Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
yencsellei István fotóművész Hortobágyról készült felvételei rriíKMUAit"hí"iÉiiWnifir-ti tr Képes Krónika Székely János drámái MIT TEHET A KÖLTŐ? — kérdezte Juhász Ferenc, Székely János romániai magyar író kérdésfeltevése élesebb. Ő a művészet, a költészet lényegére kérdez: „Mi a funkciója a költészetnek a mai világban, s egyáltalában van-e neki?” A költészetet élete értelmének nevezi, mégis kimondja: „A költészet meghalt, mert funkciót veszteti.” Meggyőződését, rögeszméjét, tanulmányban fogalmazta meg, aztán vitákban képviselte —, s ez mondja a legtöbbet —. szakított a költészettel is, nem ír verset. De amit. költőként abbahagyott, azt regényeiben és drámáiban folytatja. Kitűnő regénye — A nyugati hadtest —. s drámáinak sora mutatja: a polgári hagyomány őrzéséből táplálkozó költészet helyére az írói megszólalás új módjai léptek. Számára a regény, s a dráma is , a humánum védelmét jelenti. S, ha kérdésfeltevése végiggondolására nincs is terünk, újabb művei mutatják: a vitában Székely János is állást foglalt a költészet, a- művészet mellett. Drámáinak kötete öt művet tartalmaz: Profán passió, Caligula helytartója, Dózsa, Protestánsok, Irgalmas hazugság. A versek és a drámák közötti kapcsolatot a Dózsa című poéma mutatja. A monológokból összeálló mű a történelmi feladatát betöltő parasztvezért szólaltatja meg, aki a kínzások közben is a Messiás-méltóságot az önmaga mértékéhez ülő erkölcsi erővel vállalja. A poéma elvezet a drámák világába. Ha a szerző néni is kapcsolja össze műveit, azok — témáikban, kérdéseikben — kapcsolódnak egymáshoz: „A Képes Krónika szándékom szerint egységes egész: a keresztény — európai kultúra gondolati analízisét nyújtja keletkezésétől felbomlásáig” — írja az író. A passió-játéktól a személyi kultusz éveiig tart az analízis. Székely a különböző időpontokban a hit és a hatalom problematikáját vizsgálja — a védekezésre kényszerült ember szemszögéből. Erénye a műveknek, hogy az író nem téziseket vonultat fel,, hanem drámai szituációkat .teremt; az eszmélkedés az ábrázolással jár együtt. Ez a Caligula helytartója és a Protestánsok című drámákban a legsikerültebb. A történetek — az alaphelyze- tek hasonlósága ellenére — a többszólamúságot, a mondandó összetettségét emelik ki — az árnyalt elemzést segítik. Caligula helytartója Szíriában a hatalom képviselőjeként, a Protestánsok három fiútestvére — különböző elveket vallva — bebörtönzött hugenottaként, a hitéért üldözve éli át hit és hatalom ellentmondásait, (A drámák így akarva-akaratla- nul kötődnek Sütő András trilógiájához.) Petroniusnak, a helytartónak a császár aranyszobrának a jeruzsaie- mi templomban való felállítása a feladata, s ezzel a hatalom becsvágyának a kielégítése. De nem eszközként szerepel a helytartó, hiszen azt latolgatja, miképpen léphetne -ő a császár helyére. De csak a hatalomba való bezártságát- ismerheti fel. A Protestánsok a dogmaként felfogott hitből való szabadulás drámája. A börtönben lévőknek adott a szabadulás útja —, de a mű hit és hatalom kompromisszumának lehetetlenségét m-utatja meg. Az író nem váltatja a hit dogmáját. A hitet az ember öntudataként, az ember önarcképeként fogadja el, de merevségében, reguláiban nem. Ahogy mondja: a vallás cégérei, címerei már az eljövendő hatalmat szolgálják. A Protestánsokban a vita a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, a Caligula helytartója a hatalom lényegéről. Az embertől elidegenedő hatalom kiszolgáltatottá teszi a gépezetet is, nemcsak az üldözöttet: „Ahol / Embernek van ember fölött hatalma, / Ott éppen csak a leghatalmasabb és / A legalantasabb szabad, / A kiszolgált s a kiszolgáltatottak / A kényszerítő s akit kényszerít / Rajtuk kívül a kényszer!tgetés / Egész bonyolult apparátusában, } Alulrój fel és felülről alá, )■ Mindenki ssola*. A legrangosabb is. / Sőt, annál szol- gább, minél rangosabb.” Pétróniusiiak, akj a sorban a császár után következik —, s aki addig küzdött Caligula ellen, míg maga is Caligula kitt — mentsége csak az lehel. ha túléli a császárt. Ám a kör itt bezárult: „...úgy velem, ez egy emberélet/ Tarjaimának tán mégiscsak kevés”. Székely János drámáinak kötött formája kiemeli a művek mondandóját. De az ötvenes években játszódó Irgalmas hazugságot éppen a forma kötöttsége kérdőjelezi meg". Székely verses párbeszédek ben, mono I ógo k ban ír társadalmi problémákról, konfliktusokról. Ez csak akkor tűnik indokoltnak, mikor maguk a szereplők fordulnak a múlthoz, idézik a történelmi időket. Á mű cselekménye — a hatalom elöl bujdosó professzor és az öt rejtő környezet másikat védő „hazugsága” — . a magyar irodalomban is ismért „kelepce-dráma” továbbélésére figyelmeztet. A DRÁMÁK SZÍNPADON IS megállják a helyüket. A Caligula helytartója Gyulán,, a Protestánsok Szatmáron, aratott megérdemelt sikert. Székely János drámán-a érdemes lenne szélesebb körben figyelni,, (Magvetőj Fűzi László Géza fejedelem szálláshelyének nyomában Géza fejedelem szálláshelyének a megtalálásával biztatnak azok az ásatások, amelyek az idén tavasszal kezdődtek meg Székesfehérvár középkori belvárosának, legmagasabb pontján, a mai Géza .téren. Ä tudományos szakemberek a krónikák, valamint a településtörténeti emlékek alapján feltételezik, hogy a’ ■ hajdani fejedelmi Iák-kő-, faház, esetleg sátor — a természetes kiemeTke- dés tetején, a mai Arany János utca 5—9. számú házak körül helyezkedhetett el. Arról, hogy Géza fejedelmi központja milyen volt, természetesen csak elképzeléseik vannak a kutatóknak, de a kelet-európai és a hazai hasonló jelentőségű korabeli leletek alapján feltételezik,, hogy a mai Liszt Ferenc utca, Szabadság tér, Hősök fene, illetve Petőfi Sándor uica, határolta területen kőtemplom, valamint a fejedelem szálláshelye magasodott. A két épületet pedig sátrak, illetve földbe mélyített házak vették körül, amelyek a vár legkorábbi magját alkották. A külföldi — elsősorban a lengyel, cseh és orosz — adatok alapján az is elképzelhető, hogy a központot 5—10 méter magas palánkfal yette körül, előtte pedig árok húzódott. Ezt a feltevést egyébként az az 1937-ben felfedezett 17 méter hosszú kőfal is igazolja, amely egyes kutatók szerint Géza korából származik. A megerősített, s egyes krónikákban Mocsár- várnak nevezett központba toronnyal megerősített kapun át lehetett bejutni. A kutatók szerint Géza fejedelem idején a mai belváros kétharmada voit lakóéi, s az egész fejedelmi központ egynegyedét, egyötödét maga a megerősített vár foglalta el. Azt a feltevést, hogy Géza fejedelem valóban Székesfehérvárott, Álba Civi- tas-ban építette ki -szálláshelyét, elsősorban az utóbbi évtized kutatásai igazolják. Ezek ugyanis azt bizonyít-., ják, hogy Székesfehérvár már Géza korában központ volt, s a csak elődök szállásterületét nem I. István, hanem a fejedelem vette birtokába, felépítve szálláshelyét, templomát. I. István nem a középkori, belváros legmagasabb pontján építtette fel bazilikáját, mert ott már olyan épület állt, amelyhez „nem lehetett hozzányúlni”. Ez az épület — amint bebizonyosodott — Géza temploma. a Szent Péter Pál templom elődje volt, ahol a négy fejedelmet eltemették. Erre utal Dlugoss lengyel krónikás, aki I. Ulászló koronázásának leírása közben megjegyezte: Géza fejedelem, s felesége, Adelhaid (Géza második, lengyel felesége!) hamvai a Szent Péter Pál templomban pihennek. Mivel ezt a templomot a XIII. században alapították, valószínű, hogy Dlugoss XV; századi krónikás figyelmét egy feliratos kő hívta fel tű re a tényre, a fejedelemnek és feleségének földi maradványai pedig egy másik templomból — a Péter Pál elődjéből — kerültek át végleges nyugvóhelyükre. Az évszázadok alatt egyébként a Szent Péter Pál templom is megsemmisült, jelenleg a püspöki székesegyház magasodik fölötte. (Géza fejedelem tehát a püspöki székes- egyház alatt nyugszik!) M ióta fe mem járt a Petrezselyem utcában? Hogy váia- saolhassotn, először arra kellene felelnie, miért olyan régen járt ott. Amíg anyja élt, rendszeresen meglátogatta. Amikor meghajt, meg megismantie a helyébe költözött családot, amelynek minden tagja a közeli öntödében dolgozott. Most már az arcukat is nehezen tudná felidézni. Voltaiképp marad az a kérdés, miért olyan régen járt. a gyerekkor földszintes, kopott házában, locsolástól nedves 'kertjében, ahová sorban nyíltak, az egyforma, egyszobás lakások üveges k.oriyhaaj tói. Az nem magyarázat, hogy nem akart vállalati kocsin kimenni. Nem azt restelte a sofőr előtt, hogy hol laktak, de nehézen viselte volna a néma szemrehányást, hogy munkaidő után a főnök mi a jóistent nosatalgiáEsk egy külvárosi házban, ahol az elegáns fekete kocsi köré gyűlnek a környék srácai, megkocogtatják a szélvédőt, megkérdezik, hány lóerős, mennyivel tud menni. Miért, is ne vámé ki az érettségi előtt -álló nagyfiát? Ne csak prédikációkéit halljon, hogyan is éltek ők aklioriban. Szegényén? Anyja, ha élne, most biztosan megsértődne, mert arra mindig büszke volt, hogy tisztességes étel került az asztalra, még ha egyszerű is, de sokféle ízzel, leleménnyel elkészítve. Marofko László: Petrezselyem utca A felesége már nem ítemerfhette meg az anyját, neki a környék nem sokat mondana, bár úgy rémlik, amikor még csak udvarolt neki. egyszer jártak errefelé- Ha felajánlaná, az asszony biztosan nem tiltakozna, de nyilván örömét .sem fejezné ki. Valószínűleg megadón ülne be melléje, eleve lemondva egy délutánról. A múlt héten véletlenül a kezébe került az a terv, amely® ferde vonalkázás jelölte az új lakótelep által birtokba veendő területeket. A jövendő panel dzsungel névtelenül gyűrte maga alá a Petrezselyem utcát. A visszapillantó tükör-bőd látta, hogy fia egykedvűen nézi, amint az új felüljáró utón miegszakíitha- tatdamiul következnek a földszintes, kertes házak, a göthös fák, agyotwakßitigßfott; kerteké amelyek mégis a rendezettség érzetét kelták. Most jön a templom, ott keli balra fordulni. Az utat tnar tel- aszfaltozták, de a járda változatlanul földes, csak itt-ott rakott le egy sor kőlapot valamelyik tulajdonos, hogy ne kelljen sárban caplatnda. A ház. Ä vakolat kiömlött részeit több helyen avatatlan kezek F foltozták ki. die av. lífi vakolás berepedezett. kipergett, cement nélkül, mésszel csinálhatták. Fiára sandít, látja-e, mennyire izgatott. A járda rézsűje fű Vei van befuit- tatva. Ha az 1500-as Ladájával az utcán marad, csaknem teljesen elfoglalja. A rézsűn viszont akáctüskét szedhet össze a gumijába, mért a jó öreg akácok még megvannak, csak az elpusztultak helyébe ültettek valamilyen lehetetlen díszfát. :a zsebre vágott kézizel nézeget. Naponta csak a zöldövezet nyesett-locsolt kertjeit látja. amíg a ginmázkimböl haaavil- Mmosozlk. Mert reggel kocsival együitit ándiui a család. Az egyik ablak hyűbva, megkocogtatja a párkányát. Semmi válasz, csak zene ötriik egy rádióból az utcára. — Obi. a csengő a tape meftetK. :— kaalitrj« egy nő. Mar percek óta figyelhette őket a szomszéd hászból, ötvenes asszony' Ott valamikor Sárosiék laktak, de Süiost néni már inkább hetven lehet. Akkor biztosan egy új lakó. Megnyomja a gombot. A kapuhoz vezető betoncsíkon hajlott, lábú, sántákéi ó néniké közeledik, félúton megáll. — Ne tessék haragutM, hogy ie- mereftenül..Valamikor itt laktam ebben a házban. Itt gyere- keekedtem. He megengedne, hogy « fomroefc me^wtkasmm ,Z£ csak percekről volna szó ,, .Az öregasszony bwalm-attenül közelebb jón, kötényéből kulcsosomat keres elő. Megtörő Igetó a keaet biztosan főzött. — Látod — mutatja a fiának —, ott hatul, ahol a« udvar kiszélesedik. ott laktak Somod iek, a legjobb báró törnék. — Ki kellett ürítem, életveszélyes az a rész — mondja a néni. P ermetezett szölőlugas alá érnek. a tartórúdakat valamelyik környékbeli gyár kiselejtezett hulladék vasából hegesztették össze. A fáskamrák előtt egy jó tízéves Wartburg áll. '— Az meg kié? — Az unokámé A fene ette volna el a kocsit. Minden pénzét, meg idejét abba ölte. mégis többet állt, mint ment. Aztán meg miatta karambolozott is. És itt állok egyedül mint az ujjam. Az 6 idejükben az utoábain Körváltóknak volit egy biciklijük, min- deiníki árigyedte őkét Nagyméha Horvát Imi edcsórta . otthonról, s mindenki mehetett vele egy kört. De apja rájött, kegyétdenül elverte fiat, s a bicikli hetek*« eltűrni a szemük elöl. — Messze tetszik mosd laton ? — kérdezi a néni. aki annyi idős lehet. mint anyja, ha élne- Szégyen önti el: az a tetszikezes a .jól szabott ruhájának, az idegenségé- nek szól. — Nem olyan messze — és mentegetőzne, de rájön, nem azt kérdeztek, miért nem jött el eddig. — Ek az unokájával mi van'? — Jöjjenek mái- beljebb — mondja a néni, mert a tyúkok rögtön kárádmd kezdenék, amikor meghallják a hangját. — Nem akarjuk feltartani — mondja, de a fia megszólal: “ Menjünk már be. apa. A konyhába néhány lépcső vezet fel. A szobában az ágy fölött szentkép, az ágyteritö ntt-dtt ki- íoltozva. — Még fél éve van hátra a-börtönből — mondja a néni, és kötényével letöröl egy széket, utána meg a szemét: simítja végig. — Tessék már helyet foglalni. I eülnek. A néni folytatja: *• — Tetszik tudni, az unokám árva, én neveltem fel tizenegy éves korától. A lányom elvált, két év múlva meg meghalt rákban- Egy hónap alatt, vitte el. Az unokám ittmaradt. Már dolgozott, jól keresett, amikor történt az a karambol. És úgy szólt a végzés, hogy ő volt a hibás. És nekem már sok ez a házkörüli munka is. A múltkor vizet húztam a kútból. és majdnem beleestem. Hát megvan a kút? Ezek szerint a vizet nem vezették be. s már nem is fogják, merít az ilyen beépítésre ítélt környéken felesleges. — Majd én húzok vázéit — mondja a fia, — Ugyan, hiszen nem is láttál még kutat — intené le, de a fiú addigra már kant ír van. A szobában fénytelen, Lopott bútorok, a tükör előtt olcsó emléktárgyak, fényképek; egy fiatal lány. dauerolt hajjal, kacéran mosolyog bele a gépbe, aztán egy kisgyerek fotói: rutin-beállítások mackóval, játékokkal, hintalóra ültetve. Wajon üz ő -fia hova viszi ma jd viiíssza a sajátját az ő unokáját? Lehet-e visszajárni egy zöldövezeti villába? S lehet-e mutogatni nagyszülőkét, akiknek nincs gobös ujjuk? H a egyáltalán élnek meg akkor'.
