Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Piakát és történelem Minden előadás telt ház előtt Beszélgetés a gyöngyösi monodrámaszemléröl Az elmúlt ngpokban Gyöngyös város adott otthont egy hétre az első országos monod rá maszemlének. Ezen nemcsak a szin• házi szakemberek jelentek meg, hanem ott voltak a műiaj . elméleti kérdéseit .boncolgató irodalomtudo■ mány képviselői is. Dr. Bé. ■ esi Tamás, az irodailomtudo" . Hiányok, doktora, a budapes-ti Eötvös Lóránd Tudomány. egyetem összehasonlító és világirodalmi tanszékének docense vezette azt a szakmai tanácskozást, amely az egyszemélyes dráma műhelytitkait elemezte. Munkatársunk beszélgetett vele erről a valóban izgalmas témakörről, valamint a fesztivál tapasztalatairól. — Miként értékeli a gyöngyösiek kezdeményezését? — Csak elismeréssel szólhatok az itteni népművelők hivatásérzettől vezérelt vállalkozókedvéról. Tudták, hogy nagy fába vágták a téjszét, ám a várható nehézségektől mégsem torpan. tak meg. Egy ilyen újszerű próbálkozásnak nem feltét" lenül velejárója a siker. Ök azonban bíztak a helybeli közönség kultúráltságában, fogékonyságában, s kitartásán szorgalmazták az ügyet. Túlzás nélkül állíthatom, hogy nemcsak a s-zínészek vizsgáztak jelesre, nemcsak a szerzők igazolták tehetségüket, hanem a nézők is meggyőztek mindenkit arról, hogy nem riadódnak az újtól, a még kissé szokatlantól. Az önmagában kifejező adalék, hogy minden produkció telt ház előtt zajlott. Á művé" széknek szinte szárnyat adott ez a nem mindennapi érdeklődés, s arra ösztönözte őket, hogy a képességeik legjavát adják. Éppen ezért minden bemutató maradam■ dó élményt nyújtott, akkor 1 is, ha nem minden mű kerekedett tökéletesre. Az erdélyi Kocsis István Árva Bethlen Kata című darabjánál sokkal értékesebb Bó- lyaija, amelyben az alkotó igazi drámai feszültséget teremt. A darabot tolmácsoló Jászai-díjas Spányik Éva azonban előadói egyéniségének varázsával feledtette az írás kisebb hiányosságait. — Ügy hírlik, a szerep, lök egy része azért esküszik erre a formára, mert színházuk kissé mellőzi őket. s csak így tudnak „kitörni". Mi erről a véleménye ? — Én nem fogalmazok ennyire sarkítva. Kétségtelen: ilyen motívum is létezik. de végső soron nem ez. a meghatározó. A lényeg az, hogy felvillanyozza őket az új lehetőség. ki akarják próbálni, hogy miként birkóznak meg a sok szempontból is" meretlen út buktatóival. Azt hiszik — s ebben van is igazság —. hogy ha túljutnak az első . lépésekkel járó nehézségeken, akkor maradéktalanul közölhetik mondanivalójukat. Ez a szándék töretlenül valósult meg. s a színvonalat csak felsőfokú jelzőkkel méltathatjuk. — A tanácskozáson szakmai kérdésekről esett szó. Hallhatnánk ízelítőt ezekből is? — Egy új szemleműfaj hólesőjénél voltunk jelen, ezért is izgalmas erről be• szélni. A monodráma nem régi megnyilatkozási mód. Egyes elemei fellelhetők a kabarék nehezebb fajsúlyú magánszámaiban. Olyan remekre gondolok, mint Csehov töprengése a dohányzás ártalmasságáról. Az önkifejezés új módja viszont napjaink szülötte. Az egyén konfliktusok regimentjét hordja magában. Akkor is. h.i hétköznapjai során erről mit sem szól. Nehezen fel" oldh a tó el 1 ent.mondá sok nyugtalanítják, válaszolnia kell bizonyos húsba vágó Mpnnnaa 11*80. május 1., csütörtök kérdésekre. A kimondott igenek mögött sokszor ott rejlenek a megalkuvástól fékezett nemek. Mindezekről az egyszemélyes drámában lehet a legközvetlenebbül vallani. Akkor is, ha a műfajnak nem egy elméleti vonatkozása tisztázatlan. Fekete vár még az, hogy ily módon miként te" remthetünk emberi viszonyokat, összecsapó indulatokat. Vitázhatunk színházi oldalról is. A hagyományos, több szereplős darabokban a gesztus, a mimr ka először mindig a partnernek szól, s nem közvetlenül a nézőnek. Elgondolkodhatunk viszont azon, hogy milyen legyen a játékstílus akkor, ha a színész egyedül áll a színpa" dón, s közvetlenül a közönséghez beszél. Pillanatnyilag nem adhatunk határozott választ, hiszen ahhoz előadott művek regimentjére van szükség. Ma még egyáltalán nem tartunk itt. Ezért dicséretes a szerzők jelentkezése, emiatt jó, hogy a szereplők vállalják az úttá réssel járó gondokat. Más szóval: keresik a célhoz ve" zető ösvényt, s ennek során csak szakmai felkészültségükre és hivatásérzetükre hagyatkozhatnak. Szívesen jöttem Gyöngyösre, mert tapasztalatokat gyűjthettem. Nemcsak a nézőtéren, hanem a tanácskozás során is. — Kialakuló műfajt emlegetünk, vajon ígéretes lesz-e a jövője? 2, — Nem sokkal az Októberi Forradalom előtt, amikor ki- lenc-tíz éves lehettem, anyám meghalt. Tüdőgyulladást kapott: meleg ruhája nem volt, a szeptember pedig hideg, és meghalt. Halála előtt búslakodott és csókolgatott engem — állandóan amiatt félt, hogy egyedül hagy a világon, félt, hogy eltipornak az emberek, hogy nélküle elpusztulok, és senki észre sem vesz. Halálos ágyán meghagyta nekem, hogy éljek. Átölelt, másik karját pedig, mintha védene, ráemelte valakire — csakhogy a karja mindjárt lehanyatlott a gyöngeségtől. — Te meg élj, csak élj — ne félj! — mondogatta nekem. — Verd meg azt, aki megüt. Sokáig élj, élj helyettem, mindannyiunkért, ne halj meg soha, én szeretlek. — Befordult a fal felé, és mérgesen halt meg; bizonyára tudta, hogy erőszakkal vették el az életét, én azonban akkor semmit sem tudtam erről, csupán megjegyeztem az egészet, ahogyan történt. És azóta, amíg csak élek. magamnál tartom az. én szegény halott, örök anyám vászoningét. Az ing már csaknem szélmállott, mégis egy darabban van, — Még csak a rajtnál tartunk, de ■ bízvást állíthatom. hogy az elkövetkező időben örvendetes fejlődés bontakozhat ki. Az egyszemélyes dráma igen közel áll a ma emberéhez, hiszen ki nem mondott, gyötrő kérdéseire adhat választ. Akkor is, ha tematikája történelmi vonatkozású. Jelenleg — a szemle is erről tanúskodott — ezek vannak többségben. Ez nem véletlen, hiszen az életüket magas öntudatossági fokon élő személyiségek egymáshoz való viszonyát hitelesnek fogadjuk el — ez a dráma nélkülözhetetlen feltétele —, mert ismerjük a históriából. Így aztán elég, ha egyetlen szereplő jelenik meg a színpadon. Más esetben viszont kétkedünk. s elmarad a szerző által kívánt hatás. Ha Bovaryné önismeretéből állítanánk össze egy művet, akkor biztos kudarcot aratnánk vele, mert ebből az anyagból hiányzik Flaubert zsenije. A holnapok nézői számára ez persze nem elfogadható magyarázat, ök a hétköznapi hősok áltáluk is érzett belső vívódásairól is hallani akarnak. Méghozzá úgy, hogy nincs áttételesség, hiányzik a történelmi kosztüm. Hiszek abban, hogy erre is sor kerül majd. — A vidéki művelődési házak programja, olykor szegényes. A népművelők esetenként megalkusznak és fogadják a haknis brigádok sebtében, különösebb igényesség nélkül összeállított műsorait. Elképzelhető, hogy ezeket idővel kiszorítják majd a monodrámák? — Szerintem így lesz, mert ezek bemutatására alkalmasak a legkisebb színpadok is. Nincs szükség különleges fényhatásokra, bonyolult technikai berendezésekre, drága díszletekre. Ezek a produkciók nem költségesek, ugyanakkor biztosított a magas színvonal« igatai színházi légkört teremtenek a községekben. A művészek a fesztivál idején felléptek a város és a járás közművelődési imté" menyeiben is. Mindenütt szívesen fogadták őket, s egyértelmű sikert könyvelhettek el. Ha a népművelők felfigyelnek erre, s élnek a lehetőségekkel, akkor valóban értékes alkotások válhatnak közkinccsé __ Ország os szí men és hatással! Pécsi István és én mindig benne érzem anyámat, benne őrződik meg számomra... Anyám nélkül bizonyára elpusztultam, régen meghaltam volna, de akkor jött Lenin a világba, kitört a forradalom. Fiúból legénnyé serdültem, megtanultam érteni az életet. Lenin nekem, apátlan-anyát- lan árvának, apám és anyám lett, és távolról éreztem, hogy szüksége van rám — énrám, aki senkinek se kellettem, és akit magára hagytak — odaadtam neki az egész szívemet, odaadtam örökre — a sírig, és azon túl is. Mit tett az anyám; meghalt, de nekem meghagyta, hogy éljek, és nagyon éljek, éljek haraggal, a gonosz ellenére. De hogy miért kellett élnem — ezt anyám nem mondta meg. Ezt Lenin mondta meg nekem, és akkor, kora ifjúságomban, gyűlt ki a szívem, született bennem a gondolat, és boldog lettem... Hallgasd csak tovább. Ha tudni akarod, Leninben mintha újra feltámadt volna számomra az anyám, és ő nekem több. mint az anyám — hiszen anyám csak szerencsétlen asszony, rabszolgasorban elpusztult mártír volt, de Lenin! — tudod-e, ki volt és kicsoda Lenin? 71/VPHßJ PLATONOV' Uörös emlsef kalapáccsal Plakátok hirdetik az ünnepeket. Lendületes, színes acéltraverzhez hasonló, az ég kékjébe olvadó betűk: Éljen Május 1- Mindez a jelen. De amíg a falragaszok a dolgozók majálisának megszokott kísérőivé váltak, sok esztendő telt el. Európában mindössze London lakói ünnepelték dekorációval — Walter Crane alkotásaival — az 1890-es május elsejét. Magyarországon egyelőre várni kell a megjelenésükre. Az első ilyen rajzás melléklettel 1898-ban jelentkezik a Népszava. A mai szemmel naivnak tűnő grafikán a parolázó földműves és kovács mögött felkelő nap az új idők hajnalát hirdeti. A következő esztendőben a bőrkötényes, jakobinus-sapkás női figura mellett a felirat; „Védelmet a munkának, jogot a népnek". 1912-ben talán a legmerészebb ötlet valósul meg a nyomdában: az ingatag trónusból kiesni készülő király az Osztrák—Magyar Monarchia végnapjait sejteti. Az első igazi politikai tartalmú magyar plakátot a Népszava reklámjaként Bíró Mihály tervezi 1911-ben (képünkön). Ez a rajz évtizedeken át önálló életet él. A vörös férfi a lap címoldalának háttere előtt emeli magasba a kalapácsot. A figura a Tanácsköztársaság idején önálló alakként május elsejét köszönti. De sorsa ezt megelőzően történeti érdekesség: a kalapáccsal lesújtani készülő férfi láttán a szemlélődő önkéntelenül a forradalomra gondol. Bíró plakátja példa: hogyan lesz jelvénnyé, sőt jelképpé egy műalkotás, motívumai hogyan fejeznek ki pplitikai gondolatot. A Népszava-plakát Ibiitől a Tanácsköztársaság' leveréséig az újság propagandaeszköze marad. A reakció — felismerve a kép belső tartalmát — emiatt is támadja a lapot. Bíró válaszként vasláncos, puskás, pisztolyom csendőröket rajzol a munkása köré. A meztelen testet leszorító bilincsek ellenére a vörös ember mozdulata változatlan: a kalapács ütni készül. Első szabad május elsejei plakátunk fő alakja nemzetközi jelképpé válik. 1922-ben egy kínai sztrájkbrosúrán tűnik fel. Bíró Mihály — aki a fehérterror elől menekült el hazájából — Bécs- ben találkozik a kínai munkásküldöttséggel. Az 1930-as években Olaszországban antifasiszta röpiratokon és MÁJUS 1 Bíró Mihály plakátja (1919. május 1.) falragaszokon látható a kalapácsos ember. 1965-ben John Berger angol marxista művészettörténeti könyvének címlapjáról sújt az olvasó felé. 1970-ben viszont egy anarchista olasz szervezet plakátjáról fenyegéti a világot. A vörös férfi a magyar munkásmozgalomból sem tűnik el. A harmincas évek egyik május elsejei, munkásegységet propagáló, rajzos kommunista röpiratán a tüntetők;, soraiban látni. Később az 1945-Ös választás szociáldemokrata párti jelképeként tér vissza történelmünkbe. Az MKP és a Szociáldemokrata Párt 1948-as egyesülése után egy ideig nem látható, 1959-ben támad fel Raszter Károly Tanácsköztársaságra emlékeztető rézkarcában. Ugorjunk vissza néhány évtizedet. 1919-ben Bíró Mihály és művésztársai öltöztetik díszbe Budapestet május első napján. Az elkövetkezendő 25 esztendőben a plakát mozgósító szerepét más veszi át. A szociáldemokraták a Népszava-mel- léklet immár önálló sajtótermékként való kiadásában köszöntik május elsejét. Bíró Mihály, Szőnyi István és a ’lobbi grafikus képekben, Várnai Zseni, Juhász Gyula, Keszthelyi Zoltán versekben megfogalmazott igazságát százezrek nézik és olvassák A grafikusok már nemcsak az izmos felsőtestű, erőtől duzzadó munkások alakját rajzolják meg, egyre gyakrabban ábrázolnak könyvet olvasó, gondolkodó, a jövőnek tanuló kétkezi dolgozókat. A Horthy-korszak fasiszta, háborút reklámozó grafikáival ellentétben az 1919-től 1945-ig terjedő időszak illegális röpcédulái, gúnyrajzai, ha formailag nem is plakátok, mégis házfalakra, palánkokra ragasztva mozgósító erejűek. A felszabadulás utáni első május elsején két plakát jelenik meg. Az egyik egyszerű kiáltvány. A másik szép grafika a szabad május elsejét köszöntő felirattal. A következő esztendőkben az újjáépítés, a földosztás, a béke és az elért eredmények megvédése, a munkás-paraszt szövetség megteremtése, azaz a kor alapvető politikai teendői jelennek meg a május 1-i plakátokon. A pártharcok idején kiváló művészek, Konecsni György, a már 1918-ban tevékeny Bortnyik Sándor és a többiek rajzban fogalmazzák meg az MKP céljait. A későbbiekben — egészen napjainkig — újabb és újabb, a kor követelményeinek megfelelő gondolatokat fejeztek ki a május 1-i plakátok. . Konecsni György 1968-ban íöldgömbből alakítja ki az egymást szorító két kezet, így hangsúlyozva május elseje nemzetköziségét. Szilvásy Nándor 1,973-as alkotásának egyes számja piros-fehér-zöld színcsóvából formálódva, az ünnep nemzeti jellegét domborítja ki. Aktuális politikai mondanivalójuk, formanyelvük szinte évről évre változott, de alapvető tartalmuk egy évszázad óta változatlan. Horváth Kálmán — Tudom — feleltem. — Nem tudod! — jelentette ki Ivan Szilin. — És én éltem, éltem, és egyre szabadabb lett a levegő az élethez, mint mindenkinek a mi munkásországunkban... Nagy ritkán pedig elővettem anyám régi vászoningét, és csókolgattam, és olyankor tűzként járt át az emlékezés fájdalma; de éreztem, hogy anyám mintha egyre távolabb volna, évről évre mind messzebbre ment tőlem, én azonban még láttám az emlékezetemben; ő nem tudott maga mellett, és elégedett volt, hogy élek, mint azt meghagyta, de én megértettem, hogy mihelyt ő nagyon messzire tűnik, mikor már nem látom az emlékezetemben, akkor magam is meghalok, csakhogy ez nem lesz egyhamar, talán sohasem lesz, merthogy a halott anyák is szeretnek minket: s ő megint közelébb kerül hozzám.. A háború alatt anyám ingét a mellemen, a zubbonyom alatt őriztem: csak most van a párnám alatt... Te nem is tudod, nem érted meg, milyen könnyű lehet meghalni, milyen mohban, és milyen tiszta elmével halsz meg, amikor a haza zászlaja alatt indulsz a halálba, es ez a haza ott él a szivedben, mint az igazság, mint Lenin, és te úgy szorítod magadhoz, mint drága anyád szegény ingét.. . Mégis, halála elölt néha sajnálja az ember ezt a gyönyörű, meseszeré életet! De te ezt nem érted meg, te aligha áldoztad fel magadat. . . — Megértem — válaszoltam. — Nem érted meg —■ mondta Szilin —, és nem is fogod megérteni!... Hát velem meg így történt — hallottál a Pronya folyóról? — Hallottam. — Éppen a legrövidebb éjszaka után, reggel keltünk ót a Pronyán; tehát negyvennégy június huszonkettedikén. Légierőnk egész, éjjel működött, hajnalban lecsapott a tüzérség, aztán elindultunk mi. Átjutottunk a peremsávon, ezen a Pronya folyón, megyünk előre, beérünk az áttörési övezetbe, én vezetem a harckocsit, a toronylövész célpontokra tüzel — szabályosan folyik a harc. Az ütközet közepette gyorsan repült az idő, s mi buzgón verekedtünk. Hirtelen odaszól a parancsnok: a lőszerkészlet elfogyott, nincs mivel tüzelni. De a harcból nem vonnak ki bennünket, a feladat végrehajtása még folyik, az ellenség megingott és visszavonul ugyan, de míg él. A harcból való kiválásra nincsen parancs — hát üldözésbe megyünk át. En vezetem a tankot. és egyszer csak egy sebtében körülkerített, gyatra, de még működé, ellenséges faerődöt látok: nehézgéppuska pörkölt onnan, hirtelen tűzcsíkot látok. látom, amint a géppuska fordítja csövét a figyelő- lésben. És tudom is, hová tüzel — a gyalogságunkra. (Folytatjuk)
