Népújság, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
f/W Az Ágria Játékszín kapunyitás előtt Nap mint. n,ap közeledik az Agria Játékszín immár hatodik kapunyitásának ideje. A siker — nem egészen kérdőjelek nélküli, — melyet Valló Péter, a játékszín új művészeti vezetője elmúlt esztendei első bemutatkozásával. azaz a Háromszoros vivát! megrendezésével aratott, érthetően kíváncsivá teszi a közönséget: vajon mi várható ezen a nyáron az Agriától? Milyen irányba lép tovább a programsorozat? A rendezőtől. aki — hadd emlékeztessük az olvasót — egy esztendeje . így fogalmazott: „Az a fontos, hogy a hely szelleme munkáljon az elképzelésben,” mindenek előtt azt kérdeztük, hogyan fogadta a kritikákat a megújuló nyári színházról, beleértve természetesen a nézők véleményét is. — Nos, a tavalyi előadással, Vámos Miklós darabjával én úgy érzem, sikerült az áttörés a nyári színpadon. A városbeli fogadtatás inkább kedvező volt, mint kedvezőtlen. A kritikák fogadtatása pedig az eddigi bemutatókhoz képest, egyenesen eufórikus. Még akkor is, ha akadtak hangok, amelyek nemzeti múltunk dicsőségét féltették, e szatirikus történelemszemléletű produkciótól. Az ilyen ellenvéleményekre az én válaszom a kategorikus elutasítás. Szerintem nem sérti, nem sértette a nemzetet a kunokkal való kapcsolatunk effajta ábrázolása. Semmiképpen sem volt gyalázkodó a darab! — A közelmúltban olvastam a Film Színház Muzsikában érdekes inter- ívj júját. amelyben főleg az Hr ragadott, meg, milyen lelkesen és odaadással tud vitázni Valló Péter egy bemutatott műről. Nemcsak jót és jól rendez, hanem kiáll az előadásért. — Ügy vélem minden művészet élővé tételéhez, vagy életben tartásához az. szükséges, hogy a bevált dolgok mellé új dolgok kerüljenek, az elfogadott irányzatok mellé új irányzatok csatlakozzanak, hogy a régi minőségből újszerű előadások szülessenek. Az ember hol sikeresen kísérletezik, hol kevésbé sikeresen. De ahogy az interjúban is fogalmaztam, különbséget látok aközött, hogy aj ember bármilyen művészeti ágban az elvi kiindulás hibája miatt bukik meg. vagy a megvalósítás egyenetlensége, a prakszisban való hibák miatt.. Ez utóbbit elkerülhetőnek látom. Azt viszont súlyosnak, ha az ember világnézeti, tartalmi okokból tiukik. Arra kell jobban vigyázni. Én a Szerelmet szerelemért című vígjáték rendezésemet nem ilyenfajta kudarcnak éreztem, ezért vitatkoztam. — Az ilyenfajta vitaszellem eléggé hiányzik a sajtóból. — Ha az ember, egy művész, határozott elvi álláspont alapján dolgozik, akkor kötelessége is munkáját védelmezni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kudarcokat ne ismerje el. Én a magam részéről mindenesetre szeretnék nem hűtlen lenni ahhoz az elvhez, hogy állandóan és nem lankadó ambícióval keressem a színházművészet kiterjeszthetőségének újabb és újabb lehetőségeit. — Itt talán visszakanyarodhatnánk ahhoz a kérdéshez, merre tovább? — Nos. az egri nyár arculatát eddig nem én határoztam meg. Tavaly az idő szorított, idén pedig a kiírt drámápólyázat a meghatározó. Ezt nem azért mondom, mert bármely rendezésemet megtagadnám, hiszen a számomra nem kedves művekhez „hat ökörrel sem lehetne odavonszolni.” De mégis az események így tartalmaznak bizonyos imp- rovizatív jelleget. Például ennek okából nem adunk most elő új szatirikus drámát, tudniillik olyan színvonalú nem érkezett. A legelső szempontnak pedig én mégis azt tartom, hogy jó darabot mutassunk be. — A műsor igen ígéretes. Biztos érdekes lesz a színművészeti főiskolások Szó- phoklész-előadása a várban, akárcsak a pályázatra érkezett Lenkey, Fekete Sándor műve, illetve Száraz György Gyilkosok című darabja. Milyen gondolatokat ébresztenek a felvállalt drámák a művészeti vezetőben? — Mindkét beérkezett műről — Szophoklészről nem is beszélve, — úgy vélem igen jó. Bizonyos értelemben azonban, nem igaz, hogy drámák, különösen nem a Semmelweisről szóló, még ha az események részében elég sok a komorság is. Ez akkor is inkább színmű és happyenddel végződik. A Lenkeyre meg inkább azt mondanám, tragédia.. Ez utóbbit kimagaslóan remek alkotásnak tartom, magasröptű és mélyen szántó filozófiai, erkölcsi példázatnak. — A föntebbi jellemzések ellenére Valló Péter talán mégis megenged egy ellenkező kérdést: nem sok így együtt ez a három komoly hangú darab? — Remélem, a jó művekből jó előadások is születnek majd, és akkor talán nem lesz a dolog elkeserítő. Hiszen ha jó munkát látunk, teljesen mindegy, hogy szomorú, vagy nem szomorú. Én nem hiszem, hogy a nyári színház csak a vidámságot viseli el. Aki a kultúrát. akarja, aki szereti, annak teljesen mindegy, hogy a nap süt a feje fölött, esik az eső, vagy hull a hó. Hiszen például nyári könyvek és téli könyvek sincsenek. Nyáron sem csak P.' Howárdot, meg Wood- hause-t olvasunk. (Én mind a ketttöt nagyon szeretem.! Napfényben ugyan úgy lehet Thomas Mannt olvasni, mint télen. Gondolom a színpaddal is így van ez. Elég csak ha a görög színházra vagy Shakespeare színházára gondolunk. .. — A folytatás tehát? Milyen lesz Valló Péter Agria Játékszíne? — Én megmondom őszintén, ha végre igazán saját magam dönthetnék arról, miit játsszunk, minden megkötöző elvet és koncepciót el fogok hagyni. Hangsúlyozom persze emellett, hogy az elsődleges cél mindig az marad, hogy mai magyar szerzőket játsszunk. De ha kiderül, hogy mégis csak vígjátékot „illik” játszani nyáron, akkor olyan darabokat fogunk elővenni. Mert a legfontosabb, hogy élő, természetesen népszerű, vonzó színháza legyen Egernek, ahol jó színészek, jó szerepekben, jó rendezésben, jól játszanak és fontos, tartalmas dolgokról viccelődjenek, vagy komolykodjanak ... — Érvei figyelemreméltóak, ezért nem is tehetünk mást, mint bizalmat szavazva várjuk az 1980-as egri nyarat, a három bemutatót, amelyhez őszinte sikert kívánunk. S nemcsak s zakmai - kritikusi, hanem közönsége tetszést is. Köszönöm a beszélgetést! Márkusz László- í. Az év slágere kétségkívül Arany -János önéletrajzi regénye volt. Vermest prófétának tartották a kiadói világban, de még ő sem gondolta volna, hogy a nagyközönséget ennyire megmozgatják majd a szürkeségben leélt kis élet szomorú epizódjai. Mert nem Toldi írójának újabb kapcsos könyvét volt szerencsés Vermes felfedezhetni, csupán egy napjainkban tébláboló, a nagy költővel azonos nevet hordó fél- szeg emberke naplószerű feljegyzéseit segített nyomda- festékhez — egy tekintélyes pártfogó mellékesen elejtett ajánlásának eleget téve. Ez az Arany János —. aki nevének eddig csak ugratásokat és gúnyt köszönhetett —, most egycsapásra híresneves ember lett. E pillanattól az. volt csodúlnivaló: hogy is nem jutott ezzel a névvel már sokkalta előbb a siker csúcsaira. Vermes immár barátian ölelte az üstököst, és szerény, de bensőséges reprezentáció keretében megpendítette a további tervek húrjait: — A te gazdag életanyagodból. Jánosom, legalábbis trilógiát kell írnod számunkra . . . Arany János zavartan mosolygott •* bőrfotelt* *n. és nyirkom tenyere bőrkeménye- déséit kapaígatta. —• Gondolkozz — hunyorított szeretettel Vermes. — Gondolkozz, de ne sokáig, és küldj nekünk egy rövid szinopszist, hogy szerződést adhassunk a következő remekművedre !... A másik beszélgetés társaságban hangzott el, és első hallásra talán még fantaszti- kusabb, mint a klasszikus nevét eddig csak -nyűgként cipelő fura, kis ember gyors emeikotiese. — Szép, szép, csak a.z a kár, hogy- ezzel kész is, nincs HA ELJÖN.,2 H ifalcőcici.,J Ha mos? valaki azt. mondja nekem, hogy ismer olyan túlbuzgó, olyan — mondjuk ki — stréber diákot, aki úgy május végén, június elején legalább fél szemmel nem kacsingat már az évzáró félé, és nem várja egyre türelmetlenebbül a vakációt, akkor annak én azt mondom. .. De ne keressük a kemény szavakat, hiszen ilyen okton- di tanuló úgy sincs a világon. Várják, nagyon várják a vakációt, az . iskolai szünetet a hevesi körzeti általános iskola és diákotthon tanulóilakói is, és várakozásukat nem is rejtik véka alá. Szi- kora Sándor, a diákotthon vezetője egyáltalán nem tekinti ezt sértésnek, hiszen jó ismerője annak a nyílt és célratörő gondolkodásmódnak, amely mindig is leginkább a diákoké volt — és marad. Ez — igazolásra aligha szoruló tény mellett azonban a körzeti lakói egy fontos tekintetben erősen kü- , lönböznek más iskolákba járó társaiktól. Nevezetesen abban, hogy tanév befejeztével elhagyják a tanulás időszakára kijelölt korszerű, kényelmes otthonukat, és amit a helybeliek nap mint nap megtesznek: hazamennek a szülői házba. Itt most felmerülhet a kérdés, hogy mi ebben a rendkívüli, hiszen így van ez rendjén. így természetes. Valóban. Csakhogy... Az „édes” otthon — Féltem a gyerekeket az otthoni vakációzástól — mondtam i meg nyíltan a diákotthon vezetőjének, — Miért...? Mitől? — Legyünk őszinték,.. És e rövidke bevezető után vázoltam’, mitől tartok. Tavaly módomban volt néhány „problémás'’ gyérek szülői házába ellátogatni, éppen a velük kapcsolatos, illetve általuk okozott problémák miatt. Nos, az a helyzet, hogy egyik-másik „édes” otthon úgy nézett ki, hogy normál körülményekhez szokott ember aligha tudna bennük néhány percnél több tovább — hümmögött a folytonosan szivarját morzsolga- tó közgazdász. — Tegyük fel, ugyanolyan jó lesz a pasi második könyve is, mint az első. Vagy talán még jobb is egy fokkal. De hol a szenzáció? Hol a csoda ? A meglepetés?... Mert mit mond az olvasó? „Olvastad már ennek az Aranynak az újabb regényét? Semmi különös. Az elsőhöz képest.” A másik már azt mondja a harmadiknak: „Én nem olvastam, de azt m,ondják, nem jó.” Kész: így van? — Ezek szerint egy írótól mindig csak egy könyvet adhatunk ki? —- mosolygott Vermes bágyadtan. — Ti tudjátok, miből éltek — vont vállat a közgazdász. de ötlete nem hagyta nyugton. Ivott egy kortyot, elnyomta réges-rég kialudt, szivarját, és még közelebb húzta székét a házigazda kanapéjához: — Lenne egy ajánlaton. Ha nincs benne háromszoros pénz, ne léphessem át többé a küszöbödet !... Arany János megnézte az idegen szavak szótárában, mi is az a szinopszis voltaképpen. Egy újdonsült, barátjától megtudta: tökmindKülönös személyiség (anyja artista, apj^ ismeretlen, esetleg postás) Különös miliő (oroszlánok, gyepmesterek, szodomiták, javítóintézet) Tipikus miliő (motel) Tipikus személyiség (megalázott, jobbra vágyó) Közvetlen stílus (ötletszerű, nem szerkesztett) Közérthető nyelv (szlengbe hajló pesti köznyelv) Tá rs ad a lo m k r i ti ka Optimizmus időt eltölteni. Az ilyen környezet viszont — ezt könnyű belátni — minden bizonnyal hamar lerombolja azt. amit a tanárok, a nevelők az egész évi fáradságos pedagógiai munkájukkal felépítettek. — Szerencsére nem ez a helyzet — hangzott egyértelműen Szikora Sándor válasza. — Nem azt mondom, két-három kirívó példa erre is akad éppen, de jelenleg 113 gyerekünk lakik a diákotthonban, köztük három cigánycsalád gyerekei is. Ez utóbbiak közül kettő valóban sok gondot okoz, de a harmadik például egészen rendes. Az ő esetükben — és tanulóink 90—95 százalékának esetében —- az otthoni miliőt semmi esetre sem tekinthetjük rombolónak. De talán legjobb lesz, ha ők maguk mondják el. És sorban jöttek a gyerekek, elsőként a nyolcadikba járó alatkai fiú, Bíró József. Közepes tanuló. — Anyukám a téeszben dolgozik, apukám meghalt. Öt testvérem van, de az idősebbek már elmentek. Csak anyu van otthon, és én a szünetekben és az öcsém. — Mit csinálsz a nyári szünetbeh? — Dolgozni szeretnék, mint tavaly, a téeszben. Az egy hónap volt, a másik hónapban meg otthon segítét- tem. Sok a munka, javítgatások, ásás, kapálás, permetezés. — Rövidesen kikerülsz az iskolából, mit tervezel? — Szeretnék továbbtanulni, Gyöngyösre jelentkeztem, szobafestő-tanulónak. Ö és kistestvére — meglehetősen nehéz körülmények közé kerülnek otthon, de annyira azért nem. hogy teljes visszaeséstől kellene tartani. Akiknek nem muszáj Chuchra András értelmes arcú, barna hajú fiú. hetedikbe jár és tarnabodi. Másodikos testvére is ide jár. — Megmondanád, mivel foglalkoznak a szüleid? — Édesanyám agronómus, apukám osztályvezető a té- esznél. egy, mit ír a vázlatban, ez úgyis csak formaság. A fickó egy gépírólánynak is bemutatta, aki már kívülről tudta azt a másfél oldalt, amit ilyenkor szokás összehordani. János kétségek közt adta postára a fogalmazványt, afnihez rieki volt a legkevesebb köze, de azután türelmesen várakozott. Barátai biztatására egy hónap múltán felhívta Vermest, de a titkárnő még egy cseppnyi türelmét kérte. A „Kikelet” kiadónál újszerű munkacsoport alakult a „Mindennapi élet” elemzésére. Vermes eleinte c.4ak mosolygott, de belement a játékba, mert ez a játék semmire sem. kötelezte, meg haladni is kell időnként a korral. és ezt a számítógépes módszert állítólag Amerikában már évek óta — talán még régebben — sikerrel alkalmazzák. Fiatal kutatók és érettebb egyetemisták, irodalmárok, matematikusok, művészetpszichológusok, irodalomszociológusok és természetesen közgazdászok hat hétig elerpezték a könyvet. A siker titkát végül is a következő képletben foglalták össze: 2 egység 2 egység 1 egység 3 egység 1 egység 2 egység 0,5 egység 1 egység (Folytatjuk) — Akkor neked nemigen kell dolgozni szünidőben. — Dehogynem. Tavaly másfél hónapig voltam, ezret kerestem, paprikaládákat pakoltunk, és most is megyek. .. — Mire gyűjtőd a pénzt? — Jövőre ballagok..o tavalyi keresetemből horgászfelszerelést vettem, mert nagyon szeretek horgászni, most meg a ballagási ruhára valót kellene megkeresni. Bandi után a szintén hetedikes Domán Tibié a szó, ő is tarnabodi, de a körülményei. .. — Állattartással foglalkozunk, disznóval, szarvasmarhával, baromfival. És édesapám a téeszben fogatos. — Milyen házatok van? — A viz nincs bevezetve. — Tavaly nyáron dolgoztál? — Két hónapig. Rakodó voltam, utána meg locsoltam. És kerestem 5400 forintot, és vettem egy- segédmotort. Anyuék megengedték, mert közben megszereztem hozzá a jogosítványt. Besenyei István szintén a tarnabodiak csapatát erősíti, jó fellépésű hetedikes fiú. Mint mondja, édesanyja a háziipari szövetkezet bedolgozója. édesapja kőműves kisiparos. Kézenfekvő a kérdés is: — Akkor hát szép házatok van...? — Igen, de majd építünk újat. — Mit vettél a tavalyi keresetedből? — Ezt az órát — és mutatja —, Poljot, 1590 forintba került. És így tovább. Akkor tehát.. . ? Szinte minden felvillanó gyermeki sors cáfolni látszik az aggodalmat, a további tények pedig . szinte kizárják. A, hevesi körzeti .diákotthon ugyanis az 197^-ben ..jprtént beindulása óta nár sok gyereket kibocsátót!, és közülük az első évben csak egy, a második évben két gyerek nem tanult tovább. Ezt követően olyan esztendők következtek, amikor mindenki tovább ment, és a felvevő iskolák véleménye szerint igen szép eredményeket, érnek el, a lemorzsolódási arányuk csak 1,2 százalékos. Ne féltsük tehát a kultúrát töményen sugárzó kollégium után az otthoni nyártól a gyerekeket. A hatodikos Suha Pista, helyzete sem cáfolja — csak ellenpontpz- za talán ralamelyést a tagadhatatlanul kedvező képet. Zuhany — Mi (yen a bizid? — Kettes. — Hd dolgoznak a szüleid? — Anyu háztartási, apu Pesten, de minden este hazajön. — Hány testvéred van. — Hat. — Házatok van-e? . — Egy nagy, vettük a tanácstól, két szoba van benne. — ÉS ágy ? — Az is. — Egyedül , alszol az ágyadban ? — Nem, hanem Jóskával, — Dolgozni akarsz nyáron ? — Igen, mert kell a pénz. — Mire? — Labdára. 190 forintodra, olyat, akarok. — Ha vissza jössz otthonról, nehéz itt megszokni? — Kicsit fura. — Miért? — Mert otthon csak lábal kell mosni, ha lefekszünk, meg arcot. — És itt? — Itt is lábat és arcot..: ' — Akkor nincs különbség? — Van az. mert úgy mossuk.. hogy még zuhanyozni is muszáj. . .! Amiből is egyértelműen kiviláglik: szép és hasznos a diákotthoni élet. de azért néha — kegyetlenül keserves tud lenni. Ideje hát. hogy eljöjjön végre az a vacak vakáció! B. Kun Tibor
