Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

Heti külpolitikai Á hét 3 kérdése 1. Hozhattak-e konkrét eredményeket a Utó el­nök temetésére Belgrádba érkezett külföldi államfér­fiak kétoldalú találkozói? A kérdésre adandó választ csak nagyfokú óvatossággal szabad megfogalmazni: ha valószínű is, hogy a teme­tést követő estén létrejött mintegy ötven külön-külön ..csúcstalálkozó” többsége csak formainak bizonyulha­tott, nincs kizárva, hogy egyik-másik megbeszélés időtartamának rövidsége el­lenére is elindíthatott, vagy megerősíthetett egy-egy nem­zetközi folyamatot. Bár ezt előzte meg a leg­nagyobb érdeklődés, szovjet —amerikai érintkezésfelvé­telre nem került sor Belg- rádban. Leonyid Brezsnyev Kim ír Szénnél. Erich Ho- neckerrel és Indira Gandhi­val találkozott. Ez utóbbi megbeszélésről közölték, hogy a felek áttekintették az ázsi­ai helyzet alakulását és ál­lást foglaltak a feszültség- gócok felszámolása mellett. Indira Gandhi indiai hivata­los látogatásra hívta meg Leonyid Brezsnyevet. Gandhi asszony találkozott Hua Kuo- fenggel is. A két nagy ázsiai szomszédország vezetői kö­zött húsz év óta nem volt ilyen magas szintű találkozó. Belgrádbaji nagy figyelem kísérte Erich Honecker és a bonni kancellár, Helmut Schmidt találkozóját. A meg­beszélésre az NSZK belgrádi nagykövetének rezidenciáján került sor. A két német ál­lam vezetői a nemzetközi helyzetről, az NSZK és az NDK kapcsolatainak további javításáról folytattak eszme­cserét. Megvitatták a kelet— nyugati kapcsolatok egyes kérdéseit is. Állást foglaltak a két német állam közti pár­beszéd folytatása mellett. Mind az NDK, mind az NSZK delegációjának szóvivői hangsúlyozták, hogy ez a ..csúcstalálkozó” nem helyet­tesíti az erre az évre elő­irányzott és már korábban bejelentett Honecker— Schmidt tárgyalásokat. Természetesen számos más kétoldalú véleménycserére is sor kerülhetett: a Belgrádba érkezett sok száz újságíró sem tudta mind figyelemmel kísérni a Tito elnök temeté­sére a világ 126 országából jött 208 küldöttség mozgá­sát. .. 2. Mit remélhet Amerika és a világ az új külügymi­nisztertől, Muskie-től? Kétségtelen tény, hogy meglepetést okozott Carter elnök azzal a bejelentésével, hogy a kudarcba fulladt kommandóakció miatti elé­gedetlensége nyomán visz- szalépett Vance külügymi­niszter ’helyett Edmund Muskie-t állítja a State De­partment élére. Muskie sze­nátor vitathatatlanul nem a „héják”, hanem a „galam­bok” közé volt sorolható: emlékezetes, hogy annak idején élesen tiltakozott a republikánus kormányzat vietnami háborúja ellen. Amikor pedig egyszer elnök­jelöltként lépett fel, szintén viszonylag békésebb és józa­nabb külpolitikai nézeteket hangoztatott. Kérdés, hogy Muskie egy­általán lehetőséget kap-e az amerikai külpolitika megfor­málásában való közreműkö­désre, s ha igen, akkor „a régi Muskie”-t ismeri-e fel a világ és Amerika a washing­toni diplomácia új irányító­jában? Egészen személyes jellegű kérdés, hogy Muskie vissza tudja-e szorítani Zbig­niew Brzezinskinek. az elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­jának a jelek szerint nagy- nagy befolyását és vissza tud-e kapaszkodni az USA „második emberének” hét lyére? Carter — az „első ember” — pénteken Philadelphiá­ban újból szónokolt külpoli­tikai célkitűzéseiről: ismét erőteljes szovjetellenes éllel. Kijelentette, hogy a Perzsa­öbölben minden eszközzel meggátolja az USA az idegen beavatkozást —, s mondta ezt akkor, amikor minden . jel szerint a Pentagon ter­vez újabb katonai akciókat a térségben, öt' külpolitikai célja közül utolsónak emlí­tette a fegyverzet ellenőrzé­sét, a SALT—II. későbbi el­fogadtatását. Muskie már csomagol, hogy a hét közepén Bécsben részt végyen az osztrák államszer­ződés aláírásának 25. évfor­dulóján rendezendő ünnepsé­geken. és hogy találkozzék Gromiko szovjet külügymi­niszterrel, aki szintén ott lesz az osztrák fővárosban. Muskie az eskütétel során mondott beszédében azt mondta: Washington külpo­litikájának a jövőben vilá­gosnak és meggyőzőnek kell lennie, egyértelmű irányvo­nalat kell követnie. Gromiko szovjet külügy­miniszter a Muskie-nak kül­dött üdvözlő táviratában ki­fejezte reményét, hogy az uj külügyminiszter tevékenysé­ge elő fogja mozdítani a két­oldalú kapcsolatok fejlődé­sét, mind a Szovjetunió és Tovább a titói úton BELGRAD Jugoszláviában szombaton véget ért a Tito elnök halá­la alkalmából elrendelt hét­napos nemzeti gyász. Ezek­ben a napokban zárva tar­tottak a színházak, mozik, a szórakozóhelyek, nem rendez­tek sporteseményeket, a rá­dió és a tv-állomások gyász- zenét sugároztak, gyászke- et-ben jelentek meg az új- ágok, s a zászlókat félár- íócra eresztették. A Jugoszlávia nemzeteit és lemzetiségeit sújtó mély gyász ellenére az üzemek­ben. a gyárakban és a föl­deken folytatódott a munka, méghozzá nagyobb lendület­tel, mint az qrszág korábbi, szokott hétköznapjain. Jugo­ftNűwisfá, 1980. május 11., vasárnap szlávia dolgozói, munkások, parasztok és értelmiségiek megígérték, hogy jobb mun­kával, magasabb teljesít­ménnyel áldoznak nagy el­nökük emlékének. Ismeretessé vált, hogy szerte az országban — szer- bek, horvátok, makedónok, szlovénok, albánok és ma­gyarok — számosán kérték felvételüket a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe, megfogadva, hogy a kommu­nista párt soraiban minden erejükkel a titói út követ­kezetes folytatásáért fognak harcolni. A jelentkezők kö­zött igen sok a fiatal, a mun­kás és a paraszt. ' Belgrádban és egész Jugo­szláviában a fájdalmas vesz­teség ellenére az emberek nyugodtak, eltökéltek: egy­öntetű és szilárd az akara­tuk, hogy az ország az eddig követett úton haladjon to­vább, és következetesen tel­jesítsék Tito elnök útmuta­tásait. «i'Hwirnn a*z USA', mind pedig a vflág­béke javára. 3. Közel-Keleten a helyzet változatlan? A két világháború közti népszerű regény címét (..Nyu­gaton a helyzet változatlan”) kissé módosítva, valóban azt lehet mondani, hogy a Közel- Keleten a helyzet változat­lan. . . A Camp David-i alku­dozások szellemében folyó újabb tárgyalások, a palesz­tinoknak adandó „autonó­miáról”, amelyek csak idő­húzásra szolgáltak, most már végleg megfenekleni látsza­nak. Egy-egy palesztin fegy­veres akcióra izraeli vissza­vágások ismétlődnek: leg­utóbb Dél-Libanonban Na- batie városát lőtték izraeli lövegek, de még Bejrútot is megközelítették izraeli hadi­hajók és helikopterek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa újra elmarasztalta Izraelt, méghozzá 14 szavazattal, el­lenszavazat nélkül és csak az USA tartózkodásával, hogy az izraeli hatóságok száműzték a palesztin váro­sok polgármestereit. A meg­szállt területek lakosságának jogairól szóló 1949-es genfi konvencióra hivatkozva a Biztonsági Tanács törvény­telennek minősítette az iz­raeli hatóságok intézkedését. Persze, az ilyen ENSZ-hetá- rozat jobbára csak erkölcsi értékű... Közben Weizmann izraeli hadügyminiszter Egyiptom- -ban, Szadat elnöknél vendé­geskedett és szabályosan fel­panaszolta, hogy a Palesztin Ellenállási Mozgalom harci tevékenysége megtorpedózza az amerikai—egyiptomi—iz­raeli tárgyalásokat. Szadat javasolva, hogy á palesztin önkormányzatról folyó hár­mas, miniszteri szintű tár­gyalásokat halasszák el. mi­vel látszik, hogy május 26-ig már' nem lehet eredményt elérni. Emlékezetes, hogy május 26-a lett volna a ha­táridő, ameddig tető alá kel­lett volna hozni valamilyen megállapodást a palesztinok „autonómiájáról”. Az izraeli politikai hangu­latra jellemző, hogy a libe­rális párt kongresszusán a „héják” győztek és új mi­niszterelnök-helyettest küld­jék a párt képviseletében Begin kormányába. A , Knesszetben ■ 18 mandátum­mal rendelkező liberálisok programjában a Golan-fenn- sík: teljes bekebelezése sze­repel — a megszállt Cisz- jordániában a „vaskéz- politika” folytatásával együtt. Pálfy József Tollhegyen Valljuk be, sokszor irigyeltük — és joggal — a sré- i deket..., magas életszínvonal, számos szociális kedvez- * mény, nagyszerű termelési eredmények, áruik legenda- | san jó minősége — és így tovább. A tőkés világ propagandájában Svédország volt az egyik mintaállam. Például az úgynevezett „társadalmi béke” modellje. Egy ország, ahol alig van konfliktus munkaadók és munkavállalók között. Mostanában aztán ez a kép igencsak torzra változott. Soha nem látott arányú bérharc bontakozott ki. száz- és százezer dolgozó lépett sztrájkba: autóbuszsofőröktől or­vosokig, kereskcdősegédektől benzinkutasokig. Az élet megbénult a svéd városokban. Nem működik a posta és a vasút, az üzletekben nincs kenyér és nincs tej. A modern idők jellegzetes elemeként a benzinhiány tette igazán válságossá a helyzetet: amikor e hét végén a szállítómunkások is sztrájkba léptek, az üzemanyag négyötöde már nem tudott eljutni a benzinkutakhoz. A motorizált országban leállt a közlekedés. Illetve fel kel­lett fedezni a kerékpár előnyeit — vagy a gyalogló em­ber lába párjának páratlan hasznosságát. Természetesen politikai következtetést is levonnak sokan a svéd válságból: a múlt év szeptemberében a jobboldal a választásokon egyetlen szavazattöbbséggel megelőzte a baloldali pártokat, és így megőrizte többsé­gét, amelyet három évvel azelőtt sikerült először meg­szereznie. Mert korábban 44 évig a szociáldemokraták voltak kormányon. A jobboldali-konzervatív kabinetnek most alighanem beletörik a bicskája a hihetetlen méretű sztrájkba, hiába próbálta azzal a bicskával lefaraghi a dolgozók életszínvonalát. (p. j.) összefoglalónk ugyanekkor az amerikai kö­zel-keleti megbízottal, Lino- witz-cal is találkozott, azt Az NSZK-beli Brémában nagyméretű tüntetés volt az ország NATO-hoz való csatlakozá­sának évfordulóján. Képünkön: füslfelhők, égő gépkocsik a tüntetésen. (Fotó: AP—MTI—KS) Országos akciónap Nagy-Britanniában Évforduló — gondokkal Jelképesnek is tekinthető, milyen körülmények között „ünnepli” hatalomra jutásá­nak első évfordulóját a Brit Konzervatív Párt. Nem tar­tottak ugyanis sokáig a ta­valy májusban választási győzelmet aratott Thatcher asszony politikai mézeshetei. Sőt, most, február végén a Tory-kormány szembe kel­lett, hogy nézzen — igaz, egyelőre sikeresen — az el­lenzék első bizalmatlansági indítványával. Növekvőben a szakszerve­zetek elégedetlensége. Nem­rég fejeződött csak be — gyakorlatilag kompromisz- szummal — az állami acél­ipar dolgozóinak háromhó­napos nagy sztrájkja, most május 14-re pedig a Brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) szólította országos ak- ciónapra 12 milliós tagságát. A cél: tiltakozni a Thatcher - kabinet gazdaságpolitikája, s munkásellenes intézkedései ellen. A megmozdulás való­színűleg felér majd egy huszonnégy órás figyelmez­tető sztrájkkal, hiszen nem indulnak el a vonatok és nem jelennek meg az újsá­gok sem. Kiábrándult rétegek Árulkodóak a közelmúlt­ban végzett közvélemény­kutatások eredményei is: a munkanélküliség és az inf­láció emelkedése, a társa­dalmi feszültségeket élező jövedelemelosztási rendszer megszilárdítása a jelek sze­rint kiábrándította azokat a -rétegeket, amelyek a mun­káspárti Callaghan-kormány ellentmondásos lén •’«■it meg- únva. s a változás iránti vá­gyukat kifejezve tavaly a konzervatívokra adták vok- sukat. A megváltozott hely­zetet tükrözte már néhány márciusi pótválasztás tory- jelöltjének veresége. A londoni Observer fel­mérése szerint a lakosság fele minősíti „rossz minisz­terelnöknek” Margaret Thachert; s a megkérdezet­tek 63 százaléka fejezte ki elégedetlenségét a kormány tevékenységével szemben. A Munkáspárt jelenleg mintegy 8 százalékkal előzné meg a konzervatívokat. Mármint, ha módja lenne az erők ösz- szemérésére — Thatcher asz- aszony ugyanis 1984-ig nem köteles új választásokat kiír­ni. A miniszterelnöknő arra törekszik, hogy átmeneti megszorításokkal. „nadrág­szíj politikával” kényszerítse háttérbe a szakszervezeteket, a szabadpiaci eszközök min­den áron történő alkalmazá­sával pedig felélénkítse az üzleti életet. A munkanélkü­liség növekedését is vállalva akar harcolni az infláció el­len. azt hirdetve, hogy a gaz­dasági visszaesés, a dolgozók áldozatvállalása néhány esz­tendőn belül ismét fellendü­léshez fog vezetni. Ezt szol­gálja a toryk adórendszere is, csakúgy, mint egyes üze­mek és iparágak újbóli ma­gánkézre adása, amelytől a konzervatív kormányzatszin- ' tén a vállalkozókedv, a be­ruházások, s összességében a gazdasági tevékenység növe­kedését várja. Fordított Robin Hood-ok „Középiskolás szintű gaz­daságpolitika ez, amelynek a kormány rövidesen meg fog­ja fizetni az árát” — támad­ják sokan még saját pártjá­ból is Thatcher asszonyt. Az infláció valóban duplájára, 18 százalék fölé emelkedett —, anélkül azonban, hogy a munkanélküliek száma apad­ni kezdett volna. (A becslé­sek szerint az idén elérheti a 2 milliót — ez rekordot jelentene a világháború óta.) Á szakértők 1980-ra 2 szá­zalékos termelésvisszaesést jósolnak, az erős . font és a magas kamatláb pedig még a kisvállalkozóknak is hátrá­nyos. Mindehhez járul még a Thaitcher-kormány élesen szakszervezetellenes irány­vonala. s az az eltökéltsé- ■ ge, hogy a dolgozó rétegek rovására igyekszik javítani a költségvetés egyensúlyát. Az idei tervezet szinte kizárólag a szociális juttatások csök­kentésével számol: megkur­títják az egészségügyi és az oktatási kiadásokat; levon­nak a sztrájkoló munkások családjának járó segély ösz- szegéből. Növekszenek ugyan­akkor a hadikiadások, még­pedig a NATO-országok szintjét meghaladó mérték­ben. Különös terhet jelent az önálló brit nukleáris erő tervezett korszerűsítése. „For­dított Robin Hood-ot játsza­nak — mutatott rá egy skót nacionalista képviselő —, a szegényeket rabolják ki a gazdagok javára”. Keveset változtat mindezen Thatcher- asszony harcos kiállása a kö­zös piaci befizetések Nagy- Britannia számára aránytala­nul magas szintjével kapcso­latban — pedig ez az utca emberének kielégítését is szolgálja. A romló gazdasági helyzet­re. s a szociálpolitika veszé­lyeire többször még saját párthívei is figyelmeztetni igyekeznek a kormányfőt. Leszavazták például a kor­mány egyik törvényjavas­latát a Felsőházban (ahol pedig állandó a konzervatív többség). megakadályozva, hogy a távoli iskolákba járó vidéki tanulóknak fizetni kelljen az eddig ingyenes buszoztatásért. A szakszervezetek figyelmeztetése Ez persze csak aprócska jelzés. Az igazi ellenállás bázisa kétségtelenül a szak- szervezetek sok milliós tábo­ra lehet. Ebben bízhat első­sorban az ellenzékbe szorult Munkáspárt — valamint ab­ban, hogy az általuk öngyil­kosként értékelt konzervatív gazdaságpolitikától fokoza­,.Állítsátok meg a fejsze- asszonyt!” A londoni tünte­tés résztvevői Thatcher-asz- szonynak a közkiadások le­faragását célzó politikáját támadják. (Fotó: AP—MTI—KS) tosan *elfordulnak a közép­rétegek is. A szakszervezetek kong­resszusai, a munkásvezetök közelmúltban tett kijelenté­sei mindenesetre növekvő elégedetlenségről tanúskod­nak. Nem ígérkezik „simá­nak” a Thatcher-kabinet hát­ralevő kormányzati ideje. Egyelőre reálisabbnak tűnik a baloldali gazdasági alter­natíva népszerűsítése (35 órás munkahét, a köztulajdon kiterjesztése, az állami be­ruházások növelése, a kato­nai kiadások csökkentése stb...) — a mostani akció­nap azonban már hangsúly­váltáshoz is vezethet. Az egyik legnagyobb angol szak- szervezet, a Gépipari Dolgo­zók Egyesült Szakszervezeté­nek elnöke például jellemző módon épp a közelmúltban tartotta szükségesnek, hogy emlékeztessen rá: a 70-es évek elején a bányászok munkabeszüntetése okozta az Edward Heath vezette, előző konzervatív kormány buká­sát. Szegő Gábor /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents