Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

# ORSZÁGOS PÉLDA LETT V M! ÚJSÁG A SZOMSZÉDBAN? O ggf gg r ozolo- es borgazdaságunk sikere Hazánk termőterületének több mint két százalékát .szőlőülCetvények foglalják el. Ez is bizonyítja, hogy a sző­lő- és bortermelés, noha tör­ténelmileg változó súllyal — mégis régóta jelentős szere­pet tölt be mezőgazdaságunk­ban. Mindkettő végigvonult hazánk gazdaságtörténetén, és napjainkban is jelentős ás azat, hiszen a mezőgazda­ság termelési értékéből je­lentős hányaddal részesül. Úttörő feladat volt A minőségi borok termelé­sével kiemelkedő helyet fog­lalnak el történelmi borvidé­keink, közöttük is az egri és a mátraalji. Mindkét helyen a termőhelyi adottságok, a hagyományok, a közgazdasá­gi és telepítéspolitikai hatá­sok alakították lei a terme­led. Ezen a tájegységen a ta­laj- és éghajlati adottságok kiválóan alkalmasak a szőlő- művelésre, az ültetvények összefüggőek, és az egész te- ' riileterí jellegzetes ízű, zama­té, borokat nyernek. Mindez a kedvező természeti és köz- gazdasági viszonyok mellett, az itt élő emberek szorgal­mának és szakértelmének kö­szönhető. Heves megye a hatvanas években úttörő feladatot vál­lalt azzal, hogy a gazdaságok az országban elsők között te­lepítettek nagyüzemi leg mű­velhető szőlőt. Ennek köszön­hető, hogy ma már kizáró­lag korszerű ültetvényeink vannak. Ez nagy hatással volt arra, hogy a hetvenes évtizedben jelentősen növe­kedett az erről a tájról szár­mazó borok exportja. Ma legjobb fényében díszük az Egri bikavér, a Kékfrankos, a Leányka, a Debrői hársle­velű és a muskotály.' A piaci igényeknek megfelelően nőtt a palackozott borok aránya. Héées megye történelmi bor­vidékei ezzel még inkább ki- tárulkoztiak a világ előtt. A borok fő vásárlója lett a Szovjetunió, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Ausztria, az NDK és Csehszlovákia. Két termelési rendszer irányításával Á piac főleg a versenyké­pes, a minőségi borokat kí­vánja. Ezért nagy jelentősé­ge van a korszerű művelési módok és a fajták elterjesz­tésének, valamint a hozamok növelésének. A széles sortá­vú szőlőket indokolja a gépe- siitJ és a szliretelökombájn térhódítása, a korszerű nö­vényvédelem, miután heli­kopterre] sokkal rövidebb egy-egy permetezési forduló. A termelési technológia változásával, a növekvő rá­fordításokkal sokat fejlődött a szőlőtermelés színvonala Heves megyében is. Ez leg­szembeötlőbben a termésát­lagok, illetve a bor mennyi­ségének növekedésében mu­tatkozott meg. Míg a IV. öt­éves tervben 845 hektár új szőlőt telepítettek gazdasága­ink, addig az V. ötéves terv­ben az előirányzott 1200 hek- 1 tár helyett, 2000 hektár új ültetvényt irányoztak elő. Ez már tavaly teljesült és 19S0. végére várhatóan több is lesz. Az említett kétezer hektár csaknem 30 százaléka vörös bort adó fajták összessége, melyeket a bikavérprogram keretében telepítettek a gaz­daságok. Már az idei megyei borversenyen is volt olyan ostorost kékfrankos, melyet az első termőre fordult ül­tetvényekről szüreteltek. Fi­gyelemre méltó az a céltuda­tos munka, melyet a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daság, valamint az Eger— . Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát irányításával, a kölcsönös előnyökön alapuló szőlő- és borgazdasági rend­szer végzett a termelés tö­kéletesítésére. Ebben fontos részt vállalt a MÉM Műszaki Intézete, a Kertészeti Egye­tem, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomása is azzal, hogy rendszeresen szaktanácsot nyújtanak a le­vélelemzésen alapuló táp- anyaggazdálkodástól egészen a gépi betakarításig. Növekvő termésátlagok Ennek meg is lett az ered­ménye. Míg Heves megyében a IV. ötéves tervben a sző­lő átlagtermése hektáranként 4,5 tonna volt, az V. ötéves tervidőszak eddigi részében, 1976—1979. között tovább emelkedett. 1976-ban például 7,3, 1977-ben a többszöri jég­verések ellenére is 7,9, 1978- ban 6,2, míg tavaly 7,2 ton­na volt a hektárankénti sző­lőtermés. Ezzel Heves megye gazdaságai az országos átla­got meghaladó jobb eredmé­nyeket értek el! A szőlőtermelés mellett eb­ben a tervidőszakban sokat fejlődött a feldolgozás és a borászat is. Elkészült az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinát vörösbor­feldolgozó üzeme, és új, mo- f dein gépek végzik a fehér szőlőfajták feldolgozásai, is. Heves megye gazdaságai, fi­gyelembe véve az MSZMP központi Bizottsága 1978. március 25-t határozatát, tör­ténelmi borvidékeinken to­Megjött az új gép A detki „Magyar—Bolgár Barátság” Termelőszövetkezet ez évben 8 millió forintért vásárolt mezőgazdasági célgépeket az eredményesebb munka érdekében, remeteiünkön Szabó János és Kiss Benedek — szereink — I# »Hennán érkezett DT—75-ös lánctalpas traktort' veszik at,. i {Petét Szabó Sándor,) Borsodnádasdi ismerősök vább bővítették a minőségi szóló- és bortermelést, szor­galmazták a feldolgozó- és tárolótér bővítését. Ennek köszönhető, hogy a borkombinát mellett a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gaz­daság és több mátraalji ter­melőszövetkezet az V. ötéves terv során tovább fejlesztet­te szőlőfeldolgozását. A leg­nagyobb előrelépés az elmúlt két évben a gyöngyöspatai Mátra Egyesült Termelőszö­vetkezetben volt, ahol 70 ezer heklós bortárolól alakítottak ki, modern szőlőfeldolgozó­val. A piaci igények alapján A következő evekben a jö­vedelmezőség mellett a piaci igényeket is figyelembe vé­ve illatos, íz- és zamatanya­gokban gazdag szőlőfajtákat telepítenek. Ebben segítenek a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet egri állomásának munkatársai. Az általuk ne­mesített kísérleti szőlőfajták és az ezekből készített borok a holnap telepítéseit szolgál­ják majd. A fő törekvés ezekkel a fajtákkal a hektá­ronkénti 100 mázsás, sőt en­nél is nagyobb termésmeny- nyiség elérése. így válhat hosszabb távon jövedelmező­vé ez az ágazat. A jövő felé a modern technika mutat a szőlőter­melésben és a borgazdaság­ban is. Ez ugyan költsége­sebb, de mégis megalapozot­tabb, főleg, ha a hatékony­sággal párosul! A jövő fel­adata az átlagtermést javító ráfordítások növelése, egybe­kötve a lehetőségekhez mért hatékonyság fokozásával. A VI. ötéves tervben He­ves megye történelmi borvi­dékei az eddigi kedvező ala­pokra építve az új telepíté­seket úgy valósítják meg, hogy azok a későbbiek során he váljanak a mindinkább tökéletesedő fizol »termelési technika akadályává. így ki­zárólag az olyan sorközzel telepített ültetvényeknek lesz csak értelmük, amelyek min­denféle gépi műveléssel ke­zelhetők, Prognózisok sze­rint a jövőben mind itthon, mind pedig a világpiacon a minőségi borok iránti igény tovább növekszik. Ezt kell hogy szem előtt tartsák a vállalati döntéseknél. \ Mentusz Károly A környéken élők, Heves, Borsod vidékein rendszere­sen Utazgatok számára nem sok újait mondhatnánk Bor- sodnádasd , bemutatásával. A megyehatártól néhány kilo­méternyire erdővel övezett út végén bukkannak elő a házak; a nagyközség ott húzódik szinte az észak-he­vesi faivak között. Sorsuk, fejlődésük, gazdagodásuk is összeköti ezeket a települé­seket. Az élet diktálta kap­csolatok túllépik a közigaz­gatási határokat. Nem először jövünk már ide „szomszédolói”, mi sem számítunk idegennek. ★ I Mi újság, nadusdi ismerő­sök? A nagyközségi pártbi­zottságra köszönünk be elő­ször, hogy kedves vendéglá­tónktól, Murányi Elemér pártbizottsági titkártól meg­tudjuk a legfrissebb híreket. S hogy éppen itt találkozunk az Észak-magyarországi •Á rams zol gál taté V általat egri üzemigazgatóságát kép­viselő szakemberekkel, az sem véletlen, — Itt volt a bánya, amely korábban az Egercsehi ak­nához tartozott. — mondja Murányi Elemér. — Bezár­ták, meid elfogyott, a szén, s ezzel egy fontos, a köz­ség hagyományait megte­remtő munkahely szűnt meg. Persze leszerelték az ener­giát adó tirainszformátor-ál- lomást is. Gyorsan, rugal­masan pótolni az energia­szolgáltatást, kisebb teljesít­ményű állomással: fontos volt ez a helybélieknek. De még élőbbről is kezdhetném: a nagykő zség f ö lilend ülésének alapfeltétele volt a korsze­rűbb villanyhálózat. Tenmé- , szeles, mondtatják másutt, hiszen az ma már nem le­het gond, hogy ég-e a vil­lany. Nálunk ez nem volt ilyen egyszerű. A régi el­avult vezetékek, rossz bekö­tések mftrtt, a falu szélén már eppen hogy csak pis­lákolt a villany. Az elmúlt 4—5 esztendőben lett kor­szerű közvilágításunk, fel­újított vezetékhálózatunk az egriekben jó partnerek­re találtunk. Az újságokra egy kévéig fordítunk időt, és együtt megyünk át az iskolába Bencze Lászlóval, az áram­szolgáltatók egri üaemigaz- gató-helyettesével és Nagy Bélával, arz üzemigazgatóság egercsehi kirendeltségének vezetőjével. Őket ide szá­ntja legújabb vállalkozásuk. Az általános iskolákat a közelmúltban összevonták a nagyközségben. Összeszed­ték az anyagi erőt, a tár­sadalmi munkát, s kialakí­tották a szak tantermi rend­szert olyan színvonalon, hogy bármelyik városi ok­tatási intézménynek is be­csületére válna. Kiss János igazgatóhelyettes büszkén mutatja be a fizika-, a bio­lógia - tan termeket. A zenei tanterem még félig kész, itt még most épülnek a polcok. — Nyelvi labor is lesz itt — kapom a felvilágosítást. — Az eszközöket a füllhall- gatók kivételével már meg­vásároltuk, nyáron összesze­reljük a berendezéseket, ősz­szel megkezdődhet a kor­szerű nyelvoktatás. Az áramszolgáltatók igen otthonosan mozognak ebben a tanteremben. Itt derül ki, mi is a jövetelük igazim cél­ja ... ★ A kis tanári szobában, ahová Kormos Andrásilé igazgató invitál bennünket, találkozunk dr. Németh Ta­mással, a nagyközségi tanács vb-titkárával is. Rövid üd­vözlések után megkérdezik a vendéglátók: — Akkor hát aláírhatjuk a szerződést? — A Jedlik Ányos szocia­lista brigád vállalta, hogy társadalmi munkában elvég­zi a fizikai szaktanterem és a nyelvi labor villanyszere­lési munkáit — tájékoztat Nagy Béla. — Gondosko­dunk karbantartásról, segí­tünk az anyagok megvásár­lásába!* Ez most a mi idő- szeiú munkánk itt Borsod- nádasdon. A kapcsolat nem szakad meg, bár a nagy fel­adatokat már mind elvégez­tük itt a községben. Az iskola a, pályairányí- tásd munkában való együtt­működést vállalta, az úttö­rők kis műsorokkal teszik színesebbé a hrigédünnep- ségeket, és .segítenek a kö­zös programok szervezésé­ben. — A nyelvi laibomak egyébként az iskolán kívüli közművelődési szerepet is szánunk — veszi át a szót dr. Németh Tamás. — A délutáni, esti kihasználatlan időben nyelvtanfolyamokat szervezünk. Tanár, felszere­lés adott, jelentkező is akad­na bőven. — Egyébként ez a szerző­dés már „él”, hiszen több­ször jártak nálunk a bri­gád tagjai — mondja az igazgatónő —, de a hivata­los aláíráshoz nem sikerül1 még így összejönni. ★ Valamit meg mindenkepp el kell mondani erről az is - kóláról. Nemcsak • azt, hogy a lehetőségekhez képest itt már minden feltételt meg­teremtettek a valóban . kor­szerű- oktatáshoz. A jó mun­ka nemcsak a kifogástalan írásvetítőkön, szemléltető­eszközökön múlik, A peda­gógusokon is, akik között Nádasdon Nemesik Pállal találkoztunk. Történelem— ének szakos tanár, , három évtizede dolgozik itt; ez-, alatt publikációk garmadá­val jelentkező néprajzkuta­tó, népdalgyűjtő, a helytör­téneti gyűjtemények veze­tője lett. Könyvei a kör­nyékbeli munkásélet hagyo­mányainak, kultúrájának, dalkincsének méltó őrzői. Gyűjtött Borsodban, Heves­ben, a határon túli szlovák falvakban, foglalkozott a nemzetiségi kultúrával. Mindenekelőtt persze neve­lő, akinek szavait lelkes tanítványok figyelik, irá­nyításával helytörténeti em­lékek tömegét gyűjtötték már össze, s teremtettek valóságos kis múzeumot. Nemesik Pálnak a nagy­község határain túl is kisu­gárzó jelentékeny munkás­ságáról — úgy hisszük — méltatlanul kevés szó esik például nálunk Hevesben is. ★ Nem szab határt a me­gyehatár — írtuk egy esz­tendeje a nádasdiak és a szomszéd falvak lakóinak kapcsolatáról. Biztosain meg­erősítik ezt a •véleményt a pénzverde, a minőségi fehér­nemű szövetkezet itt dolgo­zó részlegeinek munkásnői. Vagy a régi nagy hagyomá­nyú, megújulás előtt álló lemezgyár- környékből bejá­ró dolgozói. A vidék, ahon­nan annak idején nyomo­rúságos sorsúak tömegei indultak útnak boldogulást keresni a világ minden tá­jára, most már helyben te­remt, nem is akármilyen megélhetést. Persze újak a' gondok, a tennivalók is, szükség van még a régiek híres szívósságára, akarat­erejébe. Ha végig megyünk a nagyközség utcáin, láthat­juk: ott van ez a szívósság, akaraterő a mai emberek­ben is... Hekcli Sándor TÁRNÁ MENTÉN Ha dús kalásszal jő... Mármint a serguRl nyár, akkor — sokan aggódnak most emiatt — bajok lesznek a mezőgazdaságiunkban. Kez­dődhetnek a bajok, hogy esetleg nem is lesz olyan sárguló ez a nyár, de nem megfelelő időben. Mert az esők. záporok sokasága, nem beszélve a felhőszakadások­ról, valamint az időjárásun­kat mostanában jellemző ke­vés napfényről olyan érzést kelt az emberekben, hogy az idén nem lesz aratás, de ha mégis, akkor nagykabátban, netán csónakból aratunk. Jogos-e az aggodalom? — ezzel a kérdéssel fordultunk a hevesi járás több mezőgaz­dasági szakemberéhez. Kurunczi István elnök, Tárnáméra: Valóban nehéz aratásra kell számítani, késői érésre. A 350 hektáron vetett őszi árpánknak mintegy 20 száza­léka megdőlt, és ez a helyzel nem javulhat, legfeljebb to­vább romlik. Az elmúlt na­pokban felhőszakadás volt nálunk, jégveréssel, bár ez utóbbi szerencsére elenyésző­nek tekinthető. Minden­esetre, egyik alkalommal percek alatt 60, a másik al­kalommal 42 milliméter víz zúdult a tarnabodi határra. A paprika, a paradicsom, a sárgarépa és a dinnye víz alá került. Hátráltatja az esős idő a takarnia-nytoetaka- rítást is. A gepefc etókeesdess .vi­szont rendben,- föl halad. Jú­nius 20-án megtartjuk a szo­kásos aratás előtti szemlét. Sági László ágazatvezető, Átány: A kertészetünknek — 40 hektár paradicsom, 6 hektár paprika — kimondottan ked­vezett az esős idő. A búzán-, kát viszont a napokban per­meteztük helikopterrel, de mindjárt utána jött a nagy zuhé, lemosta a permedét, kezdhetnénk, élőről mindent, de nagy kérdés, kapunk-e helikoptert. Nálunk egyéb­ként dőlés eddig nincs, a 143 hektár tavaszi es 90 hektár őszi árpánk kalaszolt, ki­hányta a fejét, már csak meleg kellene. Ha lesz is, legalább két hetet csúszunk az idővel, ebben a hónapban aligha aratunk. Lőcsei Ferenc elnök, Er­dőtelek: Nálunk kedvezőek voltak az utóbbi napok. az. elmúlt, szombattól kb. 10 milliméter eső esett, a korábbi homok­verést viszont palántáink nagyon megsínylették. Ami a gabonát illeti, ebből 1300 hektár vetésünk van — búza 830 hektár —. és egyelőié csak azt mondhatom, hogy nagyon szép, bár néhány he­lyen megdőlt a vetés. Ebben a hónapban mi sem igen arathatunk, esetleg csak a repcét és jó idő esetén 28— 29-én az ősei árpát kezdhet­jük arattw. A gépparkunk ló, attnfeána, tres*et>es*e 1sobz. Orosz Péter közgazdasagi elnökhelyettes, Heves Ott, a Rákóczi Tsz-ben nem volt különösebben káros az eső, talán csak az árpában okozott kisebb dőlést. Ennek ellenére jó termés várható, bízhatunk abban, hogy búzá­ból is meglesz a hektáron­ként tervezett több mint 50 mázsa. Az aratást egyébként mi is később kezdjük, és igyekszünk jól felkészülni rá, amire — különösen a dőlés miatt — nagy szükség van. A gépek javítása, felkészíté­se tervszerű, és alkatrész­ügyben szintén jól állunk. Nem mondhatom el ugyan­ezt a zöldségtermő terüle­tünkről. A kiültetést koráb­ban kezdtük, nem vártunk a jó időre, így először jelentős fagy-, most pedig jégkár érte. Ä lemaradás egyébként nálunk is legalább két hét, és érdekességként még el­mondhatom, hogy az esőzés, beleértve a felhőszakadást is — nagyon egyenlőtlenül oszlott 'el nálunk. Voll olyan terület, ahol 100. a másikon ugyanakkor csak tíz milli­méter csapadékot mértünk. Mindezek mellett várjuk mi is a napsütést, különösen a paprika, a paradicsom, a dinnye és a kukorica, tehát a melegigényes növények ér­dekében. Gyulavári András, föagro- nomas, Tárná őrs: Náihásk szükség voR arrs •a esapadefem, •sutái mostaná­ban leesett, és az eddig nem volt több, mint úgy 30—40 milliméter. Igaz, az őszi ár­pánál itt ie dőlést okozott, a 198-ból mintegy 20 hektáron. Nagyon leállt a takarnia ny- betakarításunk: az eső miatt egy hete nem tudunk dol­gozni, szerencsére a 310 hek­tár lucernánk teljes egészé­ben bent van, de a 60—60/ hektár vöröshere és réti szé­na betakarításával várako­zásra kényszerültünk. Visszatérve az őszi ár­pánkra, a helyzet normális­nak mondható, június végén valószínűleg megkezdhetjük az aratást, és úgy további két hét múlva bizonyéra a búza is sorra kerül. ★ Ami pedig eme kis körkép bevezetőjére vonatkozik, úgy tűnik, télikabátjainkat nyu­godtan. a szekrényben hagy­hatjuk és nem szükséges az sem, hogy csónakokat ácsol­junk az aratáshoz. Mint aho­gyan a szakemberek elmon­dották: részünkről legtöbb amit megtehetünk, hogy jól felkészítjük a gépepeket —■ ez viszont elengedhetetlen. Mint az. igazi nyárhoz, az éréshez, a ..dús kalászhoz” — a most már kevesebb esőt és több napsütést hozó jó idő. B. Kun Tibor NmüismGí 185? Mait» llj í«sat£>2»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents