Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 35 évfordulója alkalmából LEONYID IL.TICS BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS KOSZIGlN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA, KREML. t KEDVES ELVTÁRSAK! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisz­tertanácsa és népünk nevében forró üdvözletünket küld­jük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi "Bizottságának, a .' jvjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének és Minis ^tanácsának, a testvéri szovjet nép­nek, a hitleri fasizmus felett adatott győzelem 35. évfor­dulója alkalmából. E napon a világ békeszerető erőivel együtt tisztelet­tel adózunk a hős szovjet népnek, amely lenini élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével kiűzte ha­zájából" a fasiszta hódítókat és a második világháború fő terhét viselve mérhetetlen áldozatokat hozott a győzele­mért, a népek szabadságáért és békéjéért. A háborúban elesett szovjet hősök és más népek fiainak dicső emlékét az emberiség örökre szívébe zárta. A történelmi küldetését teljesítő szovjet hadsereg 1945 tavaszán sok európai nép. így a magyar nép számá­ra is eihozta a várva várt szabadságot. Üj korszak kez­dődhetett történelmünkben, megnyílt az út a békés alko­tó munka, a szocialista társadalom építése előtt. A hitleri Németország és szövetségesei felett aratott győzelem kiindulópontja' lett azoknak a világtörténelmi változásoknak, amelyek kedvező feltételeket teremtettek a szocializmus, a társadalmi haladás térhódítása, a nem­zetközi biztonság es a tartós béke megvédése számára az egész világon. Létrejött és megszilárdult a szocialista vi­lágrendszer. amely következetesen harcol az új világhá­ború megakadályozásáért. A győzelem 35. évfordulóján a magyar nép ismét ki­fejezi szilárd elhatározását, hogy a marxizmus—leniniz- mus eszméi, a proletár internacionalizmus elvei alapján erősíti szövetségét, barátságát és együttműködését a Szov­jetunióval, a szocialista közösség országaival. A békés egymás mellett élés elvét köt etve, velük együtt hozzájárul a béke megszilárdításához, küzd az enyhülés eredményei­nek megőrzéséért, a szocializmus, a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért. E nagy évfordulón őszinte tisztelettel köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját és népét. További ki­emelkedő sikereket kívánunk önöknek, a kommunista társadalom épükében, a világ békéjéért, a népek szabad­ságáért és függetlenségéért, a szocializmus halhatatlan eszméinek győzelméért folytatott felelősségteljes tevé­kenységükben. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCÉI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (MTI} Megkezdődött a Béke­világtanács elnökségi ülése (Folytatás az 1■ oldalról) ról nem fegyveres harcban, hanem békés építőmuhkával, a szabad alkotás lehetősé­geivel és eredményeivel kí­vánja meggyőzni a világot. A kormány elnökhelyette­sét követően Romesh Chand. ra, a Béke-világtanáes 'el­nöke lépett a mikrofonhoz. Bevezetőül hangsúlyozta: — Míg az 1970-es években a józan ész diadalmaskodott a nemzetközi politikában, a különböző társadalmi rend­szerű országok vezetői az emberiség sorsa iránti fele­lősségérzettől vezérelve ke-es- 1 ék a békés egymás mellett élés és az együttműködés útját, a 80-as érek nyitányán az imperializmus, a nemzet­közi rekaejó erői megpró­bálják háborús veszély- helyzetbe sodorni a vilá­got. Romesh Chandra a buda­pesti fórum célját, tenni­valóit összegezve a béke híveit szólította hadba. Romes Chandra beszéde után a BVT elnöksége ple­náris üléssel folytatta mun­káját. A nemzeti báketamá- csok küldöttei rövid felszó­lalásokban méltatták a nemzetközi murik újmozgia- lom kiemelkedő alakjának, aiz el nem kötelezettek moz­galma egyik alapítójának, Jos zip Broz Titónak érde­meit Az elnökségi ülés részt­vevői pénteken reggel az Országházban plenáris ülé­sen folytatják munkájukat. Koszorúzósi A hitleri fasizmus szét­zúzásának, illetve Csehszlo­vákia felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából Bu­dapestén megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, a ünnepségek felszabadító harcok során el­esett bolgár, román, legyei, ausztrál, kanadai, angol, ame­rikai, új-zélandi katonák emlékművét. Muskie letette az esküt A amerikai szenátus szer­dán túlnyomó többséggel jóváhagyta Edmund Muskie külügyminiszteri kinevezé­sét. Az amerikai diplomácia új vezetője így már csütör­tökön letette az esküt és át­vette hivatalát, miközben tWÜ£B£ 1980. májúé 9., péntek készül első feladatára: a várakozások szerint a jövő héten Bécsben találkozik Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Muskie kinevezéséhez a szenátus külügyi bizottsága szerdán 12:1 arányban járult hozzá. Jesse Helms republi­kánus szenátor — aki egy társával a szenátusi plénum- ban is Muskie ellen szava­zott, — hangoztatta, hogy nem a személyt utasítja el, hanem a -carter! külpolitikát. Eltemették Joszip Broz Utót Harmincöt éve szabadult fel Csehszlovákia (Folytatás az 1. oTódról) goszláv kapcsolatokat min­dig a kölcsönös megértés, a szívélyesség, a teljes egyen­jogúság hassa át. A hosszú évekre visszatekintő együtt­működés arról tanúskodik, hogy a Szovjetunió népeiben Jugoszlávia igaz és megbíz­ható barátra lelt. A szovjet emberek min­dig azt kívánták, s ma is r*. az óhajuk, hogy Jugoszlávia egységes, ösz- szeforrott. virágzó, a szó cializmust sikeresen építő ország legyen” — hangsúlyozta Brezsnyev­A jugoszláv vezetők szin­tén nagyra értékelték a két ország mindenoldalú ál'am- és partközi kapcsolatait. Felejthetetlen tavasz kö­■ szöntött 35 éve Cséhszlo- | váldára. Miközben Szlová­< kia és Morvaország j őré. t szén már elhallgattak a ■ jegyverek, s mlutáii Hit- í ler már öt napja kiitta j a méregpoharat ' — Cseli- \ országba is megérkezett a ) felszabadulás szele. Prága j környékén ugyan, a néma. í sötét laktanyákban, lábhoz j tett fegyverrel, érintet- i len SS- és Gestaoo-hadosz- í osztályok várakoztak, a j falvalcban, a városokban a i szemük láttára verték le ' az emberek a német fel­< iratokat, a Htler-képeket. a horogkeresztes zászlókat, í s tűzték helyükbe a cseh. í szlovák trikolórt. A közigaz. ( galást átvették a forradal- í mi nemzeti bizottságok. És ^ me ns 5-én a prágai rádió 1 ,felkelésre hívta a népet­A prágai nép barikádo. kát emelt, fegyvert raga­dott. megpróbált úrrá len. I ni a helyzeten. Schörner marsall hadseregcsoportja ekkor megmozdult. Tan­kokkal, stukákkal verte I szét az útidban álló torla­szokat. Am a felkelők <■ mint a tenger fogták körül ) a német alakulatokat. Kü- > lönös epizód következett. í Schörner fegyverszünetet ! leért és szabad elvonulást | déli irányba. Ellentétel­ig ként felajánlotta, hogy át- i adia a halaimat, s a jog- J folytonosságot a nagynol. > garság képviselőiből alaki- ( tandó, kommunista-mentes í kormánynak. A forradal- í márok persze nem alkud- I tak. < Tovább dúlt a harc. Az > Öváros térről magasba go- t molygotl a gótikus óvárOs- i háza füstje, a kerületek- ! ben a Gestapo.körzetveze- < tök irányítá. ivat emberek ( százait szedték össze tiísz- ) na le az SS-haramiák, a ba­il rikádoknál lassan a Wehr. í macht javára billent a t mérleg, s az éterben el- I; hangzott a prágai rádió se- / gélyltérése: „Hívjuk az ősz. j szes szövetséges hadserege, i két! Harckocsikat, repülő- t két kérünk! Segítsenek, se. / gítsenck, segítsenek!" Konycv marsall páncélo- í sai már Berlinben vették a kérést, az amerikaiak '■ pedig éppenséggel Cseh. országban, Plzénben. ők nem mozdultak. Moszkva adta ki a parancsot: Ribal- ! ko és Leljusenko tábornok harckocsijai azonnal in- i dúljanak keletre, at az Érchegységen, Prága meg. mentésére! Négyszáz kilo- I; méter állt előttük A há. ború már véget ért, amikor gyilkos harcban kellett át­törniük a stáztornyú vá­rosig. És május 9-én reg- gel, a 23-as számú szovjet i harckocsi begördült Prágá­ba. A következő négy napon 672 000 német tette le a fegyvert, s 1245 harckocsit adott át. így született, meg az új < Csehszlovákia- Az az or- \ szág, amelyben a nép, az > 1946-os választáson a par- J lamenti mandátumok 38 ( százalékát a kommunisták- ! nak adta. Az az iparosított > ország, amelyben a nagy- J polgárság 1948-ban puccsal ( próbálta kiszorítani a műn- < kásság képviselőit a hala. i lomból de ahol éppen a / nagyipari proletáriát us — meghiúsítva a burzsoá tér- < veket — a szocializmus rá. gúnyára állította át az ál- ; lam, a gazdaság kocsiját — < az életet. A mai Csehszlovákia gazdaságilag hat és félszer > olyan erős, mint 1938-ban j volt. Az egy főre számított < acéltermelésben második a világon. Gabona hozatná hektáronként négy tonnára emelkedett. A fejlődés azonban nem : volt sima. A személyi kul- \ túsz, a voluntarizmus itt . is megtette a magáét. A ; gazdasági majd a politikai : élet a 60-as években vál- • ságba került, amelyből a ! szocialista közösség egyiit. les erejével sikerült kilá­balni. Alkotmányosan ren. , dezték a két nemzet: a > cseh és a szlovák, vala- , mint a nemzetiségek egy. í máshoz való viszonyát. / Hozzáláttak az elmaradt ■ Szlovákia fejlesztéséhez, s újabban napirendre került a gazdasági élet mechaniz­musának megújítása. Mondale—Ceausescu, Ceausescu—Hua Kuo- feng megbeszélései Csütörtökön a Belgrádban tartózkodó állam- és kor­mányfők Tito temetése előtt és után folytatták magas- szintű megbeszéléseiket: Schmidt kancellár csú.őrlők Végső búcsú Titótól A temetési szertartás kez­dete előtti órákban a ko­porsónál az elhunyt elnök hozzátartozói álltak. Ezalatt a ravatal mellett egymást váltották a politikai és tár­sadalmi szervezetek vezetői alkotta díszőrségek, majd azok a frontharcos veterá­nok, akik az antifasiszta népfelszabadító háborúban Tito hadseregfőparancsnok legközelebbi harcostársai voltak, köztük Kocsa Popo- tties, Pckn Dapcsevics. Szvc- tozar Vukmanovies-Tempo és Mijalko T-odorovics. A ravatal mellett végül a díszőrségben Lazar Koli- sevszki, az államelnökség elnöke, Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB Elnökségének ügyvezető elnöke, az állam­elnökség tagja. Cinjetin Mi- jatovies, az államelnökség alélnöke, Vladimir Bakancs, Fadilj Hoxha é* Petar Sztambolics, az állam- és pártelnökség tagja, Szergej Krajgher és Vidoje Zsarko- vics, az áliamelnökség tagja állt. Helyi idő szerint pontosan 12 órakor Tito elnök kopor­sóját leemelték a ravatalról, s a jugoszláv néphadsereg nyolc díszegyenruhás • tábor­noka ' a gyászinduló hangjai mellett a koporsót kivitte a szövetségi nemzetgyűlés osz­lopcsarnokából, és az épület bejáratánál levő, ágyútalpra helyezte. Közben Belgrád­ban, s valamennyi köztársa­sági székvárosban díszlövé­sek dördültek el, majd Ju­goszlávia nemzeti himnuszá­nak hangjai csendültek fel. A szövetségi parlament épülete előtt Sztevan Do­ronyszki, a JKSZ KB El­este találkozott Eric Honek- kerrel. az NDK államfőjével. Leony'.d Brezsnyev meg­beszélést folytatott Kim ír Szénnél, a Koreai Munka­párt KB főtitkárával, a Ko­reai NDK elnökével. nökség ügyvezető elnöke mondott búcsúbeszédet. Az elhunyt elnök életútját, munkásságát méltatva em­lékeztetett arra. hogy Joszip Broz Tito óriási szerepet vállalt a hitlerista megszál­lók elleni harcban. a füg­getlen Jugoszlávia megte­remtésében. a szocialista forradalom kibontakoztatá­sában. A nemzetiségi kérdés — mondotta — Tito elnök számára mindig központi probléma volt. Harcolt azért, hogy a JKSZ a népek és nemzetiségek közötti egyet­értés és testvériség zászlóvi­vője legyen. A szónok kijelentette, hogy Joszip Broz Tito a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban az egyenjogú kapcsolatok meg­szilárdításáért küzdött, majd hangsúlyozta: — Titótól azzal a szilárd meggyőződéssel veszünk vég­ső búcsút, hogy eszméi to­vábbra is útmutatóként szol­gálnak, és Jugoszlávia nem fog letérni az elhunyt elnök kijelölte útról, a szocialista építés folytatásáról, a jugo­szláviai nemzetek és nemze- tirégek közötti testvériség és egység ápolásának útjáról. Szteían Doronyszki gyász- beszéde után a temetési me­net megindult a Dedinjeke­rületben levő Május 25. mauzóleum felé, ahol Tito elnököt örök nyugalomra helyezték. Kádár János csütörtökön a kora esti órákban Belg­rádiról visszautazott Buda­pestre. Vele együtt utazót: Gyenes András, a delegáció tagja. (MTI} (firori) Győzedelmes tavasz HÁROM ÉS FÉL ÉVTI­ZED már elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejt­sük a második világhá­ború szörnyűségeit, a 35 év­vel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek többségben Európá­ban, akiknek nincs közvet­len emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, gkik békében születnek, cse­peredtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik elbeszé­léseiből, csöndes fájdalmá­ból ismerik-érzik csupán a fasizmus, a háború borzal­mait. S mégis, Amszterdam­tól Rómáig. Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatatlan örömmel ün­nepük az emberek, ezt a napot. Az emberiség nem felejthet; nemzedékről­nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hős­tettek 2194 napjának emlé­ke. .. Bolygónk akkori lakossá­gának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapja­it keserítette meg a máso­dik világháború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívottak száma meghalad­ta a 110 milliót, az áldoza­toké az 50 milliót, a sebe­sülteké a 35 milliót. Egész Európát romok ^borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az al­kotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fo­gadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlat­ból látjuk annak az ese­ménysorozatnak a súlyát, amely 1945. tavaszán kez­dődött. Üj élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb té­nyezővé vált a szocialista államok közössége. A hala­dás, a szabadság, a szocia­lizmus eszméi diadalmaskod­tak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat ho­zott Szovjetunióval. Elva­kul tságukban az együttmű­ködés helyett a hidegháború ú t veszt őj ébe kén y szer í tét ték a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialis­ta országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem tor­kollott melegháborúba. s hogy Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli. A SZOCIALISTA KilZÜS SÉG fáradhatatlan erőfeszí­tései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé. ahol a kontinens 33 országa, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi „ ese­ményeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják: milyen megpróbálta­tásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, mi­lyen értékek mennének ve­szendőbe, ha az emberiség ro'szaka. 'i megkockáztat­nák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyuga­ti felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép- hatótávolságú nukleáris ra­kétákat helyeznek el több NATO-tagállam területén. Az Észak-atlanti Szövetség Tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország le­szerelési tárgyalási javasla­tai közepette határozott így, engedve az amerikai nyo­másnak. Az Egyesült Álla­mok jelenlegi vezetése az el+elt majd’ négy esztendő alatt többször tanúbizonysá­gát adta, hogy a világ dol­gait előrevivő együttműkö­dés, tárgyalások helyett ka­tonai erőfölényre, a feszült - ség szítására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. Be­szédes nélda erre az igaz­ságos és tartós közel-keleti rendezést hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi—iz­raeli küiönmegállapodós, vagy a legújab veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely tá­volról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbe­törését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyugat-Európa ál­lamainak megfélemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet—amerikai kapcsolatok bojkottja, a ta­valy nyáron megkötött SALT—II. megállapodás ra­tifikálási folyamatának be­fagyasztása Carter elnök ré­széről. A JELENLEGI AMERI­KAI politika, s a vele csen- desebb-hangosabb szolida­ritást vállaló nyugat-európai országok •magatartásának veszélyeit látva aligha két­séges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védel­mére, az enyhülés vívmá­nyainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommu­nista- és munkáspártjai pá­rizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővá­rosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a má­sodik világháborúban, s amelynek vitathatatlanok vokak az érdemei a fasiz­mus fölött aratott győze­lemben. a varsói szerződés­ben tömörült szövetségesei­vel együtt ma is a legel­szántabb híve a békének, a le-aerelésnek. Hazánk ezek­ből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Népünk elköteleze+ts^gét a béke i rá fit évről évre meggyőzően tük­rözi a béke és barátsági hó­nap is, az idei rendezvény- sorozat a mai nappal veszi kezdetét országszerte,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents