helyi járatra. Am az öröm, i nem tartott sokáig, ugyan- ' 5 is egykettőre kiderüli. , $ hogy a megálló nem is iga-j i zi. meri a busz egyszerűen / ynem áll meg ott. Még ak-/ f kör se, ha történetesen ki-l < megy addig. < De minek egy buszmeg-1 <álló megálló busz nélkül?/ 5 Valahogy a történet a régi, l mese egyszeri lányára ein. ? leket aki rill is ajándé-t , kot %t t nem is. De kinek / { tel— d. —- . -V -„-v--S. -­©Mmm JBW. június lő., vasárnap A kórházi folyosó tenge­lyebén üvegfalaktól hatá­rolva van az ügyelet- Ho&z- szú asztal, rajta zöld borí­tású, kórtermi naplók. Egy­mással szemben műbőrfote­lek, a sarokban a teakony­ha, a talon segélyt kérő beivegő, alatta kis asztalon a telefon. Összeköttetés a vi­lággal. Innen éjszaka is, nappal Is behallatszik á kórtermekbe a csengő hívó hangja, s míg ki nem alszik a műszerfalén levő szám- lámpa, jelzi a veszélyt. Ilyenkor siet Ancika, Mag- dika, Julik«, Margó, Vagy éppen az, aki a nővérek kö­zül szolgálatban Van. Injek­ciót Visz a :l-asba, megfor­dítja a fél oldalára megbé­nult. életié vágyó szép asz- SZonyt, a másik oldalára, megigazítja a 8-asban a friss infarktusos feje alatt a kis­párnát vagy ágytálat cipel a 9-esbe a lébtrombózisos beteg férfinak. Csaknem három hete fi­gyelem és csodálom a fehér köpenyes angyalok türel­mét. Séta után megpihenve ülök az ügyeletén. * látom éjszakákon át tartó fárasz­tó rohangálásukat, s meg­éltem kora hajnali álmos­ságukat. ki merül tségükét. Őrizem szívemben bágyadt, fáradt mosolyukat, simogató kezüket, biztató tekintetü­ket. A jellegzetesen kórházi szag. az a g von mosott pizsa­mák Itt elrejtenek minden korábbi civil ranéot. beosz­tást. A klórillatú kórtermek világában mások a törvé­nyek. Egyenlővé válnak az emberek. Ki tárulkoznak. Sérülését megosztja az igazgató, a banktisztviselő, figyelemmel hallgatják a , csodával határos módon lant, a palackból csöpögő cseppeket figyeli, a hallot­takat elengedi a füle mel­lett. Megszokta már. Ha egyáltalán ezt meg lehet szokni. Vagy csuk elviselni lehet? Ö újságolta felépülése után. Benn búcsúzott az 1* 8-as kórterem megmentett hashártyagyul- ladásos kőműves operáció­jának történetét. Szinte mindenki tudja a másikról, kinek hoznak strofarrtint, ki kap infúziót, s hányszor szúrják meg az új beteget a véreu kor prof i l vizsgálat­hoz. Itt az. egymásrautaltság íratlan törvényei uralkodnak. Így Válik a lábadozó igazgató a kőműves kiszol­gálójává. Es ez állandó kör­forgás, az emberség mér­céje. Magas, éltesebb hölgy pil­lant be a 8-asba az, áttöré­sen. Bár a sarékban fekvő sápadt, éppen infúziót „fo­gyasztónak” szánja , közlé­sét, de az, egész, kórterem hullja: Át visznek a nagy kórházba, az intenzívre”. Hirtelen eláll a lélegzet. Alig ocsúdunk, így folytat­ja: „Egy ritmust kihagy a szívem”. Hangja kissé hal­vány, de remén vkedő. A kő­im! vos-fíatalember felpil­óeszléndőtől is. Ágyszomszé­dom, aZ öreg tsz-paraszt bácsi próbálja felfogni, mit is jelent a ritmuskihagyás. Tűnődöm. Hallom szívem dobogását, számolom a rit­musokat, Egy, kettő, három, s abbahagyom. Próbálom elterelni a figyelmem. S éz mindig sikerül, ha a szem­ben levő ágyra pl Hantok. A csontból- sovány idősebb fér­fi képes órák hosszat moz­dulatlanul keresztbe font lábakkal ülni az ágy tetején. S nézni, bámulni egy, egyet-, lenegv pontra, amelyet a világból maga választott ki. Vajon mire gondolhat? Rej­tély. Egyedül ő nem vallott még magáréi. A mellettem fekvő paraszt bácsi próbálta már több íz,ben szóra bírni. Odacipelte a hokedlit az ágyához. Ha nem szólt, a sovány öreg nem mondott semmit. Egyik alkalommal az. én ágyszomszédom meg is jegyezte: „Hallja, Rátöri bácsi! (Nem ez volt a neve, dé ő így hívta.) Furcsa em­ber maga. Csak szedi itt magába a szót, de ki nem ad semmit.” Lelke csendes­ségében a másik csak eny- nyit válaszolt: „Újat .nem tudok, légit minek mond­jak.” Végül mégis vallott. Két­hetes töprengés _ után foga­dott fbi/«almába. Odaült az ágyam szélére. « azzal kezd­te, hogy ő tanácsot "akar kérni. Meglepődtem. Tud­tam, nagyon bizalmatlan, de megtisztelt gyónásával. El-’ mondta, tudja, hogy őt ope­rálni kell. Lánya korábban a debreceni klinikán dolgo­zott. Van összeköttetése, s így el tudná intézni, hogy oda kerüljön. Vajon kérhet 6 itt Ilyet? Szóljon errői a főorv« >sna k ? J a vasol tam, őszintén mondja el. A kö­vetkező nagyviziten szépen elsorolta. Á főorvos bizal­mat kért. Maradásra bírta, szép szóval, türelemmel. Re­ményt próbált önteni a so­vány öregemberbe. Azt bi­zonygatta neki. ebben a kórházban is a debreceni klinikán végzett sebészek operálnak, kiváltain Bíznia kell bennük. De még az operációval várnia kell, erősödnie szükséges hozzá. Az Öregember megnyugo­dott. Tévedtem. Egy 1ele- f on beszélgetés felkavarta. Két napig újra némaságba burkolózott. Órákig ült moz­dulatlanul az ágyon. Alig evett valamit.. Közömbösen tartotta sovány ka«rját a nő­vérkének, vagy az osztályos orvosnak a vénás injekcióra. Csupa lemondás volt min­den apró mozdulatában. Ki­ábrándulás és réébredés va­lamire. amiről egyik este újra vallott. A folyosóra hívott, Ekkor tudtam meg annak a lelkét emésztő te­lefonbeszélgetésnek a lénye­gét, Néhány halk , mondat volt csupán, amit megosztott velem, — A lányom hívott fel. Vele beszéltem. Visszamond­ta a segítséget. Ezt éreztem ki a szavaiból. Aat mondja, jó ott magának, marádjón csak. apám. — összeomlott benne egy világ. Nemrégiben benn jártam a kórházban, a reményt. « gyógyulást, az életbe ' való visszataláld» reményeit táp­láló orvosok, nővérek, talak között. Benyitottam a 8-as. ba. Kerestem a régi arcokét. Anei nővér újságolta, haza­ment mindenki. Megköny. nvebb ültem, Fellélegeztem. Az ügyeletén berregett a segélykérő csengő. Valaki a 3-asból jelzett. Égett a kis számlámpa. Egy fehér kö­penyes nő suhant el mellet­tem. Teri nővér volt. Ö szo­kott ilyen gyoi-s, de halk léptekkel segítségét vtnnü a betegeknek. Farkas Ralié«*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents