Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-31 / 126. szám
Kiváló nevelőket tüntettek ki Goodbye és ámen (Folytatás az 1. oldalról) Kiváló pedagógus lett: lldády Lajosné, igazgató (Selyp): dr Palkó Györgyné tanár (Eger); Pálfy István volt igazgatóhelyettes (Eger), nekik szintén Budapesten nyújtották át a kitüntetést. Kiváló munkáért kitüntetésben részesültek: Antal Albinná, vezetőhelyettes óvónő (Hatvan); dr. Asztalos Istvánná, óvónő (Eger); Ács Józsefiiá, igazgatóhelyettes (Nagyfüged); Balassa Zsigmondiig tanár (Eger); Bácskai László, tanulmányi felügyelő (Füzesabony, Járást Hivatal); Benei Béla, műszaki tanár (Gyöngyös); Bodrogi Imre, tanár (Gyöngyös); Boldizsár Lajosné, óvodai főzőnő (Egercsehi); Borost Béla ne, napközi otthonos nevelő (Sírok); Bógyi Kálmánná, tanár- (Eger); Bóta l.ászló, szakoktató (Eger); Bogos Lajosné, tanár (Mál- raderecske); Bogár András, igazgatóhelyettes (Mátrai ü- red); Czitó Erzsébet, igazgatóhelyettes (Heréd); Csikós Veretlené, vezető óvónő (Heves); Csontos Ágostonná, vezető óvónő (Eger); Csorba Miklós, igazgatóhelyettes (Domoszló); Csörgi József né, tanító (Eger); Demeter Mária, tanár (Hatvan); Dzvo- nár Sándor, igazgató (Tárnáméra); Dtírkó Károlync, óvodai szakács (Hort); Fehér Miklósné, tanító (Gyöngyös); Fehérvári Andorné, tanár (Eger); Fekete János- nc. igazgató (Gyöngyös); Gi- ber Lajosné, igazgatóhelyettes (Poroszló); Görgényi László, szakoktató (Gyöngyös); Hegedűs Ernő, igazgató (Boldog); Homonnai Lászióné, tanító (Eger); Ilos- rai Ferenc, gyógypedagógiai tanár (Eger); Jakab József- né, tanító (Zagyvaszántó); Juhász Antalné, tanár (Eger); Juhász Attíláné, tanár (Eger); Juhász Károly, tanár (Eger); Juhász Károly, a megyei közlekedésbiztonsági tanács társadalmi aktívája (Eger); Kiss Istvánné, tanító (KlátrabaUa); Kiss István, továbbképzési felügyelő (Éger); Kiss Jánosné, gyógypedagógus tanár (Eger); Köles Aladárné, tanító (Egér); Kun József né, gazdaságvezető (Eger); Líviák József, szakoktató (Selyp); Makovics Jánosné, konyhai dolgozó (Eger); Mátyás Ferenc, csapatvezető (Heves); Nagy Ignác, igazgatóhelyettes (Kát); Nagy László Gyula, nevelő (Hatvan); Paróczaí Mária, óvónő (Eger); özv. Parragh Dénes- né, vezető óvónő (Visznek); Poczok Éva, igazgatóhelyettes (Eger); Pokol Károlync, vezető óvónő (Gyöngyös); Pócs Sándor, igazgató (Párád); Révész Mihályné, igazgató (Eger); Sáfrány Gézá- né, vezető óvónő (Bélapátfalva); Serfözö Györgyné, tanár (Heves); Sinály Bélá- né, adminisztrátor (Elger); Soós József, tanár (Hatvan); Stregova Károly, szakoktató (Eger); Szabó Tiborné, óvónő (Eger); Szalay Elemérné, vezető óvónő (Ostoros); Szántai Józsefné, tanító (Vá- mosgyörk); Tamás Gyuláné, hivatalsegéd (Átány); Tóth András, tanár (Kompolt); Tóth Istvánné, tanító (Dor- mánd); Tóth János, főmérnök (Hatvan); Török Jánosáé, dajka (Rec.sk); Újlaki Miklós, tanár (Heves); Varga Józsefné, vezető óvónő (Adács); Vass László, igazgató (Eger); Vécsey Péter, hivatásos pái'tfogó (Eger); Vida Zoltánné, vezető óvónő (Gyöngyös); VrabeczMá- tyásné, nevelő (Hatvan); Zazravecz Antalné, tanár (Tarnazsadány); Zsáky Petemé, tanítónő (Lőrinci). Miniszteri dicséretet kapott: Barta Gyuláné, igazgatóhelyettes (Egercsehi); Bicskei Adolfné, dajka (Dor- mánd); Birgés Imrévé, konyhai dolgozó (Eger); Bóta Gyuláné, tanár (Besenyőtelek); Budavári Sándorné, élelmezésvezető (Eger); Csomó Jánosné, tanító (Eger); Danes György, igazgatóhelyettes (Eger); Dobó Lászióné, tanár (Eger); Fáczán Jánosné, vezető óvónő (Róz«a- szentmárton); Ferenczi Györgyné, főelőadó (Pé*er- vá.sára); Hegedűs Mihály- né, tanító (Pelőüibánya); Járdán Józsefné, igazgató (Kisköre); Kautzky Emil, igazgatóhelyettes (Eger); If-álo- mi sta Imre, üzemigazgató (Mátraalji Szénbányák Tho- rez Bányaüzeme); Kenyeres Sándor, tanár (Gyöngyös); Kiss Gézáné, tanító (Verpeléti; Kivés Józsefné, tanár (Párád): dr. Konkoly Lászióné, tanító (Gyöngyös-); Kovács Józsefné, vezető óvónő (Nagykökényes); Korács Kálmánné, tanár (Hatvan); Kőhegyi Lászióné, tanár (Eger); Lőrincz Józsefné, óvónő (Hatvan); Molnár Mihályné, tanító (Selyp); Mór Józsefné, napközis csoportvezető (Tarnazsadány); Nagy Istvánné, tanár (Eger); Nagy Jánosné, konyhai dolgozó (Eger): Nagyváradí'Já- nosné, tanító (Adács); Németh Benedek, igazgatóhelyettes (Mezőszemere); Palásti Tibor, tanár (Selyp); Papp Irén, tanító (Tiszaná- nai; Pinkóczy Józsefné, vezető óvónőhelyettes (Besenyőtelek); Pólus L ászióné. nevelőtanár (Hatvan); San- kovies Lászlómé, napközis csoportvezető (Gyöngyös); Sári Lászlómé, tanár (Heves): Schusztcr Józsefné. tanító (Makiár); Szabó Józsefné, igazgatóhelyettes (Petőfibá- nya); Szecska Jánosné. takarító (Eger): Szita Gábor - tié. tanár (Hatvan); id. Tasi Jánosné, konyhai dolaozó (Füzesabony); Tomcsánvi Józsefné, dajka (Karácsond): Tó*h Gyuláné, napközi otthonos csoportvezető (Heves): Tóth Simonná, szakfelügyelő (Heves): Utassy Jánosné, i8az«atóhelyettes (Istenmezeje): dr. Varga Jánosné, tanító (Mátraháza): Varga PáUié. szakácsnő (Hatvan); Vállán Ferencité. helvettes vezető óvónő (Eser): Vitkó- ci Jánosné, tanár (Novai): Vladár Lászlómé, főzőnő (Éter): Vonn Jánosné osztó Ívfőnök (Pélv); Krakkó Endrévé, nevelőtanár (Eger). A munkaügyi miniszter Kiváló munkáért kitüntetésben részesítette: Hánccsá i- Rudolf tanárt (Eger). Tóth Sándor szakoktatót (Hatvan), Pásztor Tibor szakoktatót (E°er). A belkereskedelmi miniszter a Kiváló munkáért kitüntetést adta: Gócsi Imrévé szakoktatónak (Gyöngyös), dr. Rados Mihályné tanárnak (Eger). A közlekedés- és posta- ügyi miniszter miniszteri dicséretben részesítette Gedei Zoltán igazgatóhelyettest (Füzesabony). Az előbb felsoroltak az illetékes minisztériumokban vették át kitüntetéseiket. A KISZ-kb Ifjúságért Érdemérem birtokosa: Kovács Gábor, diákotthonvezető (Pétervásárá); Váraljai Pál- né, tanár (Eger). KISZ-érdemérmes lett: Bessenyei Béla nevelő (Eger); Korrepta Katalin tanár (Eger). Kiváló ifjúsági vezető: Horváth Ferencné, igazgató- helyettes (Hatvan). A Magyar Üttörők Szövetségének Országos Tanácsa Úttörővezetői Érdemérmét adott: Hangácsi Antal szak- felügyelőnek (Pély); Hercegh Jánosné rajvezetőnek (Heves); Sinka Róbertné csapatvezető-helyettesnek (Lőrinci); Kovács Istvánné £ls- dobosvezetőnek (Kál); Barcsik János igazgatónak (Heves). Kiváló úttörővezetők: Juhász Jenővé rajvezető tanár (Eger); Kádas Istvánná raj- vézető tanár (Eger); Paksi Gyuláné rajvezető tanár (Hatvan); Jurányi Istvánné tanár. csapatvezető (Komié); Pável József szakfelügyelő (Párád); Mikitovics Jánosné rajvezető tanár (Gyöngyös), Kovács Béláné tanár, csapatvezető-helyettes (Gyöngyös); Pituch Bélává rajvezető tanár (Halma) ugr a) ; Molnár Béla igazgató (Mezőszemere); Ráduíy Katalin igazgatóhelyettes, rajvezető (Ostoros); Ölmos Mária, megbízott járási úttörőelnök (Eger); Kovács Sándor oktatási csoportvezető, megyei úttörőelnökségi tag (Eger). Honvédelmi miniszterhe- lyettesi dicséretet és jutalmat kaptak: Búzás Lajosné, Fehér Barna, Varga Sándor, Ferenczi Pálné és Nagy Beáta osztályfőnökök. Az ünnepség után rendezett fogadáson dr. Sipos István mondott pohárköszöntőt. Az olasz filmben a good- bye-t Moreno, az olasz felügyelő mondja Dhannay- nak, a CIA ügynökének, ő pedig . ámennel válaszol. Ezzel ki is fut a film a dolgok rendje alapállásba tér vissza és a hullák között, vagy azok fölött ott lebeg az élő gond: a nagyon is nyomasztó, hogy Európa törékeny és ráncos „csizmaszárában” naponta gyilkolnak. Olyanok, akikről a közhiedelem még utólag sem tud felderíteni semmit és olyanokat gyilkolnak, akik látszatra a társadalom tekintélylistáján magasan állnak, valójában azonban nem sokkal másabbak, vagy nem is különbek, mint azok, akik pénzért vagy őrületből vállalkoznak mindenre. Nem is ezekről a gátlástalan profikról akarok és most írni, A bűnügyi filmet úgysem lehet elfogultság nélkül vegyelemezní, szárazán írni róla. Megokolni, miért izgultam végig, vagy hogy melyik szereplő miért is adta nekem a lehetőséget, hogy az ő személyébe belebújva a rokonszenv megmagyarázhatatlan törvénye szerint gondolatban én is játszhassam a rám illő, vagy a nekem tetsző szerepét. Számomra minden nyugati bűnügyi film képlet, sakkfeladvány, matematikai zsonglőrködés, amelyben az a meglepő, hogy semmi meg_ lepő nincs. A régi fogások szerint az egyik csapatnak,- ott is a vezéragynak kell diadalmaskodnia. És ez a legelső képsoroknál nyilvánvalóvá válik. Itt, Damiano Damiani filmjében. a szuperokos Dhannay, a CIA-ügynök övé az egész munka sava- borsa, övé a zárókép is, majdnem minden okosat ő ötlik ki, az ő erőszakossága lök mellbe csaknem minden képsorban. Mert nélküle semmi nincsen, ahol ő van, ott kell a kamerának is bo- lyongania. Minden csak azért van, hogy a szálak, ha akarnak, ha nem, hozzá fussanak és főképp tőle induljanak. És eszes, és erős és főhős is, mégsem tetszik, nekem, N ;m lehet véletlen, hogy Damiani, aki úgy ért a filmhez, most éppen egy ilyen tenyérbe szaladó képű színészt tegyen bele egy bűnügyi játék tengelyébe. Ez a színész, a gyapjasán és sűrűn benőtt hmlokával új típus. Ha ez az erőszakos, inkább zsandár, mint kul- túrember lesz a nyolcvanas évek férfi hőse, az ideál, aki után a filmrendezők, a nők, a divatkirályok — bocsánat diktátorok! — futnak, akkor a filmben, a filmekben egyre kevesebb lesz majd a gyönyörködnivaló. Mert ez a típus nemcsak megjelenésében és jellemében rideg, kérges az atmoszféra is, amit teremteni tud. Nem azért van ellene kifogásom, mert lomposan öltözik, mert nincs benne egy szemerkényí tekintélytisztelet sem, hanem azért, mert helyzetét arra igyekszik használni, hogy indokolatlanul az emberek és az események fölé nőjön. És mindezt olyan arccal teszi, hogy a gondolatai között is, céljait megfogalmazva is hordja a gátlástalanság riasztó elemeit. Takarva a szándékot addig, amíg a cél, a győzni akarása azt úgy követeli meg. Ez a rosszul álcázott hős, nem tetszik nekem. Sem a külseje, sem a tartalma miatt. És mindehhez feloldó körítésként adja a rendező a két csinos fiatalasszonyt, ráadásul az attasé szeretőjét, akiket csak annyi ruhával fed el,, hogy értékeiket a kaland során a néző észreve- hesse, ha már ez az éhesés szomjas kíváncsisága behozta a moziba. Ebben a filmben csak ezek az elegáns nők vannak, még egy kis érzelmi szál sincs, amely ezt a társadalmi nyereséget, ezt a riasztó atmoszférát kicsit is enyhítené. Ügy érzem. Tony Musante Dhannay alakjában egy for- i májában és jellemében is J újfajta, komor gondolatokat J ébresztő hőst testesít meg. És ezen a veszélyen, ezen a lélektani hibán az sem enyhít, hogy a többiek, Claudia Cardinale, Anna Zimmerman, John Forsythe, John Steiner és Fabrizio Jovine még európai szabású arcok. Amire azért is utalunk, mert ez a bűnügyi história Rómában játszódik, a legelőkelőbb történelmi helyeket, sem hagyva ki a látványból, a Hilton szálló luxusa mellett. Még jó. hogy Kuweiter képei nemcsak Tony Musante arcát örökítik meg. Az is csak részben segít a filmen, hogy a két de Ángelis, Guido és Maurizio jó zenét írtak a csaknem szabvány krimihez. Farkas András Régi idők parlamentje 12. Babonák és igazi érvek A Vdsmenyasszonyt valahol egy Vas megyei faluban látták. Egy néni pillantotta meg, s vette át az üzenetet: ha a kommunizmussal házasodnak össze a falubeliek, jön és halálos ölelésével megbünteti a vétkeseket. De ugyanezt a „Vasmenyasz- szonyt” másutt is „látták”. Zalában és Somogybán, sőt, Baranyában is. De nemcsak a Dunántúlon tűnt fel, hanem kisvártatva ellátogatott Szabolcsba és Borsodba, majd a szegedi tanya világba. A legkülönbözőbb helyeken bukkant fel, mindig akadt szemtanú, aki hajlandó volt akár az oltár előtt is megesküdni, hogy ő beszélt vele. És hogy mit mondott? Hol ezt, hol azt. A lényeg azonban az volt: a 7- es kockába tegyék a keresztet a választásokon, különben szörnyű bosszú következik, az égiek nem tűrhetik tétlenül a magyarság nászát a vörösökkel... A 7-es lista a Magyar Függetlenségi Párté volt az 1947. augusztus 31-re kiírt választásokon. Egy Pfeiffer Zoltán nevű ügyvéd volt a vezére, átvette Sulyok Dezső politikai örökét és a legtöbb, annak idején a pápai ügyvéd körül csoportosult képviselőt is. Olyan már nem volt, nem lehetett köztük, aki elsővonalbeli szerepet játszott a Hortehy-per- ■ la mentben. Viszont, a többség mégiscsak abban az időben szeiez.te nemcsak az el - veit. hanem a politikai tapasztalatokat is. Nem egy közülük több régi választáson is kortes], ede't. No, persze, könnyebb volt úgy szavazatokat szerezni, hogy egy követ fújtak a főszolgabíróval. a jegyzővel a csendőr- seggel, de az új körülmények között, amikor.— természetesen — semmiképpen nem számíthatnak a köz- igazgatás — támogatásába, sem maradtak tanácstalanok. Nos, a világ nem veszett ed, pedig az ország népének nagy többsége — nem a 7- es, hanem te 1-es, 2-es, 3-as, 4-es listákra szavazott. Vagyis a kommunistákra, a már baloldali irányítás alatt álló kisgazdákra, a szociáldemokratákra, a parasztpártiakra, a baloldali pártszövetségre. Igaz, hogy az 5-öe- től 10-ig terjedő listákon induló, a jobboldal különböző árnyoldalait képviselő, de egyaránt élesen kommunistáéi! enes pártokra összesen csaknem a szavazatok 40 százaléka jutott még, de jól érezhető lett mégis az a változás, ami a választók gondolkozásában két etetendő alatt a tények hatására végbement. Akadtak még, akiket rémisztgetni lehetett égi látomásokkal, vagy azzal a mesével, hogy ha a kommunisták döntő szerephez jutnak, mindenkinek a közös konyhán, csajkából kell ennie, közösek lesznek nemcsak a főzőüstök, hanem az asszonyok is. Egyre többen látták azonban meg, hogy mit tettek a kommunisták az őrs/ágért, ® mélyre ta- saítoit némáét felemelkedéséért. fogadták tel és támogatták munká%il, szavazataikkal ezt a pár! >t. A Szabad Nép a választás napján rámutatott: „Nehéz esztendői?:, két és fél verejtékez év tanította meg a magyar népet arra, hogy bennünk bízzék — és ez a bizalom kölcsönös. A Magyar Kommunista Párt is bízik a népben. 1947 nemcsak azért nem 1945, mert van kenyér és nem állnak komor sorokban az asszo- rtyok az élelmiszerüzletek előtt. Más is történt. Pártunk tettekkel bizonyított, amelyeknek eredményeként jó pénz vált az értéktelen papírrongyból és emberi táplálék került a munkás fazekába. Ezek a szelek jótékony szelet kavartak a magyar közéletben. Örökre elfújta a szél a Horthy-pro- paganda ködét, amely miatt még 1945 őszén is hamis útra tévedt a magyar nép. Bízunk tehát a népben, s a nép bizalma gyűléseinken árad a nép felé”. Mindez megmutatkozott abban, hogy az ország legerősebb, legnagyob taglétszámú pártja ezúttal a legnagyobb parlamenti párttá is vált: 1 millió 113 ezer szavazatot kapott, 100 képviselője jutott a parlamentbe, amelyben éppen kétharmados többsége volt az MKP-nak és a vele szövetséges baloldali pártoknak. És bár most a demokráciáinak volt szilárd többsége a parlamentben, mégis ismét a tömegekhez kellett fordulni. Bizonyos szociáldemokrata. politikusok megpróbálták (•ellenzékibe vinni pártjukat. A Pfeiffer-párt körül IjkijtürüK - szélsőjobb- oldal elcfkezettnek látta az időt, hogy utcai tüntetéseken próbálja ki erejét, s így Plakáterdő 1917 augusztusában igyekezzék befolyásolni a kormányzati válságot. A baloldali szociáldemokraták, a munkásegység, és az egységes demokratikus kormány híveit hatalmas népgyűlés támogatta, amire ismét a Hősök terén került sor. Ezúttal is több, mint háromszázezer budapesti dolgozó, nagy többségében munkás gyűlt össze. Jelenlétével bizonyította: elege volt a huzavonából, marakodásból. Követeli, hogy induljon meg a munka, fogjanak össze a demokratikus erők a puccsisták szétzúzására, s alakuljon meg minél előbb a Függetlenségi Front kormánya. Az emelvény felett a jelszó összefoglalta az alapvető követelést: „Lássunk hozzá az építömunká- hoz!” A Füg get leneégi Front kotnmámya — Dinnyés Lajos kisgazdapárti miniszterelnök vezetésével — megalakult. A kormányprogram fétettí vita viharos volt. Ezú tetet nem annyira Pfeiffer Zoltán, mint Barankovics István, ez úgynevezett Demokraten Néppárt vezére vezette « támadást, össztüzet zúdított a jobboldal a kormányra és az abban fontos pozíciókat elfoglaló kommunistákra. Az országot fenyegető „veszélyekről” szónokpltak. Révai József, a kommunista vezérszónok válaszában rámutatott: az igazi veszélyek a nemzet számára a demagógia veszélye, a külfölddel való összejátszás veszélye, a spekulációs tőke garázdálkodásának veszélye, az ifjúság reakciós nevelésének veszélye. A jobboldali pártok parlamenti demagógiája kiélezte a helyzetet. A szocialista erők azonban már megállíthatatlanul törtek előre. Az 1947. augusztus 31-én választott parlament szavazta meg a bankok álla- mosításanol. a gyárak köztulajdonba vételéről, az iskolák államosításáról szóló törvényt, ratifikálta a ma- gym-—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt, amelyet 1948. februárjában írt alá a két ország kormánya. Győzött a szocialista forradalom. 1949-től kezdve a parlament padsoraiban közös célért munkálkodó képviselők ülnek, a pártharcoknak vége. — Vége — Pásztor íme# y
